Helyiipar és Városgazdaság, 1968 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) ti Bizottságával együtt javaslatot dol­gozunk ki a megoldás módjára. A háztartási alkalmazottak nyug­díjazási összegének és pótszabadságá­nak biztosítására — az 1967-ben vég­zett felmérés, vizsgálati tapasztala­tok alapján —, a konkrét intézkedés­re javaslatot teszünk. Felülvizsgáljuk az elnökség és az OKISZ közös határozatát, a szövetke­zetekben foglalkoztatott alkalmazot­tak életéről, munkakörülményeiről. A szükség szerinti módosító javasla­tot megtesszük. A politikai nevelőmunka javítására, a dol­gozókkal való közvetlenebb kapcsolat kialakí­tására, rendszeressé tesszük a megyei és üze­mi aktívaértekezleteket, ahol a vezető szervek tagjai tanácskoznak a tagsággal, tájékoztatják őket a felsőbb szervek munkájáról, ugyanak­kor tájékozódnak a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. A politikai oktatásra minden ed­diginél nagyobb figyelmet kívánunk fordítani. A társadalmunk időszerű kérdései tanfolya­mok szervezésével, az előadók felkészítésével, a gyakorlati munkához való agitációs eszkö­zök kiadásával segítjük a politikai oktatás ha­tékonyságát. A dolgozók szakmai és általá­nos műveltségének fokozását is elsőrendű fel­adatnak tartjuk. Üzemi szaktanfolyamok, munkásakadémiák, ismeretterjesztő és egész­ségügyi felvilágosító előadások szervezésével segítjük a tanulás iránti készség fokozását. Üzemi kihelyezett osztályok létesítésével az általános iskolai oktatást akarjuk szélesebb alapokra helyezni. A könyvtári és olvasó­mozgalom továbbfejlesztésére nem kis erőt kell fordítanunk. Két százalékkal kívánjuk országosan az olvasók számát növelni. Kidolgoztuk a vállalati szakszervezeti ta­nácsok működésének, munkájának irányel­veit, a szakszervezeti tájékoztatás rendszerét, a választott vezető szervek és az apparátus osztályainak hatás- és feladatkörét, munka­­módszerét. Fontosnak tartjuk a szakszervezeti tagság számszerű növelését, a jelenlegi 91,9 százalé­kos szervezettség tartását, az átlag alatt levő területek egyszíntre hozását. Tovább erősítjük a decentralizált taggyűlések rendszerét, hogy ezzel is szorgalmazzuk a választott szervek beszámolási kötelezettségének teljesítését. S VITÁK TÜZÉBEN SZÜLETETT ezárult a felkészülés idő­szaka, starthoz állunk. Elérkezett, amit dolgo­zóink türelmetlenül, bizako­dással vártak: az új gazdasá­gi mechanizmus. Életbe lép az az irányítási rendszer, amitől oly sokat várnak vezetők, be­osztottak, tisztségviselők egy­aránt. Egyértelműen bizakodó vá­rakozás jellemezte a IV. ne­gyedévben tartott aktivisták tanácskozásain elhangzottakat, ahol sok szó esett a dolgozó­kat foglalkoztató kérdésekről. Ez a következőkben summáz­ható: hogyan lesz nálunk, mit jelent a reform üzemünkben. A „hogyan lesz nálunk” kér­désbe sok minden beletartozik: a foglalkoztatás, az anyagellá­tás, munkaszervezés, verseny, kereseti viszony és az érdemi beleszólás módja. A választ e kérdésekre a jö­vő adja meg, melynek formá­lásában, alakításában a helyi vezetésnek meghatározó sze­repe lesz. Ahhoz, hogy kedve­zőek legyenek a tapasztalatok, jók a feltételek. Kezdjük a gazdasági alappal. Az 1967. évi termelés adatai a tervezettnél jobbak, amiben része van a jubileumi verseny lendületé­nek. A kedvező indulás feltéte­leihez sorolhatjuk a vállalati önállóságot, a szakszervezeti hatáskör növekedését és az ezt kifejező szabályzatot, a kol­lektív szerződést. A felsoroltak természetesen csak keretét, lehetőségét adják a sikeres rajtnak. A megvaló­sításnak nem kevésbé velejá­rója a jó üzemi légkör, a ve­zetők a beosztottak közötti élő kapcsolat, a kölcsönös bizalom, a kollektíva cselekvő egyetér­tése. S ebben a termelés em­beri tényezőinek formálásában lesz tisztségviselőinknek — az érdekvédelem