Helyiipar és Városgazdaság, 1969 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
A XX. ÉVFOLYAM Miről ír 1969-ben a HV Nemcsak az ember, lapunk életében is jelentős állomás a 20. születésnap. Szeretnénk ezt a szép jubileumot emlékezetessé tenni olvasóink számára is. Szakmai lapunk elhivatottsága változatlan: minél hűségesebb tolmácsolását adni életünk változásainak s most, a reformgazdálkodás második évének kezdetén, még rugalmasabban reagálni a helyiipar és városgazdaság dolgozóit érintő és érdeklő kérdésekre. Bátran, segíteni akaróan szólni a hibákról, a vezetés gyengéiről. Szakszervezetünk tagsága sokrétű, érdeklődési köre változatos, így csakis együttes összefogással, olvasóink véleményének kikérésével, okos javaslataik hasznosításával tudunk az évfordulóhoz illő újságot adni a kezükbe. Jobban kívánunk szólni rétegeinkhez. A fiatalok életkörülményeinek javítását szem előtt tartva, megismerni dolgozó nőink gondjait, hiszen mintegy 80 ezren végzik mindennapi munkájukat üzemeinkben, vállalatainknál. Megszólaltatni azoknak az „elfelejtett” szakmáknak a munkásait, akik ugyan fontos munkát végeznek, de csak nagy ritkán hallhat róluk az olvasó. Továbbra is rendszeres tájékoztatást kívánunk adni vezető szerveink munkájáról, a dolgozók érdekében hozott állásfoglalásaikról; nyomon követjük V. kongresszusunk határozatainak megvalósulását, sok-sok gyakorlati, üzemi példán keresztül. Eseményekben gazdag új esztendő elé nézünk. Első alkalommal tájékoztathatjuk olvasóinkat szocialista brigádjaink mintegy ötezer tagjának, eddig is sok felejthetetlen órát nyújtó szellemi vetélkedőjéről, amely rövidesen elérkezik a fináléhoz. Februárban ugyancsak ők kerülnek reflektorfénybe: országos szakmai tanácskozásukat figyelemmel kísérjük. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját méltóan kívánjuk ünnepelni: veteránjaink kerekasztal-beszélgetésen emlékeznek a dicső napokra. Felszabadulásunk 24. évfordulója ugyancsak az emlékezésé, de előre is pillantunk, a jövő lehetőségeit felmérve. Őszinte segítői kívánunk lenni üzemeinknek. Ezt serkinti majd az az ötven üzemi világ és a velük kialakuló munkakapcsolat, amely az élet közvetlen történéseit juttatja el szerkesztőségünkbe. Általuk és rajtuk keresztül szeretnénk minél gyorsabban, alaposabban tájékozódni és tájékoztatni. Szeretnénk bővíteni tudósítóink üzemi, levelezőink táborát, növelni negyvenezres példányszámunkat, hogy még több helyi ipari dolgozó és családja körében legyen hasznos olvasmány a HVG. Új irodalmi pályázat kiírását tervezzük hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára, folytatjuk nagy sikerű szellemi fejtörő versenyeinket, az Emberek, arcoksorozatban szakmánk legkiválóbbjainak bemutatását. E gondolatok jegyében bocsátjuk útjára szakmai lapunk XX. évfolyamának első számát és köszönti minden kedves olvasóját a további kölcsönös jó kapcsolat reményében A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Szót kérnek a nyugdíjasok Mi, a Fővárosi Kézműipari Vállalat szakszervezetéhez tartozó nyugdíjasok, szeretnénk köszönetet mondani azért a gondoskodásért, amelyben bennünket részesítenek. Ez évben is lehetőséget adtak arra, hogy a vállalat muzslapusztai üdülőjében, csekély térítés ellenében, két hetet tölthettünk. Nagy örömmel fogadtuk azt a kijelentésüket: 1969-ben két alkalommal, tavasszal és ősszel is mehetünk üdülni Muzslapusztára. A vállalat vezetősége 20 ezer forintot utalt ki, amit segély címen az alacsony keresetű nyugalasok kaptak. Gámenci Gézáné KJ HELYI IPARA és VoMtyooefaSte? Az elnökség üléséről jelentjük