Helyiipar és Városgazdaság, 1958 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN írta: Jurcsik János, a HVDSZSz titkára :MINDEN JÓ GAZDA számadást végez az új év küszöbén. összegezi, hogy az elmúlt évben milyen eredményes vol munkája, milyen probléma megoldása vár rá a következő évben. Mi, szakszervezeti vezetők és aktívak hasonlóan kell hogy elemezzük az 1957. évben végzett munkánkat. Mindenkelőtt ismeretes, hogy az 1957. évet milyen nehéz körülményei között kezdtük el. Az ellenforradalom komoly veszélybe sodorta hazánkat. Az ellenséges propaganda hatására a dolgozók nagy része nem látta tisztán a helyzetet. Amikor a Szovjetunió segítségével sikerült a fegyveres ellenforradalmat megsemmisíteni, amikor a párt, és a józanul gondolkodó emberek megmagyarázták az ellenforradalmárok igazi célját, mind többen kezdték belátni, hogy az októberi ellenforradalom nem a hibák kijavításáért indult meg, hanem a nyílt restaurációért, a burzsoá diktatúra megvalósításáért. Az ellenforradalmi propaganda hatása, befolyása szakszervezetünket sem kímélte meg. 1957-ben munkánk kezdetén tisztáztuk, hogy szakszervezetünk osztályharcos szervezet. Támogatja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programját és egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt célkitűzéseivel. Ennek megállapítása szükséges volt, mert az ellenforradalmárok a nyílt harc leverése után, a szakszervezetekben akarták érvényesíteni befolyásukat. A fő követelésük az volt, hogy a szakszervezet legyen a párttól és kormánytól független. A józanul gondolkodó munkások és szakszervezeti aktivisták tudták, hogy ez lehetetlen követelés. A különböző megbeszéléseken, értekezleteken mind többen állást foglaltak a pártirányítás mellett. Ezeken a megbeszéléseken mindjobban meggyőztük azokat a dolgozókat, akik ebben a kérdésben nem láttak tisztán. Ú E EREDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL a szakszervezeti szervek megerősítésében. Azokat a funkcionáriusokat, akiket az ellenforradalmárok eltávolítottak, mint nem kívánatos személyeket, visszahelyeztük törvényes jogaikba. Ugyanakkor a szakszervezeti szervekbe befurakodott ellenforradalmárokat eltávolítottuk a vezetésből. Az üzemi bizottságok szervező, nevelőmunkája így megerősödött, mindjobban betöltötték feladataikat. Központi Vezetőségünk már januári ülésén megállapította, hogy a szakszervezeti szervek nem lehetnek közömbösek a termelőmunkával szemben. A dolgozók saját kezdeményezésükkel cáfolták meg az ellenforradalomnak azt az állítását, hogy munkaversenyre nincs szükség. A munkaverseny fokozatos beindulása, a szakszervezeti szervek segítő munkája is hozzájárult, hogy az életszínvonal nem csökkent, hanem emelkedett, hogy most az év végén a dolgozók egy része nyereségrészesedést kap. Nálunk a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Tehát csak annyit tudunk elosztani, amennyit termelünk. Dolgozóink ezt megértették és a munkaversenyben való részvételükkel többet és jobbat termelnek, többet és jobbat adnak a szocialista állam részére. Az év végén büszkén mondhatjuk, hogy az 1957. évet jól zárjuk. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit a konszolidáció érdekében a párt, a kormány és a szakszervezetek együttesen végeztek. A helyiipari vállalatok 1957. december 31-ig előreláthatólag százmillió forinttal túlteljesítették termelési tervüket. Fokozódik az üzemekben a szocialista munkaverseny. Lényegesen javult a szakszervezeti aktívák munkája. Az 1957. évben komoly eredményeket értünk el a munkavédelemben, a társadalombiztosításban, a munkásellátásban és üdültetésben.