Helyiipar és Városgazdaság, 1973 (22. évfolyam, 2-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
XXIV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM A HELYIIPARI és városgazdasági dolgozók SZAKSZERVEZETÉNEK lapja ARA: 80 FILLÉR 1973. FEBRUÁR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!ELYIIPAR U juUjJU'ijUUUjj NAPIRENDEN BÉRPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSA A szakszervezet érdekkörében 166 iparvállalat mintegy 70 ezer dolgozójára terjed ki A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ülésén értékelte, hogyan valósulnak meg a X. pártkongresszus határozatai. Szakszervezetünk tagsága és tisztségviselői körében is nagy érdeklődést váltott ki a központi bizottsági ülésről megjelent közlemény. Általános helyesléssel találkozott, hogy pártunk a közvéleményt foglalkoztató, s különbözőképpen megítélt életszínvonal és szociális jellegű kérdésekben is állást foglalt és intézkedéseket határozott el. A határozat többek között is kimondja: „1973. március 1-től külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan nyolc százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag hat százalékkal fel kell emelni’’. A KB határozatot mozgalmi és gazdasági oldalról széles körű vizsgálódás, mélyreható elemzés előzte meg. Az általános problémák mögött így kerültek felszínre, az iparon és építőiparon belül kialakult aránytalanságok, a nem kielégítő differenciálás szakképzett és szakképzetlen, nehéz fizikai és kedvezőtlen körülmények között végzett munkáknál. A béremelést ezért fel kell használni a belső arány problémák enyhítésére, illetve megszüntetésére. Abérpolitikának ugyanis feladata, hogy elősegítse a szocialista elosztás elvének megvalósulását és ezáltal az elfogadható bér- és kereseti arányok kialakulását. A központi bérintézkedés több mint egymillióháromszázezer főt érint; a szakszervezet érdekkörrébe tartozó 166 iparvállalat mintegy hetvenezer dolgozójára terjed ki. A béremelésre biztosított összeg felhasználásáról az 1001/1973. (I. 24.) számú kormányhatározat részletesen intézkedik. Az érintett vállalatok meghatározott keretösszeget kaptak, amely az ipari szakmunkások és termelésirányítók bérének legalább nyolc százalékos, a segéd- és betanított munkások bérének legalább négy százalékos emelését fedezi. Ennyit kötelezően mindenkinek meg kell kapnia, senkit nem lehet ebből kihagyni. A kötelező emelés a központi bérfejlesztés nyolcvan százalékából fedezhető. A fennmaradó húsz százalék elosztása nyújt lehetőséget a felügyeleti szerveknek — tanácsi vállalatok vonatkozásában az illetékes tanácsi szerveknek —, hogy a kedvezőtlen munkakörülényeket, a több műszakot, a nagy létszámú női mukaerő foglalkoztatást figyelembe vegyék, s ezt adifferenciálható keret elosztásában is kifejezésre juttassák. A kormányhatározat alapján vállalaton belül is kötelező a differenciálás, azonban a személy szerinti elbírálásnál, az említett differenciáló tényezők kiegészülnek az egyes dolgozók szakmai tudásának és teljesítményének figyelembe vételével is. A vállalatok a bérpolitikai határozat megvalósításához tehát keretet és érvényesítendő szempontokat kaptak. Az egyének közötti differenciálás azonban a vállalatok feladata. A vállalatoknak kell gondoskodniuk arról, hogy az érintett munkások és művezetők mindegyike a meghatározott béremelésben részesüljön, valamint, hogy mindazok a differenciáló tényezők, amelyeket a keretek központi elosztása során számba vettek, a vállalati végrehajtásban is érvényesüljenek. A bérpolitikai intézkedés mellett nem elhanyagolható jövedelemnövelési forrás a reálisan megtervezett, önerős bérfejlesztés, melynek mértékét évenként a kollektív szerződésben rögzítik. A vállalatok akkor követnek jó gyakorlatot, ha a központi és saját erőforrást együttesen kezelik, így módjuk van hatékonyabb bérfejlesztésre és a belső aránytalanságok felszámolására, ültetve csökkentésére. A saját erőből végrehajtandó béremeléssel szemben követelmény, hogy bérarányosan kerüljön felosztásra munkások és alkalmazottak között. Ebből következik, hogy saját keretből is arányosan részesülnie kell a bérpolitikai