Helyiipar és Városgazdaság, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Módosított gazdasági szabályzók A részesedési alap új felosztási rendje Most kezdődik meg üzemeinkben a részesedési alap vállalaton belüli felosztásának új rendszeréről, valamint az egyes gazdasági szabályzók módosításáról szóló határozat, illetve végrehajtási utasítás gyakorlati megvalósítása,az újév gazdálkodási követelményeihez való igazítása. A következőkben tájékoztatást adunk a kormányhatározat lényegéről és a területünket eltérően érintő elképzelésekről. A vállalaton belüli részesedési alap felosztásának legfontosabb változásai: O Megszűnt a kategorizálás, a vállalatok vezető és beosztott dolgozói azonos elvek alapján, bér- és időarányosan részesednek az eredményekből; O A részesedés elosztásában nő a vállalatok hatásköre, önállósága, ezen keresztül az üzemi demokrácia; O Változatlanul érvényes elv a differenciálás, a jobb munka hatékonyságának elismerése. Ebből adódóan a mostani szabályozás nem viszszalépés az egyenlősdi irányába, hanem a szocialista elosztás érvényesítésének továbbfejlesztése. Lehetővé teszi az új rendelkezés, hogy a munka fontossága és felelőssége a bérben és részesedésben együttesen jusson kifejezésre. Egy új ösztönző is beiktatásra került, nevezetesen a nyereségprémium. Nyereségprémiumban részesülhetnek mindazok, akik bizonyíthatóan többet tettek a nyereség növelésére. Kedvező változást jelent, hogy a nyereségprémiumot fizikai dolgozók is kaphatják, továbbá, hogy a nyereségprémium alkalmazása — a vezető beosztásúak esetében — az eddigieknél nagyobb lehetőséget biztosít a szocialista vezetővel szemben támasztott követelmények komplexebb érvényesítéséhez. Pozitív irányú változásnak tartjuk, hogy a részesedés felosztásának új rendszere erőteljesen mérsékli a vezetők bérszínvonal emelésével kapcsolatos ellenérdekeltségét, mely mozgalmi szerveink számára kedvező helyzetet teremt a bérpolitikai igények realizálására. A vezetők és a dolgozók személyi jövedelem növelésének alapja változatlanul a termelés és a termelékenység emelése. Éppen ezért a kategóriák megszüntetése önmagában még nem jelent több nyereséget. Mindez arra ösztönzi a vállalati kollektívákat és ezen belül az egyes dolgozókat is, hogy a helyi lehetőségeket jobban kihasználva, termelékenyebben és gazdaságosabban dolgozzanak. Hiszen a módosítás után is ez a vállalati nyereség, ezen belül a dolgozók jövedelem növelésének legbiztosabb alapja. Sor került egyidejűleg a gazdasági szabályzók egyes elemeinek módosítására is, melynek célja a létszámmal való racionális gazdálkodás és az élőmunka hatékonyságának előmozdítása. A módosítás célja a vállalatok bérszínvonal emeléssel összefüggő terheinek enyhítése, ugyanakkor a létszámemeléssel kapcsolatos terhek növelése. Ezért a bérszínvonal növelés terheinek enyhítése érdekében az 1969. évi tényleges bérszínvonalon felül 1970-ben megvalósított 4%-os bérszínvonal növekményig a bértömeg 30%-a a költségeket, 70%-a pedig a vállalat részesedési alapját terheli. A 4%-on felül megvalósított bérszínvonal növekedés bértömege a korábbi rendelkezések szerint a vállalat részesedési alapját terheli. A módosítás ezáltal nagyobb lehetőséget nyújt a hatékonyabb munka évközi, anyagi ösztönzésére és a bérek folyamatos emelésére. A létszámcsökkentés elősegítése érdekében az 1969. évi tényleges, átlagos állományi létszámhoz viszonyított 1970. évi létszámnövekedés bértömegének egyharmadával csökkenteni kell a részesedési alapot. A hatékonyabb létszámgazdálkodást az új rendelkezés a létszámcsökkentésből adódó kedvezményekkel méltányolja. Ha az 1970-es évi átlagos állományi létszám csökken az 1969. évihez képest, akkor a létszámcsökkentés bértömegének egyharmadával növelni kell a részesedési alapot. Természetesen ez a kedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a vállalat legalább változatlan vállalati eredményt ért el. A módosításnak ez az eleme várhatóan olyan vállalati