ÖSSZEGEZVE MEGÁLLAPÍTHATJUK hogy az 1957. év elején sokkal nehezebbnek láttuk az előttünk álló feladatokat, azonban a párt, a szakszervezeti aktívák felvilágosító munkája nyomán, a dolgozók előtt mindjobban tisztázódott az ellenforradalom célja, mindjobban megértették, hogy a munkáshatalom léte forgott kockán és így az ellenség leleplezése, a helyzet konszolidálása meggyorsult. Rövid idő alatt sikerült rendezni sorainkat, az élet most már normális körülmények között halad. Tudjuk, hogy az eredmények mellett még sok hiba, probléma van, amelyeket a következő évben meg kell oldani. Szakszervezetünk Központi Vezetősége december 16-i ülésén meghatározta a termeléssel kapcsolatos feladatokat. Az Elnökség munkája céltudatosan a meglevő hibák kijavítására irányul. De eredményt csak akkor érhetünk el, ha valamennyi szakszervezeti szerv lelkiismeretesen végrehajtja a Központi Vezetőség és Elnökség határozatát. Mik a feladataink az elkövetkezendő új évben? Minden szakszervezeti aktivistának, szakszervezeti tagnak fontos feladata, hogy az elkövetkezendő évben harcoljon a munkásegység megszilárdításáért, szakszervezeti szerveink erősítéséért, a határozatok végrehajtásáért, mert csak jó munkával és egységes akarattal valósíthatjuk meg hazánkban a szocializmust, a társadalmi felemelkedést, a nép jólétét. 1858. évben indul a hároméves terv. A hároméves tervben komoly feladatok hárulnak az üzemek dolgozóira. Harcolni kell az üzemekben a termelékenység emelkedéséért, az anyagtakarékosságért, az önköltségcsökkentésért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a társadalmi tulajdon megvédéséért és egyebekért. Még fokozottabban kell foglalkozni a dolgozók ügyes-bajos dolgainak elintézésével, mert a dolgozó rendszerint ezen keresztül méri le a szakszervezet munkáját, és problémáinak jó elintézése hozzásegít ahhoz, hogy ő a termelésben, a mindennapi életben nyugodt körülmények között dolgozhasson. Nagy feladat hárul az elkövetkezendő évben a szakszervezetre a nevelőmunkában. Bár az elmúlt évben sok elvi és elméleti kérdés tisztázódott, az ellenforradalmi ideológia még nincs teljesen megsemmisítve. A szétvert ellenforradalmárok mindent elkövetnek, hogy az egyes dolgozók sérelmeit a rendszer ellen kihasználják. Ennek leleplezéséhez széleskörű felvilágosító munkára van szükség. AZ ÚJ ÉV ALKALMÁBÓL kívánunk minden szakszervezeti aktivistának, és szakszervezeti tagnak eredményes jó VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁMára: Ao fillér, 1958. JANUÁRI Megkezdődött az üzemi tanácsok választása az üzemekben Szocialista társadalmunknak és népgazdaságunk fejlesztésének elengedhetetlen követelménye üzemi demokráciánk kiszélesítése, amely azt a célt szolgálja, hogy a munkásosztály közvetlenül részt vegyen a gazdasági munka irányításában. Az elmúlt években erre egyetlen eszköz volt, a termelési értekezlet. Ennek hatóköre azonban korlátozott volt, kevés mód nyílt arra, hogy a dolgozók véleményének, javaslatainak érvényt szerezzenek. Az üzemi demokrácia kiszélesítése már régi gondolat, múlt év szeptemberében a SZOT IX. teljes ülésének egyik fő kérdése ez volt. Megállapították, hogy fejleszteni, erősíteni kell a szakszervezeti demokráciát, meg kell teremteni a gazdasági vezetést segítő munkásellenőrzést a szakszervezetekben, be kell vonni a dolgozókat a termelést és munkakörülményeket javító intézkedések kidolgozásába. A dolgozók nagy része ezzel a gondolattal egyet is értett, mert tudatában volt annak, hogy a szakszervezeteknek