Helyiipar és Városgazdaság, 1968 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) ti Bizottságával együtt javaslatot dolgozunk ki a megoldás módjára. A háztartási alkalmazottak nyugdíjazási összegének és pótszabadságának biztosítására — az 1967-ben végzett felmérés, vizsgálati tapasztalatok alapján —, a konkrét intézkedésre javaslatot teszünk. Felülvizsgáljuk az elnökség és az OKISZ közös határozatát, a szövetkezetekben foglalkoztatott alkalmazottak életéről, munkakörülményeiről. A szükség szerinti módosító javaslatot megtesszük. A politikai nevelőmunka javítására, a dolgozókkal való közvetlenebb kapcsolat kialakítására, rendszeressé tesszük a megyei és üzemi aktívaértekezleteket, ahol a vezető szervek tagjai tanácskoznak a tagsággal, tájékoztatják őket a felsőbb szervek munkájáról, ugyanakkor tájékozódnak a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. A politikai oktatásra minden eddiginél nagyobb figyelmet kívánunk fordítani. A társadalmunk időszerű kérdései tanfolyamok szervezésével, az előadók felkészítésével, a gyakorlati munkához való agitációs eszközök kiadásával segítjük a politikai oktatás hatékonyságát. A dolgozók szakmai és általános műveltségének fokozását is elsőrendű feladatnak tartjuk. Üzemi szaktanfolyamok, munkásakadémiák, ismeretterjesztő és egészségügyi felvilágosító előadások szervezésével segítjük a tanulás iránti készség fokozását. Üzemi kihelyezett osztályok létesítésével az általános iskolai oktatást akarjuk szélesebb alapokra helyezni. A könyvtári és olvasómozgalom továbbfejlesztésére nem kis erőt kell fordítanunk. Két százalékkal kívánjuk országosan az olvasók számát növelni. Kidolgoztuk a vállalati szakszervezeti tanácsok működésének, munkájának irányelveit, a szakszervezeti tájékoztatás rendszerét, a választott vezető szervek és az apparátus osztályainak hatás- és feladatkörét, munkamódszerét. Fontosnak tartjuk a szakszervezeti tagság számszerű növelését, a jelenlegi 91,9 százalékos szervezettség tartását, az átlag alatt levő területek egyszíntre hozását. Tovább erősítjük a decentralizált taggyűlések rendszerét, hogy ezzel is szorgalmazzuk a választott szervek beszámolási kötelezettségének teljesítését. S VITÁK TÜZÉBEN SZÜLETETT ezárult a felkészülés időszaka, starthoz állunk. Elérkezett, amit dolgozóink türelmetlenül, bizakodással vártak: az új gazdasági mechanizmus. Életbe lép az az irányítási rendszer, amitől oly sokat várnak vezetők, beosztottak, tisztségviselők egyaránt. Egyértelműen bizakodó várakozás jellemezte a IV. negyedévben tartott aktivisták tanácskozásain elhangzottakat, ahol sok szó esett a dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. Ez a következőkben summázható: hogyan lesz nálunk, mit jelent a reform üzemünkben. A „hogyan lesz nálunk” kérdésbe sok minden beletartozik: a foglalkoztatás, az anyagellátás, munkaszervezés, verseny, kereseti viszony és az érdemi beleszólás módja. A választ e kérdésekre a jövő adja meg, melynek formálásában, alakításában a helyi vezetésnek meghatározó szerepe lesz. Ahhoz, hogy kedvezőek legyenek a tapasztalatok, jók a feltételek. Kezdjük a gazdasági alappal. Az 1967. évi termelés adatai a tervezettnél jobbak, amiben része van a jubileumi verseny lendületének. A kedvező indulás feltételeihez sorolhatjuk a vállalati önállóságot, a szakszervezeti hatáskör növekedését és az ezt kifejező szabályzatot, a kollektív szerződést. A felsoroltak természetesen csak keretét, lehetőségét adják a sikeres rajtnak. A megvalósításnak nem kevésbé velejárója a jó üzemi légkör, a vezetők a beosztottak közötti élő kapcsolat, a kölcsönös bizalom, a kollektíva cselekvő egyetértése. S ebben a termelés emberi tényezőinek formálásában lesz tisztségviselőinknek — az érdekvédelem mellett — a korábbinál nagyobb szerepük. Most már könnyebben tudnak ennek eleget tenni, mert az aktivistáknál „csapódik le” a dolgozók véleménye, ők érzékelik legjobban a problémák hangulat alakító hatását. Nem túlzás ez a várakozás? Reális-e a mechanizmus reformjával szemben támasztott igény? Nem túlzás, és az igény is kielégíthető. De vegyük sorjában. Kezdjük a mechanizmus indulásával, melyet gazdasági és pénzügyi szigorúság jellemez, ami a mozgósítható belső tartalékok feltárását és hasznosítását követeli. És ezt igényli a munkaidőcsökkentés feltételeinek megteremtése is, és ezek elképzelhetetlenek a versenyszervezés, a kollektíva közreműködése nélkül. Vagy Itt van az egy évre készült kollektív szerződés, amelynél számolni kell a „bejáratási idő” tapasztalataival, az őszinte, kritikai elemzés igényével. Azt sem feledhetjük, hogy ha nehéz jó kollektív szerződést kötni, kétszeresen nehéz biztosítani következetes, hiánytalan érvényesítését. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy értsék a dolgozók. A jószeleti légkör, a vezetők és beosztottak közötti szoros kapcsolat is igényli az aktivisták részvételét. Sok félreértés, aggodalom van a dolgozókban a vezetők,beosztottak viszonyát illetően, az új körülmények között. Meggyőzés kell annak megértéséhez, hogy nem csorbítja az üzemi demokráciát, ha a vezető megköveteli a rendet, fegyelmet, a jó minőségű munkát. Ez érdeke a kollektívának is, mert a hanyag, fegyelmezetlen dolgozó a közösségnek okoz kárt. A vezetővel szemben tehát a napi munka során is érvényesülnie kell a kinevezéskor adott bizalomnak. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy az irányítási módszer változása nem jelenthet egyet a vezetői hangváltozással. A követelménytámasztás nem azonos az utasítgatással, a megfellebbezhetetlen parancsolgatással! A vezetői tekintély nem az erélyességben, a hangerőben, hangszínben rejlik, hanem a kölcsönös bizalomban, megbecsülésben. Ez pedig olyan tényezője a végrehajtásnak, ami sokszor egykétszáz forintos fizetéskülönbözetnél is fontosabb. Aktivistáink tevékenysége nélkülözhetetlen az újjal , így a mechanizmussal is együtt járó ellentmondások feltárásában, megoldásában. A társadalmi méretű véleménycserék, viták tüzében született reform ugyanis csak statikailag van készen. Olyan, amilyenné társadalmunk legjobb képessége, a mai felismerések birtokában megalkotni tudta. Hogy dinamikájában hogyan érvényesül, azt majd a gyakorlat fogja bizonyítani. Egy dolog biztos: az új koncepció bonyolult áttételeken keresztül realizálódik. Ott pedig mindenütt megtalálhatók tisztségviselőink, akiknek tudatos, segítőkész cselekvésére soha nem volt nagyobb szükség, mint ma. A jövő biztató, nincs okunk aggodalomra, csupán annak felismerésére, hogy az adott kedvezőbb lehetőségeket, közösen felismert, mindkét részről igényelt együttműködéssel kell hasznosítani. A siker záloga kezünkben van, rajtunk múlik hogyan élünk vele. ’ Király Mihály A vezető testületek irányító munkája Fabók elvtárs tájékoztatója után dr. Sáli Ferenc szakszervezetünk titkára adott szóbeli kiegészítést az előterjesztett napirendi pontokhoz. A vezetőtestületek irányító munkájáról szólva kiemelte, hogy három alapvető szempont alapján végzik tevékenységüket. Mint testület állástfoglalnak, döntenek és határoznak minden olyan kérdésben, mely a tagság egészének vagy egyes főbb rétegeinek és csoportjainak helyzetével, élet- és munkakörülményeinek alakulásával összefügg. Természetesen úgy a Központi Vezetőség, mint az elnökség csak akkor tud megfelelően dönteni és határozni, ha tagjai részt vesznek a döntések előkészítésében és a területi munka tapasztalatai ismeretében tudnak állást foglalni. A Központi