Helyiipar és Városgazdaság, 1968 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A HELYIIPA­RI ÉS VAROSC­AZD­ALACI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Ára: 50 fillér 1968 JANUÁR Szakszervezetünk Központi Vezetősége őszinte szívvel mond köszönetet egész tagságunknak, tisztségviselőinknek, a munká­ban élenjáró szocialista brigádok tagjainak. Nehéz, de eredményekben gazdag év munkája van mögöt­tünk. Központi Vezetőségünk úgy értékeli a végzett munkát, hogy a tervek sikeres teljesítése mellett jól felkészült minden vezetőnk és egész tagságunk az új gazdasági irányítási rendszer 1968. január 1-i bevezetésére. Eredményekben gazdag, egyéni életükben is sikeres, b­oldog új esztendőt kíván egész tagságunknak a Központi Vezetőség. ÜLÉSEZETT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG A gazdaságirányítás reformja megszabja tennivalóinkat A szakszervezet Központi Vezetősége december 19-i ülésén megvitatta a kong­resszus óta végzett munkát, a gazdaság­­irányítás reformjának bevezetésével kap­csolatos tennivalókat. A kiegészítő szóbeli jelentésekkel együtt elfogadta a szakszer­vezet 1968. évi munkaprogramját és az elnökség első félévi munkatervét. Határo­zattá emelte a KV és az elnökség felada­taira, munkamódszerére valamint a KV rétegbizottságainak megalakítására vonat­kozó javaslatot. Jóváhagyta továbbá a szakszervezet 1968. évi költségvetését. A Központi Vezetőség ülésén és annak munkájában részt vett Gál László elvtárs, a SZOT titkára is. A kongresszus óta eltelt időszakról szólva Fabók elvtárs megállapította, hogy szakszer­vezetünk szervei jól vizsgáztak. Ezt bizonyí­totta az a negyvenöt megtartott aktívaérte­kezlet, melyeken mintegy ötezer tisztségviselő vett részt. Véleményt mondtak és állást fog­laltak a gazdálkodás reformjának helyessé­géről, szükségességéről. Arról adtak bizony­ságot, hogy tagságunk bizakodó és támogatja pártunk és kormányunk határozatait, bár né­hány kérdésben még ma is van bizonytalan­ság, helytelen szemlélet és értelmezés. Segí­tette aktivistáink munkáját, hogy a kongresz­­szust követő héten valamennyi alapszervezet­hez eljuttattuk a kongresszus határozatát Főtitkárunk szólt dolgozóink be­csületes és elismerésre méltó helyt­állásáról a jubileumi munka­ver­senyben. Eredményeként a Könnyű­ipari Minisztériumhoz tartozó ta­nácsi vállalatok, mintegy 3 százalék­kal teljesítik túl évi tervüket, 14 százalékkal nagyobb termelési érté­ket állítva elő, mint 1966-ban. Jelen­tős a foglalkoztatott munkások ará­nyának növekedése és a tervezett­­­nek megfelelően emelkedtek az át­lagbérek is. A faiparban például 4,8, a textiltisztítóiparban 4 százalékkal. Az 1968. évre készülő tervekről megálla­pítható, hogy azok reálisak, figyelembe veszik a fejlődés követelményeit, teljesíthetők lesz­nek. Az iparban 6-7 százalékos termelés nö­vekedéssel számolhatunk. Az ágazati szak­mákban, így az Építés- és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság területén, az idei tényszámokat mintegy másfél-kétmilliárd forinttal szeret­nék túlszárnyalni. Meg kell emlékeznünk arról a követendő példamutatásról, amellyel hét vállalatunk kollektívája versenyez a Szocialista munka vállalata cím elnyeréséért. Hadd említsünk egyet a legjobbak közül. Például a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatot, ahol 10 millió forinttal nagyobb termelési értéket produl Seprényi Sándornak, a szakszervezet elnökének megnyitója után Fabók