Helyiipar és Városgazdaság, 1964 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A szakszervezeti bizottság napirendjén A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása Érdekes és időszerű kérdésről tanácskozott decemberben az V. kerületi Kézműipari Vállalat szakszervezeti bizottsága. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása szerepelt napirenden, azoknak az embereknek a munkájáról határoztak, akik egészségi állapotuk vagy nehéz családi körülményeik miatt nem tudnak egésznapos munkát vállalni. Az szb-ülés elsősorban a témája, de a módszerei miatt is sok-sok tanulságot adott. Növekvő számok és arányok A szakszervezeti bizottság a legilletékesebbet, Glázer elvtársnőt, a vállalat munkaügyi vezetőjét számoltatta be. Az előadó dicséretére válik, hogy gondosan felkészült, nem merült el részletkérdésekben, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását a kiadott rendelkezések, a vállalat eredményei és gondjai alapján elemezte. A kézműipari vállalatoknak már a megalakulásakor egyik célkitűzésük volt a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Bár olykor a gazdaságosság, a tervteljesítés, az export kötelezettségek ellentmondásai gátolták törekvésüket az V. kerületben mégis mindent elkövettek a cél megvalósítása érdekében. Ma már 754 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak, ami az összlétszám 49 százalékát teszi ki. Három év alatt 300 fővel növelték ezt a létszámot, ami ugyancsak törekvésük eredményeit bizonyítja. Jelentősen könnyíti a helyzetet a pénzügyminiszter legutóbbi rendelete. E szerint a régi 210 forint helyett, már 150 forint havi alapkereset mellett foglalkoztatnak bedolgozókat, csökkent munkaképességűeket, ami mintegy 100 fővel emeli létszámukat. A vállalat anyagi érdekeltsége is növekedett, mert például azokban a részlegekben, ahol a csökkent munkaképességűek száma eléri a 75 százalékot, öt százalék forgalmi adókedvezményt kapnak. Ha a vállalat egészében 50 százalék feletti a létszám, akkor 15, ha 75 százalék feletti, akkor pedig 25 százalékos az adókedvezmény. Az V. kerületi Kézműipari Vállalatnak a konfekció IV. részlegében már meghaladta az arány a 75 százalékot és az itt nyert forgalmi adókedvezménnyel sokezer forint tiszta hasznot szereztek. Év végén ebből jutalmazhatják majd azokat a dolgozókat, akik valóban rászolgáltak erre. Miért kevés a jelentkező? Néhány érdekes problémával foglalkozott még a beszámoló. Az egyik: kevés a munkaerő, nem jelentkeznek még hirdetések után sem bedolgozók. Az okot keresve rájöttek, hogy néhány kerületi tanács szoci-. álpolitikai osztálya nem ad ki csökkent munkaképességű igazolványt olyanoknak sem, akiknek a rendelkezés értelmében járna. Ha például két 14 éven aluli gyermek van egy családban és a férj keresete 1800—2000 forint, a miniszteri rendelet szerint megilleti, egyes kerületi tanácsok szerint azonban nem illeti meg őket, a bedolgozói munkára, a csökkent munkaképességre feljogosító igazolvány. Ellentmondást okoz a válvállalaton belül a jutalmazási lehetőség. Erről a kérdésről nem a munkaügyi vezető, hanem az egyik szb. tag beszélt, de egyetértésre talált. Azokat a részlegeket jutalmazhatják csupán, ahol a létszám eléri vagy meghaladja a 75 százalékot. Ez sérti azoknak a részlegeknek a dolgozóit, ahol nehezebb, nagyobb szakképzettséget, vagy a bedolgozóktól nagyob erőkifejtést igénylő munkát végeznek. Itt ugyanis a százalékos növekedésre igen kis mértékben van lehetőség. Vita közben érdekes kérdéseket fejtegetett Budai elvtárs, az stb. termelési felelőse. Az anyag gondokról beszélt, s elmondta, hogy a nehézségek ellenére igen jó, 98 százalékos a minőségi eredmény. A vállalat túlteljesítette már az alapjövedelmezőséget, tehát számíthatnak néhány nap nyereségrészesedésre. Az a véleménye azonban, hogy több sikerrel járna