hazánkban hagyományai vannak és az üzemi demokrácia csakis a szakszervezeteken keresztül fejleszthető. Megvalósítására azonban nem kerülhetett sor az ellenforradalom miatt. Az ellenforradalmárok saját céljaik elérésére létrehozták a munkástanácsokat. Működésük alatt megszüntették a termelési értekezleteket, műszaki konferenciákat, a munkaversenymozgalmat lejáratták és félredobták. A munkástanácsok, ahogy lelepleződtek, úgy vesztették el a dolgozók bizalmát és maguktól szétestek. A munkástanácsok megszűnése után azonban továbbra is megmaradt az üzemi demokrácia szélesítésének problémája, ami sürgette, sőt szükségessé tette az üzemi tanácsok létrehozását, de a szakszervezetek irányítása alatt. Az üzemi tanácsok megalakulását, hatáskörét, ellenőrzési, véleményezési és döntési jogát, valamint szervezeti formáját és működését a kormány és a Szaktanács elnökségének együttes határozata szabályozza. A határozat megjelenése után megkezdődött az üzemi tanácsok létrehozásának előkészítő munkája. A megyebizottságok értekezleteken ismertették az igazgatók és a párttitkárok bevonásával az üzemi bizottsági elnököknek az előttük álló feladatokat. Bács és Szolnok megyében a sajtó is foglalkozott behatóan a tanácsok választásával és egyidőben az üzemekben is megindult a szervezési munka. Az üzemekben termelési tanácskozásokon és aktíva üléseken ismertették a határozatot. Vannak vállalatok, ahol már létre is hozták az üzemi tanácsokat, így a Budapesti Paplangyárban, a Női Cipőkészítő Vállalatnál, a Vili. ker. Vegyesipari javító Vállalatnál, Vas megyében a Cipőipari Vállalatnál, Székesfehérvárott az Autójavító Vállalatnál és a Bútorüzemben, Mosonmagyaróvárott a Fogkefegyárban és más üzemekben. Az eddigi választási tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi tanácsok létrehozását a dolgozók nagy része helyeselte és bizakodással tekint munkajuk elé. Kis számban vannak azonban még vállalatok, ahol nem értették meg a határozat lényegét, vagy a határozat kék fő ismertetése elmaradt. Vannak az előkészítő munkában is hiányosságok, így lassan indul meg a munka azokban a buda® pesti üzemekben, amelyek «» nagyon széttagoltak. Több üzemi bizottsági elnök felvetette, hogy az üzemi tanácsok létrehozásával munkája annyira megnövekedett, hogy csak úgy tudja jól megoldani, ha mentesül egyéb munkák alól. Itt fel kell hívnunk az üzemi bizottsági elnökök figyelmét, hogy az üzemi tanácsok kollektív munkára épülnek. Az eredményes munka előfeltétele az, hogy az üzemi tanács tagjai ismerjék a vállalat előtt álló feladatokat, a különböző mutatókat, ezért már most szorgalmazzák a szakszervezeti bizottságok az üzemi tanácstagok gazdasági szakoktatását. Jelenleg még az üzemi tanácsok működését nem áll módunkban tapasztalati adatok alapján értékelni, de az eddigiek azt mutatják, hogy bizakodással tekinthetünk munkájuk elé. Jámbor Anette ti Az 1958. évi tervről támáit a szakszervezet Központi Vezetősége December 16-án tartotta negyedévi ülését a szakszervezet Központi Vezetősége. Az ülésen az 1958. évi tervet tárgyalta és vitatta meg. Az elnökség beszámolóját Seprényi Sándor, a szakszervezet elnöke ismertette. Rámutatott, hogy a munkásosztály államában a szakszervezetnek — mint amunkásosztály érdekképviseleti szervének — nem közömbös, hogyan gazdálkodunk a nép vagyonával. A szocializmus építésében nagy szerepe van a szakszervezetnek, mely öszszefogja és mozgósítja az üzemek és vállalatok dolgozóit. Négy százalékkal emelkedik a helyiipar termelése A szakszervezet a maga területén minden erővel segíteni és támogatni akarja az államhatalmat a gazdasági élet megszilárdításában, a termelési és egyéb feladatok megoldásával. Az 1958. évi tervjavaslatok komoly feladatot szabnak meg, de nem megoldhatatlanok. Az állami helyiiparnak 1957-hez viszonyítva 4 százalékkal kell többet termelni. 