Az év utolsó ülését tartotta elnökségünk, ahol a többi között megvitatták az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tervezetét a házfelügyelői rendszer továbbfejlesztésére. Megállapodás született, hogy szakemberek bevonásával egy későbbi időpontban ismét megvitatják a házfelügyelők kérdését. Az önálló útkeresés is hasznosnak bizonyulhat ezen a területen — mondotta ki az elnökség. Jóváhagyták a szakszervezet testnevelési és sporttevékenységének továbbfejlesztésére készült irányelveket, amelyet az Elnökségi Tájékoztatóban ismertetünk részletesen. Itt a tömegsport társadalmi jelentőségének felismerése a fontos és a fejlődés biztosítására a jövőben az anyagi lehetőségeket is megteremti szakszerszervezetünk. Az üzemi alapfokú bajnokságok, a helyi szpartakiádok, a turisztika és a munkaközi torna kell, hogy a tömegsport alapját képezzék szakmánk területén. Elfogadta az elnökség a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásának előkészítéséről szóló beszámolót. A tervek szerint 1969 február közepéig összehívjuk a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok szocialista brigádvezetőinek ágazati értekezletét. Mintegy 200 meghívott előtt vitatjuk meg a mozgalom 10 éves fejlődését és szólunk a gondokról. Itt választjuk meg az országos tanácskozásra — amely március végén lesz — a küldötteinket. Jelentés hangzott el a szocialista munka vállalata címért folyó verseny tapasztalatáról. Mint ismeretes, 7 vállalat birtokosa a szocialista munka vállalata címnek. 1968- ban 22 vállalat nevezett be az e címért folyó versenybe, 13 megye viszont egyáltalán nem képviselteti magát e vetélkedésben. Az a tapasztalat, hogy a számszerű növekedéssel öszszefüggő tartalmi gyengeségek a szocialista munkaverseny általános helyzetével kapcsolatosak. Ettől függetlenül szerveinknek törekedniük kell a támasztott követelmények szintentartására, e versenyforma tekintélyének és erkölcsi értékének megóvására. Az elnökség a címért versenyző kollektívák törekvéseit helyesnek tartja és az eredmények azt ígérik, hogy többségükben teljesíteni tudják a követelményeket Gondoskodnak róluk A Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnál valamennyi ipari tanuló tagja a szakszervezetnek. A megyebizottság intézkedése nyomán — melyet a MVM és a SZOT elnöksége 1968. évi, az ipari tanulók helyzetével kapcsolatos felhívása alapján hoztak —, a vállalatnál szorgalmazzák a tanulók rendszeres segítését az oktató-nevelő munkában. Kérdőíveken tájékozódtak az ipari tanulók problémáiról, oktatóik véleményéről. Ezt követte az a decemberi tanácskozás, ahol a szakmai, elméleti képzésben segítséget igénylő, valamint a gyengébb tanulmányi eredményt elérő fiatalokkal megegyeztek a heti közös tanulásban. A vállalat Radnóti Miklósról elnevezett, ifjú technikusokból álló héttagú szocialista brigádja vállalta a segítést matematikából, anyagismeretből, szakrajzból és más tantárgyakból. Az ipari tanulók egyéb — munkahellyel, bánásmóddal, vagy gyakorlati munkával kapcsolatos — kérdéseit fokozatosan oldják meg. Dolgozik a székes- tórfehérvári Víz- és Csatornamű Vállalat irodájában egy férfi. Fülöp Lajosnak hívják, de aki megszólítja, legtöbbször elhagyja a családi nevét. ő majdnem mindenkinek Lajos. S az, hogy valaki így hívja, nem jelent tiszteletlenséget. Egyszerűen szeretetet fejez ki. A vállalatnál becsülik Fülöp Lajost, a szakszervezeti bizottság titkárát. Először vele beszélgettem az irodában, örömökről, gondokról szólt. Elmondta, hogy nálunk nincs könnyű dolga a szakszervezeti bizottságnak, hiszen a munkahelyek