Helyiipar és Városgazdaság, 1968 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A HELYIIPARI ÉS VAROSCAZDALACI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Ára: 50 fillér 1968 JANUÁR Szakszervezetünk Központi Vezetősége őszinte szívvel mond köszönetet egész tagságunknak, tisztségviselőinknek, a munkában élenjáró szocialista brigádok tagjainak. Nehéz, de eredményekben gazdag év munkája van mögöttünk. Központi Vezetőségünk úgy értékeli a végzett munkát, hogy a tervek sikeres teljesítése mellett jól felkészült minden vezetőnk és egész tagságunk az új gazdasági irányítási rendszer 1968. január 1-i bevezetésére. Eredményekben gazdag, egyéni életükben is sikeres, boldog új esztendőt kíván egész tagságunknak a Központi Vezetőség. ÜLÉSEZETT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG A gazdaságirányítás reformja megszabja tennivalóinkat A szakszervezet Központi Vezetősége december 19-i ülésén megvitatta a kongresszus óta végzett munkát, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével kapcsolatos tennivalókat. A kiegészítő szóbeli jelentésekkel együtt elfogadta a szakszervezet 1968. évi munkaprogramját és az elnökség első félévi munkatervét. Határozattá emelte a KV és az elnökség feladataira, munkamódszerére valamint a KV rétegbizottságainak megalakítására vonatkozó javaslatot. Jóváhagyta továbbá a szakszervezet 1968. évi költségvetését. A Központi Vezetőség ülésén és annak munkájában részt vett Gál László elvtárs, a SZOT titkára is. A kongresszus óta eltelt időszakról szólva Fabók elvtárs megállapította, hogy szakszervezetünk szervei jól vizsgáztak. Ezt bizonyította az a negyvenöt megtartott aktívaértekezlet, melyeken mintegy ötezer tisztségviselő vett részt. Véleményt mondtak és állást foglaltak a gazdálkodás reformjának helyességéről, szükségességéről. Arról adtak bizonyságot, hogy tagságunk bizakodó és támogatja pártunk és kormányunk határozatait, bár néhány kérdésben még ma is van bizonytalanság, helytelen szemlélet és értelmezés. Segítette aktivistáink munkáját, hogy a kongreszszust követő héten valamennyi alapszervezethez eljuttattuk a kongresszus határozatát Főtitkárunk szólt dolgozóink becsületes és elismerésre méltó helytállásáról a jubileumi munkaversenyben. Eredményeként a Könnyűipari Minisztériumhoz tartozó tanácsi vállalatok, mintegy 3 százalékkal teljesítik túl évi tervüket, 14 százalékkal nagyobb termelési értéket állítva elő, mint 1966-ban. Jelentős a foglalkoztatott munkások arányának növekedése és a tervezettnek megfelelően emelkedtek az átlagbérek is. A faiparban például 4,8, a textiltisztítóiparban 4 százalékkal. Az 1968. évre készülő tervekről megállapítható, hogy azok reálisak, figyelembe veszik a fejlődés követelményeit, teljesíthetők lesznek. Az iparban 6-7 százalékos termelés növekedéssel számolhatunk. Az ágazati szakmákban, így az Építés- és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság területén, az idei tényszámokat mintegy másfél-kétmilliárd forinttal szeretnék túlszárnyalni. Meg kell emlékeznünk arról a követendő példamutatásról, amellyel hét vállalatunk kollektívája versenyez a Szocialista munka vállalata cím elnyeréséért. Hadd említsünk egyet a legjobbak közül. Például a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatot, ahol 10 millió forinttal nagyobb termelési értéket produl Seprényi Sándornak, a szakszervezet elnökének megnyitója után Fabók Zoltán főtitkár adott szóbeli kiegészítést az első napirendi ponthoz. * A SZOT legutóbbi üléséről szólva Fabók elvtárs elmondotta, hogy az ott hozott állásfoglalás és határozat alapvetően megszabja a szakszervezeti mozgalom tennivalóit és a mostani KV ülés hivatott, hogy ennek nyomán megszabja a helyi ipari és városgazdasági dolgozók feladatait is. A SZOT egy éves munkaprogramjának figyelembevételével dolgozta ki az elnökség az 1968. évi programot és az első félévi munkatervet. kaltak a tervezettnél. Reális alapot teremtettek ahhoz, hogy 1968-ban Budapest egész területén bevezethessék a magasabb kalóriájú gázt s ezzel az új lakásokat is időben elfoglalhassák gazdáik. Tizedszer pályázzák meg az élüzem címet és ki szeretnék érdemelni a Szocialista munka vállalata kitüntető címet is. A V. kongresszus óta