mellett — a ko­rábbinál nagyobb szerepük. Most már könnyebben tudnak ennek eleget tenni, mert az ak­tivistáknál „csapódik le” a dolgozók véleménye, ők érzé­kelik legjobban a problémák hangulat alakító hatását. N­em túlzás ez a várakozás? Reális-e a mechanizmus reformjával szemben tá­masztott igény? Nem túlzás, és az igény is kielégíthető. De ve­gyük sorjában. Kezdjük a me­chanizmus indulásával, melyet gazdasági és pénzügyi szigorú­ság jellemez, ami a mozgósít­ható belső tartalékok feltárá­sát és hasznosítását követeli. És ezt igényli a munkaidőcsök­kentés feltételeinek megterem­tése is, és ezek elképzelhetet­lenek a versenyszervezés, a kollektíva közreműködése nél­kül. Vagy Itt van az egy évre ké­szült kollektív szerződés, amelynél számolni kell a „be­­járatási idő” tapasztalataival, az őszinte, kritikai elemzés igényével. Azt sem feledhet­jük, hogy ha nehéz jó kollek­tív szerződést kötni, kétszere­sen nehéz biztosítani követke­zetes, hiánytalan érvényesíté­sét. Ehhez pedig nélkülözhe­tetlen, hogy értsék a dolgozók. A jó­szeleti légkör, a veze­tők és beosztottak közötti szo­ros kapcsolat is igényli az ak­tivisták részvételét. Sok félre­értés, aggodalom van a dolgo­zókban a vezetők,beosztottak viszonyát illetően, az új körül­mények között. Meggyőzés kell annak megértéséhez, hogy nem csorbítja az üzemi demokrá­ciát, ha a vezető megköveteli a rendet, fegyelmet, a jó minő­ségű munkát. Ez érdeke a kol­lektívának is, mert a hanyag, fegyelmezetlen dolgozó a kö­zösségnek okoz kárt. A vezető­vel szemben tehát a napi mun­ka során is érvényesülnie kell a kinevezéskor adott bizalom­nak. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy az irányítási módszer változása nem jelenthet egyet a vezetői hang­változással. A követelménytámasztás nem azonos az utasítgatással, a megfellebbezhetetlen paran­csolgatással! A vezetői tekin­tély nem az erélyességben, a hangerőben, hangszínben rej­lik, hanem a kölcsönös biza­lomban, megbecsülésben. Ez pedig olyan tényezője a vég­rehajtásnak, ami sokszor egy­­kétszáz forintos fizetéskülön­bözetnél is fontosabb. A­ktivistáink tevékenysége nélkülözhetetlen az újjal , így a mechanizmussal is együtt járó ellentmondások feltárásában, megoldásában. A társadalmi méretű vélemény­­cserék, viták tüzében született reform ugyanis csak statikai­lag van készen. Olyan, ami­lyenné társadalmunk legjobb képessége, a mai felismerések birtokában megalkotni tudta. Hogy dinamikájában hogyan érvényesül, azt majd a gya­korlat fogja bizonyítani. Egy dolog biztos: az új­ koncepció bonyolult áttételeken keresztül realizálódik. Ott pedig minde­nütt megtalálhatók tisztségvi­selőink, akiknek tudatos, segí­tőkész cselekvésére soha nem volt nagyobb szükség, mint ma. A jövő biztató, nincs okunk aggodalomra, csupán annak felismerésére, hogy az adott kedvezőbb lehetőségeket, kö­zösen felismert, mindkét rész­ről igényelt együttműködéssel kell hasznosítani. A siker zá­loga kezünkben van, rajtunk múlik hogyan élünk vele. ’­ Király Mihály A vezető testületek irányító munkája Fabók elvtárs tájékoztatója után dr. Sáli Ferenc szakszervezetünk tit­kára adott szóbeli kiegészítést az elő­terjesztett napirendi pontokhoz. A vezetőtestületek irányító munká­járól szólva kiemelte, hogy három alapvető szempont alapján végzik te­vékenységüket. Mint testület állást­­foglalnak, döntenek és határoznak minden olyan kérdésben, mely a tag­ság egészének vagy egyes főbb réte­geinek és csoportjainak helyzetével, élet- és munkakörülményeinek ala­kulásával összefügg. Természetesen úgy a Központi Vezetőség, mint az elnökség csak akkor tud megfelelően dönteni és határozni, ha tagjai részt vesznek a döntések előkészítésében és a területi munka tapasztalatai is­meretében tudnak állást foglalni. A Központi Vezetőség