Helyiipar és Városgazdaság, 1966 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Az új év feladatai és lehetőségei A MOST INDULÓ ÚJ ESZTENDŐ gazdaság életünk egyik határállomása. A III. ötéves terv kezdetét, első évét jelen­ti. Az ötéves terv főbb célkitűzéseit az országgyűlés a közeljö­vőben hagyja jóvá, de az 1866. évi tervfeladatok elkészültek, elfogadottak és a végrehajtás megszervezésének is a befejező szakaszánál tartunk. As című öt év várható eredményei biztatóak. Az országot ért súlyos természeti csapások, az anyagellátási nehézségek elle­nére a dolgozók, a vállalatok és irányító szervek sokoldalú ösz­­szefogásával, helyes kezdeményezések megvalósításával az éves tervfeladatok a helyiipar és kommunális területen 100 százalé­kos teljesítése várható. Az elmúlt év tapasztalatai is azt mutatták, hogy milyen problémák megoldására kell nagyobb erőfeszítést tenni ahhoz, hogy ebben az évben jobban gazdálkodjunk. Ilyen kérdések pl., hogy gazdasági életünk minden területén nagyfokú takarékos­ság érvényesüljön; gyártmányaink korszerűsége, minősége nö­vekedjék; a lakosság ipari és kommunális szolgáltatási igé­nyeit minőségi és mennyiségi vonatkozásban fokozottabban ki­elégítsük; a létszám és bérgazdálkodási problémák állandóan csökkenjenek; új, a korábbinál hatékonyabb anyagi ösztönzőket kialakítsuk és azok alkalmazását biztosítsuk; a munka szerve­zetlenségéből adódó veszteségidőket állandóan csökkentsük; a helyi ipari és kommunális vállalatoknál a szociális és egészség­­ügyi körülmények javításában a kívánt előrehaladást biztosít­suk. Mindezen problémák megoldása biztosíthatja az 1966. gaz­dasági évre kitűzöttt magasabb termelési feladatok teljesítését is. A tanácsi ipar 7,5 milliárd forintos termelési volumene a bázis­időszakhoz viszonyítva, 8­3 százalékos emelkedést jelent. Ezen belül az exportfeladatok 11,5 az egyéb tervfeladatok pedig 4 százalékkal növekednek. A termelés növelésének 89 százalé­kát termelékenységnöveléssel és 20 százalékát létszámnöveke­désből lehet biztosítani. A feladatok végrehajtásához szerény keretek között az anyagi feltételek is biztosítottak. A TANÁCSI IPAR FEJLESZTÉSRE 83 millió, a nagyobb mértékben növekvő exportteljesítés megvalósítására pe­dig 23 millió forint értékű beruházást használhat fék Az ÉM kommunális területen 10 millió forint értékű bér­hízás bizto­sított, amely még kiegészül a helyi forrásokból származó beru­házásokkal is. A víz csatornamű ágazatban közel 759 milliós beruházással számolhatunk. Jelentősebb beruházások lesznek a Szegedi Ecset- és Seprőgyárban, a Tinnyei Mészüzemnél, a fővárosi, szegedi és szekszárdi Fatyolánál, a Bács és Somogy megyei Tőzegkitermelő, a Zala megyei Mészörlfi- és a Szabolcs megyei Csempegyártó vállalatnál. A központi beruházási forrá­sok természetesen nem fedezik minden vonatkozásban a szük­ségletet, ezért nagyobb mértékben kell támaszkodni a helyi le­hetőségek feltárására és felhasználására, a meglevő eszközök jobb kihasználására. A gazdasági feladatok eredményes megvalósítását kell hogy segítsék különböző szinten a szakszervezeti szerveik. A december 19-én nyilvánosságra hozott 1966. évi tervfeladatok, a gazdasági, ár- és bérpolitikai intézkedések alapvetően a nép­gazdaság helyes irányú és arányú fejlesztését