Helyiipar és Városgazdaság, 1967 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A VÁLASZTÁS ELŐKÉSZÍTÉSE a budapesti üzemekben A budapesti alapszerveknél 1966-ban sok szó esett a szakszervezeti választásokról. A választás előkészítése, gondolata ma már konkrétan az alapszervezeti munka középpontjába került. Ezt a munkát, a tennivalókat ismertette az a beszélgetéssorozat, amelyet a budapesti szb-titkárokkal folytattunk a közelmúltban. A beszélgetések során világossávált, hogy alapszerveink nagy részénél helyesen látják a feladatokat, értik, hogy mi a tennivaló. Tudják azt is, hogy miben kell gyorsítani az előkészítést, milyen módszereket lehet és kell alkalmazni. Az alapszervezetek zöme — például a Fővárosi Kertészet, a Csatornázási Művek, a VIII. kerületi HKI, a KIOSZ Budapesti Titkárság, a Vasipari KISZÖV — elkészítette az alapszervi kádernyilvántartási és káderfejlesztési terveket. Ezekben számbavették az öszszes aktivistát, korát, iskolai végzettségét, funkciójában eltöltött idejét, mozgalmi iskolai végzettségét. Számbavették, hogy milyen oktatásra javasolják őket (állami, SZOT, pártiskolára, stb.) a választás után. Megvizsgálták a szakszervezeti tagokat olyan szempontból, hogy az elmúlt két év alatt munkájuk, társadalmi aktivitásuk, emberi magatartásuk alapján kire lehet, mint szakszervezeti aktivistára számítani. Ezt a számbavételt követte — és ez a munka jelenleg is folyik — az egyéni beszélgetés. Ehhez is pontos tervet készítettek alapszerveink. Különösen jó munkát végzett e téren a XXI. kerületi HKI, a Fővárosi Díjbeszedő, az Építőipari KISZÖV alapszervezete. A beszélgetések során tisztázták, hogy ki vállalja és ki nem a jövőben a munkát. Kit és miért nem javasolt funkcióba az szb, az mb. Megköszönték a tisztségviselők eddigi munkáját, felhívták a figyelmüket a más területen alkalmazott jó módszerekre, bíráltak. A beszélgetés egyben felkészítés is a választásra, a szakszervezeti csoportértekezletekre, a műhely- vagy osztálybizottsági választásokra. A választás politikai előkészítését nagymértékben segítették azok az szb-ülések, aktívaértekezletek, munkásgyűlések, ahol az MSZMP Politikai Bizottságának május 10-i határozatát tárgyalták alapszerveink. A tapasztalat azt mutatja, hogy az előbb említett határozat a SZOT augusztus 5-i határozata és központi vezetőségünk munkaprogramjának elemzése, helyes értelmezése, az aktivistákkal, a tagsággal való megbeszélés alapvetően fontos a választási munka során, a választási beszámolók elkészítésében. Nagy lendületet adott a politikai munkához az MSZMP IX. kongresszusa, az ott elhangzott, az egész népet érintő, a szakszervezetek szerepével foglalkozó kérdések. Ezek feldolgozása nagyon fontos feladat valamennyi alapszerv részére. Az előkészítés lényeges része az elmúlt évek munkáját bemutató üzemi kiállítások rendezése. A IX. kerületi HKI alapszervezete például képekkel, tablókkal, számokkal illusztrálja a szakszervezeti munkát, az eredményeket, az aktívahálózat tevékenységét. Elviszik a tablókat a munkahelyekre is, hogy minden dolgozó megismerje. Több alapszervnél közös pártvezetőségi ülésen, szakszervezeti és pártbizalmi értekezleteken beszélték meg a választási feladatokat. A választásokat segítették a decemberben megtartott aktívaértekezletek, taggyűlések, ahol megválasztották a jelölőbizottságokat. Ezek fontos szerepet töltenek be a választási taggyűlés előkészítésében, lebonyolításában. Tagjainak ismerni kell az alapszervi