Helyi Ipar és Városgazdaság, 1956 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-03 / 1. szám

2 KÖZÉRDEKŰ KÉRDÉSEKRE VÁLASZOLUNK Hogyan adható szabadság az esetben, ha a dolgozó szünteti meg a munkaviszonyt? A XIII. ker. Ingatlankezelő Vállalat egyik dolgozója pa­nasszal fordult a szakszerve­zethez, mert a vállalat a fel­mondási idő alatt igényt tar­tott munkájára, de ugyanak­kor felszólította: a felmondá­si idő alatt töltse le szabad­ságidejét. A vállalat helytelenül járt el. Ugyanis az Mt. V. 102. §. értelmében, ha a munka­­viszony évközben szűnik meg és a dolgozó szabad­ságát még nem vette igénybe, szabadságának a munkában töltött teljes naptári hónapokra eső arányos részét meg kell váltani. Ennek megfelelően a vállalat nem teheti meg, hogy a dol­gozót a felmondási idő alatt a munka teljesítése alól fel­menti és ezzel a még ki nem adott szabadságát is kiadott­nak veszi. Nyilvánvaló, hogy a szabadság célja az, hogy a dolgozó ez alatt pihenjen, nem pedig, állásváltoztatással kap­csolatos ügyeit intézze. Iyezi a védőétel juttatását (egyes esetekben az Egészség­­ügyi Minisztérium döntése szükséges). . ■mini ................ mii........... Munkavédelmi tudnivalók Több területi bizottság a védőétel engedélyezésével kap­csolatosan kérdést intézett munkavédelmi osztályunkhoz, amelyet az alábbiakban vála­szolunk meg: A védőételt csak a Munka Törvénykönyvében lefektetett elvek alapján, valamint az Egészségügyi Minisztérium 8200—11/1954. Eü. sz. rendele­te alapján szabad engedélyez­ni. Tehát a vállalatvezetők javaslatára, amelyet az üzem­orvos (ahol van) és a munka­­védelmi felügyelő is köteles aláírni, a tanács egészségügyi osztálya (tisztiorvosa) engedé­ LÁTOGATÁS A PATYOLAT­ES-NÉL Társbérletes kultúrotthon (Ahogy rajzolónk elképzeli) Konferenciavezető: — Las­súbb ritmusú tánczenét válasz­­szanak! Erre a vad tem­póra nem megy a politikai gazda­ságtan tanulása. Három műszak miatt nehezen található egyes vállalatoknál az ÜB-elnök Kisértet: — Nyugi, kartárs, nyugi! Az özvegyem nappalos, hát magam jöttem el a segé­lyért! A babonás tolvaj — Hosszú férfialsó a divat, kar­társnő? — Áá... Csak Luca-napkor a párnám alá tenném, hogy megálmodjam, ki lesz a vő­legényem ... A napközi otthonban 40 gyermeknek csak 10 törülköző jut... Óvónő: — Sajnos, nem jött meg a tiszta váltás. Mosdás helyett ma a Hófehérkéről me­sélek ... Bemondásra állapítják meg a kárt — Biztos, hogy az elveszett ingei 240 forintosak? — Hát mit gondol, milyen­ben járok én? Azért van jó oldala is... — Mitől ragyog így, kedves Patyolat? — Attól, hogy Patyolat is vagyok, meg kétszeres él­üzem. — Reméljük, a jövő évben is így folytatja! B. 17. É. K. HELYI IPAR Hogyan kell igényelni a 10 százalékos egészségügyi pótdíjat? Ennek megadásával kapcso­latosan is merültek fel kérel­mek. A 10 százalékos egész­ségügyi , veszélyességi pót­díjat a vállalatvezető javasla­tára, melyet az üzemi bizott­ság is láttamoz, a járási, vá­rosi tanács tisztiorvosa java­solja. Az egészségügyi osztály az illetékes minisztériumnak és szakszervezetnek egész­ségügyi szempontból meg­indokolva jóváhagyja a pótlékok megadását. A védőételt és a 10 száza­­zalékos pótlékot csak a fent leírtak szerint