Helyiipar és Városgazdaság, 1957 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

Újra a dolgozók között írta: SEPRÉNYI SÁNDOR a Magyar Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Országos Szabad Szakszervezetének elnöke A­z ellenforradalom az óriási erkölcsi és gazdasági kártevé­­sen kívül nagy rombolást végzett a sajtó területén is. Már első szakaszában elnémította a harcos munkássajtót. Ké­sőbb az anyagi rombolás következtében papírhiány állott elő és így szakszervezeti lapunk nem tudott megjelenni. A mun­kásosztály hősi harcaként, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes politikája eredményeképpen — ahogyan ezt az országgyűlésen Kádár elvtárs megállapította — túl vagyunk a legnagyobb nehézségeken. Szaklapunk hosszú hallgatás után újra megjelenhet a helyi­ipari üzemekben, a közmű és szolgáltató vállalatoknál, hogy elkezdje munkáját, betöltse azt a szerepét, amit Lenin elvtárs határozott meg a sajtó számára. Lenin hármas követelményt állított a sajtó elé: legyen kollektív szervező, kollektív agitátor és kollektív propagandista. Hog­an valósítsa meg szaklapunk a sajtó hármas, mégis egységes feladatát? Akkor tölti be kollektív szervező feladatát, ha felkészíti a szakszervezeti funkcionáriusokat, a dolgozókat a szervezett harcra, a szocializmus építésére. Hozzájárul ahhoz, hogy a szak­­szervezeti funkcionáriusok látóköre bővüljön, tudásuk szilár­duljon és izmosodjék , bátor, harcos szakszervezeti funkcio­náriusokat nevel. Soha nem volt nagyobb szükség mint most arra — ezt az ellenforradalom bizonyította a legjobban —, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok bátrak, osztályhűek legyenek. Csak így tudjuk megteremteni a szakszervezeti egy­séget, megoldani a feladatokat, képviselni a dolgozók kettős érdekvédelmét. A szakszervezeti sajtóra mint kollektív agitátorra sem há­rul kisebb feladat. Az ellenforradalom sok szennyet felkavart, sok zavart, kétséget keltett a dolgozók fejében. Lépésről lépésre el kell érni, hogy a fejek kitisztuljanak, megvilágosodjanak a dolgozók előtt az ellenforradalom rémtettei, pusztítása és az a hatalmas eredmény, amelyet rövid idő alatt a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével elértünk. A sajtónak hozzá kell járulnia, hogy a dolgozók világosan lássák: a szocializmus építésében a szakszervezetek nem lehetnek függetlenek sem a munkásosztály élcsapatától, a párttól, sem a proletárállam­tól, sem a kormánytól, s hogy megvilágosodjék a dolgozók előtt: a munkásosztály nagy egésze az ország gazdája, irányí­tója és vezetője, így tehát mindenért felelős, ami az ország­ban történik. Ám szaklapunk legnagyobb feladata talán éppen a neve­lés, hiszen Lenin a szakszervezetekről megállapította, hogy nevelő szervezetek, az összefogás, az oktatás szervezetei, isko­lák, a vezetés, a gazdálkodás, a kommunizmus iskolái. Szak­lapunknak csokorba kell kötni mindazt, amit 12 év alatt nem­zeti kultúránk fejlődésében elértünk, nemzeti hagyományain­kat, a nemzeti érzés ápolását Sajtónknak aprólékosan meg kell magyarázni és világossá kell tennie a dolgozók előtt, hogy mit jelent a proletár internacionalizmus, milyen hatalmas erő a dol­gozók összefogása. Meg kell értetnie, hogy a szocializmus csak közös erővel, áldozatos, harcos önfeláldozás árán építhető fel. Az ellenforradalom által okozott károkat, nehézségeket minél előbb le akarjuk küzdeni, ezeknek a megoldásához kell hozzájárulnia szaklapunknak. Akkor végez jó munkát, ha ilyen szellemben munkálkodik. El kell érni, hogy a termelés arányban legyen a kifizetett bérekkel Szakszervezetünk Központi Vezetőségének ülése Szakszervezetünk II. kong­resszusa óta másodszor ült össze a Központi Vezetőség, hogy megtárgyalja a szakszer­vezeti mozgalom időszerű, fon­tos feladatait. Az ülésen két napirend szerepelt; egyik a termelési tömegmunka felada­taival, másik a közművek és