munkát, el kell jutniuk a tagsághoz. Rajtuk múlik, hogy a tagságból a legjobbakat, a dolgozók által javasoltakat terjesszék a taggyűlés elé. A jelenlegi legfontosabb feladatokat a következőkben lehet összefoglalni: Az alapszervek vezetőségei kérjék és igényeljék a pártvezetőségek, a gazdasági vezetők segítségét. Kérjék a gazdasági vezetésben dolgozó szakszervezeti tagok aktív, példamutató tevékenységét a választások során. Segíteni kell a jelölőbizottságoknak az alapos, sokrétű munkában. A tagság mondjon véleményt, tegyen javaslatokat a megválasztandó tisztségviselőkre. Sokrétű, alapos és időben előkészített beszámolókat kell összeállítani. Alapvetően fontos a jövő feladatainak meghatározása. Ezen belül feladatokat ne általánosságban, hanem az adott csoportra, műhelyre, alapszervre vonatkozóan határozzák meg. A választás után elsősorban az új aktivistákat kell előkészíteni, eligazítani a munkában, megtanítani őket a legfontosabb feladataikra. Az alapos előkészítés, a megfelelő végrehajtás, a tagság egészének közös munkája új lendületet ad az egész szakszervezeti munkának. Télapó Dörmögve, botjával nagyokat koppantva vonult végig a százegy éves Télapó a termen. A kisebb gyerekek megszeppenve nézték szakállát és félelmes virgácsát. Ahogy az asztal felé ért, a figyelem inkább puttonya felé terelődött amelyből csomagok tucatjai kandikáltak ki. Az apró emberkék fejében borús gondolatok zavarták egymást. Miért is vertem meg a kistestvérem, nem kellett volna csavarognom iskola helyett; ezután mindig megeszem a főzeléket is. Mindezeket a fejükre olvasta a Télapó, amikor magához hívta őket. Egyegy verssel, vagy énekkel kiengesztelték a »nagy számonkérőt« és mindnyájan megkapták az annyira óhajtott csomagot. A Győri Városgazdálkodási és Útkarbantartó Vállalatnál évek óta megjelenik a Télapó. A dorgálás félelme mellett igazában az ajándékozás boldog izgalma uralkodott a gyerekeken. Azért mi sem maradtunk öröm nélkül, mert igaz, hogy jó érzés kapni, de talán még jobb érzés adni. Bognár Béla Helyes bérgazdálkodással a dolgozók egyetértenek Az üzemeknek kiadott gazdálkodási irányelvek a kötelező mutatók, a központilag jóváhagyott anyagok körének csökkentésével a vállalatok egyszerűsített gazdálkodását kívánják segíteni. A vállalatok egyre több eszközt és lehetőséget kapnak az ésszerű, öntevékeny munkához. Ez egyúttal a meglevő lehetőségek maximális hasznosítását — emberi és anyagi vonatkozásban egyaránt — a feladatok hatékony végrehajtását is jelentheti. A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál az adott lehetőségek optimális kihasználására törekedtek. Ez tükröződik az 1966-os évi bérmegtakarítás felhasználásában is, ami e vállalatnál tervszerűen történt. Miért érdemel ez különösebb figyelmet? Elsősorban a tervszerű felhasználás miatt, ami még nem általánosan jellemző vállalatainknál. A vállalat vezetősége már az elmúlt évben törekedett arra, hogy a végzett munka menynyiségi és minőségi megkülönböztetése kifejezésre jusson a dolgozók keresetében is. Ennek érdekében már szeptemberben megkezdték a tartós létszám és az átlagbér megtakarításból eredő bérmegtakarítás céltudatos felhasználását. A készárutermelés ütemének fokozása, a termelékenység növelése érdekében a munkás állományú dolgozók részére, havonta meghatározott feladatok teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért növekvő tendenciájú termelési célprémiumot tűzött ki a vállalat vezetősége. A feladatokat és a célprémiumok