kérhetik a vállalatok. Mit várok a bizalmi tanfolyamtól A szakszervezeti választás után az a megtiszteltetés ért, hogy dolgozótársaim újból meg­választottak bizalmijuknak. Ta­pasztalatból tudom, ha a meg­bízatásnak eleget akarok ten­ni, nem lesz könnyű dolgom. A dolgozók bizony joggal megkövetelik, hogy a bizal­miak alaposan ismerjék a szak­­szervezeti munka minden terü­letét, mert csak úgy tudnak eredményesen dolgozni. Vajon fel vagyok én erre készülve? — kérdeztem magamtól nem egy­szer. Kételyem azonban nem sokáig tartott, mert az üb. el­nök közölte a bizalmiakkal, hogy az üzemen belül esti tan­folyam indul, ahol megkapjuk a jó munkához szükséges ala­pot. Tisztában voltunk azzal, hogy ez­ elfoglaltságot és időt igényel tőlünk, mégis mindnyá­jan örültünk, hogy bővíthetjük ismereteinket. Nagy szüksé­günk van a tanulásra az osz­tályos tagdíjrendszerre való át­térést illetően is. A szakszer­vezeti tagok kielégítő választ, magyarázatot várnak tőlünk, miért volt erre szükség. Ez azt jelenti, hogy minden dolgozó­hoz el kell jutnunk rövid idő alatt. Ugyanis, amíg 1955 elején dolgozóinknak jóformán csak a fele volt szervezett, addig ma már 100 százalékos a szerve­­zettség nálunk. Feladatunk zömét azonban az üzem problémái alkotják. Látjuk, milyen hibák vannak vállalatunknál az újítások, a gazdaságos termelés megszer­vezésében. Nem ismerjük azon­ban a törvényeket, rendelkezé­seket. Sokszor előfordult velem is, hogy valamelyik csoporttag panasszal fordult hozzám, de elküldtem az üb. elnökhöz, mert nem ismertem ügyének elintézési módját. Több segít­séget igényel a bizalmiaktól — így tőlem is — üzemünk kul­­túrmunkája. Igaz, nincs kul­­túrhelyiségünk, de szorgalmaz­nom kellett volna saját csopor­tomban az olvasómozgalmat, hiszen szépszámú könyv áll rendelkezésünkre. Ha áb. elnökünk, Kóbor elv­társ idejében figyelmeztet ben­nünket hibáinkra, segít ne­künk a nehézségek áthidalásá­ban, egyben saját munkáját is megkönnyíti. Ismertesse ve­lünk, hogyan mozgósítsuk a dolgozókat üzemünk gyenge technikai felszerelésének kor­szerűsítésére, amire az újítá­sok, ésszerűsítések révén van lehetőség. De meg kell ismer­nünk a Munka Törvénykönyve legfontosabb részeit is. A tár­sadalombiztosítási és munkavé­delmi intézkedések tanulmá­nyozásával végezhetünk csak teljes értékű munkát. Azt várom a tanfolyamtól, hogy felkészítsen az emberről való gondoskodásban rám váró tennivalókra. Raffai János bizalmi Vasmegyei Vas-Fém és Gép­javító V. I. sz. telepe ,,Tudod-e mi a béke, kispajtásom?“ IVFevetőszemű, barnahajú, 4­­ pufókarcú ötéves lánytól kérdezi ezt egy hasonlókorú, szőkehajú, fitosorrú kislánytól. — Nem tudom — válaszolja az. , — Majd én megmagyarázom — hangzik fel ismét a barna­hajú csilingelő hangja. És gör­dülő rímekben, néhol akadozó hangjával el is magyarázza. A színpadi reflektor meleg fényé­vel szinte átöleli a magyarázó Pozsonyi Jutka és a figyelme­sen rátekintő Ficker Marika alakját. A nézőtér is egy emberként figyel. De ni­ni, milyen „lép­csőzetes” innen elölről a kö­zönség. Hát persze, hiszen a felnőttek között itt is, ott is, felbukkan egy-egy gyermekfej. Hát hova tévedtünk be tu­lajdonképpen? A HVDSZ tart itt a gyermekintézmények