Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Új évtizedben tagságunk két­százhu­szonnyolc ezres tá­bora tiszteletre méltó munkasikereket, országos érvényű kezdeményezé­seket tudhat maga mö­gött a búcsúzó óévben. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: népünk megismerkedhetett he­lyi ipari szakmánkkal, mi­minisztériumi partne­reink is fokozott gondot fordítanak e terület fej­lesztésére. A SZOT ked­vező állásfoglalása után minisztertanácsi határo­zat született a KV-ülé­­sünkön elfogadott ipari­javító szolgáltatás fej­lesztéséről. Nemcsak egy évtől, örömök-gondok övezte év­tizedtől is búcsúzunk. Két kongresszusunk, töretle­nül gazdagodó tagságunk mérföldkövei a hatvanas évek fejlődésének. S most az újabb, a VI. kongresz­­szus közötti „félidő” bizonyította: szakszerve­zeti szerveink csakis úgy tudnak minden szinten megfelelni, ha társadal­mi életünk kis és nagy kérdéseiben a szakszer­vezetek funkciójából ki­indulva, saját lehetősé­geik alapján foglalnak ál­lást, fejtik ki tevékenysé­güket, növelik a munka hatékonyságát. 1­970 új évtized kezde­te. Új vérkeringés indul gazdasági mun­kánkban. Sikerre kell vinnünk az ötéves terv befejezését, biztató kez­detet teremtve az új in­dulásához. A nyereségel­osztás új rendszerének bevezetése, az üzemi al­kotmányok­ módosítása, a munka termelékenységé­nek növelése, a takarékos létszámgazdálkodás, a szolgáltatások minőségé­nek emelése az új év egy­­egy nem is könnyű fel­adatát jelenti. Tegyük még hozzá, hogy mind­ezt a munnka- és techno­lógiai fegyelem erősítésé­vel, a kapun belüli mun­kanélküliség megszünte­tésével, a munkafeltéte­lek és szociális ellátott­ság szakadatlan javításá­val egyetemben, a jubi­leumi év méltó ünneplé­sével együtt kell tagsá­gunknak, dolgozó kollek­tíváinknak megvalósíta­niuk. Erre az évre sokáig emlékeznünk kell. Fel­­szabadulásunk negyedszá­zados, Lenin születésének 100. évfordulója teszi méltán ünnepivé ezt az évtized első 1970-et. Szo­cialista brigádjaink szel­lemi vetélkedőn, gyara­podó tudásuk jó érzésével bizonyítják: képesek a 10 éves mozgalom alkotó gazdagítására, szocialista elveink megvalósítására. Úk évtizedbe, bizakodó hittel, friss munka­kedvvel lépünk. Decem­beri központi vezetőségi ülésünk jóváhagyta mun­kaprogramunkat, költ­ségvetésünket. Adottak lehetőségeink, felkészül­tek szerveink az új év új feladatainak végzésére. Tisztelet és köszönet tag­ságunknak a végzett be­csületes, áldozatos mun­káért, aktivistáink tízez­reinek a leírt és kimon­dott szóért, céljaink meg­értetését szorgalmazó ten­­niakarásukért. A köszö­net szavait azonban már átszövi az idő az új tet­tek felhívására. Jó egész­séget, töretlen kedvet mindannyiuknak az új év hétköznapjaiban is, a maguk és családjuk bol­dogulására, társadalmi céljaink megvalósulására. Fabók Zoltán főtitkár TANÁCSKOZOTT A KÖZPONTI VEZETŐSÉG Munkaprogram a VI. kongresszusig Változások a nyereségfelosztásban, a létszám és bérgazdálkodásban Az év utolsó központi veztőségi ülésén napirendre került szak­­szervezetünk munkaprogramja, az 1970. évi költségvetés, tá­jékoztató hangzott el a nyereségfelosztás új rendszeréről, a létszám- és bérgazdálkodás új vonásairól. Fabók Zoltán, szakszerve­zetünk főtitkára visszapillan­tást tett az 1969-es év mun­kájára. Elmondotta, hogy ja­vult a munka hatékonysága, erősödött információs rend­szerünk, egészséges türelmet­lenség nyilvánult meg tag­ságunk körében a gondok or­voslását illetően. Néhány alapvető szolgálati ágazatban sikerült érdemi intézkedéseket foganatosítani, minisztériumi, kormányzati szinten dönté­sek születtek elnökségünk kezdeményező lépései nyo­mán. Más területen viszont lassabban léptünk előbbre a vártnál. Az év során két alka­lommal aktívaértekezletekre került