összegét üzemrészenként határozták meg. Egy-egy hónap termelése után a célprémium egyénekre történő felosztását az üzemrész kollektívájának bevonásával a művezető és a szakszervezeti bizalmi végezte. Az első célprémium felosztására még az egyenlősdi volt a jellemző. Ekkor még arra ügyeltek, hogy senki ne sértődjön meg, mindenki elégedett legyen. Ez csak látszólagos megelégedettséget eredményezhetett. Az ilyen felosztással éppen azok nem lehettek elégedettek, akik munkájukkal többet adtak az eredményekhez. A gazdasági vezetés az szb egyetértésével ezt a formát — a dolgozók kérésére — megszüntette. A jól dolgozók ugyanis felléptek az egyenlősdi ellen, és a célprémiumok felosztását ettől kezdve a bírálat, a közös tevékenységben való részvétel mérlegelése jellemezte. Ez megnyilvánult a jól dolgozók havi 300—500 forintot kitevő céljutalmában és a hanyagok elmarasztalásában is. A termelési célprémium hatására a vállalat termelésében ugrásszerű fejlődés következett be. A több termelésre és a jobb minőségre törekvés mellett azonban az elvtársi segítségnyújtás sem maradt el a szocialista brigádok és egyének között. Akadt példa az üzemrészek közötti segítségnyújtásra is, amely nélkül a műhely kollektívájának egész hónapi törekvése kárba veszett volna. A fokozott ütem nagyobb gondosságot, szervezett anyagellátást, jól előkészített technológiai folyamatot, megfelelő üzemszervezést igényelt a műszaki dolgozóktól is. Ennek érdekében egy-egy üzemrész munkájának segítésével megbíztak egy műszaki és egy adminisztratív dolgozót. Ezzel elérték, hogy a gyártmányok ütemezése és anyagellátása összhangban van, ami a teljesítmények növelése mellett az állásidők csökkenésével is járt A gazdasági eredményekkel egyidejűleg megteremtődött a munkások és műszakiak szoros együttműködése, egymás segítése. A Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnál látott törekvések, módszerek már a szükséges változások jegyében történtek. E tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új módszerek keresésében a munkások és a vezetők megtalálták a közös hangot, amely megfelelően szolgálja a társadalmi érdeket is. A vállalat vezetősége, szakszervezeti bizottsága szerint ez csak a kezdet, amit tovább kell javítani, mert csak így látják biztosítottnak az 1967. évi célkitűzések hiánytalan megvalósítását. Kecse Iűésné A dolgozók segítségével eredményes a munka Négy kisebb helyiipari vállalatból és a Vas- és Szerelőipari Trösztből alakult meg a Fővárosi Vasipari Vállalat 1964. januárjában. Az összevonás után egy hónapon belül megválasztották a szakszervezeti bizottságot és a Társadalombiztosítási Tanácsot. A TT munkáját mindig féléves munkaterv alapján végezte, amelyben rögzítettük a feladatokat. A TT és hat albizottságának eredményes munkáját bizonyítja, hogy vállalatunk gazdasági eredményein túlmenően, dolgozóink szociális körülményei is javultak az átszervezés előtti időszakhoz képest. Természetesen ez a javulás nem azt jelenti, hogy problémáink nincsenek. A választások óta a feladatok megoldásában dolgozóink véleménye és javaslata szélesebb körben érvényesült. Az üdülési albizottság kisebb egységekre bontva leadta az üdülőjegyeket, hogy szűkebb körben, maguk a dolgozók döntsék el, ki a legérdemesebb arra, hogy üdülésben részesüljön. Ugyancsak ezt az elvet követtük a vállalati üdülőjegyek elosztásában is. Ezt a módszert — amelyet a szakszervezet elnökségének határozata alapján vezettünk be — dolgozóink helyesnek