szolgálják. Az 1966. február 1-től életbe lépő, 4—10 százalékos béremelés a he­­lyiipar, az építő, a kommunális és szolgáltató, a víz, csatorna és fürdő vállalatok fizikai dolgozóinak jelentős részét érinti. A termelést közvetlenül irányító művezetők és főművezetők havi 190—399 forint béremelésben részesülnek. A fenti bérintézkedéseken kívül az éves bérfejlesztésre az iparban 1,6, az ÉM kommunális területen 1,5 és a vízmű válla­latoknál 1,2 százalékos fejlesztésre van lehetőség. Mindez együttvéve lehetővé teszi, hogy a helyi iparban és kommunális vállalatoknál rendezzék az eddigi bérproblémákat. A GAZDASÁGI IRÁNYÍTÓ MUNKA iránt jelentkező igény, mely a munka jobb megszervezésében fejeződik ki, ha­sonló követelményt jelent a szakszervezeti szervek számára is elsősorban a versenymozg­.I­m kiszélesítésének és hatékonysá­gának fokozásában. Az eredményes csoportos versenyformákon belül (brigád, szocialista brigád, szocialista műhely verseny) minden területen az egyéni verseny fokozottabb kibontakozását kell segíteni. Az újító- és versenymozgalom szoros egységének megteremtésével biztosíthatjuk a munkaverseny minőségi fej­lődését. A munkások mélyen óhajtják az eléjük kitűzött gazdasági feladatok megvalósulását. Ahhoz, hogy ebben eredményesen közreműködjenek, igényelni, és a gazdálkodás-irányít­ásban fi­gyelembe kell venni kezdeményezésüket. A mindennapi terme­lésben jelentkező kisebb-nagyobb hibákat legjobban e feladatot végző munkások látják. Ezért csak az ő tanácsaik, javaslataik figyelembevételével lehet állandó javulást elérni. A munkaverseny megszervezésén kívül ebben az időszak­ban még jelentős feladatok állnak a szakszervezeti szervek előtt a dolgozókat legjobban érintő üzemi demokrácia fejlesz­tésében és a helyes anyagi ösztönzők kialakításában. Az üzemi demokrácia fejlesztésének egyik hatásos mód­szere a termelési tanácskozás. Az elmúlt években már kis csoportokban tartották a tanácskozásokat, melynek további szé­lesítésére, tartalmi javítására a szakszervezeti szerveknek sok gondot kell fordítani. Az új formák csak eszközei a cél eléré­sének, ezért azt kell elérni, hogy a dolgozók olyan tájékoztatást kapjanak, amely lehetővé teszi, hogy a termelésben szerzett tapasztalataik felhasználásával, a gazdasági vezetők segítsé­gére legyenek. A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK a helyi bérpolitika kialakításának kezdeményezői legyenek. Ne engedjék az általános bérezési formák vállalatra történő mechanikus má­solását. h­­.T •. a d dolgozók és a vállalat érdekeit egyeztetve, a termelési feladatok eredményes megvalósítását és az igazságos bérezést tartsák szem előtt az anyagi ösztönzők kialakításában A szakszervezeti szerveknek feladataik ellátásához a tár­sadalmi aktivisták tömeges foglalkoztatása szükséges mert csak így tudják hivatásukat, a dolgozók és a népgazdaság érdekeit védelmezni. KONRÁD ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S A­ME |Y.iIPARI É­S VA­ROSG­A­ZD­A­S­ÁGI 001 GO16K S­Z­A­K­S­Z­E­R­V­E­Z !