Helyiipar és Városgazdaság, 1961 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
IIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HELYIIPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LaPJAra: 40 fillér 1961 JANUÁR ÉVI MÉRLEG , írta: SEPRÉNYI SÁNDOR főtitkár A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ ORSZÁGOKNAK minden évben pontos mérleget kell készíteniük, hogy egyik legnagyobb feladatukat betölthessék: a termelés, a termelékenység évről-évre emelkedjen, s ezzel párhuzamosan a dolgozói életszínvonala, jóléte megfelelően növekedjen. Ebből kiindulva az 1960-as esztendő számunkra igen fontos, mert hároméves tervünk befejező éve, egyben az ötéves tervünket megalapozó esztendő volt. Mérlegünket ennek megfelelően kell megvonni és 1961. éves tervünkre felkészülni Az 1961. éves tervek elkészítésénél olyan nagy feladatokat kell megoldani, mint rendet csinálni az ipari termelésben és befejezni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az 1961. éves terveket úgy kell elkészíteni, hogy szerves egésze legyen második ötéves tervünknek, mozgósítson pártunk VII kongresszusa határozatának végrehajtására. A tervek elkészítésénél tekintetbe kell venni pártunk Politikai Bizottságának szeptemberi határozatát, amely megállapítja: »A kedvező eredmények ellenére nem megfelelő az élő munkával való gazdálkodás. Különösen elmaradt a követelményektől a munka- és üzemszervezés és ezen belüli munka normázása és a termelési veszteségidők, tartalékok feltárása. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a meglévő termelőkapacitások kihasználása, a munkatermelékenység emelésének üteme nem kielégítő. A szakszervezeti vezetők nem figyeltek fel időben az e területeken évek óta kialakult lazaságokra, nem tették meg a szükséges intézkedéseket azok felszámolására. A mérleg nyelve tehát ebben a tekintetben lefelé mutat, amelyet a legrövidebb idő alatt helyre kell billenteni, illetve egyensúlyba hozni. A HÁROMÉVES TERV FELADATAIT a helyiipar, városi és községgazdálkodás általában teljesítette. A második hároméves terv az állami helyiipar termelésének 6-7 százalékos növekedését irányozta elő, elsősorban az építőanyagipar és más alapanyagipar fejlesztése útján. E feladatoknak a helyi ipar általában eleget tett a három év folyamán, sőt egyes területeken az előirányzatot lényegesen túlteljesítette. Az ország lakosságának jó ivóvízzel való ellátására, a csatornahálózat bővítésére 1958-ban 185 millió, 1959-ben 338 millió, 1960-ban 368 millió forint beruházást biztosítottunk. Ez a keret biztosította a főváros és a vidéki városok lakossága zavartalan vízellátását, illetve a vízhálózat bővítését, közkutak, törpevízművek létesítését, a csatornahálózat bővítését. 1958- tól 1960-ig 713 kilométerrel növekedett a vízvezetéki nyomócső hálózat hossza, 910 darabbal a közkutak száma és 190 kilométerrel a csatornahálózat. Ez a fejlődés csak 1959-ben újabb 300 ezer lakos egészséges ivóvízzel való ellátását tette lehetővé. It HASONLÓK AZ EREDMÉNYEK az egyéb szolgáltató vállllalatoknál is. A Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál lényegében befejeződött a gépesítés. A fejlődés, a szép eredmények elérése mellett főleg a termelékenység, a bérgazdálkodás, a norma és a beruházások tervezése terén tapasztalható lazaság a mi területünkön is. A műszaki fejlesztés, a munka megszervezése, a kapacitás kihasználása, a tartalékok feltárása, egyszóval a gazdaságosabb termelés lehetőségeit nem használtuk ki megfelelően. A hiányosságokat feltártuk és a gazdasági vezetőszervekkel közös intézkedési tervet készítettünk azok kiküszöbölésére. Ebből kiindulva és az 1961. évi tervfeladatok figyelembevételével mind a gazdasági vezetőknek, mind a szakszervezeteknek arra kell törekedni, hogy az eddig szerzett tapasztalatok figyelembevételével úgy szervezzék meg munkájukat, hogy a párt VII. Kongresszusa határozatából adódó feladatokat és a szeptemberi határozatot végre tudják hajtani. Az 1961. évi terveknél arra kell törekedni, hogy a tervek ismertetését a legkisebb csoportokig, műhelyekig meg kell szervezni. Az ötéves terv elkészítésébe pedig előzőleg is vonják be a vállalatok dolgozóit, hogy a tervekben kifejezésre jusson a dolgozók sokoldalú javaslata. Biztosítani kell, hogy a tervfeladatok megoldásához kellő alapossággal vegyék számba a rendelkezésre álló eszközöket, mind a központi erőforrásokat, mind a vállalat belső tartalékait. Itt'70' KELL ÉRTETNI A DOLGOZÓKKAL ÉS A VEZETŐKKEL egyaránt, hogy előrehaladásunk fő kérdése a termelékenység, a gazdaságosság növelése, a vezetés színvonalának emelése. A gazdasági vezetőknek a szakszervezeti szervek egyetértésével végre kell hajtani a technológiai utasítások felülvizsgálását és az elavult normák megváltoztatását, az alkalmazott, vagy bevezetésre kerülő új technika és technológia alapján. Ez a munka nagy felelősséget hárít a gazdasági és a szakszervezeti szervekre. A szakszervezeti szerveknek ügyelni kell arra, hogy a teljesítménykövetelmények meghatározása reális legyen, a népgazdasági és az egyéni érdekeknek egyaránt megfeleljen. A rendelkezésre álló beruházási és felújítási keretek felhasználását is ellenőrizzék. A beruházások megkezdésétől egészen a befejezésig vonják be a fizikai és műszaki dolgozókat, kísérjék figyelemmel azok gazdaságos és célszerű kivitelezését. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról, hogy a szocialista munkaverseny eredményesen segítse elő az 1961. évi tervből adódó feladatok megoldását. A szocialista brigád címért versenyző brigádok célkitűzései között olyan feladatok is szerepeljenek, amelyek a szűk keresztmetszet megoldására, a kapacitás növelésére irányulnak. Nevelőmunkájukkal segítsék az állami- és munkafegyelem megvalósulását, gondoskodjanak a technológiai előírások betartásáról és betartatásáról. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOKAT és üzemi tanácsüléseket úgy szervezzék meg, hogy az hozzájáruljon az üzemi demokrácia további fejlesztéséhez, hogy a dolgozók mind jobban megértsék, hogy hazánkban megváltozott a tulajdonviszony, hogy a munkásosztály a hatalom birtokosa. Ezek a legfőbb feladatok az 1961-es esztendőben. ki 1960. évi tervek teljesítéséről és az 1961. évi tervfeladatokról tárgyalt a Központi Vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége december 17-én tartotta meg a III. kongresszus utáni első ülését, amelyen az 1960. évi terv várható teljesítését és az 1961. évi tervfeladatokat tárgyalták meg. Az ülésen részt vett a Könnyűipari Minisztérium helyiipari főosztályának képviselője, Várakozó Ferenc, az Országos Vízügyi Főigazgatóság képviselője, Vajda József, az Építésügyi Minisztérium lakáspolitikai főosztályának képviselője, Csonka Ernő, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Beckl Sándor. Az előzetesen kiküldött beszámoló-jelentést vitatta meg a központi vezetőség, amelyhez a meghívottak közül hozzászólt Beckl Sándor, Várakozó Ferenc, Vajda József és Csonka Ernő. A központi vezetőség tagjai közül felszólalt Ferenczi Gusztáv (Szolnok megye), Molnár Ferenc (Borsod megye), Kontha István (Budapest), Hajdók Tivadarné (Kézműipari Tröszt), Strincz Sándor (Budapest) Puskás Géza (Hajdú megye), Móricz Gyula (Budapest), Jurcsik János (Budapest). A beszámoló elfogadása és a vita lezárása után a központi vezetőség saját tagjaiból szervezési, közgazdasági és oktatási-agitációs propaganda bizottságot választott. A bizottságok munkaprogramot dolgoznak ki, amelynek alapján fognak dolgozni. A szervezési bizottság vezetőjének Kosner Antalt, a közgazdasági bizottság vezetőjének Fótos Józsefet, az oktatási-agitációs propaganda bizottság vezetőjének Harkány Károlyt választották meg. Egy felhívásra 23 millió 117 ezer forint megtakarítás Egy évvel ezelőtt felhívással fordult az MSZMP Budapesti XIV. kerületi Pártbizottsága a kerületi üzemekhez; a dolgozók széleskörű bevonásával vizsgálják felül a termelőmunka menetét, a berendezések helyességét, a gyártási technológiát, az üzem technikai színvonalát. Segítsék elő a gyártási folyamatok korszerűsítésével, fejlettebb munkamódszerekkel, jobb munkaszervezéssel szocialista iparunk műszaki fejlődését, termelékenységének a növekedését, alakítsák meg asaját erőből történő üzemfejlesztési munkaközösségeket«. A felhívásnak dicséretes visszhangja kell. A kerületi vállalatok, üzemek dolgozói hozzáláttak a felhívásban foglaltak megvalósításához. Az eredmény? A felhívásban megjelölt cél ismeretében, ez év első három hónapjában 3455 javaslatot nyújtottak be, amelyekből az elfogadott 1938 javaslat hasznosításával előkalkulált eredményként körülbelül 23 millió 117 ezer forint megtakarítás mutatkozik. Megállapítható tehát, hogy hogy a fenti felhívásban foglaltak máig történt megvalósításában részt vett dolgozók mindegyike — közvetlenül vagy közvetve — jelentős pénzbeli értékkel erősítette népgazdaságunkat. De persze mással is. Például annak a bizonyításával, hogy a dolgozó tömegekben mennyi kiaknázatlan erkölcsi, szellemi, anyagi tartalék rejtőzik. Hogy a párt, a szakszervezetek, a felelősséget érző vezetők és velük egy sorban a felhívásnak eleget tenni törekedett legkülönbözőbb munkakörű dolgozóknak közös összefogása milyen példamutatóan dicséretes eredménnyel gyarapíthatja a dolgozó közösségnek, a népnek a vagyonát, s mint segítheti kiadásán a szocializmust építő államunkat. A fenti sikerek demonstrálására a Danuvia Szerszámgépgyárban szemléltető kiállítást is szervezték. A kiállítás szép alkalmat nyújtott a testet öltött újítások, módszerek tanulmányozására. Úgy véljük, hogy a példa meggyőző. Követésre buzdító: Kopta Károly Az igazgatók is foglalkozzanak a munkásszálláson lakó dolgozókkal A decemberben megjelent munkásszállásokkal foglalkozó cikk írójával egyetértek, amit a munkásszállások helyzetéről, az ott lakók neveléséről írt. A megállapításoknál én tovább mennék és a felelősséget a szálláson lakókkal a szakszervezeti bizottságok mellett a vállalat vezetője és a pártszervezet felé is felvetem. Vajon csak a munkásellátási felelősnek a kötelessége a szálláson lakókkal való foglalkozás? — Nem. Igazolásul egy példát írok Miskolcról, a Miskolci Vízművek munkásszállása életéből. Az ottani dolgozók kéthetenként mennek haza családjukhoz, szabadidejüket mindig nyájan a szálláson töltik. Néhányan lefekszenek, mások kártyáznak és varrnak olyanok is, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezését , a napi politikát vitatják a maguk szemszögéből. Segíteni kellene kialakítani nekik a helyes álláspontot. Van erre megfelelő szerv a vállalatnál a pártszervezet és szakszervezet. Telt az idő és jobb későn mint soha, határozatot hozott a pártszervezet és a szakszervezet, hogy rendszeresen kell látogatni a munkásszállásokat, mert tapasztalták, hogy vannak dolgozók, akik fizetési napon lerészegednek, és nem embek módon viselkednek. Olyan is akadt, aki kártyán nyerte el a másik dolgozó fizetését. A rendcsinálást szolgáló »ellenőrzés« meglepő dolgokra hívta fel a vállalatvezetőség figyelmét. Számos problémát vetettek fel a dolgozók, bér, különélési pótlék, munkaruha, tisztálkodás, kulturális kérdésekben. Tuesták elvtárs, a vállalat igazgatója, személyesen beszélgetett a dolgozókkal, és egy sor dologban úgy vélte, hogy igazuk van a dolgozóknak, akik örömmel vették, hogy a szállásokon hangszórón keresztül biztosítják majd a rádióadást, több újságot, könyvet biztosítanak számukra és megoldják a fürdés problémáját is. Amely kérdésekben a törvény nem ad módot a kérések teljesítésére, például a munkaruha járandóság bővítésére, megmagyarázta a rendeletet gyakorlatilag és a dolgozók meg is értették. Leszék elvtárs megállapította, hogy az esti beszélgetések hasznosak voltak, a dolgozók megnyugodtak, hogy a válaszokat baráti beszélgetés során a vállalat igazgatójától közvetlenül hallották. Megértették, hogy a »rendcsinálás« a munkásszállásokon csak úgy eredményes, ha a dolgozók is segítenek , ha a rendbontókkal, a részegesekkel szemben a szállás kollektívája ,s fellép és ha kell, ki is közöntik maguk közül. Amikor elhagytuk a munkásszállást, majd egyszerre mondtuk: Sok derék dolgozót smertünk meg. Az ilyen munkásszállás nem egyedüli. Más helyeken is keves lenne hasonló módon foglalkozni a szálláson lakókkal,s ezt rendszeressé tenni. Szanyi Dezső Zoldog úrjévet kívánt szakszervezetünk minden tagjának a HVDSZ Elnöksége • Jubai Cenél Hálatelt szívvel szólok a2 önök lapján keresztül a helyiipar és városgazdaság valamennyi dolgozójához. Nagy szeretettel küldöm soraimat. Szeretném bennük kifejezni mindazt, amit népem érez a magyar nép iránt. Amikor önök megtudták, hogy mennyi mindent kell nekünk kubaiaknak megtanulnunk, fáradságot nem kímélve jöttek segítségemre és ismertették meg velem az önök szakszervezetének felépítését és az állami, szövetkezeti fodrászatfeladatait. Ma szükségünk van minden erkölcsi és anyagi segítségre, amit csak megkaphatunk, mert készen állunk arra, hogyúgy tegyünk, ahogy Önök tettek, kiszabadítsuk magunkata külföldi uralom alól. Ezekben a nehéz percekben ■ számot adhatunk magunknak ■arról, hogy milyen nagy dolog is a nemzetközi szolidaritás. Ezt éreztük Magyarországon való tartózkodásunk egész ideje alatt, amiért ezúton is köszönetet mondok. A magyar dolgozók elhalmoztatsroen minket figyelmességükkel, együtt- ■ érzésükkel. Mindez annyira megindított engem, a kubai munkásnőt — aki ahhoz van szokva, hogy megküzdjön a mindennapi létért, és aki ma is készen áll arra, hogy fegyvert fogjon minden nép k edvös ellensége, az imperializmus ellen —, hogy alig tudom gondolataimat szavakba önteni. Minden jót kívánok Önöknek, és azt mondom: a mielőbbi viszontlátásra, kedves magyar dolgozók, mert jönnek még ide újabb kubaiak, és magyarok utaznak majd arra a szigetre, amelyet pálmafák borítanak, és a tenger vize övez. Mielőbbi viszontlátásra! A haza, vagy halál! Győzni fogunk/ Waldina Restano A Kubai Férfi- és Női Fodrászok Szövetségének szervező titkára Egy az élenjárók közül Bugovics Gyula elvtárs szakszervezetünkben mint társadalmi aktíva dolgozik. Fáradságot nem kímélve végzi munkáját, nincs olyan feladat, amit ő ne vállalna. Dolgozik a szervezési osztályon, a házkezelési igazgatóság szakosztályában, mint társadalmi aktíva. Az alapszervek jól ismerik, rendszeresen részt vesz az szb-üléseken, taggyűléseken. Hozzászólásaival, javaslataival segíti a szakszervezeti munka előbbrevitelét és vitázik azokkal, akik nem ismerik el, vagy félremagyarázzák a szakszervezet jogait. Jól ismerik őt a gyerekek is, hisz jó néhány csoportot vitt üdülni különböző gyermeküdülőkbe. Egy-egy ilyen út után maga is tele van élménnyel, és derűsen meséli el útipartnerei eleven csintalanságát. Már ezért a segítségért is dicséretet érdemel Bugovics elvtárs, de ő ennél még többet dolgozik mint VII. kerületi népfront-bizottsági tag. Mindenütt elever, agitátora a békének, szabadságnak és függetlenségnek.