Helyiipar és Városgazdaság, 1965 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Új év küszöbén ,­fry VÉGÉN MINDEN EMBER számot vet azzal, hogy milyen eredményt ért el abban az évben, amelyet lezár. A vál­lalatok, intézmények vezető szervei is ilyenkor összegezik: mi volt jó munkájukban és milyen hibákat kell kiküszöbölni az elkövetkezendő évben. Mi is lezárjuk a küzdelmes, de eredményekben gazdag 1964-es évet. Mi is számba vesszük, hogy ez évi tervünkből mit valósítottunk meg, mit kell tenni az új évben, hogy fel­adatainkat hiánytalanul teljesítsük. A gazdasági feladatokban — előzetes becslések szerint — 1964. évi terveinket mind a szolgáltatás, kommunális, mind az ipar területén teljesíteni fogjuk gobálisan és részleteiben is. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók, a gazdasági vezetők és több tízezer lelkes szakszervezeti aktivista összehangolt munkája a tervek realizálásában nyert kifejezést. A szakszervezeti munkában növekedett a szervezettség és a tagdíjfizetés, a szervezettség közel 3 százalékkal magasabb az előző évinél. A TECHNIKA FEJLESZTÉSÉRE, a munkakörülmények és a szociális helyzet javítására az iparban — népgazdasági és tanácsi erőforrásokkal — az 1964-es évben üzemeink több mint 350 millió forintot fordítottak. Hasonló a helyzet a kommuná­lis területen is. Fejlődött üzemi szerveink kulturális, oktató, nevelő munkája. Sokkal többen járnak különböző iskolákba, mint az előző években. Fejlődött az üzemi demokrácia. Egyre többen bírálják a tagság körében egyrészt saját alapszervük, másrészt a felsőbb szervek munkáját. E bírálat sokkal meg­alapozottabb, mint néhány évvel ezelőtt volt, és segítséget ad a munka megjavításához. Az előző évinél nem kisebb feladat áll előttünk az 1965-ös évben sem. Ha csak az ipari termelés volumenét nézzük, közel 8 milliárd forint értékű terméket kell a helyi iparnak előállí­tani 1965-ben. Ennek teljesítése fokozott erőfeszítést követel a vállalat gazdasági és mozgalmi szerveitől, dolgozóitól. A kom­munális, szolgáltató vállalatok munkájában a legfontosabb, hogy minőségben és mennyiségben is többet és jobbat adjanak a lakosságnak. Kötelességünk, hogy a megnövekedett igények­nek megfelelően fejlesszük a szolgáltatást. Egyre több ház­tartási gép van a lakosság birtokában, amelynek javítását, karbantartását nekünk kell megoldni. M­inden szakszervezeti aktíva és dolgozó előtt világos, hogy a jelenlegi életszínvonal fenntartása, továbbfej­lesztése csak lelkiismeretes munkával lehetséges. Egyre na­gyobb igény van a kulturáltabb munkakörülményekre, a jobb munkaszervezésre és ezt is csak jobb és termelékenyebb mun­kával tudjuk biztosítani. Ezért sokat kell foglalkoznunk az új évben a termékek, a szolgáltatás minőségének javításával. Tovább kell foglalkozni 1965-ben a szakszervezeti szervek építésével. Az új év elején szakszervezeti választások lesznek. Elnökségünk különösen fontosnak tartja a bizalmi és az alap­szervi választások jelentőségét. Ahhoz, hogy szakszervezetünk munkája tovább javuljon, nagy gondot kell fordítani a bizal­miak munkájának segítésére. Minden szakszervezeti csoport­nak olyan bizalmija legyen, aki a legjobb dolgozó, munkatár­sai elismerését bírja és kész dolgozótársaiért munkálkodni és azoknak segíteni. Fontos feladatunk az alapszervi szakszervezeti bizottsági választások jó lebonyolítása. Erősíteni kell azt az elvet, hogy a szakszervezeti bizottságok tagjainak, aktivistáinak felelősség­­érzete növekedjék elsősorban a tagság felé, akiknek bizalmából kerültek e nehéz, felelősségteljes, de megtisztelő tisztségbe. A