Helyiipar és Városgazdaság, 1971 (20. évfolyam, 1-11. szám)

1971-01-01 / 1. szám

A számadás félidejében A központi vezetőség választási határozata alapján néhány hónap­pal ezelőtt céltudatos, politikai tevékenység kezdődött a közép- és alapszervezeteknél. A cél, hogy megfelelő előkészítés után, min­den szinten számot adjunk a tag­ságnak a végzett munkáról, az V. kongresszus határozatának vég­rehajtásáról. Kérjük ki a tagság véleményét, majd javaslataik, észrevételeik alapján határozzuk meg a következő időszak legfon­tosabb feladatait. Továbbá, hogy a tagság döntése alapján megvá­lasszuk a szakszervezeti aktivis­tákat, a vezető szerveket, a bi­zalmiaktól a központi vezetőségig. Az­ eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy szerveink, akti­vistáink jól megértették a tenni­valókat, felkészítették a válasz­tott szerveket, tisztségviselőinket. Sokoldalú politikai, szervező, elő­készítő munkát végeztek. Mindez, valamint a tagság tá­mogatása, politikai aktivitása eredményezte, hogy a választás a megyékben és Budapesten is az ütemtervnek megfelelően halad, a bizalmi és műhelybizottsá­gi választás pedig időben, és az elmúlt választáshoz vi­szonyítva magasabb szinten zajlott le. Az eddigi tapasztalatokat érté­kelve: fokozottabb részvétel, ak­tivitás, színvonalasabb beszámo­lók jellemzik a választásokat. Mindinkább általánossá válik, hogy a bizalmi az eredményes munka mellett számot is tud, és kíván adni a végzett munkáról, a maga, és a csoport tevékenységé­ről. A bizalmi választások bizo­nyították, hogy a munka színvo­nala függ a bizalmi politikai, szakmai felkészültségétől, emberi magatartásától, de nagymérték­ben a vele partner gazdasági ve­zető eredményes munkájától, a felsőbb szakszervezeti szervek, műhelybizottságok, szakszervezeti bizottságok rendszeres, alapos tá­jékoztatásától, segítésétől is. Új vonása a bizalmi választá­soknak, hogy a szűk értelemben vett helyi problémák mellett szó esett a gazdasági vezetők emberi magatartásáról, s ha megkívánta a helyzet a bíráló szóval sem fu­karkodtak. A viták túlmutattak a műhely, a szakszervezeti csoport keretein. A résztvevők véleményt alkottak a párt politikájáról, ho­zott határozatainak végrehajtá­sáról, a női és az ifjúsági munka helyzetéről. Elmarasztalták azo­kat a gazdasági vezetőket, akik nem képesek a munkát helyesen megszervezni, de megbírálták a munkafegyelmet sértő, hanyag, a munkásokat lejárató dolgozókat is. Elmondhatjuk, hogy megnőtt az igény a bizalmi munkájával szemben, de nagyobb a segíteni akarás a csoport tagjai részéről is. A bizalmi választásokat össze­gezve: elmondható, hogy a bizal­miak és bizalmi helyettesek, a bi­zalmi csoport tagjai, tagságunk, érdeklődést tanúsított a választás iránt. Véleménymondásukkal, a problémák felvetésével, javasla­taikkal megteremtették a feltéte­leit, hogy a műhely-, és szakszer­vezeti bizottsági, a megyei, majd felsőszintű választások eredmé­nyesen záruljanak. Befejeződtek a műhelybizott­sági választások is. nökségnek a műhelybizottsá­gokról, s a hatáskörökről szóló határozata. Műhelybizottságaink mindinkább megtalálják a helyüket, jó képvi­selői a tagságnak, erősödik veze­tő, irányító munkájuk. Akadnak, persze gondok is. Pél­dául: az esetek nagy többségében a műhely­bizottsági hatáskörök le­adását nem, vagy csak ritkán kí­séri a gazdasági hatáskörök de­centralizálása. Igény, hogy az szD-k ne nyúljanak át a műhely­­bizottságok e fölött, a jelenleginél jogban biztosítsák jogkörüket, hatáskörüket. A műhelybizottsá­­gok rendszeresebb felkészítését, oktatását is várják