Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A számadás félidejében A központi vezetőség választási határozata alapján néhány hónappal ezelőtt céltudatos, politikai tevékenység kezdődött a közép- és alapszervezeteknél. A cél, hogy megfelelő előkészítés után, minden szinten számot adjunk a tagságnak a végzett munkáról, az V. kongresszus határozatának végrehajtásáról. Kérjük ki a tagság véleményét, majd javaslataik, észrevételeik alapján határozzuk meg a következő időszak legfontosabb feladatait. Továbbá, hogy a tagság döntése alapján megválasszuk a szakszervezeti aktivistákat, a vezető szerveket, a bizalmiaktól a központi vezetőségig. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szerveink, aktivistáink jól megértették a tennivalókat, felkészítették a választott szerveket, tisztségviselőinket. Sokoldalú politikai, szervező, előkészítő munkát végeztek. Mindez, valamint a tagság támogatása, politikai aktivitása eredményezte, hogy a választás a megyékben és Budapesten is az ütemtervnek megfelelően halad, a bizalmi és műhelybizottsági választás pedig időben, és az elmúlt választáshoz viszonyítva magasabb szinten zajlott le. Az eddigi tapasztalatokat értékelve: fokozottabb részvétel, aktivitás, színvonalasabb beszámolók jellemzik a választásokat. Mindinkább általánossá válik, hogy a bizalmi az eredményes munka mellett számot is tud, és kíván adni a végzett munkáról, a maga, és a csoport tevékenységéről. A bizalmi választások bizonyították, hogy a munka színvonala függ a bizalmi politikai, szakmai felkészültségétől, emberi magatartásától, de nagymértékben a vele partner gazdasági vezető eredményes munkájától, a felsőbb szakszervezeti szervek, műhelybizottságok, szakszervezeti bizottságok rendszeres, alapos tájékoztatásától, segítésétől is. Új vonása a bizalmi választásoknak, hogy a szűk értelemben vett helyi problémák mellett szó esett a gazdasági vezetők emberi magatartásáról, s ha megkívánta a helyzet a bíráló szóval sem fukarkodtak. A viták túlmutattak a műhely, a szakszervezeti csoport keretein. A résztvevők véleményt alkottak a párt politikájáról, hozott határozatainak végrehajtásáról, a női és az ifjúsági munka helyzetéről. Elmarasztalták azokat a gazdasági vezetőket, akik nem képesek a munkát helyesen megszervezni, de megbírálták a munkafegyelmet sértő, hanyag, a munkásokat lejárató dolgozókat is. Elmondhatjuk, hogy megnőtt az igény a bizalmi munkájával szemben, de nagyobb a segíteni akarás a csoport tagjai részéről is. A bizalmi választásokat összegezve: elmondható, hogy a bizalmiak és bizalmi helyettesek, a bizalmi csoport tagjai, tagságunk, érdeklődést tanúsított a választás iránt. Véleménymondásukkal, a problémák felvetésével, javaslataikkal megteremtették a feltételeit, hogy a műhely-, és szakszervezeti bizottsági, a megyei, majd felsőszintű választások eredményesen záruljanak. Befejeződtek a műhelybizottsági választások is. nökségnek a műhelybizottságokról, s a hatáskörökről szóló határozata. Műhelybizottságaink mindinkább megtalálják a helyüket, jó képviselői a tagságnak, erősödik vezető, irányító munkájuk. Akadnak, persze gondok is. Például: az esetek nagy többségében a műhelybizottsági hatáskörök leadását nem, vagy csak ritkán kíséri a gazdasági hatáskörök decentralizálása. Igény, hogy az szD-k ne nyúljanak át a műhelybizottságok e fölött, a jelenleginél jogban biztosítsák jogkörüket, hatáskörüket. A műhelybizottságok rendszeresebb felkészítését, oktatását is várják az szb-től. Jó