­­­É­NEK LA­PJ­A | Sipenstßen gazdag. * frazdag. Új évet simánunk minden dolgozónak Elnökség Több önállóság , kevesebb adm Vsta a gazdaságirányításról a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál Szakszervezetünk kezdeményezésére tanácskozásokat szer­veztünk üzemeinkben a gazdaságirányítási rendszer néhány kérdéséről. Tanácsokat, közösen kialakított javaslatokat gyűj­töttünk ezeken a tanácskozásokon, hogy segíthessük vele a párt központi bizottsága novemberi határozatának végrehajtá­sát, s ugyanakkor a jövő gazdasági mechanizmusában megke­ressük a szakszervezeti munka­helyét. Szabadabb munkaerő és bérgazdálkodás A Fővárosi Gázkészülék­gyártó Vállalatnál heten vet­­tek részt a vitában:­­ az igaz­gató, a főkönyvelő, a terv-, a termelési, a munkaügyi osz­tály vezetője, az szb. titkár és a szakszervezet központjának küldötte. Nézetek csaptak ösz­­sze, érvek, ellenérvek hangzot­tak el, látszott, hogy a témán mindannyian sokszor és sokat töprengtek már. Milyen mértékű legyen a felsőbb szervek irányító mun­kája? — ez volt a vita egyik fő kérdése és általános a vé­lemény, hogy a jobb gazdál­kodás érdekében a jelenleginél nagyobb önállóságra van szük­ség. Úgy vélekedtek: helyes, ha a felügyeleti szerv jogkö­rében marad a tervjóváhagyás, de a kiemelt termékeken kí­vül ne kapjanak kötött terv­számokat a vállalatok Min­denképpen indokolt a szaba­dabb munkaerő- és bérgazdál­kodás is, s elsősorban ezekhez kell az igazgatóknak több ön­állóságot biztosítani. Nincs szükség arra, hogy a vállalat a termelés minden ap­ró részletét meghatározó mu­tatót megkapjon, elégséges a termelékenységi, az átlagkere­seti és a kiemelt termékek ma­A mai helyzetben az általuk is túlzottnak tartott adminisz­tráció miatt gyakran a belső, az elemzéssel foglalkozó mun­kára alig jut idő, így mond­ták: »­Nehezen szakíthatunk még arra is néhány napot, hogy a vállalat 90 millió forin­t azója is. Lényegében ez a há­rom tényező dönti el, mit és hogyan teljesítsenek a válla­lat és a népgazdaság érdeké­ben. Temérdek felesleges munkát, gyakran bosszúságot okoz a különböző intézményeknek írt jelentések sokasága. Rendsze­resen kérnek írásos jelentése­ket a Fővárosi Tanácstól, a Statisztikai Hivataltól, a Ma­gyar Nemzeti Banktól, a bu­dapesti és a kerületi pártbi­zottságtól, a kerületi tanácstól, a szakszervezettől, és csak a szempontok különböznek, mert — érthetően — a számok, ada­tok, tények azonosak. A terv­jelentések példul ezek: szöve­ges mérleg, tervbeszámoló, PB intézkedési terv, műszintterv, takarékossági terv, nyereségin­doklás, beszámoló a banknak stb. Tökéletesen elegendő lenne a szöveges mérleg, mert ez a gazdálkodást tartalmazza, a műszaki beszámoló, mert ez a jelenlegi gyártásfeltételeket és a műszaki fejlesztést foglalhat­ná össze, valamint a PB intéz­kedési terv, amely a vállalat mozgalmi beszámolójával fog­lalkozik. Mos önköltségét részletesen ele­mezzük, pedig ez lenne első­sorban a munkánk.« A sok irányító miatt oly gya­koriak a párhuzamos vizsgála­tok, revíziós ellenőrzések. Most is három különböző szerv tartott vizsgálatot, szinte ugyanarról a témáról, s alig­­alig különböző szempontokkal. Érthetően azt várják: ne csak a vállalatok egyszerűsítsenek, hanem a felügyeleti szervek is. Feltétlenül megkönnyítené a munkát az egységes statiszti­ka, az előzetes és párhuzamos adatközlések megszüntetése és az évközbeni utasítások ará­nyának csökkentése. A vitában résztvevők egyet­értettek abban, hogy szaba­dabb bérgazdálkodással meg­oldható lenne a bérezés ösz­tönző továbbfejlesztése és a célszerű premizálás is. Jogos az átlagbérek megkötése, hi­szen országosan így lehet arányban tartani a béreket és az árualapokat. Miért ne tar­tozhatna azonban a vállalat­ra, hogy az előírt átlagbérek­kel hogyan gazdálkodjanak? Kevesebb kerülne a vállalat­nak, ha például 15 magasabb képesítésű ember, magasabb átlagbérrel végezné el egy-egy osztályon a munkát 20 gyenge, vagy közepes kvalifikáltságú dolgozó helyett. A jelenlegi megkötöttségek miatt alakul ki olyan helyzet, hogy ha elmegy tőlük egy rész­. Miért nem bízhatunk job­ban a szakszervezeti bizottság­ban, a pártszervezetben, s a nekik adott ellenőrzési lehető­ségekben? S miért nincs mód, hogy a vállalat vezetője olya­nokat is premizáljon, akik ma beosztásuk miatt ezt nem kap­hatnak? — kérdezték, s mind­járt indokolták is. — Ez is az önállósághoz tartozik. Jogosulatlannak tartják azt is, hogy a vállalatokat jellegeik és létszámuk miatt még min­dig kategorizálják. Ez a mint­egy évtizedes kategórizálás már elavult és a vita résztve­vői szerint népgazdasági érdek sem indokolja a megkülönböz­tetést. Ebből adódik, hogy pél­dául a Zománcipari Művek és a Főv. Gázkészülékgyártó Vál­lágvezető, szinte lehetetlen­­ pótlása. Az a technológus, aki ma 2100 forintot keres és csak kismértékben felelős munká­jáért, semmiképpen sem vál­lalja, hogy a lehetséges 150 fo­rintos béremelés mellett, a minden felelősséggel járó veze­tői teendőket ellássa. Ilyen eset volt a vállalatnál és a ki­szemeltek mindegyike így ér­velt: »Ugyan, ne toljanak ki velem, ne emeljenek ki, nem jó az nekem.­" Az önálló bérgazdálkodás mellett mód nyílna a nélkülöz­hetetlen tartalékképzésére és a­ célszerűbb premizálásra is A műszaki fejlesztésnek például az az egyik akadályozója, hogy az érvényben levő premizálási rendszer nem ösztönöz, hogy új gyártmányok tervezésén törjék fejüket, korszerűbb gyártás- és technológiafejlesz­tésen gondolk­odjanak. Erre nincs idő — mondták —, mert ha elmaradunk a sok előírt mutató valamelyikének telje­sítésében, nem kapunk pré­miumot. Az igazgató pedig nem jutalmazhat, mindig, hi­szen a szabályok az ő kézjét is kötik. Salát vezetőinek bérében mint­egy 500—600 forint a különb­ség, holott, mint profiltársak hasonló feladatokat látnak el. Helyesnek tartanák ennek a fe­lülvizsgálatát is. Sok kérdésről szó esett még a vitában, javaslatokat mond­tak az anyagellátás javításáról, a munkaruhaelosztás módosí­tásáról, a tanácsi irányítás módszereiről, a második mű­szak ösztönzőbb szervezéséről, a beruházások egyszerűsítésé­ről és a célszerű árrendszer ki­alakításáról stb. Ez a tanács­kozás is bizonyította, hogy szükséges volt a párt Központi Bizottságának határozata a gazdaságirányítás felülvizsgá­latáról. K. A. Három szerv, három vizsgálat Indokolt-e a kategorizáld? A bizalmi a dolgozók képvis­elője Szakszervezetünk elnöksége május 11-i ülésén határozatot hozott a bizalmiak és szakszer­vezeti csoportok munkájának megjavításáról. A határozat célja az volt, hogy a bizalmiak tájékoztatásával, ismereteik bővítésével, önállóságuk bizto­sításával a szakszervezeti munkába való fokozott bevo­násukkal növekedjék a munka hatékonysága. A határozat megjelenését kö­vető időben valóban javult a bizalmiak munkája Borsod megyében is. A Miskolci Fi­nommechanikai Vállalat szak­­szervezeti titkára Stefán elv­társ tájékoztat. — A határozatban foglalta­kat szb-ülésen tárgyaltuk meg, majd a bizalmiakkal kibővített megbeszélésen foglalkoztunk a végrehajtással. Véleményünk zerint szükség volt már erre a határozatra, mert — bár a rá bizalmiaink igen lelkesek — nehezen tudják feladataikat­eljesíteni, elsősorban a válla­lat széttagoltsága miatt. A ko­rábbiakban sok összeütközés volt a részlegvezetőkkel is, mi­vel ők csak a mindenáron való termelést tartották szem előtt, az emberek gondjaival, bajai­val nem törődtek. — Korábban csak ellentét volt köztem és az üzemvezető között — halljuk Hegedűs Sán­dortól, aki a neon üzem bizal­mija. A határozat megjelenése után megbeszéltem vele a ha­tározatot, ettől kezdve minden problémát közösen oldunk meg. Ha lehetőség van órabér­emelésre, jutalmazásra, akkor együtt készítünk javaslatot. Most már olyan jó a kapcso­latunk, hogy néha egymás munkaterületén segítünk a másiknak. Egy alkalommal például valaki meg akarta szüntetni szakszervezeti tagsá­gát. Rajtam kívül az üzemve­zető is sietett meggyőzni elha­tározásának helytelenségéről. — Más alkalommal tőlem kért segítséget az üzemvezető. Egy neon reklámot a rövid ha­táridőre csak úgy tudtunk vol­na elkészíteni, ha a dolgozók nagyobb erőfeszítéseket tesz­nek. Egy rövid csoportértekez­letet tartottunk, megbeszéltük, hogy ez nemcsak a vállalat ér­deke, hanem a dolgozóké is, így elhatároztuk, hogy vállal­juk a gyors, sürgős munkát. — Fordulnak-e a dolgozók a bizalmihoz különféle ügyes­bajos dolgokkal? — A segély és előleg kérel­meken kívül is több alkalom­mal kérnek segítséget. Egyszer például megtudtuk, hogy egy üzemvezető önhatalmúlag akar elküldeni dolgozókat, pedig az ő hibája miatt nem volt elég munka. A bizalmi közbenjárá­sára ettől eltekintettek, s meg­javították a munkaszervezést.­­ Az is előfordul, hogy igaz­talan ügy védelmére kérik meg a bizalmit. Az egyik dolgozót olyan munkával bízta meg az üzemvezető, ami neki nem tet­szett Kijelentette, hogy ő nem csinálja meg, mert nem sze­relő. Erre elküldték lapátolni, ezt a munkát is megtagadta azzal, hogy ő nem segédmun­kás. Fegyelmi elé vitték, ő meg azt mondta a bizalminak, hogy most segítsen a szakszer­vezet. — Megmagyaráztam neki — mondja Hegedűs elvtárs —, hogy a szakszervezet nem a dologkerülők védelmére való, hanem a becsületes dolgozók érdekeit képviseli. — Ma már elértük azt — veszi át a szót Csetneki Sán­dor, a hűtőgépjavító részleg bizalmija —, hogy a vállalat vezetője nem fogad el olyan fizetésemelési kérelmet, vagy javaslatot, melyen a bizalmi véleménye nem szerepel. Az stb. havonta értkeztetet tart a bizalmiak számára, ahol tájékoztatják a vállalati és szakszervezeti feladatokról őket. Sajnos hiányosság is van. Nem ismertették a bizalmiak csoportjukban a határozatot. Pedig a sok telephellyel, rész­leggel, üzlettel rendelkező vál­lalatnál, csak a bizalmiak ak­tív, lelkes, eredményes tény­kedése alapján válik a szak­­szervezeti munka gyümölcsö­zővé. Jó úton halad az elnökség határozatának végrehajtása a Miskolci Finommechanikai Vállalatnál. Ha még tovább ja­vítják munkájukat a jelenlegi hiányosságokat felszámolják, az eredmény nem marad el. Szántai Zoltán

Next