Helyiipar és Városgazdaság, 1972 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR Évzáró ÉV-ülés Hatékonyság—magasabb szinten A központi vezetőség állásfoglalása Miniszterhelyettesi beszámoló*Alkotó vitafórum Vezető testületünk december 14-i ülé­sén megvitatta a gazdasági hatékonyság helyzetét, a továbbfejlődés lehetőségeit és állásfoglalásban rögzítette a felada­tokat, elvárásokat. Az ülésen részt vett Gál László, a SZOT titkára, Szilágyi Lajos, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes,­­Éliás László, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala osztályvezetője, Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal főigazga­tója, Horváth N­. László, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője, valamint az ágazati minisztériumok képviselői. A központi vezetőség tanácsko­zása nagy jelentőséggel bírt, hi­szen gazdasági életünk egyik fő kérdése a gazdálkodás hatékony­sága. A VI. kongresszus határo­zatának eredményes végrehajtá­sát — az életszínvonal fejleszté­sével összefüggő feladatok meg­valósítását —, akkor szolgáljuk legjobban, ha a vállalati gazda­sági munka hatékonyságának ja­vítására, a termelési tömegmoz­galmak, a szocialista munkaver­seny fellendítésére teszünk na­gyobb erőfeszítéseket. ÉSSZERŰBB BERUHÁZÁST! A központi vezetőség ennek je­gyében vitatta meg, — nagy fe­lelősséggel — a napirendi témát. Az írásos beszámolóhoz Péter István, szakszervezetünk titkára adott szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy az árutermelő vállalatoknál a fejlesztés üteme meghaladja az ágazati előirány­zatot. Általános nehézséget jelent azonban, hogy a vállalatok beru­házási, fejlesztési igényei túllépik a népgazdasági terv előirányzata­it, lehetőségeit. A vállalatok eb­ből adódóan túlzott mértékű kül­ső segítséggel számolnak, mely­nek feltételei nem biztosítottak. Több vállalat a feladatok meg­valósításához irreális létszámfej­lesztést tervez, figyelemen kívül hagyva a népgazdaság jelenlegi munkaerő-helyzetét. Az alapjaiban pozitív vállalati törekvések esetenként túlzott tö­rekvéseket is mutatnak. A fej­­lesztési eszközök korlátozottsága szükségessé teszi az elképzelések felülvizsgálatát, első ízben már az 1972. évi tervkészítésnél. Szüksé­ges, hogy szerveink ne támassza­nak és támogassanak olyan igé­nyeket , még ha azok indokol­tak és jogosak is —, melyek a be­ruházásoknál az amúgy is kedve­zőtlen feltételeket tovább feszí­tik. A központi vezetőség­ a fej­lesztési, és beruházási igények fe­lülvizsgálatánál, területünk sajá­tosságát figyelembe véve, a dif­ferenciált elbírálás alkalmazását hangsúlyozza. A gazdálkodás körülményeit elemezve megállapíthatjuk, mondotta Péter elvtárs —, hogy a mai helyzet a saját fejlesztési forrásokat tekintve, összehason­líthatatlanul jobb, mint a jelen­legi gazdaságirányítás bevezetése előtt volt. A vállalatoknál kép­ződő fejlesztési alap nagysága nem becsülhető le. Lehetőség nyílott jó néhány vállalat vonat­kozásában a vállalati források fejlesztési hitelekkel történő ki­egészítésére, sőt egyes vállalata­ink, mint a bútoripari és a szol­gáltatási tevékenységet­­ellátó vállalatok, a IV. ötéves tervben vissza nem térítendő támogatást is kapnak. A KV ÁLLÁSFOGLALÁSA A központi vezetőség állásfog­­­­lalásában felhívta a figyelmet, hogy területünkön is mindent meg kell tenni az építő jellegű PÉTER ISTVÁN titkár Emlékét soha nem feledjük A Helyiipari és Város­­gazdasági Dolgozók Szak­­szervezete tagsága, válasz­tott testületei mély meg­rendüléssel értesültek So­moskői Gábor elvtárs, az­­ MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a SZOT tit­kára váratlan, tragikus ha­láláról. Távozásával súlyos veszteség érte az egész szakszervezeti mozgalmat. Somoskői elvtárs a dolgozó nép szolgálatában töltötte­­ elvhű, igazi forradalmár­­ életét. Kitörölhetetlen űrt­­ hagyott mindazok szívében,­­ akik ismerték. Szerető csa­ládjával együtt gyászolja­­ őt a helyiipari szervezett­­ dolgozók nagy családja.­­ Emlékét úgy őrizzük meg,­­ mint őszinte, igaz barátét,­­ önzetlen kommunista har­­­­cosét.