Helyiipar és Városgazdaság, 1969 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Javult a szakszervezeti munka hatékonysága Az V. kongresszus óta eltelt idő — hangsúlyozta az elnök­ség jelentése —, bizonyította: a szakszervezeti munka fej­lesztése az alapszervezetek se­gítésén keresztül valósulhat meg elsősorban. Az ott folyó munka erősítése a fejlődés kul­csa. Ma már túlzás és sze­rénytelenség nélkül állíthat­juk, hogy az új gazdaságirá­nyítási rendszer sikeres beve­zetése és eddigi eredményei többek között az alapszervek és az ott dolgozó aktivisták ál­dozatkészségének tudhatók be. Ezt látnunk és értékelnünk kell akkor is, ha az alapszer­vezeti munka területén ma még számos negatív vonással, már kevésbé alkalmazható módszerrel lehet találkozni, nagyobb megrázkódtatás nélkül Alapszervezeteink jelentős része jól segítette az új me­chanizmus bevezetését úgy a helyi ipar, mint a kommunális szolgáltatás területén. Igazol­ták a várakozást és alkalmas­nak bizonyultak az új, meg­növekedett feladatok ellátásá­ra. Részt vállaltak az üzemek előtt álló feladatok meghatá­rozásában, a dolgozók szerve­zésében és mozgósításában. A maguk eszközeivel­­segítették a tervek kidolgozását, annak el­lenére, hogy a tervezésben va­ló részvétel leghasznosabb for­mái és módszerei még máig nem alakultak ki mindenütt. Szervezték a szocialista mun­kaversenyt, a brigádmozgal­mat, a szocialista munka üze­me, vállalata címért folyó ver­senyt Ezzel együtt a szocialis­ta munkaverseny, a brigád­mozgalom szervezésében még ma is sok a formális vonás. Nem tudunk mindenkor meg­felelő keretet és lehetőséget biztosítani a dolgozók tudatos törekvéseinek, jó szándékú erőfeszítéseinek. Az ebben rejlő óriási erőt és lehetősége­ket még korántsem tudtuk kellően gyümölcsöztetni. Kulturáltabban, szervezettebben Előbbre léptek alapszerve­zeteink a politikai és kulturá­lis nevelésben is. Az első al­kalommal megszervezett tö­megpolitikai oktatási forma, a „Társadalmunk időszerű kér­dései” tanfolyam sikeresen mutatkozott be. Az elmúlt ok­tatási évben 1237 tanfolyamon 26 700 hallgató vett részt, a mostaniban 1318 tanfolyam kezdődött, 30 900 résztvevővel. Emelkedett az ismeretterjesztő akadémiák és hallgatóinak száma; üzemi könyvtáraink egy év alatt 364 ezer kötet könyvet kölcsönzöttek ki olva­sóiknak. Eredményesen szer­vezték a dolgozók általános is­kolai oktatását és mindinkább terjed az a gyakorlat, hogy üzemeink segítik a munkás­ét parasztszülője tehetséges gyermekeinek továbbtanulását, nemegyszer ösztöndíjak bizto­sításával is. Kialakult és hasznosnak bi­zonyult információs rendsze­rünk, fejlődött szerveink agi­tációs és propaganda tevé­kenysége. Sok nehéz és bo­nyolult időszakban — mint például a csehszlovák esemé­nyek kapcsán —, alapszerve­zeteink és aktivistáink politi­kai érettségről és helytállásról tettek bizonyságot. A szemé­lyekhez szóló, élő, agitációs és a meggyőző propaganda azon­ban még nem vált szerveink mindennapos munkájának ré­szévé. További erőfeszítések­re, következetes, kitartó mun­kára van szükség. Sokoldalúbb érdekvédelem Szerveink kezdeményezői voltak az új kollektív szerző­déskötéseknek, az ellenőrzés­ben viszont már akadtak hi­bák s erre ügyelni kell a most megkötendő, két évre szóló­­ vállalati szerződéseknél. A bérfejlesztésekben is vezető szerepet vittek alapszerveink, annak ellenére, hogy a helyi kidolgozott bérpolitikáról még nem igen lehet beszélni. Általában erősödött az üze­mi demokrácia. Kialakulóban van az a folyamat, amikor nemcsak szavakban és elvek­ben, hanem a gyakorlatban is elismerik, hogy az üzemi de­mokrácia erősítése életünk ve­lejárója, a fejlődés nélkülöz­hetetlen feltétele. A választott vezető szervek munkája is sokat fejlődött A vállalati szakszervezeti taná­csok helye és szerepe fokoza­tosan rendeződik. Az szb-k döntő többsége alkalmas a megnövekedett feladatok ellá­tására. Körültekintőbben kell azonban eljárniuk abban, hogy mely kérdésekben ruház­ható át jogkör az alsóbb vá­lasztott szervekre. Akad