Helyi Ipar és Városgazdaság, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-03 / 1. szám

Szeretettel köszöntjük II. ötéves­ tévtünk első esztendejét! NYILATKOZATOK AZ új ÉV KEZDETÉN G. Fazekas Erzsébet, a Könnyűipari Minisztérium csoportfőnöke: Sokan azt­­ kérdik, hogyan fog a helyi ipar szervesen be­illeszkedni a II. ötéves terv nagy feladatai­­­­nak megvaló­sításába, ho­gyan fog a lá­bán megállni a maga, sokszor szerénynek lát­szó eszközeivel. Erről persze csak alapos fej­tegetésekkel adhatnánk meg­felelő felvilágosítást, mégis megpróbálok néhány felada­tunkra itt rámutatni. Pl. arra, hogy a mi hatalmas árubősé­günk közepette is még itt-ott hiányzó, különböző, sokszor apró-cseprőnek látszó, de lakosságunk, különösen házi­asszonyaink szempontjából fontos közszükségleti cikkeket új, s nem egyszer importpótló anyagokból igyekszünk olcsón és csinos, ízléses formában elő­állítani. Ezek mögött a gyárt­mányok mögött nem egyszer a műszaki intézkedések egész sora búvik meg és az sem rit­kaság, hogy ehhez a tudomá­nyos kutatómunka legújabb eredményeire támaszkodunk. Természetesen ez igen komoly erőfeszítést kíván a helyi ipar területén dolgozó műszakiak­tól, munkásoktól és tisztvise­lőktől. Ezeknek a feladatoknak a megoldásánál nemcsak a mű­anyagok széleskörű felhaszná­lására gondolok, amely külön­ben egyik fő célkitűzésünket képezi, hanem olyan helyi anyagokéra is, mint pl. a nádnak az építőelemeknél, fűzfavesszőnek a bútorzatnál, a nád- és forgácsból készült préselt lemezeknek ugyancsak a bútornál és más közszükség­leti cikkeknél való széleskörű alkalmazására. Ilyen irányú törekvésünk háztartási-, dísz­­mű- és kerámiaiparunk termé­keinek újszerű, ugyancsak importpótló mázak segítségé­vel, gazdag változatban való előállítása, vagy egész sor aprólékos munkát, s ugyan­akkor nagy szaktudást igénylő finommechanikai, nem nagy sorozatú cikknek a gyártása, újításokkal tökéletesebbé és olcsóbbá tétele. Egyszóval azt szeretném el­érni, hogy az eddigi eredmé­nyeinkre támaszkodva, első­sorban a lakosság közvetlen szükségleteit kielégítő, válasz­tékbővítő cikkek termelését minél gazdaságosabbá tegyük és a használati cikkeket az ízlés jegyében hozzuk a vi­lágra. Szeretnénk megfelelni annak a követelménynek, hogy egy­szerre szolgáljunk általános és népgazdasági érdekeket és né­pünk kulturális színvonalának az emelését. Az a törekvésünk, hogy a technikai újítások alkalmazásával karöltve az iparcikkek iparművészeti for­mát öltsenek, méghozzá oly­módon, hogy ebben nemzeti kultúránk és népi művészetünk legjobb hagyományai szocia­lista társadalmi viszonyaink­nak megfelelően találják meg fejlődésük további útját. Ebben a nagy munkában a helyi ipar dolgozóinak lelkes kezdeményező készségére szá­mítva, örömmel köszöntjük az 1956-os esztendőt. Seprényi Sándor, a HVDSZ elnöke: Munkásosztá­lyunk, az egész magyar dolgo­zó nép számá­ra 1956. janu­ár elseje nem csupán az esz­tendő kezdetét jelenti. II. öt­éves tervünk első éve veszi kezdetét e na­pon, amely azt a feladatot tűz­te elénk, hogy teljesítésével lerakjuk a szocializmus alap­jait hazánkban. De addiig még sok a tennivalónk. Népgazdasági tervünk vég­rehajtása az erő és a tudás latbavetését­ kívánja meg né­pünktől — köztük a szak­szervezeti aktivistáktól, de minden egyes szervezett dolgozótól egyaránt. Éppen az ötéves tervünk első esztende­jében kell jelentős előrehala­dást tennünk a Központi Ve­zetőség márciusi és novemberi határozatának teljesítésében. Pártunk joggal számít segít­ségünkre a műszaki propa­ganda, szakmunkásképzés, az újító- és munkaversenymozga­­lom kiszélesítésében. A minisz­teriális szervekkel összefogva mindent el kell kövessünk a munkánkba vetett bizalom megtartásáért. A szakszerve­­zeti funkcionáriusok az új esztendőben váltsák valóra vá­lasztóiknak tett ígéretüket és következetesen szánjanak sík­ra a törvényesség betartásá­ért, betartatásáért. Sokkal na­gyobb gondot fordítsanak a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek állandó javítására. Minden egyes szakszervezeti aktivista tartja szívügyének az országos érdekek mellett a dolgozók egyéni problémáinak megoldását. Mindennapos ál­dozatos munkával járuljon a kulturáltabb munka lehetősé­geinek feltárás­álh­oz, megte­remtéséhez. A jó munkamód­szerek közkinccsé tételével te­gyük a termelést gazdaságo­sabbá, ily módon váljunk ak­tív részeseivé az életszínvonal emelkedésének. Ehhez a munkához kívánok a helyi­ipari, valamint a város- és községgazdálkodási dolgozók­nak sok sikert és eredmé­nyekben gazdag, békés új esz­tendőt. Steinberg Sándor, 2 BVI Mértékázáni Cipőkészítő Vállalat igazgatója: Nagy öröm­mel köszöntöm az új eszten­dőt. Ez év­ben vállala­tunknak nehéz és szép felada­tot ítélt meg­oldania. Ismé­telten be kell bizonyítanunk, hogy a kisipari minőségi munkát hiánytala­nul képesek nagyob­k pótolni s vele együtt fejleszteni a szocialista ipari termelést. Három üzletünk foglalkozik a mérték utáni rendelések fel­vételével. A kiállított minta­cipők sokfélesége és dolgozó­ink udvariassága, s nem utolsósorban cipőink jó minő­sége biztosíték arra, hogy az új esztendőben is számít ránk a közönség. Sokat fejlődött vállalatunk az elmúlt évben is, s még többet követelünk önmagunk­tól az új esztendőben. Jól­esik, hogy külföldi vendé­geink közül nagyon sokan fel­keresnek bennünk­et megren­deléseikkel és megelégedésü­ket fejezik ki. Jólesett, hogy a II. Helyiipari Vásár alkal­mával aranyérem kitüntetés­ben részesültünk. Nagy öröm volt mindannyiun­k szám­ára az 1955 III. negyedévben kapott élüzem cím kitüntetés, de ezek a sikerek további eredmé­nyekre ösztönöznek bennün­ket. Kollektív munkával, szak­mai tudásunk fejlesztésével ígérjük, az új év küszöbén, helyt fogunk állni! Vajai László, cipész: A munkások legtöbbje —­ mint magam is — több éve dolgozunk a Mérték utáni Cipőkészítő Vállalatnál. Otthonunkká vált a műhely, éltető elemünkké a munka. Egy nagy család él ebben a műhelyben, ahol mindenki legjobb tudása szerint dolgo­zik. 1956 csak csak annyiban je­lent változást részünkre, hogy my ilyenkor ismét felmérjük a megtett utat és tervet for­málunk magunknak. Tervünk azonos az előző évivel, ame­lyet végre is hajtunk, becsü­lettel helytállni a munkában. Saját jövőnkért dolgoztunk, amikor munkánk révén válla­latunkat a legjobbak közé emeltük. Saját magunk ellen­ségei lennénk, ha szép ered­ményeinket elhalványodni, vagy veszni hagynánk. Jó munkával,­­minőségi munká­val készülök az új esztendő­re... Nemes Lajos VB-főnök: örömmel mondhatom el, hogy válla­latunknál a párt, a szak­­szervezet és a műszaki veze­tőség egy úton jár. Bizonyítéka: évi ter­vünket november végén be­fejeztük. Vállalatunknál gyökeret vert a versenyszellem, meg­nőtt a párt tekintélye és érezhető a szakszervezet tá­mogatása, végül a vállalat­­vezetés körültekintő gondos­sága együttesen segítették dolgozóinkat abban, hogy az elsők között legyen. Ez az, amit az elmúlt év­ről mondhatok. Hogyan ké­szülünk az új esztendőre? Még több munkakedvvel és igyekezettel, hiszen olyan feladatot kaptunk kormá­nyunktól, melynek végrehaj­tásában aki részt vesz, büsz­ke lehet: ez pedig második ötéves tervünk első évének sikeres végrehajtása. Ezt jól végrehajtani dicsőség dolga. ICil 20 fillér VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A KÖNNYŰIPARI MISZTÉRIUM ÉS A HJEJL­IL IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA T. évf. 1. szám, 1956. január 1. Boldog új évet kívánunk a helyi ipar dolgozóinak! Köszöntjü­k tervüket határidő előtt teljesítő vállalatainkat! Az Orosházai Vas- és Kályha­ipari Vállalat december 3-án befejezte évi tervét. A lelkes versengés alapján számosan kaptak ju­talmat, 15 000 forintot osztot­tak ki a legjobban teljesítők között. A szakma kiváló dol­gozója kitüntetést az alábbi dolgozók kapták: Horváth Fe­renc, Woiczek József, Gelego­­nya István, Szénási hajós, Farkas József, Lantos János, Tahai János, Oskó János és Szita József. A Békési Kosárüzem december 17-én fejezte be évi tervét jó eredménnyel. A Komárom megyei vállalatok közül eredményesen fejezték be évi tervüket: Komárom megyei Gép- és Vegyes Javító Válla­lat, Fatömegcikkipari Vállalat. Ez utóbbi tervét még decem­ber elején befejezte és körül­belül 90 000 forint értékű ház­tartási cikket gyártott az év végéig terven felül. Exportter­vüket is 110 százalékra teljesí­­ tették. A fővárosban: a Fővárosi Óra-Ékszeripari V., Gyöngy­­gombgyártó V., Gázkészülék» gyártó V., Műanyag- és Töltő-» tollgyártó V., Vasöntő és Tűz» hely V. dolgozói jártak élen a tervteljesítésben. Örömmel köszöntjük a ter­­vüket teljesítő vállalataink dolgozóit és további sikert kí­­vánunk nagyszerű feladataik végrehajtásához! Termékeny vita a KV beszámolója felett Hogyan vihető előbbre a he­lyiipari üzemeknél, valamint a város- és községgazdálkodási vállalatoknál a műszaki fej­lesztés ügye – erről tárgyalt december elején szakszerveze­tünk­­kibővített központi ve­zetőségi ülése. Pártunk Köz­ponti Vezetősége és a SZOT VII. teljes ülése alapján az ipari tanulók, a fiatal szak­munkások szakmai színvonalá­nak állandó emelésére, a mű­szaki propaganda sokoldalú fejlesztésére és a technológiai fegyelem megszilárdítására hívta fel a tagság és különö­sen a szakszervezeti funkcio­náriusok figyelmét. Az 1956-os é® azt követő években, ahhoz, hogy a helyi ipar megállhassa a helyét to­vábbi új cikkek előállítására, jó szakmunkásokra, az újítá­­fip(izgalom, irányított és tömeg­méretű fejlesztésére, valamint a technológiai fegyelem meg­szilárdítására van szükség — mondotta Seprényi elvtárs. És e téren már vannak eredmé­nyek. A Helyiipari Főosztály egész sor új cikk előállítását vette tervbe, univerzál húsvá­gógép, műanyagbevonatú szi­vacs- és szappantartó, három­részes alumínium tej- és rizs­főző, PVC-bőrönd és padlóbur­koló, cserépkályhacsempe stb. gyártását kezdik meg. Ugyan­akkor már elkészült a mű­szaki terv is, amely konkrét utasításokat tartalmaz a kitű­zött cél megvalósításához. A HVDSZ elnökének beszá­molója sokoldalúan megszabta a szakszervezeti funkcionáriu­sok feladatát a termelés előse­gítésében. A vita során igen sok hozzászólás hangzott el, a felszólalók azt bizonyították, látják tennivalóikat a lakosság helyi igényeinek mind telje­sebb kielégítésében. Szabó János, a város- és községgazdálkodás minisz­tere, a helyi ipar elavult gépi berendezését kifogá­solókhoz szólott: a helyi iparnak az a feladata, hogy olyan gépekkel dolgoz­zon, melyeket a nagyipar fej­lett technikája már nem hasz­nálhat. A meglevő adottságo­kat kell jobban kihasználni, a gépekből a maximumot­­ki­hozva. Majd helytelenítette, hogy a kohó- és gépipar olyan közszükségleti cikkek gyártá­­­sát szorgalmazza, melyek elő­állítására a helyi ipar hivatott.­­ Simon György elvtárs, a Vas megyei Építőanyagipari ÉS műszaki tanfolyamáról beszélt. Az ezen részvevő 25 műszaki dolgozó nevében mondta el, milyen nehézségek vannak a könyvek beszerzésénél. A gaz­daságos tüzeléstechnikáról, a durva és finom kerámiáról szóló szakkönyvet még Buda­pesten sem tudták beszerezni. A telepek termelési kultú­rájának továbbfejlesztésére nagy szükség van — mondotta —, mert jövőre egymillión fe­lüli tégla exportmegrendelését kell teljesíteniük. Örömmel adott arról számot, hogy az ÉS tervét minden kiemelt cikkre vonatkozóan is jóval a határidő előtt befejezte. Molnár Sándor elvtárs, a műszaki dolgozók érdeké­ben a bizalom megterem­téséhez kérte a szakszerve­zet segítségét. Ez az alapja a becsületes mű­szaki vezetők nyugodt és kö­rültekintő munkájának egy­­egy újítási elbírálásnál — mon­dotta. A szakszervezet központi ve­zetősége a vita alapján hatá­rozatban jelölte meg a felada­tokat. A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége 1955. december 5-i ülésének határozata A helyi ipari és városgazdasági dolgozók a különféle iparágak­at felölelő munkájukkal és szolgáltatásokkal nagyban hozzájárulnak a dolgozók mindennapi szükségleteinek kielé­gítéséhez. Ezért elsőrendű feladatuk a jobb minőségű és olcsóbb közszükségleti cikkek gyártása, és kielégítő szolgáltatás nyújtása. Ez azonban csak fejlett technika alkalmazásával, újítással, a jó munkamódszerek elterjesztésé­vel, jobb munkaszervezéssel érhető el. A korszerű technika alkalmazása, fejlet­tebb műszaki eljárások elterjesztése a helyi ipar és városgazdálkodás területén is lehetsé­ges. Ezek megvalósítására azonban nincsenek olyan nagy lehetőségek, mint amilyennel a nagyipar rendelkezik. Éppen ezért a beruházá­sok ésszerű felhasználása mellett nagy gondot kell fordítani a meglévő gépek jobb kihaszná­lására, a helyes munkaszervezésre, az újítások és ésszerűsítések tömeges elterjesztésére. Az elmúlt évek folyamán jelentős ered­ményeket értünk el mind a termelékenység növelése, mind a minőség javítása és a szol­gáltatások növelése terén. Ezek az eredmé­nyek nem mindenben felelnek meg pártunk . A szakszervezet köz­ponti vezetősége fel­hívja mindkét minisz­térium figyelmét, hogy az 1956-os évre dolgozzák ki ipar­áganként a technika fejlesz­tésének legfontosabb felada­tait, különös tekintettel az új gyártmányok bevezetésére, a szolgáltatások bővítésére, to­vábbá a biztonsági technika fejlesztésére. jr**grt Szakoktatás és mű­­* 2. szaki propaganda te­rén: c) A szakszervezet elnöksé­ge a minisztériumokkal egyet­értésben gondoskodjék arról, hogy a területi bizottságok, üzemi bizottságok és bizal­miak, valamint a tanácsok il­Központi Vezetősége által hozott ezirányú ha­­tározataiban megállapított célkitűzéseknek. A SZOT elnöksége június 4-i — a szak­oktatásra­ és műszaki propagandára vonatkozó , valamint október 5-i, az újítási és ésszerű­sítési mozgalom fejlesztése érdekében hozott határozatainak helyes végrehajtása nagyban elősegíti a kitűzött feladatok eredményes meg­valósítását. A központi vezetőségi ülés megállapítja, hogy a szakszervezet elnöksége augusztus 24-i határozatának megfelelő végrehajtásához a területi bizottságok és az üzemi bizottságok nem kaptak megfelelő segítséget, és ezért csak kezdeti eredményeket értünk el az ipari ta­nulókkal való foglalkozás, a szakmai tovább­képzés, a műszaki propaganda, az újító­ moz­galom és a technológiai fegyelem megszilárdí­tása terén. Annak érdekében, hogy a SZOT VII. tel­jes ülése által megjelölt feladatok a helyi­ipari és városgazdasági dolgozókra vonatkoz­tatva megfelelően végre legyenek hajtva, a Központi Vezetőség az alábbi határozatot hozza i­letékes osztályai és a vállalat­­vezetők megismerjék az MTH által hozott 90/1955. sz. utasí­tást az ipari tanulók, intéze­tek és az ipari tanulók kép­zésében résztvevő vállalatok kapcsolatának szabályozása tárgyában. A szakszervezeti szervek a DISZ-szel közösen harcoljanak azért, hogy a gazdasági szer­vek a fent meghatározott ren­delet végrehajtásáért mindent megtegyenek. Meg kell értetni a területi és üzemi bizottságokkal, vala­mint a bizalmiakkal az ipari tanulókkal való foglalkozás je­lentőségét, és meg kell való­sítani, hogy a szakmai képzés mellett foglalkozzanak erköl­csi és politikai nevelésükkel. Az elnökség kérte fel mind­két minisztériumot, hogy a je­lentősebb szakmáknál vizs­gálják felül és dolgozzák ki az ipari tanulók szakmai szint­jeit, féléves, éves bontásban. A területi bizottságok a me­gyei tanácsok illetékes osztá­lyai — a DISZ bevonásával — az ipari tanulókkal való fokozottabb foglalkozás érde­kében, készítsenek közös ter­vet és annak megfelelően folytassanak rendszeres ellen­őrzést. A terv foglalja magá­ban a kisiparban és szövetke­zetekben foglalkoztatott ipari (Folytatás a 2­ oldalon)

Next