Helikon, 2020 (31. évfolyam, 783-806. szám)
2020-11-10 / 21. szám (803.)
társadalmi erői, előítéletei ellen. Az ír függetlenségpárti, nagypolgári származású Lynn doktor jól képzett, tanult nő, a munkásmozgalom és a női emancipáció támogatója, akit az egyházi és laikus hatalom álszentsége egyaránt felháborít, legyen szó bár születésszabályozásról vagy arról, hogy a higiéniai szabályok betartását és távolságtartást kérnek számon olyanokon, akik embertelen körülmények közt kénytelenek élni, „mint a patkányok a zsákban”. Ezért csatlakozik a függetlenségpárti forradalmárokhoz, lehetőségei szerint cselekszik, kockáztatja vagyonát, akár életét is. A középosztálybeli származású Julia nem forradalmár, ő szabálykövető, a kórházi hierarchiát a lehetőségek szerint mindvégig tisztelő ember, érzékel ugyan sok mindent páciensei nyomorából, de a folyamatos abúzusok közt felnőtt, gyors eszű, pragmatikus Bridie észrevétele kell ahhoz, hogy tudomásul vegye, a szinte még gyermek kismama testén levő sérüléseknek nem az az oka, hogy „érzékeny a bőre”, hanem az, hogy otthon veri a férje. A gyerekként árván maradt Bridie viszont egész életét éhezés és bántalmazás közt töltötte olyan egyházi intézményekben, amelyekben a nyelv fordítottan működik, mint máshol: otthonnak nevezik őket, de inkább börtönök, a vér szerinti testvért nem lehet többé testvérnek szólítani, minden kegyetlenkedő felügyelő megszólítása viszont „nővér”. E három nő, a húszas évei elején járó, oktatásban nem részesült, csak saját eszére alapozó Bridie, a szerényen élő, harmincas, jól képzett szülésznő Julia és a jelentős erőforrásokkal bíró és ezekhez mérten sokat kockáztató, tudós negyvenes doktor Lynn a maguk módján ugyanazért küzdenek: a gondjukra bízott anyák és gyerekek életéért. Bár eszközeik a vírussal való harchoz alig vannak, jobbára tehetetlenül követik, ahogy a levegőért küzdő páciens arcszíne változik (a piros-kék-barna-fekete fejezetcímként tagolják a regény idejét is) időnként mégis reménytelen helyzetekben is sikerrel járnak, mert felismerik egymásban azt a képességet, tudást, ami belőlük hiányzik, és együttműködve kiegészítik egymást. A tanulás nem hierarchikus, az orvostudományban képzettebb is tanulhat a képzetlenebbtől. Julia azonnal észreveszi, hogy Bridie barátságos, noha az egészségügyi protokollba nem illeszkedő viselkedése mennyivel könnyebbé teszi a betegekkel való együttműködést, ahogy Lynn doktor is belátja, hogy gyakran orvosként semmit nem tehet, a gondos, figyelmes ápolás az egyetlen, ami segítséget nyújt a láthatatlan ellenséggel küzdő testnek. Ennek a kollaborációnak szép példája az egyik „boldog” pillanata a regénynek, az egyetlen egészséges újszülött világra jötte. Ugyancsak hármuk együttműködéséből fakad a regény címének értelmezése. Lynn doktor beszél arról Julia Powernek, hogy az influenza szó az olasz „Influenza delle stelle” kifejezésből ered, hiszen a régiek a csillagok hatásának (rossz együttállásának) tulajdonították a betegséget. Mikor a saját tehetetlenségétől frusztrált Julia ezt a magyarázatot továbbadja Bridie-nek, ő úgy értelmezi: „Tehát mikor eljön az időd, a csillagod ránt egyet rajtad!” Emma Donoghue új regénye két korábbi Donoghue-regényhez is szorosan kötődik: a cselekmény terének leszűkítése egyetlen, klausztrofób kis térre s ezáltal a belső feszültség növelése az áttörést hozó 2010-es regényre, A szobára emlékeztet, míg a narrátori hang a 2016-os, ugyancsak ír témájú történelmi regény, A csoda szintén ápolónő hősnőjét idézi újra. Csakhogy Lili vallásos fanatizmust és babonát a tudomány nevében elítélő és lenéző magabiztosságát fél évszázaddal később egy láthatatlan pusztító erő által okozott betegséggel való küzdelemben felváltja a tehetetlenség, hiszen minden tudásuk és szakértelmük ellenére a regény hősnői nem tudnak többet és nem tehetnek többet, mint a csillagok állását okoló régiek. Nem az alkalmanként könyökig vérben való tocsogás, nem az éjjel-nappal szívósan végzett kimerítő munka avatja őket hőssé, hanem az, hogy annak ellenére végzik ezt el naponta, hogy pontosan felismerik és elfogadják saját nem tudásukat és tehetetlenségüket. A csillagok vonzásáról többnyire a világjárvány kontextusában adtak hírt a lapok, holott végső soron nem a spanyolnátha-járvány regénye, még csak nem is a háborús társadalmi kontextusé, amely pedig valóban fontos szerepet kap a regény történéseinek hátterében. Sokkal inkább az emberi élet törékenységével józanon számot vető gondoskodás regénye, az orvosok, ápolók sokszor valóban hősies küzdelmének pátoszmentes megjelenítése. VALLASEK JÚLIA Emma Donoghue: The Pull of the Stars. 2020. Fülöp József: Lepel 2 DEBRECZENY GYÖRGY hasonlítok magamra egy fotó téves képaláírása ürügyén hasonlítok magamra kétségtelenül mondhatnám: kékségtelenül ha a kép nem lenne eleve fekete-fehér és nem is állna rosszul nekem a gitár mondjuk egy szép kék gitár sem előtte a mikrofon és pengethetném a mindenséget ha épp kedvem lenne hozzá de hát a képen sajnos nem én vagyok és nincs is pengetőm abban viszont biztos vagyok hogy ma valahogy hasonlítok magamra Botár László: Bizarre Relations the question a keresés keresése a hiányzó részt keresi a keresésnek állomásai és módszerei vannak módszertana a megragadható és a megragadhatatlan összefüggések és inkoherenciák magas hegyei között az encián tölcsér alakú égszínkék vagy liláskék virág a letéphető virág letéphetetlen részét keresi túl Bonchidán és Hencidán virágzik még az encián a virágzatot övező gallérszerű levelek sajnos nem szerelmes levelek a hiányzó keresést keresi az összefüggő inkoherenciák hegyvonulatai között a megragadható megragadhatatlant a hiányzó találati halmazt keresi a keresőkérdést keresi az állomáson mohapárnákban törpecserjésekben a megszűnt megszüntetett mellékvonalakat keresi várja a légvonatot a speciális élettérhez alkalmazkodik magát a keresést keresi önmagát keresi a keresésben hiányzó részeit a hiányzó szerelmes leveleket és az enciánt tölcsér alakú égszínkék vagy liláskék virág de lehet élénk sárga pöttyös sárga vagy akár sötét bordó is — 2020/21. SZÁM - NOVEMBER 16.9