Helyi Ipar és Városgazdaság, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-04 / 1. szám

1954 január 4. (Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő) CSERHALMI MIHÁLYNÉ (Irodatakarító Vállalat) Büszkeségeink: a helm ipar kiváló dolgozói SOÓS BERNÁTNÉ CHLOTTER GYULA (XX kerületi Ingatlan­kezelő Vállalat) KERESI LAJOS (Fejér megyei Kémény­seprő Vállalat) ZOMBIK MÁRIA (Fővárosi Díjbeszedő Vállalat) VAROSGAZDASAG Megnövekedett a fejér megyei kéményseprők munkája Kevesen gondolnak arra, egy új szocialista városunk, Stálinváros bőséges kenyérellátá­shoz a kéményseprők is hozzá­­jrulnak a maguk területén. A ztálinvárosi kenyérgyár csak ehány órára áll le naponta és ez­dő alatt 60—70 fokos hőségben dolgoz­nak Godán György, Horváth J. Béla, Császár József ké­ményseprő szakmunkások,­­ kazánok, füstcsövek tisztításá­ét alapos munkát végeznek. Tud­­jk, rajtuk is múlik, hogy a nagy­­sabású pékség működéséhez mi­él kevesebb üzemanyagra, fára, rénre legyen szükség. Sztálinvá­­rsban tavaly óta hozzávetőleg is 100 kémény épült, amely a vá­­­s nagy fejlődését és ezzel együtt vállalat kiterjedt felelősségét mutatja. Igen szép példáját adták a slytállásnak a Szabadegyházi Veszgyárnál dolgozó kéménysep­­ők is. Rövid üzemszünet alatt Horváth Ferenc brigádvezető, Janzsó József, Virág Ferenc, Simon István brigádtagok két nap és egy éjszaka egyhuzam­ban végezték a kazán, füst­csatornák és a kémények tisz­títását. Ha azonban alaposabban bele­nézünk a vállalat munkájába, lát­nunk kell, hogy a kéményseprői díjak beszedésénél elmaradások vannak, amely akadályt jelent a még jobb eredmények elérésében. Egervári Aladár december végéig csak 38 százalékra teljesítette e téren előirányzatát, Kovács Fe­renc az V-ös körzet díjbeszedéssel foglalkozó dolgozója 70 százalékra teljesítette évi tervét. Ez a lema­radás a bérfizetésnél is problémát okoz, hiszen a vállalat a kémény­seprői munkálatok ellenértékéből tartja fenn magát. Az elmaradt kéményseprői díjak beszedését igyekezzen a megyei tanács hat­hatós módon elősegíteni. Azonban a vállalat dolgozóinak is látniok kell: a munka minőségi elvégzésé­vel szoros kapcsolatban van a kéményseprői díj időben, vagy határidő előtti fizetése. Pl. Kékesi Lajos, a helyi ipar ki­váló dolgozója jelvénnyel kitünte­tett kéményseprő már a múlt év október 15-én teljesítette évi díj­­beszedési tervét. És Kékesi elvtárs az év végéig nem maradt tétlen, vállalta és maradék nélkül telje­sítette a munkaterületéhez közel­eső díjbeszedési munka elvégzé­sét. Lelkiismeretes, hozzáértő munkájáért 1000 forint jutalom­ban részesítette a vállalatvezető­ség. Kövessék a kéményseprő válla­lat dolgozói Kékesi Lajos és a többi élenjáró munkatárs, Farkas Zoltánná, Takács József­né, Sző­­nyi Lajos példáját és csatlakozza­nak a munkaértekezleten tett cso­portos felajánlásokhoz. Tanítsák meg munkájuk közben a fehér me­gyei üzemek, vállalatok, tszcs-k és magánporták dolgozóit a helyes tüzelésre, a tüzelőtestek takarékos kezelésére. Nyújtsanak segítséget az elmaradóknak múltévi adóssá­guk törlesztéséhez. Mit jelent a Munka Törvénykönyv módosítása? Nagy örömmel fogadjuk Munka Törvénykönyvének mó­­dsítását, mert rendszerünk mély emrokratizmusát fejezi ki és dom­tén hozzájárul a kormánypro­­rammban lefektetett elvek gya­­orlati végrehajtásához. Szak­­tervezetünk minden funkcioná­­nsának, minden szakszervezeti ágnak, minden dolgozónak ala­­psan ismerni kell a Munka Töv­­énykönyvét. Erre szükség van­­ért is, mert a módosított Munka érvénykönyve kifejezésre jut­­atja azt, hogy dolgozó népünk slama a dolgozók százezreinek bekképviseletén, illetve ellenőr­­ésén keresztül kívánja biztosí­­tni a törvénykönyvben foglaltak gakorlati megvalósulását. A Munka Törvénykönyvének­ bból a részéből, amely foglalko­­k a szakszervezeteknek a tör­­énykönyvvel kapcsolatos jogai­­al, láthatjuk, hogy pártunk és ormányunk az anyagi és kultu­­ális felemelkedés mielőbbi meg­­alósítása érdekében nagy mér­őkben támaszkodik a szakszerve­­szekre. Segítségét igényli a dol­­ozókra esetleg sértő intézkedé­­­k megelőzésében, megakadályo­­ásában s csak egyetértésükkel ■phet életbe bármely intézkedés, melyhez a Munka Törvény­könyvében foglaltak szerint véle­ményük, hozzájárulásuk, javasla­tuk szükséges. A szakszervezetnek jogában áll, hogy a bírósághoz forduljon az esetben, hogyha a dolgozók élet- és munkakörülményével kapcso­latban szabálytalanságot látnak és azt a figyelmeztetés ellenére sem küszöbölik ki. A SZOT és a szakszervezet tájékoztatást kér­het a minisztertől a dolgozók jo­gait és törvényes érdekeit bizto­sító rendelkezések megtartásáról. Sőt helyszíni vizsgálaton ellen­őrizheti a végrehajtást. A válla­lat igazgatója köteles a szüksé­ges felvilágosítást megadni és az adatokat rendelkezésre bocsáta­ni. A szakszervezetek felhívhat­ják a hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szerv fi­gyelmét, határidőt szabhatnak megszüntetésükre. Ha ennek elle­nére sem változtatnak, hatósági eljárás megindítását kezdemé­nyezhetik. A szakszervezeti mun­kavédelmi felügyelőket a bírságo­lási jog is megilleti. Mindebből láthatjuk, hogy a szakszervezetek jogai ki­bővültek, ugyanakkor a felelősség is fokozott mértékben megnőtt. Hogy helyesen tudjunk élni jo­gainkkal szükséges, hogy min­den területi bizottságunk megtár­gyalja a Munka Törvénykönyv módosítását a területi bizottsági ülésen, utána pedig az üzemi bi­zottsági elnökökkel, valamint az üzemek dolgozóival. El kell ér­nünk azt, hogy a hozzánk tartozó üzemek, vállalatok dolgozói meg­ismerjék a Munka Törvényköny­vében lefektetett jogokat és kö­telezettségeket. A szakszervezeti funkcionáriusok pedig a Munka Törvénykönyvé­nek ismeretében minden esetben határozottan foglaljanak állást a dolgozókat ért sérelem esetén és ugyanakkor magyarázzák meg azoknak a dolgozóknak, akik helytelen követeléssel állnak elő, hogy nem jogos a követelésük. Ezzel elérjük azt, hogy gyorsan és bürokráciamentesen tudjuk a felvetődő problémákat elintézni, a dolgozók nyugodtabb légkörben végzik munkájukat, amely előse­gíti a termelés növekedését, a minőség megjavítását, az élet­­színvonal emelkedését. Ridegvári következetes ember­­­j­ét. Ha egyszer ő azt mondotta ilamire, hogy úgy van, akkor ■ég tíz szakszervezeti aktíva­­m beszélhette le erről. Esetleg ly ÜB-elnök... (na de ez epc­én más ...) A termelési értekezleteken az fő sorokban ült és a hozzászó­­lokat figyelte. De hogyan .. . mulmány volt Ridegvári arca jenkor. Egészen különös kifeje­­­s volt ez... Szemét egy kicsit hunyta és gúnyosan figyelte a szzászólókat. Ha felajánlás szü­­lett, felnézett egy kicsit, kihúzta agát, s diadalmasan nézett ke­lt, úgy, mintha legalábbis é­tte volna a szép vállalást. Aztán ő is hozzászólt. Egy kicsit elköszörülte a torkát, egyenes­­t kihúzta magát: — Kedves Kartársaim, Elvtár­ni! Én csak néhány szóban .*Őszintén elmondom:­ ­ kívánok csatlakozni az előttem szólaló Kovács elvtárshoz és azt mondom, valóban az új esztendő­ben sokkal, de sokkal több és főképpen jobb munkához való viszonyulást követel meg tőlünk dolgozó népünk ... S hogyha pre­cíz kritika alá vesszük a dolgok­hoz való hozzáállásunkat, akkor rögtön kiderül, hogy csak bírálat követheti a beszámoló kartársa­kat és elvtársakat. Miért? Mert ha megnézzük, hogy eddig ho­gyan munkálkodtak a nevezettek, akkor bizony hamarosan kiderül, nem tekintettük súlyponti feladat­nak még mindig a termelést. Ezért most a döntő súlyt a termelésre kell helyeznünk, hogy a kormány­­programmnak maradéktalanul eleget tehessünk ... Ilyeneket mondott Ridegvári és a termen mintha jéghideg fuvallat szállt volna végig. Mindenki hall­gatott, senki sem tapsolt, nem úgy, mint például Kovács elvtárs hozzászólásánál, aki egyszerű sza­vakkal megígérte, hogy 200 szá­zalékra emeli teljesítményét. Mondom, senki sem tapsolt, és Ridegvári ezt annak könyvelte el, hogy a meglepetéstől nem tudnak szóhoz, azaz hogy tapshoz jutni a hallgatók. Amikor vége volt az értekezlet­nek, diadalmas arccal vonult ki a teremből, s csak annyit mon­dott, na, milyen voltam? Az üzem dolgozói udvariasak voltak és nem mondották meg. Hát mi megmondjuk: nagyképű, pöffeszkedő. S mivel még sokan vannak a Ridegvárihoz hasonlóak ezért mondjuk el őszintén, jó len­ne, ha ezek magukra ismernének és példát vennének szerényen és becsületesen­ dolgozó Kovács elv­társról. — H. Zs. — Amikor hasznos a rossz álom A december 7-i szakszervezeti lap megírta, hogy Kovács elvtársat, a minisztériumi la­kásgazdálkodási ve­zetőt „egy rossz álom“ gyötörte. Ál­mában lepergett előtte mindaz a bosszúság, ami csak egy bérház lakóját érheti, csupán azért, mert nincs házi­rend. Másnap első dol­ga volt, hogy utána nézzen a házirend­nek. Eredményes munkát végzett. El­készítette a házirend fontosabb irányel­veit és gondosko­dott arról, hogy a tanácsok annak alapján haladékta­lanul hozzákezdhes­senek a helyi adott­ságokat figyelembe­vevő házirend elké­szítéséhez. A Városi Tanács VB-n már le is tár­gyalta a buda­pesti lakóházakra érvényes házirend­tervezetét és ki­sebb szövegmódosí­tásokkal azt el is fo­gadta. A VB egyide­jűleg elrendelte a házirend szövegének valamennyi kerületi tanács részére való megküldését azzal, hogy lakógyűléseket kell szervezni, ame­lyeken a házirend rendelkezéseit a dol­gozók megvitatják. A felvetett észrevé­teleket és javaslato­kat a városi tanács tanácsülésen meg­tárgyalja és a házi­rend szövegét eset­leg módosítja és gondoskodik arról, hogy az valamennyi lakóházban ki le­gyen függesztve, így valósul meg­­ Budapesten a dolgozók százezrei által már annyi­ra várt házirend, amelynek minden rendelkezését előze­tesen maguk a dol­gozók vitatják meg, észrevételeikkel és javaslataikkal ki­egészítve maguk erősítenek meg. Ez a házirend valóban elő fogja segíteni a szocialista együtt­élés követelményei­nek betartását, a dolgozók egymás iránti kölcsönös megbecsülését, de egyben a lakóházak­nak, mint a nép tu­lajdonának védel­mét is. Megelégedéssel ta­pasztalhatják majd házfelügyelőink a fegyelmeze­tle­nség­ek megszűnését, mert azokat a rendelkezé­seket, amelyeket maguk a dolgozók erősítenek meg he­lyeslésükkel, be is tart minden öntu­datos lakó. Dr. Bogyai Géza Budapesti Városi Tanács, Lakás­gazdálkodási osztály Miért dolgozik drágán Az utóbbi időben ellenőrzésünk során sokhelyütt tapasztaltuk, hogy a vásárlók elégedetlenek a magas világárak miatt. Mi el­mondjuk ennek okát azért, hogy az illetékes minisztériumi tárcák segítsenek a kérdés megoldásá­ban. Az elmúlt két év alatt sokat fejlődtek vállalataink. Többezer forint értékű beruházást kaptak, amellyel termelésük minőségileg és mennyiségileg emelkedett, azonban az összes problémákat felszámolni nem lehetett. Meg kell jegyezni, hogy a virágtermelésnél tervszerű­ség egyáltalán nem volt. Ezzel sem tudományos intézetek, sem oktatási intézmények nem foglalkoztak, ennélfogva a világ­termelés tervszerű