Helyi Ipar és Városgazdaság, 1952 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1952-08-12 / 1. szám
Ára 20 fillér I. évfolyam, 1. szám, 1952 augusztus 12 Világ proletárjai egyesüljetek ! HELYI IPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG „ .. . a tengernyi erőfeszítés, a szívós munka, a dolgozó nép igazába és a szocializmusban vetett hit gyümölcse: a Magyar Népköztársaság Alkotmánya“ (Rákosi Mátyás) A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ÉS A HELYI IPARI MINISZTÉRIUM LAPJA 11 feladatok nagysága indokolta egy olyan szakszervezet létrehozását, amely képes összefogni a helyi ipar és városgazdaság különböző területein foglalkoztatott dolgozókat — mondotta Martin Ferenc elvtárs, a SZOT titkára, szakszervezetünk alakuló közgyűlésén A helyi ipar és városgazdaság dolgozói július 27-én, vasárnap tartották alakuló közgyűlésüket a Vasas-székházban, ahol 193 budapesti és vidéki, ezenkívül számos meghívott vett részt. Beszeda Anna szavalata, majd a szakszervezet férfiénekkarai nyitotta meg a küldöttértekezletet. Gábor elvtárs, az Előkészítő Iroda tagja ismertette azokat az előzményeket, melyek lehetővé tették az új szakszervezet létrehozását, majd üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Budapesti Pártbizottság osztályairól megjelent elvtársakat, továbbá Harustyák József elvtársat, az MDP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT elnökét, Martin Ferenc elvtársat, a SZOT titkárát, Csikós Nagy Béla elvtársat, a helyi ipari miniszter első helyettesét, Döbrentei Károlyné elvtársat, Budapest Főváros Tanácsa képviselőjét, a küldött és meghívott elvtársakat. A küldöttközgyűlés nagy lelkesedéssel választotta meg díszelnöknek Rákosi Mátyás elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárát. A napirendi pontok elfogadása után Seprényi Sándor elvtárs, az Előkészítő Iroda vezetője tartotta meg beszámolóját. A nemzetközi helyzet eseményein keresztül vázolta a háborús agresszió növekedését, amellyel a békés erői a Szovjetunió vezetésével sikerrel veszik fel a harcot világszerte. Ezután méltatta Seprényi elvtárs, hogy ma helyezik üzembe a szovjet dolgozók a nagy Leninről elnevezett Volga—Don-csatornát, a kommunizmus első nagy művét. Az országipari fejlődésével foglalkozva felvetette, hogy Gerő elvtárs az emlékezetes II. Kongresszuson a helyi ipar kérdésével foglalkozva megállapította: »Kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta (1949) lényegileg egy helyben topog és a helyi iparunk tehát túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar, még gyermekcipőben jár. Olyan jelenség ez, amelyet egyáltalán nem lehet törvényszerűnek tekintenie A Szovjetunió tapasztalatai és hazánkban fellépő szükségletek alapján az Országgyűlés május 29-én elfogadta a helyi ipar minisztériumának megalakításáról szóló törvényjavaslatot. Hidas elvtárs a törvényjavaslat tárgyalásánál a helyi ipar jelentőségéről a következőket mondotta: »A helyi ipar köréhez tartozó tanácsi vállalatokra és a kisiparra, elsősorban a kisipari termelő szövetkezetekre jelentős szerep vár a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásában. A helyi iparhoz tartozó vállalatoknak kell megoldani a többi között olyan problémát, mint a nők fokozott munkábaállításának elősegítése, olyan vállalatok, mint például ruhamosó, varró, takarító vállalatok, stb. létrehozásával, amelyek a nők válláról a háztartási munka nagy részét leveszik. Továbbá a helyi iparhoz tartozó vállalatoknak kell olyan cikkeket gyártani, amelyek a lakosság szempontjából fontosak, de nagyüzemi előállításuk nem lenne célravezető. A helyi ipar alkalmas arra, hogy a nagyipar termelése közben keletkező és más úton fel nem használható hulladékanyagot, valamint a helyi nyersanyagokat feldolgozza, a helyi fogyasztás céljára nagymennyiségű értékes árut termeljen.