termelési feladatok teljesítése mellett nagy gondot for­dítsunk az élet- és munkakörülmények állandó javítására, a műveltségi színvonal emelésére, amely állandó jellegű feladat. Ezt ki-ki a maga területén szervezze úgy, hogy közmegelége­dést váltson ki a végzett munkájával. M­eg VAGYUNK GYŐZŐDVE arról, hogy vállalataink gazdasági és szakszervezeti szervei ugyanolyan lelkesedéssel dolgoznak, mint azt eddig tették és így az 1965-ös évet az eddi­ginél jobb eredményekkel zárjuk majd. Szakszervezetünk va­lamennyi tagjának, szakszervezeti aktivistának jó egészséget és eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk. Jurcsik János Akkor is karácsony volt. 1944-et írtak és ezen a napon, amikor Budapesten már kará­csonyfa gyertyáit és díszítéseit készítették elő még mindig voltak olyanok, akik a szeretet ünnepét gyilkolásra, emberek kiirtására használták fel. Budapesten, amelyet már kö­rülzárt a felszabadító szovjet hadsereg, a nyilas ámokfutók, a gyilkosok hada új áldozato­kat keresett. Előtte való nap Sopronkőhidán a nyilas haza­árulók kivégezték a magyar ellenálás hős vezetőit, Pesti Barnabást, a kommunista diá­kot, Pataki Istvánt, a Vasas Ifjúmunkások egyik vezetőjét, Kreutz Róbertet, a fiatal vas­munkást és a Magyar Front ellenállási csoportjának veze­tőjét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Ezt megelőzően már elfogták és kivégezték Kiss János, Nagy Jenő és Tarcsay Vilmos hon­­véd-tábornokokat, akik Bajcsy- Zsilinszky Endrével vezették a kommunisták által életre hí­vott Magyar Front ellenállási csoportot. Ezzel a Magyar Front tulajdonképpen meg­szűntnek volt tekinthető, hisz mindazokat, akik élén állottak, a nyilasok elfogták és kivégez­ték. Mégis, a megindult ellenál­lást, a nemzeti felkelést egyik napról a másikra nem lehetett teljesen leverni. Budapesten, Csepelen és az ország többi ré­szében is voltak elszánt haza­fiak, kommunisták és nem kommunisták, munkások és haladó értelmiségiek, akik nem törődve az életveszéllyel, har­coltak a független Magyaror­szágért. Ezek közé tartozott egy fiatal budapesti újságíró, Stollár Béla, a Pesti Hírlap című volt polgári napilap munkatársa, aki mint főhad­nagy, és haditudósító látta, hogy az ország a romlásba ha­lad és ebbe nem akart beletö­rődni. Stollár Béla a Klotild utca 22. szám első emeletén lakott és lakásán naponta összejöttek azok, akik vele együtt éreztek, és akik a nyilasterror ellenére is még az utolsó percekben megpróbáltak valamit tenni. A maroknyi csoport tagjai újság­írók, írók, munkások és a ház­ban lakó Schober Béla házfel­ügyelő, az Óbudai Hajógyár szerelője voltak. Schober Bélát Stollár azzal bízta meg, hogy ő és a felesége a házmesterlakásból állandóan őrködjenek és ha a tanácsko­zások alatt gyanús személyek jönnek a házba, idegen tisztek, csendőrök, vagy nyilasok, a házmesteri lakás konyhájában felszerelt vészcsengőt nyomják meg, hogy nekik idejük legyen szétrebbenni. Ez az óvintéz­kedés heteken át jónak bizo­nyult és Schober Béla, vala­mint felesége vigyázva őrköd­tek, nehogy az ellenállási cso­portnak valami baja legyen. 1944. december 24-én a dél­utáni órákban Schoberék laká­sában is felállították a kará­csonyfát és a házaspár felké­szült az ünnep estéjére. Egy­szerre elözönlötték az udvart a nyilas fegyveresek és a házfel­ügyelő már hiába nyomta meg a vészcsengőt, behatoltak a lakásba, megragadták Schober Bélát és feleségét és »rohadt árulók, most meglakoltok!« felkiáltással mindkettőjüket kivonszolták az udvarra, ahol néhány perc múlva eldördült a sortűz. Schober Béla 38 éves házfel­ügyelő, a magyar ellenállási mozgalom tagja és fiatal fele­sége, a házban mindenki által szeretett Szilágyi Anna életü­ket vesztették. Huszonnégyszer dördült el ezen a délutánon a gyilkos sortűz, és Stollár Bé­la 23 bajtársával együtt meg­halt, a független Magyarorszá­gért feláldozva életüket. A mártírok sorában még egy házfelügyelő volt. Schober Bé­la sógora Tóth Ferenc, aki a szomszédos Szent István kör­út 29. sz. házban volt házfel­ügyelő, aznap érkezett haza a katonaságtól, ahonnan kétnapi eltávozást kapott az ünnepekre és elment ünnepet köszönteni sógorához. Vele ment Schober Béla feleségének fivére is, Szilágyi Demjén kőműves. Mindkettőjüket a kapu alatt a nyilasok igazoltatták. Ami­kor Schober Béla két sógora Tóth Ferenc és Szilágyi Dem­jén elmondották, hogy a Scho­ber családot keresik fel, mert azok rokonaik, a nyilasok minden teketória nélkül őket is kivégezték. így halt mártírhalált szak­­szervezetünk három érdemes tagja: Schober Béla, Schober Béláné és Tóth Ferenc házfel­ügyelők. Ma húsz év után em­léküket a Stollár Béla utca 22. sz. ház udvarán a házfelügye­lői lakás mellett szerény már­ványtábla őrzi. Itt haltak vértanúhalált Schober Béla házfelügyelő, és neje 1944. karácsony napján. Itt haltak vértanúhalált Schober Béla házfelügyelő, és neje 1944. karácsony napján. Azt hisszük, megérdemlik, hogy e néhány sorban mi is megemlékezzünk róluk. Azt hisszük, megérdemlik, hogy e néhány sorban mi is megemlékezzünk róluk. Zsaványi Oszkó: Zsaványi Oszki • Három házfelügyelő mártírhalálára VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I K HELYI IPARI ES VÁROSGAZD­AS­ÁGI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETENEK LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ala : So­rillér 1965 JANUÁR - Sikerekben gazda­g twld&q, új évet kiadnunk maiden kedves őb­arátiknak! ­A javítás­szolgáltatás helyzetéről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége november 24-én tartott ülésén — mint előzetes tájékoztatásban már közöltük — három fontos napirendet tárgyalt. Elsőnek a lakossági javítás­szolgáltatás helyzetét és prob­lémáit tárgyalta a központi ve­zetőség, melynek írásos anya­gát egy — szakemberből álló és a szolgáltatási területet jól ismerő társadalmi — munka­­bizottság dolgozta fel. Az írá­sos előterjesztés megállapítja, hogy a lakossági javítás-szol­­gáltatás a dogozó emberek mindennapos igénye. Az élet­­színvonal emelkedésével egyre inkább elterjednek a tartós fo­gyasztási cikkek, s ez megkö­veteli ezen termékek javítá­sának, karbantartásának meg­szervezését, a javító-szolgálta­tó igények kielégítését. Az előterjesztés számokkal, példákkal ismerteti azt a nagy­arányú érdeklődést, amelyet a lakosság az elmúlt 3 év alatt tartós fogyasztási cikkek iránt tanúsított. Pl. csak 1963-ban 54 ezer porszívót, 150 ezer televí­ziót, 33 ezer hűtőszekrényt és 12 ezer gépkocsit vásároltak. Ezenkívül egymilliárd forint feletti értékű híradástechni­kai felszerelést vásároltak. Nagy értékű vagyon ez, mely­nek karbantartásáról, javításá­ról gondoskodni lakossági és egyben népgazdasági érdek. A javítás-szolgáltatás az el­múlt években sokat fejlődött, a tanácsok egyre növekvő mér­tékben hoznak anyagi áldoza­tokat és kötelezik az irányítá­suk alá tartozó vállalatokat, hogy mind nagyobb mértékben vállalják és szervezzék a javí­tó szolgálatot. Ennek ellenére a javítás fejlődése még nem tart lépést a lakosság igényei­vel. Ennek oka kettős. Egyrészt a vállalatok nagy részénél va­lamiféle görcsös ragaszkodás van a tömegtermeléshez, en­nek következtében háttérbe szorul a lakossági javítás. Más­részt — ha már kell szolgálta­tást végezni, mondják a válla­latok — inkább »közületi szol­gáltatást« szerveznek, mert ez kevesebb gondot, utánjárást, szervezést jelent számukra, de a javító tevékenységbe be­letartozik. Foglakozik az előterjesztés a fejlesztési hozzájárulás, a ja­vítóhálózat aránytalansága, a helyiség probléma, a gazdasági szervek együttműködésének kérdéseivel és javaslatokat tesz azok megoldására. Így például felveti az anyagi ér­dekeltséget, mint egyik fontos részét a lakossági szolgáltatás javításának. Ezen belül foglal­kozik a vállalati, az egyéni ösztönzők és a javítószolgálat árkérdéseivel is. Javasolja, hogy a gazdasági szervek vizs­gálják felül a vállalatok terme­lési és jövedelmezőségi terv­feladatait abból a célból, hogy érdekeltté tegyék őket a javító-szolgáltató tevékenység szélesítésében. Az egyéni ösz­tönzők bevezetése nem igényli felső szervek intézkedését, or­szágos jellegű határozatok ki­adását, mert ez a végrehajtó szervek jogköre. Javasolja az előterjesztés a meglévő szakmunkáshiány megoldására a többszakmás képzettség megszervezésére való ösztönzést, — s ez a bér­ben is jusson kifejezésre —, a nyugdíjas szakmunkások fog­lalkoztatási lehetőségeinek bő­vítését, a nők foglalkoztatásá­nak növelését, a munkaerő üzemen belüli tartalékainak feltárását (létszám és munka­idő kihasználás). Az előterjesz­tés javasolja az országos szak­munkás jegyzék 2 szakmával való bővítését, szakszerelőipa­ri és javító, valamint az építő­ipari javító szakmákat. Az előb­bi a víz-, villany-, gáz és fű­tésszerelő, valamint a lakatos­­ipari, az utóbbi a kőműves, burkoló, festő-mázoló, asztalos és üveges tevékenység javítás­sal összefüggő szaktudását igényli. A napirend vitájában 10 elv­társ szólalt fel, s valamennyi konkrét, gyakorlati példákkal támasztotta alá, mintegy iga­zolta a jelentés, előterjesztés megállapításait. A szakszervezet főtitkára Vinizlay Gyula — többek kö­zött — a szolgáltató üzemek dolgozóinak szociális körül­ményeiről és a szakszervezeti bizottságok nevelési munká­járól beszélt. Elmondotta, hogy a javítóipari és szolgál­tató vállalatok dolgozói mun­kájuk jellegénél fogva szét­szórt, kis telephelyeken, gyak­ran rossz szociális körülmé­nyek között dolgoznak. Ez megnehezíti a szakszervezeti bizottság munkáját, de ugyan­akkor a nevelési munka iránti igény is nagyobb. Különösen fontos hangsú­lyozni az oktatást, a több szakma elsajátításának lehe­tőségét és megszervezését. Ezeknél a vállalatoknál nagy szükség van arra, hogy egy­­egy dolgozó több szakmába vágó javítási munkát tudjon végezni, s ez nevelési kérdés. Az sem mellékes — s ez is ne­velés — hogy azok a dolgozók, akik egyedül, lakásokban vé­geznek javításokat, milyen szorgalommal, lelkiismeretes­séggel dolgoznak. A szolgál­tatást nagyban befolyásolja az ott dolgozók magatartása, ál­talános és szakmai művelt­sége. A központi vezetőség ülésé­nek következő napirendje az 1965-ös népgazdasági előzetes tervről, a vállalat és szakszer­vezeti bizottságok termelési feladatairól szólt. Az előadó elmondotta, hogy az új évben a szigorú létszágazdálkodás, a beruházási kertek korlátozott mennyisége, és az anyagellá­tási gondok az eddiginél na­gyobb feladatok elé állítják a vállalati gazdasági vezetőket. A termelékenység emelke­dését — az eddiginél követke­zetesebb módon — a munka és üzemszervezés javításával, a helyi tartalékok feltárásá­val kell biztosítani. A szak­­szervezeti szerveknek elsősor­ban a szocialista munkaver­seny hatékonyabb megszerve­zésével, a vállalatvezetés gaz­dasági feladatainak megoldá­sában kell segítenie. A mun­kaverseny egyik nagy állomá­sa lesz a jubileumi munkaver­seny, amelyet hazánk felsza­badulásának 20. évfordulójá­nak tiszteletére kezdeményez­tek. A szakszervezeti szervek — a munkaverseny keretein belül­­— az újítások alkalma­zásához, a gyártás és gyárt­mányfejlesztéshez, új termé­kek, új profilok, új szolgálta­tások kialakításához és bevez­­zetéséhez adjanak az eddigi­nél nagyobb segítséget a gaz­dasági vezetésnek. Ezután a nemzetközi mun­káról készített előterjesztést vitatta meg a központi vezető­ség, majd szervezeti kérdése­ket tárgyalt. A kongresszus óta a központi vezetőség nyolc tagja más munkaterületre (más iparágba) került, ezért helyettük a póttagok közül a következő elvtársak kerültek be a központi vezetőség rendes tagjai közé: Staufner Ferenc­­né Győr-megye, Végvári Ist­vánná Csongrád-megye, Kor­sós János Bács-megye, Füzes Jánosné Baranya-megye, Ke­lemen Sándorné Nógrád-me­­gye, Kabódi Istvánná, Konc Lajosné és Herceg Károly Budapest. Új lehetőségek — jobb körülmények A szabolcsi üzemek idei terveiről A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács megtárgyalta a megye tanácsi iparának 1965. évi tervjavaslatát.­ Általános tény, hogy a termelés emelkedik s ezzel párhuzamosan egyre több munkásnak biztosítanak munkalehetőséget. A javaslat­ban szerepel néhány olyan ter­mék is, amit eddig nem gyár­tottak, vagy csak kis mennyi­ségben állítottak elő. A nyírbátori Vastömeg­­cikkipari Vállalatnál az eddi­ginél lényegesen nagyobb mennyiségben gyártják a gyü­mölcsládákhoz szükséges lá­dapántokat. Megnő az üzem exporttermelése is. Az építőipari vállalat új üzemegysége már 1964-ben is működött, tervet viszont csak most szabtak az üvegtechnikai részleg dolgozóinak. A Magyar Tudományos Akadémia kez­deményezésére a megyei párt­­bizottság és a tanács, biztosí­tott helyiséget a megye új iparágának. Hatvan embert kí­vánnak foglalkoztani az idén, a III. ötéves tervben viszont ennek többszörösét. Ugyancsak új terméket gyárt a Szatmárvidéki Faipari Vállalat; a Fáklya kombinált szekrényből ezernégyszáz da­rabot készítenek. A megyében gyakori volt a hiány sodrony­fonatból. A Szatmári Vegyes­ipari Vállalat 1965-ben nyolc­van százalékkal növeli ennek a gyártását. A Kelet-Magyar­országi Faipari Vállalatnál ugyancsak bővül a gyártmá­nyok választéka. Itt a cél első­sorban a lakosság kisbútorok­kal való ellátása. Természetesen tovább foly­tatják a helyiipari üzemek műszaki fejlesztését. A Patyo­lat vállalat újabb szállítógépe­ket kap, a tavaly vásárolt va­­­ való apparátot az idén újab­bal társítják. Változtatnak az áztatás és az öblítés technoló­giáján, amely mindenek előtt minőségi javulást jelent majd. A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács ipari osztálya javítani szeretne az anyagellátáson is, hogy emiatt ne legyenek zök­kenők. Jó előre megtárgyalták kinek milyen mennyiségű anyagra van szüksége és eze­ket eljuttatták az ellátó szer­vekhez. Eléggé egyhelyben topogott a szocialista brigádverseny 1964-ben. Néhány nagy válla­latnál például, mint az Ingat­lankezelő Vállalat, ma sincs szocialista brigád. Annál több indok van viszont annak bi­zonyítására, hogy náluk ez »le­hetetlenség­«. A Szakszerveze­tek Megyei Tanácsával közö­sen megtárgyalják majd a ten­nivalókat, hogy a verseny­mozgalom megrekedt szekerét kilendítsék a kátyúból. A szabolcsi tanácsi vállala­tok vezetői bizakodással néz­nek 1965. elé. A hozott intéz­kedések, a szakosítások, az egész évi biztos munka tudata nagyobb nyugodtságot ad nekik, mint egy évvel ezelőtt. (gr­egor)

Next