Helyiipar és Városgazdaság, 1957 (6. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Újra a dolgozók között írta: SEPRÉNYI SÁNDOR a Magyar Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének elnöke Az ellenforradalom az óriási erkölcsi és gazdasági kártevésen kívül nagy rombolást végzett a sajtó területén is. Már első szakaszában elnémította a harcos munkássajtót. Később az anyagi rombolás következtében papírhiány állott elő és így szakszervezeti lapunk nem tudott megjelenni. A munkásosztály hősi harcaként, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes politikája eredményeképpen — ahogyan ezt az országgyűlésen Kádár elvtárs megállapította — túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. Szaklapunk hosszú hallgatás után újra megjelenhet a helyiipari üzemekben, a közmű és szolgáltató vállalatoknál, hogy elkezdje munkáját, betöltse azt a szerepét, amit Lenin elvtárs határozott meg a sajtó számára. Lenin hármas követelményt állított a sajtó elé: legyen kollektív szervező, kollektív agitátor és kollektív propagandista. Hogan valósítsa meg szaklapunk a sajtó hármas, mégis egységes feladatát? Akkor tölti be kollektív szervező feladatát, ha felkészíti a szakszervezeti funkcionáriusokat, a dolgozókat a szervezett harcra, a szocializmus építésére. Hozzájárul ahhoz, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok látóköre bővüljön, tudásuk szilárduljon és izmosodjék , bátor, harcos szakszervezeti funkcionáriusokat nevel. Soha nem volt nagyobb szükség mint most arra — ezt az ellenforradalom bizonyította a legjobban —, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok bátrak, osztályhűek legyenek. Csak így tudjuk megteremteni a szakszervezeti egységet, megoldani a feladatokat, képviselni a dolgozók kettős érdekvédelmét. A szakszervezeti sajtóra mint kollektív agitátorra sem hárul kisebb feladat. Az ellenforradalom sok szennyet felkavart, sok zavart, kétséget keltett a dolgozók fejében. Lépésről lépésre el kell érni, hogy a fejek kitisztuljanak, megvilágosodjanak a dolgozók előtt az ellenforradalom rémtettei, pusztítása és az a hatalmas eredmény, amelyet rövid idő alatt a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével elértünk. A sajtónak hozzá kell járulnia, hogy a dolgozók világosan lássák: a szocializmus építésében a szakszervezetek nem lehetnek függetlenek sem a munkásosztály élcsapatától, a párttól, sem a proletárállamtól, sem a kormánytól, s hogy megvilágosodjék a dolgozók előtt: a munkásosztály nagy egésze az ország gazdája, irányítója és vezetője, így tehát mindenért felelős, ami az országban történik. Ám szaklapunk legnagyobb feladata talán éppen a nevelés, hiszen Lenin a szakszervezetekről megállapította, hogy nevelő szervezetek, az összefogás, az oktatás szervezetei, iskolák, a vezetés, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolái. Szaklapunknak csokorba kell kötni mindazt, amit 12 év alatt nemzeti kultúránk fejlődésében elértünk, nemzeti hagyományainkat, a nemzeti érzés ápolását Sajtónknak aprólékosan meg kell magyarázni és világossá kell tennie a dolgozók előtt, hogy mit jelent a proletár internacionalizmus, milyen hatalmas erő a dolgozók összefogása. Meg kell értetnie, hogy a szocializmus csak közös erővel, áldozatos, harcos önfeláldozás árán építhető fel. Az ellenforradalom által okozott károkat, nehézségeket minél előbb le akarjuk küzdeni, ezeknek a megoldásához kell hozzájárulnia szaklapunknak. Akkor végez jó munkát, ha ilyen szellemben munkálkodik. El kell érni, hogy a termelés arányban legyen a kifizetett bérekkel Szakszervezetünk Központi Vezetőségének ülése Szakszervezetünk II. kongresszusa óta másodszor ült össze a Központi Vezetőség, hogy megtárgyalja a szakszervezeti mozgalom időszerű, fontos feladatait. Az ülésen két napirend szerepelt; egyik a