orientációt vált ki, mely azt eredményezi, hogy — a nem megalapozott munkaerő-igényeket, valamint a hiányként kimutatott szükségleteket reálisabb szintre mérsékli, elősegíti a létszám hatékonyabb felhasználását és a szervezettebb munkát. A közvélemény által ismert módosítás csak az iparra, és építőiparra vonatkozik, a javító és kommunális szolgáltatásban eltérő szabályozásra kerül sor. A szolgáltató ágazatokon belül a jelenlegi szabályozás marad érvényben, kiegészítve a bérszínvonal emelési és elszámolási kedvezményekkel. Az előzetes számítások szerint a módosítások eredményeképpen az össz-személyi jövedelmekben lényegesebb változás nem következik be. Várható azonban, hogy hatására a jövedelmeken belül a korábbinál nagyobb mértékben növekszik majd a bérszínvonal, az évközi jutalmak összege, valamint csökkentőleg hat a munkaerő-keresletre és lehetővé teszi a törzsgárda tagok elvárható nagyobb megbecsülését. Ahhoz, hogy a módosítással kapcsolatos elvárások kibontakozhassanak, megfelelő politikai előkészítő munka és szociálpolitikai intézkedésekkel alátámasztott társadalmi háttér szükséges. Ezért a széles körű feladat megköveteli, hogy „össz-szakszervezeti” feladatként kezeljük, szorosan együttműködve a pártszervezetekkel és a gazdasági vezetéssel. A módosítások kedvezőek azért is, mert jobb lehetőséget teremtettek a bérfejlesztésekhez, az anyagi ösztönzéshez, ennek kollektív szerződésben történő rögzítéséhez. A kollektív szerződések felülvizsgálata, módosítása során tisztségviselőink fokozott figyelemmel kísérjék a kollektíva ezzel kapcsolatos véleményét, törekedjenek a helyes javaslatok érvényesítésére. Különös gondot fordítsanak a bérfejlesztés mértékének rögzítésére, a nyereségprémiumban részesíthető fizikai munkakörök meghatározására, valamint a törzsgárda tagok megkülönböztetett anyagi elismerését szabályozó „törzsgárda szabályzat” összeállítására. Mindezek kiegészítve a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére tett vállalások sikeres teljesítésével, eredményesen segítik területünkön a IV. ötéves terv megalapozását. Dr. Kócsó Illésné HELYIIPAR Üzemi vélemények az új nyereségfelosztásról A dolgozók megelégedéssel fogadták a kormány határozatát a kategorizálás megszüntetéséről. Mi az, ami ezek után a legtöbbet foglalkoztatja a vezetőket és beosztottakat? Erről kérdeztük meg a Fővárosi Kézműipari Vállalatnál Csuta Józsefet, az egyik legeredményesebb kézműipari részleg, a lamináló vezetőjét. A kérdésre először kérdéssel válaszolt: ■— Az őszinte Véleményemet akarja hallani?... Megmondom kereken: annak idején, amikor a kategóriarendszert bevezették, úgy éreztem, így próbálják dotálni a nagyobb felelősséget. Tapasztalatom szerint az egyszerű dolgozók is aláírják azt, hogy nagyobb a felelőssége egy vezetőnek, mint annak, aki a gép mellett dolgozik, és így több is jár a munkájáért. Csupán azt kifogásolták, hogy kategóriába osztották őket. Ezzel nem értettek egyet az emberek és megmondom úgy, ahogy van, én sem. — Szerintem nagyobb különbséget kellene tenni az alapbérben is. Ha például három dolgozó fizetését kívánom javítani, felterjesztést készítek a felsőbb vezetőségnek. Ilyenkor többnyire egy vagy két nevet kihúznak, s újra fennáll a bérfeszültség. Arról nem is beszélve, hogy egy új belépő néha magasabb fizetést kap, mint az, aki tíz-tizenöt éve dolgozik a vállalatnál. Az volna a helyes, ha meghatároznák azt az öszszeget, amit a részlegvezető feloszthat a fizikai és a nem termelő, adminisztratív állománycsoportban. Így sokkal igazságosabban lehetne rendezni az alapbéreket. T. I. Ők is bizakodók A KATEGORIZÁLÁS MEGSZÜNTETÉSE nagy hullámokat kavart a Fővárosi Vegyesipari Javító Vállalat dolgozói között is. Különösen a szakmunkások tartják helyesnek az intézkedést és úgy vélekednek, hogy a jövőben igazságosabbá lehet tenni a nyereségrészesedés felosztását. Akadnak azonban kételkedők, és — főleg azok közt, akik a II. kategóriában voltak — bizonytalankodók