az szb-től. Jó politikai légkörben, megnö­vekedett vitakészséggel, ütem sze­rint történtek a bizalmi, és mű­­helybizottsági választások. Köszönet érte szakszervezeti aktivistáinknak, tagságunk­nak, akiknek cselekvő részvé­tele teremtette meg a felté­teleket, és teszi lehetővé a KV választási határozatának további megvaló­sulását. . Dr. Szabó József A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy indokolt volt az el- BIZALMIAK Miért vállalják bizalmiaink e nem kevés fáradsággal együttjá­ró tisztséget? — Erre kerestem választ Sátoraljaújhelyen, a Fi­nommechanikai Vállalatnál, ami­kor „Magdikával”, Szöllösi Ba­­lázsnéval és Horváth Gézánéval beszélgettem. Magdika így becézi őt az a 22 szakszer­vezeti tag, akinek bizalmából most újra megválasztották. A megszólításból érződik a csoport­hoz fűződő közvetlen kapcsolata. Ha róluk beszél, felmelegszik a hangja. Amikor a jelölő bizottság tagjai megkérdezték a csoportbelieket, akarják-e őt ismét bizalmiaknak, azt felelték: „jó nekünk ő, csak úgy képviselje továbbra is az ér­dekeinket, mint eddig." Szőllősi Balázsné elmondta: ér­zi ő maga is, hogy a csoport eredményesebb összefogásához, a saját jobb munkáján túl, az újo­­nan megválasztott szakszervezeti bizottságnak is nagyobb segítsé­get kell adnia. Könnyebb a hely­zetük, ha tudják, mikor, mit kell tenniük az üzemi, mozgalmi mun­ka érdekében. Szőllősiné a napi munka után a családi gondok közepette is helytáll. Várja a család: a férje, aki rokkant nyugdíjas, a 82 éves nagymama, 11 éves fia, s 16 éves gimnazista lánya. Az emberek gondjaival való tö­rődés sok fáradozást jelent, de úgy gondolja: a munkatársaktól, vezetőitől kapott jó szó, új erőt ad neki és ő ezért is, továbbra is szívesen vállalja a bizalmiságot. Ő értük szól... Horváth Gézáné 5 éve dolgozik a tekercselőműhelyben. 2 éve bizalmi, a csoportjához 20-an tartoznak. Egy­hangúlag választottak meg újból. Ez az első munkahelye az iparban. Itt ismerte meg az üzemi légkört, az ipari munkások életkörülményeit, szokásait. „Innen nőtt” ki, s bár a fiatalabb nemzedékhez tartozik, gaz­dag élettapasztalata van. Megjárta az életkezdő fiatalok útját, megismerte az albérletet, a vályogból épült lakás áldatlan körülményeit. Most van re­ményük arra, hogy az összegyűjtött pénzükből szövetkezeti lakáshoz jus­sanak. A személyes példamutatást te­kinti a bizalmi legjobb agitációs ér­vének. Ő is, mint a Magdika, szeret­ne többet tenni az emberekért, s eh­hez fontosnak tartja, hogy az stb. is többet foglalkozzon a bizalmiakkal. A fizetési besorolásnál több megér­tést, támogatást vár a tagoktól. Biz­tatást és melléállást, amikor értük, az ő érdekükben szól. Méhes István AZ ÉLETMENTŐ EMLÉKÉREM KITÜNTETETTJE Egy bátor, helyi iparban dolgozó asszony tettét kapta nemrégiben lábra a hír. Ez év októberében Dusza Miklósné, a Miskolci Köztisztasági Vál­lalat dolgozója Szirmán, a Vö­röskatona utca 1. számú égő ház ablakán behatolva, élete kockáztatásával mentett ki a lángokból egy hároméves kis­fiút és egy hatéves kislányt. Dusza Miklósnét bátorsá­gáért most az Életmentő Em­lékéremmel tüntették ki. A kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat dr. Fekete Lász­ló, a miskolci városi tanács vb­­elnöke adta át a fiatal asz­­szonynak. Mi is gratulálunk tettéhez, bátorságához! Az aszódi példa Segítség és bizalom PEST MEGYÉBEN 15 tanácsi költségvetési üzem működik. A tanácsok építő- és karbantartó brigádjaiból önállósult üzemek — miként a tanácsok —, a köz­­alkalmazottak szakszervezetéhez tartoztak. Az élet azóta bebizo­nyította, hogy mások a