1958-ban 14,5 százalékkal szállít több árut a belkereskedelemnek, mint 1957-ben. Ez a növekedés elsősorban közszükségleti cikkekre vonatkozik. A helyi ipari vállalatok 47 millió 360 ezer forintot irányoztak elő beruházásokra. A várható adatok alapján a munkáslétszám 0,5 százalékkal, a munkásbéralap 2,3 százalékkal növekszik. Budapesten az ipari vállalatok mintegy 90 millió forint, értékű áruval többet adnak át a kereskedelemnek, mint 1957- ben. Különösen háztartási kisgépek gyártását fokozzák, növelni kívánják a Műszerkészítő és Javító Vállalatok területén a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felügyelete alá tartozó víz, csatorna, kútépítő és kútkarbantartó vállalatok 1958. évi tervét 493 millió forintban irányozták elő. Ebből vízműfejlesztésre az Országos Tervhivatal 117 milliót irányzott elő, amivel szemben az Országos Vízügyi Főigazgatóság 170 milliót javasol. A Fővárosi Víz- és Csatornaműveknél, valamint a fürdővállalatoknál 6,4 millióval magasabb teljesítményt terveztek, amit 3,5 millió köbméterrel több víz értékesítésével érhetnek el. A budapesti vízművek víztermelő kapacitását 24 ezer köbméterrel kívánják növelni. Ennek érdekében a nyomócső-hálózatot 50 kilométerrel bővítik. Ezenkívül mintegy 250 közkutat létesítenek és 3800 bekötést végeznek el Budapest területén. Vita a vízművek fejlesztéséről A budapesti vízművek részére mindezekhez beruházásra 28 millió 400 ezer forintot, felújításra 16 milió 200 ezer forintot irányoztak elő. Ezt az összeget az elnökség kevésnek tartja és a feladatok megoldásához a keretösszeget mintegy 35 millió forinttal tartja szükségesnek megemelni. A kommunális és szolgáltató vállalatok 1958. évi terve is jelentősen megnövekedett. Ezek a vállalatok 1958-ban mintegy 42 millió forintos beruházást használhatnak fel, amiből Budapestre 22, vidékre 20 millió forint jut. Ezen tervek nagy feladatokat rónak a gazdasági, műszaki és szakszervezeti vezetőkre. Az 1958-as tervek beruházások tekintetében népgazdasági szinten is igen szerények. Az ellenforradalom gazdasági rombolásának ellenére meg kell állni saját lábukon. Ebben az országban a szocializmus építése a munkásosztály ügye és ezt elsősorban önmagunknak kell biztosítania . A Központi Vezetőség a beszámoló és a kiadott irányelvek felett kezdte meg a vitát. A vita során 20 elvtárs szólalt fel. Különös figyelemmel foglalkoztak az országszerte jelentkező vízellátási problémával és ezen belül Budapest és Tatabánya vízellátásának helyzetével. Lindenmayer elvtárs, a Fővárosi Vízművek igazgatója, valamint Rosner elvtárs, a közmű szakosztály elnöke foglalkozott a főváros vízellátásának helyzetével. Elmondotta, hogy az elmúlt évek során keveset törődtek a vízművek helyzetével. A vízművek dolgozói szinte éjjel-nappal, erejük megfeszítésével, elavult és régi gépek gondos kezelésével adják azt, amit adni tudnak. A felszabadulás óta jelentősebb változás nélkül háromszorosra nőtt a főváros vízfogyasztása. Elmondotta Rosner elvtárs, hogy a vízművek dolgozóinak eredményes munkája a Dunához van kötve. Most a vízhiány idején a dolgozók sokkal nagyobb erőfeszítéssel dolgoznak és mégsem tudják a kitűzött tervet teljesíteni. Most az a helyzet, hogy ezért a dolgozók elesnek az egyébként járó többletnyereség-részesedéstől. A közmű szakosztály ezt igazságtalannak tartja és kéri a Központi Vezetőség segítségét. Egyetértett azzal, hogy a vízművek keretszámát 35 millióval emeljék meg. Tatabánya vízhelyzetét Kovács József elvtárs, a Komárom megyei bizottság elnöke ismertette. Évek óta húzódó ügy ez. Több millió forint beruházással építettek ugyan egy vízaknát, de az semmit nem segített. A megyei tanács figyelmét annak idején erre fel is hívták. Tatabánya 80 ezer lakosa ebben feltétlen megoldást vár. A Központi Vezetőség tagjai felelősségérzettel foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel. Sorra bizonyították, hogy a termelési érték növelésével egy időben nem hogy javulna, hanem romlik sok vállalatnál a dolgozók munkavédelmi és szociális helyzete. Elmondották, hogy a tanácsok, mint felügyeleti szervek a beruházások megállapításánál is előszeretettel csökkentik, vagy törlik az egészségügyi, szociális, vagy egyéb, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő beruházásokat. Ezeket bizonyította Kovács elvtárs Komárom megyéből, Szöllősi és Harangozó elvtársak Hajdú megyéből. Szigorúan vonják felelősségre a társadalmi tulajdon ellen vétőket Sok szó esett a társadalmi tulajdon védelméről. A Központi Vezetőség egységesen síkraszállt amellett, hogy a társadalmi tulajdon nem csáki szalmája, felelősségre kell vonni szigorúan és kíméletlenül azt, aki a társadalmi tulajdon ellen vét. Javasolták a társadalmi bíróságok életrekeltését. Emellett azonban hangsúlyozták, hogy felelősségre kell vonni azokat a tervező és egyéb felettes hatóságokat és vezetőket, akik felelőtlenül és könnyelműen herdálják el a dolgozó nép vagyonát. Weisz elvtárs, a Fővárosi Szőrmefeldolgozó Vállalat vb. elnöke elgondolkoztató példákat hozott fel saját életükből. Az üzemek korszerűsítése nincs arányban a termelésnövekedésével A kimerítő és alapos vita után határozatokat hozott a Központi Vezetőség. Többek között kimondja a határozat, hogy a Központi Vezetőség általában egyetért az 1958. évi tervjavaslatokkal. Emellett azonban megállapította, hogy a termelés növekedésével nincs arányban az üzemek technikai fejlesztésére, korszerűsítésére, szociális, munkanédelmi és kulturális beruházásokra előirányzott összeg. A termelő berendezések vonalán nem látja a szükséges fejlődést, sőt egyes helyeken tovább romlik a termelőeszközök állaga. Felhívja az illetékes gazdasági vezetőszervek figyelmét, hogy szerezzenek érvényt a Minisztertanács határozatának és a nagyiparnál feleslegessé vált gépeket adják át a helyiiparnak. Külön foglalkozik a határozat a közüzemek helyzetével. Konkrét tennivalókra hívja fel a gazdasági szervek figyelmét a jelenlegi helyzet sürgős megváltoztatása érdekében. Felhívja a Központi Vezetőség a tanácsok végrehajtó bizottságainak a figyelmét, hogy az állami beruházáson kívül saját erőforrásból is segítsél: az üzemek munkavédelmi és szociális helyzeteinek javítását. Felhívja az üzemek és vállalatok dolgozóit, a szakszervezet minden egyes tagját, bizalmiakat, üzemi bizottságokat, hogy saját területükön tegyenek meg mindent az 1958. évi tervek teljesítése érdekében. Harcoljanak a tervek teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért, a szocialista tulajdon védelméért, a szocialista erkölcsi munkafegyelem megszilárdításáért. A Központi Vezetőség ezen ülésen is eleget tett megbízatásának. Mély felelősségérzettel elemezte az 1958. év gazdasági feladatait, egy pillanatra sem feledkezve meg a dolgozók védelméről, helyzetének megjavításáról. Boldog, aféleit kívánunk szakszervezetünk minden tagjának !