tartják. Hasonlóan jártunk el az előlegek és segélyek kiutalásánál is. A segély és előleg keretet a létszám figyelembevételével határoztuk meg, és adtuk le a gyáregységeknek. Az esetenkénti elbírálás a bizalmiak javaslata alapján ugyancsak szűkebb körben — szakszervezeti csoportonként — történt, ahol a körülményeket, a dolgozók rászorultságát közelebbről ismerik. Beteglátogatásnál az elmúlt választások előtt voltak problémák, melyek abból adódtak, hogy vállalatunk széttagoltsága következtében nehezen lehetett a beteglátogatást végző dolgozóknak a látogatási költségeket visszatéríteni. Ennek megoldására a beteglátogatási albizottság vezetőjének egy keretösszeget biztosítottunk, amiből a látogatások lebonyolításakor gyorsan tudják a beteglátogatók költségeit visszatéríteni. A beteglátogatás ennek következtében és a szervezettebb irányítással kielégítően tevékenykedik. Beteglátogatóink sok esetben a beteg dolgozóknak segítséget nyújtanak. Ha szociális körülményei azt indokolttá teszik, javasolják segélyezését. Nyugdíjelőkészítő albizottságunk munkája dicséretet érdemel. Vállalatunknál sok olyan dolgozó van, akinek nyugdíjügyeit intézni és rendezni kell. A nyugdíjelőkészítő bizottság 1964. közepe óta tevékenykedik és évenként átlagosan 80 dolgozó nyugdíjazását készíti elő. A bizottság tagjai eredményes munkát végeznek, amit az is bizonyít, hogy a TT-hez sem felsőbb szervek, sem a dolgozók részéről kifogás nem érkezett. Az egészségügyi albizottság tevékenységét ugyancsak nehezíti a vállalat széttagoltsága. A még mindig előforduló átcsoportosítások következtében felvetődő egészségügyi igényeket nehéz kielégíteni. Eredményeink azért itt is elég szépek, mert például több üzemrészben sikerült a melegvízszolgáltatást, a kulturáltabb ebédeltetést létrehozni, az öltözők, mosdók állapotát megjavítani. Az elmúlt években mindig idejében mozgósítottunk, mind a téli, mind a nyári felkészülésre. Az 1966. évben ennek során mintegy 200 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek dolgozóink. Az elmondottakból kitűnik, hogy a TT munkája a vállalat széttagoltsága következtében eléggé nehéz, s a munkánkban az elmondott eredmények mellett vannak hibák is, de arra törekedtünk, hogy a jelentkező problémákat minden vonatkozásban erőnkhöz mérten megoldjuk. A TT albizottságok tevékenységének elemzésére az albizottságokat kibővített megbeszélésre hívtuk össze. Beszéltünk arról, hogy munkánkban mi volt a jó, milyen hiányosságok voltak és a problémák felszámolására milyen intézkedéseket kell tennünk. Most, hogy a szakszervezeti szervek újjáválasztására készülünk, az eddigi módszerek alkalmazásának elemzésén keresztül azt kívánjuk az újonnan megválasztandó TT-nak, hogy munkáját a tapasztalatok felhasználásával még eredményesebben tudja dolgozóink érdekeinek megfelelően a választások után gyümölcsöztetni. Slag Jánosné Amit a nyugdíjba menőknek tudni kell Egy élet munkásságának gyümölcse, évtizedek fárasztó munkájának ellenértéke, amely az anyagi gondoktól és a nélküözéstől mentessé teszi az öregkort, — ilyesmire szoktunk gondolni a nyugdíjjal kapcsolatban. Ezért nem felesleges, hogy a nyugdíj megállapításával kapcsolatos kérdésekről egy kis tájékoztatást adjunk, amely rövid és átfogó jellegénél fogva természetesen az összes részletkérdésekre nem terjedhet ki, de mindenesetre a legáltalánosabb és leggyakrabban felmerülő kérdéseket érinti. A nyugdíjat kérni, vagy amint hivatalos nyelven mondják, igényelni kell. Ezt a majdnem mindenki által ismert szabályt csak azért tartjuk szükségesnek leszögezni, mert előfordult olyan téves hiedelem, hogy a nyugdíjazási feltételek beállása esetén automatikusan, minden további lépés megtétele nélkül megállapítják a nyugdíjat. Néhány év óta már a legtöbb üzemben működnek a szakszervezeti bizottság keretén belül ún. nyugdíj előkészítő albizottságok, amelyek nemcsak a hivatali ügyek intézésében nem kellő jártassággal bíró dolgozók helyzetét könnyebbítik meg, hanem jelentős mértékű segítséget nyújtanak a nyugdíjmegállapító szerveknek is. A vállalati nyugdíjelőkészítés során ez a bizottság szakszerűen felveszi a dolgozótól az adatokat és a lehetőségekhez képest gondoskodik a szükséges igazolások beszerzéséről, mindezek után pedig az igényt továbbítja a nyugdíjmegállapító szervhez. A dolgozót tehát ez az ügyintézési forma sok időt rabló utánjárástól mentesíti. A szakszervezetünkhöz tartozó budapesti vállalatok közül 68 üzemben működik nyugdíjelőkészítő albizottság, melyek 1966 első kilenc hónapjában 433 időelismerést, 1368 nyugdíjigényt és 218 rokkantsági nyugdíjügyet intéztek. Elintézés alatt áll még ebben az évben 522 dolgozó nyugdíjügye. Hasonló az arány a vidéki üzemekben is. Igen sok nyugdíjazás előtt álló dolgozónak kételyei vannak, hogy vajon a nyugdíj megállapító szerv ki tud-e mutatni legalább annyi szolgálati időt, amennyi a nyugdíjhoz szükséges, »megvannak-e az évek« — amint mondani szokták.. Az ilyen problémákra ad megoldást az a lehetőség, hogy a korhatárt betöltött, vagy a korhatár betöltése előtt álló dolgozó kérheti a nyugdíjra jogosító szolgálati idejének az elismerését a Társadalombiztosítási Igazgatóságtól, amely azután határozatot hoz a figyelembe vehető szolgálati időkről. Ez a határozat ugyanolyan jellegű, mint a nyugdíjmegállapító határozat, tehát jogorvoslati lehetőség is van ellene. Eltérés azonban az, hogy a nyugdíj öszszegére vonatkozóan semmiféle megállapítást nem tartalmaz, csupán a figyelembe vehető szolgálati időket mutatja ki, így azután, ha a határozat kielégítő, a dolgozó nyugodtan tehet lépéseket a munkaviszonya megszüntetése érdekében, ha pedig nem kielégítő, akkor pontosan megtudja, hogy még mennyi időt kell dolgoznia ahhoz, hogy nyugdíjba mehessen. Már volt szó a nyugdíjkorhatárról, de most közelebbről is meghatározzuk ezt a fogalmat. A nyugdíjkorhatár-elérése annak az életévnek a betöltését jelenti, amely évben a dolgozó az öregségi nyugdíjra — megfelelő számú szolgálati évek esetén — jogosultságot szerez. A korhatár férfiaknál a hatvanadik, nőknél pedig az ötvenötödik életév betöltése. Időnként lábrakapnak és elég széles körben terjednek a korhatár leszállításával kapcsolatos hírek. Ezeknek a híreszteléseknek semmi alapjuk nincs, mivel az átlagos egészségügyi állapotban levő dolgozóknál élettanilag sem indokolt a munka korábbi abbahagyása aktív, munkaképes korukban. A mi nyugdíjjogszabályaink viszonylag alacsonyan állapítják meg az öregségi korhatárt, számos fejlett nyugdíjrendszerrel rendelkező nyugati tőkés országban öt évvel magasabb a nyugdíjkorhatár mint nálunk. A korhatár betöltésén kívül a másik szükséges és elengedhetetlen feltétel a nyugdíjhoz a megfelelő számú szolgálati évek megszerzése. Ebben az esztendőben 22 év lesz szükséges és így nő fokozatosan 25 évre a megkívánt szolgálati idő. Lényeges azonban, hogy már 10 évi szolgálat esetén is jár nyugdíj, aminek az elnevezése öregségi résznyugdíj, szemben az