Helyiipar és Városgazdaság, 1973 (22. évfolyam, 2-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

XXIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM A HELYIIPARI és városgazdasági dolgozók SZAKSZERVEZETÉNEK lapja ARA: 80 FILLÉR 1973. FEBRUÁR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!­ELYIIPAR U juUjJU'ijUUUjj NAPIRENDEN­­ BÉRPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA A szakszervezet érdekkörében 166 iparvállalat mintegy 70 ezer dolgozójára terjed ki A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1972. november 14—15-i ülésén értékelte, hogyan valósulnak meg a X. pártkongresszus ha­tározatai. Szakszervezetünk tagsága és tisztségvi­selői körében is nagy érdeklődést váltott ki a köz­ponti bizottsági ülésről megjelent közlemény. Ál­talános helyesléssel találkozott, hogy pártunk a közvéleményt foglalkoztató, s különbözőképpen megítélt életszínvonal és szociális jellegű kérdé­sekben is állást foglalt és intézkedéseket határo­zott el. A határozat többek között is kimondja: „1973. március 1-től külön központi bérintézke­déssel az állami ipar munkásainak és művezetői­nek bérét átlagosan nyolc százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag hat százalékkal fel kell emelni’’. A KB határozatot mozgalmi és­ gazdasági oldal­ról széles körű vizsgálódás, mélyreható elemzés előzte meg. Az általános problémák mögött így kerü­ltek felszínre, az iparon és építőiparon belül kialakult aránytalanságok, a nem kielégítő diffe­renciálás szakképzett és szakképzetlen, nehéz fizi­kai és kedvezőtlen körülmények között végzett munkáknál. A béremelést ezért fel kell használni a belső arány problémák enyhítésére, illetve meg­szüntetésére. A­­bérpolitikának ugyanis feladata, hogy elősegítse a szocialista elosztás elvének meg­valósulását és ezáltal az elfogadható bér- és kere­seti arányok kialakulását. A központi bérintézkedés több mint egymillió­­háromszázezer főt érint; a szakszervezet ér­­dekkörrébe tartozó 166 iparvállalat mintegy hetvenezer dolgozójára terjed ki. A béremelésre biztosított összeg felhasználásáról az 1001/1973. (I. 24.) számú kormányhatáro­zat részletesen intézkedik. Az érintett vállala­tok meghatározott keretösszeget kaptak, amely az ipari szakmunkások és termelésirányítók béré­nek legalább nyolc százalékos, a segéd- és betaní­tott munkások bérének legalább négy százalékos emelését fedezi. Ennyit kötelezően mindenkinek meg kell kapnia, senkit nem lehet ebből kihagyni. A kötelező emelés a központi bérfejlesztés nyolc­van százalékából fedezhető. A fennmaradó húsz százalék elosztása nyújt lehetőséget a felügyeleti szerveknek — tanácsi vállalatok vonatkozásában az illetékes tanácsi szerveknek —, hogy a kedve­zőtlen mun­kakörülényeket, a több műszakot, a nagy létszámú női mukaerő foglalkoztatást figye­lembe vegyék, s ezt a­­differenciálható keret el­osztásában is kifejezésre juttassák. A kormányhatározat alapján vállalaton belül is kötelező a differenciálás, azonban a személy sze­rinti elbírálásnál, az említett differenciáló ténye­zők kiegészülnek az egyes dolgozók szakmai tudá­sának és teljesítményének figyelembe vételével is. A vállalatok a bérpolitikai határozat megvalósí­tásához tehát keretet és érvényesítendő szempon­tokat kaptak. Az egyének közötti differenciálás azonban a vállalatok feladata. A vállalatoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az érintett munkások és művezetők min­degyike a meghatározott béremelésben része­süljön, valamint, hogy mindazok a differen­ciáló tényezők, amelyeket a keretek központi elosztása során számba vettek, a vállalati vég­rehajtásban is érvényesüljenek. A bérpolitikai intézkedés mellett nem elhanya­golható jövedelemnövelési forrás a reálisan meg­tervezett, önerős bérfejlesztés, melynek mértékét évenként a kollektív szerződésben rögzítik. A vállalatok akkor követnek jó gyakorlatot, ha a központi és saját erőforrást együttesen kezelik, így módjuk van hatékonyabb bérfejlesztésre és a bel­ső aránytalanságok felszámolására, ültetve csök­kentésére. A saját erőből végrehajtandó béremeléssel szem­ben követelmény, hogy bérarányosan kerüljön felosztásra munkások és alkalmazottak között. Ebből következik, hogy saját keretből