Helyiipar és Városgazdaság, 1958 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN írta: Jurcsik János, a HVDSZSz titkára :MINDEN JÓ GAZDA számadást végez az új év küszöbén. összegezi, hogy az elmúlt évben milyen eredményes vol munkája, milyen probléma megoldása vár rá a következő évben. Mi, szakszervezeti vezetők és aktívak hasonlóan kell hogy elemezzük az 1957. évben végzett munkánkat. Mindenk­előtt ismeretes, hogy az 1957. évet milyen nehéz körülményei között kezdtük el. Az ellenforradalom komoly veszélybe sodorta hazánkat. Az ellenséges propaganda hatására a dolgozók nagy része nem látta tisztán a helyzetet. Amikor a Szovjetunió segítségével sikerült a fegyveres ellenforradalmat m­egsemmisíteni, amikor a párt, és a józa­nul gondolkodó emberek megmagyarázták az ellenforradal­márok igazi célját, mind többen kezdték belátni, hogy az októberi ellenforradalom nem a hibák kijavításáért indult meg, hanem a nyílt restaurációért, a burzsoá diktatúra meg­valósításáért. Az ellenforradalmi propaganda hatása, befolyása szak­szervezetünket sem kímélte meg. 1957-ben munkánk kezdetén tisztáztuk, hogy szakszerve­zetünk osztályharcos szervezet. Támogatja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programját és egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt célkitűzéseivel. Ennek megállapítása szükséges volt, mert az ellenforra­dalmárok a nyílt harc leverése után, a szakszervezetekben akarták érvényesíteni befolyásukat. A fő követelésük az volt, hogy a szakszervezet legyen a párttól és kormánytól függet­len. A józanul gondolkodó munkások és szakszervezeti akti­visták tudták, hogy ez lehetetlen követelés. A különböző meg­beszéléseken, értekezleteken mind többen állást foglaltak a pártirányítás mellett. Ezeken a megbeszéléseken mindjobban meggyőztük azokat a dolgozókat, akik ebben a kérdésben nem láttak tisztán. Ú E E­REDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL a szakszervezeti szervek megerősítésében. Azokat a funkcionáriusokat, akiket az ellenforradalmárok eltávolítottak, mint nem kívánatos szemé­lyeket, visszahelyeztük törvényes jogaikba. Ugyanakkor a szak­szervezeti szervekbe befurakodott ellenforradalmárokat eltávo­­lítottuk a vezetésből. Az üzemi bizottságok szervező, nevelő­munkája így megerősödött, mindjobban betöltötték feladata­ikat. Központi Vezetőségünk már januári ülésén megállapította, hogy a szakszervezeti szervek nem lehetnek közömbösek a ter­melőmunkával szemben. A dolgozók saját kezdeményezésük­kel cáfolták meg az ellenforradalomnak azt az állítását, hogy munkaversenyre nincs szükség. A munkaverseny fokozatos be­indulása, a szakszervezeti szervek segítő munkája is hozzájá­rult, hogy az életszínvonal nem csökkent, hanem emelkedett, hogy most az év végén a dolgozók egy része nyereségrészese­dést kap. Nálunk a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Tehát csak annyit tudunk elosztani, amennyit termelünk. Dol­gozóink ezt megértették és a munkaversenyben való részvéte­lükkel többet és jobbat termelnek, többet és jobbat adnak a szocialista állam részére. Az év végén büszkén mondhatjuk, hogy az 1957. évet jól zárjuk. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló az a munka, amit a konszolidáció érdekében a párt, a kormány és a szakszervezetek együttesen végeztek. A helyiipari vállalatok 1957. december 31-ig előrelátható­lag százmillió forinttal túlteljesítették termelési tervüket. Fo­kozódik az üzemekben a szocialista munkaverseny. Lényegesen javult a szakszervezeti aktívák munkája. Az 1957. évben komoly eredményeket értünk el a munka­­védelemben, a társadalombiztosításban, a munkásellátásban és üdültetésben.­­ÖSSZEGEZVE MEGÁLLAPÍTHATJUK hogy az 1957. év elején sokkal nehezebbnek láttuk az előttünk álló felada­tokat, azonban a párt, a szakszervezeti aktívák felvilágosító munkája nyomán, a dolgozók előtt mindjobban tisztázódott az ellenforradalom célja, mindjobban megértették, hogy a mun­káshatalom léte forgott kockán és így az ellenség leleplezése, a helyzet konszolidálása meggyorsult. Rövid idő alatt sikerült rendezni sorainkat, az élet most már normális körülmények között halad. Tudjuk, hogy az eredmények mellett még sok hiba, prob­léma van, amelyeket a következő évben meg kell oldani. Szak­­szervezetünk Központi Vezetősége december 16-i ülésén meg­határozta a termeléssel kapcsolatos feladatokat. Az Elnökség munkája céltudatosan a meglevő hibák kijavítására irányul. De eredményt csak akkor érhetünk el, ha valamennyi szakszer­vezeti szerv lelkiismeretesen végrehajtja a Központi Vezetőség és Elnökség határozatát. Mik a feladataink az elkövetkezendő új évben? Minden szakszervezeti aktivistának, szakszervezeti tagnak fontos feladata, hogy az elkövetkezendő évben harcoljon a m­unkásegység megszilárdításáért, szakszervezeti szerveink erő­sítéséért, a határozatok végrehajtásáért, mert csak jó munká­val és egységes akarattal valósíthatjuk meg hazánkban a szo­cializmust, a társadalmi felemelkedést, a nép jólétét. 1858. évben indul a hároméves terv. A hároméves tervben komoly feladatok hárulnak az üzemek dolgozóira. Harcolni kell az üzemekben a termelékenység emelkedéséért, az anyagtaka­­rékosságért, az önköltségcsökkentésért, a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a társadalmi tulajdon megvédéséért és egye­bekért. Még fokozottabban kell foglalkozni a dolgozók ügyes-bajos dolgainak elintézésével, mert a dolgozó rendszerint ezen ke­resztül méri le a szakszervezet munkáját, és problémáinak jó elintézése hozzásegít ahhoz, hogy ő a termelésben, a minden­napi életben nyugodt körülmények között dolgozhasson. Nagy feladat hárul az elkövetkezendő évben a szakszerve­zetre a nevelőmunkában. Bár az elmúlt évben sok elvi és el­méleti kérdés tisztázódott, az ellenforradalmi ideológia még nincs teljesen megsemmisítve. A szétvert ellenforradalmárok mindent elkövetnek, hogy az egyes dolgozók sérelmeit a rend­szer ellen kihasználj­ák­. Ennek leleplezéséhez széleskörű felvi­lágosító munkára van szükség. A­Z ÚJ ÉV ALKALMÁBÓL kívánunk minden szakszervezeti aktivistának, és szakszervezeti tagnak eredményes jó VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK­ A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA VI. É­V­F­O­LY­A­M 1. SZÁM­ára: Ao fillér, 195­8. JANUÁRI Megkezdődött az üzemi tanácsok választása az üzemekben Szocialista társadalmunknak és népgazdaságunk fejlesztésé­nek elengedhetetlen követel­ménye üzemi demokráciánk kiszélesítése, amely azt a célt szolgálja, hogy a munkásosz­tály közvetlenül részt vegyen a gazdasági munka irányításá­ban. Az elmúlt években erre egyetlen eszköz volt, a terme­lési értekezlet. Ennek hatóköre azonban korlátozott volt, ke­vés mód nyílt arra, hogy a dol­gozók véleményének, javasla­tainak érvényt szerezzenek. Az üzemi demokrácia kiszé­lesítése már régi gondolat, múlt év szeptemberében a SZOT IX. teljes ülésének egyik fő kérdése ez volt. Meg­állapították, hogy fejleszteni, erősíteni kell a szakszervezeti demokráciát, meg kell terem­teni a gazdasági vezetést segí­tő munkásellenőrzést a szak­­szervezetekben, be kell vonni a dolgozókat a termelést és munkakörülmé­nyeket javító intézkedések ki­dolgozásába. A dolgozók nagy része ezzel a gondolattal egyet is értett, mert tudatában volt