Helyi Ipar és Városgazdaság, 1953 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-05 / 1. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! Ára 20 fillér II. évfolyam, 1. szám, 1953 január 5 HELYI IPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG! Boldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk a helyi ipar és városgazdaság minden dolgozójának. Helyi ipari kiadás A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ÉS A HELYI IPARI MINISZTÉRIUM LAPJA 1953 küszöbén Gerő Ernő elvtárs pártunk központi vezetőségének 1952. november 29-i ülésén elemezte népgazdaságunk helyzetét az 1952-es évben és megjelölte az 1953-as esztendőben előttünk álló legdöntőbb feladatokat. Megállapította, hogy »Pártunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz a szocialista munkaverseny jobb, eredményesebb megszervezésére, a munkaverseny kiszélesítésére, a Sztahanov-mozgalom kifejlesztésére. A szocializmus építésében fontos szerepet tölt be a dolgozók százezreit felölelő munkaverseny. A szocialista munkaversenyen keresztül tudjuk fokozni a munka termelékenységének gyorsütemű fejlesztését, növelését. A helyi ipari vállalatok munkaverseny mozgalma terén mint döntő hiányosság jelentkezett, hogy a szakma sokrétűségének megfelelően egyes iparágakra nem volt kidolgozva a munkaverseny alapvető célkitűzése. Ez a hiányosság megmutatkozott a helyi ipari vállalatok tervteljesítésében is, amit bizonyít a második tervnegyedév 90,1 százalékban történő teljesítése is. A helyi ipari vállalatok munkaversenymozgalma nagy lendületet kapott az augusztus 20-ai szocialista munkafelajánlások során. A helyi ipari vállalatok területén az augusztus 2- ra tett összes teljesített és értékelhető vállalások értéke 6.700.000 forint volt. A vállalások nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a helyi ipar harmadik negyedévi tervét 102,2 százalékban teljesítette. Az augusztus 20-ra tett felajánlások mellett a helyi ipari vállalatok versenymozgalmát komoly mértékben vitték előre a dolgozók november 7-re és Sztálin elvtárs születésnapjára tett vállalásai. A felajánlások értékelése során megállapítható, hogy a vállalatok dolgozói kb. 70—90 százalékban tettek szocialista kötelezettségvállalást, és ez számos vállalat éves terveinek határidő előtti befejezését eredményezte, pl.: a Dombóvári Cementáru Vállalat október 30-án, a Debreceni Gázkészülékeket Javító Vállalat november 7-én. Üzemi bizottságaink ügyeljenek arra, hogy a versenyvállalások mindenkor a tervfeladatokra történjenek. Ennek megfelelően olyan vállalatoknál, ahol a szükséges előfeltételek megvannak, a tervszámokat műhelyekre, munkapadokra is le kell bontani. Ezt a feladatot nagymértékben elősegíti a helyi ipar minisztériuma 1952. december 2-i országos értekezletének határozata, amely előírja a helyi ipari vállalatokrészére a havi szervfelbontást, illetve egyes vállalatoknál a 10 napokra (dekádokra) történő bontást is. Továbbá szakszervezeti bizottságainknak biztosítani kell, hogy mindendolgozóminden nap tudja mit kell elvégeznie ahhoz, hogy vállalását valóra váltsa, hogy a brigád, a műhely, az üzem évi tervét teljesítse és túlteljesítse. A Budapesti Vas- és Fémöntödében minden egyes dolgozónak egyéni tervkönyvecskéje van, amelybennaponta feltüntetik az elért eredményeket, ezenkívül az egyes műhelyek, valamint az egész vállalat tervteljesítését grafikonon tartják nyilván. Fontos feladat, hogy segítsék a dolgozókat a verseny rendszeres értékelésével, mindennapos ellenőrzésével és nyilvánosságával is. ■Segítsenek azzal -- különösen a műszakiak , hogy folyamatosan biztosítsák a műszaki feltételeket, az anyagot, a szerszámot, smindazt, ami ahhoz szükséges, hogy a munkás alegjobb eredményt érhesse el. Ezen a téren jó munkát végez a Finomacélámgyár műszaki vezetése, amely a műszaki előfeltételek folyamatos biztosításával és a terveknek a munkapadokig történő lebontásával igyekszik elősegíteni amunkaver- seny eredményességét. Igen fontos feladata szakszervezeti bizottságainknak, hogy a vállalat sajátosságait szem előtt tartva, találják meg az legmegfelelőbb versenyformát a vállalat dolgozói részére. Ennek a feladatinak a végrehajtását a SZOT VI. teljes ülésének határozata is megszabta szakszervezeti szerveinknek, amikora következőket hangsúlyozta: »Minden iparágban, ... a minisztériummal közösen ki kell munkálni a versenyfeltételeket. Nem a felajánlások válogatás nélküli gyűjtését, hanem az átgondolt, megalapozott munkavállalások ellenőrzését, a vállalt kötelezettségek teljesítésének pontos kimutatását kell megszervezni.. .A Hódmezővásárhelyi Majolikagyár üzemi bizottsága igen értékes munkát végez ezen a téren és a munkavállalásokat az üzem előtt álló feladatokra irányítja, elsősorban az exporttermelés minőségi megjavítására. A szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy csak az üzem előtt álló konkrét tennivalók megoldására, a nehézségek leküzdésére irányuló vállalások és azok teljesítésének segítése és ellenőrzése viszik előre a termelés ügyét, segítenek leküzdeni a versenyben jelentkező bürokratikus megnyílva műtásókat. Ezekre a feladatokrakell irányítani a dolgozók teremtő kezdeményezéseit is. A szakszervezeti szerveknek — húzta alá a SZOT teljes ülése — idejében kell támogatniok, felikarolniuk minden élenjáró, új kezdeményezést. A Sztahanov-mozgalm tv k. « fejlődésének biztosítása érdekeiben pedig elsőrendű fontosságú a szovjet tapasztalatok széleskörű megismertetése, a sztahanovisták és újítók munkamódszereinek tömeges elterjesztése. Az 1953-as év tényteljesítéséhez való felkészülésben nagy feladatok várnak üzemi bizottságainkra. Mindezt nem lehet végrehajtani a szakszervezetimunka jefentős megjavítása nélkül. A szakszervezeti munka megjavításának pedig egyik alapvető feltétele a társadalmi aktívák fokozott bevonása a feladatok megoldásába és munkájuk állandó segítése. Szakszervezeti szerveink jelenlegi alapvető feladata tehát, hogy bátrabban, merészen támaszkodjanak a bizalmiakra, a társadalmi aktívák seregére, vonjákbe őket a szakszervezeti munka végzésébe, irányításába, így tehetnek eleget pártunk útmutatásának, amely szerint a szakszervezetek egyik legfontosabb feladata, hogy a munkaversenyt mind szélesebb és hatalmasabb tömegmozgalommá bontakoztassák ki országunkban. Ezen a téren komoly feladatokat kell megoldani szakszervezeti központunknak és területi bizottságainknak is. Többsegítséget kell nyújtaniuk az üzemi bizottságoknak. A segítés jó módszere, ha területi bizottságaink rendszeres ankétokat, tapasztalatcseréket rendeznek a vezetés megfelelő módszereinek kialakításáért. A területi bizottság feladata, hogy felfigyeljen az üzemekben jelentkező problémáikra, segítséget nyújtson azok megoldásában, elterjessze a társadalmiaktívák foglalkoztatása terén tapasztalt legjobb munkamódszereket, eszközöket. Szakszervezeti bizalmijaink és az üzemi bizottsági tagok fontos harci poszton állnak. Pártunk, a dolgozók sokat várnak tőlük, felelősségük