elindítása nagy nehézségekbe ütközött. Ál­talában csak a hozamtervet vet­ték figyelembe és a vállalatok csak arra töre­kedtek, hogy termelésük nye­reséges legyen. Ezt túlnyomórészt úgy érték el, hogy a megtermelt virágjaikat a saját üzleteikben értékesítették és olyan árakat diktáltak, amivel a vállalat hozamtervét teljesíteni tudta­ a kertészeti vállalat ? A virágértékesítésnél jelenleg a belkereskedelmi minisztérium árosztálya által kiadott rendelet van érvényben, mely szerint a virágüzletek a beszerzési, illetve termelési árhoz szálasvirágnál május 1-től október 31-ig 140, no­vember 1-től 30-ig 80, cserepes- és dísznövényeknél 100 százalé­kot számíthatnak fel. A kertészeti vállalatok jelenle­gi termelési adottságai, valamint a hiányos felszerelésük magában hordja a mostani magas világ­árakat. A vállalatok korszerű fej­lesztése, valamint a termelésbe a fokozott tervszerűség bevezetése és a haszonkulcsok leszállítása (melyben számítunk a belkeres­kedelmi minisztérium segítségére is­ fogja eredményezni, hogy a dolgozók világellátását olcsóvá tegyük. Farkas Dezső könnyűipari minisztérium ­ Egy rövid látogatás a XI. kerületi Ingatlankezelő Vál­lalatnál és máris meggyőződhe­tünk arról, hogy például a mun­kavédelem, a szociális létesítmé­nyek terén mennyi nehézség, mennyi „lehetetlenség” küszöböl­hető ki ott, ahol öntevékenyen maga a vállalat törekszik a leg­jobb eredmények elérésére. A tiszta, napfényes, levegős és viszonylag tágas iroda- és mű­helyhelyiségeken öröm volt végigjárni és jól esett tapasztalni, hogy a vál­lalatnak volt gondja az étkező, az öltöző, a meleg vizet szolgáltató fürdőhelyiség létesítésére, az öltö­zőszekrények beszerzésére csak­úgy, mint az étkezés rendjére és mindarra, ami a dolgozók munká­ját máris megkönnyíti és egyben a dolgozó ember megbecsülését kézzelfoghatóan is kifejezi. A vállalat igazgatója kérdé­sünkre elmondotta, hogy mindez legalább annyira sikerüljön, amennyire sikerült, ahhoz bizony szorgalmas utánjárás, némi lele­ményesség és egyszer-egyszer egy kis merészség is kellett... Sajnos, ugyanez nem mondható el például a XVIII. kerületi In­gatlankezelő Vállalatról, mely a rendelkezésre bocsátott pénzössze­get bizony nem használta fel tel­­jesen. Amint az igazgató elvtárs mondotta: a kapacitás biztosítá­sának hiánya miatt. Kár, kár. Jó lett volna, ha az igazgató elvtárs a XI. kerületi testvér­vállalattól még idejében taná­csot kér, sőt némi merészsé­get is kölcsönvesz. Legalább a kapacitás biztosítása érdekében, mert a vállalatnál még sok minden hiányzik, akár a munkavédelem, akár a szociális létesítmények tekintetében. De nem mondhattunk szebbet a VIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalatról sem. A vállalatnál ma sem dolgoznak jobb körülmények között, mint mondjuk egy eszten­dővel előbb. Pincében, rossz le­vegőben végzik munkájukat a dolgozók, csaknem természetes világítás híjján, meglehetős zsú­foltság mellett. Egyebekről nem is szólva. E vállalat igazgatója is kirán­dulhatna Budára a XI. kerületi Ingatlankezelő Vállalat megláto­gatására, hogy feltegye a kérdést: hogy is sikerült az elvtársaknak ideát az, ami odaát, a VIII. kerü­letben, izé ... magától semmikép sem halad. K. K. HELYI IPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete és a Könnyűipari Minisztérium Lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Seprényi Sándor Felelős szerkesztő: Öveges Ferencné Szerkesztőség: Budapest, VI., kerület. November 7. tér 4. Telefon: 125 877. 325-713. 165-843 Megjelent 11.500 példányban Szalkra Lapnyomda Budapest, Frökk Szilárd u. 6. Felelős vezető: Kulcsár Mihály

Next