nélkülözhetetlennek tartotta, az V. kongresszus határozatának és a tagság sajátos összetételének megfelelően a három állandó jellegű rétegbizottság mi­előbbi megválasztását. Miután ez megtörtént, a helyiipari, a kommunális­ szolgáltató és az alkalmazottak, hivatalok, intézmények bizott­ságai munkához láthatnak. A módszerbeli kérdésekről szólva dr. Sáli Ferenc elmondotta, hogy az elnökség rend­szeresen tájékoztatja a KV-t a két ülésszak között végzett munkáról, a központi lapon keresztül ismerteti a tagsággal a vezetőtes­tületek ülésein hozott határozatokat s azokat a témákat, melyek napirenden voltak. Fontos politikai kérdések ferhnti, a KV és az elnök­ség a tagság rendszeres tájékoztatását, a mun­kaprogram ismertetését, a területi munka se­gítését, a különböző agitációs és propaganda kiadványok megküldésével is. Elképzelés sze­rint a központi lap külön mellékletben fog­lalkozik majd a gazdaságirányítás reformjá­nak bevezetéséből adódó időszerű kérdések­kel, segíti a tagság tájékozódását. A KV tudomásul vette, hogy 1968. április 8—13 között Budapesten rendezik meg a Köz­­alkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezeteinek ■ IV. nemzetközi konferen­ciáját, amelynek szervezésében jelentős fel­adat jut szakszervezetünknek is. Az elnökség a KV elé terjesztette a szak­­szervezet 1968. évi költségvetését, amelyhez Marosvári Vendel főkönyvelő adott szóbeli kiegészítést. Utalt arra, hogy 1968. január 1- től az alapszervezeteknél a tagdíjból vissza­maradó összeg az eddigi 35 százalék helyett 50 százalék lesz, ami azt jelenti, hogy mintegy 2,7 millió forinttal nagyobb pénzösszeggel gazdálkodhatnak az alapszervezetek. A 28 millió forintos kiadás 60,4 százaléka kerül ki így a területre. Szombathelyen rendezték meg három megye végzős ipari tanulóinak szakmai versenyét. A győztes fiatalok, a legszebb mestermunkák készítői, juta­lomként előbb szabadulnak fel és értékes ajándékokat kaptak a rendező szervektől. HELYI IPAR­I XJ&oSgaa.daSc­g 2 Hozzászólások A KV ülés napirendjéhez kilencen szóltak hozzá, köztük Gál László elvtárs, a SZOT titkára, aki hasznos tanácsokkal segítette a KV tagjait a gyakorlati munka végrehajtásá­ban. Hozzászólt még Király Mihály, Péter Ist­ván, dr. Kőhalmi Sebestyén, Óvári Zoltán, Bossányi György, Palkovics József, Baranyi Tibor és Szanyi Dezső. A főtitkári összefoglaló után a Központi Vezetőség ülése határozattá emelte a napi­rendi pontként beterjesztett javaslatokat, fi­gyelembe véve az elnökség és a KV első fél­évi, illetve éves munkatervéhez fűzött javas­latokat. A Központi Vezetőség évzáró ülése Seprényi Sándor zárszavával ért véget. A jó munka megbecsülése Szakszervezetünk Fejér me­gyei Bizottsága egy nagyon kellemes budapesti kirándu­lással jutalmazta meg a 10, vagy ennél több éve hűsége­sen dolgozó aktivistáit. A szombat délutáni ese­ménysorozat az SZMT székhá­zában kezdődött, ahol Kiss Lajos megyei titkár méltatta a végzett szakszervezeti munkát és minden meghívottnak tárgy­­jutalmat adott át. Ezután a nagy farmotoros busszal elin­dultunk Budapestre. Első állo­másunk a ragyogó őszi nap­fényben fürdő Citadella volt, ahol nemcsak a gyönyörű pa­norámát élveztük, hanem fi­gyelmesen elolvastuk a hely történetét. Nem sokkal ké­sőbb, már a Budai vár helyre­állított szárnyában megrende­zett kiállítás kötötte le érdek­lődésünket. Közülünk sokan először látták eredetiben a vi­lághíres Munkácsy-képeket: Az ásító inast, A csavargókat, A siralomházban című kép két változatát. Este a Madách Ka­mara Színházban az »Enyhítő körülmény« című bohózatot néztük meg. Az életünket formáló nagy tettek, események sorozatában a mi kis kirándulásunk pará­nyi pont csupán. Mégis mi, akik részesei voltunk társa­dalmi munkánk e kedves meg­becsülésének, nagyon értékel­jük és a továbbiakban is igyekszünk a megnövekedett szakszervezeti feladatoknak eleget tenni. Páros László, Finommechanikai Vállalat A HKI ismét IKV A Fővárosi Tanács végrehaj­tó bizottságának legutóbbi ülé­sén foglalkoztak a többi között a házkezelési igazgatóságok munkájával. Határozat született, misze­rint 1968. január 1-től a kerü­leti házkezelési igazgatóságok új elnevezést kapnak: ingat­lankezelő vállalatok lesznek. A profiljuk változatlanul a szolgáltatás lesz, de januártól már nem csak vízvezetéksze­relést vállalnak — térítés el­lenében —, hanem a bérlő megrendelése alapján bármi­lyen lakóházi javítási munkát elvállalnak. Nem múlik el hónap, hogy a tévében ne találkoznánk egy-egy helyi ipari vagy szol­gáltató vállalatot bemutató riporttal, információval. December 10-én a tv-híradó­­ban láthattuk Bossányi Györ­gyöt, a Fővárosi Kézműipari Vállalat igazgatóját. A Bara­nya megyei kereskedelmi vál­lalat kérésére soron kívül szállítottak árut, amire gyors választ kaphattak a vállalat dolgozói is a tv sokmilliós nyilvánossága előtt. Vizsga is volt ez a rugalmas, a kereslet­hez alkalmazkodni tudó gaz­dasági vezetés számára. Szíve­sen látnánk máskor is, minél gyakrabban hasonló híradást a képernyőn! Nagy sikerű nyugdíjas-talál­kozót rendezett decemberben a Fővárosi Vízművek szak­­szervezeti bizottsága. Klimkó József a nyugdíjas társai, ne­vében köszöntötte a megjelen­teket, majd Hajdú György igazgató ismertette a Vízmű jövő évi, nagyszabású terveit. Elmondta, hogy 10 emeletes irodaházat, ötemeletes korsze­rű munkásszállást avatnak az 1968. évi centenáriumi ünnep­ségek idején. Ezt követően Kopta Károly, szakszerveze­tünk alelnöke idézett a múlt emlékeiből. A baráti hangulatú estén a Vörös Csillag Traktorgyár művészegyüttese szórakoztatta a nyugdíjas vízműves részt­vevőket. Előfizetésgyűjtő verseny! Külföldi út a legjobbaknak Elnökségünk különösen fontos szerepet tulajdonít szervezett dolgozóink fokozottabb, szélesebb körű tájé­koztatásának, kultúrpolitikai tevékenységünk, tudat­formáló munkánk hatékonyabb támogatásának. Szakmai lapunkat színesebb, élőbb gazdagításával olyan fórummá kívánjuk fejleszteni, ahol dolgozóink tájékozódhatnak a helyi ipar területén történő aktuális eseményekről, politikai, termelési, kulturális kérdések­ről, a szocialista brigádok életéről, jogaik védelméről, panaszaik orvoslásáról. Szeretnénk, ha a Helyiipar és Városgazdaság című lapunk minden szervezett dolgozónkhoz időben és rend­szeresen eljutna. Kérjük tagságunk, olvasóink segítségét, hogy az 1968. I. 1-től indított országos előfizetésgyűjtő verse­nyünket támogassák, legyenek előfizetői a lapnak. 1968. második negyedévétől lehet elfogadni előfize­tést, egész évre. A verseny szervezőbizottsága április vé­gén összegezi a végeredményt. Május elején elnöksé­günk ünnepi keretek között tartja majd a díjkiosztó eredményhirdetést. Három kategóriában hirdetünk versenyt, melynek nyereményei a következők: A megyebizottságok közötti verseny első díja: 5 na­pos bécsi hajóút. A második: 800 forintos, a harmadik helyezett 400 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Az alapszervezetek közötti előfizetésgyűjtés győzte­se: ezer forintos, a második ötszáz, a harmadik pedig­­ 300 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Az egyéni verseny első díja: 5 napos al-dunai ha­jóút. A második helyezett 600, a harmadik 300 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Ezen kívül könyv- és ajándékvásárlási utalványt adunk a verseny­ben leg­aktívabb közreműködők részére. Tudósítónk írja Megérdemelt kitüntetés Arcán örömrózsákkal, meg­­hatottan köszönte meg Szegedi Barnabás, a Fővárosi Finom­­mechanikai Vállalat I-es szá­mú üzemének dolgozója mun­katársai gratulációit, jókíván­ságait. — Meglepett, nem is mertem volna gondolni, hogy