is. Tény azonban, hogy a felosztás igazságosságán gondolkodnak a dolgozók és erre javaslataik is vannak. Először Lajtos András főművezetőt és Esztergomi György termeléselőkészítőt kérdeztem meg, hogyan tartanák igazságosnak a részesedés elosztását. Véleményük nem volt azonos. Esztergomi György szerint a megkülönböztetésnek egyetlen módszere lenne igazságos, a bérek szerinti részesedés. Ha a differenciált béreknek megfelelően osztanák fel a nyereséget, ez — szerinte — elegendő megkülönböztetést adna a juttatások összegében is. Lajtos András viszont azt hangsúlyozta: Esztergomi véleménye az egyenlősdi fokozásához vezetne, mert a vezető felelősségét nem veszi figyelembe. — Hol van ebben kifejezve az a sok álmatlan éjszaka, a másnapi, a jövő heti munka biztosításának és a tervek végrehajtásának gondja? És hol van az egyes részlegek eredményessége? Nekem az a véleményem, hogy az új részesedési szabályzatban változatlanul tükrözni kell a felelősséget, a gazdasági eredményekhez való hozzájárulást, magasabb juttatással. Milyen legyen a személyek közti differenciálás? Nagyobb önállóságot kell ebben adni az üzemrészek felelős vezetőinek, de különösen a művezetőknek. Az előkészítő műhelyben négy asszonnyal beszélgettem. Nehezen lehetett szóra bírni őket végül mégis elmondták, nem tartják elégségesnek azt az eltérést, ami a részesedésben eddig a régi és az új dolgozókat megkülönböztette. A bérek közti különbség nem jelent semmit. Új embereket vesznek fel az üzembe, néha magasabb órabérért, mint amennyit ők 5—10 éves munkájuk után kapnak. A négy asszony egyöntetű javaslata: legyen lényegesen nagyobb különbség a régi — a törzsgárda tagjainak — és az új dolgozóknak a nyereségrészesedése között. A szakszervezet pedig ügyeljen arra, hogy az új felosztás ne jelentsen „pofapénzt” — tették hozzá a csiszoló műhelyben. — Számoljanak a munkakörülményekkel is — hangzott egy másik vélemény. — Úgy véljük, itt ahol állandó a szilikózisveszély, ahol elavult gépekkel nehéz fizikai munkát végzünk, valamivel mégiscsak többet érdemlünk. — Alapvetőnek tartom a bérek közti nagyobb különbséget. Miért ne lehetne a nyereségrészesedésből többet fordítani azok alapbérének növelésére, akik 5—10 éve a vállalatnál dolgoznak. Sokszor elkeserít bennünket, hogy új embereket vesznek fel magasabb órabérért, akiknek a munkája nem ér annyit, mint a régieké — mondta Verez Sándor csiszoló, K. A. Rendelkezés az intézményes segélyről A SZOT Elnöksége 1969. június 30-i határozata felemelte a szakszervezeti szülési és temetési segélyek alsó határát, mert az egy személyre jutó segély összege országos viszonylatban alacsony. A tagdíjbevételek teljesítése, illetve túlteljesítése, valamint a forgóalapok folyamatos növekedése lehetővé teszi a magasabb segély fizetését. Az intézményes segélyek minimális mértéke 1970. január 1-től: Betöltött A megemelt segély kifizetése 1970. január 1-el lép életbe, de az 1969-ben született, illetve meghalt igényjogosultak részére is a megemelt öszegű segélyt kell folyósítani, ha a kérelmet — a 60 napon belüli határidő figyelembevételével — 1970. január 1. után nyújtják be. 1 éves 10 éves 15 éves 20 éves tagság esetén Szülési segélyeknél 250 300 350 — Temetési segélyeknél 300 400 — 500 Napirenden a kéményseprőipar • Január 1-től új jogszabály Országos tanácskozásra invitálta kéményseprő vállalataink vezetőit, szb-titkárait, a megyei tanács ékv. osztályainak képviselőit szakszervezetünk elnöksége. Utoljára 1966-ban vizsgáltuk az iparág dolgozóinak élet- és munkakörülményeit s azóta az élet egy sor dologban változást igényel. Vendégként megjelent dr. László Tivadar az ÉVM-ből. Király Mihály, szakszervezetünk megbízott titkára megnyitója után dr. Kócsó Illésné, a közgazdasági osztály mb. vezetője számolt be az iparági vizsgálat eredményéről. BESZÁMOLÓJÁBAN UTALT a korábbi évek létszámgazdálkodására, megállapítva, hogy itt — más iparágakkal ellentétben — nincs létszámnövekedés. A