szétszórtak, 25 törpevízmű üzemel a megyében. Így most, a választásra készülődve, mindegyik egységnél megtartották a termelési tanácskozást, amelyen nemcsak az eddigi munkáról esett szó, hanem megválasztották a taggyűlés küldötteit is. Tavaly még csak négy, az idén már nyolc brigád küzdött náluk a szocialista címért. Pedig a mozgalom résztvevői sincsenek könnyű helyzetben, hiszen nem egy zárt helyen dolgoznak az emberek. — Beszélne valamit magáról? — kérdem Fülöp Lajost. — Magamról? Tesszük a dolgunkat. Ezt a feladatot csak szívvel, lélekkel lehet csinálni. Én mindig igyekeztem meghálálni a bizalmat. Jós ismét másról is szól: a kultúrásról és a sportfelelősről. Dicséri Csonták Józsefet és Németh Józsefet. A vezetőségi tagok közül ők valóban mindent megtesznek, pedig fizikai munkások és nekik munkaidő alatt nem sok lehetőségük nyílik a mozgalmi munkára. — Ha ilyen népszerű — terelem ismét rá a szót —, biztosan sokan keresik fel napjában és a segítségét kérik. — Ahol dolgoznak, ott gond, baj is akad az öröm mellett. Jönnek bizony és hol bérügyi panaszukat mondják el, hol munkaruhát, hol mást kérnek. Nemrégiben kopogtatott be hozzám Csermely Sándor. Elmondta, hogy nősül és szeretne nászútra menni, valamelyik üdülőbe. Utána néztem a dolognak és Miskolc-Tapolcára sikerült egy beutalót szerezni. A határidőnaplóba jegyzi fel a kéréseket. Megmutatja: a legtöbb feljegyzés áthúzva. Ezeket már elintézte. De akadnak ott aláhúzott szavak is. — Nem mindenkinek a kérése teljesül azonnal. Ezeket megjegyzem magamnak és visszatérek rá. Ilyenkor megmondom az embereknek, várjatok, majd eljön annak is az ideje. Nem ígérgetünk. Nincsen annak értelme. Így szívesebben várnak és nincs harag sem köztünk. Szeretjük az őszinte beszédet. Azután a műhelybe A mentem. S Fülöp Lajosról szóló írásomat nem fejezhetném be jobban, mint azzal, amit az egyik munkás mondott nekem. — Mi nagyon szeretjük a Lajost. Tudtuk annak idején is, hogy kire szavazunk. S most, hogy választás előtt állunk, a legtöbben már döntöttünk, kire szavazunk. Bízunk benne s ő nagyon tisztel minket. Munkást, műszakit egyaránt. Lehet, hogy ismét bizalmat kap Fülöp Lajos. Ám a tagság, vezetőség tegyen hogy kevesebbet dolgozzék. Ne végezze mások helyett a munkát, mindenki teljesítse amit elvárnak tőle. S akkor a vizművesek Lajosa még sokáig az szb élén maradhat. «. t. Lajos 1200 dolgozó segítségével A Komárom megyei Fémipari Vállalat tatabányai üzeme az 5 éves járműfejlesztési program megvalósításában az Ikarus karosszéria- és alvázgyár legnagyobb kooperációs partnere. A vállalat vezetősége a szakszervezeti bizottsággal közösen az üzem 1200 dolgozójától kért segítséget e program végrehajtásához. A dolgozók vállalást tettek a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben, 30 munkabrigád pedig szerződést kötött a szocialista brigád cím elnyerésére. Több brigád szocialista megőrzésre vette át a gépeit, a berendezéseket. Az üzemnek 1969-ben 2500 autóbuszalvázat és autóbuszszerelvényt kell elkészítenie, mintegy 180 millió forint értékben. MIT VÁR ÖN 1969-TŐL? KOVÁCS VILMOS, KV TAG: — Hogy ne legyen rosszabb mint a mostani volt. Ami pedig szőkébb pátriámat, Esztergomot — még közelebbről munkahelyemet a Komárom megyei Kályhacsempegyártó és Építő Vállalatot illeti, — javuljanak a munkavédelmi és szociális körülményei. Ezt nemcsak azért kívánom, mert tíz-egynéhány éve vagyok a megyebizottság munkavédelmi felelőse, de látom azt a sok értelmetlen szenvedési fájdalmat, amit egy elővigyázatlan lépés, vagy éppen az elégtelen munkakörülmény idéz elő. Mint