gondjai a hivatali dolgozóknak s megint mások egy építőipari üzem mun­kásainak. Ezért született hatá­rozat, hogy a költségvetési üze­mek dolgozóinak érdekeit 1971. január 1-től a Helyiipari és Vá­rosgazdasági Dolgozók Szakszer­vezete képviseli. A megyei költségvetési üze­mekben megválasztották a szak­­szervezeti bizottságokat, s míg korábban csak szakszervezeti csoportok voltak, most önálló alapszervezetekkel rendelkeznek. Az aszódi építőipari költségve­tési üzemben például öttagú szakszervezeti bizottságot sza­vaztak meg. Gólya József aszta­los is tisztségviselő lett. — Mivel viszonozza a bizal­mat? — Szeretnénk elérni, hogy öl­tözőt és fürdőt kaphassanak dolgozóink. Nekünk is jó lenne, ha rendes ruhába jöhetnénk dolgozni, átöltözhetnénk, munka után fürödhetnénk. Aztán egy másik dolog: szinte valameny­nyiünket foglalkoztat, hogy az építőiparban 1971 végére áttér­nek a 44 órás munkahétre, a költségvetési üzemeknél azon­ban — miként a tanácsoknál is —, a 48 óra marad. Miért úgy bírálnak el minket, mint egy hi­vatalt? ... Az aszódi választási gyűlés tapasztalatai bizonyították: a dolgozók igénylik, hogy törődje­nek velük. Úgy érezték, itt az al­kalom, hogy elsorolják gondjai­kat, bajaikat. Szóba került töb­bek között a nyereségrészesedés. A költségvetési üzemek nyere­ségével a tanács gazdálkodik. A béralap három százalékát for­díthatják jutalmakra, célpré­miumra, újítási díjra. Aszód esetében ez 36 ezer forint, ami hetven dolgozóra elosztva, nem sok. Többen hiányolták, hogy miért nem kaphatnak kiváló dolgozó jelvényt illetve miért nincs erre anyagi fedezet. Napi­rendre kerültek a munkavédelmi és szociális körülmények is. A tanácstól kétszáz forintot kap­nak vissza munkaruhára évente, ez azonban nem fedezi a kiadá­sokat, hiszen egy öltözet 280 fo­rint, s a szabadban dolgozóknak téli ruhára is szükségük van. Krnka István üzemvezetőt faggatom: nem fél-e a megerő­södött szakszervezettől, az érde­kek összeütközésétől? — A mi érdekeink nem ütköz­hetnek össze, sőt örülök, hogy segítőtársat kaptam a különböző problémák megoldásához­. Az is nagyon jó, hogy most itt ma­rad a tagdíj fele, ebből gazdál­kodhat a szakszervezet, segélye­ket adhat, kulturális programo­kat szervezhet. Talán előrelé­pünk majd a szakképzettség eme­lésében is. A felvetődött gondok nemcsak az aszódi, hanem valamennyi költségvetési üzemre jellemzőek. De hogy az emberek bíznak a szakszervezetben, azt mégis az aszódi példa bizonyítja. A het­ven dolgozóból eddig harmincöt szakszervezeti tag volt, amióta önálló alapszervezetük van — tízen kérték at felvételüket. Soós Ibolya Szövetkezeti alkalmazottak A Heves megyei tisztújításon A Heves megyei szövetkezetek Egerben tartották tisztújító szak­­szervezeti küldöttértekezletüket. Sajátos helyzet, hasonlóan rendhagyó alapszervezet, a meg­szokottnál jóval körülményesebb. A munka alapján A Tolna megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál küldöttvá­lasztó taggyűlésen adtak számot 2 év munkájáról. A dolgozókat az üzemegységekből 42 küldött képviselte. Néhány részlet a számadásból: heti 44 órás munkaidőben dol­goznak. Csökkent a balesetek és a kiesett munkanapok száma. A fejlődés mellett azonban — mondotta Szabó Ferenc szb-tit­­kár —, a dolgozók egy része csak az egyéni érdekeit nézi és kevésbé a vállalat, a népgazda­ság érdekét. Gondban vannak a munkafe­gyelemmel, s ebben az szb sem volt mindig következetes. Kerekes Miklós, a vállalat igazgatója mondotta: egyetért azzal az elvvel, hogy a béreme­lésben, jutalomban, célprémium­ban csak az a dolgozó részesül­jön, aki azt a munkája alapján megérdemli. Az idén is fizetnek majd nyereséget, de jöhet olyan év, amikor szerényebb összeggel kell megelégedni, a vállalt fej­lesztési célkitűzések érdekében. A IV. ötéves terv nagy fel­adatot ró a vállalatra, s ezt csak­is a dolgozókkal együtt tudják megvalósítani. Ehhez kérik a szakszervezet segítségét, mely­nek titkárául ismét Szabó Fe­rencet választották meg. Sz. D. nehezebb munka: ismeretlenül is így lehetne röviden jellemezni az állapotokat. A beszámoló alapján a tisztség­­viselők szem előtt tartották a szakszervezeti tagok érdekképvi­seletét, az alapszervezet lehetősé­gein belül támogatást nyújtottak a rászorulóknak, jutalmazták a legjobbakat. 1969-ben ötezer, 70- ben kilenc és félezer forintot jut­tattak a szülő anyáknak, a két esztendőben 31 — közöttük két külföldi — üdülőjegyet osztottak szét, az új színházi szezonra 16 bérletet vásároltak a nyolc cso­port részére. Törődtek a szervezet erősítésé­vel: tavaly a Füzesabonyi Vegyes Ktsz-nél, az idén pedig az UNI­­SZERV KTSZ-nél alakítottak újabb csoportot, segítettek abban, hogy a szakszervezeti tagok régi igényét teljesítve, Gyöngyösön, a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz-nél megalakuljon a megyei szövetkezetek első önálló műhely­bizottsága. Ami a szervezet erősítésére tett erőfeszítéseket illeti, kétségkívül dicséretesek, ám — tudják ezt a hevesi tisztségviselők is — ko­rántsem lehetnek még elégedet­tek e munkával, hiszen köztudot­tan legalább ezerre tehető a me­gyei szövetkezetekben dolgozó al­kalmazottak száma. Ennek a helyzetnek a javítása lehet egyik feladata az új szak­­szervezeti bizottságnak. A másik, hogy a testületnek és a mozga­lomnak egyaránt, nagyobb tekin­télye legyen a szövetkezetek ve­zetői előtt. Legyen az szb és az fb mindenkor megfelelő partne­re a gazdasági vezetőknek, a szer­vezett dolgozók általános megelé­gedésére. Gyón­ Gyula Újra megválasztva A NAGYKANIZSAI VAS­IPARI VÁLLALAT esernyő üzemében lehettek vagy százan a gépek közül. Szűkös a hely. Igaz, megszokták ezt a műhely­bizottsági választásra összegyűlt dolgozók. A beszámolót érdeklő­déssel hallgatták. Beke Ilona mb-titkár beszélt a bizalmi vá­lasztásokon elhangzottakról, me­lyeket nem felejtettek el, to­vábbították azokat intézkedés végett. Szólt a részleg szociális gondjairól, amin változtatni kell, mert a meglevő öltöző kicsi és korszerűtlen. Elmondta, hogy a kapott 3 százalékos bérfejlesztés nem elégíti ki a jogos kívánsá­gokat. Régi panasz, hogy az újonnan ide kerülők magasabb bért kapnak, mint az évek óta itt dolgozó törzsgárda-tagok. A beszámolót élénk vita, őszin­te, kendőzetlen hangú hozzászó­lások követték. Többen szóvá tették a harmadik műszak meg­szüntetését, miután sokan vi­déki bejárók. Mások a bevásár­lás megkönnyítésére üzemi bü­fét, vagy közös élelembeszerzés megoldását kérték. A választáson részt vett Pol­gár Kálmán szb-titkár is, aki az esernyő üzemieknek beszélt az üzemi fejlesztésről. Kitért a kor­szerű öltöző, fürdő létesítésére, a dolgozó nők, a sokgyermekes anyák helyzetének segítésére. Minderről az üzemi kollektív szerződés rendelkezik majd. A műhelytitkár újra Beke Ilona lett- M. J. HÍREK MEGALAKULT A FŐVÁROSI VÍZMŰVEKNÉL a Magyar Autó­klub helyi szervezete, amely a gépkocsival rendelkező helybeli dolgozókat tömöríti magába. A klub tagjait erkölcsi és anyagi se­gítségben is részesíti a vállalat. ÉV VÉGI ÉRTÉKELŐ TA­NÁCSKOZÁSON vettek részt központi székházunkban a megyei kultúrbizottsági vezetők és üze­mi lapszerkesztők, ahol már az új év feladatait is megbeszélték.

Next