kéményseprők kétezres tábora viszont ez idő alatt 11,7 százalékos átlagbér-emelésben részesült, de még ez is aránytalanul kevés más ágazatok szakmunkáskeresetéhez képest. Tovább növeli a feszültséget a városi és vidéki kéményseprők keresetében megmutatkozó különbség. Ezt most különböző intézkedésekkel közelebb hozzák egymáshoz: emelik a vidéki egységdíjakat, a városi gyárak nagy munkáiba vidékieket is bevonnak. A gyakori 10—12 órás munkaidő sem csábítja a munkakeresőket. A szakma korszerűsödésévelkiegészült az alaptevékenység egy sor más munkával: gázkémények felülvizsgálata, gázfűtési engedélyek kiadása, gázfűtés szerelés, vakolás. Ezzel további szakosodás zajlik az iparágon belül. Ahol két-három tevékenységre is felkészültek a kéményseprők, nincs munkaerő-gond, másutt hiány van és gond a szakmunkásutánpótlás is. A mostoha szociális ellátás is fokozza a problémákat, új létesítményre nincs pénz. A csökkentett munkaidőre csak 1971-ben nyílik lehetőség s addig ki kell alakítani a szakmai sajátosságok figyelembevételével az új érdekeltségi rendszert is. Ami a szakma jövőjét illeti: alapvető gazdálkodásbeli változás nem lesz: tovább bővül a szolgáltatás, a tisztítási idők is módosulnak, a nyugdíjasok bevonására nagyobb lehetőség kínálkozik. DR. LÁSZLÓ TIVADAR ismertette a tanácskozás részvevőivel a január 1-től életbe lépő új kéményseprői jogszabály főbb pontjait, melyek között néhány új szakmai kitétel is szerepel, miután az 1935 óta érvényben levő szabályzatból sok rendelkezés már idejét múlta. A szakma megjelent képviselői hozzászólásukban élénken vitáztak a hallottakról, különösen a tisztálkodási lehetőségek biztosítását szerették volna követelményként látni az új szabályzatban. A kéményseprőknek egyébként európai szövetségük is van, amely 1970-ben Helsinkiben nemzetközi kéményseprő konferenciát hív egybe. Sokan hangot adtak abbeli véleményüknek, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a kémények építésére, mert ma is ötven évvel ezelőtti technológiával készítik azokat. Az új lakóházak építése előtt véleményeztetni kellene a kéményterveket, mert a műszaki átadáskor a szakember már csak a rosszul felépített kémény hibáit regisztrálhatja , segíteni nem tud. AZ ŐSI SZAKMA képviselői elismeréssel szóltak szakmai elnökségünk kezdeményezéséről, hogy ismét napirendre tűzte iparáguk helyzetét. Remélik, hogy az új jogszabály jól képviseli érdekeiket és csökkenti a meglevő gondokat Gregor Hatékonyabb munkát Vas megyei kezdeményezés Vas megyében a megyebizottság a megyei tanács ipari osztályával egyetértésben elkészítette és kiadta ajánlásait — a termelékenység növelése érdekében — az ipari vállalatok munkájának segítésére. Az ipari vállalatok közül a Vas megyei Cipőipari Vállalat reagált leggyorsabban a felhívásra. A gazdasági vezetés elkészítette a vállalat 1970. évi termelési és létszámtervét Gazdasági vezetői műszaki konferencián megbeszélték a hozott intézkedéseket. A dolgozókkal a termelési tanácskozásokon értettek szót, kérve javaslataikat, véleményüket. Az intézkedések között kisgépesítés, korszerűbb technológia, megfelelő munkaszervezés , a technológiai fegyelem betartása, üzemszervező beállítása szerepel. A tervezett eredmény alapján 42 ezer normaóra megtakarítással teljesíti éves tervét a vállalat, s egyben 3 százalékos termelékenység-emelkedés lesz. Tovább bővítették a munkahelyi vezetők hatás- és jogkörét. A gazdasági vezetés — az elbocsátás kivételével — minden jogát decentralizálta. A fegyelmi hatáskörük bővült, a fegyelmi határozatok és nyereségrészesedés megvonása mellett a kártérítések kiszabása is lehetséges. A vasvári üzemben a társadalmi vezetés védnökséget vállalt a munkafegyelem felett. Kijelölték az egyes munkaterületek felelőseit, akik a munkafegyelem betartását ellenőrzik és felelnek érte. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetői azt várják a műszaki intézkedések megvalósulásától, hogy hatásukra stabilizálódik a vállalat termelése, javul a minőség, a gazdaságosság és a termelékenység, kialakul a fegyelmezett dolgozói kollektíva. A Szombathelyi Cipőipari Vállalat példáját követik a többi vállalatok Vas megyében, belátva, hogy a termelékenység növelése népgazdasági érdek. Megyebizottságunk és a tanácsi ipari osztály felhívása hasznos kezdeményezésnek bizonyult. Ráirányította a vállalatok és a társadalmi szervek figyelmét a munkaerő racionális felhasználására, az élő munkával való takarékosságra, a vállalati belső tartalékok feltárására. A Vas megyeiek kezdeményezését követendő példaként állíthatjuk megyebizottságaink elé. Pölcz Kálmán A termeléssel egyenrangúként! Decemberben országos tanácskozás volt a munkavédelmi bizottságok vezetői részvételével. A tájékoztató előadás megállapította, hogy 1968 óta fokozatosan csökkent a balesetek és a kiesett munkanapok száma, kivéve a halálos baleseteket, amelyben sajnos emelkedés tapasztalható. A másik téma a vállalatok munkavédelmi minősítése volt, melyet még nem minden megyében kezdtek el A vita széles körű tapasztalatcserét adott a résztvevőknek s megerősítette szakszervezetünk álláspontját, hogy továbbra is az alapszervek, az üzemi aktivisták segítését kell igényelnünk, különösen az 1970. év intézkedési terveinek készítése, s a távlati tervek összeállítása idején. A hozzászólók elmondták, hogy a vállalatok gazdasági vezetői még nem mindenütt foglalkoznak a termeléssel egyenrangú kérdésként a munka- és egészségvédelemmel és ezért, bár elvétve, előfordul, hogy gátolják ebben a tevékenységükben a szakszervezeti aktivistákat is. Egyetértettek a résztvevők abban, hogy tovább kell folytatni a kezdeményezést a tanácsi osztályok felé, hogy hatékonyabb tevékenységet lássanak el a vállalatok munkavédelmi irányítása, ellenőrzése, beszámoltatása területén. M. A. Önzetlenül A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat szocialista brigádjai dicséretes akciókkal növelik jó hírnevüket. Az ezüstjelvényért küzdő Vörös Csillag brigád elvállalta, s decemberben társadalmi munkában megkezdte a nemrég megnyílt újszegedi József Attila óvoda teljes vízszerelését. Kéri István, Szekeres Mátyás, Hut- Wagner Mihály és Kalló Gábor többszörös szocialista brigádtagok példamutató kezdeményezéséhez csatlakozott a még csak címért küzdő vízvezetékszerelő brigád is. A Vállalat tervező osztályának Ybl Miklós szocialista brigádja egymillió háromszázezer forint értékű tervezői munkát végzett megalakulása óta, vállalati kötelességén felül. Az iskolák, sporttelepek, üdülő és hasonló létesítmények építéséhez, felújításához nyújtott társadalmi munkáért a szegedi megyei jogú városi tanács a brigád tagjai közül. Hunyadi Lászlót, Lázár Sándort, Nyilasi Máriát és Tipity Jánost a „Társadalmi munkáért” ezüst, Turai Andrást pedig arany fokozatú jelvénynyel tüntette ki. (kbt FEKETE KRÓNIKA A FŐVÁROSI TEMETKEZÉSI INTÉZET sírkőüzemében Sárkány János gépmunkás bicskával faragta a sírkő alátámasztásához szükséges faéket, s az a tenyerébe szaladt. Egyik munkatársa, Szécsényi Boldizsárné márványcsiszoló, munkatársaival a fából készült bakállványon fordította a csiszolásra kerülő követ. Fordítás közben az állvány összedőlt és a dolgozó lábán zúzódásos sérülést okozott. Mindkét baleset oka, hogy a vállalat a több esetben elhangzott felszólítások ellenére sem biztosította a megfelelő munkaeszközöket a dolgozók részére. * A XIII. KERÜLETI IKVNÁL Almássi János kőműves födémborítást végzett. Munka közben megcsúszott, a födém alsó részét fedő mágorlemezre esett. A lemez a test súlya alatt beszakadt és a dolgozó 3,5 m magasból a műhelybe zuhant. A baleset oka: a műszaki előkészítés hiánya, a biztonságtechnikai előírások súlyos megszegése. nyugdíjas-találkozó A kiskunhalasi Dél-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat 10 éves fennállása alkalmából baráti találkozóra hívta meg az ez idő alatt nyugdíjba került dolgozóit, s ismertették elődeik az utóbbi évek ugrásszerű fejlődését.