szolgáltató vállalatok dolgozói­nak élet- és munkakörülmé­nyeivel foglalkozott. Seprényi Sándor elvtárs, szakszervezetünk elnöke az első napirend beszámolójának bevezetőjében elemezte az el­lenforradalomban és az azt kö­vető időszakban a szakszerve­zet tevékenységét, az elköve­tett hibákat. A gazdasági hely­zetet elemezve megállapította, hogy a helyi ipar 1957 I. ne­gyedéves tervét 104,5 száza­lékban teljesítette, amely meg­közelíti az 1956. III. negyedévi termelést. Az ellenforradalom okozta súlyos kár, amely a helyi iparban mintegy 15—20 millió forintot tesz ki, azonban még érezteti hatását. Ezért el­sőrendű feladat, hogy össz­hangba hozzuk a termelés és a termelékenység emelkedését a bérekkel. Helyes bérgazdál­kodással el kell érni, hogy a kifizetett bérek arányban le­gyenek a valóságos termelés­sel. A legfontosabb az anyagtakarékosság, a selejt csökkentése és a jó minőség Ebben segít bennünket a szocialista munkaverseny. A beszámoló hangoztatta, hogy a munkaverseny eszköz, amelyet reális alapokra kell helyezni. Olyan célokat kell a dolgozók elé tűzni, amely tekintetbe ve­szi mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekeit. A he­lyi iparban a legfontosabb az anyaggal való takarékosság, a selejt csökkentése és a jobb minőségű munka. Mindezek megvalósításában sokat segíthet az újítómozga­lom, a versenyben részvevők munkájának helyes elbírálása, az igazságos jutalmazás. A dolgozók jó vagy rossz mun­kájáról az üzem dolgozói ter­melési értekezleten mondjanak véleményt, ők határozzák meg, hogy ki érdemes az üzem és a szakma kiváló dolgozójának címére. Ezután bírálta a felső gaz­dasági vezetést, hogy a helyi­ipari, város- és községgazdál­kodási vállalatoknak, nincs egységes felelős szerve, majd az újítási rendelet kiadását sürgette. Befejezésül arról beszélt Seprényi elvtárs, hogy mind­ezen feladatok elvégzéséhez haladéktalanul szükséges a szakszervezeti bizottságok meg­erősítése, a termelési bizott­ságok megalakítása. A Központi Vezetőség ülé­sén részt vett s felszólalt Vas- Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke. Elmondotta, hogy a munkaverseny szükséges és hasznos dolog, de ne csak ver­seny, hanem szocialista mun­kaverseny legyen. Meg kell szüntetni azt a káros gyakor­latot, hogy a dolgozók tudta nélkül tesz az üzem vállalást, vagy döntenek a kiváló dol­gozó cím odaítélésében. A ter­melési értekezlet hivatott arra, hogy megmondjuk a dolgozók­nak, mit kérünk tőlük és arra is, hogy a munkában kitűnt dolgozóknak az őket megillető elismerést megadja. Molnár Sándor megelégedé­sét fejezte ki a szakszervezet­nek a műszaki dolgozók érdek­­védelmében, a fizetésrendezé­sükért végzett jó munkáért. A teljesítménybér jobb munkára ösztönöz Kiss Jenő arról beszélt, hogy minden fokon egyszerűsíteni kell a munkaverseny feltéte­leit és a termelési kimutatáso­kat is. A nyereségvisszatérítés­ről elmondotta: a dolgozóknak az a kívánságuk — teljesen jo­gosan —, hogy a befizetett nyereséget ne csak a veszte­séggel dolgozó üzemek kapják meg, hanem a befizető válla­lat is részesüljön belőle. Gonda György arról beszélt, hogy a tanácsok hatásköre a helyiipar, város- és község­gazdálkodás vezetésében még mindig meglehetősen korlá­tozott. Javasolta, hogy megyei szinten erősítsük a szakszer­vezeti gazdasági szervek együttműködését. Péter La­­josné a szakoktatás fontossá­gáról, Rozsnyai Aladár a szö­vetkezeti és üzemi bérek kö­zötti nagy aránytalanságról beszélt. Hadlaczki Gyuláné sa­ját üzemének példáival igazol­ta, hogy a teljesítménybér he­lyes, ösztönzi a dolgozókat a jobb munkára. A vitában felszólalt még 14 központi vezetőségi tag. A második napirendi pontról Jurcsik János elvtárs, a szak­­szervezet titkára számolt be. Bevezetőben az elnökség nevé­ben köszönetet mondott a köz­művek és szolgáltató vállalatok dolgozóinak az ellenforrada­lommal szemben tanúsított