eltelt idő jelentős állomásaként beszélhetünk azokról a megállapodásokról is, melyeket a különböző állami szervekkel kötöttünk. Az Építési- és Városfejlesztési Minisztériummal a házkezelési rendszer átalakítására és ezen belül a házfelügyelői probléma megoldására. Az OKISZ-szal, a szövetkezeti alkalmazottak esetében, a kollektív szerződést pótló közös szabályozás kiadására. A Könnyűipari Minisztériummal a jövő évi fokozott együttműködésre. A hulladékgyűjtés és hasznosítás területén az érdekvédelem átfogóbb és hatékonyabb szervezeti biztosítására. Kidolgozás alatt van a bedolgozók szakszervezeti tagságának rendezése, szervezeti életük kialakítása. Legfontosabb feladatunk azonban az üzemi szakszervezeti munka segítése volt. Segítettük a jubileumi ünnepségeket, a kibontakozott szocialista munkaverseny további szervezését. Segítséget adtunk a kollektív szerződések előkészítéséhez, a vállalati munkavédelmi szabályzatok, a jövő évi tervfeladatok meghatározásához, valamint a gazdaságirányítás reformjával összefüggő agitációs és propagandamunka végzéséhez. Az alapszervezeti tisztségviselők tervszerű felkészítésére a középszervek több napos, vagy esti tanfolyamot szerveztek. Biztosítottuk, hogy a vezető tisztségviselők többsége a vállalati gazdasági vezetőkkel együtt vegyen részt ezeken a tanfolyamokon, hogy széles körű tapasztalat álljon rendelkezésre. Lehetőség lesz arra is, hogy 1968. július 1-től további munkahelyeken térjenek át a 44 órás munkahétre, természetesen ahol ennek lehetőségeit saját erőből meg tudták teremteni. Ezért már most hozzá kell kezdeni a széles körű vizsgálódáshoz, hogy hol, mit tudnak a munkaszervezés, a technológiai változtatások révén a munkaidő-kiesés pótlására biztosítani. Az V. kongresszus határozata is kimondja, hogy a 44 órás munkahét bevezetésével nem csökkenhet a termelés, a dolgozók keresete sem, s ahol ezt a belső erőforrások feltárásával meg tudják oldani, ott előbb kerülhet sor a munkaidő csökkentésére. A szabad szombatok, az ötnapos munkahét elérése reális lehetőség valamennyi vállalat számára csak hozzá kell kezdeni a feltételek megteremtéséhez. A szóbeli kiegészítőben Fabók elvtárs elemezte a most megkötött kollektív szerződéseket. A tapasztalatok biztatók. Mindenütt a legteljesebb demokratizmus jellemezte az előkészületek munkáit. Szakszervezeti szerveink egyenlő partnerei voltak a gazdasági vezetésnek és remélhető, hogy az új, kísérleti jellegű kollektív szerződések, méltón képviselik dolgozóink érdekeit. Persze akadtak itt is félremagyarázások, viták, többek között szakszervezeti tisztségviselőink vállalaton belüli hovatartozásáról, vagy hol legyen határa a munkaidőben végzett társadalmi knikának, s mi döntse el mennyit lehet a nyolc órában elvégezni. Egyértelműen kell állást foglalni: mindenkor a munka fontossága, nagyságrendisége, hasznossága döntsön, s a szakszervezeti bizottság felelősséggel határozza meg a társadalmi munka szükséges idejét. A vétójog a szakszervezeti szervek kifogásolási joga, figyelemre méltó új jogkör. Ügyelni kell tehát arra, hogy az valóban hatékony eszköze legyen a szakszervezetek kezében a kollektív, a csoport s az egyéni érdekvédelem ellátásához. Rendkívül gondosan és nagy körültekintéssel kell vállalati szinten is szabályozni a kifogásolási jog gyakorlásának tartalmi, technikai módozatait. Miután első alkalommal kerül ez a jog a vállalati kollektív szerződésekbe, bizonyára akadnak majd bizonytalankodások, hogy a gazdasági vezetés egyes intézkedései mikor sértik a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot, a társadalmi érdeket. Ott jártak el helyesen, ahol példával érzékeltetve szemléltetik a kollektív szerződésben, hogy milyen vállalati érdek sértené például a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot. Ilyen eset, ha a gazdasági vezető személyi ellentét miatt szünteti meg felmondással, egy egyébként jó munkát végző dolgozó munkaviszonyát. Az aktívaértekezleten sokan szóvá tették az agitációs propagandamunka fontosságát. Hatékonyabbá kell tenni a kulturális felvilágosító, nevelő tevékenységet. Az élet igényli az országos méretekben kiépülő információs hálózatot, hogy szakszervezetünk problémáinak teljes ismeretében tudjanak a felsőbb