ilyen megtiszteltetés ét, és hogy ép­pen a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lóján kapom meg a Könnyű­ipar kiváló dolgozója jelvényt. Jóleső érzés, ha az ember érzi, munkáját megbecsülik és ér­tékelik — mondta mosolyogva barátai között. A szikár termetű, deresedő halántékú, ötvenedik évéhez közeledő Szegedi elvtárs tíz éve tekinti második otthoná­nak a vállalatot, s mint ma­rós, a magasan kvalifikált szakemberek közé tartozik. A legkényesebb marási munkák végzését bízzák rá. A szocia­lista brigád mozgalom egyik meghonosítója a gépműhely­ben és évek óta a marósok szocialista brigádjának vezető­je. Elsőként teljesítették az 50 éves évfordulóra tett felaján­lásukat Az üzem életében a Szegedi névhez jelzőként forrott hozzá az újító szó. Egyik legered­ményesebb újítója a vállalat­nak. Bevezetett újításai évről évre sok ezer forintos megta­karítást jelentenek. Hunyadvári Géza, a műhely­bizottság titkára mondta róla: »Szegedi elvtárs mint szakszer­vezeti bizalmi is lelkiismerete­sen, körültekintően végzi mun­káját. Minden esetben figye­lemmel kíséri az egyén és a közösség gondját. Munkatársai szeretik, nyílt, segítőkész ter­mészetéért. A gépműhelyi szakszervezeti csoport szerve­zettsége és a tagdíjfizetés is százszázalékos. Őszinte, meg­fontolt bírálataival nagy se­gítséget nyújt az üzem vezető­ségének. Úgy érezzük, hogy személyében méltó gazdára ta­lált a Könnyűipar kiváló dol­gozója jelvény.« Mi most a munkatársak ne­vében is köszöntjük a kiváló szakembert, újítót, brigádveze­tőt, szakszervezeti bizalmit Rácz Endre Egy nyári dél­utánon a trolibu­szon olvastam a hirdetést: »Művé­szi torna 3—10 éves korig«. Thö­köly út 56. HVDSZ Kultúrotthon. Az­óta már hónapok teltek el és a kis­lányom nagyon szeret idejárni. Délután fél hat. A lépcsőn felérve nagy, barátságo­san meleg terem­be érünk. Mennye­zetig érő könyves­polcok, tele szebb­­nél-szebb mese- és ifjúsági köny­vekkel és sok gye­rekkel. A terem­hez pedig szoro­san hozzátartozik Juci néni, a gye­rekek kedvence A 3—10 évesek hozzászaladnak a számukra oly fon­tos eseményekkel A szén könyveket is tőle kapják mert ő a könyvtá­ros, Rehák Imré­­né. Bajos néni 6 óra. Most a ki­csik következnek. A gyerekzsivajgás megszűnik és fe­gyelmezetten sor­­ban állnak. Fel­hangzik a zongora ütemes hangja, a kicsinyek átvonul­nak a tornaterem­be. Az ajtó becsu­­­kódik. Megkezdő­dik a játékos munka. Mi szülők a csu­kott ajtó résén, vagy a kulcslyu­kon át-átlesünk a gyerekekhez, hogy tornásznak, ját­szanak. Majd visz­­szaülünk a ké­nyelmes fotelbe, olvasgatunk, köz­ben az ajtón át halljuk Babi néni türelmes, oktató szavát. Babi néni a tor­natanár. Nehéz lenne elmondani, azt a lelkesedést, és odaadást, aho­gyan Bogdánffy Magdolna foglal­kozik a gyerekek­kel. Az idő ilyen­kor gyorsan halad, véget ért az okta­tás, a gyerekek ki­vonulnak jóked­vűen, egy kicsit fáradtan. Kislányomat öl­töztetem, s ő köz­ben lelkesen me­séli az óra anya­gát. Bukfenc, spárga, forgás, tánc és játék. Hazafelé indu­lunk és közben el­gondolkodom. Va­lahogyan meg kellene köszönni, vagy megírni, mi­lyen nagyon okos dolog volt ezt a »kisgyermek klubot« megte­remteni. Megkö­szönni, hogy az én kislányom is olyan nagyon jól érzi magát. Czudor József­je Budapest VII., Hernád u. 6. ELÉGTELEN! Megszaporodott a csúszás­ból eredő balesetek száma. A minap a Fővárosi Fürdőigaz­gatóság Dandár fürdőjében Gereben Béláné, kezében vö­dörrel a lépcsőn megcsúszott és elesett. Mindkét csuklója eltörött. A balesetet a rendkí­vül csúszós lépcső okozta, ame­lyet két munkavédelmi szem­le során is balesetveszélyessé nyilvánítottak. Kérdésünk: Miért kell súlyos baleset­nek történnie ahhoz, hogy a hiányosságokat meg­szüntessék? Megelőző munkából elégtelen­re vizsgáztak a fürdő vezetői!

Next