« Majd utalt Seprényi elvtárs arra, hogy a felemelt tervtörvény előírja, hogy a városi, községi helyi ipari vállalatok termelését az 1949. évi 441 millióról, 1934- re 2 milliárd 885 millióra kell felemelni, amely cél elérésében igen nagy feladatok várnak a helyi ipar minisztériuma hatáskörébe tartozó dolgozókra, annál is inkább, mert ez év második negyedévében hivatalos kimutatás szerint a helyi ipari üzemek 91,1 százalékra teljesítették tervüket. Egy néhány kiragadott példán keresztül ismertette a lemaradás okait: A Csatornaműveknél maguk a dolgozók vetették fel, hogy részt vesznek az országos munkaversenyben, de az értékelést soha nem ismertetik, ezeket nem hozzák nyilvánosságra, így a dolgozók nem tudják, hogyan áll az országos verseny. A Köztisztasági Vállalatnál nincs kidolgozva a munkaverseny, a sztahanovista cím feltétel. A Fatömegcikkgyártó Vállalatnál a dolgozókat eloocsátással, áthelyezéssel fenyegetik, ha a terv felbontását követelik. A Nógrád megyei Téglagyárban a szén rendszertelen szállítása azt eredményezi, hogy 3—4000 tégla helyett csak 1200—1500-at tudnak termelni. A hiányzó mennyiséget 10 órás műszak bevezetésével akarják pótolni. A helyi ipar fejlődésével párhuzamosan a helyi ipar minisztériuma megalakulása után a dolgozók részéről felvetődött egy egységes szakszervezet megalakításának a kérdése is. Pártunk Politikai Bizottsága szabja meg a szakszervezet alapvető feladatát, amelynek elsősorban abban kell megnyilvánulni, hogy közvetlenül segíteni kell a helyi ipar minisztériumának munkáját a dolgozók nevelésén, pártunk célkitűzéseinek, politikájának fáradhatatlan ismertetésén, magyarázásán keresztül, amely egyet jelent a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával Az új szakszervezet vezetőségére vár az a feladat, hangsúlyozta Seprényi elvtárs, hogy a helyi ipar minisztériumához tartozó vas, fém, gép, bőr, szőrme, ruházati, építő, vegyipari, szolgáltató vállalatok, víz-, csatornaművek, temetkezési vállalatok, kertészetek, mosodák, kémélyseprő vállalatok, ingatlankezelő vállalatok, fodrászüzemek dolgozóit, ezenkívül a háztartási alkalmazottakat is mozgósítsa a terv határidős teljesítéséért, sőt túlteljesítéséért folyó harcra. A minőségi munka mellett nagy súlyt kell helyezni az építőipar területén a helyi anyagok felkutatására, amely a terv teljesítésének egyik döntő feltétele. A bőripari üzemek dolgozói az anyaggal való takarékosságra, a bőrhulladék gazdaságos felhasználására, és a minőség megjavítására fordítsanak nagy gondot. A víz- és csatornaművek, köztisztasági vállalatok, kertészetek üzemi bizottságai harcoljanak a tervszerű munka megvalósításáért. A víz- és csatornahálózat lefektetését mind nagyobb mértékben gépesíteni kell, úgyszintén a szemétkihordást, szemétlerakást is Mosodáinkra igen nagy szerep vár a nők termelésbe való bevonása terén. Ezen a téren nagy hiányosságok vannak, mert a mosásra beadott ruhák elvesznek, a határidőket nem tartják be, a tisztítás, mosás minősége nem kielégítő és nem utolsó sorban igen magas önköltséggel dolgoznak, ezért nem tudja a dolgozó nők megbecsülését kiérdemelni mosó, takarító vállalataink egy része. Az ingatlankezelő vállalatok dolgozói, a házfelügyelők és házkezelők, igen sokat tehetnek az állami ingatlanok állagának megvédése érdekében, és egyre több az olyan