politikai légkörben, megnövekedett vitakészséggel, ütem szerint történtek a bizalmi, és műhelybizottsági választások. Köszönet érte szakszervezeti aktivistáinknak, tagságunknak, akiknek cselekvő részvétele teremtette meg a feltételeket, és teszi lehetővé a KV választási határozatának további megvalósulását. . Dr. Szabó József A tapasztalatok azt igazolják, hogy indokolt volt az el- BIZALMIAK Miért vállalják bizalmiaink e nem kevés fáradsággal együttjáró tisztséget? — Erre kerestem választ Sátoraljaújhelyen, a Finommechanikai Vállalatnál, amikor „Magdikával”, Szöllösi Balázsnéval és Horváth Gézánéval beszélgettem. Magdika így becézi őt az a 22 szakszervezeti tag, akinek bizalmából most újra megválasztották. A megszólításból érződik a csoporthoz fűződő közvetlen kapcsolata. Ha róluk beszél, felmelegszik a hangja. Amikor a jelölő bizottság tagjai megkérdezték a csoportbelieket, akarják-e őt ismét bizalmiaknak, azt felelték: „jó nekünk ő, csak úgy képviselje továbbra is az érdekeinket, mint eddig." Szőllősi Balázsné elmondta: érzi ő maga is, hogy a csoport eredményesebb összefogásához, a saját jobb munkáján túl, az újonan megválasztott szakszervezeti bizottságnak is nagyobb segítséget kell adnia. Könnyebb a helyzetük, ha tudják, mikor, mit kell tenniük az üzemi, mozgalmi munka érdekében. Szőllősiné a napi munka után a családi gondok közepette is helytáll. Várja a család: a férje, aki rokkant nyugdíjas, a 82 éves nagymama, 11 éves fia, s 16 éves gimnazista lánya. Az emberek gondjaival való törődés sok fáradozást jelent, de úgy gondolja: a munkatársaktól, vezetőitől kapott jó szó, új erőt ad neki és ő ezért is, továbbra is szívesen vállalja a bizalmiságot. Ő értük szól... Horváth Gézáné 5 éve dolgozik a tekercselőműhelyben. 2 éve bizalmi, a csoportjához 20-an tartoznak. Egyhangúlag választottak meg újból. Ez az első munkahelye az iparban. Itt ismerte meg az üzemi légkört, az ipari munkások életkörülményeit, szokásait. „Innen nőtt” ki, s bár a fiatalabb nemzedékhez tartozik, gazdag élettapasztalata van. Megjárta az életkezdő fiatalok útját, megismerte az albérletet, a vályogból épült lakás áldatlan körülményeit. Most van reményük arra, hogy az összegyűjtött pénzükből szövetkezeti lakáshoz jussanak. A személyes példamutatást tekinti a bizalmi legjobb agitációs érvének. Ő is, mint a Magdika, szeretne többet tenni az emberekért, s ehhez fontosnak tartja, hogy az stb. is többet foglalkozzon a bizalmiakkal. A fizetési besorolásnál több megértést, támogatást vár a tagoktól. Biztatást és melléállást, amikor értük, az ő érdekükben szól. Méhes István AZ ÉLETMENTŐ EMLÉKÉREM KITÜNTETETTJE Egy bátor, helyi iparban dolgozó asszony tettét kapta nemrégiben lábra a hír. Ez év októberében Dusza Miklósné, a Miskolci Köztisztasági Vállalat dolgozója Szirmán, a Vöröskatona utca 1. számú égő ház ablakán behatolva, élete kockáztatásával mentett ki a lángokból egy hároméves kisfiút és egy hatéves kislányt. Dusza Miklósnét bátorságáért most az Életmentő Emlékéremmel tüntették ki. A kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat dr. Fekete László, a miskolci városi tanács vbelnöke adta át a fiatal aszszonynak. Mi is gratulálunk tettéhez, bátorságához! Az aszódi példa Segítség és bizalom PEST MEGYÉBEN 15 tanácsi költségvetési üzem működik. A tanácsok építő- és karbantartó brigádjaiból önállósult üzemek — miként a tanácsok —, a közalkalmazottak szakszervezetéhez tartoztak. Az élet azóta bebizonyította, hogy mások a gondjai a hivatali