tisz­tázatlan kérdés a műhelybi­zottságok munkáját illetően is. A szakszervezeti csoportok és a bizalmiak száma csaknem tízezer. Egyre inkább a rend­szeresség, a folyamatosság jel­lemzi tevékenységüket. Eltű­nőben van az a felfogás, hogy a bizalmi munkája csak a tag­díjbeszedésre korlátozódik. Azt a folyamatot azonban, hogy bizalmiaink havonta leg­alább egyszer kapcsolatba ke­rüljenek a 209 ezres tagság egészével, még nem sikerült mindenütt és minden esetben megtölteni tartalommal. Fejlődött a taggyűlések rendszere — ha nem is a kí­vánt mértékben —, s tartalmá­ban is gazdagabb lett. Az alapszervek, néhány kivételtől eltekintve, kis egységenként tartják a taggyűléseket. Nőtt az aktivitás, a vitakészség, bár bőven akad még formali­tás és nem sikerült mindenütt elérni, hogy a tagság megha­tározó szerepének első számú eszköze és fóruma legyen a taggyűlés. Gyakori segítséget és báto­rítást kapnak üzemi szerveink a pártszervezetektől. Kiala­kultak vagy kialakulóban van­nak a pártirányítás legjobb formái, módszerei. Előfordul­nak ugyan nézeteltérések, a legtöbbjük azonban gyorsan megoldható. Javult az együtt­­működés a KISZ-szervezetek­­kel, ezen a téren meglévő le­hetőségeinket azonban koránt­sem használtuk ki még. További tennivalóinkról Vezető szerveink munkájá­nak középpontjában továbbra is — a kongresszus határoza­tának megfelelően —, az alap­szervi munka erősítése, segí­tése áll. Ennek támogatására számos irányelvet adtunk ki, melyeket jól tudtak hasznosí­tani. Esetenként azonban fél­reértik ezek szerepét. Vagy egyszerűen lemásolják, vagy úgy értelmezik, mintha azok megvalósítása nem lenne kö­telező rájuk nézve. Újból megjelentetjük és rendszeresen kiadjuk az El­nökségi tájékoztatót, melynek elsősorban az elvi, módszerbe­li útmutatás a rendeltetése. Igyekeztünk ennek a célnak megfelelően alakítani központi lapunk tartalmát is. Irányítási rendszerünk gyen­géje az alapszervi vezetők fel­készítése, eligazítása. Tovább kell javítanunk az üzemi alap­szervezetek munkastílusát és oda kell hatni, hogy legalább évente egyszer értékeljék munkájukat. Összegezve a kongresszus óta eltelt időt, elmondhatjuk, hogy — a meglévő hiányossá­gok ellenére is —, minden vonatkozásban tovább javult az alapszervezeti munka. Adott az a szervezet, amely képes a kitűzött célok elérésé­re, kialakult az aktivisták 35 ezres tábora és rendelkezünk a feladatok ellátására alkal­mas vezetői gárdával. Az irá­nyító munka hatékonysága pe­dig biztosíthatja, hogy a leg­főbb erőt mindig a legfonto­sabb tennivalók végrehajtásá­ra összpontosítsuk. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1969 JANUÁR XX. ÉVFOLYAM 50 FILLÉR Tanácskozott a Központi Vezetőség A VÁLLALATI SZAKSZERVEZETI MUNKA HELYZETÉRŐL Az óév utolsó hónapjának derekán tanácskozott a Központi­ Vezetőség. A kétnapos ülésen részt vett a Szaktanács és a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztályának képviselője. MUNKAVÉDELMI ÉS SZOCIÁLIS ELLÁTOTTSÁGRÓL . A vállalatoknál végzett szakszervezeti munka helyzetéről, az I­V. kongresszus ide vonatkozó határozatának megvalósulásáról­­ dr. Sáli Ferenc titkár mondott szóbeli kiegészítőt. Lassú javulás a szociális körülményekben A munkavédelmi helyzet és a szociális ellátottság alaku­lását összefoglaló elnökségi je­lentést Péter István titkár né­hány hasznos gondolattal ve­zette be, majd termékeny vi­tában mondták el gondjaikat, javaslataikat a központi veze­tőség tagjai. Az előterjesztésben az el­nökség megállapítja, hogy a gazdaságirányítás reformja új körülményeket teremtett a vállalatok munkavédelmi hely­zetében is. Új telephelyek lé­tesültek, nőtt az üzemek lét­száma, a munkakörülmények változatlan színvonala mel­lett. Mindez kedvezőtlenül be­folyásolta a munkabiztonsá­got. Az országos baleseti statisz­tika alapján 1965—67 idősza­kában 8 százalékkal csökkent a három napon túl gyógyuló balesetek száma, a kiesett munkanapok száma azonban már kevésbé kedvezően ala­kult. Itt mintegy 3,9 százalé­kos növekedés