Helyiipar és Városgazdaság, 1972 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Nődolgozóink helyzete szakmánk üzemeiben (Kiegészítő a Társadalmunk időszerű kérdései tanfolyam anyagához) A szakszervezetünkhöz tartozó tagság 48,2%-a nődolgozó. Számuk 91 639, amelyből a budapesti üzemekben 38 632 (az összes dolgozók 58,8%-a) a vidéki üzemekben 53 007 tevékenykedik. Az ő érdekükben hozott a központi vezetőség 1970. júniusában határozatot, amelynek lényege, hogy a szakszervezeti vezetőszervek munkájának szerves részévé kell tenni a nődolgozók helyzetével való állandó és rendszeres foglalkozást. Ellenőrizni, segíteni kell a párt nőpolitikai irányelveinek és az 1013/1970. sz. kormányhatározatnak a végrehajtását. A KV-határozat óta a nőmunka fellendült. Konkrét intézkedések születtek az üzemekben, hivataloknál. Különösen két munkaterületen érzékelhető jól a változás: a munkakörülmények, a munkabeosztás és munkaidő meghatározásában és a nagycsaládosok, az egyedülálló gyermekes anyák segítésében. Szinte minden üzemben ismét felmérték azokat a munkaterületeket, ahol a munka nehéz, egészségre ártalmas és megtiltották ezeken a nők foglalkoztatását. Szabályozták a túlórák végzését is. A nődolgozók által végzett túlórák számát külön és a férfiakénál alacsonyabban állapították meg. A többgyermekesek és hat éven aluli gyermeket nevelő anyák túlóráit pedig sok üzemben eltörölték vagy csak külön (az szb vagy nőbizottság) engedélyéhez kötötték. A munkaszervezéshez tartozik, hogy sok üzemben a nőket nem osszák be éjszakai műszakra, sőt a kisgyermekes anyák számára külön munkahelyeket, műszakot, szalagokat szerveztek. A gyermekes anyák és egyedüli állók segítésének egyik módja az anyagi segítségnyújtás. A vállalatoknál új segélyezési forma honosodott meg, a „beiskolázási” segély. ősszel, a tanév kezdetén iskolás gyermekenként 200—300 Ft segélyt adnak, de az egyedülálló anyák és a 3-nál több gyermekesek évente nagyobb összegű (1000—2000 Ft-ig terjedő) segélyt is kapnak, őket részesítik előnyben az üzemi étkeztetésben, a SZOT kezdvezményekben és a vállalati üdülésben, a lakásépítési támogatásban és kölcsönben, az üzemi szolgáltatásokban. A nődolgozók helyzetének javításában azonban nem a segélyezés (amire ma még szükség van, ezért folytatni kell), hanem a munka alapján megérdemelt helyes bérezés az alapvető. E területen is történtek intézkedések. Szabolcs megyében pl. felülvizsgálták azokat a munkahelyeket, ahol a nők és férfiak azonos munkát végeznek, s a nők alacsonyabb bérét emelték. Ennek alapján mintegy 500 nődolgozó fizetése jelentősen, több száz forinttal emelkedett. Több Pest megyei üzemben a besorolást vizsgálták felül és átlagosan egy forinttal magasabban sorolták be a nődolgozókat. Győr megyében a legalacsonyabb béreket emelték havi 100—200 Fttal. A nődolgozók bérhelyzetének javítását igazában a szakképzettség növelése adja meg és nem az alkalomszerűen tett bérintézkedések. Sajnos, ezt még nem mindenütt ismerték fel. Ennek tulajdonítható, hogy alig 1—2 helyen szerveztek számukra céltanfolyamokat, szaktanfolyamokat és még ott sem gondolnak erre, ahol az üzemi középtávú terv szerint a közeljövőben profilváltozás, termék vagy technológiai változás fog bekövetkezni. Így a dolgozó nők keresete sem növekedhet tartósan, szakképzettség hiányában és az üzemnek, vállalatnak is növekednek a gondjai a szakmunkás utánpótlásban. Néhány helyen a nagycsaládosoknak és egyedülállóknak térítéses vacsora elvitelt is biztosítottak. Megszervezték az üzemi bevásárlást s ehhez hűtőgépet is vásároltak. Több üzemben — ahol elszakíthatatlan kapcsolatáta eddig nem volt — üzemorvosi rendelést vezettek be, vagy a már meglevő óraszámot növelték; a nők részére orvosi pihenőszobát létesítettek. A gyermekgondozási segélyen levő anyákkal rendszeres kapcsolatot tartanak s távollétükben is — a dolgozókkal azonos időben és arányban — emelik munkabérüket. Hozzájárulnak a területi gyermekintézmények fenntartásához, bővítéséhez, újak létesítéséhez. Mindezen intézkedések csak kezdeti lépéseknek tekinthetők, mert még sok és tervszerű, átgondolt tevékenységre van szükség, hogy a nődolgozók helyzete tartósan, számottevően javuljon. Rendszeressé és intézményessé kell tenni az eddigi önkéntesség helyett a gyermekintézmények létesítéséhez való üzemi hozzájárulást, amit a tanácsnak utaljanak át, s ennek fejében az óvodákba, bölcsődékbe el tudják helyezni a nődolgozók gyermekeit. Minden üzemben — az szb és nőbizottság kezdeményezte — vizsgálják felül azokat a munkahelyeket, ahol a nők számára szaktanfolyamokat szükséges és célszerű szervezni. A vállalati ötéves tervből adódó szakmunkás szükségletek előkészítését is meg kell kezdeni, melynek során elsősorban a nődolgozók részvételét biztosítsák a tanfolyamokon. Éljenek a kormányhatározat adta lehetőségekkel, mely szerint az egyedülálló és sokgyermekes anyák számára a tanfolyamokat munkaidőben is meg lehet tartani. Pavló Györgyné Bakallár József munkája A kongresszusi határozat végrehajtásáért A szakszervezeti munka társadalmasítása A magyar szakszervezeti mozgalomban a felszabadulás előtt is számtalan nagyszerű példát találhatunk arra, hogy a szervezett dolgozók ezrei vállaltak munkát saját sorsuk javítása, szaktársaik életének szebbé tétele érdekében. A mozgalom a szervezett dolgozók öntudatos munkájára épül. Áldozatot, lemondást, üldözést is vállaltak, egyesek életüket, egészségüket, nagyon sokan szabadságukat adták önként vállalt céljaik megvalósításáért. A FELSZABADULÁS UTÁN is, az új, szabad, emberi világ építésének egyik alapköve, életünk jellegzetes vonása lett a társadalmi munka. Ennek fejlődése szorosan kapcsolódik a mozgalmi munkához, a szakszervezeti demokrácia elmélyítéséhez, fejlesztéséhez. Szakmai szervezetünk eddigi munkája egyértelműen bizonyítja elszakíthatatlan kapcsolatát a társadalmi munkásokkal. Erre építve hangsúlyozta a VI. kongresszus a társadalmi munka fontosságát, az ezzel kapcsolatos feladatokat. A választások után a vezető szervek nem kis erőfeszítéseket tettek, hogy növekedjen a társadalmi munkások száma, munkájuk szervezetteb legyen, jobban segítse a vezető testületeket, a választott funkcionáriusokat a szervezett dolgozók érdekvédelmének ellátásában, az ügyek intézésében, a határozatok végrehajtásában. A dolgozók ezrei vállaltak, önként társadalmi munkát. Túlzás nélkül állíthatjuk: e nagyszerű és áldozatos társadalmi hadsereg munkája nagymértékben elősegítette az 1971. évi gazdasági célok teljesítését. Részük van abban, hogy javult a munkaverseny, a szocialista brigádok munkája, hogy emberek tömegei ismerik meg a párt politikáját, nevelődnek, formálódnak szocialista emberekké. Szakszervezetünk elnöksége decemberben három megye jelentése alapján vizsgálta a munka - és rétegbizottságok tevékenységét, munkájuk hatását, a problémákat, azok kiváltó okait, megjelölte a teendő intézkedéseket. A tapasztalatok — egyes