Helyiipar és Városgazdaság, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

Felragyognak Budapest fényei Látogatás a Fővárosi Neonberendezéseket Gyártó Vállalatnál Ilyenkor télen korán nyug­szik le a nap. S milyen jó nézni, hogy felgyúlnak a fő­város fényei, ragyognak a ki­rakatok, villódzik a neonrek­lámok sárga, kék, zöld színé­nek sokféle árnyalata. Színes és ragyogó fények jelzik az üzleteket, az áruházakat s mutatják, hogy esti hangula­tában is világvárossá vált Bu­dapest. Azokhoz látogattam el, akiknek áldozatos munká­ja megteremtette ezt a fényt, ezt a ragyogást A neonfény nem utcai világítás — Először talán tisztázzunk egy fogalmat — kezdte a be­szélgetést Zenei Ferenc, a Fő­városi Neonberendezéseket Gyártó Vállalat igazgatója, amikor munkájukról érdek­lődtem —, sokan azonosítják az utcai fénycsővilágítást a neonnal. Pedig a kettő közt lényeges különbség van. Az utcai világítást az elektromos hálózatra kötik, míg a neon szereléséhez rendkívül bonyo­lult összetételű munkával egy sor egyéb műszaki feltételt kell biztosítani. A­­neongyárban* —­ ahogy népszerű nyelven ismerik a vállalatot — a tervezéstől a kivitelezésig mindent maguk készítenek. Felsorolni is ne­héz, milyen szerteágazó mun­kát végeznek a műhelyekben. A vasszerkezeti részleg elké­szíti a vázat, amire a minták vagy a betűk kerülnek. A bá­dogosok alátéteket készítenek, a festőműhelyben mázolást és színfestést végeznek. A transz­formátor-műhelyben gyártják a kizárólag neonvilágításra al­kalmas szórótrafókat, az üveg­­technikai részlegben pedig hajlítják a csöveket, megha­tározott formára alakítják a merev üveget. S mi minden történik még. Világító színe­ket adnak, kábeleket szerel­nek, kapcsolótáblákat gyárta­nak, és ezernyi munkafolya­matot végeznek. De ezek előtt a tervezés is a vállalat gond­ja. A beküldött fénykép alap­ján a grafikusok megrajzolják a világítótestek formáját, mintáját. Gondosan ügyelnek, hogy hangulatban, stílusban megfelelő legyen, ne rontsa a város képét és mondanivaló­jában kifejezze a megrendelő áruház vagy intézmény jelle­gét. A tervekről a vállalat szakemberein kívül az Építő­művész Szövetség és a Képző­­művészeti Alap küldöttei is véleményt mondanak. Ennek az alaposságnak tulajdonítha­tó, hogy Budapest neonvilá­gítása művészileg a legkénye­sebb ízléseket is kielégíti. Legalábbis így nyilatkoztak erről a k­épi demokratikus or­szágok, sőt a nyugati orszá­gok nálunk járt szakemberei is. Ne csak a vállalatnál keressük a hibát — Miért panaszkodnak oly sokan a hibás neonokra és a javítások késedelmességére — kérdezem az igazgatótól. — Több oka van ennek — felelte. — Néhány évvel ez­előtt gyakran kiégtek a transz­formátorok és a kábelek. Ezek most már műszakilag jók, vi­szont sok a bajunk az elekt­ródákkal. Kifogyott a külföl­di készlet, és szükségmegol­dásként az adócsőgyártáshoz használt anyagból készítettük. Ezek nem váltak be. Az idén sikerült kikísérletezni egy új típusú elektródát, amely ve­tekszik a legjobb külföldi gyártmányokkal. A sorozat­­gyártását 1962-ben kezdhetjük meg.­­ — A neon hibája nem min­­­dig a vállalaton múlik, igen , sokszor a berendezések ke­■­zelőinek lelkiismeretlensége ■ okozza a bajt. Gyakran még­­ figyelmeztetésünk ellenére ■ sem kapcsolják ki időben a ■ hibás berendezést, s aztán egyik rész után kialszik az , egész. Mások későn jelentik a , hibát, sőt olyan is előfordult,­­ hogy avatatlan kezeket en­­­­gednek a transzformátorok­■ hoz, a világítótestekhez. [ Mint megtudtam, a szerelé­­­­seket és a javításokat sokszor hátráltatja a megfelelő tech­nikai felszerelések hiánya is. , A szerelők gyalog járnak, hi­szen a törékeny üvegcsövek­­­­kel nem engedik villamosra­­ ülni őket. Többen szóvá tet­­­­ték: elkelne néhány teher­autó, mert enélkül lassan tel­jesen megbénul a munkájuk. Nincsenek megfelelő szerelő­létrák, s gyakran a tűzoltóság­tól kölcsönkért felszereléssel kénytelenek dolgozni. Bizony ez is gátolja a munkát Jól érzik magukat a fiatalok Rózsás Bálinttal, a szakszer­vezeti bizottság titkárával jártuk a vállalat műhelyeit. Meglepett hogy milyen sok fiatal férfi és nő dolgozik. — A 31 évet sem éri el az átlagos életkor — mondja. — Egyszerű ennek az oka. Ma­gyarországon a múltban isme­retlen volt a neontechnika, ezt néhány év alatt mi terem­tettük meg. Négy év alatt 80 fiatalt képeztünk szakmunkás­sá. Fiatal a grafikusgárdánk, fiatalok az üvegtechnikusaink és a villanyszerelőink is. Többségük itt nevelődött, itt tanulta a szakmát, s talán ennek köszönhetjük, hogy a segédmunkásokon kívül jófor­mán senki nem kívánkozik ,­ más vállalathoz, más üzem-­i hez.­­ Igaz, a keresetük is megfe­­­lelő, munkaviszonyaik és szo­­­ciális ellátottságuk is jó. És az sem utolsó dolog, hogy eb­ben az évben Göteborgban, Szalonikiben, Bécsben, Poz­nanban, Lipcsében, Brnóban és Moszkvában fordultak meg­­a vállalat munkásai, ahol sze­­r­veléseket és egyéb világítás-­­ technikai munkákat végeztek. Sok fiatal dolgozó előtt áll a külföldi kiküldetés távlata is. Szép tervek szerepelnek a vállalat életében. Tovább kí­vánják fejleszteni Budapest­­ világvárosi jellegét, s szinte ♦ nap mint nap újabb fények­­ ragyognak fel munkájuk nyo­­♦ már a belvárosok utcáin és a­­ külső területeken is. És mű­­♦ ködik a miskolci, a debrece­­nni, a szegedi, a pécsi, a kecs­­­­keméti és a székesfehérvári I ! Névadó ünnepség a Patyolatnál Nemrégiben indult, s már­is nagy népszerűségnek ör­vend a névadó ünnepségek rendszere. A Fővárosi Patyo­lat Vállalatnál néhány napja Csajka Imrének, az egyik üzemegység dolgozójának új­szülött kislánya kapta az Ilon­ka nevet, bensőséges kis ün­nepség keretében. A KISZ- klub feldíszített helyiségében ott voltak a munkatársak, ba­rátok, a vállalat vezetői. Csajka Imrét nagyon sze­retik a 6. sz. üzemegységben. Még csak 25 éves, de már ki­lenc éve dolgozik nálunk — mondják munkatársai. Mun­kájáról, emberi magatartásá­ról csak a legjobbakat mond­hatjuk. Valósággal az üzem­egység gyermeke, a vállalat biztosította számára a ta­nulást, és eredményei mindig kiválóak voltak. Szakmai és politikai irányban is képezi magát. Egyúttal ő a KISZ alapszervezet titkára. Az ünnepséget a VII. kerü­leti Tanács VB-elnökének ün­nepi beszéde nyitotta meg, aki a kis Ilonkát hivatalosan ál­lampolgárrá fogadta. Nevét Törökné elvtársnő anyakönyv­vezető beírta az anyakönyvbe. A névadó szülők fogadalmat tettek, hogy vállalják a szo­cialista nevelés, erkölcsi, poli­tikai kötelezettségeit, megígé­rik, hogy a kis Ilonkát ember­­szeretetre, szocialista hazasze­retetre tanítják. A boldogan mosolygó ma­mának nagy csokor fehér szegfűt nyújtott át a tanács és az anyakönyvi hivatal kép­viselője. Átadták az ajándé­kokat: gyermekruhát, kiscipőt, ezüst evőkészletet és még sok mindent, amit nem is tudunk felsorolni. Dobai András. Szilveszteri tarka-barka 5 szerelő-javító szolgálat, hogy ♦ Budapest után hangulatot és ♦ fényt varázsoljanak a vidéki­­ városokba is. K. A. PONTOSAN ÍGY VAN! A SZAKMA LEGJOBBJA — Ibolyka, maga még marad?­mm Igen, mindennap egy kicsit túl­i órázok és majd egy napot csúszta­tok ... — Azt hiszem, az új esztendőben ezt fel kell erősítenünk! Kritika és..« «..önkritika — Portás bácsi, csi­náljon valamit, mert nem lehet bejönni a ka- Q­ pun! — A hóhányás nem tartozik a munkaköröm­be.«« — Mondtam, hogy két számmal nagyobb munkaruhát kérj magadnak! Pogány Sándor rajzai A kollektíva nevelő erejével ! Lapunk decemberi számában -Köztük ♦ marad­“ című cikkben szép példáját olvas- t hatjuk a kollektíva nevelő erejének, illetve­­ annak eredményének. A cikk olvasása köz­­­­ben elkerülhetetlenül felvetődik az a kér­­­dés, hogy ezt a fontos és hathatós eszközt­­eléggé felhasználtuk-e a szocialista embsr­♦ típus formálásában eddig. A kérdésre Vala­is szólni egyértelműen nagyon nehéz, hiszen a­­ gyakorlati életben nap mint nap találko­­­zunk olyan esetekkel, példákkal, amikor­­ megtévedt dolgozót közvetlen munkatársai, Jó műhely kollektívája térít helyes útra. ♦ Ugyanakkor találkozunk nagyon sok olyan­­ esettel is, amikor a törvény által biztosított­­ adminisztratív eszközökkel hatnak — két­­­ségkívül nevelő szándékkal — egyes megté­­r vedt dolgozókra, sokkal kisebb eredmény­­­nyel. Tehát ezekben az esetekben mellőzik­­ a kollektív­­ nevelő erejét. Jól tehet, a vál­­­lalatnál létrehozott társadalmi bíróságot e­­célra nagyon eredményesen lehetne fel­­­­használni. ♦ A Minisztertanács és a SZOT még 1956-­ ban közös határozatot hozott a társadalmi bí­♦­róságok megalakítására. Elnökségünk határo­­­zatban intézkedett a társadalmi bíróságok ♦ megalakításáról és működtetéséről. Azóta is ♦ többször foglalkoztunk a társadalmi bíró­♦ Ságok működésével, sajnos a közelmúltban lfolytatott vizsgálatoknál mégis azt kellett­­ tapasztalnunk, hogy e fontos szervezet nem X működik. X A társadalmi bíráskodás rendszere intéz- X ményesen is lehetővé teszi a dolgozók szé-­­ les körben való bevonását embertársaik,­­ munkatársaik nevelésébe. A társadalmi bí­­­ ráskodás rendszerének nevelő ereje nem­­ elsősorban az esetleges büntetésekben rej­­­­lik, hanem magában az eljárásban. Az el­járás során a megtévedt dolgozónak legkö­zelebbi munkatársai, a műhely kollektívája előtt kell számot adni elkövetett cselekede­téről. A dolgozó számára az esetek többsé­gében sokkal kényelmetlenebb dolog, hogy azok mondanak felette ítéletet, bírálatot, akikkel együtt dolgozik, mint esetleg az igazgató által hozott adminisztratív intéz­kedés elviselése Gyakori tapasztalat, hogy a társadalmi bírósági eljárás lefolytatása sokkal eredmé­nyesebb lehetne, mint a fegyelmi megtor­lás, azonban sajnos egyes szakszervezeti bi­zottságok nem ismerték fel ennek jelentő­ségét. Több száz fegyelmi vétség elkövetése miatt folytattak le fegyelmi eljárásokat a közmű­szolgáltatási igazgatósághoz tartozó vállalatoknál és mindössze egy-két esetben éltek a társadalmi bírósági eljárás nevelő erejével. Dacára, hogy a fegyelmi vétségek között szép számmal szerepeltek olyan tipi­kus (társadalmi tulajdon terhére elkövetett vétség) esetek, amelyeknél feltétlenül hatá­sos lett volna a társadalmi bírósági eljárás. A Szakszervezetek XIX. Kongresszusa a szakszervezetek elé a gazdasági építő­mun­ka szervezése mellett a dolgozók nevelését, tudatuk formálását állította fő feladatként. Az elmúlt időszakban a szakszervezetek kü­lönböző szervei, köztük a szakszervezeti bi­zottságok is, sok erőfeszítést tettek e szép célkitűzés megvalósítása érdekében, azonban a társadalmi bíróság rendszerében rejlő le­hetőséget nem használták fel megfelelően. Szakszervezeti bizottságainknak feltétlenül oda kell hatni, hogy e fontos szervet mű­ködtessék, adjanak konkrét segítséget a társadalmi bíróság tagjainak, kezdeményez­zék egyes fegyelmi vétségek társadalmi bí­róságok elé utalását. Péter István Borsod megyében javult a munkavédelem, de még sok a tennivaló . Megyebizottságunkhoz 11­0 ipari üzem és 14 szolgáltató­­ vállalat tartozik, melyek 5400­­ főt foglalkoztatnak. A vállalati­­ helyiségek többsége az utóbbi 5 időben végbement fejlődés el­lenére üzemeltetési, célra al­­lkalmatlan, rosszul szellőztet­♦ hető. Ilyen például a Miskolci ♦ Fém és Faipari, a Sátoral­jaúj­­­­helyi Finommechanikai és a ♦ Miskolci Bútoripari Vállalat. ♦ Az üzemegészségügyi és szo­­­ciális ellátottságban legna­­­gyobb nehézség a Sárospataki ♦ Faipari, valamint a Kémény­­s­seprő Vállalatnál van, ahol 5 nincs biztosítva mosdó és meg- X felelő öltöző. Megengedhetet­­­ len viszont, az is, amit a Me­ggyei Építőanyagipari Vállalat X Szalonnai mészüzeménél talál­atunk, hogy a­­nagy költséggel i * megépített öltöző fürdő­helyi­ségeket nem a rendeltetésnek megfelelően használják. Az elhelyezésből eredő hiá­nyosságok mellett jelentős a­­ hanyagságból, a munkavédel­emi előírások be nem tartásá­­ból származó baleseti veszély.­­ Munkavédelmi felügyelőink­­évente többszáz előírást tesz­tnek a hiányosságok megszün­­ttetésére. ♦ Tisztában, vagyunk azzal,­­ hogy a hiányosságok egy részé­­­­nek felszámolásához komo­­­­lyabb beruházás és a vállala­­t­­ok áttelepítése szükséges. Az­­ előírások többségét azonban olyan hiányosságok tették ki, melyeknek megszüntetése sem munkában, sem pénzben nem jelentett volna különösebb erőfeszítést. Példa erre a Mis­kolci Bútoripari Vállalat, ahol a védőberendezések hiánya il­letve nem megfelelő használa­ta miatt emelkedett a balese­tek száma. Ennél a vállalatnál a balesetek gyakoriságához hozzájárul az is, hogy az üze­mek és telephelyek túlzsúfol­tak. Legsúlyosabb a helyzet a tapolcai telephelyen, ahol a gépek elhelyezése gátolja a dolgozók mozgását munka köz­ben. Ugyanezt elmondhatjuk a Fém és Faipari Vállalat mű­helyeiről, de számos más üze­münkről is. Ennek végleges rendezése csak új telephelyek létrehozásával oldódik meg. A Bútoripari és Vasipari Válla­latnál jelenleg folyamatban van az új telephelyre való köl­tözés. Az elmondott hiányosságo­kat zömében az okozza, hogy a gazdasági vezetők, a szak­­szervezeti aktívák, de még a dolgozók többségének sem vált teljesen szívügyévé, hogy a balesetelhárítással megfele­lően foglalkozzanak. Ebből a szemléletből adódik, hogy a munkakörülmények a lehetőségekhez képest még nem mindenütt megfelelőek és formálisan foglalkoznak a balesetelhárítással és az egész­ségvédelemmel. A gazdasági vezetők és a szakszervezeti ak­tívák egy részénél nem mutat­kozik meg a törekvés, hogy üzemüknél rend, tisztaság le­gyen, a munkafeltétel állan­dóan javuljon. A szemlélet megváltoztatá­sára a tanácsi szervekkel kö­zös­ intézkedést tettünk. Töb­bek között azt, hogy a vezető állású dolgozók prémium fel­adataiba a munkavédelmi elő­írások megsértése kizáró felté­telként szerepel. A vezető be­osztású műszakiak évenként egyszer vizsgát tesznek a mun­kavédelmi ismeretekből a szakszervezet ellenőrzésével. A szakszervezeti alapszerveit munkavédelmi felügyelői min­den évben részt vesznek a megyei bizottság által szerve­zett oktatáson. Ennek, vala­mint a megyei bizottság mun­kavédelmi felügyelői jó mun­kájának tudható be, hogy az elmúlt időben némileg javult a munkavédelemmel való tö­rődés, az előírások végrehaj­tása. Tudjuk, hogy az elmúlt hó­napokban megindult fejlődés a lehetőségekhez viszonyítva csekély, de ha a szakszervezeti szervek összefognak a gazda­sági vezetéssel, felvilágosítják a dolgozókat, akkor az ered­mények sem maradnak el. Molnár Ferenc

Next