szakszervezeti szervek határozatokat hozni, megszabni a tennivalókat Rendszeres munkakapcsolatot kell teremteni a megyei tanácsi szervekkel, a partner minisztériumok felelős vezetőivel, az osztályokkal. A központi lapnak is jelentős szerep jut a tájékoztatás és levelező hálózatának kiépítése után, a tájékozódás területén. A jó gondolatoknak, kezdeményezéseknek tág teret biztosítunk, nem lesznek korlátai a megvalósításnak. Nemcsak a gazdálkodás, a gondolkodásmód rugalmasságára is szükség lesz. Azonnal reagálni, ha valahol meg nem értéssel, kételkedéssel találkozunk. Irányítanunk kell a közvéleményt, mindenkor a központi célok megvalósítására. Az V. kongresszus óta végzett munka A reform és feladataink A további munkát illetően Fabók elvtárs elmondotta: társadalmunk azt várja tőlünk, hogy az ipari és kommunális szolgáltatás fejlesztésével segítsük mi is egész népünk életszínvonalának emelését. Hangsúlyozta, hogy a lakosság differenciált igényeinek kielégítése rendkívül összetett, sok gondot felvető feladat. Akadhatnak majd olyan vállalataink, ahol a meghatározott állami dotáción túl is veszteséggel dolgoznak. Éppen ezért létérdekük, hogy a helyes profil kialakításával, azt termeljék, amire a társadalomnak szüksége van. Tudomásul kell vennünk, hogy nekünk nem a nagyiparral kell felvenni a versenyt. A helyi igények, a sajátos profil megteremtésével és annak a piac szükséglete szerinti gyártásával tölthetjük be szerepüket. Ezért is kell kialakítani az országos, megyei és más szervekkel munkakapcsolatainkat, hogy a teljes felmérés birtokában szabhassuk meg tennivalóinkat, a segítségadás gyakorlati formáit. Vállalataink rendelkeznek a sikeres évkezdés feltételeivel. Üzemeink többségében a kapacitás egész évre lekötött, a termelés, a béralap biztosított. Nem készülhettünk azonban fel minden lehetőségre, az élet adta változásokhoz rugalmasan kell igazítanunk gondolkozásunkat, határozott cselekvésünket. Az árreform differenciálni fogja az igényeket, fontos hát, hogy azonnal felfigyeljünk a kereslet ingadozásaira. Mindig a lakosság szükségletére termeljünk és tudjunk alkalmazkodni a piac változásaihoz. Szakszervezetünk főtitkára felhív, ** a Központi Vezetőség tagjainak figyelmét, hogy a következő hetekben, hónapokban készüljenek fel a rendkívül megnövekedő érdeklődésre az árreform, a bérpolitika kérdéseivel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy az árak rendezése nem lehet ellentmondásban a tervben biztosított életszínvonal emelkedésével. Akárhogyan is változnak az árak, ez nem a tervszerű fejlődés, a jobb élet rovására történik. S hogy egyes árucikkek piaci értéke hogyan módosul, annak a gyárban kell eldől, nie. Ezért is vár minden aktivistánkra az a feladat, hogy magyarázzák, értessék meg dolgozó társaikkal, hogy a gyárban termelő, a piacon vásárló lesz. A saját érdeke jó minőséget, kifogástalan terméket gyártani. Alakuljon ki egységes szemlélet a termelő és fogyasztó személyét illetően. A munka legyen az igazságos elosztás mércéje, s aki többet tesz a társadalom asztalára, annak megfelelően nagyobb juss illesse meg. Az emberek mindenkor azon mérik le viszonyaink fejlődését, hogy a végzett munka értéke révén mit tudnak vásárolni. Legyenek aktivistáink árpolitikánk magyarázói, vegyenek részt a vitákban és határozottan foglaljanak állást. Mondják el, hogy csakis a munka teremtheti meg a jobb élet alapját és semmiféle árpolitika nem képes azt pótolni, csak az elosztási rendszerünk javítását segítheti. Gyakori beszédtéma volt az aktívaüléseken a munkaidő általános csökkentése. Mint ismeretes január 1-től négy fővárosi és hat vidéki vállalatunk dolgozik kísérletképpen 44 órás munkahétben. Valamennyi más profilú. Az 1968. évi munkaprogram fő elvei ■ A kongresszusi határozat szabta, alapvető feladatok megvalósítása a fontos. A gazdaságirányítás új rendszere bevezetésének segítése, a hatékonyabb érdekvédelmi munka, a speciális rétegproblémákkal való foglalkozás, a dolgozók tudatformálásának, nevelésének fokozása, a szervezetek felkészítése a megnőtt feladatok ellátására. Meg kell ismertetnünk tisztségviselőinkkel, dolgozóinkkal az új gazdasági mechanizmus célját, tartalmát, az abból adódó szakszervezeti feladatokat, és