Helyiipar és Városgazdaság, 1966 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Az új év feladatai és lehetőségei A MOST INDULÓ ÚJ ESZTENDŐ gazdaság életünk egyik határállomása. A III. ötéves terv kezdetét, első évét jelenti. Az ötéves terv főbb célkitűzéseit az országgyűlés a közeljövőben hagyja jóvá, de az 1866. évi tervfeladatok elkészültek, elfogadottak és a végrehajtás megszervezésének is a befejező szakaszánál tartunk. As című öt év várható eredményei biztatóak. Az országot ért súlyos természeti csapások, az anyagellátási nehézségek ellenére a dolgozók, a vállalatok és irányító szervek sokoldalú öszszefogásával, helyes kezdeményezések megvalósításával az éves tervfeladatok a helyiipar és kommunális területen 100 százalékos teljesítése várható. Az elmúlt év tapasztalatai is azt mutatták, hogy milyen problémák megoldására kell nagyobb erőfeszítést tenni ahhoz, hogy ebben az évben jobban gazdálkodjunk. Ilyen kérdések pl., hogy gazdasági életünk minden területén nagyfokú takarékosság érvényesüljön; gyártmányaink korszerűsége, minősége növekedjék; a lakosság ipari és kommunális szolgáltatási igényeit minőségi és mennyiségi vonatkozásban fokozottabban kielégítsük; a létszám és bérgazdálkodási problémák állandóan csökkenjenek; új, a korábbinál hatékonyabb anyagi ösztönzőket kialakítsuk és azok alkalmazását biztosítsuk; a munka szervezetlenségéből adódó veszteségidőket állandóan csökkentsük; a helyi ipari és kommunális vállalatoknál a szociális és egészségügyi körülmények javításában a kívánt előrehaladást biztosítsuk. Mindezen problémák megoldása biztosíthatja az 1966. gazdasági évre kitűzöttt magasabb termelési feladatok teljesítését is. A tanácsi ipar 7,5 milliárd forintos termelési volumene a bázisidőszakhoz viszonyítva, 83 százalékos emelkedést jelent. Ezen belül az exportfeladatok 11,5 az egyéb tervfeladatok pedig 4 százalékkal növekednek. A termelés növelésének 89 százalékát termelékenységnöveléssel és 20 százalékát létszámnövekedésből lehet biztosítani. A feladatok végrehajtásához szerény keretek között az anyagi feltételek is biztosítottak. A TANÁCSI IPAR FEJLESZTÉSRE 83 millió, a nagyobb mértékben növekvő exportteljesítés megvalósítására pedig 23 millió forint értékű beruházást használhat fék Az ÉM kommunális területen 10 millió forint értékű bérhízás biztosított, amely még kiegészül a helyi forrásokból származó beruházásokkal is. A víz csatornamű ágazatban közel 759 milliós beruházással számolhatunk. Jelentősebb beruházások lesznek a Szegedi Ecset- és Seprőgyárban, a Tinnyei Mészüzemnél, a fővárosi, szegedi és szekszárdi Fatyolánál, a Bács és Somogy megyei Tőzegkitermelő, a Zala megyei Mészörlfi- és a Szabolcs megyei Csempegyártó vállalatnál. A központi beruházási források természetesen nem fedezik minden vonatkozásban a szükségletet, ezért nagyobb mértékben kell támaszkodni a helyi lehetőségek feltárására és felhasználására, a meglevő eszközök jobb kihasználására. A gazdasági feladatok eredményes megvalósítását kell hogy segítsék különböző szinten a szakszervezeti szerveik. A december 19-én nyilvánosságra hozott 1966. évi tervfeladatok, a gazdasági, ár- és bérpolitikai intézkedések alapvetően a népgazdaság helyes irányú és arányú fejlesztését szolgálják. Az 1966. február 1-től életbe lépő, 4—10 százalékos béremelés a helyiipar, az építő, a kommunális és szolgáltató, a víz, csatorna és fürdő vállalatok fizikai dolgozóinak jelentős részét érinti. A termelést közvetlenül irányító művezetők és főművezetők havi 190—399 forint béremelésben részesülnek. A fenti bérintézkedéseken kívül az éves bérfejlesztésre az iparban 1,6, az ÉM kommunális területen 1,5 és a vízmű vállalatoknál 1,2 százalékos fejlesztésre van lehetőség. Mindez együttvéve lehetővé teszi, hogy a helyi iparban és kommunális vállalatoknál rendezzék az eddigi bérproblémákat. A GAZDASÁGI IRÁNYÍTÓ MUNKA iránt jelentkező igény, mely a munka jobb megszervezésében fejeződik ki, hasonló követelményt jelent a szakszervezeti szervek számára is elsősorban