előbb említett teljes nyugdíjjal. A kettő között összegszerűségben van különbség. A nyugdíj összege két tényezőből tevődik össze: a törzsnyugdíjból és a százalékos nyugdíj kiegészítésből. A törzsnyugdíj az átlagkereset 50 százaléka, de csak akkor, ha a dolgozó a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte. Ha a szolgálati évek száma kevesebb, akkor annyiszor 2 százalékkal kisebb a törzsnyugdíj, ahány év a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időből hiányzik. Az így kiszámított törzsnyugdíjat azután annyi százalékkal kell növelni, amennyi a megszerzett szolgálati évek száma. Egy példán keresztül jobban megérthetjük ezeket a rendelkezéseket. Tegyük fel, hogy a dolgozó 1966- ban megy nyugdíjba és az irányadó munkabér átlaga 1630 forint. Ea ez a dolgozó 21 szolgálati évvel rendelkezik, akkor a törzsnyugdíja a munkabérátlag 50 százaléka, vagyis 800 forint, amelyhez még nyugdíjkiegészítés címén hozzájön a 800 Ft-nak 21 százaléka, vagyis 168 forint, tehát a havi nyugdíj összege 968 forint lesz. Ha ugyanennek a dolgozónak a szolgálati ideje 17 év, akkor a következőképpen alakul a nyugdíja: a teljes nyugdíjhoz szükséges 21 szolgálati időből hiányzik 4 év, tehát 42 , 8 százalékkal kisebb lesz a törzsnyugdíj. Eszerint tehát az átlagkereset 42 százalékát fogják törzsnyugdíjként megállapítani, ami 1600 Ft-os átlagnál 672 forintot tesz ki. Ehhez még hozzájön 17 százalék nyugdíjkiegészítés, vagyis 114 forint, a nyugdíjösszeg tehát 672 + 114 + 786 forint lesz. A legtöbb vitatott kérdés a nyugdíjszabályok alkalmazása körében a szolgálati évek megállapításával kapcsolatban szokott felmerülni. A szolgálati idők egybeszámítása szempontjából igen lényeges szabály, hogy az egyes szolgálatok között nem lehet öt évnél hoszszabb megszakítás. A munkaviszonyoknak tehát nem kell olyan értelemben folyamatosaknak lenniük, mint ahogy azt a Munka Törvénykönyve pl. a pótszabadságnál és más juttatásoknál megkívánja, csupán az a fontos, hogy ne teljen el több mint öt év az egyik munkaviszony megszűnése és a rákövetkező újabb munkaviszony kezdete között, mert az utóbbi esetben az összes megszakítás előtti munkaviszonyt figyelmen kívül kell hagyni. Kivételt csak az az esetképes és nem jogvesztő hatályú az öt évet meghaladó megszakítás, ha a dolgozó a megszakítást megelőző szolgálati idő utolsó napjától számított 10 éven belül, de legkésőbb 1951. december 31-ig, újabb 350 napi szolgálati időt szerzett. Erre egy példa: a dolgozónak 1942. december 31-én megszűnt a munkaviszonya és az ezt követő újabb munkaviszonya 1949. január 1-től 1949. december 31-ig tartott. Ez esetben — az öt évet meghaladó megszakítás ellenére — az 1949. december 31-ig fennállott munkaviszonyhoz hozzászámítható az 1949. január 1-én kezdődött újabb munkaviszonyhoz, mert még 1952. január 1 -ét megelőzően szerzett a dolgozó újabb 350 napi szolgálati időt. Ha csak vázlatosan is, de a fentiekben igyekeztünk némi átfogó tájékoztatást nyújtani a nyugdíj igénylésével és megállapításával kapcsolatos kérdésekről. A téma sokrétű volta folytán természetszerűleg minden részletkérdésre kitérni nem tudtunk, de talán így is hasznos lesz e sorok tanulmányozása az érdekelteknek és azoknak, akiket még ezek a kérdések közelebbről érdekelnek. DR. VÖRÖS FERENC Szakszervezeti Bizottságok! Országjáráshoz, tsz- és üzemlátogatáshoz béreljenek KÜLÖNJÁRATÚ AUTÓBUSZT felvilágosítást ad a MÁVAUT Budapest V., Engels téri pályaudvar és az IBUSZ kirendeltségei