meggyőzésük mellett mozgósítani azok végrehajtására. Középszerveinknek a tanácsi tervek összeállításához kell adni konkrét javaslatokat, elsősorban az ösztönző bér- és jövedelmezőségi rendszerek, a beruházási és fejlesztési irányelvek, az élet- és munkakörülmények alakítása, a szociális és jóléti eszközök arányainak és feltételeinek kidolgozásához. Továbra is fontos feladat a szocialista munkaverseny szervezése, a szocialista brigádmozgalom új formáinak elterjesztése. A munkaversenyről szóló határozat alapján támogassák a műhelyek, üzemrészek, vállalatok törekvéseit a Szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata cím elnyerésére. A helyi lehetőségek ismeretében a megyei bizottságok, az SZMT és a tanácsi szervekkel közösen, segítsék az alapszervezeteket a versenyszervezés módszereinek kidolgozásában. A gazdasági szervekkel közösen biztosítani kell az értékelés rendszerességét, s a teljesítések következményeként, az anyagi és erkölcsi elismerést. Sokkal jobban, bátrabban kell támaszkodni a helyi kezdeményezésekre, a dolgozók tapasztalataira, mert a műszaki fejlesztést a jövőben leginkább a saját erőforrásokból kell biztosítani. Szakszervezetünk — különösen a helyi iparban — nagy jelentőséget tulajdonít az újítómozgalom fejlődésének, mint a helyi, belső tartalékok fontos forrásának, és éppen ezért szükségesnek tartja, hogy a szakszervezet felső és középszervei ösztönözzék a vállalatokat újítások szervezésére, bevezetésére. Ismertessék meg az újítási rendelettel üzemeik dolgozóit, kísérjék figyelemmel a benyújtott javaslatok sorsát. A munkaprogramban súlyával kap helyet az érdekvédelmi munka erősítése. A kollektív szerződések érvényesítését figyelemmel kísérni, kezdeményezni, hogy a tanácsi szervek távlati terveket készítsenek az egészségtelen munkakörülmények javítására, a szociális ellátottságban meglevő hiányosságok felszámolására. Köztudott, hogy szakszervezetünkhöz tartozó vállalataink mostohább körülmények között kezdik az új gazdasági mechanizmust, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni az elmaradottság leküzdésére. Fontos tennivalóink lesznek a helyes üzemi bérpolitika kidolgozásában. A jövőben a vállalatok elsősorban a helyi erőforrásokból, a nyereségből tudják a bérszínvonalat növelni. Szükséges lesz a meglevő kereteken belül is érvényt szerezni a szocialista bérezés elvének. A középszervek segítsék és ösztönözzék a vállalatokat, hogy a gazdaságos termelést helyi, bérpolitikai intézkedésekkel is ösztönözzék. Ne engedélyezzék az üzemekben — a terv teljesítése mellett —, a nagyarányú bérmegtakarításokat. A tanácsokkal közösen ellenőrizzék, hogy a meglevő bérezési rendszerek segítik-e a feladatok teljesítését, ha nem, tegyenek javaslatot egyrészt bérezési, másrészt jutalmazási, premizálási célok, módszerek kidolgozására. A dolgozók érdekvédelmét szolgálja a béren kívüli juttatások fenntartása, a lehetőségek szerinti bővítése és kiterjesztése minél több dolgozóra. Az V. kongresszus határozatának megfelelően elő kell készíteni az 1970-ig történő általános munkaidő-csökkentés feltételeit. Elsősorban az egészségre ártalmas és nehéz fizikai erőfeszítést igénylő munkahelyeken. A munka jobb megszervezésével, a jobb munkaidőkihasználással, a túlórák csökkentésével teremtsék meg a vállalatok az anyagi lehetőségeket, hogy a dolgozók keresetének csökkenése nélkül valósíthassák meg a rövidített munkahetet. A hatékonyabb rétegpolitikáról szólva: a rétegproblémák közül 1963- ban elsősorban a bedolgozók tagságának rendezését, a MÉH Vállalatok dolgozóinak érdekvédelmét kell biztosítani. A házfelügyelők sokoldalú problémái közül a házfelügyelői rendszer felülvizsgálását végzi szakszervezetünk, a gazdasági szervekkel együttműködve. Javaslatot dolgozunk ki a gyermekgondozási segély bevezetésére a házfelügyelők részére, a munka díjazására, valamint egyéb juttatások rendszerére. A helyi ipar három szektorában csaknem negyvenezer ipari tanulót foglalkoztatnak, akiknek szakmai képzése, szakszervezeti élete és érdekvédelmi problémáinak megoldása eltér egymástól. Megvizsgáljuk szektoronként a tanácsi helyiipar, a szövetkezeti és magánkisipar területén levő gondokat, s a KISZ Közpon(Folytatás a 2. oldalon)