helytállásukért. Ezután szólt a szakszervezeti szervek meg­erősítéséről. A szociális hely­zetet elemezve rámutatott, hogy az elmúlt 4 évben a vál­lalatok közel 20 millió forint állami beruházást kaptak munkavédelmi és munkásellá­tási feladatok megoldására. Ezenkívül a tanácsok 9 millió forintot használtak fel hasonló célokra. Ezekből az összegek­ből munkásszállások, fürdők, mosdók, öltözők épültek, mun­ka- és védőruhával látták el a dolgozókat. A bérek és a munkaerő problémája A beszámoló ismertette, hogy a kormány által engedé­lyezett 10 százalékos béreme­lést — a szakszervezet közben­járására — a közművek és a szolgáltató vállalatok dolgozói is megkapták. Ez a béremelés azonban nem csökkentette, ha­nem még növelte az iparral szemben fennálló nagy bér­­aránytalanságot. Ezt bizonyít­ja, hogy a fizikai dolgozók át­lag órabére nem éri el a 4 fo­rintot sem. A beszámoló is­mertette az elnökség tevé­kenységét a bérproblémák megoldásában, majd a társa­dalombiztosítás, üzemi étkez­tetés, munkásszállások hely­zetének elemzése után­­i­­, egészségvédelmi helyzettel, az ifjúmunkások szociális helyze­tével és a rövidített munka­idő problémájával foglalkozott. Móricz Gyula felszólalásá­ban hangsúlyozta: az elmara­dás oka, hogy e vállalatoknak nincs felső gazdasági szervük, amíg volt, azt is állandóan át­szervezték. Elmondotta, hogy az alacsony munkabérek miatt állandó problémájuk a munka­erő biztosítása. Orbán István javasolta, az elnökség gondoskodjék arról, hogy a Szaktanács elnöksége tárgyalja meg a közművek és a szolgáltató vállalatok problé­máit és adjon segítséget azok megoldásához. Kifogásolta, hogy még mindig nem jelent meg a munkaruha-rendelet végrehajtási utasítása. Rosner Antal felszólalásá-­ ban elmondotta, hogy a Fő­városi Vízműveknél több a szociális létesítmény, mint a felszabadulás előtt volt, de ez is kevés. Ezt még fokozza, hogy rossz, rozoga épületeik vannak és sok helyen nem áll rendelkezésre megfelelő mos­dó, öltöző stb. Harangozó Gyula a kulturá­­lis lehetőségekről és a beruhá­zások elosztásáról, Varga G. Ernő a fürdővállalatok bér- és szociális problémáiról, Futó Er­zsébet az öntevékeny társadal­mi és felvilágosító munkáról beszélt. A két napirend megtárgya­lása után a Központi Vezető­ség hatálytalanította a január 22-i ülésén elfogadott prog­ramot és új programot foga­dott el. Határozottabb intézkedéseket a balesetek elkerülésére! A Gázkészülékgyártó Vállalat biztonsági szemléjének tanulságai A Minisztertanács és SZOT 2880/25/1952. számú közös ha­tározata értelmében az üzem balesetelhárítási és egészség­­védelmi felkészültségét havon­ta egyszer ellenőrizni kell. Üzemeink túlnyomó többsége eleget is tesz a rendeletnek. A helyi ipar egyik legna­gyobb vállalatánál, a Gázké­szülékgyártó Vállalatnál is ál­talában lelkiismeretesen meg­tartják a havi üzemi szemlét. A biztonsági megbízott, az üzemorvos és az ü. b. munka­­védelmi felügyelője a vállalat igazgatójával, vagy főmérnö­kével az üzemi szemle előtt megbeszélést tart, majd végig­járják az üzemrészeket, be­vonva a szemlébe az üzemré­szek vezetőit és a műhelybi­zottság munkavédelmi fel­ügyelőjét. A szemle alatt egy­ben ellenőrzik az előző havi szemle jegyzőkönyvében elő­írtak végrehajtását is. A szakszervezet munkavé­delmi osztálya a vállalat biz­tonsági szemléit általában megfelelőnek tartja. A szemle résztvevői ellenőrzik, hogy a gépeken a védőberendezések jók-e, megfelelnek-e a köve­telményeknek, a veszélyforrá­sok el vannak-e zárva stb. A munkavédelmi osztály azon­ban úgy látja, hogy a Gázké­szülékgyártó Vállalatnál fel­tétlenül emelni kell a szemle műszaki színvonalát. A válla­lat biztonsági szemléi ugyanis műszakilag meglehetősen fel­színesek, csak az apróbb hiá­nyosságok felszámolására ter­jednek ki. Ezt bizonyítja a présműhe­­lyi vagy a II/3-as műhelyben, a csiszológépen történt baleset is. Kevesebb baleset