intézkedésekkel érintett munkásoknak és termelést közvetlen irányítóknak. Ugyanis csak így biztosítható a Központi Bizottság november 14—15-i határozatában megjelölt nagyságrendű béremelés. A munka szerinti elosztás alapgondolatát fejezi ki a kormányhatározat azzal is, hogy a teljes munkaidősök mellett béremelésben kell részesíteni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkásokat, beleértve a foglalkoztatott nyugdíjasokat is. Lehetőséget nyújt továbbá az üzemi gyakorlatot végző teljesítménybérben foglalkoztatott szakmunkástanulók és a bedolgozók béremelésében részesítésére. A végrehajtás szempontjából több vonatkozásban figyelmet érdemel a bérpolitikai intézkedés hatása. Mint ismeretes január 1-től minden vállalat számára kötelezővé vált a munkák és munkások 7/1971. MüM sz. rendelet alapján történő bérbesorolása. A személyi bérek és a darabbérek felemelése során előfordulhat, hogy a megállapított új bér meghaladja a munkakörre, vagy munkára érvényes bértétel felső határát. Ilyen esetben a felső határon túli részt pótlék címén kell folyósítani és alapbérként kell kezelni. A szakszervezeti bizottságoknak külön figyelmet kell fordítani a darabbéresek körében végrehajtandó béremelésekre. A március 1-én életbe lépő bérfejlesztés nem járhat együtt normarendezésekkel. Sőt a későbbiek során is a normarendezést rendkívül körültekintően kell végrehajtani, hogy a bérpolitikai intézkedés hatása hosszú távon kimutatható legyen. Külön is említésre méltó, hogy a bérpolitikai intézkedéssel érintettek körét a lakbérpótlék csökkentésénél ez évben figyelmen kívül kell hagyni. Ez a központi bérintézkedésben részesülőket további kedvezményként érinti. A bérpolitikai intézkedés elhatározása és nem kevésbé annak körültekintő végrehajtása nagy politikai jelentőséggel bír, tehát fokozott felelősség hárul a gazdasági felügyeleti, az illetékes szakszervezeti szervekre. A megyei tanácsok munkaügyi osztályai az érintett szakigazgatási osztályokkal és megyei szakszervezeti szervekkel (SZMT, megyebizottság) egyetértésben végzik a differenciálásra biztosított keretek vállalatokra történő felosztását. Felkészítik a vállalatok gazdasági és mozgalmi szerveinek vezetőit a határozat körültekintő végrehajtására. Ha szükségesnek tartják, irányelveket adnak ki. A végrehajtásban nagy felelősség hárul a vállalatok gazdasági és mozgalmi vezetőire. Nekik kell ugyanis biztosítaniuk a célkitűzések vállalati szintű érvényesítését, a nehéz fizikai munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a nők, átlagosnál nagyobb mértékű béremelését. A határozat végrehajtásának eredményességét nagymértékben elősegítheti, ha a kollektívák a tervezett intézkedéseket, annak fő összefüggéseit, lényegét megismerik. Ez csak úgy érhető el, ha a döntés előtt az elképzeléseket, a feloszlás módozatait munkásgyűléseken megvitatják. A kollektíva véleményének érvényesítése jelentősen hozzájárulhat a jó üzemi légkör, az elégedett munkáskollektíva kialakításához. A bérpolitikai intézkedések végrehajtása minden szinten a szakszervezetek egyetértésével történhet. Szerveinknek arra kell törekedniük — itt döntő feladat a szakszervezeti bizottságokra hárul — hogy egyetértésük mindenkor a kollektíva tárgyilagos véleményén alapuljon. Rendkívül fontos tényező ez, hiszen, a bérfejlesztés saját erőforrásához, annak létrehozásához nélkülözhetetlen a kollektív bölcsesség, az egységes tenniakarás, melynek meg kell mutatkoznia számos belső intézkedésben, munka- és üzemszervezésben egyaránt. Bizonyára az eddigiekből is kiderül, hogy a központi bérintézkedés nem terjed ki számos vállalatra, így többek között — néhány kivétellel — nem vonatkozik a kommunális szolgáltató vállalatok dolgozóira sem. Ezért külön is szükséges hangsúlyozni, hogy ezeknél a vállalatoknál a saját erőforrásból megvalósítható bérfejlesztés most különös jelentőséggel bír. Azt tanácsoljuk, hogy a reálisan megtervezett bérfejlesztésből elsősorban és nagyobb mértékben a munkásokat és művezetőket részesítsék béremelésben. Elnökségünk tudatában van annak és az illetékes állami szervek előtt is ismeretes, hogy a kommunális