sor. Elmondhatjuk: a „nagy beszélgetés” so­rán hasznos tapasztalatokat szerzett szakszervezetünk el­nöksége és a közvetlen talál­kozás kölcsönös érdekeket szolgált. A jövőben folytat­juk és rendszeressé tesszük az aktívaértekezleteket. A táj­értekezletek, az őszi ötnapos elméleti konferencia is hasz­nos tapasztalatokat adott, cél­jaink jobb megértését szol­gálta. Megalapozottabb döntések A KV rétegbizottságainak munkájáról elismerően nyilat­kozott szakszervezetünk fő­titkára. Széles körű vizsgála­taik nyomán megalapozottab­­bak a KV-ülések határozatai. Így volt ez 1969 tavaszán az ifjúmunkások helyzetének elemzésekor is. Az állásfogla­lást igazolta az élet. A meg­jelent új szakmunkástörvény friss pezsgést hozott az ifjú­munkások körében. Ami szá­munkra meghatározó: többet, rendszeresebben kell törőd­nünk a fiatalok élet- és mun­kakörülményeinek alakulásá­val, ipari tanulóink szervezeti életével.­­ Az év derekán mér­legre tettük az V. kongresz­­szus óta végzett munkát, meg­határoztuk feladatainkat a VI. kongresszusig. Minisztériumi partnereinkkel közösen meg­vitattuk a javító szolgáltatás fejlesztésének lehetőségeit s ma már ott tartunk, hogy 1970-ben döntés születik a szolgáltatás egészének jövőjé­ről, 1985-ig bezáróan. Napirendre tűztük többek között a talajerő-gazdálkodási vállalatok tevékenységét, a vállalati bérpolitika alakulá­sát, a csökkentett munkaké­pességűek helyzetét, mellyel most a KNEB is foglalkozik. Alapvetően megváltozott a szövetkezeti alkalmazottak helye, jelentősége is. A szö­vetkezeti törvény megjelené­sét követően elnökségünk az OKISZ vezetőivel egyértel­műen és minden tekintetben megnyugtatóan kívánja ren­dezni az ő helyzetüket is. A bizalmi csoportok munkája, a munkafegyelem és a munka­erővándorlás is vezető szerve­ink testületi ülése elé került, megyebizottságaink segítőkész, felelősséggel végzett munkája nyomán. Az üzemi demokrá­cia érvényesülését vizsgáltuk budapesti üzemeinkben, kihe­lyezett ülésen elemeztük Vas megyei bizottságunk irá­nyító, ellenőrző munkáját és folytatjuk a sort valószínűleg Szabolcs-Szatmár megyével. Véleményt adott elnökségünk a IV. ötéves terv elképzelései­vel kapcsolatban, elkészítet­tük káderfejlesztési tervünket. (Már csak 4 megyében végzi egyedül a munkáját a titkár). Nagyobb határozottsággal! Fabók elvtárs szólott 1970- ről, amely a jubileumi ese­mények folytán gazdag lesz eseményekben. Felhívta szer­veink figyelmét, hogy bát­rabban éljenek jogaikkal, na­gyobb határozottsággal dol­gozzanak a termelés, a terme­lékenység növeléséért, a mun­kafegyelem, a létszám- és bér­gazdálkodás javításáért. „Ha a nemet is olyan határozottan tudják majd mondani szerve­ink, mint az igent, akkor lesz igazán hitele szakszerveze­tünknek” — hangsúlyozta a főtitkár. Beszéde végén az ellenőrző munka hatékonyságának javí­tására, a passzív propaganda felhagyására, a spekulánsok és dologkerülők elleni határozott fellépésre hívta fel a figyel­met Fabók elvtárs. Marosvári Vendel főkönyve­lő tájékoztatójában elmond­ta, hogy 1970-ben lényegében a tavalyi költségtényezőket vették alapul. Felhívta a fi­gyelmet az ésszerű, takarékos gazdálkodásra, a segélyek dif­ferenciáltabb elosztására. Király Mihály mb.