történ­nék, ha a vállalat műszaki ve­zetői és biztonsági megbízottja a szerszámkészítés dolgozói­nak segítségével fokozatosan a zárt szerszámok bevezetését szorgalmaznák, vagy minél előbb gépesítenék a többmá­zsás présszerszámok kézi be­emelését. Fokozottabban kell ellenőrizni a vállalatnál törté­nő csiszolókorong robbanáso­kat is és a leghatározottabb in­tézkedéseket kell tenni azok megszüntetésére. A havi biztonsági szemlék megtartása minden dolgozó ügye. Valamennyi műszaki dolgozónak és szakszervezeti aktivistáinak kötelessége és ér­deke, hogy a közös munka eredményeként olyan tökéle­tes munkabiztonságot teremt­senek üzemükben, hogy a dolgozókat akaratuktól, egyéni ügyességüktől függetlenül is megvédjék a balesetektől. Kánya Sándor VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A H­E­LY 1 I­PA­RI - ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA V. É­V­F­O­LYA­M 1. SZÁm ala: 40 fillér 19­5­7. JÚNIuS 1. Megtartottuk az első taggyűléseket Az ellenforradalom tudato­san törekedett arra, hogy a dolgozókat szembe állítsa a szakszervezettel. Ennek követ­kezményeként nálunk is akad­tak olyan munkások, akik „szükségtelennek” tartották a szakszervezetet, mondván, hogy ezt a funkciót a munkás­­tanács is el tudja látni. (He­lyesen állapították meg tag­gyűléseink, hogy ezek a mun­kástanácsok nem lettek volna képesek erre.) Ilyen előzmé­nyek után láttunk hozzá a Fővárosi Vízműveknél az első taggyűlések előkészítéséhez ok­tóber óta. A taggyűlések megtartása fontos állomás munkánkban. Elértük, hogy ismét közös, a dolgozók érdekeibe vágó prob­lémákon vitatkozunk, mint például a balesetelhárítási kérdés. A felszólalók kifogá­solták — s meg kell mondani, jogosan —, hogy a festők rossz minőségű létrákkal dolgoznak. Foglalkoztak a munkaruhák kihordási idejével, azok minő­ségével is. A csőhálózatiak el­mondták, hogy több olyan üdülőjegyre lenne szükségük, amely a beteg, ízületes dolgo­zóknak az üdülés mellett gyó­gyulásukat is lehetővé tenné.• Nemcsak olyan kérdésekkel foglalkoztak, amely közvetle­nül érdekeikkel kapcsolatos, hanem egyúttal határozottan kimondták, hogy a több kere­setnek, a jó minőségnek egyik alapfeltétele a szocialista munkaverseny. Akik ezeken a taggyűlése­ken részt vettek — s örvende­tesen szép számmal — azért jöttek, hogy hozzászólásaikkal, egészséges vitákkal, javasla­tokkal segítsék kijavítani a hibákat, megerősíteni, jobbá tenni munkánkat. Rolling Gyuláné, a Fővárosi Vízművek v. k. elnöke Sttáta ca däö­zünet! Az ellenforradalom nagyon súlyos károkat okozott hazánk­ban. Nemcsak a népgazdaság, hanem az egyes emberek is súlyos anyagi helyzetbe kerültek. És az igaz barátoktól meg­indult a segítség áradata. Vagonok ezrei érkeztek a Szovjet­unióból, jöttek a lengyel, csehszlovák, román, bolgár, albán és német nép segélyszállítmányai, jöttek a kapitalista országok dolgozóinak ajándékai. A világ minden táján megmozdultak a magyar nép igazszívű barátai. Ezúton is köszönetet mondunk a testvéri országokban és a világ minden táján élő dolgozóknak, akik adományaikkal segítségünkre siettek, akik támogatták a hajléktalanokat, a gyermekeket és öregeket, akik segítették az ország gazdasági helyzetének javítását. Külön mondunk köszönetet a Német Helyiipari Szakszer­vezetnek és a hozzátartozó valamennyi dolgozónak, akik a né­met szolidaritási akción kívül 600 000 márka összegű ado­­mányt gyűjtöttek a magyar helyiipari dolgozók részére. Ez a segítség újabb bizonyítéka a szocializmust építő nő­­ek barátságának, testvéri együttérzésének. Újabb bizonyí­téka a világ dolgozói összetartozásának, összefogásának, a nemzetközi munkásszolidaritás eszméje nagyszerű megvaló­sulásának. Mindezekért hála és köszönet! A Német Helyiipari Szakszervezettől kapott ajándékokból a szakszervezet kiállítást rende­zett a városligeti Petőfi-pavillonban. A képen: a kiállítás egy részlete.

Next