apa, szeretném, ha a kislányom sikeresen leérettségizne, a fiam pedig miután leszerelt, mint autószerelő megtalálja helyét az életben. A Munkaérdemrend bronz fokozata, a szakszervezeti munkáért jelvény arany fokozata a társadalom megbecsülését fejezi ki, szeretném, ha családomban a gyermekeim a maguk szorgalmával hasonló megbecsülést tudnának kivívni maguknak. Szakmájukat szerető, egymást segítve kulturálódó, érdeklődő emberek. Izgatja őket egyéni életük, s üzemük kísérletező, gyors fejlődést ígérő jövője. Talán észre sem veszik, hogy szavaik programot adnak önmaguknak, példáját a szocialista közösségek gondolkodásának. — A kerámia kísérleteket folytatva elérni, hogy jelentős export legyen a padlóvázákból, a kísérleti kerámia radiátorból. Izgat bennünket hogyan lehetne a gyöngyüvegszerű gyártástechnológiáját úgy változtatni, hogy kevesebb legyen a selejt. Jó lenne tudni, milyenek másutt a brigádok, a versenyfelajánlásaink jók, de a többit valahogy jobban is lehetne csinálni. NAGY RÓBERTNÉ, SZB-TITKÁR Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat: — Mit is kívánhatnék? Jobb anyagellátást vállalatunk részére, mert nagyon nehezen tudtuk kielégíteni a lakosság igényeit, különösen a fürdőkád hiány okozott gondot, szerelési munkáinknál. Jóleső érzéssel zárjuk az óévet hiszen üzemünkben jó a munkakedv, a várható 16 nap nyereség hallatán. Talán túlzásnak hat, de egyéni kívánságul egy színes televíziót szeretnék a lakásba. Úgy hallottam, hogy 1969-ben megkezdik már a gyártását FERENCZI JENŐ, MEGYEBIZOTTSÁGI TITKÁR: — További előrehaladást várok mozgalmi és gazdasági életünkben egyaránt 1968 a reform kialakulásának éve volt, most a tapasztalatok birtokában már megfontoltabban tudunk irányítani. Egyéni terveim élén a diploma munkám elkészítése áll A kihelyezett műszaki főiskola üzemgazdász szakának végzős hallgatója vagyok s őszre egy másik egyetemen szeretnék tovább tanulni, ha minden sikerük REUS PÉTER, PAULOVSZKI ANDRÁS, SÁNDOR JÓZSEF ÉS SZALONICS JÓZSEF, szocialista brigádtagok. Nyíregyházi Universis Kerámia Gyáregység SZAKSZERVEZETÜNK székházában Baranyai Tibor, a SZOT kulturális, agitációs, propaganda és sportosztályának vezetője tartott előadást a nevelő munka feladatairól, a Szaktanács szeptemberi határozatából adódóan, majd megjutalmazták a legjobb kultúr aktivistákat. Karácsonyi ajándékként kapták az újonnan épült, fedett fürdőt a hajdúnánásiak — erről tudósított bennünket Ambrus Márton fürdőgondnok. Több külföldi vendég is elismeréssel nyilatkozott az új létesítményről. ÜNNEPI MŰSZAKOT tartottak a KMP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére a Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalat Cséri üzemegységének dolgozói. 100 vasúti vagonból 25 ezer mázsa szervestrágyát szállítottak a mezőgazdaságnak. EGYÜTTMŰKÖDÉSI megállapodást kötött a Győr, Komárom, Veszprém és Fejér megyei tanácsi építőipari vállalat, miszerint havonta vizsgálják anyagkészletüket és a feleslegből kölcsönösen kisegítik egymást. AZ OFOTÉRT vállalat sajtótájékoztatón ismertette újévi felkészülését. Közölték, hogy az ezer forintot meghaladó árucikkek az OTP hitelakció keretében 10 százalék előleg lefizetése mellett azonnal átvehetők boltjaikban. Budapesti bizottságunk elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta a gazdasági mechanizmus reformja során alkalmazott bérpolitika hatását, elfogadták a beszámoló jelentést a választások budapesti előkészületeiről. DECEMBER 9-ÉN nagy részvét mellett búcsúztatták a rákoskeresztúri temetőben Szentgyörgyvári Józsefnét, a Patyolat Vállalat volt szervező titkárát, akit szakszervezetünk és vállalata saját halottjának tekint. Szokásos évi közgyűlését tartotta decemberben a BHSC elnöksége, ahol dicsérettel emlékeztek meg a felsőbb osztályba jutott csapatok szakosztályi munkájáról. Részükre szakszervezetünk elnöksége fogadást adott. Miről imák az üzemi lapok KÉZMŰIPARI HÍRADÓ Különkiadásban számol be a Fővárosi Kézműipari Vállalat lapja 15 éves fennállásukról, melynek kapcsán alapító tagokkal beszélgetnek. Bossányi György igazgató írja a lap hasábjain: „Büszkék vagyunk arra, hogy több mint 300 munkahelyen, 13 500 dolgozónk van és közülük több mint 9 ezer a törzsgárdisták száma és 2500-nál több az alapító tagoké, örülünk annak, hogy a tizenöt év alatt a kézműipar egységei tíz alkalommal nyerték el az élüzem címet s hogy száznegyven szocialista brigádunk, kilenc szocialista műhelyünk van.” ÉPÍTÜNK A debreceni tanácsi építőipari vállalat lapja gazdag termelési anyagot közöl minden számban, emellett a kulturális üzemi eseményekről, névadókról is beszámol. Sajátos humor oldalukon az építőmunkások írják meg a tréfás eseteket, parodizálnak fonákságokat. Kedvelt szórakozásuk a slágerdalok címeiből összeállított „tüske”: „Egyesek prémium kiosztás után: bocsánat, hogyha kérdem ... Épülő létesítményeknél: lassan, bandukolva... A havi baleseti szemléken: senki sem jár mostanában arra... Erkölcsi elismerésről: hétköznapi semmiség... Pletykázóknak a lakatot a szádra ... PATYOLAT TÁJÉKOZTATÓ A Fővárosi Patyolat Vállalat lapja ünnepi megemlékezést közöl a hármas évforduló eseményeiről. Közli a kitüntetett dolgozók névsorát, akik közül Maruzs Józsefné párttikár a Munka Érdemrend bronzfokozatát, Nádudvari Istvánná, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, sokan pedig kiváló dolgozó jelvényt és pénzjutalmat. Gazdag hírösszeállítás számol be a vállalat életében történt eseményekről, fióküzlet nyitásáról, a várható nyereség alakulásáról, az éjszakai műszak dolgozóinak külön bérjuttatásáról s hogy sikerült leleplezniük a 6-os üzemegység háziszarkáit. Az év végén több üzemben szívélyes hangulatú, baráti ünnepségen köszöntötték a nyugdíjasokat. A Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat a budai Európa Étteremben látta vendégül mintegy 80 nyugdíjas dolgozóját, hol szó került a veteránok körében a Tanácsköztársaság 50 évvel ezelőtti ,dicső korszakáról és mai életükről is Segítség a hátrányos helyzetű tanulóknak Ismeretes, hogy amióta eltörölték az iskolai tanulók származása szerinti megkülönböztetését, fokozódott a hátrányos helyzetben levő munkás- és parasztfiatalok felkarolása, megsegítése, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak az életnek, a magasabb képzettség megszerzésének. Érdekes és követendő kezdeményezést indított el a Baranya megyei SZMT, melyhez szakszervezetünk helybeli megyebizottsága is csatlakozott. A kezdeményezés lényege az, hogy a rászoruló és arra érdemes tanulókat tanulmányi segélyben, ösztöndíjban kell részesíteni. Az ösztöndíjat az egyes üzemi alapszervezetek létesítik a gazdasági vezetéssel együttműködve, ösztöndíjra az alapjavaslatot az iskola igazgatója és társadalmi szervei teszik meg, amely a megyebizottság javaslatával ellátva kerül a szülők szerint illetékes szaszervezeti bizottság vagy alapszervezeti vezetőség elé, ahol döntenek arról. A döntésről az iskolát is értesítik, amely negyedévenként tájékoztatja a segélyt nyújtó alapszervezetet a tanuló eredményéről, fejlődéséről. Szakszervezetünk megyei bizottságához már több ilyen javaslat érkezett, ezek elbírálása most tart.