Helyiipar és Városgazdaság, 1972 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA: 80 FILLÉR 1972. JANUÁR Évzáró ÉV-ülés Hatékonyság—magasabb szinten A központi vezetőség állásfoglalása Miniszterhelyettesi beszámoló*Alkotó vitafórum Vezető testületünk december 14-i ülésén megvitatta a gazdasági hatékonyság helyzetét, a továbbfejlődés lehetőségeit és állásfoglalásban rögzítette a feladatokat, elvárásokat. Az ülésen részt vett Gál László, a SZOT titkára, Szilágyi Lajos, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes,Éliás László, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala osztályvezetője, Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal főigazgatója, Horváth N. László, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője, valamint az ágazati minisztériumok képviselői. A központi vezetőség tanácskozása nagy jelentőséggel bírt, hiszen gazdasági életünk egyik fő kérdése a gazdálkodás hatékonysága. A VI. kongresszus határozatának eredményes végrehajtását — az életszínvonal fejlesztésével összefüggő feladatok megvalósítását —, akkor szolgáljuk legjobban, ha a vállalati gazdasági munka hatékonyságának javítására, a termelési tömegmozgalmak, a szocialista munkaverseny fellendítésére teszünk nagyobb erőfeszítéseket. ÉSSZERŰBB BERUHÁZÁST! A központi vezetőség ennek jegyében vitatta meg, — nagy felelősséggel — a napirendi témát. Az írásos beszámolóhoz Péter István, szakszervezetünk titkára adott szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy az árutermelő vállalatoknál a fejlesztés üteme meghaladja az ágazati előirányzatot. Általános nehézséget jelent azonban, hogy a vállalatok beruházási, fejlesztési igényei túllépik a népgazdasági terv előirányzatait, lehetőségeit. A vállalatok ebből adódóan túlzott mértékű külső segítséggel számolnak, melynek feltételei nem biztosítottak. Több vállalat a feladatok megvalósításához irreális létszámfejlesztést tervez, figyelemen kívül hagyva a népgazdaság jelenlegi munkaerő-helyzetét. Az alapjaiban pozitív vállalati törekvések esetenként túlzott törekvéseket is mutatnak. A fejlesztési eszközök korlátozottsága szükségessé teszi az elképzelések felülvizsgálatát, első ízben már az 1972. évi tervkészítésnél. Szükséges, hogy szerveink ne támasszanak és támogassanak olyan igényeket , még ha azok indokoltak és jogosak is —, melyek a beruházásoknál az amúgy is kedvezőtlen feltételeket tovább feszítik. A központi vezetőség a fejlesztési, és beruházási igények felülvizsgálatánál, területünk sajátosságát figyelembe véve, a differenciált elbírálás alkalmazását hangsúlyozza. A gazdálkodás körülményeit elemezve megállapíthatjuk, mondotta Péter elvtárs —, hogy a mai helyzet a saját fejlesztési forrásokat tekintve, összehasonlíthatatlanul jobb, mint a jelenlegi gazdaságirányítás bevezetése előtt volt. A vállalatoknál képződő fejlesztési alap nagysága nem becsülhető le. Lehetőség nyílott jó néhány vállalat vonatkozásában a vállalati források fejlesztési hitelekkel történő kiegészítésére, sőt egyes vállalataink, mint a bútoripari és a szolgáltatási tevékenységetellátó vállalatok, a IV. ötéves tervben vissza nem térítendő támogatást is kapnak. A KV ÁLLÁSFOGLALÁSA A központi vezetőség állásfoglalásában felhívta a figyelmet, hogy területünkön is mindent meg kell tenni az építő jellegű PÉTER ISTVÁN titkár Emlékét soha nem feledjük A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete tagsága, választott testületei mély megrendüléssel értesültek Somoskői Gábor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a SZOT titkára váratlan, tragikus haláláról. Távozásával súlyos veszteség érte az egész szakszervezeti mozgalmat. Somoskői elvtárs a dolgozó nép szolgálatában töltötte elvhű, igazi forradalmár életét. Kitörölhetetlen űrt hagyott mindazok szívében, akik ismerték. Szerető családjával együtt gyászolja őt a helyiipari szervezett dolgozók nagy családja. Emlékét úgy őrizzük meg, mint őszinte, igaz barátét, önzetlen kommunista harcosét. A központi vezetőség őszinte részvétét, együttérzését fejezi ki a gyászoló családnak, a Szakszervezetiek Országos tanácsának. beruházások jobb előkészítése, a kivitelezés szigorúbb ellenőrzése, a beruházások befejezésének gyorsítása érdekében. Az erőforrások hatékony felhasználása érdekében minden területen biztosítani kell, hogy a pénzügyileg megalapozatlan beruházások ne kezdődhessenek el. A IV. ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzése a munka hatékonyságát tekinti a növekedés fő forrásaként. Ebben fontos szerepe van a termelékenységnek, a rendelkezésre álló munkaerő észszerű felhasználásának. Ebből adódóan szükségszerű a gazdálkodás célkitűzéseinél figyelembe venni a munkaerőforrás jövőbeni alakulását. Azt, hogy a munkába lépő ifjúság és a női munkaerőtartalék csökkenőben van. Jelentős forrásnak tekinthető e területen a termelési struktúra változása, a munka- és üzemszervezés, a vezetők és munkások képzettségi szintjének rendszeres és tervszerű emelése. A vállalati célkitűzéseket elemezve a KV megállapította, hogy azok a hatékonyság követelményeinek megfelelnek, mely szerint a termelésnövekedés többségét, a termelékenység emeléssel kívánják fedezni. Ennek során a belső tartalékok feltárását, a munka- és üzemszervezés jelentőségét és szükségességét egyre több gazdasági és mozgalmi vezető ismeri fel. A foglalkoztatási politika változatlan célja a létbiztonságot jelentő teljes foglalkoztatás megvalósítása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatásban eddig a szociális szempontok az indokoltnál nagyobb mértékben érvényesültek, a munka hatékonyságát gyengítve. Területünk munkaerő-gazdálkodásában ez évben lassú javulás következett be, melyet azonban a központi vezetőség nem tekint kielégítőnek. Csökkent a kilépések száma, a munkás—alkalmazotti létszámarány viszony kedvezőtlenül alakult. Az alkalmazotti arány növekedésével — bizonyos indokoltság ellenére —, a KV azért nem érthet egyet, mert ez a tapasztalatok szerint nem minden esetben növelte az irányító munka hatékonyságát. A KV megítélése szerint a munkabér ösztönző funkciójának erősítésére szükség van az elkövetkezendő években is. A jelenleg alkalmazott bérezés nem becsüli meg kellően a szakmai képzettséget, így nem is ösztönöz a magasabb képzettség megszerzésére. Kevés a különbség az alacsonyabb és magasabb szakmai képzettséggel, a kis és a nagy gyakorlattal rendelkező dolgozók keresete között. Gondot okoz, hogy az érvényben levő szabályozók fokozzák a vállalatok nyereség növelési törekvéseit. A többlettermelés azonban nem minden esetben a népgazdaságilag fontos termékek gyártásában jelentkezik, hanem elsősorban a szabadáras cikkeknél. A szolgáltatásban alkalmazott érdekeltségi rendszer, a preferenciákkal kiegészítve, együttesen biztosítja az általános fejlődéssel való lépéstartást. A korábbi években keletkezett lemaradásokat azonban nem lehetett teljes mértékben pótolni, így ezek egyes területeken változatlanul fennállnak és éreztetik negatív hatásukat. Ezt figyelembe véve a központi vezetőség indokoltnak tartja területünkön a támogatási rendszer további fenntartását. HATÉKONYABB MUNKÁT! A gazdasági hatékonyság fokozásának fontos része a vállalati belső tartalékok feltárása és hasznosítása, mely csak a belső mechanizmus korszerűsítésével érhető el. Területünkön a belső irányítási rendszer bizonyos mértékű fejlődése tapasztalható, melyre kedvező hatást gyakorolt a nagyobb vállalati önállóság, a követelmények fokozása, szerveink célirányos kezdeményezése. Az előrehaladás azonban ágazatonként és vállalatonként eltérő, általában elmarad a követelmények és a lehetőségek mögött. E téma kapcsán meghatározó pontként szerepelt, hogy — a tartalékok a szokásos módszerekkel csak kismértékben mozgósíthatók; — *a gyorsuló műszaki-technikai haladás során a korábbi helyes szervezési elvek elavultak, új módszerek szükségesek; — tervcéljaink valóra váltása megköveteli, hogy a vállalatok a fejlődéssel lépést tartsanak. Ebből adódóan a vállalati üzemszervező munka középpontjába kell állítani — a munkatermelékenység növelését, a munkaidőalap jobb kihasználásával, gépesítéssel, — az állóalapok jobb kihasználását, a műszakszám növelésével, a feleslegessé vált állóeszközök értékesítésével; — az önköltség csökkentésével; — az ügyviteli rendszer fejlesztését a túlzott adminisztráció csökkentésével; — a munkafeltételek javítását, az üzem- és munkaszervezéssel párhuzamosan. A vállalati üzem- és munkaszervezési munka a fejlődés jelenlegi szakaszának követelménye, éppen ezért a vállalatok ilyen irányú tevékenységét az ágazati irányító szerveknek, valamint szakszervezeti szerveinknek jobban kell támogatniuk. Az üzemi demokrácia kibontakoztatása — mint fontos politikai és gazdasági kérdés — a munka hatékonyságának fontos (Folytatása a 2. oldalon) Fabók Zoltán: * JUBILEUMI ÉV | •IQCeg augusztus 1-én alakuló kongresszusunk mondta ki a x J. OO ^ Helyiipari és Városgazdaság Dolgozók Szakszerveze- * te megalakulását. Két évtized telt el azóta. Alig néhány évvel, * hogy szerveink megalakultak, vérrel, szenvedéssel írta továbbá népünk történelmét. Az ellenforradalom azonban csak pillanat- nak számított a pergő évek eseményeiben, noha hatása mélyebb X volt. Munkasikerek, megtorpanások, új nekilendülések a jelző- J állomásai az elmúlt két évtizednek, melyben az utóbbi évek mára a töretlen, fejlődést jelentették. J Jubileumi évet köszöntünk, ám az ünneplést ezúttal a foko * zottabb munkavállalás teszi. Olyan évet köszöntünk, melyben * túl kell lépnünk korábbi önmagunkon. Negyedmilliós tagságunk, a lakosság, az egész társadalom érdeke kívánja így. A helyi ipari szakmának jelentős az érdekeltsége általában a szolgáltatásban. Bizonyítja ezt, hogy az év első felében a SZOTE ülésén vitatják meg a szolgáltatás egészének helyzetét és a kormányszervek elé terjesztik a továbbfejlesztésre tett javaslatotokat. Teljessé válik a munkaidő-csökkentés azokban az ágazatok-ban, ahol erre a lehetőség önerőből adott. Az országgyűlés ép pen az óév napjaiban hozott döntést a nagycsaládosok újabb * segítésére, a családi pótlék emelésére. Központi vezetőségünk ugyancsak széles körű rétegvizsgálat után tárgyalja vrlajd a nők- ről hozott kormányhatározat óta eltelt idő tapasztalatait, a ho zott intézkedések hatását. J ,ffa jubileumi évben mérföldkőnek tartjuk a munkásosztály x élenjáróinak, a szocialista brigádok vezetőinek májusi, IV. J országos tanácskozását, amelytől a mozgalom tartalmi megújhodását várjuk. Vezetőtestületeink, apparátusunk, szerveink mind iden segítséget megadnak, hogy a szocialista munkaverseny a gazdasági munka motorjává váljék, segítse a szervezettebb, hatékonyabb munkát szakmánk üzemeiben. Büszkék vagyunk szo-cialista brigádjainkra — erre az országszerte lezajlott vállalati tanácskozások tapasztalatai is ösztönöznek bennünket. Számtalan emberi megnyilatkozás, áldozatkészség, munkaszeretet, közösségi felelősségérzet jelzi azokat a tudati változásokat, amelyek a szocialista ember kialakulásának jegyei. Emlékezetes évünk lesz a jubileumi esztendő. A VAOSZ hősi * harcaiból hitet merítő új szervezet első lépéseire emlékezünk , majd augusztusban, s az újabb időkre, a hvdsz-esek mai helyt- állásaira. Azokra a szívet szorítóan emberi pillanatokra, amikor tíz- és tízezer helyiipari dolgozó állt az árvízkárosultak mellé, amikor asszonyaink százai készítették a vietnami gyermekek- nek a szeretet takaróit. S a legfrissebb példa: a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat szocialista brigádjai a kelet- pakisztáni menekültek megsegítésére egynapi keresetük összeégét ajánlották fel. Jn Szakmai lapunk első oldalán egy évig ezt a 20 évet jelzi a 10 szám, pályázatot hirdetünk, hogy széles körben ismertté te-gyük azokat a hűséges, szervezett munkásokat, akik a kezdettől közöttünk, a helyi ipari nagy család körében dolgoztak. De mind X dennél inkább munkával, jó gazdálkodással, a dolgozók érde- Jkeinek és képviseletének messzemenő figyelembevételével te X gyük emlékezetessé a jubileumi, 1972-es évet. Ebben számítunk minden szakmai dolgozónk, áldozatkész tisztségviselőnk segíté x sére, s ehhez kívánunk elnökségünk nevében kedves mindany- J nyiuknak alkotó kedvet, sikerekben gazdag munkát az új évben. J xx *5^.