dolgozóknak s megint mások egy építőipari üzem munkásainak. Ezért született határozat, hogy a költségvetési üzemek dolgozóinak érdekeit 1971. január 1-től a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete képviseli. A megyei költségvetési üzemekben megválasztották a szakszervezeti bizottságokat, s míg korábban csak szakszervezeti csoportok voltak, most önálló alapszervezetekkel rendelkeznek. Az aszódi építőipari költségvetési üzemben például öttagú szakszervezeti bizottságot szavaztak meg. Gólya József asztalos is tisztségviselő lett. — Mivel viszonozza a bizalmat? — Szeretnénk elérni, hogy öltözőt és fürdőt kaphassanak dolgozóink. Nekünk is jó lenne, ha rendes ruhába jöhetnénk dolgozni, átöltözhetnénk, munka után fürödhetnénk. Aztán egy másik dolog: szinte valamenynyiünket foglalkoztat, hogy az építőiparban 1971 végére áttérnek a 44 órás munkahétre, a költségvetési üzemeknél azonban — miként a tanácsoknál is —, a 48 óra marad. Miért úgy bírálnak el minket, mint egy hivatalt? ... Az aszódi választási gyűlés tapasztalatai bizonyították: a dolgozók igénylik, hogy törődjenek velük. Úgy érezték, itt az alkalom, hogy elsorolják gondjaikat, bajaikat. Szóba került többek között a nyereségrészesedés. A költségvetési üzemek nyereségével a tanács gazdálkodik. A béralap három százalékát fordíthatják jutalmakra, célprémiumra, újítási díjra. Aszód esetében ez 36 ezer forint, ami hetven dolgozóra elosztva, nem sok. Többen hiányolták, hogy miért nem kaphatnak kiváló dolgozó jelvényt illetve miért nincs erre anyagi fedezet. Napirendre kerültek a munkavédelmi és szociális körülmények is. A tanácstól kétszáz forintot kapnak vissza munkaruhára évente, ez azonban nem fedezi a kiadásokat, hiszen egy öltözet 280 forint, s a szabadban dolgozóknak téli ruhára is szükségük van. Krnka István üzemvezetőt faggatom: nem fél-e a megerősödött szakszervezettől, az érdekek összeütközésétől? — A mi érdekeink nem ütközhetnek össze, sőt örülök, hogy segítőtársat kaptam a különböző problémák megoldásához. Az is nagyon jó, hogy most itt marad a tagdíj fele, ebből gazdálkodhat a szakszervezet, segélyeket adhat, kulturális programokat szervezhet. Talán előrelépünk majd a szakképzettség emelésében is. A felvetődött gondok nemcsak az aszódi, hanem valamennyi költségvetési üzemre jellemzőek. De hogy az emberek bíznak a szakszervezetben, azt mégis az aszódi példa bizonyítja. A hetven dolgozóból eddig harmincöt szakszervezeti tag volt, amióta önálló alapszervezetük van — tízen kérték at felvételüket. Soós Ibolya Szövetkezeti alkalmazottak A Heves megyei tisztújításon A Heves megyei szövetkezetek Egerben tartották tisztújító szakszervezeti küldöttértekezletüket. Sajátos helyzet, hasonlóan rendhagyó alapszervezet, a megszokottnál jóval körülményesebb. A munka alapján A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál küldöttválasztó taggyűlésen adtak számot 2 év munkájáról. A dolgozókat az üzemegységekből 42 küldött képviselte. Néhány részlet a számadásból: heti 44 órás munkaidőben dolgoznak. Csökkent a balesetek és a kiesett munkanapok száma. A fejlődés mellett azonban — mondotta Szabó Ferenc szb-titkár —, a dolgozók egy része csak az egyéni érdekeit nézi és kevésbé a vállalat, a népgazdaság érdekét. Gondban vannak a munkafegyelemmel, s ebben az szb sem volt mindig következetes. Kerekes Miklós, a vállalat igazgatója mondotta: egyetért azzal az elvvel, hogy a béremelésben, jutalomban, célprémiumban csak az a dolgozó részesüljön, aki azt a munkája alapján megérdemli. Az idén is fizetnek majd nyereséget, de jöhet olyan év, amikor szerényebb összeggel kell megelégedni, a vállalt fejlesztési célkitűzések érdekében. A IV. ötéves terv nagy feladatot ró a vállalatra, s ezt csakis a dolgozókkal együtt tudják megvalósítani. Ehhez kérik a szakszervezet segítségét, melynek titkárául ismét Szabó Ferencet választották meg. Sz. D. nehezebb munka: ismeretlenül is így lehetne röviden jellemezni az állapotokat. A beszámoló alapján a tisztségviselők szem előtt tartották a szakszervezeti tagok érdekképviseletét, az alapszervezet lehetőségein belül támogatást nyújtottak a rászorulóknak, jutalmazták a legjobbakat. 1969-ben ötezer, 70- ben kilenc és félezer forintot juttattak a szülő anyáknak, a két esztendőben 31 — közöttük két külföldi — üdülőjegyet osztottak szét, az új színházi szezonra 16 bérletet vásároltak a nyolc csoport részére. Törődtek a szervezet erősítésével: tavaly a Füzesabonyi Vegyes Ktsz-nél, az idén pedig az UNISZERV KTSZ-nél alakítottak újabb csoportot, segítettek abban, hogy a szakszervezeti tagok régi igényét teljesítve, Gyöngyösön, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nél megalakuljon a megyei szövetkezetek első önálló műhelybizottsága. Ami a szervezet erősítésére tett erőfeszítéseket illeti, kétségkívül dicséretesek, ám — tudják ezt a hevesi tisztségviselők is — korántsem lehetnek még elégedettek e munkával, hiszen köztudottan legalább ezerre tehető a megyei szövetkezetekben dolgozó alkalmazottak száma. Ennek a helyzetnek a javítása lehet egyik feladata az új szakszervezeti bizottságnak. A másik, hogy a testületnek és a mozgalomnak egyaránt, nagyobb tekintélye legyen a szövetkezetek vezetői előtt. Legyen az szb és az fb mindenkor megfelelő partnere a gazdasági vezetőknek, a szervezett dolgozók általános megelégedésére. Gyón Gyula Újra megválasztva A NAGYKANIZSAI VASIPARI VÁLLALAT esernyő üzemében lehettek vagy százan a gépek közül. Szűkös a hely. Igaz, megszokták ezt a műhelybizottsági választásra összegyűlt dolgozók. A beszámolót érdeklődéssel hallgatták. Beke Ilona mb-titkár beszélt a bizalmi választásokon elhangzottakról, melyeket nem felejtettek el, továbbították azokat intézkedés végett. Szólt a részleg szociális gondjairól, amin változtatni kell, mert a meglevő öltöző kicsi és korszerűtlen. Elmondta, hogy a kapott 3 százalékos bérfejlesztés nem elégíti ki a jogos kívánságokat. Régi panasz, hogy az újonnan ide kerülők magasabb bért kapnak, mint az évek óta itt dolgozó törzsgárda-tagok. A beszámolót élénk vita, őszinte, kendőzetlen hangú hozzászólások követték. Többen szóvá tették a harmadik műszak megszüntetését, miután sokan vidéki bejárók. Mások a bevásárlás megkönnyítésére üzemi büfét, vagy közös élelembeszerzés megoldását kérték. A választáson részt vett Polgár Kálmán szb-titkár is, aki az esernyő üzemieknek beszélt az üzemi fejlesztésről. Kitért a korszerű öltöző, fürdő létesítésére, a dolgozó nők, a sokgyermekes anyák helyzetének segítésére. Minderről az üzemi kollektív szerződés rendelkezik majd. A műhelytitkár újra Beke Ilona lett- M. J. HÍREK MEGALAKULT A FŐVÁROSI VÍZMŰVEKNÉL a Magyar Autóklub helyi szervezete, amely a gépkocsival rendelkező helybeli dolgozókat tömöríti magába. A klub tagjait erkölcsi és anyagi segítségben is részesíti a vállalat. ÉV VÉGI ÉRTÉKELŐ TANÁCSKOZÁSON vettek részt központi székházunkban a megyei kultúrbizottsági vezetők és üzemi lapszerkesztők, ahol már az új év feladatait is megbeszélték.