ne­velőinek, gyermekeinek és szü­leinek ankétot. A beszámolóból melyet Herencsár elvtársnő tartott — kiderült az ankét célja, hogy közelebb hozza egy­máshoz a napközi otthonok ve­zetőit és a szülőket. A beszámolót követő vita igazolta is ennek szükségessé­gét. Garossa dr. például kifejtet­te, hogy a napközi otthon or­vosának — szerteágazó gyó­gyító munkája mellett — első­rendű kötelessége az úgyneve­zett gyógyító-megelőző munka. A gyermekeknek vérükké kell váljanak a napközi otthon rendszabályai, amelyhez a szü­lők sokat segíthetnek. Az orvos szavait erősítette meg Szerencse Mihály elvtárs is, az egyik szülő. Elmondta, hogy öt gyermeke van, akik közül kettő óvodába jár. Gyer­mekei otthon néha olyan igé­nyekkel lépnek fel, amelyeket ők, a szülők — régi, hiányos nevelésük miatt — bizony el­hanyagoltak. Gulyás Lászlóné, mint óvónő és mint a munkásellátási osz­tály aktivistája az ellenőrzései során szerzett tapasztalatairól számolt be. Igen értékes volt az a javaslata, hogy ne csak a napközik vezetői, hanem az óvodáikat fenntartó vállalatok igazgatói is gyűljenek össze ta­pasztalatcserére és közösen be­széljék meg, hogyan mirik fejleszteni vállalatuk óvodáját. Trajós elvtársnő bírálta a Patyolat vezetőségét, hogy nem foglalkozik ele­get az óvodával. A neve­lők viszont igen dereka­san dolgoznak. Két éve neve­lik kislányát, s ez idő folya­máin a gyermek fizikailag is, szellemileg is igen sokat gya­rapodott. Milyen öröm az a szülőnek, ha esténként egy-egy új versikével, vagy dalocskával áll elő a gyermek. A gyereke­k­et tisztaságra, udvariasságra, a közösség szeretetére nevelik. Csak hálát és köszönetet tud mondani ezért az önfeláldozó munkáért. Egy másik szülő halkszavúan elmondta, hogy ő bizony félve adta be a bölcsődébe beteges kisgyerekét. De pár hét után látta, hogy a gyermeke a leg­jobb kezekben van. Nyíltan be­vallotta, örömében sírva ment haza, amikor kislánya súlygya­rapodásáról értesült. Futó elvtársnő, a HVDSZ titkára is felszólalt. Hangsú­lyozta, hogy a szakszervezet éber figyelemmel kíséri a böl­csődék és óvodák munkáját Szorosra kell fűzni és az óvoda és a szülők közti kapcsolatot mert ma még bizony előfor­dul, hogy a gyermek kétféle nevelést kap. Pedig ez helyte­len. Legyen közös célkitűzésük a szocialista emberré nevelés. A szakszervezet elnöksége ne­vében köszönetét fejezte ki az óvónők fáradhatatlan munká­jáért és 300—300 forint jutal­mat adott át a szakszervezet nevében Deutsch Béláné és Kővári Györgyné óvónőknek. Dt­s folyt a szó. Szülők, nap­■‘-i közi otthonok vezetői mondták el problémáikat, ve­tették fel értékes javaslataikat, nem egyszer jogos bírálatukat. Igazi, gazdag, eredményeket hozó tapasztalatcsere volt ez az ankét. Tudod-e mi a béke? kérdez­­te a megnyitót szavaló kislány. Azt hiszem tudjuk. Veletek foglalkozni gyerekek, a jövő nemzedékével. Munkára, haza­szeretetre, szocialista emberré nevelni titeket. Ez a béke. És ebben az „ügyben” ma már so­kan jöhetnek hozzánk „tapasz­talatcserére”. Lovas Pál 1956. január 9. A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége 1955. december 5-i ülésének határozata Folytatás az 1. oldalról. tanulók érdekképviseletének társadalmi ellenőrzését. b) Az elnökség