véleményekkel ellentétben — azt igazolják, hogy a munkások, alkalmazottak ma is szívesen vállalnak munkát, csak meg kell találni őket, rendszeresen foglalkozni velük, nevelni, oktatni őket, mert csak így tudnak ők is nevelni, agitálni, a dolgozókat nap mint nap megnyerni. Nagyon fontos, ám ma még nem eléggé felismert, hogy a társadalmi munkásokkal való tudatos foglalkozás káderutánpótlást is jelenthet a mozgalom számára. A fontos az, hogy szerveink a közösségért végzett munkának rangot, társadalmi elismerést adjanak. Az anyagi, erkölcsi elismerésről gondoskodni kell, vigyázni arra, hogy ne terheljük túl a társadalmi munkásokat, az Állandó munkabizottságok mellett mind több középszervnél és alapszervnél foglalkoztatnak ideiglenes munkabizottságokat, kérnek fel szervezett dolgozókat, egy-egy konkrét feladat elvégzésére. A tevékenység a megbízatás elvégzésével megszűnik. Az ilyen jellegű társadalmi munkában még nagyon sok tartalék van. Kihasználásra a lehetőség adott, szerveinken múlik mennyire élnek vele. A TÁRSADALMI MUNKÁSOK tevékenysége a mozgalom minden szintjén szerves része, feltétele a munkának. De talán a legfontosabb, hogy az alapszervezeteknél, ahol nap mint nap intézik a dolgozók ügyeit, ahol megvalósulnak a határozatok, javuljon, tartalmában erősödjön e munka. Az alapszerveknél, vállalatoknál egyre több felelősségteljes munkát végeznek. Mind nagyobb tömegek intézik társadalmi munkában a dolgozók ügyeit. A közösségért végzett munka elősegíti a feladatok eredményes elvégzését, s egyben alakítja, gazdagabbá teszi azok életét, akik e munkát rendszeresen végzik. Munkájukért elismerést, köszönetet kell hogy kapjanak szerveinktől, tagságunk egészétől. Dr. Szabó József „Könyvet minden LEGYEN 1972 NEMZETKÖZI KÖNYV ÉV — DÖNTÖTTEK AZ UNESCO PLENÁRIS ÜLÉSÉN. A PROGRAM JELENTŐSÉGÉT, NAGYSÁGÁT TALÁN EGYIK JELMONDATA FEJEZI KI LEGJOBBAN: „KÖNYVET MINDEN EMBER KEZÉBE!” Magyarországon a könyvkiadók által sok milliós példányszámban megjelentetett, a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak ezreiben mindenki által kölcsönözhető, kinek-kinek érdeklődése szerint választott könyv biztosítja a feltételeket e jelszó megvalósításához. A szakszervezetek könyvtárai is segíteni akarják a Nemzetközi Könyvév magyarországi sikerét, a haladó irodalom, a népek életének megismerését. Ezért csatlakoztak az MSZBT pályázatához is. „Kell a jó könyv, s megértjük szavát” — írta Majakovszkij, s e sorok adták a pályázat mottóját, címét. Kifejezik e sorok azt is, hogy a résztvevők megismerhetik a klasszikus és az új szovjet irodalom legsikeresebb alkotásait. Mostantól lapunk minden számában két-két, a pályázatban szereplő alkotóra és művére hívjuk fel olvasóink figyelmét, így kívánunk hozzájárulni a pályázat sikeréhez, remélve, hogy még sokan jelentkeznek üzemük könyvtárosánál és részt vesznek az olvasópályázaton. GORKIJ, Makszim (1868—1936) A szovjet irodalom első klaszszikusa, aki világviszonylatban is a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakos jelentőségű megörökítője. Nyizsnyij Novgorodban született, melyet később róla neveztek el. Korán árvaságra jutott, a nagyszülői házban nevelkedett. Gyermekévei legszebb emlékeit, az orosz népdal és mesevilág ismeretét nagyanyjától kapta. Ezt a kort örökíti meg a „Gyermekkor”, az „Emberek között” és „Az én egyetemeim” — mely három művet együtt jelentették meg magyarul „Életem” címen. Vándorlásai során megismerkedik a nehéz életet élő néppel, s megtalálja sorsuk okait a társadalmi viszonyokban, így jut el a századfordulón a forradalmi mozgalomhoz. Ma már hazánkban is kevesen vannak talán, akik nem ismerik a forradalom felé haladó proletárok tudatra ébredését, s Gorkijnak végleges csatlakozását a munkásmozgalomhoz és ezt oly hűen kifejező regényét, „Az Anyá”-t. BABEL, Iszaak (1894—1941) Odesszában született, iskoláit is itt végzi. Később Pétervárra költözik, megpróbálkozik írással, de a szerkesztőségek nem találják tehetségesnek. Ekkor jut el Gorkijhoz, ő közli első elbeszéléseit is. „ ... de mikor kiderült ... hogy bámultra méltóan roszszul írok ... Alekszej Makszimovics Gorkij az emberek közé küldött. Hét évre — 1917-től 1924-ig — emberek közé mentem.” Babel ma már világhírű alkotásait a hét év élményei alapozzák meg, hisz ebben az időben volt katona az Északi Hadseregben, szolgált a Csekában, tördelő szerkesztő a 7. szovjet nyomdában, s riporter Pétervárott, meg Tifliszben. Legmélyebb benyomásait talán Bugyonnij hadseregében szerezte. Ennek állít emléket a „Lovashadsereg”-ben, mely a polgárháború időszakát eleveníti fel. Ebben a novellafüzérben ismerjük meg Kurgyukovot, a Bugyonnijt becsülettel szolgáló fiatal küldöncöt, s Gyakovot is, „a tartalék lóállomány parancsnokáért, aki még a páráját kiadni készülő lovat is talpára tudta állítani. v. v. ELNÖKSÉGÜNK FELHÍVÁSA A kártérítési rendelet végrehajtásának tapasztalatairól és a vállalati munkavédelmi szabályzatokról tárgyalt elnökségünk, három megyei bizottság: Baranya, Csongrád és Pest beszámolója alapján. A jelentésekből s az elnökségi ülésen elhangzottakból az alábbi megállapításokat érdemes megszívlelni. A VMSZ-eket első ízben 1968. január 1-vel kellett elkészíteni, a kiadott irányelvek szerint, a vállalatoknak. A helyes kialakításhoz szakszervezetünk különböző szervei segítséget adtak, s így a VMSZ-ek az alapvető elgondolásoknak megfeleltek. A vállalatok többsége jól rögzítette az orvosi vizsgálatok, a védőruhák kiadásának rendjét, a gazdasági vezetők munkavédelmi feladatait. Előfordult azonban vállalataink egy részénél, hogy az óvórendszabályok egyes pontjait lemásolták, elmulasztva ezzel a konkrét és kötelességszerű vállalati szabályozást. Tapasztalható volt, hogy vállalataink figyelmen kívül hagyták és jelenleg is figyelmen kívül hagyják a változó üzemi életet. Nem szabályoznak bevezetésre kerülő új technológiákat, nem törölnek olyan előírásokat, melyekre a továbbiakban már nincs szükség. A rendelkezésre álló adatok szerint a balesetet szenvedettek mintegy 20 százaléka nyújtja csak be kártérítési igényét és ennek kb. kétharmada kapja meg. A kifizetés alacsony hányada nagyrészt abból adódik, hogy a vállalatok figyelmen kívül hagyják a MT 62. § (1) bekezdését, mely kimondja, hogy ,, . . . a vállalat vétkesség nélkül felelős a dolgozó munkaviszonya keretében okozott kár esetére”. A jelentésekből kitűnt, hogy ezt a helytelen vállalati álláspontot szakszervezeti bizottságaink egy része elfogadja, ami az érdekvédelmi képviselet hiányát jelenti. Elnökségünk felhívja a középszervek és a vállalati szakszervezetek figyelmét a VMSZ-ekkel kapcsolatos hiányosságokra, az abban foglaltak fokozott ellenőrzésére. A jövőben pedig a szakszervezeti bizottságok ismertessék a dolgozókkal a kártérítéssel kapcsolatos jogaikat, keressék azokat a sajátos módszereket, melyekkel a munkáskollektívák előse- gíthetik dolgozó társaiknál a biztonsá- gos munkamódszerek elterjedését. 1