­­ A központi vezetőség­­ őszinte részvétét, együttér­­­­zését fejezi ki a gyászoló­­ családnak, a Szakszerveze­ti­­ek Országos tanácsának. beruházások jobb előkészítése, a kivitelezés szigorúbb ellenőrzése, a beruházások befejezésének gyorsítása érdekében. Az erőfor­rások hatékony felhasználása ér­dekében minden területen bizto­sítani kell, hogy a pénzügyileg megalapozatlan beruházások ne kezdődhessenek el. A IV. ötéves terv gazdaságpoli­tikai célkitűzése a munka haté­konyságát tekinti a növekedés fő forrásaként. Ebben fontos szere­pe van a termelékenységnek, a rendelkezésre álló munkaerő ész­szerű felhasználásának. Ebből adódóan szükségszerű a gazdál­kodás célkitűzéseinél figyelembe venni a munkaerőforrás jövőbe­ni alakulását. Azt, hogy a mun­kába lépő ifjúság és a női mun­kaerőtartalék csökkenőben van. Jelentős forrásnak tekinthető e területen a termelési struktúra változása, a munka- és üzem­­szervezés, a vezetők és munká­sok képzettségi szintjének rend­szeres és tervszerű emelése. A vállalati célkitűzéseket elemezve a KV megállapította, hogy azok a hatékonyság követelményeinek megfelelnek, mely szerint a ter­melésnövekedés többségét, a ter­melékenység emeléssel­ kívánják fedezni. Ennek során a belső tartalékok feltárását, a munka- és üzemszervezés jelentőségét és szükségességét egyre több gazda­sági és mozgalmi vezető ismeri fel. A foglalkoztatási politika vál­tozatlan célja a létbiztonságot je­lentő teljes foglalkoztatás meg­valósítása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatás­ban eddig a szociális szempontok az indokoltnál nagyobb mérték­ben érvényesültek, a munka ha­tékonyságát gyengítve. Területünk munkaerő-gazdál­kodásában ez évben lassú javulás következett be, melyet azonban a központi vezetőség nem tekint ki­elégítőnek. Csökkent a kilépések száma, a munkás—alkalmazotti létszámarány viszony kedvezőtle­nül alakult. Az alkalmazotti arány növekedésével — bizonyos indokoltság ellenére —, a KV azért nem érthet egyet, mert ez a tapasztalatok szerint nem min­den esetben növelte az irányító munka hatékonyságát. A KV megítélése szerint a munkabér ösztönző funkciójának erősítésére szükség van az elkö­vetkezendő években is. A jelen­leg alkalmazott bérezés nem be­csüli meg kellően a szakmai kép­zettséget, így nem is ösztönöz a magasabb képzettség megszerzé­sére. Kevés a különbség az ala­csonyabb és magasabb szakmai képzettséggel, a kis és a nagy gyakorlattal rendelkező dolgozók keresete között. Gondot okoz, hogy az érvény­ben levő szabályozók fokozzák a vállalatok nyereség növelési tö­rekvéseit. A többlet­termelés azonban nem minden esetben a­­ népgazdaságilag fontos termékek gyártásában jelentkezik, hanem elsősorban a szabadáras cikkek­nél. A szolgáltatásban alkalmazott érdekeltségi rendszer, a preferen­ciákkal kiegészítve, együttesen biztosítja az általános fejlődéssel való lépéstartást. A korábbi években keletkezett lemaradáso­kat azonban nem lehetett teljes mértékben pótolni, így ezek egyes területeken­ változatlanul fenn­állnak és éreztetik negatív hatá­sukat. Ezt figyelembe véve a köz­ponti vezetőség indokoltnak tart­ja területünkön a támogatási rendszer további fenntartását. HATÉKONYABB MUNKÁT! A gazdasági hatékonyság foko­zásának fontos része a vállalati belső tartalékok feltárása és hasznosítása, mely csak a belső mechanizmus korszerűsítésével érhető el. Területünkön a belső irányítási rendszer bizonyos mér­tékű fejlődése tapasztalható, melyre kedvező hatást gyakorolt a nagyobb vállalati önállóság, a követelmények fokozása, szerve­ink célirányos kezdeményezése. Az előrehaladás azonban ágaza­tonként és vállalatonként eltérő, általában elmarad a követelmé­nyek és a lehetőségek mögött. E téma kapcsán meghatározó pontként szerepelt, hogy — a tartalékok a szokásos módsze­­­­rekkel csak kismértékben mozgósít­hatók; — *a gyorsuló műszaki-technikai ha­ladás során a korábbi helyes szerve­zési elvek elavultak, új módszerek szükségesek; — tervcéljaink valóra váltása meg­követeli, hogy a vállalatok a fejlődés­sel lépést tartsanak. Ebből adódóan a vállalati üzem­szervező munka középpontjába kell állítani — a munkatermelékenység növelé­sét, a munkaidőalap jobb kihasználá­sával, gépesítéssel, — az állóalapok jobb kihasználását, a műszakszám növelésével, a