Vezetőség nélkülözhetetlennek tartotta, az V. kongresszus határozatának és a tagság sajátos összetételének megfelelően a három állandó jellegű rétegbizottság mielőbbi megválasztását. Miután ez megtörtént, a helyiipari, a kommunális szolgáltató és az alkalmazottak, hivatalok, intézmények bizottságai munkához láthatnak. A módszerbeli kérdésekről szólva dr. Sáli Ferenc elmondotta, hogy az elnökség rendszeresen tájékoztatja a KV-t a két ülésszak között végzett munkáról, a központi lapon keresztül ismerteti a tagsággal a vezetőtestületek ülésein hozott határozatokat s azokat a témákat, melyek napirenden voltak. Fontos politikai kérdések ferhnti, a KV és az elnökség a tagság rendszeres tájékoztatását, a munkaprogram ismertetését, a területi munka segítését, a különböző agitációs és propaganda kiadványok megküldésével is. Elképzelés szerint a központi lap külön mellékletben foglalkozik majd a gazdaságirányítás reformjának bevezetéséből adódó időszerű kérdésekkel, segíti a tagság tájékozódását. A KV tudomásul vette, hogy 1968. április 8—13 között Budapesten rendezik meg a Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezeteinek ■ IV. nemzetközi konferenciáját, amelynek szervezésében jelentős feladat jut szakszervezetünknek is. Az elnökség a KV elé terjesztette a szakszervezet 1968. évi költségvetését, amelyhez Marosvári Vendel főkönyvelő adott szóbeli kiegészítést. Utalt arra, hogy 1968. január 1- től az alapszervezeteknél a tagdíjból visszamaradó összeg az eddigi 35 százalék helyett 50 százalék lesz, ami azt jelenti, hogy mintegy 2,7 millió forinttal nagyobb pénzösszeggel gazdálkodhatnak az alapszervezetek. A 28 millió forintos kiadás 60,4 százaléka kerül ki így a területre. Szombathelyen rendezték meg három megye végzős ipari tanulóinak szakmai versenyét. A győztes fiatalok, a legszebb mestermunkák készítői, jutalomként előbb szabadulnak fel és értékes ajándékokat kaptak a rendező szervektől. HELYI IPARI XJ&oSgaa.daScg 2 Hozzászólások A KV ülés napirendjéhez kilencen szóltak hozzá, köztük Gál László elvtárs, a SZOT titkára, aki hasznos tanácsokkal segítette a KV tagjait a gyakorlati munka végrehajtásában. Hozzászólt még Király Mihály, Péter István, dr. Kőhalmi Sebestyén, Óvári Zoltán, Bossányi György, Palkovics József, Baranyi Tibor és Szanyi Dezső. A főtitkári összefoglaló után a Központi Vezetőség ülése határozattá emelte a napirendi pontként beterjesztett javaslatokat, figyelembe véve az elnökség és a KV első félévi, illetve éves munkatervéhez fűzött javaslatokat. A Központi Vezetőség évzáró ülése Seprényi Sándor zárszavával ért véget. A jó munka megbecsülése Szakszervezetünk Fejér megyei Bizottsága egy nagyon kellemes budapesti kirándulással jutalmazta meg a 10, vagy ennél több éve hűségesen dolgozó aktivistáit. A szombat délutáni eseménysorozat az SZMT székházában kezdődött, ahol Kiss Lajos megyei titkár méltatta a végzett szakszervezeti munkát és minden meghívottnak tárgyjutalmat adott át. Ezután a nagy farmotoros busszal elindultunk Budapestre. Első állomásunk a ragyogó őszi napfényben fürdő Citadella volt, ahol nemcsak a gyönyörű panorámát élveztük, hanem figyelmesen elolvastuk a hely történetét. Nem sokkal később, már a Budai vár helyreállított szárnyában megrendezett kiállítás kötötte le érdeklődésünket. Közülünk sokan először látták eredetiben a világhíres Munkácsy-képeket: Az ásító inast, A csavargókat, A siralomházban című kép két változatát. Este a Madách Kamara Színházban az »Enyhítő körülmény« című bohózatot néztük meg. Az életünket formáló nagy tettek, események sorozatában a mi kis kirándulásunk parányi pont csupán. Mégis mi, akik részesei voltunk társadalmi munkánk e kedves megbecsülésének, nagyon értékeljük