-titkár a nyereségelosztás új rendszeré­ről a létszám- és bérgazdálko­dás új vonásairól tájékoztatta a központi vezetőség tagjait, majd ismertette az 1969-es év gazdálkodásának néhány alap­vető jellemzőjét, várható ered­ményeit. A rövid számvetés két szempontból érdemel megkü­lönböztetett figyelmet: — a közelmúltban megje­lent gazdasági szabályzók mó­dosítása, valamint a részese­dési alap vállalaton belüli fel­osztásának új rendszeréről megjelent határozat révén, to­vábbá, hogy — 1970 a középtávú terv­időszak forduló éve, s mint ilyen, szükségessé teszi az V. kongresszus határozatában megjelölt céljaink, eredmé­nyeink értékelését. Ehhez a számvetéshez nagy segítséget nyújtott a Központi Bizottság novemberi ülése, s ahol értékelésre került a nép­gazdaság helyzete. A Közpon­ti Bizottság megállapította, hogy népgazdaságunk tervsze­rűen és arányosan fejlődik, melyben nagy szerepe van az 1968-ban bevezetett gazdaság­­irányítási reformnak. Hatásá­ra a gazdasági munka több vonatkozásban kedvezően vál­tozik. Ezeket a megállapítá­sokat erősíti területünkön az ágazati minisztériumok eddi­gi, 1969-el kapcsolatos gazda­sági becslései, melyek jelzik, hogy vállalatainknál az 1968- ban kezdődött kedvező ten­dencia tovább folytatódott. Várható eredményeink A vízügyi ágazat 1969. évi várható eredményei a terve­zett szinten alakulnak, ör­vendetes, hogy a vízügyi vál­lalatok beilleszkedtek a nye­reségérdekeltségi rendszerbe, anélkül, hogy a lakosság ér­dekeivel ellentétben, töreked­nének a nyereségtömeg min­denáron való növelésére. A lakásellátási és egyéb kommunális ágazatba tartozó vállalatok tevékenysége köz­tudottan eltérő jellegű és jö­vedelmezőségű. Az 1969. év várható árbevétele meghalad­ja a tervezettet, ezzel szem­ben a nyereségtervhez viszo­nyítva bizonyos lemaradás tapasztalható. A két ágazathoz hasonló eredmények várhatók az árutermelő ágazatokban is. A létszám hasonlóan ala­kult a tavalyihoz, mely sze­rint Budapesten stagnál, vidé­ki viszonylatban a növekedés kétszerese a korábbinak. Ked­­■ vezőtlen, hogy a fluktuáció tovább növekedett. Mindehhez bizonyos etikai lazulás is kap­csolódik, aminek megszünte­tése a vezetésre vár, s ame­lyet semmiféle szabályozóval nem lehet elérni. A keresetek és bérek ala­kulása magasabb szintű a ko­rábbinál, melynek értékét csökkenti, hogy a bérszínvo­nal növekedése az új munka­erő megszerzésére, illetve a kilépni szándékozók megtar­tására fordítódott Emiatt nem érvényesült az az elv, hogy a több bért nagyobb teljesítmé­nyért adják, nem pedig a régi munkára. így természetes, hogy a bérnövekedés csökken­tette a részesedési alapot amiben szerepe van a válto­zatlan bérformáknak és nor­máknak is. A termelés növekedésének mérséklődése 1969-ben tükrö­ződik a termelékenység stag­nálásában. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A­­ HELYIM ES VAROSGAZDASAGI DDICDZÓK SZAKSZERVEZETENEK LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 80 fillér 1970. JANUÁR 1970 célkitűzései Az 1970. évi gazdálkodás fő célkitűzései: a termelés to­vábbi növelése, a társadalmi termelés hatékonyságának és a gazdálkodásban kibontako­zott kedvező folyamatok erő­sítése. Mindezek megvalósí­tásában megnőtt a vállalatok önállósága és a különböző gazdasági szabályzók keretei között a vállalati gazdasági és mozgalmi vezetésnek közö­sen kell megtalálni a terület sajátosságának megfelelő mód­szereket. Ennek viszont fel­tétele, hogy a szorgalmas munkát, a képzettséget, a hű­séget, az üzemi törzsgárdát minden vállalatnál jobban meg kell becsülni erkölcsileg és anyagilag. Arra van szükség, hogy a nagyobb teljesítményt, a nehéz és felelősebb munkát, a bérek és jövedelmek meg­állapításánál mindenütt foko­zottabban ismerjék el. Az ilyen irányú helyes törekvé­sek kollektív szerződésben történő rögzítése biztonságos alapot nyújt­­a vállalati kol­lektívának és­ ennek eredmé­nyeképpen felszínre kerülnek mindazok a­ ma még kihasz­nálatlan tartalékok, melyek felfedésére a különböző ren­delkezések hatására 1969-ben nem került sor. A termelékenységnél nem a mutatók hajszolására van szükség, hanem a termelé­kenység résztényezőivel való foglalkozásra, a munkaidő jobb kihasználására, a mun­kaerő-vándorlás, mint „káros népmozgalom” csökkentésére, illetve felszámolására, a mennyiségileg és minőségileg jobb munka differenciált el­ismerésére. Mindezek megva­lósítását segíti az üzemi de­mokrácia tartalmi színvona­­fejlesztése és a szocia­lista munkaverseny külön­ JUBILEUMI VETÉLKEDŐ Befejeződtek a szocialista brigádok II. országos szellemi ve­télkedőjének Üzemi döntői. Képünkön „munkában” a Főv. Köz­tisztasági Vállalat Radnóti brigádja. (Összeállítás a 3. oldalon) böző formáinak e cél érdeké­ben történő felhasználása. Illúzió lenne azt remélni, hogy az új rendelkezések egy csapásra véget vetnek a mun­kaerőért folyó bérversenynek, a vándorlásoknak és a mun­kafegyelem lazulásának. A módosítások csak kedvezőbb lehetőséget biztosítanak — a dolgozók véleményének és a mozgalmi szervek javaslatá­nak figyelembevételével — a vállalatvezetés határozottabb, céltudatosabb tevékenységé­hez. Olyan intézkedések meg­tételéhez, mely megfelel a dolgozók, elsősorban a törzs­gárda tagok és szocialista bri­gádtagok igazságérzetének. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gazdasági sza­bályzók a legkedvezőbb eset­ben sem helyezhetik hatályon kívül az erkölcsi szabályokat. Mert nincs és nem is lehet olyan mechanizmus, amelyben feleslegessé válhatnak a veze­tők morális döntései. Ennek szellemében szerveinknek, tisztségviselőinknek olyan lég­kör kialakítását kell segíteni, mely különbséget tesz a sza­bad munkavállalás és a mun­kaadó szabad megzsarolása között. Erre elsősorban azok érdekében van szükség, akik a munkaerőhiányt nem pró­bálják saját hasznukra kihasz­nálni, akik joggal kifogásolják a „köszönő emberek” alkalma­zását, akik a bért csak „je­lenléti díjnak” tekintik. A vitában felszólalt többek között­­ Bossányi György az ipari rétegbizottság vezetője,­­ aki a csökkent munkaképes­­ségűekről, a­­munkaerővándor­lást kiváltó okokról beszélt. Rosner Antal a gépkocsiveze­tők érdekében szólt. Besoro­lásuk felülvizsgálatát sürget­te, mert a jelenlegi bérintéz­kedések hátrányosan érintik őket a szakma más területén dolgozókkal szemben. — Fe­­renczi Lajosné, az alkalma­zotti rétegbizottság vezetője sürgette a HVDSZ-OKISZ együttműködési megállapodást, mert egy sor kérdésben az élet feladta a leckét. Sza­bó József budapesti titkár a házfelügyelők helyzetével fog­lalkozott és javasolta a KV- nak, hogy testületi ülésen foglalkozzon az elnökség e jelentős réteg érdekeivel. Kontha István a műszaki dol­gozók nagyobb megbecsülé­sét sürgette, mert az anyagiak mellett az erkölcsi elismerés hiánya is készteti őket az el­vándorlásra. Több megyebizottsági titkár szólt hozzászólásában arról a várakozásról, ami a kategó­riarendszer megszűnésével ki­alakult az üzemekben. El­mondották: az emberek tud­ják, hogy jobb munka nélkül most sem lehet majd több nyereséghez jutni. a KV határozata A KV a VI. kongresszusig szóló munkaprogramot és az 1970. évi munkatervet elfo­gadta. Módosítással jóváhagy­ta az elnökség I. félévi mun­katervét. A KV megállapítja, hogy a program az V. kongresszus határozata és az érvényes KV- határozatok végrehajtásából következő feladatok eredmé­nyes megvalósítását szolgálja. A választott szerveknek és tisztségviselőiknek úgy kell munkájukat végezni, hogy az szolgálja a szakszervezetek előtt álló feladatok megoldását, az alap- és középszervi válasz­tásokra való eredményes fel­készülést és szakszervezetünk VI. kongresszusának előkészí­tését. A KV felkéri a megyebizott­ságokat, hogy a következő kö­zépszervi választásokig ké­szítsenek programot, melyben érvényesítsék a KV program­jából rájuk vonatkozó tenni­valókat. A programkészítéssel pár­huzamosan értékeljék a ta­nácsi szervekkel történő együttműködési megállapodás végrehajtását, és egészítsék azt ki az 1970. évi közös fel­adatokkal. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVA­SÓNKNAK!

Next