felesle­gessé vált állóeszközök értékesítésé­vel; — az önköltség csökkentésével; — az ügyviteli rendszer fejlesztését a túlzott adminisztráció csökkentésé­vel; — a munkafeltételek javítását, az üzem- és munkaszervezéssel párhu­zamosan. A vállalati üzem- és munka­szervezési munka a fejlődés jelen­legi szakaszának követelménye, éppen ezért a vállalatok ilyen irá­nyú tevékenységét az ágazati irá­nyító szerveknek, valamint szak­­szervezeti szerveinknek jobban kell támogatniuk. Az üzemi demokrácia kibonta­koztatása — mint fontos politi­kai és gazdasági kérdés — a munka hatékonyságának fontos (Folytatása a 2. oldalon) Fabók Zoltán: * JUBILEUMI ÉV | •IQCeg augusztus 1-én alakuló kongresszusunk mondta ki a x J. OO ^ Helyiipari és Városgazdaság Dolgozók Szakszerveze- * te megalakulását. Két évtized telt el azóta. Alig néhány évvel, * hogy szerveink megalakultak, vérrel, szenvedéssel írta tovább­á népünk történelmét. Az ellenforradalom azonban csak pillanat-­­ nak számított a pergő évek eseményeiben, noha hatása mélyebb X volt. Munkasikerek, megtorpanások, új nekilendülések a jelző- J állomásai az elmúlt két évtizednek, melyben az utóbbi évek már­a a töretlen, fejlődést jelentették. J Jubileumi évet köszöntünk, ám az ünneplést ezúttal a foko­ *­ zottabb munkavállalás teszi. Olyan évet köszöntünk, melyben * túl kell lépnünk korábbi önmagunkon. Negyedmilliós tagsá­­gunk, a lakosság, az egész társadalom érdeke kívánja így. A­­ helyi ipari szakmának jelentős az érdekeltsége általában a­­ szolgáltatásban. Bizonyítja ezt, hogy az év első felében a SZOT­E ülésén vitatják meg a szolgáltatás egészének helyzetét és a­­ kormányszervek elé terjesztik a továbbfejlesztésre tett javasla­­to­tokat. Teljessé válik a munkaidő-csökkentés azokban az ágazatok-­­­ban, ahol erre a lehetőség önerőből adott. Az országgyűlés ép­­­ pen az óév napjaiban hozott döntést a nagycsaládosok újabb * segítésére, a családi pótlék emelésére. Központi vezetőségünk­­ ugyancsak széles körű rétegvizsgálat után tárgyalja vrlajd a nők-­­ ről­ hozott kormányhatározat óta eltelt idő tapasztalatait, a ho­­­ zott intézkedések hatását. J­­ ,­ff­a jubileumi évben mérföldkőnek tartjuk a munkásosztály x élenjáróinak, a szocialista brigádok vezetőinek májusi, IV. J országos tanácskozását, amelytől a mozgalom tartalmi megújho­­dását várjuk. Vezetőtestületeink, apparátusunk, szerveink mind i­den segítséget megadnak, hogy a szocialista munkaverseny a­­ gazdasági munka motorjává váljék, segítse a szervezettebb, ha­­­­tékonyabb munkát szakmánk üzemeiben. Büszkék vagyunk szo-­­­cialista brigádjainkra — erre az országszerte lezajlott vállalati­­ tanácskozások tapasztalatai is ösztönöznek bennünket. Számta­­l­­an emberi megnyilatkozás, áldozatkészség, munkaszeretet,­­ közösségi felelősségérzet jelzi azokat a tudati változásokat,­­ amelyek a szocialista ember kialakulásának jegyei. Emlékezetes évünk lesz a jubileumi esztendő. A VAOSZ hősi * harcaiból hitet merítő új szervezet első lépéseire emlékezünk , majd augusztusban, s az újabb időkre, a hvdsz-esek mai helyt-­­ állásaira. Azokra a szívet szorítóan emberi pillanatokra, amikor­­ tíz- és tízezer helyiipari dolgozó állt az árvízkárosultak mellé,­­ amikor asszonyaink százai készítették a vietnami gyermekek-­­ nek a szeretet takaróit. S a legfrissebb példa: a Pest megyei­­ Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szocialista brigádjai a kelet-­­ pakisztáni menekültek megsegítésére egynapi keresetük össze­é­gét ajánlották fel. J­n Szakmai lapunk első oldalán egy évig ezt a 20 évet jelzi a 1­0 szám, pályázatot hirdetünk, hogy széles körben ismertté te-­­­gyük azokat a hűséges, szervezett munkásokat, akik a kezdettől­­ közöttünk, a helyi ipari nagy család körében dolgoztak. De mind X dennél inkább munkával, jó gazdálkodással, a dolgozók érde- J­keinek és képviseletének messzemenő figyelembevételével te­ X gyük emlékezetessé a jubileumi, 1972-es évet. Ebben számítunk­­ minden szakmai dolgozónk, áldozatkész tisztségviselőnk segíté­ x sére, s ehhez kívánunk elnökségünk nevében kedves mindany- J nyiuknak alkotó kedvet, sikerekben gazdag munkát az új évben. J xx *5^.

Next