Helikon, 2020 (31. évfolyam, 783-806. szám)
2020-06-10 / 11. szám (793.)
Fal 2 CSEH KATALIN Miért? Miért hallgatsz? Miért nem válaszolsz? Miért szoktatod magad a magányhoz? Miért vagy fásult? Miért nem lelkesedsz? Miért szoktatod magad a mindegyhez? Miért vagy gyáva, szakadó, esendő? Léthazárdjátékos, veszítő veszendő? Hasztalan hallgatás, műcsönd, művilágok, mit ér a jelenlét, ha benne hiányod? Monológ Szendvics és torta az asztalon körbeálltuk a barátnőimmel málnaszörpöt ittunk aztán vidáman fogócskáztunk ugróköteleztünk bújócskáztunk a végtelennek tűnő kertben saját kifejezésünk is volt úgy mondtuk hogy cákcálézunk ami azt jelentette hogy ha a hunyó megtalált valakit akkor elkiáltotta magát: cákcálé és az áldozat kiesett a játékból... Boldog voltam hogy már hétéves vagyok... kilencéves... tizenegy éves... határtalannak parttalannak halhatatlannak éreztem magam csöndemben mégis sunyin lapult valami ismeretlen félelem (nélkülözhetetlen sételem) Akkoriban azt hittem hogy mindig gyerek maradok a felnőttek elérhetetlen távolságban jöttek-mentek örvendeztek vagy éppen fájtak mérgelődtek és hadonásztak szerettek szenvedtek szenvelegtek szívből kacagtak keseregtek Hittem hogy szeletnyi örökkévalóság a lényem és már soha nem lesz végem... Aztán a leckét megtanultam mégis ismétlőre buktam folytonosan újrajárok minden ismert belső világot... Szalámis szendvics csokitorta igen jól tudom öröklétből elmúlásba a bekötőúton... elmúlásból öröklétbe?! Üveggolyók a szerteszétbe... Lét-dal Színe a van fonákja a nincs vicik-vacak avagy éppen kincs Fonákja a nincs színe a van tán maréknyi kincs a gizgazban Mégsem kincs csupán fontos limlom álom járadék vngyom-bingyom A gizgazban tán maréknyi kincs színe a van fonákja a nincs Megérzés Mintha barakk mintha vár mintha még nem mintha már mintha öröm mintha bánat mintha gyöngyöznének ágak... Szaporáz az Isten felém suttyomban a lélek-mezsgyén... Mi szerelmünk Mert a mi szerelmünk űzött, hajszolt álom, fejünk fölött köröz, várja, hogy leszálljon. Mert a mi szerelmünk mintha nem is volna, csak az árnya lebben, s poros a porondja. Mert a mi szerelmünk esti mese, ábránd, ott felejtett csöndváz a magány tornácán... Felismerés Képlet vagy, lélek-alakzat, sokadik űrlapon sorszám, jobbik esetben adalék: cukormáz a tortán. Konok-ostobán ragaszkodsz, kihez és mihez? Konok-ostobán kapaszkodsz, kibe és mibe? Az álruhás hiányba. Semmid sincs, azaz semmid van, fosztóképződ:télen -talán... Bohóc voltál vagy csak bohóckodtál? Hol van az álmok álma? Melyik dosszié mélyén lapul? Van-e iktatószáma? Ennyi volt, értsd meg, ennyi volt, az idő már nem veled házal, nyalábold föl maradék hitedet, és állj odébb egy házzal! — 2020/11. SZÁM - JÚNIUS IO.9