törekvésük, ha nem lenne annyi ellentmondás a gazdálkodás és a csökkent munkaképességűek alkalmazása körül. A termelékenységi, az önköltségi mutatók mindig feszítettebbek, tehát a vállalat érdeke azt kívánná, hogy bedolgozók helyett inkább a belső munkák növelésével teljesítsék a termelési terveket. Ugyanakkor ezzel ellentétes irányú kötelességük, hogy a csökkent képességű bedolgozók létszámát növeljék, sőt ezt az emelést létszámkerethez sem kötik. A pénzügyminiszter rendelete valamelyest enyhített ezen az ellentmondáson, de közel sem oldotta meg. A további fejlődésért A vita alapján több hasznos, a munkát jelentősen elősegítő határozat született. Az szb. az aktivistákkal együtt segítséget nyújt az új dolgozók felvételében. Felülvizsgálják az újításokat és a hasznosíthatókat a bedolgozók közt elterjesztik. Részt vesznek a jutalmazási keret felosztásában. Fél év múlva újból napirendre tűzik ezt a kérdést, kibővítve a határozat végrehajtásának tapasztalataival. A szakszervezeti bizottság felelősöket jelölt meg, több pontban határidőt szabott. A kollektív munkát tükrözi ez, s ezért jó, helyes ez a módszer. Nem a munka lebecsülését jelenti, ha egyetlen hiányosságról mégis szólunk. Az szbülésen ugyanis nem vezettek jegyzőkönyvet, lényegében nem rögzítették a vita tapasztalatait, a határozatokat. Kovács András Találkozás az olvasókkal Amint lapunk decemberi számában már röviden közöltük, szerkesztőségünk a közelmúltban olvasóankétokat tartott, hogy megismerje az olvasók véleményét, közvetlenül is tájékozódjon kívánságaikról, javaslataikról és hogy időben kézhez kapják-e a lapot. Legutóbb a Kaposvári Faipari Vállalatnál, a VT. Kézműipari vállalatnál, az Óra■ s Ékszeripari vállalatnál és a Diázkészülékgyártó Vállalatnál irtottunk olvasóankétot. Az ■lvasók mindenütt örömmel üdvözölték, és hasznos kezdeményezésnek tartották a szerkesztőség és az olvasók találkozóját. Nagyon sok hasznos észrevétel és , javaslat hangzott el. Többen ígéretet tettek arra, hogy cikkek írásával, tudósításokkal is segítik a szerkesztőség munkáját. Az olvasóankétok már eddig is sok segítséget adtak lapunk szerkesztéséhez, éppen ezért a jövőben is rendszeresen szervezünk ilyen megbeszéléseket és kérjük olvasóink további támogatását. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A HELYI IPARI ÉS VAROSCÁZDASÁGI DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK ,LAPJA XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁMára : 50 fillér 1964 JANUÁR Sikerekben gazdag, boldog új évet kivártunk minden olvasónknak! A brigád bélyegzője Serény munka fogadja a Nógrád megyei Kézműipari Vállalat salgótarjáni munkatermeibe érkező látogatót. Fürge női kezek szorgalmasan varrják a kifogástalan minőségű, szemre is mutatós, szebbnél szebb gyermekruhákat. A vállalat dolgozói — többségük nő — szocialista munkaversenyben dolgoznak. Tizenhat brigád közül három — a Zója, a Hámán Kató, és a Kállai Éva — már elnyerte a megtisztelő szocialista brigád címet. Tóth Istvánné, a Zója brigád vezetője elmondta, hogy a minőséggel azelőtt voltak problémák, több reklamáció volt. A Zója brigád ezért azt javasolta, hogy a brigádok önmaguk ellenőrizzék a készített termékek minőségét. A javaslatot elfogadták, s a vállalat vezetősége a brigádok nevét viselő bélyegzőket készített. A brigádok az elkészített ruhadarabokba beleütik a brigád bélyegzőjét. Nagyon vigyáznak arra, hogy a bélyegzőt csakis kifogástalan minőségű ruhába üssék. Az önellenőrzés eredményeként fokozatosan csökkentek a reklamációk és ma már nincs panasz a minőségre. A munka minőségének javítása együtt járt a termelés emelkedésével. A javaslatot tevő Zója brigád 108—109 százalékra teljesítette tervét, de a többi brigád sem marad el. —■ Az eredményekhez az is hozzájárult — mondja Tóth elvtársnő — hogy a műszakiaktól, az igazgatónőtől, művezetőtől megkapjuk a megfelelő segítséget. Sulyok Istvánné művezetőnk mindent megtesz annak érdekében, hogy az anyagellátás folyamatos, a munka zökkenőmentes legyen. — A munka továbbfejlesztése érdekében — folytatja, — átadjuk tapasztalatainkat, segítjük az újakat, a szakma, a munkafolyamatok elsajátításában. Így emelkedett Greguss Istvánné a brigádon belül a jó eredményt elérő dolgozók közé. — Mi ösztönözte a brigádot az önellenőrzés javaslatának megtételére? — kérdezzük Tóth elvtársnőt. — Javaslatunk előterjesztésénél abból indultunk ki, hogy nemcsak termelők, hanem vásárlók is vagyunk. Ha az üzletekben hibás árut kapunk, mindnyájan bosszankodunk. Nem mindig gondolunk arra, hogy azt mi dolgozók állítjuk elő. Ha kicsit gondosabbak volnánk, kevesebb volna a boszszúság. Megfogadtuk, hogy a mi kezünk alól csak kifogástalan munka kerülhet ki. A Nógrád megyei Kézműipari Vállalat dolgozóinak munkamódszere követésre méltó. Kívánjuk, hogy a szocialista műhely címért küzdve minél nagyobb eredményeket, sikereket érjenek el. Hauer Péterné — a brigád becsülete Nádaratás a ,,has a Balatonon Ilyenkor télen kellemes érzésekkel gondolunk vissza a Balatonon eltöltött nyári napokra, a simogató hullámokra, a szikrázó napsütésre, a »Magyar tenger« csodálatos szépségére. Kevesen tudják, hogy milyen nagy munka folyik a Balatonon télen. Ilyenkor aratják a népgazdaság sok ága számára fontos és nélkülözhetetlen nádat. Ezt a nehéz és fáradságos munkát egy helyiipari vállalat, a Balatoni Nádgazdasági Vállalat dolgozói végzik. Csípős szél és dermesztő hideg fogad bennünket a most valóban »hűs« Balaton partja mellett. Mint Rajkai László igazgatótól és Jókővíz Zoltán temetésvezetőtől megtudtuk, a nádaratók minden évben versenyszerződést kötnek. A legjobb eredményt elért dolgozókat a vállalat komoly összegű pénzjutalomban részesíti. Eddig Gerencsér Gyula érte el a legjobb eredményeket: 1960-61- ben 7080, 1961—62-ben 8535, 1962—63-ban 9585 kévét aratott le, a most folyó nádaratási idényre pedig 12 000 kéve learatását vállalta. — Büszkék vagyunk Gerencsér elvtársra — mondják a vállalat vezetői, — és példaképül állítjuk a többi dolgozó elé. Sajnos az időjárás viszontagságai miatt igen nehéz munka a nádaratás. Emiatt sokan azok közül, akik a korábbi években itt dolgoztak, igyekeztek a gyáriparban elhelyezkedni és évről évre nő a munkaerőhiány a nádaratásnál. Ezen a problémán egyrészt úgy segítettünk, hogy létesítettünk egy ládagyártó üzemet is, ahol a nádaratás befejeztével tavasztól tavaszig foglalkoztatni tudjuk a nádaratókat, másrészt külföldről beszereztünk egy lánctalpas nádaratógépet, amely nagymértékben megkönnyíti a munkát. Gerencsér elvtárs és dolgozótársai valóban minden elismerést megérdemelnek. Nehéz és fáradságos munkájukhoz sok sikert kívánunk. Sági Miklós Gerencsér Gyula KI TUD TÖBBET? December 15-én vasárnap délelőtt a Corvin Filmszínházban nagy volt az izgalom. A HVDSZ és a Munkaügyi Minisztérium közös szervezésében rendezett szellemi vetélkedő játék utolsó szakaszára került sor. Nemcsak a négy budapesti, a kaposvári és a kecskeméti helyiipari iskolákat képviselő csapatok tagjai, de a szurkoló tábor is izgalomban volt. »Ki tud többet?«, melyik iskola lesz az első, ki lesz az a két »■tudós« aki majd Moszkvába, illetve Csehszlovákiába utazik. Az idei szellemi vetélkedő játék résztvevői csak ipari tanulók voltak. Az országos döntőt több mint két és fél hónapos versengés előzte meg az iskolákban is. A mintegy 8000 tanuló először osztályselejtezőn vett részt, kérdőíves rendszer alapján, majd iskolai döntőkön a legjobbakból alakult ki az a csapat, amely a döntőn képviselte az iskolát. A »Ki tud többet a játék befejeződött. Izgalmas volt ez minden résztvevő számára. Sok vitát váltott ki a pedagógusok, mozgalmi emberek között. Vannak olyan iskolák, amelyek a kérdőívek gyors feldolgozásával minél előbb hasznosítani akarják a tapasztalatokat, de voltak olyanok is, amelyeket az egész vetélkedő nemes célkitűzései ellenére közömbösen hagyott. A nagy anyag feldolgozása időt igényel, tehát ma még mélyreható következtetéseket nem lehet levonni. Az is biztos, hogy a tapasztalatok értékelése körül is lesznek még viták. Az országos döntő minden egyes versenyzője túl van ma már a döntő izgalmain, kedves emlékként őrzik majd bizonyára ezeket az élményeket. Különösen szép élmények várják majd az egyéni verseny első helyezettjét, Szakmáry Attila II. éves, érettségizett üvegműves tanulót a 9 napos moszkvai-leningrádi úton és Farkas János 1. éves, érettségizett, szűcs-tanulót a 11 napos Csehszlovákiai úton, amelyre ez év nyarán kerül majd sor. Mindkét tanuló és egyúttal a győztes csapat tagjai a Budapesti 5. sz. Helyiipari Tanintézet tanulói. Második helyen végzett a kecskeméti, harmadik helyen a kaposvári tanintézet csapata, akik a balatoni, illetve a nógrádverőcei ifjúsági táborba nyertek beutalókat. A többi csapat üdülőjegyet, illetve könyvvásárlási utalványokat nyert. A díjakat az elnökség nevében Kopta Károly elvtárs, szakszervezetünk alelnöke nyújtotta át értékelve a vetélkedő játék jelentőségét. Felhíva a fiatalok figyelmét a továbbtanulás jelentőségére, egyéni és társadalmi szempontból egyaránt. A döntő színvonalát emelte a kitűnő művészi műsor, amely segített az izgalmak feloldásában, a közönség szórakoztatásában. Fetter Mihály Lehetne egy kicsit jobban? A munkaidő teljes ki- k i használásának többféle fel- t ) tétele van. Az anyag biztosításától a műszaki szerve- › | zettségen keresztül a dél- lő gőzök fegyelmezett munka- d í jáig sok lehetőség van, hogy } Olcsóbban, jobbat termel- ( ( jünk. Ezeket a lehetősége- ‹ › két azonban nem mindig · s használják fel az üzemek- iõ ben, pedig mind az egyes ‹ munkás, az üzem, mind a ‹ népgazdaság érdeke azt kö- ) f vetelné. . 5 A Fővárosi Textil-, Bőr-, i ) Szőrmeipari Tröszt üzemei- ■ ■’ ben is sok kihasználatlan ■ lehetőség van. Ez év III. ο i negyedévében 8872 munka óra esett ki a termelésből \ s balesetek (2478), igazolat- / lan mulasztás (1844), és ál- ■ ? lásidõ (4550) miatt. Ezek a í í munkaórák 42 dolgozó — ‹ ‚ egy közepes nagyságú te tlephely — teljes hónapi ‹ / munkáját jelentik. S ha ‹ › ehhez még hozzávesszük, ‘ hogy azok a dolgozók, akik í ~ ugyan semilyen oknál fogidva nem hiányoztak, az / . üzemben bent voltak, de 5 munkaidejüket mégsem ki dolgozták végig — anyag- é s hiány, szállítási rendellenességek, műszaki szerve- ‚ › zetlenség és nem utolsósor ? › ban a munkafegyelem ben $ nem tartása miatt — ez a › szám egyszeriben sokkal › › magasabbra ugrik. S hogy ezeket a számokat › jobb szervezéssel, fegyel · mezett munkával lehetne , csökkenteni, álljon itt né › hány adat. Az említett ( t tröszt üzemei közül a III. negyedévben több helyen végeztek veszteségidő méí 5 réseket. A Bőrfeldolgozó | | Vállalatnál 12,2 százalék a | veszteségidő, amelyből 4,7 , százalék a műszaki szerve- é izettség, 7,5 százalék a ből-lgozó hibájából van. A S ! Szőrmefeldolgozó Vállalat ! | nál a felmérések alapján | | 10,7 százalék veszteségidő- i ből, 6,4 százalék műszak i hiányosságokból, 4,3 száza- l l lék a dolgozó hibájából iz ered. A Divatárukészítő I Vállalat 11,8 százalékos , veszteségidejét 6,1 száza- l i lékban műszaki szervezet- eienség, 5,7 százalékban fe- gyelemből adódó hiányos-ságok teszik ki. A hibákat nem elég megállapítani, azokat meg is kell szüntetni. A szennyest nem azért szoktuk kiterelgetni, hogy nézzük, hanem, hogy kimossuk. S ebben a mosásban mindenki tegye meg a magáét: a műszaki, a fizikai dolgozók, az üzem gazdasági vezetői és a szakszervezeti bizottságok is. Lehetne egy kicsit jobban? Lehetne! Pavló Györgyné ?