és a továbbiakban is igyekszünk a megnövekedett szakszervezeti feladatoknak eleget tenni. Páros László, Finommechanikai Vállalat A HKI ismét IKV A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén foglalkoztak a többi között a házkezelési igazgatóságok munkájával. Határozat született, miszerint 1968. január 1-től a kerületi házkezelési igazgatóságok új elnevezést kapnak: ingatlankezelő vállalatok lesznek. A profiljuk változatlanul a szolgáltatás lesz, de januártól már nem csak vízvezetékszerelést vállalnak — térítés ellenében —, hanem a bérlő megrendelése alapján bármilyen lakóházi javítási munkát elvállalnak. Nem múlik el hónap, hogy a tévében ne találkoznánk egy-egy helyi ipari vagy szolgáltató vállalatot bemutató riporttal, információval. December 10-én a tv-híradóban láthattuk Bossányi Györgyöt, a Fővárosi Kézműipari Vállalat igazgatóját. A Baranya megyei kereskedelmi vállalat kérésére soron kívül szállítottak árut, amire gyors választ kaphattak a vállalat dolgozói is a tv sokmilliós nyilvánossága előtt. Vizsga is volt ez a rugalmas, a kereslethez alkalmazkodni tudó gazdasági vezetés számára. Szívesen látnánk máskor is, minél gyakrabban hasonló híradást a képernyőn! Nagy sikerű nyugdíjas-találkozót rendezett decemberben a Fővárosi Vízművek szakszervezeti bizottsága. Klimkó József a nyugdíjas társai, nevében köszöntötte a megjelenteket, majd Hajdú György igazgató ismertette a Vízmű jövő évi, nagyszabású terveit. Elmondta, hogy 10 emeletes irodaházat, ötemeletes korszerű munkásszállást avatnak az 1968. évi centenáriumi ünnepségek idején. Ezt követően Kopta Károly, szakszervezetünk alelnöke idézett a múlt emlékeiből. A baráti hangulatú estén a Vörös Csillag Traktorgyár művészegyüttese szórakoztatta a nyugdíjas vízműves résztvevőket. Előfizetésgyűjtő verseny! Külföldi út a legjobbaknak Elnökségünk különösen fontos szerepet tulajdonít szervezett dolgozóink fokozottabb, szélesebb körű tájékoztatásának, kultúrpolitikai tevékenységünk, tudatformáló munkánk hatékonyabb támogatásának. Szakmai lapunkat színesebb, élőbb gazdagításával olyan fórummá kívánjuk fejleszteni, ahol dolgozóink tájékozódhatnak a helyi ipar területén történő aktuális eseményekről, politikai, termelési, kulturális kérdésekről, a szocialista brigádok életéről, jogaik védelméről, panaszaik orvoslásáról. Szeretnénk, ha a Helyiipar és Városgazdaság című lapunk minden szervezett dolgozónkhoz időben és rendszeresen eljutna. Kérjük tagságunk, olvasóink segítségét, hogy az 1968. I. 1-től indított országos előfizetésgyűjtő versenyünket támogassák, legyenek előfizetői a lapnak. 1968. második negyedévétől lehet elfogadni előfizetést, egész évre. A verseny szervezőbizottsága április végén összegezi a végeredményt. Május elején elnökségünk ünnepi keretek között tartja majd a díjkiosztó eredményhirdetést. Három kategóriában hirdetünk versenyt, melynek nyereményei a következők: A megyebizottságok közötti verseny első díja: 5 napos bécsi hajóút. A második: 800 forintos, a harmadik helyezett 400 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Az alapszervezetek közötti előfizetésgyűjtés győztese: ezer forintos, a második ötszáz, a harmadik pedig 300 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Az egyéni verseny első díja: 5 napos al-dunai hajóút. A második helyezett 600, a harmadik 300 forint névértékű takarékbetétkönyvet nyer. Ezen kívül könyv- és ajándékvásárlási utalványt adunk a versenyben legaktívabb közreműködők részére. Tudósítónk írja Megérdemelt kitüntetés Arcán örömrózsákkal, meghatottan köszönte meg Szegedi Barnabás, a Fővárosi Finommechanikai Vállalat I-es számú üzemének dolgozója munkatársai gratulációit, jókívánságait. — Meglepett, nem is mertem volna gondolni, hogy ilyen megtiszteltetés ét, és hogy éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján kapom meg a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvényt. Jóleső érzés, ha az ember érzi, munkáját megbecsülik és értékelik — mondta mosolyogva barátai között. A szikár termetű, deresedő halántékú, ötvenedik évéhez közeledő Szegedi elvtárs tíz éve tekinti második otthonának a vállalatot, s mint marós, a magasan kvalifikált szakemberek közé tartozik. A legkényesebb marási munkák végzését bízzák rá. A szocialista brigád mozgalom egyik meghonosítója a gépműhelyben és évek óta a marósok szocialista brigádjának vezetője. Elsőként teljesítették az 50 éves évfordulóra tett felajánlásukat Az üzem életében a Szegedi névhez jelzőként forrott hozzá az újító szó. Egyik legeredményesebb újítója a vállalatnak. Bevezetett újításai évről évre sok ezer forintos megtakarítást jelentenek. Hunyadvári Géza, a műhelybizottság titkára mondta róla: »Szegedi elvtárs mint szakszervezeti bizalmi is lelkiismeretesen, körültekintően végzi munkáját. Minden esetben figyelemmel kíséri az egyén és a közösség gondját. Munkatársai szeretik, nyílt, segítőkész természetéért. A gépműhelyi szakszervezeti csoport szervezettsége és a tagdíjfizetés is százszázalékos. Őszinte, megfontolt bírálataival nagy segítséget nyújt az üzem vezetőségének. Úgy érezzük, hogy személyében méltó gazdára talált a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvény.« Mi most a munkatársak nevében is köszöntjük a kiváló szakembert, újítót, brigádvezetőt, szakszervezeti bizalmit Rácz Endre Egy nyári délutánon a trolibuszon olvastam a hirdetést: »Művészi torna 3—10 éves korig«. Thököly út 56. HVDSZ Kultúrotthon. Azóta már hónapok teltek el és a kislányom nagyon szeret idejárni. Délután fél hat. A lépcsőn felérve nagy, barátságosan meleg terembe érünk. Mennyezetig érő könyvespolcok, tele szebbnél-szebb mese- és ifjúsági könyvekkel és sok gyerekkel. A teremhez pedig szorosan hozzátartozik Juci néni, a gyerekek kedvence A 3—10 évesek hozzászaladnak a számukra oly fontos eseményekkel A szén könyveket is tőle kapják mert ő a könyvtáros, Rehák Imréné. Bajos néni 6 óra. Most a kicsik következnek. A gyerekzsivajgás megszűnik és fegyelmezetten sorban állnak. Felhangzik a zongora ütemes hangja, a kicsinyek átvonulnak a tornaterembe. Az ajtó becsukódik. Megkezdődik a játékos munka. Mi szülők a csukott ajtó résén, vagy a kulcslyukon át-átlesünk a gyerekekhez, hogy tornásznak, játszanak. Majd viszszaülünk a kényelmes fotelbe, olvasgatunk, közben az ajtón át halljuk Babi néni türelmes, oktató szavát. Babi néni a tornatanár. Nehéz lenne elmondani, azt a lelkesedést, és odaadást, ahogyan Bogdánffy Magdolna foglalkozik a gyerekekkel. Az idő ilyenkor gyorsan halad, véget ért az oktatás, a gyerekek kivonulnak jókedvűen, egy kicsit fáradtan. Kislányomat öltöztetem, s ő közben lelkesen meséli az óra anyagát. Bukfenc, spárga, forgás, tánc és játék. Hazafelé indulunk és közben elgondolkodom. Valahogyan meg kellene köszönni, vagy megírni, milyen nagyon okos dolog volt ezt a »kisgyermek klubot« megteremteni. Megköszönni, hogy az én kislányom is olyan nagyon jól érzi magát. Czudor Józsefje Budapest VII., Hernád u. 6. ELÉGTELEN! Megszaporodott a csúszásból eredő balesetek száma. A minap a Fővárosi Fürdőigazgatóság Dandár fürdőjében Gereben Béláné, kezében vödörrel a lépcsőn megcsúszott és elesett. Mindkét csuklója eltörött. A balesetet a rendkívül csúszós lépcső okozta, amelyet két munkavédelmi szemle során is balesetveszélyessé nyilvánítottak. Kérdésünk: Miért kell súlyos balesetnek történnie ahhoz, hogy a hiányosságokat megszüntessék? Megelőző munkából elégtelenre vizsgáztak a fürdő vezetői!