is arányo­san részesülnie kell a bérpolitikai intézkedésekkel érintett munkásoknak és termelést közvetlen irá­nyítóknak. Ugyanis csak így biztosítható a Köz­ponti Bizottság november 14—15-i határozatában megjelölt nagyságrendű béremelés. A munka szerinti elosztás alapgondolatát fejezi ki a kormányhatározat azzal is, hogy a teljes munkaidősök mellett béremelésben kell részesíte­ni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkásokat, beleértve a foglalkoztatott nyugdíjasokat is. Le­hetőséget nyújt továbbá az üzemi gyakorlatot vég­ző teljesítménybérben foglalkoztatott szakmunk­ás­­tanulók és a bedolgozók béremelésében részesíté­sére. A végrehajtás szempontjából több vonatko­zásban figyelmet érdemel a bérpolitikai intézke­dés hatása. Mint ismeretes január 1-től minden vállalat szá­mára kötelezővé vált a munkák és munkások 7/1971. MüM sz. rendelet alapján történő bérbeso­rolása. A személyi bérek és a darabbérek feleme­lése során előfordulhat, hogy a megállapított új bér meghaladja a munkakörre, vagy munkára ér­vényes bértétel felső határát. Ilyen esetben a fel­ső határon­ túli részt pótlék címén kell folyósítani és alapbérként kell kezelni. A szakszervezeti bizottságoknak külön figyelmet kell fordítani a darabbéresek körében végrehaj­tandó béremelésekre. A március 1-én életbe lépő bérfejlesztés nem járhat együtt normarendezésekkel. Sőt a ké­sőbbiek során is a normarendezést rendkívül körültekintően kell végrehajtani, hogy a bér­­politikai intézkedés hatása hosszú távon ki­mutatható legyen. Külön is említésre méltó, hogy a bérpolitikai in­tézkedéssel érintettek körét a lakbérpótlék csök­kentésénél ez évben figyelmen kívül kell hagyni. Ez a központi bérintézkedésben részesülőket to­vábbi kedvezményként érinti. A bérpolitikai intézkedés elhatározása és nem kevésbé annak körültekintő végrehajtása nagy politikai jelentőséggel bír, tehát fokozott felelősség hárul a gazdasági felügyeleti, az illetékes szak­­szervezeti szervekre. A megyei tanácsok munka­ügyi osztályai az érintett szakigazgatási osztályok­kal és megyei szakszervezeti szervekkel (SZMT, megyebizottság) egyetértésben végzik a differen­ciálásra biztosított keretek vállalatokra történő felosztását. Felkészítik a vállalatok gazdasági és mozgalmi szerveinek vezetőit a határozat körülte­kintő végrehajtására. Ha szükségesnek tartják, irányelveket adnak ki. A végrehajtásban nagy felelősség hárul a válla­latok gazdasági és mozgalmi vezetőire. Nekik kell ugyanis biztosítaniuk a célkitűzések vállalati szin­tű érvényesítését, a nehéz fizikai munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a nők, átlagosnál na­gyobb mértékű béremelését. A határozat végrehajtásának eredményessé­gét nagymértékben elősegítheti, ha a kollek­tívák a tervezett intézkedéseket, annak fő összefüggéseit, lényegét megismerik. Ez csak úgy érhető el, ha a döntés előtt az elképzelé­seket, a feloszlás módozatait munkásgyűlése­­ken megvitatják. A kollektíva véleményének érvényesítése jelentő­sen hozzájárulhat a jó üzemi légkör, az elégedett munkáskollektíva kialakításához. A bérpolitikai intézkedések végrehajtása min­den szinten a szakszervezetek egyetértésével tör­ténhet. Szerveinknek arra kell törekedniük — itt döntő feladat a szakszervezeti bizottságokra hárul — hogy egyetértésük mindenkor a kollektíva tár­gyilagos véleményén alapuljon. Rendkívül fontos tényező ez, hiszen, a bérfejlesztés saját erőforrá­sához, annak létrehozásához nélkülözhetetlen a kollektív bölcsesség, az egységes tenniakarás, melynek meg kell mutatkoznia számos belső in­tézkedésben, munka- és üzemszervezésben egy­aránt. Bizonyára az eddigiekből is kiderül, hogy a köz­ponti bérintézkedés nem terjed ki számos válla­latra, így többek között — néhány kivétellel — nem vonatkozik a kommunális szolgáltató vállala­tok dolgozóira sem. Ezért külön is szükséges hangsúlyozni, hogy ezeknél a vállalatoknál a saját erőforrásból meg­valósítható bérfejlesztés most különös jelentőség­gel bír. Azt tanácsoljuk, hogy a reálisan megter­vezett bérfejlesztésből elsősorban és nagyobb mértékben a munkásokat és művezetőket része­sítsék béremelésben. Elnökségünk tudatában van annak és az illeté­kes állami szervek előtt is