Helyiipar és Városgazdaság, 1958 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Együttköd­és — 8 gyakorlatban A dolgozók jobb munka- és életkö­rülményei­­nek a megteremtése a fő célja a munk­a3.k­­lám valamennyi szervének­. E cél érdekében a gazdasági és szakszervezeti szervek együtt­működése elengedhetetlen. Különösen fontos azonban az olyan feladatok együttes megol­dása, amelyek közvetlenül hatással vannak a dolgozók életére. Ilyen pl. az 1098/SZOT/ MT határozat végrehajtása, vagy az üzemi tanácsok megalakítása. Ezekben a kérdések­ben a rendelet is kötelezően előírja az együttműködést. A helyiipari üzemek közvetlen irányító szerve a tanács, felsőbb szerve pedig a Köny­­nyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztálya. Ezeknek a szerveknek vezetői azonban nem tartják fontosnak a szakszervezettel való együttműködést, nem tartják magukra nézve kötelezőnek a határozat e részének végrehaj­tását. Ennek bizonyítására csak egy-két példát mondunk el. Szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta az 1068-as SZOT/MT határozat üzemi végre­hajtásának tapasztalatait. Erre az ülésre meghívta a fővárosi tanács ipari osztályának e kérdéssel foglalkozó felelősét. A meghívott elvtárs nem jött el, hanem helyettest küldött. Egy másik példa: a szakszervezet Központi Vezetősége december 16-i ülésén az 1958. évi terv végrehajtásának módszereit tárgyalta, hogy a szakszervezeti szervek milyen módon segítsék a gazdasági vezetést a tervfeladatok megvalósításában. Erre az ülésre a Helyi­ipari Főosztály felelős vezetőit is meghívtuk de nem jöttek el, a tanács ipari osztályának vezetője is távolmaradt (helyettest küldött). Ezeket a gazdasági vezetőket talán nem ér­dekli a fenti feladatok megoldása? Ez aligha lehetséges! Inkább feltételezhető az, hogy a szakszervezettel csak az üzemekben tartják fontosnak az együttműködést és nem veszik figyelembe, hogy az együttműködés felső szinten való elhanyagolása komoly zavaro­kat okozhat az üzemekben is. Szeretnénk, ha a Helyiipari Főosztály és a Fővárosi Tanács illetékes vezetői az együtt­működésről való hajlandóságukról a gyakor­latban tennének bizonyságot. N­­ép nő. siet- és i­tatistóiper mentásáról, a gyermekesről tanácskozott a hely­iipar I. Országos Nőkonferenciája Az elmúlt napokban zajlott le a szakszervezeti központ nagytermében a helyiipar dol­gozó nőinek I. országos konfe­renciája. Az ország minden te­rületéről a nőmozgalom régi és új aktívái gyűltek össze ta­nácskozásra, hogy a közös ta­pasztalatok alapján megvitas­sák a nőmozgalom előtt álló legfontosabb feladatokat. A nőbizottságok feladatai Seprényi Sándornak, a szak­­szervezet elnökének megnyitó szavai után Jurcsik János tit­kár tartotta meg a központi nőbizottság beszámolóját. Bevezetőben Jurcsik elvtárs foglalkozott a demokratikus nőmozgalom fejlődésével, ha­gyományaival, a nők politikai megnyerésének fontosságával. Ismertette a­ szakszervezetek, a szakszervezeti nőbizottságok feladatait az egységes nőmoz­galomban. Elmondotta többek között, hogy a nőbizottságok nagy segítséget adhatnak a szakszervezeti bizottságoknak azáltal, hogy a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavítására hozott rendele­tek betartását ellenőrzik, segí­tik üzemeikben. Több üzemben előfordul, mint például a Pest­hidegkúti Téglagyárban is, hogy nehéz fizikai megerőlte­téssel járó munkára fiatal nő­ket alkalmaznak, figyelmen kívül hagyva azt a rendeletet, mely előírja, hogy a nőket mi­lyen munkaterületre lehet al­kalmazni. A nőbizottságok feladatai — mondotta Jurcsik elvtárs — nem merülhetnek ki csak ab­ban, hogy »feltárnak«,­­észre­­vételeznek«, hanem egy-egy feladat végrehajtásába, mint például a nőket érdeklő elő­adások megszervezésébe, kü­lönböző körök — gazdasszonyi, szabás-varrás stb. — létreho­zásába konkrétan kapcsolódja­nak be. Foglalkozott a beszá­moló a gyermeknevelés, az if­júság kérdésével is. Nő bizott­ságaink feladata, hogy segítsék az anyákat és pedagógusokat nevelési problémáik megoldá­sában. A beszámoló foglalkozott a dolgozó nők politikai, kulturá­lis továbbképzésének fontossá­gával is. Elmondotta Jurcsik elvtárs, hogy ezen a területen csak akkor érhetünk el komo­lyabb eredményeket, ha foglal­kozunk a dolgozó nők problé­máival, elsősorban a második műszak megkönnyítésével. Vita, bírálat, javaslat A beszámolót élénk vita kö­vette. Igen sok értékes javaslat, hozzászólás hangzott el. A vita során felszólalt az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalattól Za­gyi Borbála, aki javasolta, hogy a kereskedelem a nők munkájának megkönnyítése érdekében széles körben ter­jessze ki az áruk házhoz szál­lítását, főleg a külterületeken. A Veszprémi Faárugyárból Csáki Imréné elmondotta, hogy az ellenforradalom leve­rése után röpcédulákkal, pla­kátokkal, egyéni meggyőző munkával harcoltak, hogy vá­rosukban a sztrájkot letörjék. Suba Lajosné, a szövetkezeti szakosztály részéről javasolta, hogy a Pedagógus­ Szakszerve­zeten keresztül hassunk oda, hogy a napközi otthonokba a legjobb pedagógusokat küldjék ki, mivel az a tapasztalat, hogy nem mindenütt, a legmegfele­lőbben foglalkoznak a gyer­mekekkel. Seprényi Sándor, szakszer­vezetünk elnöke, hozzászólásá­ban foglalkozott az ifjúság, a nevelés kérdésével, beszélt to­vábbá a helyiipari üzemek ne­hézségeiről. Szociális intézmé­nyeink területén komoly prob­lémáink vannak. Kevés a böl­csőde, napközi otthon, üzemi konyha stb. hálózatunk. Nem rendelkezünk elég megfelelő öltöző, mosdóhelyiséggel. Nőbi­zottságaink odaadó lelkes mun­kájára van szükség, hogy az üzemekben adódó nehézsége­ket — a körülményeket figye­lembe véve — le tudják küz­deni. A társadalmi tulajdon elherdálása terén is nagyok még a lazaságok. Sok az üze­mi lopás. Asszonyainknak el kell érniük, hogy az üzemek­ben olyan szellem alakuljon ki, hogy szégyen legyen a lo­pás. A Fővárosi Fémtömegcikk Vállalattól Varga Antalné el­mondotta, hogy a nőbizottság kezdeményezésére a gazdasági vezetőség elintézte, hogy szom­baton éjjel a nőknek nem kell dolgozniuk. Pécsről Vág Istvánné elmon­dotta, hogy a gyermeknevelést illetően Pécsett is komoly problémák vannak. Példaként megemlítette, hogy egyik dol­gozó nő sírva panaszolta, hogy mikor feljött Pestre gyermeké­hez az egyetemre, mivel ken­dő volt a fején, a fia nem vit­te fel a szobájába, sőt a kapu­ban sem állt vele szóba. Több segítséget Több hozzászóló foglalkozott azzal, hogy a nőmozgalom ná­luk még csak kezdetleges, a nőbizottság egy-két hónapja kezdte meg működését, egy­két rendezvény, előadás előké­szítésén kívül nagyobb ered­ményről nemigen tudnak be­számolni. Kérték a szakszer­vezeti központi nőbizottságot, hogy további munkájukhoz a helyszínen is adjon segítséget. A konferencia végig lelkes és aktív volt. A konferencián részt vevők ígéretet tettek, hogy az elhangzottak figyelem­­bevételével az üzemekben fel­lendítik a nőmozgalom mun­káját. . II társadalmi ellenőrzés a kulturált kereskedelem hasznos segítője A kereskedelem társadalmi ellenőrzésében évek óta részt veszek. Úgy érzem, hogy dol­gozótársaimnak is segítségére vagyok, ha az üzletekben ta­pasztalt hiányosságokra felhí­vom az alkalmazottak és az üzletvezetők figyelmét. A Bartók Béla u. 41. számú Gyümölcs- és Zöldségüzletben láttam például, hogy az eladó a burgonya mérésénél meg­nyomja a mérleget és nem hagyja azt szabadon játszani.­ Ezzel megkárosítja a vevőt. A figyelmeztetésem után több esetben látogattam meg az üz­letet és elmondhatom, hogy súlycsökkenést többé nem ta­pasztaltam. Ugyancsak a Bar­tók Béla úton egy italmérés­ben többször tapasztaltam, hogy a poharakat csak félig töltötték sörrel. Figyelmeztet­tem a csapost, hogy várja meg a hab leülepedését és a poha­rakat töltse utána. Ez az intéz­kedésem a vendéglőben tartóz­kodó fogyasztók részéről nagy megelégedést váltott ki. Ugyanakkor felhívtam a fi­gyelmét, hogy a csorba és re­pedt poharakat vonják ki a forgalomból. A Bartók Béla úton az egyik cukorkaüzletben arra lettem figyelmes, hogy a vevők cso­koládét kérnek amire azt a vá­laszt kapták, hogy nincs. A válaszba nem tudtam bele­nyugodni és megnéztem a rak­tárkészletet. Nagy mennyiségű táblás csokoládét találtam. In­tézkedésemre a raktáron levő csokoládét kiárusították. Az Ezerjó vendéglőből ét­keznek a Széchényi fürdő dol­gozói. Hosszú idő óta panasz volt az ételre, különösen a húsra, ami több esetben rom­lott volt. Első figyelmeztetése­met nem vették komolyan. Ez­után a tisztiorvossal mentem ki a vendéglőbe a konyhát el­lenőrizni. Azóta megjavult az étel mennyisége, minősége és jó kapcsolat alakult ki az étte­rem és a fürdő dolgozói között. Munkánkkal segítjük az eladó­kat is, amikor megvédj­ük őket az ideges vevőktől, akik indo­kolatlanul sértegetik őket munkájukban. A példák szá­lait tudnám felsorolni és ezzel bizonyítani munkánk fontos­ságát. Csak a kereskedelem mun­kájának rendszeres­ezen érzé­sével lehet a még meglevő hiá­nyosságokat megszüntetni. Eh­hez viszont szükséges, hogy minél többen részt vegyünk ebben a munkában. Azok az üzemi és hivatali dolgozók, akik segíteni akarnak bennün­ket, jelentkezzenek vállalatuk üzemi bizottságánál és kérjék, hogy nevüket továbbítsák a szakszervezeti központban a Társadalombiztosítási és Mun­kásellátási Osztályához. Szőke István társadalmi ellenőr A pestiek nyerték a csőhálózati telepek versenyét Nem kísértenek a múlt hi­bái a Fővárosi Vízművek munkaverseny-mozgalmában, mióta a verseny­mozgalmat új alapokra fektettük. Dolgozóink egyre nagyobb érdeklődést ta­núsítanak a munkaverseny iránt. Azokból az üzemrészek­ből is, ahol eddig egyáltalán nem, vagy csak részben élt a mozgalom, egyre-másra érkez­nek felajánlások az üzemré­szekből. Vállalatunknál, mint kezde­ményezők, a csőhálózati tele­pek léptek versenyre egymás­sal, előre meghatározott gazda­ságosabb munkáért és az ezzel járó jutalomösszeg elnyeré­séért a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évforduló­jának tiszteletére. A versenyt a pesti csőhálózati telep dolgo­zói nyerték. Szálkai Endre, Fővárosi Vízművek K­­ÉT HÓNAPOT TÖLTÖTTEM a közel­■ múltban a Szovjetunióban, a Szak­­szervezeti Tanács által kiküldött delegá­cióval. Ezalatt az idő alatt a szovjet szak­szervezetek munkáját, eredményeit tanul­mányoztuk. Tanulmányaink során első­sorban a munkamódszereket és a szak­szervezeti munka tartalmát vizsgáltuk. Ott-tartózkodásunk alatt megismerked­tünk számos szakszervezeti funkcionárius­sal és dolgozóval. Kicseréltük tapasztala­tainkat a szakszervezetek vezetőivel, terü­leti és üzemi funkcionáriusaival. Meglátogattunk számos üzemet és kul­túrintézményt. Az a szeretet, ahogyan fo­gadtuk, a kérdéseinkre adott őszinte és körültekintő válaszok mind azt bizonyít­ják, hogy testvérekhez, igaz barátokhoz mentünk. Nagyon megragadta figyelmünket, hogy a Szovjet Szakszervezeti Központ Taná­csának vezetői, a területi és üzemi funk­cionáriusai egyaránt érdeklődtek az elért eredményeinkről és arról, hogy milyen ne­hézségeink vannak, ők is elmondták őszintén, egyszerű szavakkal: hogyan dol­goznak, milyen eredményeket értek el, és milyen terveik vannak a jövőt illetően. Megmutatták városaikat, üzemeiket, tör­ténelmi nevezetességeiket, a forradalom előtti és utáni időkből egyaránt. Nagy figyelmet érdemel, hogy a szovjet nép megbecsüli történelmét, haladó ha­gyományait . Igen sokan — de különösen a fiatalok, a felnövő nemzedék —­ tanulmá­nyozzák a múzeumokat, a könyvtárakat, képtárakat, a kulturális intézményeket. A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK igen nagy figyelmet fordítanak a nevelés kérdésére. Az általunk meglátogatott üze­mekben nagy türelemmel, körültekintés­sel ismertetik meg a munkásokkal az üze­mük történetét, fejlődését. Az új munká­sokat bevonják az üzem kollektívájának munkájába. Olyan légkört igyekeznek te­remteni, hogy mindenki megszeresse az üzemet és magáénak érezze. Ezzel elérik, hogy kollektív munka alakul ki az üze­mekben, melynek eredménye megmutat­kozik a dolgozók fejlődésében, az üzem termelési eredményeiben. Kitűnően foglalkoznak a dolgozók szak­képzésével, általános műveltségük emelé­sével. Ezt bizonyítja, hogy minden, üzem­ben folyik alsó és felsőbbfokú szakmai tanfolyam. Ezekre a tanfolyamokra a dol­gozók igen nagy számban önként jelent­keznek. A gazdasági és mozgalmi vezetők­től nagy segítséget kapnak, hogy minél eredményesebben tudják elvégezni tanul­mányaikat. A legképzettebb, legtekinté­lyesebb emberek patronálják, tanácsokkal látják el a tanúlni vágyókat. Ezenkívül a kultúrotthonokban, klubok­ban, vörös sarkokban a legkülönfélébb Tanulmányúton a Szovjetunióban tanfolyamok folynak: anyagismeret, szak­rajz, számtan stb. A gazdagon felszerelt könyvtárak láto­gatottak. Az olvasószobák tágasak, tisz­ták, és az olvasóktól zsúfoltak. Ez mind azt bizonyítja, hogy a szovjet dolgozók ta­nulni vágynak, és a szakszervezetek igye­keznek ezt a tanulási vágyat kielégíteni. A magyar szakszervezetek számára pél­daképül szolgáltat, ahogyan a szovjet szak­­szervezetek a dolgozók és a területükön lakók gyermekeinek nevelésével foglal­koznak. A kultúrotthonokban igen sok lehetőséget biztosítanak számukra, hogy megismerkedjenek a munkával, a művé­szetekkel. A kultúrotthonok gyermek­nevelési programjukat egyeztetik az isko­lákkal, hogy a gyermekek iskolai tanul­mányaikat kiegészítsék. Külön gyermek­­részlegek vannak. A Kirov Kultúrpalotá­ban például 28 helyiséget bocsátanak a gyermekek részére. A gorbunovi kultúr­­­otthonban 1200 gyermekkel foglalkoznak rendszeresen. Itt pedagógusok, orvosok és kiváló szakmunkások tanítják őket. Gépekkel és jól felszerelt munkapado­kon ismerkednek meg a szakmai fogások­kal, például a vas- és faipar egyes ágai­val, a rádiótechnikával, a repülőmodelle­­zéssel, gépkocsivezetéssel, szobrászattal, festészettel, a hazai és trópusi növények fejlődésével és azok életével Az időseb­bek már játékokat állítanak elő az óvo­dások részére. A szerszámokat és az anya­got az üzemek bocsátják rendelkezésükre. Ezenkívül különböző művészi körökben vesznek részt. Népi tánc-, balett-, ének-, zeneszakkörök vannak. Segítik a gyerme­keket abban is, hogy hozzászokjanak a munkához, megismerkedjenek azzal, ami­hez a legnagyobb tehetségük van, így sokkal könnyebben tudnak majd iskoláik elvégzése után pályát választani, és az életben könnyebben megtalálják a helyü­ket. Így válnak a szovjet haza hasznos polgáraivá. N NÉHÁNY NAPOT TÖLTÖTTÜNK a Fekete-tenger partján, Szocsiban. A tengerparton végig üdülők és szanatóriu­mok vannak, amelyeket a szovjet fiatalok adott a dolgozók kezébe, és a szovjet ál­lam tervszerűen fejlesztett. Különösen az 1930-as években folyt nagy lendülettel a fejlesztés, de jelenleg is állandóan épít­keznek. A valamikor mocsaras, malária­járványos vidék ma teljesen lecsapolva a dolgozók egészségét, fellendülését szol­gálja. évente 70 000 dolgozónak nyújt 28 napos pihenést, akik itt nyerik vissza egészségüket- A szubtropikus éghajlat igen gazdag lehetőségeket nyújt. A ten­gerparton húzódó hegyes-dombos vidék pálmái, ligetei, parkjai és erdői, a telje­sen tiszta levegő és a csend maga is gyó­gyítóig hat. Ezenkívül igen sok a gyógy­forrás is. A Maceszta vizét, amely sót, ként, ezüstöt, jódot, kámfort tartalmaz, orvosi előírás szerint használják fel. Kor­szerűen felszerelt fürdőkben gyógyítják a reumatikus, szív-, ideg- és bőrbetegsége­ket. Ezenkívül kora tavasztól késő őszig a Fekete-tenger vize is élvezetes fürdési lehetőséget nyújt. Amit a látogatásunk alatt láttunk és tapasztaltunk, fényesen bizonyítja, hogy a Szovjetunióban minden az emberért történik. A párt és a kormány mindent elkövet, hogy a II. világháború és a munka rokkantjai visszanyerjék egészsé­güket, hogy ismét hasznosan tevékenyked­hessenek a társadalom és saját családjuk boldogulására. C­SAK NÉHÁNY GONDOLATOT írtam le, de mindaz, amit láttunk, egy életre szóló tapasztalatot és élményt nyújtott az egész delegáció számára. Bencsik István titkár Ismét a Műszerkészítő Vállalat problémáiról Két hónappal ezelőtt megjelent számunk­­ban bírálattal illettük a Fővárosi Tanácsot, valamint az Egészségügyi és a Könnyűipari Minisztériumot a Műszerkészítő és Javító Vá­lalat munkavédelmi problémái miatt és gyors intézkedést kértünk a tüdőgondozottak érdekében. Sajnos, az illetékes szervek, akiknek a sür­getés szólt, egyáltalán nem reagáltak cik­künkre. Szakszervezetünk szükségesnek lát­ta, hogy a Műszerkészítő és Javító Vállalat ügyében az illetékes szervek részéről tanúsí­tott közömbösség ellenére további lépéseket tegyen. Ennek érdekében felkértük a Szaktanácsot, hogy hívja össze az illetékes szervek képvi­selőit a legfontosabb problémák megtárgya­lására azzal a konkrét céllal, hogy az érte­kezleten gyorsan döntsenek a legsürgősebb intézkedésekről Az értekezlet december ele­jén összeült. Bár korántsem tudott megnyug­tató döntést hozni a legsürgősebben megol­dandó kérdésekben, mindamellett több szem­pontból igen hasznosnak bizonyult. A jelenlevők határozottan állást foglaltak amellett, hogy a Műszerkészítő és Javító Vál­lalatot csak úgy szabad tovább fejleszteni, ha a bővítéssel a dolgozóknak a minimális egészségügyi feltételeket biztosítják. Emel­lett megállapodás jött létre abban, hogy a vállalatnak a rendelkezésére bocsátott anya­gi eszközökkel, illetve újabb üzemi helyisé­gekkel elsősorban a jelenlegi zsúfoltság eny­hítését és a fennálló egészségügyi ártalmak megszüntetését kell megoldani. Az értekezleten résztvevők ellenezték a vállalatnak azt a törekvését, hogy a betegek anyagi helyezetén való segítés címén a leg­szükségesebb egészségügyi és szociális szük­ségletek biztosítása nélkül emeljék a foglal­koztatottak számát. Megállapodtak abban is, hogy a Műszerké­szítő és Javító Vállalat legégetőbb beruhá­zási és helyiség problémáit két héten belül felmérik és a Szaktanács a kormány vezetői­hez továbbítja, gyors intézkedést kérve. Szakszervezetünk a továbbiakban a Műszer­készítő és Javító Vállalattal a legszorosabb kapcsolatot tartja és azon leszünk, hogy a­ vállalaton belüli egészségügyi hiányosságok a vállalatvezetéssel való együttműködés alap­ján mielőbb megoldódjék. Bízunk abban, hogy a vállalatvezetőség az értekezleten elhangzottak figyelembevételé­vel változtat a sok esetben hibás munkáján és javít a dolgozók helyzetén. Lengyel vendégeink látogatása Szakszervezetünk elnökségé­nek meghívására december 9- től 17-ig hazánkban tartózko­dott a Lengyel Fa- és Helyi­­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek két tagú küldöttsége,­­Ga­­jewska Janina és Golik Kons­­tantyn. A lengyel elvtársak itt­létük alatt főleg az üzemi szakszervezeti életet tanulmá­nyozták, ezen belül is elsősor­ban az üzemi bizottságok ter­melési, versenyszervezési mun­­­­áját. Meglátogatták a Fővárosi Finommechanikai Vállalatot, a Kiállításokat Tervező Ipari Vállalatot, a Kaposvári Faipar­­i Vállalatot és a Somogy me­gyei Bizottságot. Részt vettek a,,Központi Vezetőség ülésén is. Elutazásuk előtt elmondot­ták, hogy nagyon sok értékes tapas­ztalatot szereztek hazánk­ban. Megragadta figyelmüket, hogy a meglátogatott üzemek szakszervezeti bizottságai nagy hozzáértéssel foglalkoznak a munkaverseny szervezésével és a dolgozók érdekvédelmé­vel. Különösen tetszett nekik, hogy az üzemekben, ha kez­detleges is, van ebédlő és öl­tözőhelyiség. Elmondották, hogy náluk is még nagyon sok hiányosság van a szociális lé­tesítményeknél, mert hason­lóan a mi helyi iparunkhoz, ők is elhanyagolt üzemeket vettek át. Általában az a tapasztala­tuk, hogy mind a szakszerve­zeti munka, mind a gazdasági élet területén azonos problé­mák vannak, hasonló gondok­kal küzdünk. Gajewska Janina elvtársnő a Központi Vezetőség megbí­zásából javaslatot tett a két szakszervezet közötti csere­üdülésre és a művészeti együt­tesek cseréjére. Elnökségünk a meghívást köszönettel vette és meg fogja vizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak a javaslat gyakorlati megvalósí­tására. Határidő előtt Lapzártáig a következő üze­mek jelentették, hogy éves tervüket határidő előtt telje­sítették: XII. Kézműipari Vállalat (november 26-án), Fővárosi Fémtömegcikkgyár (novem­ber 19-én), Fővárosi Motor- és Gépipari Vállalat (novem­ber 30-án),­­ Vegyesipari Ja­vító Vállalat (november 30-án), VIII. Vegyesipari Javító Vál­lalat (november 30-án), II. Ve­gyesipari Javító Vállalat (de­cember 7-én), V. Vegyesipari Javító Vállalat (december 6-án), Fővárosi Műanyag- és Töltőtollgyár (november 28- án), Fővárosi Vasöntő és Telő­helygyár (december 18-án), Fővárosi Gyöngygombgyártó Vállalat (december 8-én).

Next