kérje fel mindkét minisztériumot: utasítsák a megyei taná­csok illetékes osztályait, hogy a lehetőségek figye­lembevételével a legfonto­sabb szakmák területén — különösen az exportra ter­melő üzemi dolgozók ré­szére — szervezzenek a­­ területi bizottságokkal kö­zösen olyan tanfolyamokat, amelyek emelik a dolgozók szakmai színvonalát, és hozzájárulnak ahhoz, hogy exporttermékeinket kifo­­gástalanabb minőségben ál­lítsák elő. Kérje fel továbbá az elnök­ség mindkét minisztériumot, hogy a tanfolyamok szervezé­séhez biztosítsa az anyagi alapot oly formában, hogy az igazgatói alap egy részét és a nyereségvisszatérítés bizonyos százalékát erre a célra fordít­sák. A területi bizottságok gon­doskodjanak arról, hogy a tan­folyamokra az üzemi bizottsá­gok, bizalmiak megfelelő mó­don mozgósítsák az üzemi dol­gozókat. Ugyanakkor gondos­kodjanak arról is, hogy a te­rületükön, de más szakmák­nál szervezett szakmai tanfo­lyamokra irányítsák szak­­szervezetünk azonos szakmájú dolgozóit. Az üzemi bizottságok töre­kedjenek arra, hogy olyan tanfolyamokat is szervezzenek, amelyek elősegítik a vállala­tok szűk keresztmetszeteinek felszámolását. c) A szakszervezet elnöksé­ge a minisztériumokkal együtt folyamatosan­­készítsen olyan termelési és műszaki tárgyú előadásokat, amelyek segítik a legjelentősebb szakmák ter­melési és műszaki munkáját, emelik a dolgozók szakmai műveltségét. A területi és üzemi bizott­ságok a tanácsok illetékes osz­tályaival, illetve a vállalatok vezetőségeivel egyetértésben alkalmazzák a műszaki propa-­­­ganda sokoldalú eszközét. Pl.: bemutatók, tapasztalatcserék, régi és új szakmunkások talál­kozója, szemléltető agitációs plakátok,­ filmvetítés stb. Gondoskodjanak továbbá ar­ról, hogy a TTIT, valamint a MTESZ-szel szervezzenek rendszeres előadásokat, elő­adás-sorozatokat a műszakiak, a fiatal technikusok és mérnö­kök továbbképzésére. A területi bizottságok a tanácsok illetékes osztályai­val szervezzenek — lehető­leg szakmánként — a ki­váló és újító dolgozók ré­szére találkozókat. Az üzemi b­izottságok a mű­szaki propaganda eszközeivel készítsék elő a műszaki szer­vezési intézkedési terv meg­valósítását, valamint népszerű­sítsék a tervszerű, megelőző karbantartás szükségességét is. A területi bizottságok kí­sérjék figyelemmel más iparágakhoz tartozó anké­tok szervezésének időpont­ját — különösen a vas-, faipar és építőanyagipar területén — érjék el, hogy a szakszervezetünkhöz tar­tozó dolgozók a tapaszta­latok, jó munkamódszerek megismerése érdekében azon részt vegyenek. A területi bizottságok érjék el — az illetékes szakmák te­rületi bizottságain keresztül, hogy a nagyipari üzemek pat­ronálják a hasonló iparágú (szakmájú) helyiipari üzemeket (dolgozókat). fr­i Újítómozgalom terüle- L—’’ tén: A központi vezetőség felhív­ja mind a szakszervezeti, mind a gazdasági szervek figyelmét, hogy az eddigieknél sokkal többet foglalkozzanak az újí­tómozgalom kérdéseivel. Kü­lönösen nagy súlyt kell helyez­ni az elfekvő újítások feldol­gozására, valamint az elfoga­dott újítások bevezetésére. El kell érni, hogy az újító­­mozgalommal való foglalkozás ne csak formális legyen. Szak­­szervezeti funkcionáriusaink harcoljanak az újítási