szolgáltatásban dolgozók bérszínvonalának fejlesztésében vannak közös tennivalóink. Tudjuk, hogy a több éven keresztül központilag biztosított kedvezményes bérfejlesztés (bérpreferencia) ellenére a korábbi évek nehézségei ma is léteznek, s tehet, hogy átmenetileg súlyosbodnak is. Központi Vezetőségünk, elnökségünk örömmel nyugtázza a tanácsi iparra is kiterjedő bérpolitikai intézkedést, hangsúlyozva ennek politikai, gazdasági jelentőségét, ugyanakkor továbbra is szorgalmazza az általánostól eltérő, de az életszínvonal-politikánk szerves részét képező kommunális szolgáltatás korábbi évekhez hasonló segítését. Igaz, téltábornok eddig még nem kívánt különösebben nagy erőfeszítést, amolyan igazi téli helytállást, de közismert szeszélyessége februárban még tartogathat meglepetést. Más alkalmakkor ilyenkor sokirányú összefogás kellett a lehullott hó eltakarításához, a tömegközlekedés zavartalan biztosításához. Az idei év első három hetében — a Köztisztasági Hivatal jelentése szerint — mindössze néhány centis havat kellett eltüntetniük az utcákról míg 1971-ben a lehullott 106 cm-es hómenynyiséget csaknem 60 millió forint költséggel takarították el. Képünk az új év „fehér napjainak” egyikén mutatja be a Fővárosi Köztisztasági Hivatal gépi erőit munka közben. Ebben a számunkban egyébként a budapesti bizottságunk által készített cikkösszeállítást közöljük a 3—4. oldalon. IRTA: Péter István titkár Dr. Kócsó Illésné a Közgazdasági osztály vezetője , ési helytállás (Fotó: Gerőfi Ferenc) Az elnökség megtárgyalta... Szakszervezetünk elnökségét a januári 30-i ülésen a szociálpolitikai osztály tájékoztatta a város- és községgazdálkodási vállalatok dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. A tájékoztatóból kitűnik, hogy 1972-ben 47 ilyen vállalat működött az országban és 11 156 dolgozót foglalkoztattak a különböző munkaterületeken. A vállalatok feladatkörét, azok nagyságrendjét jól mutatja a fizikai dolgozók főbb tevékenységenkénti összetétele: ingatlankezelés, építő, útépítő ipar 45,6%; kertészet, parképítés 23%; köztisztaság 14,5%; egyéb (temetkezés, kéményseprés, stb.) 16,9%. A vállalatok rendkívül gyorsan fejlődnek. Árbevételük az elmúlt 5 évben 17— 18%-kal nőtt évente, de a társadalmi szükségletektől elmaradnak. A munkakörülmények a vállalatok többségénél jelentősen javultak, több korszerű épületet hoztak létre. Ma már egyre több gép, modern szállítóeszköz teszi könnyebbé a munkavégzést. Az építőipari tevékenység felújító, javító jellegű, kis volumenű, sokféle munkára terjed ki. A korszerű kisgépek és munkaeszközök alkalmazásának növekedése dacára is, elmaradott a technikai színvonal. A köztisztaság területén a szemétbegyűjtésnél fejlődést jelentett a régebbi járművek korszerűbbre való felcserélése. A közúti forgalom nagyarányú növekedésével az ott dolgozók egyre több baleseti veszélynek, a légszennyeződés miatt foglalkozási ártalomnak is ki vannak téve. Ezért a kézi úttisztítás személyi feltételeinek biztosítása nagy gondot jelent. A kertészeti és parképítő részlegeknél változott a dolgozók összetétele, a kis méretű erő- és munkagépek alkalmazása miatt. Így kevesebb nehéz fizikai és kézi munkára van igény. Egyre több szakmai ismerettel rendelkező dolgozót foglalkoztatnak. Az egyéb részlegeknél (takarító, kéményseprő, fürdő stb.) kisebb a lehetőség a korszerűsítésre — kivéve a távhőszolgáltatást. 1971-ben 17 vállalatnál munkavédelmi, egészségügyi tervet készítettek, 36 egészségügyi felvilágosító előadást tartottak, 1850 résztvevővel. Öt vállalatnál van üzemorvos. Negyven vállalatnál a központi telephelyen dolgozó és onnan naponta rendszeresen a munkahelyre indulók részére a szociális létesítményekkel való ellátottság viszonylag megoldott. A vállalatok dolgozóinak 22%-a részt vesz az üzemétkeztetésben, 3 vállalatnál több, mint 50%-ban. A vállalatok szakszervezeti bizottságai, társadalmi aktivistái tevékenységükkel tevékenyen hozzájárultak eredményeikhez. Szakszervezetünk elnöksége a tájékoztató alapján intézkedéseket kezdeményez a város- és községgazdálkodási vállalatoknál dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására.