Helyiipar és Városgazdaság, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Törődjünk többet egymással írta: KOPTA KÁROLY, a HVDSz elnöke J­USTITIA — AZ IGAZSÁG MONDABELI ISTENNŐJE — bekötött szemmel mérlegelt, osztott igazságot, ítélt Mintha röntgenszeme lett volna és pillantásával könnyedén csalhatatlanul a vesékig hatolni számára mitsem jelentett volna. Azért ítélt bekötött szemmel, hogy ne lássa ki fordul hozzá, igazságosztó székéhez. Mintha bizony fülével nem érzé­kelhette volna, hogy ki járult eléje kérő szóval, s nyilván nagy bizalommal. No, de félre a mesékkel! Mert manapság a mondák vilá­gából kinőtt ember számára a mérlegelés és ítélkezés már bo­nyolultabb feladat. Annak ellenére, hogy van röntgen »sze­münk­«, amivel csakugyan a vesékbe látunk, és annak elle­nére, hogy a mai ember egy összehasonlíthatatlan, tágasabb világban él A MAI EMBER LÁTÓKÖRÉNEK széltében, hosszában nincsen határa. Lefelé az óceánok fenekét tapogatja, felfelé a csillagok világába tör. Az ember széles e világon másként és másként dolgozik, örül, él és ítél. Másként a tőkén aki a munka, az öröm, az élet — másoké — felett is úr. Más­ként a dolgozó, aki ugyan érzi méltatlan helyzetét, de majdhogy csak vakon lázadozik sorsa ellen. És másként az öntudatos osztályharcra kész, azt a tőkéssel szemben tudatosan vállaló ember és végül, de nem utolsósorban a már felszabadult, szo­cializmust építő, e világot szépítő, gazdagító ember. De miért, mi célból az ítélet? A szocializmust építő ember szempontjából kétségen kívül azért, hogy annak tanulságait levonja. További kérdés: ezt kire, mire nézve? A mi szocializmust építő világunkban azért, hogy életjelenségeinkből eltakarítsuk a joggal helyte­lennek, károsnak ítélhetők kifogásolhatót. Olyasmit, amiről viszonylag kevesebb szó esik, noha nem csekély figyelmet ér­demel. Ilyesmi az a sajnos még túl gyakran tapasztalható, ko­rántsem szocialista magatartás, amely oly sokszor keseríti meg szájunk ízét. Pedig a szocialista magatartás hallatlanul gaz­dag tartalmú valóság — ahol az már mindennapossá vált, ele­ven gyakorlattá. A SZOCIALISTA MAGATARTÁS éppen azt foglalja magában, ami a közösségi élet magja, a kölcsönös megbecsülésre, szeretetre ösztökélő sajátos adományt, amely talán kevés emberrel születik, de sok és egyre több emberbe ültethető át és ápolható, fejleszthető. Mennyit tudunk erről a szovjet ember vonatkozásában! A szovjet ember mily válto­zatos példák tömegével bizonyította és bizonyítja ennek a lehe­tőségét, tényét... Mennyi példára utalhatnánk! Tettekre, amelyek nem valami kemény »muszáj«-ból fa­kadnak. Azaz, hogy mégis... Abból a muszájból, amelyet az ész mellett főleg a szív sugallt. Az ész és a szív alapján az ember természete is átalakít­ható. Nézetek, érzések, indulatok, vágyak, törekvések az em­berben magában is formálhatók, irányíthatók. Hogy az ember mit becsüljön, miért lelkesedjék, mit hárítson el maga elé­ jogos megvetéssel a közjó és a saját érdekében, már szabá­lyozható. Ha az ember legalább egy kicsit maga is akarja.. Ez elérhető oktatással, neveléssel. Az utóbbi a többet nyújtó. Ugyanis a nevelés kérdése: miként látjuk a világ dolgait, he­lyesen ismerjük-e az emberek, népek, országok, sőt földré­szek ügyeinek összefüggéseit? Mint ítéljük meg széles távla­tokban is a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb érdekek érvényesülésének útját, módját, sikerét, sikertelenségét? Mint ítéljük meg a legfontosabbakat: az ember ezek hatására mi­ként határozza meg a maga helyét, feladatait, kapcsolatait. A TÁRSADALMI MUNKA fogalmát a tőkés országok alig ismerik. Talán csak nagy katasztrófák idején mutatkozik meg. Tűzvész, földrengés, árvíz esetén. No meg ha a szegény a még szegényebbnek végez el valamit. Mi azon­ban már többet tudunk belőle. Főleg azt, hogy az többnyire valamilyen külön megszervezett munka. Láttuk 1944 után, az újjáépítés során. De később is. Gyönyörű eredményeket isme­rünk, amelyeket magunk értünk el. De többre van szükség... Arra, hogy mindenféle külön szervezés nélkül is végezzünk állandó társadalmi munkát. Éppen szocialista emberi magatartással. Azzal, hogy törődjünk egymással. Persze, tapintatosan és mindig a feltétlen segítés szándékával. Néha csak egyetlen barátságos gesztus, megértő pillantás, jó szó, esetenként kinyújtott segítő kéz, önként vál­lalt fáradtság az, ami a másiknak jókor jön, jól esik. Amivel a magányos küszködő ember emberközelségbe jut... Mennyi alkalom nyílik erre! Otthon, az utcán, a munka­helyen, szórakozásunk, pihenésünk színhelyén! A munkahe­lyen a jobb minőségre, az anyagtakarékosságra, a munkafe­gyelem javítására, az újításra irányuló törekvések tekinteté­ben, a mindennapos jó példák nyújtásával. Akár termelési, akár szociális vagy kulturális tennivalók­ról van szó, a szocialista magatartású dolgozó munkájával, cselekvésével valamilyen módon feltétlenül kiválik. Sok ilyen kitűnő dolgozóra van szükség. Sok ilyen kiváló dolgozó van is, de mégsincs elegendő. És ez az, amibe nem lehet, de nem is szabad belenyugodnunk r­ajtunk áll — valamennyiünkön —, hogy milyen mértékben nő a szocialista magatartású dol­gozók szám­a. Rajtunk áll, hogy mielőbb minél több ilyen dol­­gozónk legyen, aki kiváló munkájával,­ több irányú cselekvé­sével — tehát éppen mintaszerű — példaadásával, a kevésbé fejlett társait magával ragadja. Emlékezzünk csak a múlt — »­Kaparj kurta, neked is lesz!«, »Szemesnek áll a világ!«, »Aki bírja, marja!« közmon­dásaira, amelyekkel nemzedékek hosszú sorát »nevelték«. Egy­más ellenségeivé. Hiszen csak önzésre, egymás iránti érzéket­lenségre, ridegségre vezették az ember belső hajlandóságait. Mi már mást vallunk. A mi törvényünk az egymás segít­ése, megbecsülése, a testvéri összefogás felemelő törvénye.­­ Ne az egyéni kívánságok teljesítésére, a közösség érdekében használják fel az igazgatói alapot Megnéztük 13 vegyesipari javító vállalatnál az igazgatói alap felhasználását. Elsősor­ban azt vizsgáltuk, hogyan használják fel a dolgozók szo­ciális, kulturális, sport és egyéb igényeinek kielégítésére. Úgy gondoljuk, hogy a tapasz­talatokat nyugodtan általáno­síthatjuk az egész vegyes­ipari javító iparágra. A vállalatok 1968 első 10 hónapjában 279 136 forintot használtak fel, amiből jutal­mazásra 176 311 forint, azaz 63,1 százalék jutott. Ez jóval több, mint a korábbi években. Szembetűnően magas a jutal­mazásra fordított összeg a II., a VI. kerületi vállalatoknál, ahol 80 százalék, és a XVI. kerületieknél, ahol 81 száza­lék volt. Ezek a számok egy kicsit a népszerűség keresésé­re is utalnak. Nagyvonalúság — a többség rovására A jóléti kiadásoknál még szembetűnőbb a nagyvonalú­ság, a meggondolatlanság, az egyes emberek személyi kíván­ságainak teljesülése. Könyv­tárfejlesztésre a 10 hónap alatt mindössze 470 forintot fordítottak. A könyvtárak majd mindenütt elavultak. A könyvtárakat a szakszervezeti bizottságok a tagdíjrészesedés­­ből fejlesztik, ami viszont nem elegendő. Kulturális be­ruházást két vállalat eszkö­zölt, a VII. és a VIli. kerüle­ti. Az előbbi klubhelyiséget lé­tesített, az utóbbi televíziót és rádiókat vásárolt. Két válla­latnál van televízió, de mind­két helyen csak az értékes ál­lóeszköz szerepét tölti be, hi­szen a televíziós adások késő este kezdődnek, klubhelyiség nincs és így csak a televízió kedvéért az emberek nem ma­radnak az üzemben. A IX. ke­rületben jellemző módon azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nagy sportmérkőzéseket szok­tak a televízión nézni. Egy ki­csit drága költekezés, néhány sportrajongó igényeinek ki­elégítésére! Helyes kezdeményezés a műhelyeknek rádióval való felszerelése. A II. kerületben 5, a VIII. kerületben 10 rádió szól a műhelyekben. A VIII. kerületben jellemző módon a 10 rádióból 6 a szakszervezeti bizottság tulajdona. A sportolókkal szemben bővebb az igazgatói alap er­szénye. Erre a célra 17 765 fo­rint kiadás volt. Szerepelnek azonban itt is olyan tételek, miint például a X. kerületben, ahol a labdarúgócsapat sopro­ni útjára 1110 forintot fordí­tot­tak. Kényszerű jutalomjegyek A jóléti alapról szóló rende­let kimondja, hogy vállalaton kívüli társadalmi szerveket az igazgatói alapból támogatni nem szabad. Hogyan fest ez a gyakorlatban? Különböző vál­lalatok, intézmények rendez­vényeik sikerét úgy is igye­keznek biztosítani, hogy je­gyeiket más vállatoknak el­adják. Több mint 5000 fo­rint ment el erre a célra. Hogy ezeknek a jegyeknek az elhelyezése még jutalom for­májában is nehéz, hogy a dol­gozók nem mennek el vele, azzal már kevésbé törődnek. A II., a VIII. és a X. kerületi vállalatoknál közel 1000 forin­tot adtak ki úgynevezett ju­talomjegyek vásárlására. Ez csak egyik formája a támogatásoknak. Az V. kerü­letben egy társadalmi szerv részére 500 forint támogatást fizettek ki az igazgatói alapból. Ugyanennél a vállalatnál vi­szont minden jutalomjegyet utólag a szakszervezeti bizott­sággal fizettettek meg. A nő­napi kiadásokat is, amit előző­leg az igazgatói alapból fizet­tek ki, a szakszervezeti bizott­ság később megtérítette. A nőnapi, gyermeknapi, anyáknapi rendezvényeknél szűkmarkúak a vállalati igaz­gatók, mert ezekre összesen 6267 forintot fordítottak (nem sokkal több, mint a jutalom­jegyek összege), és ha emellé állítjuk a közel 12 000 forintos egyéb kiadásokat, akkor fel­ötlik bennünk a gondolat, hogy a gazdasági vezetők ér­­zik-e egyáltalán, hogy az igaz­gatói alap felhasználásával ☆ Boldog és sikeres Új Évet kívánunk a helyi ipar és a városgazdaság minden dolgozójának! komoly politikai munkát is le­het végezni? A vállalatok régebbi kultúr- és sportalapja megszűnt. Szakszervezetünk kulturális és sportcélokra oda adott anyagi támogatást, ahol erre a tényleges munka alapján szükség volt. Alapszerveze­teink is többet fordítanak a tagdíjrészesedésbő­l kulturális és sportcélokra, mint néme­lyik vállalatvezetőt Tervszerű felhasználás Az üzemi tanácsok, szak­­­szervezeti bizottságok az új esztendőben jobban vigyázza­nak ezekre az összegekre, és számoltassák be a felelős sze­mélyeket, hogy miként hasz­nálják fel a dolgozók pénzét. Az 1959. évi igazgatói alap fel­­használására készítsenek ter­vet, vizsgálják meg a helyi adottságokat, végezzenek jó szervező munkát, növeljék a dolgozók öntudatát, fejlesz­­szék ki az igényt a kulturál­tabb élet iránt. Fette:­ ☆ KITÜNTETETT DOLGOZÓINK Üdvözöljük Szili Károly elv­­társat, a Fővárosi Köztiszta­sági Hivatal dolgozóját abból az­ alkalomból, hogy a kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. országos Tanácskozásán Munka Érdemérem kitünte­tésben részesült. Szili elvtárs 1924 óta dolgozik a Köztiszta­sági Hivatalnál. Első újítását 1949-ben készítette, azóta 38 újítása van, amelyből 19-et elfogadtak és alkalmaznak munkahelyén Az alkalmazott újítások eddig 558 502 forint megtakarítást jelentenek. A kitüntetés alkalmából Szili elvtársnak jó egészséget és további eredményes mun­kát kívánunk. * A Kommunisták Magyar­­országi Pártja megalakulásá­nak 40. évfordulója­ alkalmá­ból a forradalmi munkásmoz­galomban kifejtett tevékeny­ségük elismeréséül a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa Móricz Gyula elvtársnak, a Parkfenntartó Vállalat Szakszervezeti Bizott-­­sága elnökének a Szocialista Munkáért Érdemérem. Bősze Józsefnek, a HVDSZ központ munkatár­sának a Munka Érdemérem kitüntetést adományozta. Móricz Gyula és Bősze Jó­zsef elvtársakinak ezúton is megköszönjük eddigi áldoza­tos munkájukat, üdvözöljük őket, kitüntetésük alkalmából. JiúAzönjün, Télapó ! Melegséggel, boldog várako­zás hangulatával találkozott üzemeinkben az idei Télapó, aki bőkezűbb volt gyerme­keinkhez, mint az előző évek­ben és minden üzemben ked­ves, ötletes kis ünnepségek előzték meg érkezését. Hogyan is történt? A Kiállításokat Kivitelező Vállalat szakszervezeti bizott­sága és nőbizottsága december 8-án tartotta a Télapó ünnep­séget. Barátságosan beren­dezett, melegre fűtött kul­túrterem várta a dolgozók gyermekeit. Több mint száz gyermek jött el szüleivel az ünnepségre. Szörényi elvtárs­nő, a nőbizottság elnöke gyer­mekmesét mondott el és ezzel megkezdődött az ünnepség. -Az apróságok szavaltak, dalol­tak, a vállalat zenekara szó­rakoztatta őket és a szülőket, a tejszínhabos kakaó és briós fogyasztása közben. Utána a Télapó csokoládés csomagot osztott ki, amit boldog, sugár­zó arccal öleltek magukhoz a gyerekek­A Textilipari Helyi Cso­portnál is járt a Télapó. De­cember 7-én délelőtt 9 órára kedves hangú meghívót kap­tak az Állami Bábszínházba. A Helyi Csoport erre az alka­lomra az egész Bábszínházat kibérelte és ide hívta meg a gyerekeket szüleikkel együtt. " Izgatott arcocskák várták az előadás megkezdését. A Helyi Csoport vezetője, Nyirő elv­társ kedves, közvetlen szavak­kal üdvözölte a gyerekeket. Arra a kérdésre, hogy ki a jó gyerek, kórusban feleltek­ . Én! Persze rossz gyermek eg­y sem akadt, egy sem jelentke­zett. Nyirő elvtárs megígérte, hogy az előadás szünetében megérkezik a Télapó, de hogy mit hoz, azt nem árulta el. A Csalavári-Csalavér című előadás első felvonása nagyon tetszett a gyerekeknek, de mégis örültek a szünetnek, mert várták, hogy tényleg jön-e a Télapó. Megérkezett. Télapó elővett egy nagy köny­vet és megkérdezte: »A Pecz Gyurika itt van-e?« Igen , jelentkezett egy kisfiú.­ Fel­vitték a színpadra a Télapó elé. Levelet kaptam Anyukád­tól hogy sok panasz van rád ... És Gyurika szeppenve, de őszinte csengésű hangon ígérte, mindig jó kisfiú lesz. Lelkes tapssal fogadták a Télapó bevonulását a Faipari Helyi Csoportnál is. Három játékfilm bemutatása után a Télapó nagy kosaraiból kiosz­totta ajándékait és az aján­dékosztás közben figyelmez­tette a gyerekeket a szófoga­dásra, dicsérte a jó maga­vise­letüket. Ebben az éviben gazdagabb volt a Télapó a Vízműveknél is. 10 300 forint értéket osz­tottak ki a gyermekeknek. A Díjbeszedő Vállalatnál pedig az édességek mellett narancs és mogyoró is kikerült a zizeg­ve zörgő zacskóból. A szülőknek is boldogság a gyermek öröme, amelyből sokunknak valaha nagyon ké­tfős jutott. Más volt az az élet. Mi is vártuk a december ajándékot osztogató szakállas öreg bácsiját, aki sokszor el­feledkezett rólunk és így rom­­badöntötte szép álma­­idat. Igen! Mikulás, te hűtle­ve­bb voltál hozzánk, mint Télapó, akit sokkal jobbam szeretünk nótádnál Fazekas Antalt. tmAc proietArj/n­ egtesCueti»» A H­ELY 11 PAR­I ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Ára: 40 fillér VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1959. JAN­UÁR

Next