volt, míg a ha­lálos balesetek száma 11-ről 12-re emelkedett Az előidéző okok között megtalálható a termelőberendezések elavult­sága, a zsúfolt munkahely, a védőberendezések hiánya. A kommunális vállalatoknál a munkaszervezés alacsony szín­vonala, az ellenőrzés lazasága és a munkaerővándorlás befo­lyásolja kedvezőtlenül a mun­kavédelem helyzetét. Három megye 62 vállalatának szám­adatait vizsgálva szembetűnő, milyen jelentős veszélyforrást jelent az üzemi szállítás és közlekedés. Szerveink feladatairól központi vezetőségünk, el­nökségünk figyelemmel kíséri a baleseti helyzet alakulását. Állandó kapcsolatot tartunk a SZOT munkavédelmi osztályá­val, az illetékes ágazati part­nerekkel együttműködve vé­leményezzük a készülő hatá­rozat- és rendelettervezeteket. Mintaszabályzatot bocsátot­tunk az üzemek rendelkezésé­re, tájértekezleten ismertettük az új szabályozásokat A központi vezetőség a munkavédelmi helyzetről, a szociális körülmények alaku­lásáról szóló jelentést elfogad­ta, megállapítva, hogy a re­form adta új helyzet megte­remtette a kedvező alapot a további fejlődésre. Egyidejű­leg felhívja a figyelmet, hogy területenként a munkakörül­mények alacsonyabb színvona­la konzerválódik. Felkéri a ta­nácsok vb-it, hogy hatás- és jogkörüknek megfelelően te­gyenek meg minden intézke­dést a vállalatok munkakörül­ményeinek, szociális ellátottsá­gának javítására. A munkaprogram és a költségvetés 1969-ben az alapszervezeti szervek újraválasztása lesz az év eleji munka kiemelkedő szakasza. A választást úgy kell előkészíteni és végigvinni, hogy azzal a napirenden lévő feladatok végrehajtására egye­sítsük erőinket, mozgósítsuk tagságunkat. Emlékezetessé kell tennünk a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának félévszázados évfordu­lóját, megszervezzük a szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozását, segítjük szer­veinket a jó kollektív szerző­dések megkötésében. Előbbre kívánunk lépni a rétegmunka területén. EV ülésen vitatjuk meg az ifjúmunkások, a helyi­iparban foglalkoztatott nők helyzetét, a kommunális szol­gáltatás területén dolgozó mű­szakiak élet- és munkakörül­ményeit. Megtárgyaljuk a szö­vetkezeti szakszervezeti szer­ • • Összegezés és előrepillantás Ismét magunk mögött hagyunk egy — gazdasági, politikai jelentőségében kiemelkedő — munkásévet, és köszöntünk egy újat. Az új esztendő határvonalát átlépve, az összegezés és elő­­repillantás ünnepi pillanataiban elnökségünk megállapíthatja: eredményekben és tapasztalatokban gazdag, áttekintésre érde­mes esztendőnek mondunk búcsút. Kevés olyan esztendő volt a helyi ipar történetében, melynek mérlegét tagságunk olyan széles körű érdeklődéssel várta, mint a reform tanulóévét , 1968-at. Ez érthető, ha vissza­tekintünk az indulás előzményeire, tagságunk bizalommal, re­ményekkel és aggodalommal teli várakozására a helyi ipar helytállásával, a munkaellátottsággal, a vezetők rátermettsé­gével, az árak és bérek alakulásával kapcsolatban. Bár még végleges adatok nem állnak rendelkezésre, a három negyedév tényszámai és a tapasztalatok elegendő bizonyságot adnak annak megállapítására, hogy számottevő haladást sike­rült elérni dolgozóink élet- és munkakörülményeiben. Kötelező tervmutatók nélkül fejlődött az árutermelés, a javító és kom­munális szolgáltatás volumene. A vállalatok többségénél javult a belső szervezettség, az álló- és forgóeszközök kihasználása, a tervezettnél több nyereséget realizáltak. Az eredmények elérését jelentősen segítette a széles körű társadalmi aktivitás, a párt megalakulásának 50. évfordulójára tett vállalások sikeres teljesítése. Az üzemi közérzet javulá­sához hozzájárult az új telephelyek építése, meglevők korsze­rűsítése. Nem utolsósorban az, hogy tagságunk 15°/6-a dolgo­zik már rövidebb munkaidőben. Mindez fokozta a dolgozók biztonságérzetét, nyugalmát és bizalmát. Elnökségünk jóleső érzéssel állapítja meg, hogy a rajt sike­réért sokat tettek szakszervezeti szerveink, aktivistáink, amit olyan tények jeleznek, mint a kollektív szerződések megkötése, az új jogok helyes alkalmazása, az együttműködés formáinak, módszereinek kialakítása. A tanulóév szerveink számára is nagy erőpróbát jelentett, melyen — igazolva partneri alkal­masságukat — jól vizsgáztak. Az erősödő felelősségérzet, a cselekvő és kezdeményező készség tanúsítja, hogy napi mun­kájuk során eredményesen érvényesítik az V. kongresszus ha­tározatát.