Zoltán főtitkár adott szóbeli kiegészítést az első napirendi ponthoz. * A SZOT legutóbbi üléséről szólva Fabók elvtárs elmondotta, hogy az ott hozott állás­­foglalás és határozat alapvetően megszabja a szakszervezeti mozgalom tennivalóit és a mostani KV ülés hivatott, hogy ennek nyo­mán megszabja a helyi ipari és városgazdasá­gi dolgozók feladatait is. A SZOT egy éves munkaprogramjának figyelembevételével dol­gozta ki az elnökség az 1968. évi programot és az első félévi munkatervet. kaltak a tervezettnél. Reális alapot teremtet­tek ahhoz, hogy 1968-ban Budapest egész te­rületén bevezethessék a magasabb kalóriájú gázt s ezzel az új lakásokat is időben elfoglal­hassák gazdáik. Tizedszer pályázzák meg az élüzem címet és ki szeretnék érdemelni a Szo­cialista munka vállalata kitüntető címet is. A V. kongresszus óta eltelt idő jelentős állomásaként beszélhetünk azokról a megállapodásokról is, melyeket a különböző állami szer­vekkel kötöttünk. Az Építési- és Városfejlesztési Mi­nisztériummal a házkezelési rend­szer átalakítására és ezen belül a házfelügyelői probléma megoldá­sára. Az OKISZ-szal, a szövetkezeti al­kalmazottak esetében, a kollektív szerződést pótló közös szabályozás kiadására. A Könnyűipari Minisztériummal a jövő évi fokozott együttműködés­re. A hulladékgyűjtés és hasznosítás területén az­ érdekvédelem átfogóbb és hatékonyabb szervezeti biztosítá­sára. Kidolgozás alatt van a bedolgozók szakszervezeti tagságának rendezése, szervezeti életük kialakítása. Legfontosabb feladatunk azonban az üzemi szakszervezeti munka segítése volt. Segítettük a jubileumi ünnepségeket, a kibontakozott szocialista munkaverseny további szervezését. Segítséget adtunk a kollektív szerződések elő­készítéséhez, a vállalati munkavédelmi sza­bályzatok, a jövő évi tervfeladatok meghatá­rozásához, valamint a gazdaságirányítás re­formjával összefüggő agitációs és propagan­damunka végzéséhez. Az alapszervezeti tiszt­ségviselők tervszerű felkészítésére a közép­szervek több napos, vagy esti tanfolyamot szerveztek. Biztosítottuk, hogy a vezető tiszt­ségviselők többsége a vállalati gazdasági ve­zetőkkel együtt vegyen részt ezeken a tanfo­lyamokon, hogy széles körű tapasztalat álljon rendelke­zésre. Lehetőség lesz arra is, hogy 1968. július 1-től további munkahelyeken térjenek át a 44 órás munkahétre, természetesen ahol en­nek lehetőségeit saját erőből meg tudták te­remteni. Ezért már most hozzá kell kezdeni a széles körű vizsgálódáshoz, hogy hol, mit tudnak a munkaszervezés, a technológiai vál­toztatások révén a munkaidő-kiesés pótlásá­ra biztosítani. Az V. kongresszus határozata is kimondja, hogy a 44 órás munkahét beve­zetésével nem csökkenhet a termelés, a dol­gozók keresete sem, s ahol ezt a belső erőfor­rások feltárásával meg tudják oldani, ott előbb kerülhet sor a munkaidő csökkentésére. A szabad szombatok, az ötnapos munkahét elérése reális lehetőség valamennyi vállalat számára csak hozzá kell kezdeni a feltételek megteremtéséhez. A szóbeli kiegészítőben Fabók elvtárs ele­mezte a most megkötött kollektív szerződése­ket. A tapasztalatok biztatók. Mindenütt a legteljesebb demokratizmus jellemezte az előkészületek munkáit. Szakszervezeti szer­veink­ egyenlő partnerei voltak a gazdasági vezetésnek és remélhető, hogy az új, kísérleti jellegű kollektív szerződések, méltón képvi­selik dolgozóink érdekeit. Persze akadtak itt is félremagyarázások, viták, többek között