igen nagy. Most, az 1953. év beindításakor úgy kell harcolniuk a tervért, hogy rászolgáljanaka bizalomra és jelentős lépést tegyenek előre azon az úton, amelyen szakszervezeti szerveink valóban a verseny gazdáivá válnak. Sziber János, a termelési osztály vezetője. ül Budapesti Kézműipari Cipőgyár egyik szakszervezeti bizalmija vagyok. Csoportomban 25 szakszervezeti tag van. Mikor 1951-ben megválasztottak, elhatároztam, minden erőmmel igyekszem a dolgozók bizalmát kiérdemelni, megtisztelő feladatomnak eleget tenni. Tanulmányoztam a Szovjetunióban folyó szakszervezeti munkával foglalkozó irodalmat, a szovjet szakszervezeti csoportvezetők (a Szovjetunióban így nevezik a bizalmiakat) élenjáró nevelési módszereit, gondolkoztam hogyan dolgozhatnék én is eredményesen. Gyakorlati munkám során ez a módszer jól bevált. A szovjet szakszervezeti csoportvezetők munkáját tanulmányozva megtanultam, hogy a bizalmi elsőleges feladata mozgósítani a csoportjába tartozó szakszervezeti tagokat az üzem termelési tervének teljesítésére, illetve túlteljesítésére, hogy a párt és a kormány által kitűzött termelési feladatokat eredményesen végrehajtsák. A munkaverseny szervezését úgy végzem, hogy igyekszem közelről megismerni minden csoportomba tartozó dolgozót. Ismerem képességeiket, tudom milyen teljesítmények kifejtésére képesek, mivel foglalkoznak szabadidejükben, milyen a családi életük, az érdeklődési körük. Ezeknek ismeretében, beszélgetést folytatok a dolgozókkal, mindegyikkel külön-külön megtárgyalom, mivel tudnám személyesen elősegíteni vállalatunk tervteljesítését. Az eredmény nem maradt el. A megbeszélések alapján vállaltuk, hogy december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára teljesítjük 1952. évi tervünket, jó munkával elértük, hogy nemcsak az én csoportom, de az egész vállalat már december 15-én teljesítette 1952. évi tervét. Most azért harcolunk, hogy minél nagyobb mértékben túlteljesítsük 1952. évi tervünket és zökkenőmentesen térjünk át a következő tervév feladatainak maradéktalan teljesítésére. TÍMÁR FERENC a Budapesti Kézműipari Cipőgyár, bizalmija Előre 1953 első negyedévi tervének teljesítéséért, túlteljesítéséért 1952. szeptember hó 25-én szocialista munkaverseny kihívással fordultunk az ország valamennyi megyei ipari osztályához. A munkaversenykihívást a megyék el is fogadták, örömmel közölhetem, hogy a munkaversenykihívás első pontját — az 1952. évi terv határidő előtti befejezését — a budapesti helyi ipari vállalatok teljesítették. A versenykihívás szerint 1952. december hó 21-re kellett volna tervünket végrehajtani. Időközben a helyi ipar minisztériuma az 1952. évi tervet lényegesen felemelte és ennek ellenére az éves tervet a vállatok 1952. december hó 10-én teljesítették. Abban, hogy ezt az eredményt elérhettük, döntő szerepe volt a munkaversenymozgalom kiszélesítésének. Ebben a munkánkban a Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetétől komoly segítséget kaptunk. Az éves tervet azonban nemcsak teljesíteni, hanem jelentős mértékben túl is kívánjuk szárnyalni. Éppen ezért Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére vállaljuk, hogy a felemelt éves terven felül 32 millió forint termelési értéket állítunk elő és ezzel az 1952. évi tervet 107 százalékra teljesítjük.. Nem feledkezünk meg az 1953. tervév előkészítéséről sem. Az irányításunk és felügyeletünk alá tartozó vállalatok vezetőinek már most felhívtuk a figyelmét, tartózkodjanak a látszateredményektől és decemberben