Helyiipar és Városgazdaság, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A közönségszervezés nemcsak jegyeladás Több mint három hónapja kezdte meg működését szak­­szervezetünk központi közön­ségszervező irodája. Ez az idő kevés ahhoz, hogy a végzett munkát átfogóan értékelni lehessen, de elég volt ahhoz, hogy tapasztalatokat szerez­zünk. A tapasztalatok azt mutat­ják, hog­y a kezdeményezés helyes volt, számos üzemi bi­zottság támogatja és igyekszik valóban közönségszervezést, nem pedig jegyeladást vé­gezni. Jó példa erre az V. ke­rületi Házkezelési Igazgatóság, a VI., Képzőműipari Vállalat, a Mérték utáni Szabóság, a Fő­városi Fürdő Vállalat, ahol az üzemi bizottság rendszeresen foglalkozik a közönségszerve­zés helyzetével, ellenőrzi és segíti a közönségszervezők munkáját. A Fővárosi Fürdő Vállalat­nál elsősorban a komoly esz­mei mondanivalója, művészi­leg is magas színvonalon álló színházi előadásokra irányít­ják a közönségszervezést és csak másodlagos feladatnak tekintik a könnyű műfaj iránti igény kielégítését. Ezzel szem­ben, mint említettük, igen sok üzemi bizottság nem látja e kérdés politikai fontosságát, átveszi a sokat hangoztatott szólamot, hogy »a dolgozók nevetni, szórakozni« akarnak. Ez nem hiba, azonban meg kell találni a helyes, igényes szórakozást, amely a nevelte­tésen kívül nevelő és tartal­mas. Gyakori dolog, hogy a kö­zönségszervező iroda munká­ját lebecsülik, nem tartják fontosnak és azt mondják, hogy nem jutnak elég színház­jegyhez, nem elégítjük ki az igényeiket. A XIX. ker. Ház­kezelési Igazgatóságnál pél­dául a szakszervezeti bizottság írásbeli észrevételében kifogá­solta, hogy nem jutnak szín­házjegyhez. Panaszaikat meg­vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy november hónapban egyetlenegy igényesebb, ne­velő jellegű darabra nem vet­tek át jegyet, a decemberi hónapra átvett 36 jegyből pe­dig 34 darabot visszahoztak. Ez természetesen kihatással van a már jól működő közön­ségszervezők munkájára, akik lényegesen több jegyet tudtak volna elhelyezni. Megemlíthet­jük még a Búvárszivattyúgyár és a Textillabor Vállalat közön­ségszervezői munkáját, ahol szintén az az elv érvényesül, hogy csak a könnyű műfajú előadásokra vesznek át jegye­ket. Nem hallgathatjuk el, hogy az iroda munkájában is szá­mos hiányosság van, még nem minden üzemnél jó a kapcso­lat. Gyakori, hogy a jegyek későn jutnak ki az üzemekbe. Az elszámolások, a visszama­radó jegyek átvétele körül is van rendszertelenség. Ezekkel a kezdeti hibákkal egyre job­ban megbirkózunk. A közön­ségszervezés sorsa azonban az üzemekben dől el. Nagy segítséget nyújtottak több helyen az üzemi pártszer­vezetek. A Női Cipőkészítő Vállalatnál például a pártszer­vezet segítsége és ellenőrző munkája, eredményeként ug­rásszerűen megnőtt a színház­­látogatók száma. Ehhez hozzá­tartozik az is, hogy a szakszer­vezeti bizottságok a nem meg­felelő közönségszervezőket olyanokkal cseréljék fel, akik gondot fordítanak arra, hogy elsősorban fizikai dolgozókkal teljenek meg a színházak, s akik valóban közönségszerve­zést, nem pedig jegyeladást vé­geznek. A további eredmények el­érése érdekében központilag is segítjük a közönségszervezői munkát. Ankétokat, vitákat fogunk rendezni, ahol a szín­házak szereplőivel, rendezői­vel közösen vitatjuk meg az előadásokat. Aradi Ottó A tél örömei közé tartoznak azok a szép színházi esték, amelyeknek részesei lehetünk. A Nemzeti Színház művé­szei élményt nyújtó, mély eszmei, mondanivalójú szín­művet tűzött műsorára. Érde­kes, újszerű rendezésben újí­totta fel az évekkel ezelőtt játszott nagyszerű Trenyov­­drámát, a Ljubov Jarováját. A darab a polgárháború hősi, nagyszerű korszakában játszó­dik. A történelmi háttért gaz­dagon szövi át az egyének sorsa, élete, ennek középpont­jában áll Ljubov Jarovája ta­nítónő és férje, Mihail Jarovoj hadnagy. A két ember két világot képvisel. Az asszony az új világ mellé állt, az ura a régi, letűnt rendszert szol­gálja. Szerették egymást, még­is egyre távolabb kerültek egymástól, egyre mélyebb sza­kadék választja el őket. Jaro­­livj hadnagynak el kell buk­nia, mert kardjával nem az Színházi levél igaz ügyet védelmezte. A da­rab élethűen állítja elénk a kort, igazi típusokat mutat be, ugyanakkor gazdag fordula­tokban, eseményekben, izgal­mas jelenetekben, magas szín­vonalú, igényes szórakozást nyújt. Szólnunk kell még a Nem­­­­zeti Színház Brecht-bemu­­tatójáról is, amely színház­kultúránk nagy eseménye. A Nemzeti Színház nagy gond­­dal hozta­ színre a kiváló né­met író és humanista, Bert­­holt Brecht »Rettegés biro­dalma« című drámáját, amely a közelmúlt véres napjait idézi. A tizennégy önálló jele­netből álló mű a hitleri har­madik birodalom, egy-egy jel­lemző vonását, típusát villant­ja elénk. Nagy, súlyos dráma ez. Események, érzések, gon­dolatok ötvözetéből összeko­vácsolt mély emberi mondani­­valójú vádirat a fasizmus el­len. Gyűlöletet kelt és harcra ébreszt a rettegés, a félelem, a zsarnokság urai ellen. A szín­ház kiváló szereposztásban, ki­tűnő rendezéssel mutatta be ezt az érdekes alkotást. A Nemzeti Színház mai tár­gyú szatírát is színre hozott »Lyuk az életrajzon« címmel. A mindvégig nevettető, merész hangú darab bizonyára nagy közönségsikerre számíthat. A József Attila Színház ugyancsak mai tárgyú da­rabbal lépett a közönség elé, Kállai István: »Kötéltánc« cí­mű színművével. A mai élet sokrétű, érdekes képét állítja elénk izgalmasan, érdekesen, újszerűen. Kállai István az »Irány Caracas«, a »Tavaszi keringő"■ és a »Majd a papa­­színpadi szerzője ezúttal is si­keres alkotással gazdagította színházi kultúránkat. Tízéves a Takarító Vállalat Bensőséges ünnep zajlott le 1958. december hó 6-án a Víz­művek kultúrtermében. Ezen a napon ünnepelte a Fővárosi Takarító Vállalat 10 éves fenn­állását­ , 1948-ban megalakult a Ta­karító Vállalat. Ezzel lehetővé vált, hogy összefogjuk és egy­ségbe tömörítsük a takarítás­sal foglalkozó dolgozók nagy részét. Ma a társadalom meg­becsült tagjai, ugyanolyan jo­gokat élveznek, mint bármely más üzem dolgozói. Nincs előt­tük elzárva a kultúra, a jólét és pihenés. Érzik kormányunk, államunk támogatását. Az ál­landó munkalehetőségek, a biztos megélhetés és a szociá­lis intézkedések, a nyugodt öregkor, a biztonság érzetét váltja ki belőlük. Nagy József KULTURÁLIS HÍREK December 20. óta ismét a dolgozók rendelkezésére áll az újjáépített HVDSZ Majakov­szkij Kultúrotthon. Az ízlése­sen berendezett klub- és könyvtárszobában kellemesen eltölthetik szabadidejüket a helyiipari dolgozók. A HVDSZ szabadakadémiája a karácsonyi szünet után az alábbi időpontokban kezdi meg előadá­sait: 1959. január. Közgazdasági szak 6-án Zenetörténeti szak 6-án Művészettörténeti szak 7-én Magyar irodalomtörténet 5-én Egyetemes irodalomtörténet 12-én Német kezdő tanfolyam ■­—6-án Német haladó tanfolyam 9-én Francia kezdő tanfolyam 7-én Orosz kezdő tanfolyam 5-én Angol kezdő tanfolyam 9-én Műszaki szakiskola S­ 9-én Eredményes az ismeretter­jesztő munka a Fővárosi Víz­műveknél. December hónap­ban négy előadást tartottak, melyen szép számban vettek részt a vállalat dolgozói. Az előadások szakmai és termé­szettudományi témával foglal­koztak. A Fejér megyei Bizottság székesfehérvári központi kul­­túrcsoportja december 13-án a sztálinvárosi helyiipari üze­mek dolgozói részére műsort adott, ahol a népi­­ táncosok, színjátszók és a központi ze­nekaruk szerepelt. A kultúr­műsort vidám táncos ismerke­dési est követte. ‘Imjéui fogadalom Minden év végén visszapil­lantunk egy kicsit, s elgon­dolkozunk azon, hogy egész évben mennyi rosszat tettünk. Megígérjük, hogy az elkövet­kezendő új évben megválto­zunk, megjavulunk. S aztán eljön az új év vége is, amikor ismét visszapillantunk, megint elimerjük a hibákat és ismét megfogadjuk, hogy az új év­ben minden másképp lesz. Vannak olyanok, akik, ami­kor megfogadják, hogy meg­változnak, azt abban a pil­lanatban komolyan is gondol­ják. Vannak azonban olyanok, akik a megjavulást feltételek­hez kötik, de a feltételeket nem mondják, csak gondolják. Néhány ilyen »feltételes« megjavulót mutatunk be, aki­ket munkatársaink az év utolsó napjaiban kerestek fel. REJTEG­ETA kereskedőse­gédet éppen akkor leptük meg, amikor egy közismert hiány­cikket vett elő lopva a pult alól és dugta egy vevő kezébe. Amikor meglátta munkatár­sunkat, elpirult és így szólt: — Megígérem, hogy az új évben senkit sem fogok a pult alól kiszolgálni... (ugyanis január 1-től áthelyezték egy pult nélküli boltba.) KUPICA BÉNIT nem kel­lett sokat keresni. Az »Igyunk tejet« című italbolt állandó törzsvendége volt. Éppen a huszadik féldecit nyelte le bá­natos arccal, mikor rátörtünk. Szégyenkezve dugott a háta mögé egy félliteres pálinkás üveget és így szólt: — Ígérem, hogy a jövő év­ben egy csepp szeszt sem fo­gok meginni... (ha az italbol­tok állandóan zárva lesznek, s a házaknál sem árusítanak alkoholt). ÁCSORG OTTÓ újságárust birodalmában leptük meg, amikor éppen egy Népsport­hoz árukapcsolásként még 6—7 különböző újságot adott. Széttárta a karját felénk és így nyilatkozott: — ígérem, hogy a jövő év­ben mindenkinek adok Ludas Matyit és Népsportot. Nem kell hozzá venni Technikust, Figyelőt, Kisdobost... (ha ele­gendő újévi borravalót kapok). SCHER ÖDÖN tiszteletbeli­­szakszervezeti tag éppen a bi­zalmijával veszekedett, ami­kor ígéretet kértünk tőle. El­mosolyodott: — ígérem, hogy rendezem fél éves szakszervezeti tagdíj­­bélyeg hátralékomat az új év­ben . . . (ha adnak 2 személyes külföldi üdülést, két kedvez­ményes vasúti jegyet és 1000 forint segélyt). VÁGÓ BERCI férfifodrászt akkor leptük meg, amikor egy vendégének éppen átadta a 35 forintos számlát. Érdeklődé­sünkre így válaszolt: — ígérem, hogy jövőre nem fogok borovált hajvágást, gyógyfejmosást, szeszbedör­­zsölést, hidegdauert és szárí­tást ráerőszakolni a vendég­re... (ha az kopasz lesz). LUFT REZSŐT, a kiváló labdarúgó csatárt a félidőben két fölélövés között kérdeztük meg: — ígérem, hogy a jövő év­ben minden mérkőzésen 4—5 gólt fogok rúgni . . . (ha a kapu még öt méterrel szélesebb és két méterrel magasabb lesz és ha nem lesz benne kapus.). VIHAR GÉZA autóbuszso­főrt taxival értük utol a vég­állomásnál, ugyanis nem állt meg egy magállónál sem Szemrehányásunkra bűnbá­­nóan fogadkozott: — ígérem, hogy a jövő év­ben minden megállónál meg­állok ... (ha előttem torlasz vagy megismerem a főnök fe­leségét a megállóban). HULIG ANDORHOZ akkor nyitottunk be — mily szeren­cse, hogy hölgy nem volt ve­lünk —, amikor éppen a nad­rágját húzta fel egy cipőkanál Úri. — ígérem, hogy a jövőben nem fogok olyan nadrágban járni, amelyet cipőkanállal kell felhúzni... (veszek olyant, amelynek térdtől bokáig zipp zára van). íme, kedves olvasó! Ezek voltak az interjú alanyok, s mivel mindenki ígért valamit hát én sem maradhatok ki:­­ ígérem, hogy a jövő év­ben sokkal jobb és szelleme­sebb cikkeket fogok írni.. (feltéve, ha lesz rá időm, s otthon nem kell annyit moso­gatni, takarítani, padlót ke­félni, mosni és vasalni). Horváth Tibor A sportköri választások küszöbén Az MTST és a SZOT elnök­sége határozata alapján a szakszervezeti sportkörökben 1959. január 1-től március 1-ig tartjuk a vezetőségválasztó közgyűléseket és újjáválaszt­juk­­a sportkörök vezetőségeit. A választás jelentősége első­sorban abban áll, hogy a test­­nevelés és sportmozgalomban­­ véglegesen lezárja az ellen­­forradalom utáni időszakot, és megszünteti a sportszervek ve­zetésének ideiglenes jellegét. A választások lebonyolítása mindenütt a szakszervezeti szervek feladata. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a válaszid­ők során mindenütt növelni kell a szakszervezet vezető, irányító, segítő és ellenőrző szerepét a sportmozgalmon be­lül. Fel kell használni a sport­­mozgalom népszerűsítésére, el­sősorban a tömegsport kiszé­lesítésére. A választások alapvető fel­adata, hogy megtalálja és munkába állítsa azokat az ön­zetlen és áldozatkész, a mun­kásosztály ügyéhez hű embe­reket, akik készek dolgozni a szakszervezeti sportmozgalom fejlődéséért. Ez a munka nem könnyű. Az elmúlt években gén sok tapasztalt, régi mun­kás sportvezető »vonult« visz­­sza az aktív tevékenységtől, mert legtöbb esetben lenézték, és az úrrá lett helytelen né­metek és módszerek következ­­tében nem értették meg őket. Keressük meg és kérjük fel a régi sportvezetőket ismét, mert tapasztalatuk, gyakorlatuk ma igen sok segítséget jelenthet. Mellettük meg kell találnunk a fiatalokat, a jövő sportve­zetőit is. A KISZ-szervezetek segítségével először kisebb megbízásokat kell adni ré­szükre, majd segíteni őket ab­ban, hogy minél előbb a sport ismerői és tapasztalt vezetői legyenek. A vezetőségválasztás azon­ban nem jelentheti a jelenlegi vezetők teljes kicserélését. Igen, el kell távolítani a nép államával és a szocialista sporterkölcs szabályaival szembenálló személyeket. Ne­kik nincs helyük a magyar sporttársadalomban. De meg kell védeni és funkcióba hagy­ni azokat a sportvezetőket, akik helytálltak az ellenforra­dalom utáni nehéz időkben, és fáradhatatlanul dolgoztak, segítették a sportmozgalom fellendülését. Nincs szükség a régi divatú «■reprezentatív« sportvezető­ségekre. Az új elnökségek olyan emberekből — elsősor­ban munkásokból — álljanak, akik valóban dolgoznak, és ténylegesen vezetik a sport­kört. Ezen a közgyűlésen kell el­készíteni az új alapszabályt is. Az alapszabály az a tör­vény, melyre az egész sport­kör élete, munkája építve van. Legyen ez a választás a szakszervezet­­ sportmozgalma fellendítésének és a dolgozók sportba való bevonásának és a sportkörökben folyó munka fellendítésének fontos álla­ A Debreceni HSC női torna szakosztálya Eredményesen dolgoznak és sportolnak a Kecskeméti Téglagyárban A Kecskeméti Téglagyárnál Kiss Lajos igazgatóval, Po­­nyecki István KISZ-titkárral, Keresztes telepvezetővel be­szélgettünk. A beszélgetés alatt kirajzolódik a közelmúlt és a jelen tükörképe. Pár év­vel ezelőtt, de még az elmúlt évben is igen sok baj volt a vállalatnál. Bizony nem volt ritka az italos, sőt a részeg ember a munkahelyeken. Nem teljesítették a tervet, és az 1957. évben előállított új ter­méknek mindössze 58 százalé­ka volt első osztályú. Együttes munkával épül a sportpálya Sokat tanakodtak a vállalat vezetői, a párt, a KISZ és a szakszervezet vezetői, hogy ho­gyan lehetne ezen segíteni. Nehéz volt a feladat, mert a »rossz szellem« elsősorban a fiatalság közt terjedt. Elhatá­rozták, hogy aktív sportéletet teremtenek és megpróbálják az embereket leszoktatni az ár­talmas szenvedélyekről. Az el­határozást tett követte. Az igazgató ping-pong asztalt, ütőket, röplabda és labdarúgó felszerelést vásárolt a dolgo­zóknak. A szakszervezeti bi­zottság és a KISZ-szervezet pedig olyan akciót kezdett, ami közel sem mondható könnyűnek. — Sportpályát kell építeni! — mondták ki a jelszót. A te­rület meg­volt, csak a talaj nem volt megfelelő. Először 5 —6, majd mind több ásó és lapát talált gazdára, és simí­totta, egyengette a labdarúgó- és röplabda-pálya talaját. Pá­lyaépítésre nem volt pénz. Ez azonban már nem jelentett akadályt. Öreg és fiatal, válla­latvezető és kihordó munkás egyformán ott volt estéről es­tére, építették, alakították, — ahogy ők mondják —■, a »mi« pályánkat. Aztán szembe került egy­mással a két futball-kapu, láb­ra kerültek a labdarúgó-cipők és megindult az izgalmas mér­kőzések korszaka. Öröm volt végignézni egy­­egy délutánt, mondja Kiss La­jos elvtárs, az igazgató. Itt a labdát rúgták, ott a röplabda pattogott, itt meg — mutat a gyár udvarára — a kis fehér ping-pong labda pattogott az asztal egyik feléről a másikra. Jókedvűek, vidámak voltak az emberek. Napokig tárgyalták egy-egy mérkőzés eredményeit és alig várták a munkaidő vé­gét. Itt ugyanis a nyáron — más szokásoktól eltérően — mindennap volt edzés. És ahogy azelőtt a kocsmába, úgy siettek a sportpályára. Javul a munkafegyelem és a minőség És miben mutatkozik itt meg a nevelés hatása? Az igazgató elvtárs erre kérdés nélkül válaszol. — Az első és legfontosabb eredmény, hogy üzemünknél munkaidő alatt nem találni ré­szeg dolgozót. Pedig ugyanazok­­ az emberek. Néha alig lehet­­ rájuk ismerni. Gulányi Jóskát­­ arról ismerték, hogy nagyon­­ szerette a bort. Ma egészen­­ más ember, az egyik legszor­­­­galm­asabb dolgozó lett. Rózsa István, Körmendi Imre, Vára­­di elvtársak ugyancsak példa­képei a vállalatnak, pedig sok baj volt velük. Vagy itt van , Körmendi Sándor, a II. telep­ről. Már azt terveztük, hogy­­ elbocsátjuk. Ivott, munkája­­ hanyag, felületes volt. Ma ő­­ figyelmezteti még az idősebb­­ dolgozókat is, ha valami ! -­rossz«-ban törik a fejüket. Az eredmény megmutatko­­­­zott a termelésben is. Ebben az­­ évben végig teljesítették a ter­­­­vet.­­ Hogy miért? Mert a dolgo­­­­zók magukénak érzik a válla­latot, és megszerették egymást. A sport segített abban, hogy viszonylag rövid idő alatt meg­ismerjék egymást. Két gyár­egység közel van egymáshoz. Azelőtt nagy volt az ellentét, ma jó barátok, együtt spor­tolnak, egymáshoz járnak szó­rakozni. Tervek a megvalósulás előtt A jövő terveiről beszélge­tünk. Örömmel mutatják, hogy van már kultúrterem is. Igaz, hogy nem nagy. Két iro­dát egybekapcsoltak és egy színpadot is építettek. Most itt van együtt a dolgozók nagy ré­sze minden este. Előkerül a tervrajz, a sportpálya terveze­te. Jövő májusára a labdarúgó­­pálya körül futópálya, két röp­labdapálya, egy kispályás ké­zilabdapálya lesz készen. Ki­jelölték már az öltöző és a 25 m-es úszómedence helyét is. Csak egyelőre még a sport­telep körülkerítésére nincs pénzük. A kapuhálókat, új labdákat, röplabdahálókat már megkap­ták a HVDSZ megyebizottsá­gától. 1959-ben a HVDSZ el­nöksége is segíteni fogja lelkes munkájukat. Úgy gondoljuk, hogy meg­­ér­demlik. Sáli Ferenc 2­584255 Athenaeum (F. v. Soproni Béla) HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG­­ A Helyiipari és Városgazdasági­­ Dolgozók Szakszervezetének lapja] Felelős kiadó: Seprényi Sándor . Szerkeszti a szerkesztő bizottság ] Felelős szerkesztő: Pavló György­né­v Kiadja a Helyiipari és Városgazda- ] sági Dolgozók Szakszervezete. Bu- ,­dapest, VI. ker., Benczúr u. 43.­­ (Telefon: 424—585) ] Csekkszámlaszám: 75.915.001—8 . ­ SPORTHÍREK • Tizennyolc csapat részvételével t­éli terem kupabajnokság indult­­ Budapesten a szakszervezethez tar­­t­ozó üzemek dolgozói részére. A s­­ajnokság a legnagyobb rendben, .­­portszerű keretek között folyik.­­ Új sportkör alakult Mezőtúron, s a helyi ipari vállalatok dolgozói­­d­iak összefogásával.­­ Január 1-től a központi sport­­­­klub veszi át a Köztisztasági SK­­ Budapest I. osztályú sakkcsapatát. A szakosztály vezetősége ezúton­­ kér mindenkit, aki a­ szakosztály­­ munkájába be kíván kapcsolódni,­­ hogy jelentkezzen a szakosztály­­i­nál. Az elízés ideje minden hétfő­­ és péntek, a HVDSZ Vili. kerü­leti kultúr otthoná­ban, Vili., Vajda­­­­hunyadi u. 14. Szép eredményeket ért el 1958- ban a Soproni Helyiipari S. K. modellező szakosztálya. Az év fo­lyamán három megyei és öt du­nántúli versenyt nyert meg. Az évi összetett versenyben .150 v­r­­senyszakosztály közül negyedik helyen végzett. A központi­ sportklub NB II férfi kosárlabda csapata az őszi fordulóban az 1. helyen végzett. A szakosztály megkezdte felké­szülését a tavaszi versenyekre, hogy tavasszal is hasonló ered­ményekkel büszkélkedhessenek. A székesfehérvári Sportbizottság szervezése nyomán 6 vállalat ne­vezett be az 1958. évi helyiipari üzemek közötti labdarúgó bajnok­ságba. Első lett a székesfehérvári­­ Autójavító Vállalat. Fejér megyében a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa által rende­zett szakmaközi labdarúgó bajnok­­ágból a HVDSZ székesfehérvári csapata került ki győztesen és megnyerte a vándorzászlót.

Next