szakszervezeti tisztségviselőink vállalaton be­lüli hovatartozásáról, vagy­ hol legyen határa a munkaidőben végzett társadalmi k­nikának, s mi döntse el mennyit lehet a nyolc órában elvégezni. Egyértelműen kell állást foglalni: mindenkor a munka fontossága, nagyságren­disége, hasznossága döntsön, s a szakszerve­zeti bizottság felelősséggel határozza meg a társadalmi munka szükséges idejét. A vétójog a szakszervezeti szervek kifogá­solási joga, figyelemre méltó új jogkör. Ügyelni kell tehát arra, hogy az valóban ha­tékony eszköze legyen a szakszervezetek ke­zében a kollektív, a csoport s az egyéni érdek­­védelem ellátásához. Rendkívül gondosan és nagy körültekintéssel kell vállalati szinten is szabályozni a kifogásolási jog gyakorlásának tartalmi, technikai módozatait. Miután első alkalommal kerül ez a jog a vállalati kollek­tív szerződésekbe, bizonyára­­ akadnak majd bizonytalankodások, hogy a gazdasági vezetés egyes intézkedései mikor sértik a munkavi­szonyra vonatkozó szabályokat, a szocialis­ta erkölcsnek megfelelő bánásmódot, a tár­sadalmi érdeket. Ott jártak el helyesen, ahol példával érzékeltetve szemléltetik a kollektív szerződésben, hogy milyen vállalati érdek sér­tené például a szocialista erkölcsnek megfele­lő bánásmódot. Ilyen eset, ha a gazdasági ve­zető személyi ellentét miatt szünteti meg fel­mondással, egy egyébként jó munkát végző dolgozó munkaviszonyát. Az aktívaértekezleten sokan szó­vá tették az agitációs propaganda­­munka fontosságát. Hatékonyabbá kell tenni a kulturális felvilágosító, nevelő tevékenységet. Az élet igény­li az országos méretekben kiépülő információs hálózatot, hogy szak­­szervezetünk problémáinak teljes is­meretében tudjanak a felsőbb szak­­szervezeti szervek határozatokat hozni, megszabni a tennivalókat Rendszeres munkakapcsolatot kell teremteni a megyei tanácsi szervek­kel, a partner minisztériumok fele­lős vezetőivel, az osztályokkal. A központi lapnak is jelentős szerep jut a tájékoztatás és levelező hálóza­tának kiépítése után­­, a tájékozó­dás területén. A jó gondolatoknak, kezdeményezéseknek tág teret bizto­sítunk, nem lesznek korlátai a meg­valósításnak. Nemcsak a gazdálkodás, a gondolkodásmód rugalmasságára is szükség lesz. Azonnal reagálni, ha valahol meg nem értéssel, kételkedés­sel találkozunk. Irányítanunk kell a közvéleményt, mindenkor a központi célok megvalósítására. Az V. kongresszus óta végzett munka A reform és feladataink A további munkát illetően Fabók elvtárs elmondotta: társadalmunk azt várja tőlünk, hogy az ipari és kommunális szolgáltatás fej­lesztésével segítsük mi is egész népünk élet­­színvonalának emelését. Hangsúlyozta, hogy a lakosság differenciált igényeinek kielégítése rendkívül összetett, sok gondot felvető feladat. Akadhatnak majd olyan vállalataink, ahol a meghatározott ál­lami dotáción túl is veszteséggel dolgoznak. Éppen ezért létérdekük, hogy a helyes pro­fil kialakításával, azt termeljék, amire a tár­sadalomnak szüksége van. Tudomásul kell vennünk, hogy nekünk nem a nagyiparral kell felvenni a versenyt. A helyi igények, a sajátos profil megteremté­sével és annak a piac szükséglete szerinti gyártásával tölthetjük be szerepüket. Ezért is kell kialakítani az országos, megyei és más szervekkel munkakapcsolatainkat, hogy a tel­jes felmérés birtokában szabhassuk meg ten­nivalóinkat, a segítségadás gyakorlati formáit. Vállalataink rendelkeznek a sikeres évkez­dés feltételeivel. Üzemeink többségében a ka­pacitás egész évre lekötött, a termelés, a bér­alap biztosított. Nem készülhettünk azonban fel minden lehetőségre, az élet adta változá­sokhoz rugalmasan kell igazítanunk gondol­kozásunkat, határozott cselekvésünket. Az ár­reform differenciálni fogja az igényeket, fon­tos hát, hogy azonnal felfigyeljünk a keres­let ingadozásaira. Mindig a lakosság szük­ségletére termeljünk és tudjunk alkalmaz­kodni a piac változásaihoz. Szakszervezetünk főtitkára felhív­­, ** a Központi Vezetőség tagjainak figyelmét, hogy a következő hetek­ben, hónapokban készüljenek fel a rendkívül megnövekedő érdeklődés­re az árreform, a bérpolitika kérdé­seivel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy az árak rendezése nem lehet ellentmondásban a tervben biztosí­tott életszínvonal emelkedésével. Akárhogyan is változnak az árak, ez nem a tervszerű fejlődés, a jobb élet rovására történik. S hogy egyes árucikkek piaci értéke hogyan mó­dosul, annak a gyárban kell eldől­, nie. Ezért is vár minden aktivis­tánkra az a feladat, hogy magyaráz­zák, értessék meg dolgozó társaik­kal, hogy a gyárban termelő, a pia­con vásárló lesz. A saját érdeke jó minőséget, kifogástalan terméket gyártani. Alakuljon ki egységes szemlélet a termelő és fogyasztó sze­mélyét illetően. A munka legyen az igazságos elosztás mércéje, s aki többet tesz a társadalom asztalára, annak megfelelően nagyobb juss il­lesse meg. Az emberek mindenkor azon mérik le vi­szonyaink fejlődését, hogy a végzett munka értéke révén mit tudnak vásárolni. Legyenek aktivistáink árpolitikánk magyarázói, vegye­nek részt a vitákban és határozottan foglalja­nak állást. Mondják el, hogy csakis a munka teremtheti meg a jobb élet alapját és semmi­féle árpolitika nem képes azt pótolni, csak az elosztási rendszerünk javítását segítheti. Gyakori beszédtéma volt az aktívaüléseken a munkaidő általános csökkentése. Mint is­meretes január 1-től négy fővárosi és hat vi­déki vállalatunk dolgozik kísérletképpen 44 órás munkahétben. Valamennyi más profilú. Az 1968. évi munkaprogram fő elvei ■ A kongresszusi határozat szabta, alapvető feladatok megvalósítása a fontos. A gazdaság­­irányítás új rendszere bevezetésének segítése, a hatékonyabb érdekvédelmi munka, a spe­ciális rétegproblémákkal való foglalkozás, a dolgozók tudatformálásának, nevelésének fo­kozása, a szervezetek felkészítése a megnőtt feladatok ellátására. Meg kell ismertetnünk tisztségviselőinkkel, dolgozóinkkal az új gazdasági mechanizmus célját, tartalmát, az abból adódó szakszerve­zeti feladatokat, és meggyőzésük mellett mozgósítani azok végrehajtására. Középszer­veinknek a tanácsi tervek összeállításához kell adni konkrét javaslatokat, első­sorban az ösztönző bér- és jövedelmezőségi rendszerek, a beruházási és fejlesztési irányelvek, az élet- és munkakörülmények alakítása, a szociális és jóléti eszközök arányainak és feltételeinek kidolgozásához. Továbra is fontos feladat a szocialista mun­kaverseny szervezése, a szocialista brigád­mozgalom új formáinak elterjesztése. A mun­kaversenyről szóló határozat alapján támo­gassák a műhelyek, üzemrészek, vállalatok törekvéseit a Szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata cím elnyerésére. A helyi le­hetőségek ismeretében a megyei bizottságok, az SZMT és a tanácsi szervekkel közösen, segítsék az alapszervezeteket a versenyszer­vezés módszereinek kidolgozásában. A gaz­dasági szervekkel közösen biztosítani kell az értékelés rendszerességét, s a teljesítések kö­vetkezményeként, az anyagi és erkölcsi elis­merést. Sokkal jobban, bátrabban kell tá­maszkodni a helyi kezdeményezésekre, a dol­gozók tapasztalataira, mert a műszaki fejlesz­tést a jövőben leginkább a saját erőforrások­ból kell biztosítani. Szakszervezetünk — különösen a helyi ipar­ban — nagy jelentőséget tulajdonít az újító­mozgalom fejlődésének, mint a helyi, belső tartalékok fontos forrásának, és éppen ezért szükségesnek tartja, hogy a szakszervezet fel­ső és középszervei ösztönözzék a vállalatokat újítások szervezésére, bevezetésére. Ismertes­sék meg az újítási rendelettel üzemeik dolgo­zóit, kísérjék figyelemmel a benyújtott javas­latok sorsát. A munkaprogramban súlyával kap helyet az érdekvédelmi munka erősítése. A kollektív szerződések érvényesítését figyelemmel kísér­ni, kezdeményezni, hogy a tanácsi szervek távlati terveket készítsenek az egészségtelen munkakörülmények javítására, a szociális el­látottságban meglevő hiányosságok felszámo­lására. Köztudott, hogy szakszervezetünkhöz tartozó vállalataink mostohább körülmények között kezdik az új gazdasági mechanizmust, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni az elmaradottság leküzdésére. Fontos tennivalóink lesznek a he­lyes üzemi­ bérpolitika kidolgozásá­ban. A jövőben a vállalatok elsősor­ban a helyi erőforrásokból, a nyere­ségből tudják a bérszínvonalat növel­ni. Szükséges lesz a meglevő kerete­ken belül is érvényt szerezni a szocia­lista bérezés elvének. A középszervek segítsék és ösztönözzék a vállalato­kat, hogy a gazdaságos termelést he­lyi, bérpolitikai intézkedésekkel is ösztönözzék. Ne engedélyezzék az üzemekben — a terv teljesítése mel­lett —, a nagyarányú bérmegtakarítá­sokat. A tanácsokkal közösen ellen­őrizzék, hogy a meglevő bérezési rendszerek segítik-e a feladatok tel­jesítését, ha nem, tegyenek javaslatot egyrészt bérezési, másrészt jutalma­zási, premizálási célok, módszerek kidolgozására. A dolgozók érdekvédelmét szolgálja a bé­ren kívüli juttatások fenntartása, a lehetősé­gek szerinti bővítése és kiterjesztése minél több dolgozóra. Az V. kongresszus határozatának megfele­lően elő kell készíteni az 1970-ig történő álta­lános munkaidő-csökkentés feltételeit. Első­sorban az egészségre ártalmas és nehéz fizikai erőfeszítést igénylő munkahelyeken. A mun­ka jobb megszervezésével, a jobb munkaidő­­kihasználással, a túlórák csökkentésével te­remtsék meg a vállalatok az anyagi lehetősé­geket, hogy a dolgozók keresetének csökkené­se nélkül valósíthassák meg a rövidített mun­kahetet. A hatékonyabb rétegpolitikáról szólva: a rétegproblémák közül 1963- ban elsősorban a bedolgozók tagsá­gának rendezését, a MÉH Vállalatok dolgozóinak érdekvédelmét kell biz­tosítani. A házfelügyelők sokoldalú problémái közül a házfelügyelői rendszer felülvizsgálását végzi szak­­szervezetünk, a gazdasági szervekkel együttműködve. Javaslatot dolgozunk ki a gyermekgondozási segély beve­zetésére a házfelügyelők részére, a munka díjazására, valamint egyéb juttatások rendszerére. A helyi ipar három szektorában csaknem negyvenezer ipari tanulót foglalkoztatnak, akiknek szakmai képzése, szakszervezeti élete és ér­dekvédelmi problémáinak megoldása eltér egymástól. Megvizsgáljuk szek­toronként­­ a tanácsi helyiipar, a szövetkezeti és magánkisipar terüle­tén levő gondokat, s a KISZ Közpon­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next