bizott­ságok létrehozásáért, az újítási feladatterv elkészítéséért. El­lenőrizzék, hogy a feladatter­vek magukba foglalják a kül­földről importált anyagok he­lyettesítését elősegítő újításo­kat, valamint a meglévő gé­peken olyan ésszerűsítések végrehajtását, amelyek a gé­pek maximális kihasználását biztosítják. Széles körben ismertetni kell a dolgozókkal a Mi­nisztertanács újítási ügyek­kel kapcsolatos rendele­teit. Hasonlóan tanulmá­nyozni kell a szakszerve­zeti funkcionáriusoknak is az idevonatkozó rendel­kezéseket, mert csak en­nek ismeretében tudnak a dolgozók részére megfelelő tájékoztatást adni. A felsőbb gazdasági és szak­vezeti szervek kísérjék figye­lemmel az országos jelentősé­gű újításokat, szorgalmazzák és tegyék kötelezővé annak széles körben való elterjesz­tését. A SZOT titkársága október 27-i határozata értelmében a szakszervezeteknek oktatást kell szervezni az újítási és ész­­szerűsítési mozgalommal kap­csolatban. A területi bizottsá­gok érjék el, hogy ezt az ok­tatást közösen szervezzék rr­eg a tanácsok illetékes osztályai­val, illetve a vállalatok, üze­mek vezetőivel, az üzemi újí­tási megbízottak és a szak­­szervezeti szervek újítási fele­lősei számára.­­ A technológiai fegyelem megszilárdítása terén. A központi vezetőség megál­lapítja, hogy az elmúlt időszak folyamán a helyiipari, vala­mint a város- és községgazdál­kodási vállalatoknál lazulás következett be a technológiai fegyelem területén. Ennek kö­vetkeztében az előállított ter­mékek minősége nem éri el a kíván követelményt. A tech­nológiai fegyelem lazulását be­folyásolta továbbá a munkafe­gyelem területén tapasztal­ható hiányosság is, ami első­sorban a munkaidő nem teljes kihasználásából adódik. Fenti hiányosságok kiküszö­bölése érdekében el kell érni, hogy a vállalatoknál jelentős javulás következzen be a tech­nológiai fegyelem területén. Ennek alapvető feltétele a gyártási technológia rögzítése. A gazdasági, valamint a szakszervezeti szerveknek meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a gyártási technológia záros határidőn belül ki legyen dolgozva mindazon válla­latoknál, ahol a minőség alakulása döntően függ a gyártási folyamattól. A területi és üzemi bizott­ságok adjanak megfelelő se­gítséget a vállalatok vezetősé­gének a technológiák elkészí­téséhez. Ugyanakkor kövesse­nek el mindent annak érde­kében,­­hogy a dolgozók szigo­rúan betartsák az előírt tech­nológiai utasításokat. A vállalatok üzemi bizottsá­gai fejtsenek ki a dolgozók körében felvilágosító munkát, magyarázzák meg, hogy a technológiai előírások elősegí­tik és biztosítják a gépek és berendezések gazdaságos ki­használását, az anyagtakaré­kosságot, valamint a minőség javulását. A központi vezetőség felk­éri a régi, jó szakmunkásokat —­ művezetőket, mestereket, mér­nököket, technikusokat — a termelés parancsnokait, hogy segítsék a központi vezetőség határozatának megvalósítását, mindenütt adják át tapaszta­lataikat, segítsék az ipari tar­sulók oktatását, a szakmai to­vábbképzést, az újító- és ész­­szerűsítőmozgalom elterjesz­­tését, a technológiai fegyelem betartását. A központi veze­tőség számít a termelés pa­rancsnokainak és a jó szak­munkásoknak a segítségére.

Next