házak száma, ahol a lakók bevonásával átveszik a házat szocialista megőrzésre, amely azt jelenti, hogy a házban rend és tisztaság van. Feladat, hogy az ingatlankezelő vállalatok szorosan együttműködve a tanácsokkal és melléktermék és hulladékgyűjtő vállalatokkal, felkutassák a felhasználatlanul heverő hulladékanyagot és azt ahelyi iparüzemek rendelkezésére bocsássák. Ebben a munkában az üzemek DISZ-szervezetei is tudnak segítséget nyújtani. Nagy szükség van a szakmai továbbképzés beindítására, folytatására, hogy minél tökéletesebben, gazdaságosabban használják fel a nemzetgazdaság szempontjából olyan értékes hulladékanyagot. A termelés elősegítése érdekében a minisztérium és a SZOT bevonásával meg kell határozni a sztahanovista szinteket minden dolgozó rétegre vonatkozólag, hogy nemes versengés folyjon ezen a területen is az élüzem zászlóért. A munkafegyelem megszilárdí-' fása érdekében követnünk kell Rákosi elvtárs útmutatását és a helyi ipari üzemekben és a városgazdaság dolgozói között is annak a szellemnek kell kialakulnia, amelyben elítélik, megbélyegzik a fegyelmezetlenséget, ahol az igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat. A művezetők és mesterek szerepe a helyi ipari és városgazdasági üzemek, vállalatok terén igen fontos, mert a legtöbb kisüzemben nincs mérnök, és egy-egy technikus, művezető, vagy mester felelősségére van bízva az üzemvezetés, a tervek teljesítése. A szakszervezetnek felül kell vizsgálni a kollektív szerződéseket és harcolni kell azok végrehajtásáért még a vállalatvezetővel szemben is. El kell érni, hogy a munkavédelem a szakszervezeti munka egyik legdöntőbb feladatává váljék, amelynek keretében a társadalmi ellenőrzésnek kell biztosítani a balesetelhárítási rendelkezések végrehajtását. Szem előtt kell tartani továbbá azt is, hogy az ifjúság akkor tölti be feladatát, akkor válik méltóvá a párt legjobb segítője büszke nevére, ha az országos nagy feladatok megoldásából kiveszi a részét, melynek előfeltételét, a nevelést nekünk is elő kell segíteni. Igen fontos feladata az új szakszervezet vezetőségének, hogy a fiatal, tanulni és fejlődni vágyó háztartási alkalmazottakat átirányítsa a termelő munkára, de ugyanakkor el kell érni azt, hogy az idősebb nők a háztartási munkát élethivatásnak, állandó munkakörnek tekintsék. Az ellenség elleni harccal kapcsolatban kifejtette Seprényi elvtárs, hogy a helyi ipari és városgazdasági üzemekben gyökerezett meg sok régi kisiparos vagy nagyüzemekből jobboldali magatartásuk miatt eltávolított munkás, ami fokozott éberségre int. Az új szakszervezet szervezeti felépítéséről szólva ismertette, hogy a többi szakszervezettől eltért", az elnökség mellett szakmai bizottságokat hozunk létre, amelynek feladata lesz kidolgozni egy-egy szakma sajátosságainak megfelelő szakszervezeti feladatokat. Továbbá 2—3 kerület összevonásával a dolgozók létszámától függően területi bizottságokat hozunk létre, vidéken pedig 23 megye összevonásával ugyanez elvek alapján, a közlekedés figyelembevételével állítjuk fel a területi bizottságokat, melyeken belül szintén életre kell hívni a szakbizottságokat, amelyek egy-egy terület dolgozóinak sajátos kérdéseivel fognak foglalkozni. Az üzemi bizottságokra nagy feladat vár a szervezetlen dolgozók beszervezésében. Ennek érdekében valamennyi üzemnél, vállalatnál meg kell erősíteni a bizalmihálózatot. A szakszervezeti aktívák széles hálózatát kell megteremteni, mert csak így válhat szakszervezetünk a kommunizmus iskolájává. Seprényi elvtárs beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy