Helyiipar és Városgazdaság, 1963 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Hírek BIZTATÓ EREDMÉNYE­KET értek el a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat dolgozói A gyártási munká­ban résztvevő dolgozók gon­dosabb, figyelmesebb munká­val a selejtet két százalékkal csökkentették, így a megenge­dett szint alatt van. A most kibontakozó versenyt a cse­répkályhások tovább fokozzák a pártkongresszus után is. HÉT BRIGÁD a szocialista cím megszerzéséért serényke­dik a Békési Kosárüzemben, öt brigád már elnyerte ezt a címet. Javult az áruk minő­sége, a selejt 0,2 százalékra csökkent. A vállalat tervét túlteljesítette és 90,4 százalé­kos létszámmal hajtotta végre HÚSZ SZÁZALÉKKAL NÖVEKSZIK a bútorgyártás Baranya megyében 1963-ban. A mohácsi Bútorgyárban 1560 darab kombináltszekrényt, 3740 kárpitos garnitúrát és 1000 darab »varia« heverőt, Siklóson 2400 darab kombi­náltszekrényt, Komlón 4000 sezlont és 2500 ágybetétet gyártanak. NAGYOK A KICSINYE­KÉRT jelszóval a Nagykani­zsai Bútoripari Vállalat har­minckét ifjúmunkása társa­dalmi munkával segíti a város egyik óvodájának helyrehozá­sát. Dicséretes, szép példáju­kat mások is követhetik. I. 1962. mérlege a nemzetkö­zi politikában. Óesztendő vége, újesztendő kezdete mindig mérlege a nem­zetközi politikai élet elmúlt ti­zenkét hónapjának. S ez az egyenleg felállítás mindig együtt jár annak a kutatgatá­­sával: mit hozhatnak a követ­kező hónapok a világ számá­ra? A Time, az egyik legnagyobb pédányszámú és rendkívül be­folyásos amerikai képes maga­zin már októberben feltette a kérdést, mit is hozott 1962 a világpolitikában. Sokan felel­tek, s közülük James Roston­­nnak, a New York Times neves publicistájának lakonikus tö­mörségű válaszát emelnénk ki. »1962 a Szovjetuniónak egy év alatt két esztendőnyi fejlődést, az Egyesült Államok számára pedig egy esztendőnyi vissza­fejlődést ajándékozott.« — mindössze ennyit mondott. S ha ez a nyilatkozat önmagá­ban túlságosan le is egyszerű­síti mindazt, ami az óesztendő­­beli a világiban történt, mégis figyelemre méltó. Megmutatja, hogy 1962. igazolta az SZKP XXII. kongresszusának prog­ramját a kommunizmus építé­sére, s hogy jogosak Kennedy amerikai elnöknek azok az ag­godalmai, amelyeket az Ameri­kai Gyáriparosok Szövetségé­ben hangoztatott, hogy tudniil­lik » szocialista világrendszer hatalmas gazdasági erővé vált, amely bizonyos tekintetben már felülmúlta Nyugat Euró­pát és utoléri az Egyesült Álla­mokat«. 1962 tehát a szocializmus to­vább erősödésének — s köztük a szocialista Magyarország to­vábbi fejlődésének — esztende­je volt. A szocialista országok egységének erősítése jegyében kezdődött az óévben a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csában résztvevő országok együttműködésének új szaka­sza, amely — a nemzetközi munkamegosztás lehetőségei­nek maximálás felhasználásával — beláthatatlan perspektívákat tár fel. A Szovjetunió ebben az évben újabb világrekordot állí­tott fel a kozmoszban Nyiko­­lajev és Popovics páros űrre­pülésével, ami végső soron is­mét a szocializmus gondolatá­nak előretörését szolgálta. Az pedig, hogy a Szovjetunió meg­fontolt, bölcs politikájával a legsúlyosabb napokban, az Egyesült Államok által kipro­vokált kubai válság idején megmentette a világbékét, a szocialista békepolitikának a legnagyobb győzelme volt 1962- ben. Tovább folytatódott 1962-ben a gyarmatok felszabadulása. Tréfaként hangzott el először a Egyesült Nemzetek Szerveze­tének New-Yorki-i üvegpalo­tájában, hogy hamarosan újabb emeleteket kell húzni az épü­letre, olyan tömegben érkeznek a gyarmati sorból felszabadult népek képviselői a világszerve­zetbe. De hogy ez a tréfa mennyire igaz, azt bizonyítja, hogy 1962 első új, független or­szága már az esztendő első per­­cében megszületett Samoa né­ven, s később a forradalmi Al­géria nagyszerű győzelmével 106-re, majd Uganda jelentke­zésével 110-re növekedett az ENSZ taglétszáma. S emellett, ha ez nem is jelentkezett az ENSZ statisztikájában, végső soron a gyarmatosítás elleni harc győzelmes állomása volt a semleges Laosz megteremtése, a nyugat-ir­ávi probléma In­donézia javára történt megol­dása és a jemeni forradalom is. Ha mindehhez hozzáfűzzük, hogy 1962-ben tovább éleződ­tek a kapitalista országok belső és egymás közötti ellentétei — aminek legjellegzetesebb pél­dája az Európai Közös Piac kö­rül ma is folyó kötélhúzás —, bátran leszögezhetjük, hogy 1963-ban a korábbinál is na­gyobb távlatok nyílnak meg olyan fontos kérdések rende­zésére, mint a leszerelés, a nuk­leáris fegyverek betiltása vagy a német kérdés békés megoldá­sa. Erre utalnak azok a cikkek, nyilatkozatok is, amelyek az ENSZ 17. közgyűlésének befe­jezésekor láttak napvilágot, s rámutatnak, hogy az ENSZ megváltozott összetétele tükrö­ződik a világszervezet megvál­tozott légkörében is. Ma már a 110 ország küldöttségeinek többsége őszinte erőfeszítéseket tesz korunk fontos problémái­nak megoldására, és — ahogy a TASSZ írja — a 17. ülésszak megteremtette a »konstruktív kompromisszum szellemét«. 2. Magyar kormányküldött­ség Afrikában. A nemzetközi politika 1962. évi magyar vonatkozású záró­esemény­eihez tartozik kor­mányküldöttségünk baráti lá­togatása Kállai Gyula minisz­­terelnökhelyettes vezetésével hét gyarmati sorból felszaba­dult afrikai országban, Gui­neában, a Mali Köztársaság­ban, a Dahomey Köztársaság­ban, Ghánában, Nigériában, Algériában és Marokkóban. Mi ennek a látogatásnak a jelentősége? Afrikát még alig tíz esztendeje a gyarmati rendszer bevehetetlen bástyá­jának tekintették Nyugaton A nemzeti felszabadító mozgal­mak azonban ezt az erősnek vélt bástyát lerombolták. A gyarmatok romjain tíz év alatt 28 nemzeti állam alakult, s ezeknek az új államoknak a zöme az antiimperialista sem­legesség­­politikát folytatja. A szocialista országok köte­lességüknek tekintik, hogy tet­tekkel bizonyítsák az afrikai népek iránti barátságukat: a Szovjetunió például különböző kormányközi megegyezések alapján több, mint 250 objek­tum létesítéséhez nyújt gazda­sági és műszaki segítséget az afrikai államoknak. Jó ütem­ben fejlődnek Magyarország politikai, kereskedelmi, tudo­mányos kapcsolatai is az afri­kai országokkal, s ehhez nagy­mértékben hozzájárult több af­rikai állam vezetőinek ma­gyarországi látogatása. A magyar nép képviselőit — képeken, filmen láthattuk, örömmel hallhattuk, olvashat­tuk — mindenütt igaz barát­sággal és szívélyességgel fogad­ták. A különböző országok fő­városaiban közzétett közös nyi­latkozatok, sajtóközlemények egybehangzóan bizonyították, hogy Magyarország és az afri­kai népek érdekei sehol sem ütköznek, a mi népünk, s az afrikai vezetők véleménye a legfontosabb nemzetközi kérdé­sek megoldását illetően — itt a békére, a leszerelésre, a gyarmati rendszer teljes fel­számolására, a békés egymás mellett élés gondolatának erő­sítésére gondolunk — megegye­zik. Hozzájárultak a közvetlen, személyes tárgyalások a Ma­gyarország és az afrikai álla­mok kölcsönös kereskedelmi kapcsolatainak szélesítéséhez, kulturális és tudományos-mű­szaki cserelehetőségek kidolgo­zásához is, ami nekünk, s az afrikai népek­­ és a világbé­ke szempontjából is egyaránt örvendetes, hasznos. Kocsis Tamás ­ Seprényi Sándor kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend kitüntetést adomá­nyozta Seprényi Sándornak, a HVDSZ főtitkárának 60. szüle­tésnapja alkalmából, a ma­gyar munkásmozgalomban ki­fejtett tevékenységének és ér­demeinek elismeréséül. A ki­tüntetést Brutyó János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, az Elnöki Tanács tagja nyújtotta át meleg, elis­merő szavak kíséretében. A ki­tüntetésnél jelen volt Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakta­nács elnöke, valamint a Szak­tanács elnökségének és a HVDSZ elnökségének több tagja. KÖSZÖ­VET Köszönetet mondok minden kedves barátomnak, a megye bizottságoknak, a szakszerve­zeti bizottságoknak, elvtársak­nak, akik 60. születésnapom és kormánykitüntetésem al­kalmából jókívánságaikkal megtiszteltek. Seprényi Sándor Jó előkészítés tartalmas taggyűlés Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat egyik szakszervezeti bizalmija, Ra­­bóczki Sándor elvtárs mondta el a következőket: " A legutóbbi taggyűlés előtt, a szakszervezeti bizott­ság titkára összehívta a 19 bi­zalmit és tájékoztatott ben­nünket az szb-ülés döntésé­ről. Közölte a taggyűlés he­lyét, időpontját, napirendjét, amelyben számot adnak a tag­ságnak az eddig végzett mun­káról, különösen a kongresz­­szusi munkaverseny helyzeté­ről. Felhívta figyelmünket, hogy szakszervezeti csoport­értekezleten vitassuk meg a napirendet, és a kialakult vé­lemények alapján mondjuk el a taggyűlésen azokat a javas­latokat, amelyekkel sikeresen tudjuk befejezni a kongresz­­szusi munkaversenyt, a válla­lat éves tervét.­­ Ilyen előzmények után került sor a szakszervezeti csoportértekezlet megtartásá­ra, ahol ismertettem a szak­­szervezeti bizottság által meg­határozott napirendet. A vita alapján megállapodtunk, hogy hárman fogjuk elmondani vé­leményüket a taggyűlés beszá­molójához, a termelés folya­matosságának biztosításával és a szocialista brigád címért versenyző brigád sérelmeivel kapcsolatban. — Részt vettünk a taggyű­lésen, ahol a csoportunkból elsőnek Becskei István villa­mossági szerelő, — aki egy­ben a szocialista címért ver­senyző brigád vezetője is —, elmondotta, hogy az üzemve­zetés és a műszak nem teszik lehetővé, hogy a brigád to­vábbra is együtt dolgozzon. Kifogásolta, hogy az átcsopor­tosításnál 3 főt más munkára irányítottak, bár tudja azt — a termelés és az exportmun­ka határidőre való teljesítése érdekében —, de így a brigád tagjai nem tudják mindazt teljesíteni, amit vállalta­k. Bí­rálta a szakszervezeti bizott­ságot is, hogy ilyen esetekben nem lép közbe, és nem tár­gyalja meg az ilyen intézke­déseket előzőleg a brigáddal is.­­ A csoport másik tagja, Kiss Sándor a taggyűlésen azt kifogásolta, hogy a lakatosok és a festők késnek a vezérlő­­berendezések vázaival, szekré­nyeinek elkészítésével, s ez hátráltatja az exportmunkák határidejének betartását. Bí­rálta a műszaki osztályt, hogy a tervrajzokat nem a kellő időben bocsátják rendelkezé­sükre — mind a szerelőknek, mind a huzalosoknak —, ez akadályoz bennünket a munka folyamatosságában. — Felszólaltam én is, mint a szakszervezeti csoport bi­zalmija. Megemlítettem a raj­zok elírását, amelyet hibásan adott meg a VIÉATTI. Ezt azért kell szóvá tenni, mert ha a hibás rajzok alapján készít­jük el ezeket a berendezése­ket, nem fognak megfelelően működni. Az ilyen jelensé­gek részünkre többletmunkát jelentenek, és ezek miatt a határidőt nem tudjuk betar­tani. Azt is szóvá tettem a taggyűlésen, hogy egyik dol­gozó megsértődött, amikor se­gély-, vagy üdülőjegy-kérése volt, de a tagkönyve nem volt rendezve, emiatt nem javasol­ta a csoport. A mi szakszervezeti csopor­tunk így készül fel és vesz részt a taggyűléseken és a tag­gyűlés után igyekszünk cso­porton belül az ott hozott ha­tározatok végrehajtását ered­ményesen megvalósítani. XV. 1. Helyiipari dolgozók a szemorvosnál «— Azt sajnos már nem látom doktor úr! Újított géppel, új technológiával A Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat ön­tödei újító brigádja 2 évvel ezelőtt alakult. Az egyik mű­hely­értekezleten szóba került, hogy a gyártási önköltséget nagyon növeli az öntö­dei héjmagsütés elektromos áram­költsége. Ennek a problémának a megoldására alakult meg brigádunk, s célul tűztük ki a gázüzemű héjmagsütő kemence létrehozását. A brigád­ban­ a fizikai munkásokkal együttműködtek a műszaki tervezők is. Célunkat megvalósítot­tuk, s az újítás eredményeként 133 ezer forint üzemanyag megtakarítást értünk el. Ma már más vállalatok is érdeklődnek az újított gép iránt A brigád első újítását követte a többi. Új formázási technológiát dolgoztunk ki, amely­nek alkalmazásával bizonyos gyártmányoknál­­ feleslegessé vált a forgácsolás. Ez újabb 25 ezer forint évi megtakarítást jelent. Készítet­­­­tünk egy öntödei félautomata formázó gépet,­­ elfekvő anyagokból. E gép használatával­­ újabb megtakarítás válik lehetővé, az értéke­­­­lés most történik.­­ Az új évben új feladatok várnak a brigádra.­­ A földgáz egyre nagyobb mértékű felhaszná­­­­lása szükségessé teszi, hogy az eddigi felada­­­­tok mellett az öntöde megoldja a nagy pon­­t­­osságot igénylő és nagy mennyiségű földgáz­­­égőket is. Brigádunk vállalta, hogy ezt a fel­­­­adatot is újítással fogja megoldani. S befeje­­­­zésül boldog újévet, jó munkát kívánunk a­­ helyiipar minden újítójának. A brigádvezető Szannay János Mi a szerepük a szakszerve­zeti bizottságoknak a vállalati egyeztető bizottságok határoza­tainak végrehajtásában? Ki el­lenőrzi a határozatok végre­hajtását? A Munka Törvénykönyve 141. §. (1) bekezdése kimondja, hogy az egyeztető bizottság jogerős határozatát a vállalat igazgatója és a dolgozó a köz­léstől számított nyolc napon belül köteles végrehajtani. Ha ezt elmulasztják, 6 hónapig terjedhető börtönnel bűn­tet­hetett. A Munka Törvény­­könyve 153. §-ának rendelke­zése alapján bűntettet követ el az, aki a Munka Törvény­­könyvben és annak végrehaj­tása tárgyában kiadott jog­szabályokat súlyosan megsérti. A törvény azt nem írja elő, hogy ki ellenőrizze a VEB ha­tározatok végrehajtását, hi­szen ha nem intézkednek, a panaszt tevő dolgozó úgyis fel­lebbez, vagy a felsőbb hatóság­hoz, bírósághoz fordul. A Munka Törvénykönyve alapján azonban a szakszerve­zeteknek joguk van ellen­őrizni a vállalati egyeztető bi­zottság munkáját. Általában közlik a dolgozóval az ügyé­ben hozott határozatot, vagy a további el­járás módját. Ha a Vállalati egyeztető bizott­ságnak is ellenőriznie kell, hogy határozatát végrehajtot­ták-e. Ha ez nem történt meg, akkor a VEB szakszervezeti tagja köteles felhívni a szak­­szervezeti bizottság figyelmét, a vállalat képviselője pedig az igazgatóét. Elkésett panasz elbírálása az Egyeztető Bizottságnál. Sok esetben előfordul, hogy a dolgozó az egyeztető bizott­sághoz későn adja be pana­szát, illetve késve fellebbez. a HV TANÁCSAI Ilyenkor az egyeztető bizott­sághoz került panaszt elkésett­ség okából érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ezt a panaszossal nem levélben kell közölni, hanem rendes egyez­tető bizottsági határozatot kell hozni, tehát az ügyet szabá­lyosan le kell tárgyalni. A pa­nasz a vállalati egyeztető bi­zottság határozata után felleb­bezésként kerülhet a területi egyeztető bizottság elé. A fel­lebbezést ugyancsak tárgyalni kell, s így lezárni. A változó munkahelyen fog­lalkoztatott dolgozók munka­ügyi vitáinak elbírálása. Számos esetben előfordul, hogy egyes vállalatok változó munkahelyein foglalkoztatott dolgozóit bizonyos muunkála­tok elvégzésére az ország kü­lönböző helyeire kiküldik Ezek a dolgozók rendszerint rövid idő alatt elvégzik fel­adatukat, majd újabb mun­kák elvégzésén az ország más részében dolgoznak. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben ilyen dolgozók­nak a vállalat székhelyén kí­vül munkajogi vitája keletke­zik, annak elbírálása melyik egyeztető bizottság hatásköré­be tartozik. A kérdés megoldásánál az Mt. V. 235. §. (4) bekezdésé­ből kell kiindulni. E szerint a vállalatoknak önálló szak­­szervezeti bizottsággal rendel­kező telepeinél (fiókintézetek­nél, kirendeltségeinél, stb.) a munkaügyi vitákat a telep vállalati egyeztető bizottsága bírálja el, önálló szakszerve­zeti bizottsággal nem rendel­kező telepnél a munkaügyi vi­ták elbírálása a közös egyez­tető bizottság hatásköreibe tar­tozik. Fentiekből következik, hogy amennyiben a vállalatnak a munkaügyi vita felmerülése helyén telephelye nincs, a vita elbírálása nem a járási közös egyeztető bizottság, hanem a vállalati egyeztető bizottság hatáskörébe tartozik. Jan­ka A »Handabanda« Szövetkezetnek vol tag­ja. 30 éven túl járt, és 10 éve dolgozott, előbb mint alkalmazott, később mint tag. Munkás volt, és jól végezte a dolgát másnap, még akkor is, ha évente kétszer-hároszor —­ ju­talomosztáskor vagy évi részesedés kifizeté­sekor — egy kis búfelejtésbe adta magát. Éltető eleme volt egy ilyen, néhanapi ga­valléria. Ilyenkor mindig ő fizetett. Ennek emlékeiből fél évig is élt. Ezt a fogyatékosságát­­ munkabrigádja és felesége ismerték. Erélyes házfelügyelő felesége, ha értesült ilyen közelgő alkalmakról — preventív cse­­­­lekedett. Vele jött el a kínálkozó ünneplésre. Esetleg Vele szórakozó barátai kísérték haza. A házaspár jól dolgozott, jól keresett, s gyermekük sem volt. Valami munkásünnep közelgett. Az asz­­szony ragyogóra akarta sikálni a bérház lép­csőházát. Janika segíteni akart a feleségének. A szövetkezet szemétdombjára kiöntött, már áthasznált marószóda hulladékból 70 fillér értékű mennyiséget kapart össze. Egyik, a legutóbbi szórakozásból kimaradt jóakarója besúgta a vezetőségnek. Megtalál­ták az egyébként sem rejtegetett irattáskájá­ban. Az »éberség« jelszó alatt nagy port vertek­­ belőle. Fegyelmi úton 700 forintra büntették meg »legislegelső ízben«. Mesébe illő, ezerszeres büntetés!­­ Gondolkozzunk: akár javító, akár elret­tentő célzattal ilyen ítélkezés lehet eredmé­­­­­nyes?... Nem tette-e magát nevetségessé az eljárt­­­­télőszék?... Hubay Dezső HIJCKW/Art9 I November 20. I Kennedy bejelentette a Kuba körüli blokád­o­t I A kínai kormány nyilatkozatban jelentette be: Intézkedést tett le­ az egyoldalú tűzszünetre az indiai—kínai határon. IISÜ fontOS határozatokat hozott a népgazdaság pártirányításának átszervezéséről az SZKP Központi Bizottsága. |*« | Lezajlott a francia választások második fordulója, de Gaulle [-----|J megszerezte az abszolút többséget, a kommunista párt a leg­nagyobb ellenzéki erő. y ies |*gJ U Thant-ot öt évre az ENSZ főtitkárává választották. | December 1. Lemondott az erősen kompromitálódott — ■ —, Strauss bonni hadügyminiszter. S Titó Jugoszláv államelnök, miután átutazott Magyarországon, a Szovjetunióba érkezett. .­.yarországon. S A magyar kormányküldöttség megkezdte tárgyalásait afrikai körútjának első állomásán, Guineában. A delegáció további hat országban tett látogatást. s · A Szovjetunió és az Egyesült Államok tudományos űrkutatási egyezményt kötött.­­ Felkelés Brunei angol protektorátusban. A felkelést véresen le­verték. Befejezte munkájának első szakaszát a vatikáni zsinat. 11 o­­ Megkezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának terv- és költ-Ü­Yít­ségvetési vitája. Colombóban értekezlet kezdődött a kínai—indiai határviszály rende­l­i,­­ Hruscsov elvtárs a kubai ügy tanulságairól és a nemzetközi hely-­­zetről nagy beszédet mondott a Legfelső Tanácsban. 1­­5.| Szabadon bocsátották a görög szabadsághőst, Manolisz Glezoszt. MacMillan angol miniszterelnök Párizsban találkozott de Gaulle elnök- kel. (771 Lilejitétek robbantak ki Szenegálban az elnök és a miniszter­ Li-iti elnök között. (_L?J MacMillan—Kennedy találkozó a Bahama szigeteken. Inn­e Befejeződött az ENSZ 17. közgyűlése. Végetért Titó látogatása a Szovjetunióban.

Next