ismeretes, hogy a kom­munális szolgáltatásban dolgozók bérszínvonalá­nak fejlesztésében vannak közös tennivalóink. Tudjuk, hogy a több éven keresztül központilag biztosított kedvezményes bérfejlesztés (bérprefe­rencia) ellenére a korábbi évek nehézségei ma is léteznek, s tehet, hogy átmenetileg súlyosbodnak is. Központi Vezetőségünk, elnökségünk örömmel nyugtázza a tanácsi iparra is kiterjedő bérpoliti­kai intézkedést, hangsúlyozva ennek politikai, gaz­dasági jelentőségét, ugyanakkor továbbra is szor­galmazza az általánostól eltérő, de az életszínvo­nal-politikánk szerves részét képező kommunális szolgáltatás korábbi évekhez hasonló segítését. I­gaz, téltábornok eddig még nem kívánt különösebben nagy erőfeszítést, amolyan igazi téli helytállást, de közismert szeszé­lyessége februárban még tartogathat meglepetést. Más­ alkal­makkor ilyenkor sokirányú összefogás kellett a lehullott hó eltakarításához, a­ tömegközlekedés zavartalan biztosításához. Az idei év első három hetében — a Köztisztasági Hivatal jelen­tése szerint — mindössze néhány centis havat kellett eltüntet­niük az utcákról míg 1971-ben a lehullott 106 cm-es hó­meny­­nyiséget csaknem 60 millió forint költséggel takarították el. Képünk az új év „fehér napjainak” egyikén mutatja be a Fővárosi Köztisztasági Hivatal gépi erőit munka közben. E­bben a számunkban egyébként a budapesti bizottságunk ál­tal készített cikkösszeállítást közölj­ük­ a 3—4. oldalon. IRTA: Péter István titkár Dr. Kócsó Illésné a Közgazdasági osztály vezetője , ési helytáll­ás (Fotó: Gerőfi Ferenc) Az elnökség megtárgyalta... Szakszervezetünk elnökségét a januári 30-i ülésen a szociál­politikai osztály tájékoztatta a város- és községgazdálkodási vállalatok dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. A tájékoztatóból kitűnik, hogy 1972-ben 47 ilyen vállalat működött az országban és 11 156 dolgozót foglalkoztattak a kü­lönböző munkaterületeken. A vállalatok feladatkörét, azok nagyságrendjét jól mutatja a fizikai dolgozók főbb tevékeny­ségenkénti összetétele: ingatlankezelés, építő, útépítő ipar 45,6%; kertészet, parképítés 23%; köztisztaság 14,5%; egyéb (temetkezés, kéményseprés, stb.) 16,9%. A vállalatok rendkí­vül gyorsan fejlődnek. Árbevételük az elmúlt 5 évben 17— 18%-kal nőtt évente, de a társadalmi szükségletektől elmarad­nak. A munkakörülmények a vállalatok többségénél jelentősen javultak, több korszerű épületet hoztak létre. Ma már egyre több gép, modern szállítóeszköz teszi könnyebbé a munkavég­zést. Az építőipari tevékenység felújító, javító jellegű, kis volu­menű, sokféle munkára terjed ki. A korszerű kisgépek és mun­kaeszközök alkalmazásának növekedése dacára is, elmaradott a technikai színvonal. A köztisztaság területén a szemétbegyűjtésnél fejlődést je­lentett a régebbi járművek korszerűbbre való felcserélése. A közúti forgalom nagyarányú növekedésével az ott dolgozók egy­re több baleseti veszélynek, a légszennyeződés miatt foglalko­zási ártalomnak is ki vannak téve. Ezért a kézi úttisztítás sze­mélyi feltételeinek biztosítása nagy gondot jelent. A kertészeti és parképítő részlegeknél változott a dolgozók összetétele, a kis méretű erő- és munkagépek alkalmazása miatt. Így kevesebb nehéz fizikai és kézi munkára van igény. Egyre több szakmai ismerettel rendelkező dolgozót foglalkoztatnak. Az egyéb részlegeknél (takarító, kéményseprő, fürdő stb.) kisebb a lehetőség a korszerűsítésre — kivéve a távhőszolgál­tatást. 1971-ben 17 vállalatnál munkavédelmi, egészségügyi tervet készítettek, 36 egészségügyi felvilágosító előadást tartottak, 1850 résztvevővel. Öt vállalatnál van üzemorvos. Negyven vállalatnál a központi telephelyen dolgozó és on­nan naponta rendszeresen a munkahelyre indulók részére a szociális létesítményekkel való ellátottság viszonylag megol­dott. A vállalatok dolgozóinak 22%-a részt vesz az üzemét­keztetésben, 3 vállalatnál több, mint 50%-ban. A vállalatok szakszervezeti bizottságai, társadalmi aktivis­tái tevékenységükkel tevékenyen hozzájárultak eredményeik­hez. Szakszervezetünk elnöksége a tájékoztató alapján intézke­déseket kezdeményez a város- és községgazdálkodási vállala­toknál dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására.

Next