Helyiipar és Városgazdaság, 1961 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

IIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM VIL­ÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HELYIIPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZE­RVEZETÉNEK LaPJA­­ra: 40 fillér 1961 JANUÁR ÉVI MÉRLEG , írta: SEPRÉNYI SÁNDOR főtitkár A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ ORSZÁGOKNAK minden év­ben pontos mérleget kell készíteniük, hogy egyik legna­gyobb feladatukat betölthessék: a termelés, a termelékenység évről-évre emelkedjen, s ezzel párhuzamosan a dolgozói életszínvonala, jóléte megfelelően növekedjen. Ebből kiindulva az 1960-as esztendő számunkra igen fon­tos, mert hároméves tervünk befejező éve, egyben az ötéves tervünket megalapozó esztendő volt. Mérlegünket ennek meg­felelően kell megvonni és 1961. éves tervünkre felkészülni Az 1961. éves tervek elkészítésénél olyan nagy feladatokat kell megoldani, mint rendet csinálni az ipari termelésben és befejezni a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az 1961. éves terveket úgy kell elkészíteni, hogy szerves egésze legyen második ötéves tervünknek, mozgósítson pártunk VII kongresszusa határozatának végrehajtására. A tervek elkészítésénél tekintetbe kell venni pártunk Politikai Bizottságának szeptemberi határozatát, amely meg­állapítja: »A kedvező eredmények ellenére nem megfelelő az élő munkával való gazdálkodás. Különösen elmaradt a köve­telményektől a munka- és üzemszervezés és ezen belül­i munka normázása és a termelési veszteségidők, tartalékok feltárása. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a meglévő termelő­­kapacitások kihasználása, a munkatermelékenység emelésé­nek üteme nem kielégítő.­ A szakszervezeti vezetők nem figyeltek fel időben az e területeken évek óta kialakult lazaságokra, nem tették meg a szükséges intézkedéseket azok felszámolására. A mérleg nyelve tehát ebben a tekintetben lefelé mu­tat, amelyet a legrövidebb idő alatt helyre kell billenteni, il­letve egyensúlyba hozni. A HÁROMÉVES TERV FELADATAIT a helyiipar, város­­i és községgazdálkodás általában teljesítette. A második hároméves terv az állami helyiipar termelésének 6-7 száza­lékos növekedését irányozta elő, elsősorban az építőanyag­­ipar és más alapanyagipar fejlesztése útján. E feladatoknak a helyi ipar általában eleget tett a három év folyamán, sőt egyes területeken az előirányzatot lényegesen túlteljesítette. Az ország lakosságának jó ivóvízzel való ellátására, a csa­tornahálózat bővítésére 1958-ban 185 millió, 1959-ben 338 mil­lió, 1960-ban 368 millió forint beruházást biztosítottunk. Ez a keret biztosította a főváros és a vidéki városok lakossága za­vartalan vízellátását, illetve a vízhálózat bővítését, közkutak, törpevízművek létesítését, a csatornahálózat bővítését. 1958- tól 1960-ig 713 kilométerrel növekedett a vízvezetéki nyomó­cső hálózat hossza, 910 darabbal a közkutak száma és 190 ki­lométerrel a csatornahálózat. Ez a fejlődés csak 1959-ben újabb 300 ezer lakos egészséges ivóvízzel való ellátását tette lehetővé. It HASONLÓK AZ EREDMÉNYEK az egyéb szolgáltató vál­­ll­­lalatoknál is. A Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál lénye­gében befejeződött a gépesítés. A fejlődés, a szép eredmények elérése mellett főleg a termelékenység, a bérgazdálkodás, a norma és a beruházások tervezése terén tapasztalható lazaság a mi területünkön is. A műszaki fejlesztés, a munka megszervezése, a kapacitás ki­használása, a tartalékok feltárása, egyszóval a gazdaságosabb termelés lehetőségeit nem használtuk ki megfelelően. A hiányosságokat feltártuk és a gazdasági vezetőszervek­kel közös intézkedési tervet készítettünk azok kiküszöbölé­sére. Ebből kiindulva és az 1961. évi tervfeladatok figyelembe­vételével mind a gazdasági vezetőknek, mind a szakszerveze­teknek arra kell törekedni, hogy az eddig szerzett tapaszta­latok figyelembevételével úgy szervezzék meg munkájukat, hogy a párt VII. Kongresszusa határozatából adódó feladato­kat és a szeptemberi határozatot végre tudják hajtani. Az 1961. évi terveknél arra kell törekedni, hogy a ter­vek ismertetését a legkisebb csoportokig, műhelyekig meg kell szervezni. Az ötéves terv elkészítésébe pedig előzőleg is von­ják be a vállalatok dolgozóit, hogy a tervekben kifejezésre jusson a dolgozók sokoldalú javaslata. Biztosítani kell, hogy a tervfeladatok megoldásához kellő alapossággal vegyék számba a rendelkezésre álló eszközöket, mind a központi erőforrásokat, mind a vállalat belső tarta­lékait. Itt'70' KELL ÉRTETNI A DOLGOZÓKKAL ÉS A VEZE­­TŐKKEL egyaránt, hogy előrehaladásunk fő kérdése a termelékenység, a gazdaságosság növelése, a vezetés színvo­nalának emelése. A gazdasági vezetőknek a szakszervezeti szervek egyetértésével végre kell hajtani a technológiai uta­sítások felülvizsgálását és az elavult normák megváltoztatá­sát, az alkalmazott, vagy bevezetésre kerülő új technika és technológia alapján. Ez a munka nagy felelősséget hárít a gazdasági és a szak­­szervezeti szervekre. A szakszervezeti szerveknek ügyelni kell arra, hogy a teljesítménykövetelmények meghatározása reális legyen, a népgazdasági és az egyéni érdekeknek egyaránt megfeleljen. A rendelkezésre álló beruházási és felújítási ke­retek felhasználását is ellenőrizzék. A beruházások megkez­désétől egészen a befejezésig vonják be a fizikai és műszaki dolgozókat, kísérjék figyelemmel azok gazdaságos és célszerű kivitelezését. A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak arról, hogy a szocialista munkaverseny eredményesen segítse elő az 1961. évi tervből adódó feladatok megoldását. A szocialista brigád címért versenyző brigádok célkitűzései között olyan feladatok is szerepeljenek, amelyek a szűk keresztmetszet megoldására, a kapacitás növelésére irányulnak. Nevelőmunkájukkal segít­sék az állami- és munkafegyelem megvalósulását, gondoskod­janak a technológiai előírások betartásáról és betartatásáról. A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSOKAT és üzemi tanácsülé­­seket úgy szervezzék meg, hogy az hozzájáruljon az üzemi demokrácia további fejlesztéséhez, hogy a dolgozók mind jobban megértsék, hogy hazánkban megváltozott a tulajdon­­viszony, hogy a munkásosztály a hatalom birtokosa. Ezek a legfőbb feladatok az 1961-es esztendőben. ­ki 1960. évi tervek teljesítéséről és az 1961. évi tervfeladatokról tárgyalt a Központi Vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége de­cember 17-én tartotta meg a III. kongresszus utáni első ülését, amelyen az 1960. évi terv várható teljesítését és az 1961. évi tervfel­adatokat tárgyalták meg. Az ülésen részt vett a Könnyűipari Minisztérium helyiipari fő­osztályának képviselője, Várakozó Ferenc, az Országos Vízügyi Főigazgatóság képviselője, Vajda József, az Építésügyi Minisztérium la­káspolitikai főosztályának képviselője, Csonka Ernő, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Beckl Sándor. Az előzetesen kiküldött beszámoló-jelen­tést vitatta meg a központi vezetőség, amely­hez a meghívottak közül hozzászólt Beckl Sándor, Várakozó Ferenc, Vajda József és Csonka Ernő. A központi vezetőség tagjai kö­zül felszólalt Ferenczi Gusztáv (Szolnok me­gye), Molnár Ferenc (Borsod megye), Kontha István (Budapest), Hajdók Tivadarné (Kéz­műipari Tröszt), Strincz Sándor (Budapest) Puskás Géza (Hajdú megye), Móricz Gyula (Budapest), Jurcsik János (Budapest). A beszámoló elfogadása és a vita lezárása után a központi vezetőség saját tagjaiból szer­vezési, közgazdasági és oktatási-agitációs pro­paganda bizottságot választott. A bizottságok munkaprogramot dolgoznak ki, amelynek alapján fognak dolgozni. A szervezési bizott­ság vezetőjének Kosner Antalt, a közgazda­­sági bizottság vezetőjének Fótos Józsefet, az oktatási-agitációs propaganda bizottság veze­tőjének Harkány Károlyt választották meg. Egy felhívásra 23 millió 117 ezer forint megtakarítás Egy évvel ezelőtt felhívással fordult az MSZMP Budapesti XIV. kerületi Pártbizottsága a kerületi üzemekhez; a dolgo­zók széleskörű bevonásával vizsgálják felül a termelőmun­ka menetét, a berendezések helyességét, a gyártási tech­nológiát, az üzem technikai színvonalát. Segítsék elő a gyártási folyamatok korszerű­sítésével, fejlettebb munka­­módszerekkel, jobb munkaszer­vezéssel szocialista iparunk műszaki fejlődését, termelé­kenységének a növekedését, alakítsák meg a­­saját erőből történő üzemfejlesztési mun­kaközösségeket«. A felhívásnak dicséretes visszhangja kell. A kerületi vállalatok, üzemek dolgozói hozzáláttak a felhívásban foglaltak megvalósításához. Az eredmény? A felhívásban megjelölt cél ismeretében, ez év első három hónapjában 3455 javaslatot nyújtottak be, amelyekből az elfogadott 1938 javaslat hasznosításával elő­kalkulált eredményként körül­belül 23 millió 117 ezer forint megtakarítás mutatkozik. Megállapítható tehát, hogy hogy a fenti felhívásban fog­laltak máig történt megvaló­sításában részt vett dolgozók mindegyike — közvetlenül vagy közvetve — jelentős pénzbeli értékkel erősítette népgazdaságunkat. De persze mással is. Például annak a bi­zonyításával, hogy a dolgozó tömegekben mennyi kiakná­zatlan erkölcsi, szellemi, anya­gi tartalék rejtőzik. Hogy a párt, a szakszervezetek, a fe­lelősséget érző vezetők és ve­lük egy sorban a felhívásnak eleget tenni törekedett leg­különbözőbb munkakörű dol­gozóknak közös összefogása milyen példamutatóan dicsére­tes eredménnyel gyarapíthatja a dolgozó közösségnek, a nép­nek a vagyonát, s mint segít­heti kiadásán a szocializmust építő államunkat. A fenti sikerek demonstrá­lására a Danuvia Szerszám­­gépgyárban szemléltető kiállí­tást is szervezték. A kiállítás szép alkalmat nyújtott a tes­­tet öltött újítások, módszerek tan­ulmány­ozására. Úgy véljük, hogy a példa meggyőző. Követésre buzdító: Kopta Károly ­ Az igazgatók is foglalkozzanak a munkásszálláson lakó dolgozókkal A decemberben megjelent munkásszállásokkal foglalkozó cikk írójával egyetértek, amit a munkásszállások helyzetéről, az ott lakók neveléséről írt. A megállapításoknál én to­vább mennék és a felelősséget a szálláson lakókkal a szak­­szervezeti bizottságok mellett a vállalat vezetője és a párt­­szervezet felé is felvetem. Va­jon csak a munkásellátási fe­lelősnek a kötelessége a szál­láson lakókkal való foglalko­zás? — Nem. Igazolásul egy példát írok Miskolcról, a Miskolci Vízmű­vek munkásszállása életéből. Az ottani dolgozók kétheten­ként mennek haza családjuk­­hoz, szabadidejüket mindig nyá­­jan a szálláson töltik. Néhá­­nyan lefekszenek, mások kár­tyáznak és varrnak olyanok is, akik a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését , a napi poli­tikát vitatják a maguk szem­szögéből. Segíteni kellene ki­alakítani nekik a helyes állás­pontot. Van erre megfelelő szerv a vállalatnál a pártszer­vezet és szakszervezet. Telt az idő és jobb későn mint soha, határozatot hozott a pártszervezet és a szakszerve­zet, hogy rendszeresen kell lá­togatni a munkásszállásokat, mert tapasztalták, hogy van­nak dolgozók, akik fizetési na­pon lerészegednek, és nem em­­bek­ módon viselkednek. Olyan is akadt, aki kártyán nyerte el a másik dolgozó fize­tését. A rendcsinálást szolgáló »el­­lenőrzés« meglepő dolgokra hívta fel a vállalatvezetőség fi­­­gyelmét. Számos problémát ve­tettek fel a dolgozók, bér, kü­lönélési pótlék, munkaruha, tisztálkodás, kulturális kérdé­sekben. Tuesták elvtárs, a vál­lalat igazgatója, személyesen beszélgetett a dolgozókkal, és egy sor dologban úgy vélte, hogy igazuk van a dolgozók­nak, akik örömmel vették, hogy a szállásokon hangszórón keresztül biztosítják majd a rádióadást, több újságot, köny­vet biztosítanak számukra és megoldják a fürdés problémá­ját is. Amely kérdésekben a törvény nem ad módot a kéré­sek teljesítésére, például a munkaruha járandóság bővíté­sére, megmagyarázta a rende­letet gyakorlatilag és a dolgo­zók meg is értették. Leszék elvtárs megállapítot­ta, hogy az esti beszélgetések hasznosak voltak, a dolgozók megnyugodtak, hogy a válaszo­kat baráti beszélgetés során a vállalat igazgatójától közvetle­nül hallották. Megértették, hogy a »rend­csinálás« a munkásszállásokon csak úgy eredményes, ha a dolgozók is segítenek , ha a rendbontókkal, a részegesekkel szemben a szállás kollektívája ,s fellép és ha kell, ki is közö­ntik maguk közül. Amikor elhagytuk a mun­­kásszállást, majd egyszerre mondtuk: Sok derék dolgozót smertünk meg. Az ilyen munkásszállás nem egyedüli. Más helyeken is ke­­ves lenne hasonló módon fog­lalkozni a szálláson lakókkal,­­s ezt rendszeressé tenni. Szanyi Dezső Z­oldog úr­jévet kívánt szakszervezetünk minden tagjának a HVDSZ Elnöksége • J­ubai Cenél Hálatelt szívvel szólok a2 önök lapján keresztül a he­lyiipar és városgazdaság vala­mennyi dolgozójához. Nagy szeretettel küldöm so­raimat. Szeretném bennük ki­fejezni mindazt, amit népem érez a magyar nép iránt. Ami­kor önök megtudták, hogy mennyi mindent kell nekünk kubaiaknak megtanulnunk, fá­radságot nem kímélve jöttek segítségemre és ismertették meg velem az önök szakszer­vezetének felépítését és az ál­lami, szövetkezeti fodrászat­­­feladatait. Ma szükségünk van minden­­ erkölcsi és anyagi segítségre,­­ amit csak megkaphatunk,­­ mert készen állunk arra, hogy­­úgy tegyünk, ahogy Önök tet­­­­tek, kiszabadítsuk magunkat­­a külföldi uralom alól. Ezekben a nehéz percekben ■ számot adhatunk magunknak ■arról, hogy milyen nagy do­log is a nemzetközi szolidari­tás. Ezt éreztük Magyarorszá­gon való tartózkodásunk egész ideje alatt, amiért ezúton is köszönetet mondok. A­ mag­yar dolgozók elhal­moztatsroen min­­ket figyelmességükkel, együtt- ■ érzésükkel. Mindez annyira megindított engem, a kubai munkásnőt — aki ahhoz van szokva, hogy megküzdjön a mindennapi létért, és aki ma is készen áll arra, hogy fegy­vert fogjon minden nép k ed­­vös ellensége, az imperializ­mus ellen —, hogy alig tudom gondolataimat szavakba ön­teni. Minden jót kívánok Önök­nek, és azt mondom: a mi­előbbi viszontlátásra, kedves magyar dolgozók, mert jönnek még ide újabb kubaiak, és magyarok utaznak majd arra a szigetre, amelyet pálmafák borítanak, és a tenger vize övez. Mielőbbi viszontlátásra! A haza, vagy halál! Győzni fogunk/ Waldina Restano A Kubai Férfi- és Női Fodrászok Szövetségének szervező titkára Egy az élenjárók közül Bugovics Gyula elvtárs szakszervezetünk­ben mint társadalmi aktíva dolgozik. Fárad­ságot nem kímélve végzi munkáját, nincs olyan feladat, amit ő ne vállalna. Dolgozik a szervezési osztályon, a házkezelési igazgató­ság szakosztályában, mint társadalmi aktíva. Az alapszervek jól ismerik, rendszeresen részt vesz az szb-üléseken, taggyűléseken. Hozzá­szólásaival, javaslataival segíti a szakszerve­zeti munka előbbrevitelét és vitázik azokkal, akik nem ismerik el, vagy félremagyarázzák a szakszervezet jogait. Jól ismerik őt a gyerekek is, hisz jó né­hány csoportot vitt üdülni különböző gyer­meküdülőkbe. Egy-egy ilyen út után maga is tele van élménnyel, és derűsen meséli el útipartnerei eleven csintalanságát. Már ezért a segítségért is dicséretet érdemel Bugovics elvtárs, de ő ennél még többet dolgozik mint VII. kerületi népfront-bizottsági tag. Min­denütt elever, agitátora a békének, szabadság­nak és függetlenségnek.

Next