­­ Jövő évi tennivalónk hármas célkitűzésben fogalmazható meg: egyenletes, biztonságos és gazdaságos fejlődés az áruter­melésben, javító és kommunális szolgáltatásban. Ezzel párhu­­zamosan javítva a munkakörülményeket, a szociális ellátott­ságot. A következő évi feladatok általában magasabb követelmé­nyeket támasztanak a vállalati kollektívával szemben, jobban meg kell küzdeni a nyereségért. Ez a hatékonyság fokozását állítja a figyelem középpontjába, a ráfordítások mindennapos vizsgálatát. Még jelentős tartalékok rejlenek a munka- és üzemszervezésben, a termelékenység emelésében, különösen az üzemen belüli anyagmozgatás területén. Ennek hasznosítása lehetővé teszi a rövidebb munkaidő bevezetésének meggyor­sítását. Elnökségünk úgy ítéli meg, hogy mindez fokozott feladatot jelent szerveink, aktivistáink számára, akik megfelelő gyakor­latot­­szereztek az óévben az új helyzetnek megfelelő mozgalmi munkastílus kialakításához. Most az évindítás időszakában so­kat tehetünk — az 1969/70. évi kollektív szerződés megkötése során — a tapasztalatok hasznosításában. A napi kérdések he­lyes megoldásán túl, mindenütt kezdeményezzék a hosszútávú célok kitűzését. Az elért eredmények, a növekvő igények arra köteleznek, hogy fokozottabb felelősséggel kezdjünk az új megoldásához. Szerveink az eddigi eredményekre, a bizalom légkörére alapoz­va, segítsék a dolgozók aktivitását a versenylendület töretlen fenntartásáért. Bizakodással tekinthetünk előre, a kitűzött cé­lok lelkesítőek, érdemes értük az eddigieknél is nagyobb oda­adással, felelősséggel küzdeni. E munkához kíván tagságunknak, aktivistáinknak, vállala­taink minden dolgozójának, eredményekben gazdag boldog új évet az elnökség vek munkáját, ismét napi­rendre tűzzük a házfelügyelői rendszer korszerűsítését célzó elképzeléseinket, a talajerő­gazdálkodást és a vízügyi ága­zathoz tartozó vállalatok dol­gozóinak életét. A központi vezetőség jóvá­hagyta a szakszervezet 1969. évi költségvetését is. Az ed­digiektől eltérően jelentősebb összeget fordítunk tömegsport­ra, és az önálló budapesti, me­gyei sportkörök céltámogatá­sára. Seprényi Sándor elnök a KV legutóbbi ülése óta végzett munkáról számolt be. A vá­lasztási előkészületekről meg­állapította, hogy az tervsze­rűen folyik, kielégítő. Az ak­tívaértekezletek elérték célju­kat. Jó lehetőséget biztosítot­tak aktivistáiknak tájékoztatá­sára, kapcsolataink erősítésére. A KV legutóbbi ülésén meg­vitatott ipari-javító és a kom­munális szolgáltatásról szóló jelentést a SZOT elnökség no­vember 4-i ülése is megtár­gyalta. Jónak, reálisnak érté­kelte azt, és úgy határozott hogy az abban foglaltakat tá­mogatja, javasolja a kormány­nak a téma napirendre tűzését. Elismerését fejezte ki a KV- nak ezért a vállalkozásáért, a jelentés elkészítéséért. Időközben két elnökségi ülés volt, ahol jóváhagyták az új kollektív szerződések irányel­veit, az 1969. évi nemzetközi programjavaslatot. Foglalkoz­tak a MÉH vállalat vezetőinek kérésével, mely szerint — a MÉH Tröszt szakszervezeti ta­nácsa állásfoglalását figyelem­be véve — indokoltnak tart­juk, hogy a MÉH vállalatok alapszervei január 1-vel a KPVDSZ-hez tartozzanak. Megvitatta az elnökség a dolgozók panaszügyeinek inté­zését, a káderhelyzet alakulá­sát, a munkaidő-csökkentés II. félévi tapasztalatairól szóló je­lentést. Elkészült a tervezet a Hajdúszoboszlón építendő gyógyüdülőre, az erről szóló felhívást a vállalati szervek megkapták. A központi vezetőség évzáró ülése után a megyetitkárok beszélték meg az alapszerveze­ti választások előkészítő mun­kájának legközelebbi tenniva­lóit.

Next