termelésüket úgy irányítsák, hogy az 1953. év beindításához a szükséges gépkarbantartásokat elvégezzék, a megfelelő menynyiségű anyag, félkészáru és alkatrész rendelkezésre álljon, a megfelelő munkaerőkről pedig már jóelőre gondoskodjanak. Feladatul tűztük ki a budapesti helyi ipar elé, hogy az 1953. I. negyedévi tervét 5 nappal határidő előtt teljesíteni kell. Ezt a farlatot az anyagi feltételek biztosításán kívül csak a munkaversenymozgalomnak az eddiginél nagyobb mérvű kiszélesítésével végezhetjük el és ehhez kérjük az elvtársak segítségét. HAJOS GYÖRGY Budapesti Városi Tanács IV. Ipari osztálya Gerő elvtárs november 30-án, a Központi Vezetőség ülésén tartott beszámolójában többek között beszélt az üzemek közötti helyes kooperáció (együttműködés) fontosságáról is. A helyi ipar feladata, hogy a lakosságot közszükségleti cikkekkel lássa el, amely dolgozóink emelkedő életszínvonalával állandóan nő. Ma még azonban — és feltehető, hogy még jó ideig — a közszükségleti cikkek gyártása mellett számos egyéb olyan iparcikket gyártunk, melynek egész népgazdaságunk szempontjából jelentős szerepe van. Különösen vonatkozik ez az építőanyag és öntödei feladatokra. Az említett cikkek mellett számos kő-, homok- és kavicsbánya is tartozik tanácsaink felügyelete alá. Levelemben szeretnék foglalkozni egyik homokbányánk tevékenységével, különös tekintettel arra, hogy bemutassam a jó kooperáció nagy fontosságát. Pártunk kezdeményezésére nagy lelkesedéssel váltja valóra dolgozó népünk szocialista iparosításunk legnagyobb építkezését. A bölcs tanítónkról és a magyar nép nagy barátjáról elnevezett Sztálinváros felépítését Sztálinváros építése rohamosan halad előre és büszke vagyok arra, hogy egy munkaszüneti napon én is részt vehettem építésében minisztériumunk kollektívájával. Épül Sztálinváros és dolgozó népünk egyik büszkesége: a sztálinvárosi erőmű. Erőműveink berendezéseihez eddig importáltuk a szűrőkavicsot, amiért értékes valutát adtunk. Annak a mozgalomnak keretében, amely kötelezővé teszi számunkra, hogy az importanyagokat lehetőleg helyettesítsük hazai anyagokkal, rájöttünk, hogy vízlágyító berendezéshez szükséges szűrőkavics a Soproni Homokbányában nagy menynyiségben található, csupán a méret szerinti rostálás problémáját kell megoldani. Az Erőmű Beruházási Vállalat és hivatalunk közösen kiszállt Sopronba és megállapodtunk a szükséges kavics leszállítására vonatkozóan. Rohamosan közeledett az Erőmű beindításának ideje, de a kavics szállítása csak szórványosan folyt és egy néhány héttel azelőtt már látni lehetett, hogyha nem történik gyors beavatkozás, úgy a kavics késedelmes szállítása miatt az óriási beruházás nem tudja megkezdeni funkcióját. Ismét megvizsgáltuk a szállítások elmaradásának okát. A Soproni Homokbánya Vállalat egy egész sereg »objektív« okot igyekezett felhozni, hogy a rossz munkaszervezés miatt elmaradt szállításokat indokolja. A valódi ok az volt, hogy a vállalat illetékesei nem gondoskodtak megfelelő munkaerőkről. Hogy mennyire a rossz szervezés gátolta a kooperációs kötelezettség teljesítését, az kitűnik abból, hogy a hat hónapon keresztül elmaradt szállításokat azonos műszaki feltételek mellett a munka jobb megszervezésével, a vezetés színvonalának emelésével 3, illetve 5 hét alatt hiánytalanul végrehajtottuk. Ez az eset csak egy a sok közül, amelyekről Gerő elvtárs beszélt, de úgy gondolom, hogy mindnyájunk számára tanulságul szolgál. Wellner Imre, a Helyi Ipar Minisztériumának dolgozója