a versenymozg.Im kiszélesítésének és hatékonyságának fokozásában. Az eredményes csoportos versenyformákon belül (brigád, szocialista brigád, szocialista műhely verseny) minden területen az egyéni verseny fokozottabb kibontakozását kell segíteni. Az újító- és versenymozgalom szoros egységének megteremtésével biztosíthatjuk a munkaverseny minőségi fejlődését. A munkások mélyen óhajtják az eléjük kitűzött gazdasági feladatok megvalósulását. Ahhoz, hogy ebben eredményesen közreműködjenek, igényelni, és a gazdálkodás-irányításban figyelembe kell venni kezdeményezésüket. A mindennapi termelésben jelentkező kisebb-nagyobb hibákat legjobban e feladatot végző munkások látják. Ezért csak az ő tanácsaik, javaslataik figyelembevételével lehet állandó javulást elérni. A munkaverseny megszervezésén kívül ebben az időszakban még jelentős feladatok állnak a szakszervezeti szervek előtt a dolgozókat legjobban érintő üzemi demokrácia fejlesztésében és a helyes anyagi ösztönzők kialakításában. Az üzemi demokrácia fejlesztésének egyik hatásos módszere a termelési tanácskozás. Az elmúlt években már kis csoportokban tartották a tanácskozásokat, melynek további szélesítésére, tartalmi javítására a szakszervezeti szerveknek sok gondot kell fordítani. Az új formák csak eszközei a cél elérésének, ezért azt kell elérni, hogy a dolgozók olyan tájékoztatást kapjanak, amely lehetővé teszi, hogy a termelésben szerzett tapasztalataik felhasználásával, a gazdasági vezetők segítségére legyenek. A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK a helyi bérpolitika kialakításának kezdeményezői legyenek. Ne engedjék az általános bérezési formák vállalatra történő mechanikus másolását. h.T •. a d dolgozók és a vállalat érdekeit egyeztetve, a termelési feladatok eredményes megvalósítását és az igazságos bérezést tartsák szem előtt az anyagi ösztönzők kialakításában A szakszervezeti szerveknek feladataik ellátásához a társadalmi aktivisták tömeges foglalkoztatása szükséges mert csak így tudják hivatásukat, a dolgozók és a népgazdaság érdekeit védelmezni. KONRÁD ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S AME |Y.iIPARI ÉS VAROSGAZDASÁGI 001 GO16K SZAKSZERVEZ !ÉNEK LAPJA | Sipenstßen gazdag. * frazdag. Új évet simánunk minden dolgozónak Elnökség Több önállóság , kevesebb adm Vsta a gazdaságirányításról a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál Szakszervezetünk kezdeményezésére tanácskozásokat szerveztünk üzemeinkben a gazdaságirányítási rendszer néhány kérdéséről. Tanácsokat, közösen kialakított javaslatokat gyűjtöttünk ezeken a tanácskozásokon, hogy segíthessük vele a párt központi bizottsága novemberi határozatának végrehajtását, s ugyanakkor a jövő gazdasági mechanizmusában megkeressük a szakszervezeti munkahelyét. Szabadabb munkaerő és bérgazdálkodás A Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál heten vettek részt a vitában: az igazgató, a főkönyvelő, a terv-, a termelési, a munkaügyi osztály vezetője, az szb. titkár és a szakszervezet központjának küldötte. Nézetek csaptak öszsze, érvek, ellenérvek hangzottak el, látszott, hogy a témán mindannyian sokszor és sokat töprengtek már. Milyen mértékű legyen a felsőbb szervek irányító munkája? — ez volt a vita egyik fő kérdése és általános a vélemény, hogy a jobb gazdálkodás érdekében a jelenleginél nagyobb önállóságra van szükség. Úgy vélekedtek: helyes, ha a felügyeleti szerv jogkörében marad a tervjóváhagyás, de a kiemelt termékeken kívül ne kapjanak kötött tervszámokat a vállalatok Mindenképpen indokolt a szabadabb munkaerő- és bérgazdálkodás is, s elsősorban ezekhez kell az igazgatóknak több önállóságot biztosítani. Nincs szükség arra, hogy a vállalat a termelés minden apró részletét meghatározó mutatót megkapjon, elégséges a termelékenységi, az átlagkereseti és a kiemelt termékek maA mai helyzetben az általuk is túlzottnak tartott adminisztráció miatt gyakran a belső, az elemzéssel foglalkozó munkára alig jut idő, így mondták: »Nehezen szakíthatunk még arra is néhány napot, hogy a vállalat 90 millió forint azója is. Lényegében ez a három tényező dönti el, mit és hogyan teljesítsenek a vállalat és a népgazdaság érdekében. Temérdek felesleges munkát, gyakran bosszúságot okoz a különböző intézményeknek írt jelentések sokasága. Rendszeresen kérnek írásos jelentéseket a Fővárosi Tanácstól, a Statisztikai Hivataltól, a Magyar Nemzeti Banktól, a budapesti és a kerületi pártbizottságtól, a kerületi tanácstól, a szakszervezettől, és csak a szempontok különböznek, mert — érthetően — a számok, adatok, tények azonosak. A tervjelentések példul ezek: szöveges mérleg, tervbeszámoló, PB intézkedési terv, műszintterv, takarékossági terv, nyereségindoklás, beszámoló a banknak stb. Tökéletesen elegendő lenne a szöveges mérleg, mert ez a gazdálkodást tartalmazza, a műszaki beszámoló, mert ez a jelenlegi gyártásfeltételeket és a műszaki fejlesztést foglalhatná össze, valamint a PB intézkedési terv, amely a vállalat mozgalmi beszámolójával foglalkozik. Mos önköltségét részletesen elemezzük, pedig ez lenne elsősorban a munkánk.« A sok irányító miatt oly gyakoriak a párhuzamos vizsgálatok, revíziós ellenőrzések. Most is három különböző szerv tartott vizsgálatot, szinte ugyanarról a témáról, s aligalig különböző szempontokkal. Érthetően azt várják: ne csak a vállalatok egyszerűsítsenek, hanem a felügyeleti szervek is. Feltétlenül megkönnyítené a munkát az egységes statisztika, az előzetes és párhuzamos adatközlések megszüntetése és az évközbeni utasítások arányának csökkentése. A vitában résztvevők egyetértettek abban, hogy szabadabb bérgazdálkodással megoldható lenne a bérezés ösztönző továbbfejlesztése és a célszerű premizálás is. Jogos az átlagbérek megkötése, hiszen országosan így lehet arányban tartani a béreket és az árualapokat. Miért ne tartozhatna azonban a vállalatra, hogy az előírt átlagbérekkel hogyan gazdálkodjanak? Kevesebb kerülne a vállalatnak, ha például 15 magasabb képesítésű ember, magasabb átlagbérrel végezné el egy-egy osztályon a munkát 20 gyenge, vagy közepes kvalifikáltságú dolgozó helyett. A jelenlegi megkötöttségek miatt alakul ki olyan helyzet, hogy ha elmegy tőlük egy rész. Miért nem bízhatunk jobban a szakszervezeti bizottságban, a pártszervezetben, s a nekik adott ellenőrzési lehetőségekben? S miért nincs mód, hogy a vállalat vezetője olyanokat is premizáljon, akik ma beosztásuk miatt ezt nem kaphatnak? — kérdezték, s mindjárt indokolták is. — Ez is az önállósághoz tartozik. Jogosulatlannak tartják azt is, hogy a vállalatokat jellegeik és létszámuk miatt még mindig kategorizálják. Ez a mintegy évtizedes kategórizálás már elavult és a vita résztvevői szerint népgazdasági érdek sem indokolja a megkülönböztetést. Ebből adódik, hogy például a Zománcipari Művek és a Főv. Gázkészülékgyártó Vállágvezető, szinte lehetetlen pótlása. Az a technológus, aki ma 2100 forintot keres és csak kismértékben felelős munkájáért, semmiképpen sem vállalja, hogy a lehetséges 150 forintos béremelés mellett, a minden felelősséggel járó vezetői teendőket ellássa. Ilyen eset volt a vállalatnál és a kiszemeltek mindegyike így érvelt: »Ugyan, ne toljanak ki velem, ne emeljenek ki, nem jó az nekem." Az önálló bérgazdálkodás mellett mód nyílna a nélkülözhetetlen tartalékképzésére és a célszerűbb premizálásra is A műszaki fejlesztésnek például az az egyik akadályozója, hogy az érvényben levő premizálási rendszer nem ösztönöz, hogy új gyártmányok tervezésén törjék fejüket, korszerűbb gyártás- és technológiafejlesztésen gondolkodjanak. Erre nincs idő — mondták —, mert ha elmaradunk a sok előírt mutató valamelyikének teljesítésében, nem kapunk prémiumot. Az igazgató pedig nem jutalmazhat, mindig, hiszen a szabályok az ő kézjét is kötik. Salát vezetőinek bérében mintegy 500—600 forint a különbség, holott, mint profiltársak hasonló feladatokat látnak el. Helyesnek tartanák ennek a felülvizsgálatát is. Sok kérdésről szó esett még a vitában, javaslatokat mondtak az anyagellátás javításáról, a munkaruhaelosztás módosításáról, a tanácsi irányítás módszereiről, a második műszak ösztönzőbb szervezéséről, a beruházások egyszerűsítéséről és a célszerű árrendszer kialakításáról stb. Ez a tanácskozás is bizonyította, hogy szükséges volt a párt Központi Bizottságának határozata a gazdaságirányítás felülvizsgálatáról. K. A. Három szerv, három vizsgálat Indokolt-e a kategorizáld? A bizalmi a dolgozók képviselője Szakszervezetünk elnöksége május 11-i ülésén határozatot hozott a bizalmiak és szakszervezeti csoportok munkájának megjavításáról. A határozat célja az volt, hogy a bizalmiak tájékoztatásával, ismereteik bővítésével, önállóságuk biztosításával a szakszervezeti munkába való fokozott bevonásukkal növekedjék a munka hatékonysága. A határozat megjelenését követő időben valóban javult a bizalmiak munkája Borsod megyében is. A Miskolci Finommechanikai Vállalat szakszervezeti titkára Stefán elvtárs tájékoztat. — A határozatban foglaltakat szb-ülésen tárgyaltuk meg, majd a bizalmiakkal kibővített megbeszélésen foglalkoztunk a végrehajtással. Véleményünk zerint szükség volt már erre a határozatra, mert — bár a rá bizalmiaink igen lelkesek — nehezen tudják feladataikateljesíteni, elsősorban a vállalat széttagoltsága miatt. A korábbiakban sok összeütközés volt a részlegvezetőkkel is, mivel ők csak a mindenáron való termelést tartották szem előtt, az emberek gondjaival, bajaival nem törődtek. — Korábban csak ellentét volt köztem és az üzemvezető között — halljuk Hegedűs Sándortól, aki a neon üzem bizalmija. A határozat megjelenése után megbeszéltem vele a határozatot, ettől kezdve minden problémát közösen oldunk meg. Ha lehetőség van órabéremelésre, jutalmazásra, akkor együtt készítünk javaslatot. Most már olyan jó a kapcsolatunk, hogy néha egymás munkaterületén segítünk a másiknak. Egy alkalommal például valaki meg akarta szüntetni szakszervezeti tagságát. Rajtam kívül az üzemvezető is sietett meggyőzni elhatározásának helytelenségéről. — Más alkalommal tőlem kért segítséget az üzemvezető. Egy neon reklámot a rövid határidőre csak úgy tudtunk volna elkészíteni, ha a dolgozók nagyobb erőfeszítéseket tesznek. Egy rövid csoportértekezletet tartottunk, megbeszéltük, hogy ez nemcsak a vállalat érdeke, hanem a dolgozóké is, így elhatároztuk, hogy vállaljuk a gyors, sürgős munkát. — Fordulnak-e a dolgozók a bizalmihoz különféle ügyesbajos dolgokkal? — A segély és előleg kérelmeken kívül is több alkalommal kérnek segítséget. Egyszer például megtudtuk, hogy egy üzemvezető önhatalmúlag akar elküldeni dolgozókat, pedig az ő hibája miatt nem volt elég munka. A bizalmi közbenjárására ettől eltekintettek, s megjavították a munkaszervezést. Az is előfordul, hogy igaztalan ügy védelmére kérik meg a bizalmit. Az egyik dolgozót olyan munkával bízta meg az üzemvezető, ami neki nem tetszett Kijelentette, hogy ő nem csinálja meg, mert nem szerelő. Erre elküldték lapátolni, ezt a munkát is megtagadta azzal, hogy ő nem segédmunkás. Fegyelmi elé vitték, ő meg azt mondta a bizalminak, hogy most segítsen a szakszervezet. — Megmagyaráztam neki — mondja Hegedűs elvtárs —, hogy a szakszervezet nem a dologkerülők védelmére való, hanem a becsületes dolgozók érdekeit képviseli. — Ma már elértük azt — veszi át a szót Csetneki Sándor, a hűtőgépjavító részleg bizalmija —, hogy a vállalat vezetője nem fogad el olyan fizetésemelési kérelmet, vagy javaslatot, melyen a bizalmi véleménye nem szerepel. Az stb. havonta értkeztetet tart a bizalmiak számára, ahol tájékoztatják a vállalati és szakszervezeti feladatokról őket. Sajnos hiányosság is van. Nem ismertették a bizalmiak csoportjukban a határozatot. Pedig a sok telephellyel, részleggel, üzlettel rendelkező vállalatnál, csak a bizalmiak aktív, lelkes, eredményes ténykedése alapján válik a szakszervezeti munka gyümölcsözővé. Jó úton halad az elnökség határozatának végrehajtása a Miskolci Finommechanikai Vállalatnál. Ha még tovább javítják munkájukat a jelenlegi hiányosságokat felszámolják, az eredmény nem marad el. Szántai Zoltán