annak, hogy a szakszerveze­teknek hazánkban hagyomá­nyai vannak és az üzemi de­mokrácia csakis a szakszerve­zeteken keresztül fejleszthető. Megvalósítására azonban nem kerülhetett sor az ellen­­forradalom miatt. Az ellenfor­radalmárok saját céljaik el­érésére létrehozták a munkás­­tanácsokat. Működésük alatt megszüntették a termelési ér­tekezleteket, műszaki konfe­­renciákat, a munkaverseny­mozgalmat lejáratták és félre­dobták. A munkástanácsok, ahogy lelepleződtek, úgy vesz­tették el a dolgozók bizalmát és maguktól szétestek. A munkástanácsok megszű­nése után azonban továbbra is megmaradt az üzemi demokrá­cia szélesítésének problémája, ami sürgette, sőt szükségessé tette az üzemi tanácsok létre­hozását, de a szakszervezetek irányítása alatt. Az üzemi tanácsok megalaku­lását, hatáskörét, ellenőrzési, véleményezési és döntési jo­gát, valamint szervezeti for­máját és működését a kor­mány és a Szaktanács elnöksé­gének együttes határozata sza­bályozza. A határozat megjelenése után megkezdődött az üzemi taná­csok létrehozásának előkészítő munkája. A megyebizottságok értekezleteken ismertették az igazgatók és a párttitkárok bevonásával az üzemi bizottsá­gi elnököknek az előttük álló feladatokat. Bács és Szolnok megyében a sajtó is foglalko­zott behatóan a tanácsok vá­lasztásával és egyidőben az üzemekben is megindult a szervezési munka. Az üzemek­ben termelési tanácskozásokon és aktíva üléseken ismertették a határozatot. Vannak vállala­tok, ahol már létre is hozták az üzemi tanácsokat, így a Budapesti Paplangyárban, a Női Cipőkészítő Vállalatnál, a Vili. ker. Vegyesipari javító Vállalatnál, Vas megyében a Cipőipari Vállalatnál, Székes­fehérvárott az Autójavító Vál­lalatnál és a Bútorüzemben, Mosonmagyaróvárott a Fogke­fegyárban és más üzemekben. Az eddigi választási tapasz­talatok azt mutatják, hogy az üzemi tanácsok létrehozását a dolgozók nagy része helyeselte és bizakodással tekint munka­­juk elé. Kis számban vannak azonban még vállalatok, ahol nem értették meg a határozat lényegét, vagy a határozat kék fő ismertetése elmaradt. Van­nak az előkészítő munkában is hiányosságok, így lassan indul meg a munka azokban a buda® pesti üzemekben, amelyek «­» nagyon széttagoltak. Több üzemi bizottsági elnök felvetette, hogy az üzemi ta­­nácsok létrehozásával munká­ja annyira megnövekedett, hogy csak úgy tudja jól megol­dani, ha mentesül egyéb mun­­kák alól. Itt fel kell hívnunk az üzemi bizottsági elnökök fi­gyelmét, hogy az üzemi taná­csok kollektív munkára épül­nek. Az eredményes munka előfeltétele az, hogy az üzemi tanács tagjai ismerjék a válla­lat előtt álló feladatokat, a kü­lönböző mutatókat, ezért már most szorgalmazzák a szak­­szervezeti bizottságok az üzemi tanácstagok gazdasági szakoktatását. Jelenleg még az üzemi taná­csok működését nem áll mó­dunkban tapasztalati adatok alapján értékelni, de az eddi­giek azt mutatják, hogy biza­kodással tekinthetünk munká­juk elé. Jámbor Anette ti Az 1958. évi tervről tám­áit a szakszervezet Központi Vezetősége December 16-án tartotta ne­gyedévi ülését a szakszervezet Központi Vezetősége. Az ülé­sen az 1958. évi tervet tárgyal­ta és vitatta meg. Az elnökség beszámolóját Seprényi Sán­dor, a szakszervezet elnöke is­mertette. Rámutatott, hogy a munkásosztály államában a szakszervezetnek — mint a­­munkásosztály érdekképvisele­ti szervének — nem közömbös, hogyan gazdálkodunk a nép vagyonával. A szocializmus építésében nagy szerepe van a szakszervezetnek, mely ösz­­sz­efogj­a és mozgósítja az üze­mek és vállalatok dolgozóit. Négy százalékkal emelkedik a helyiipar termelése A szakszervezet a maga te­rületén minden erővel segíteni és támogatni akarja az állam­­hatalmat a gazdasági élet meg­szilárdításában, a termelési és egyéb feladatok megoldásával. Az 1958. évi tervjavaslatok komoly feladatot szabnak meg, de nem megoldhatatlanok. Az állami helyiiparnak 1957-hez viszonyítva 4 százalékkal kell többet termelni. 1958-ban­ 14,5 százalékkal szállít több árut a belkereskedelemnek, mint 1957-ben. Ez a növekedés első­sorban közszükségleti cikkekre vonatkozik. A helyi ipari válla­latok 47 millió 360 ezer forin­tot irányoztak elő beruházá­sokra. A várható adatok alap­ján a munkáslétszám 0,5 száza­lékkal, a munkásbéralap 2,3 százalékkal növekszik. Budapesten az ipari vállala­tok mintegy 90 millió forint, értékű áruval többet adnak át a kereskedelemnek, mint 1957- ben. Különösen háztartási kis­gépek gyártását fokozzák, nö­velni kívánják a Műszerkészítő és Javító Vállalatok területén a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság felügyelete alá tartozó víz, csatorna, kútépítő és kút­karbantartó vállalatok 1958. évi tervét 493 millió forintban irányozták elő. Ebből vízmű­fejlesztésre az Országos Terv­hivatal 117 milliót irányzott elő, amivel szemben az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság 170 milliót javasol. A Fővárosi Víz- és Csatorna­­műveknél, valamint a fürdő­vállalatoknál 6,4 millióval ma­gasabb teljesítményt terveztek, amit 3,5 millió köbméterrel több víz értékesítésével érhet­nek el. A budapesti vízművek víztermelő kapacitását 24 ezer köbméterrel kívánják növelni. Ennek érdekében a nyomócső-­­hálózatot 50 kilométerrel bőví­tik. Ezenkívül mintegy 250 közkutat létesítenek és 3800 bekötést végeznek el Budapest területén. Vita a vízművek fejlesztéséről A budapesti vízművek részé­re mindezekhez beruházásra 28 millió 400 ezer forintot, fel­újításra 16 milió 200 ezer fo­rintot irányoztak elő. Ezt az összeget az elnökség kevésnek tartja és a feladatok megoldá­sához a keretösszeget mintegy 35 millió forinttal tartja szük­ségesnek megemelni. A kommunális és szolgáltató vállalatok 1958. évi terve is je­lentősen megnövekedett. Ezek a vállalatok 1958-ban mintegy 42 millió forintos beruházást használhatnak fel, amiből Bu­dapestre 22, vidékre 20 millió forint jut. Ezen tervek nagy feladato­kat rónak a gazdasági, műsza­ki és szakszervezeti vezetőkre. Az 1958-as tervek beruházá­sok tekintetében népgazdasági szinten is igen szerények. Az ellenforradalom gazdasági rombolásának ellenére meg kell állni saját lábukon. Eb­ben az országban a szocializ­mus építése a munkásosztály ügye és ezt elsősorban önma­gunknak kell biztosítania . A Központi Vezetőség a be­számoló és a kiadott irány­elvek felett kezdte meg a vi­tát. A vita során 20 elvtárs szólalt fel. Különös figyelem­mel foglalkoztak az ország­szerte jelentkező vízellátási problémával és ezen belül Bu­dapest és Tatabánya vízellátá­sának helyzetével. Lindenmayer elvtárs, a Fő­városi Vízművek igazgatója, valamint Rosner elvtárs, a közmű szakosztály elnöke fog­lalkozott a főváros vízellátásá­nak helyzetével. Elmondotta, hogy az elmúlt évek során ke­veset törődtek a vízművek helyzetével. A vízművek dol­gozói szinte éjjel-nappal, ere­jük megfeszítésével, elavult és régi gépek gondos kezelésével adják azt, amit adni tudnak. A felszabadulás óta jelentő­sebb változás nélkül háromszo­rosra nőtt a főváros víz­­fogyasztása. Elmondotta Rosner elvtárs, hogy a vízművek dolgozóinak eredményes munkája a Duná­hoz van kötve. Most a víz­hiány idején a dolgozók sokkal nagyobb erőfeszítéssel dolgoz­nak és még­sem tudják a ki­tűzött tervet teljesíteni. Most az a helyzet, hogy ezért a dol­gozók elesnek az egyébként járó többletnyereség-részese­déstől. A közmű szakosztály ezt igazságtalannak tartja és kéri a Központi Vezetőség se­gítségét. Egyetértett azzal, hogy a vízművek keretszámát 35 millióval emeljék meg. Tatabánya vízhelyzetét Ko­vács József elvtárs, a Komá­rom megyei bizottság elnöke ismertette. Évek óta húzódó ügy ez. Több millió forint be­ruházással építettek ugyan egy vízaknát, de az semmit nem segített. A megyei tanács figyelmét annak idején erre fel is hívták. Tatabánya 80 ezer lakosa ebben feltétlen megoldást vár. A Központi Vezetőség tag­jai felelősségérzettel foglalkoz­tak a gazdasági kérdésekkel. Sorra bizonyították, hogy a termelési érték növelésével egy időben nem hogy javulna, hanem romlik sok vállalatnál a dolgozók munkavédelmi és szociális helyzete. Elmondot­ták, hogy a tanácsok, mint fel­ügyeleti szervek a beruházások megállapításánál is előszere­tettel csökkentik, vagy törlik az egészségügyi, szociális, vagy egyéb, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő be­ruházásokat. Ezeket bizonyí­totta Kovács elvtárs Komárom megyéből, Szöllősi és Haran­gozó elvtársak Hajdú megyé­ből. Szigorúan vonják felelősségre a társadalmi tulajdon ellen vétőket Sok szó esett a társadalmi tulajdon védelméről. A Köz­ponti Vezetőség egységesen síkraszállt amellett, hogy a társadalmi tulajdon nem csáki­ szalmája, felelősségre kell vonni szigorúan és kímé­letlenül azt, aki a társadalmi tulajdon ellen vét. Javasolták a társadalmi bíróságok életre­­keltését. Emellett azonban hangsúlyozták, hogy felelős­ségre kell vonni azokat a ter­vező és egyéb felettes hatósá­gokat és vezetőket, akik fele­lőtlenül és könnyelműen her­dálják el a dolgozó nép va­gyonát. Weisz elvtárs, a Fővá­rosi Szőrmefeldolgozó Vállalat vb. elnöke elgondolkoztató példákat hozott fel saját éle­tükből. Az üzemek korszerűsítése nincs arányban a termelés­­növekedésével A kimerítő és alapos vita után­­ határozatokat hozott a Központi Vezetőség. Többek között kimondja a határozat, hogy a Központi Vezetőség ál­talában egyetért az 1958. évi tervjavaslatokkal. Emellett azonban megállapította, hogy a termelés növekedésével nincs arányban az üzemek technikai fejlesztésére, korsze­rűsítésére, szociális, munkané­­delmi és kulturális beruházás­­okra előirányzott összeg. A termelő berendezések vonalán nem látja a szükséges fejlő­dést, sőt egyes helyeken to­vább romlik a termelőesz­közök állaga. Felhívja az illetékes gazda­sági vezetőszervek figyelmét, hogy szerezzenek érvényt a Minisztertanács határozatának és a nagyiparnál feleslegessé vált gépeket adják át a helyi­iparnak. Külön foglalkozik a határo­zat a közüzemek helyzetével. Konkrét tennivalókra hívja fel a gazdasági szervek figyel­mét a jelenlegi helyzet sürgős megváltoztatása érdekében. Felhívja a Központi Vezető­­ség a tanácsok végrehajtó bi­zottságainak a figyelmét, hogy az állami beruházáson kívül saját erőforrásból is segítsél: az üzemek munkavédelmi és szociális helyzeteinek javítását. Felhívja az üzemek és vál­lalatok dolgozóit, a szakszer­vezet minden egyes tagját, bi­zalmiakat, üzemi bizottságo­kat, hogy saját területükön te­gyenek meg mindent az 1958. évi tervek teljesítése érdeké­ben. Harcoljanak a tervek tel­jesítéséért, az önköltség csök­kentéséért, a szocialista tulaj­­don védelméért, a szocialista erkölcs­i munkafegyelem meg­­szilárdításáért. A Központi Vezetőség ezen ülésen is eleget tett megbíza­tásának. Mély felelősségérzet­tel elemezte az 1958. év gaz­dasági feladatait, egy pillanat­ra sem feledkezve meg a dol­gozók védelméről, helyzetének megjavításáról. Boldog, aféleit kívánunk szakszervezetünk minden tagjának !

Next