termelési tömegmunka feladataival, másik a közművek és szolgáltató vállalatok dolgozóinak élet- és munkakörülményeivel foglalkozott. Seprényi Sándor elvtárs, szakszervezetünk elnöke az első napirend beszámolójának bevezetőjében elemezte az ellenforradalomban és az azt követő időszakban a szakszervezet tevékenységét, az elkövetett hibákat. A gazdasági helyzetet elemezve megállapította, hogy a helyi ipar 1957 I. negyedéves tervét 104,5 százalékban teljesítette, amely megközelíti az 1956. III. negyedévi termelést. Az ellenforradalom okozta súlyos kár, amely a helyi iparban mintegy 15—20 millió forintot tesz ki, azonban még érezteti hatását. Ezért elsőrendű feladat, hogy összhangba hozzuk a termelés és a termelékenység emelkedését a bérekkel. Helyes bérgazdálkodással el kell érni, hogy a kifizetett bérek arányban legyenek a valóságos termeléssel. A legfontosabb az anyagtakarékosság, a selejt csökkentése és a jó minőség Ebben segít bennünket a szocialista munkaverseny. A beszámoló hangoztatta, hogy a munkaverseny eszköz, amelyet reális alapokra kell helyezni. Olyan célokat kell a dolgozók elé tűzni, amely tekintetbe veszi mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekeit. A helyi iparban a legfontosabb az anyaggal való takarékosság, a selejt csökkentése és a jobb minőségű munka. Mindezek megvalósításában sokat segíthet az újítómozgalom, a versenyben részvevők munkájának helyes elbírálása, az igazságos jutalmazás. A dolgozók jó vagy rossz munkájáról az üzem dolgozói termelési értekezleten mondjanak véleményt, ők határozzák meg, hogy ki érdemes az üzem és a szakma kiváló dolgozójának címére. Ezután bírálta a felső gazdasági vezetést, hogy a helyiipari, város- és községgazdálkodási vállalatoknak, nincs egységes felelős szerve, majd az újítási rendelet kiadását sürgette. Befejezésül arról beszélt Seprényi elvtárs, hogy mindezen feladatok elvégzéséhez haladéktalanul szükséges a szakszervezeti bizottságok megerősítése, a termelési bizottságok megalakítása. A Központi Vezetőség ülésén részt vett s felszólalt Vas- Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke. Elmondotta, hogy a munkaverseny szükséges és hasznos dolog, de ne csak verseny, hanem szocialista munkaverseny legyen. Meg kell szüntetni azt a káros gyakorlatot, hogy a dolgozók tudta nélkül tesz az üzem vállalást, vagy döntenek a kiváló dolgozó cím odaítélésében. A termelési értekezlet hivatott arra, hogy megmondjuk a dolgozóknak, mit kérünk tőlük és arra is, hogy a munkában kitűnt dolgozóknak az őket megillető elismerést megadja. Molnár Sándor megelégedését fejezte ki a szakszervezetnek a műszaki dolgozók érdekvédelmében, a fizetésrendezésükért végzett jó munkáért. A teljesítménybér jobb munkára ösztönöz Kiss Jenő arról beszélt, hogy minden fokon egyszerűsíteni kell a munkaverseny feltételeit és a termelési kimutatásokat is. A nyereségvisszatérítésről elmondotta: a dolgozóknak az a kívánságuk — teljesen jogosan —, hogy a befizetett nyereséget ne csak a veszteséggel dolgozó üzemek kapják meg, hanem a befizető vállalat is részesüljön belőle. Gonda György arról beszélt, hogy a tanácsok hatásköre a helyiipar, város- és községgazdálkodás vezetésében még mindig meglehetősen korlátozott. Javasolta, hogy megyei szinten erősítsük a szakszervezeti gazdasági szervek együttműködését. Péter Lajosné a szakoktatás fontosságáról, Rozsnyai Aladár a szövetkezeti és üzemi bérek közötti nagy aránytalanságról beszélt. Hadlaczki Gyuláné saját üzemének példáival igazolta, hogy a teljesítménybér helyes, ösztönzi a dolgozókat a jobb munkára. A vitában felszólalt még 14 központi vezetőségi tag. A második napirendi pontról Jurcsik János elvtárs, a szakszervezet titkára számolt be. Bevezetőben az elnökség nevében köszönetet mondott a közművek és szolgáltató vállalatok dolgozóinak az ellenforradalommal szemben tanúsított helytállásukért. Ezután szólt a szakszervezeti szervek megerősítéséről. A szociális helyzetet elemezve rámutatott, hogy az elmúlt 4 évben a vállalatok közel 20 millió forint állami beruházást kaptak munkavédelmi és munkásellátási feladatok megoldására. Ezenkívül a tanácsok 9 millió forintot használtak fel hasonló célokra. Ezekből az összegekből munkásszállások, fürdők, mosdók, öltözők épültek, munka- és védőruhával látták el a dolgozókat. A bérek és a munkaerő problémája A beszámoló ismertette, hogy a kormány által engedélyezett 10 százalékos béremelést — a szakszervezet közbenjárására — a közművek és a szolgáltató vállalatok dolgozói is megkapták. Ez a béremelés azonban nem csökkentette, hanem még növelte az iparral szemben fennálló nagy béraránytalanságot. Ezt bizonyítja, hogy a fizikai dolgozók átlag órabére nem éri el a 4 forintot sem. A beszámoló ismertette az elnökség tevékenységét a bérproblémák megoldásában, majd a társadalombiztosítás, üzemi étkeztetés, munkásszállások helyzetének elemzése utáni, egészségvédelmi helyzettel, az ifjúmunkások szociális helyzetével és a rövidített munkaidő problémájával foglalkozott. Móricz Gyula felszólalásában hangsúlyozta: az elmaradás oka, hogy e vállalatoknak nincs felső gazdasági szervük, amíg volt, azt is állandóan átszervezték. Elmondotta, hogy az alacsony munkabérek miatt állandó problémájuk a munkaerő biztosítása. Orbán István javasolta, az elnökség gondoskodjék arról, hogy a Szaktanács elnöksége tárgyalja meg a közművek és a szolgáltató vállalatok problémáit és adjon segítséget azok megoldásához. Kifogásolta, hogy még mindig nem jelent meg a munkaruha-rendelet végrehajtási utasítása. Rosner Antal felszólalásá- ban elmondotta, hogy a Fővárosi Vízműveknél több a szociális létesítmény, mint a felszabadulás előtt volt, de ez is kevés. Ezt még fokozza, hogy rossz, rozoga épületeik vannak és sok helyen nem áll rendelkezésre megfelelő mosdó, öltöző stb. Harangozó Gyula a kulturális lehetőségekről és a beruházások elosztásáról, Varga G. Ernő a fürdővállalatok bér- és szociális problémáiról, Futó Erzsébet az öntevékeny társadalmi és felvilágosító munkáról beszélt. A két napirend megtárgyalása után a Központi Vezetőség hatálytalanította a január 22-i ülésén elfogadott programot és új programot fogadott el. Határozottabb intézkedéseket a balesetek elkerülésére! A Gázkészülékgyártó Vállalat biztonsági szemléjének tanulságai A Minisztertanács és SZOT 2880/25/1952. számú közös határozata értelmében az üzem balesetelhárítási és egészségvédelmi felkészültségét havonta egyszer ellenőrizni kell. Üzemeink túlnyomó többsége eleget is tesz a rendeletnek. A helyi ipar egyik legnagyobb vállalatánál, a Gázkészülékgyártó Vállalatnál is általában lelkiismeretesen megtartják a havi üzemi szemlét. A biztonsági megbízott, az üzemorvos és az ü. b. munkavédelmi felügyelője a vállalat igazgatójával, vagy főmérnökével az üzemi szemle előtt megbeszélést tart, majd végigjárják az üzemrészeket, bevonva a szemlébe az üzemrészek vezetőit és a műhelybizottság munkavédelmi felügyelőjét. A szemle alatt egyben ellenőrzik az előző havi szemle jegyzőkönyvében előírtak végrehajtását is. A szakszervezet munkavédelmi osztálya a vállalat biztonsági szemléit általában megfelelőnek tartja. A szemle résztvevői ellenőrzik, hogy a gépeken a védőberendezések jók-e, megfelelnek-e a követelményeknek, a veszélyforrások el vannak-e zárva stb. A munkavédelmi osztály azonban úgy látja, hogy a Gázkészülékgyártó Vállalatnál feltétlenül emelni kell a szemle műszaki színvonalát. A vállalat biztonsági szemléi ugyanis műszakilag meglehetősen felszínesek, csak az apróbb hiányosságok felszámolására terjednek ki. Ezt bizonyítja a présműhelyi vagy a II/3-as műhelyben, a csiszológépen történt baleset is. Kevesebb baleset történnék, ha a vállalat műszaki vezetői és biztonsági megbízottja a szerszámkészítés dolgozóinak segítségével fokozatosan a zárt szerszámok bevezetését szorgalmaznák, vagy minél előbb gépesítenék a többmázsás présszerszámok kézi beemelését. Fokozottabban kell ellenőrizni a vállalatnál történő csiszolókorong robbanásokat is és a leghatározottabb intézkedéseket kell tenni azok megszüntetésére. A havi biztonsági szemlék megtartása minden dolgozó ügye. Valamennyi műszaki dolgozónak és szakszervezeti aktivistáinak kötelessége és érdeke, hogy a közös munka eredményeként olyan tökéletes munkabiztonságot teremtsenek üzemükben, hogy a dolgozókat akaratuktól, egyéni ügyességüktől függetlenül is megvédjék a balesetektől. Kánya Sándor VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HELY 1 IPARI - ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 1. SZÁm ala: 40 fillér 1957. JÚNIuS 1. Megtartottuk az első taggyűléseket Az ellenforradalom tudatosan törekedett arra, hogy a dolgozókat szembe állítsa a szakszervezettel. Ennek következményeként nálunk is akadtak olyan munkások, akik „szükségtelennek” tartották a szakszervezetet, mondván, hogy ezt a funkciót a munkástanács is el tudja látni. (Helyesen állapították meg taggyűléseink, hogy ezek a munkástanácsok nem lettek volna képesek erre.) Ilyen előzmények után láttunk hozzá a Fővárosi Vízműveknél az első taggyűlések előkészítéséhez október óta. A taggyűlések megtartása fontos állomás munkánkban. Elértük, hogy ismét közös, a dolgozók érdekeibe vágó problémákon vitatkozunk, mint például a balesetelhárítási kérdés. A felszólalók kifogásolták — s meg kell mondani, jogosan —, hogy a festők rossz minőségű létrákkal dolgoznak. Foglalkoztak a munkaruhák kihordási idejével, azok minőségével is. A csőhálózatiak elmondták, hogy több olyan üdülőjegyre lenne szükségük, amely a beteg, ízületes dolgozóknak az üdülés mellett gyógyulásukat is lehetővé tenné.• Nemcsak olyan kérdésekkel foglalkoztak, amely közvetlenül érdekeikkel kapcsolatos, hanem egyúttal határozottan kimondták, hogy a több keresetnek, a jó minőségnek egyik alapfeltétele a szocialista munkaverseny. Akik ezeken a taggyűléseken részt vettek — s örvendetesen szép számmal — azért jöttek, hogy hozzászólásaikkal, egészséges vitákkal, javaslatokkal segítsék kijavítani a hibákat, megerősíteni, jobbá tenni munkánkat. Rolling Gyuláné, a Fővárosi Vízművek v. k. elnöke Sttáta ca däözünet! Az ellenforradalom nagyon súlyos károkat okozott hazánkban. Nemcsak a népgazdaság, hanem az egyes emberek is súlyos anyagi helyzetbe kerültek. És az igaz barátoktól megindult a segítség áradata. Vagonok ezrei érkeztek a Szovjetunióból, jöttek a lengyel, csehszlovák, román, bolgár, albán és német nép segélyszállítmányai, jöttek a kapitalista országok dolgozóinak ajándékai. A világ minden táján megmozdultak a magyar nép igazszívű barátai. Ezúton is köszönetet mondunk a testvéri országokban és a világ minden táján élő dolgozóknak, akik adományaikkal segítségünkre siettek, akik támogatták a hajléktalanokat, a gyermekeket és öregeket, akik segítették az ország gazdasági helyzetének javítását. Külön mondunk köszönetet a Német Helyiipari Szakszervezetnek és a hozzátartozó valamennyi dolgozónak, akik a német szolidaritási akción kívül 600 000 márka összegű adományt gyűjtöttek a magyar helyiipari dolgozók részére. Ez a segítség újabb bizonyítéka a szocializmust építő nőek barátságának, testvéri együttérzésének. Újabb bizonyítéka a világ dolgozói összetartozásának, összefogásának, a nemzetközi munkásszolidaritás eszméje nagyszerű megvalósulásának. Mindezekért hála és köszönet! A Német Helyiipari Szakszervezettől kapott ajándékokból a szakszervezet kiállítást rendezett a városligeti Petőfi-pavillonban. A képen: a kiállítás egy részlete.