Helyiipar és Városgazdaság, 1973 (22. évfolyam, 2-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

Cselekvő felelősséggel A­z esztendőváltás a mozgalmi életben is a számvetés és tervezés időszaka. Jellemző ez a budapesti bizottságra is, amely­hez 62 ezer szervezett dolgozó tartozik, ahol a tagság érdekei­nek védelmét és képviseletét 8441 választott tisztségviselő látja el. A gazdasági vezetők partnere­ként — a budapesti bizottságon kívül — 45 szakszervezeti tanács, 51 szakszervezeti bizottság, 235 műhely- és osztálybizottság, 3889 bizalmi tevékenykedik és közel 3000 munkabizottsági tag segíti a határozatok végrehajtását. A számokból is érzékelhető a budapesti szervezet ereje, mely cselekvő felelősséggel segítette a múlt évi feladatok ellátását. Nyilvánvaló, hogy az erről ké­szült számvetés sokrétűbb, tartal­milag gazdagabb, mintsem hogy itt összefoglalhatnánk. Csupán arra van lehetőségünk, hogy íze­lítőt adjunk — a tájékoztatás és tapasztalatcsere szempontjából fontosnak minősíthető — mun­kánkról, gondjainkról. Ilyen meg­fontolás alapján e bevezetőben két kérdést kívánok érinteni. Az egyik a dolgozók termelési akti­vitását hasznosító szocialista ver­senymozgalom fejlődése, mely­nek tartalmi gazdagodásához sa­játos lehetőséget biztosított a fő­város egyesítésének 100. évfordu­lója. A kollektívák segítőkészsége jelentős hozzájárulást bizto­sított a metró­programmal és a levegőtisztasággal kapcsolatos részfeladatok ellátásához. A szo­cialista brigádok élen jártak az „Egy üzem — egy iskola” akció­ban, a „Szép, tiszta virágos Bu­dapestért” mozgalomban. De ki­vették részüket a gyermekintéz­mények fejlesztését szolgáló pénztámogatásból és a sok ezer órás társadalmi munkából is. Ezen keresztül a tanácsi vállala­tok kollektívái is hozzájárultak 704 budapesti iskola felújításá­hoz, 38 millió forint értékű tár­sadalmi munkához. A gazdasági támogatás mellett gyümölcsöző együttműködés alakult ki az üze­mek és iskolák vezetői, társadal­mi szervezetei, valamint a peda­gógusok és üzemi kollektívák között. A másik említésre méltó kér­désnek a kulturális nevelőmun­kát tekintem, melynek keretében az olvasómozgalom eredményei érdemelnek figyelmet. A ..Kell a jó könyv” pályázaton való sike­res részvétel mellett örvendetes az olvasottság 35-ről 45 száza­lékra történő emelkedése. Az ál­lami oktatásban a fő figyelmet az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőkre fordítottuk. Végleges adataink még nincse­nek, de előzetes tájékoztatás alapján — 1971-hez viszonyítva —, 100 százalékos emelkedés vár­ható. Politikai tömegoktatásban, az előző évi magas eredmények szintentartása mellett, minőségi változásnak tekinthető, hogy az alapszervek, élve a differenciálá­si lehetőséggel, mindhárom tago­zaton indítottak tanfolyamot. Újszerű kezdeményezésnek te­kintjük a „Politizálok klubjának” januári beindítását, melynek cél­ja: szélesebb körű információt adni a politika iránt mélyebben érdeklődők számára. A tudomá­nyos ismeretterjesztésben szintén tartalmi fejlődés várható, mely az oldottabb formák növekedésé­ben, a kis csoportokra épült szak­mai, műveltségben rétegsajátos­ságokat jobban érvényesítő gya­korlatban jelentkezik. A­z eddig említettek, továbbá a budapesti szervek tevékeny­ségét bemutató cikkek érzékelte­tik a fejlődést és a gondokat, az útkereső kezdeményezéseinket. Eredményeink fő forrását a kö­zösség összefogása, szervezeti ereje, céltudatos tevékenysége je­lenti. Erre kívánunk alapozni a továbbiak során is, ezt kívánjuk szolgálni a budapesti tapasztala­tok közrebocsátásával. FONTOS SZEREPÜK VAN az érintett emberek segítésében a szociális foglalkoztatóknak. Élet­kedvet adnak olyanoknak, akik nem egyszer feleslegesnek érez­ték magukat a világban, és segély helyett önérzetet növelő kereseti lehetőségeket biztosít azoknak, akik csak könnyebb munkák el­végzésére képesek. Akik nem ta­pasztalták, nem is tudhatják, mi­lyen felemelő érzés munka utáni bért adni alamizsna helyett em­­bereknek — mondotta Kápolnási Róbert szb-titkár, akivel a III. kerületi szociális foglalkoztató no­vemberben átadott új, korszerű üzemrészében beszélgettünk. — A téma a csökkent munkaképes­ségű dolgozók helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítá­sával kapcsolatban a közelmúlt­ban megjelent kormányhatározat volt. — Nagyon vártuk már a kor­mányhatározat kiadását, ami — bár minden gondunkat nem ol­dotta meg — sokat segít foglal­koztatottjainkon. A múltban pél­dául a mi bedolgozóink nem kap­hattak fizetett szabadságot, most viszont, ha valaki évi 3000 forint értékű munkát végez, jogosult 3, 6 nap szabadságidőre. A rezsi­­költségek 6,3 százalékának meg­felelő összeget szociális, kulturá­lis alap létesítésére fordíthatunk,, ami szintén nagy jelentőségű szá­munkra. 60 százalékából külön segélyeket fizethetünk, 40 száza­lékát pedig kulturális rendezvé­nyekre használhatjuk fel. Nagy szerepe van ennek nálunk, hiszen például a nyugdíjasok összejöve­telei, a szakszervezet által rende­zett közös kirándulások, vagy például a színházlátogatások szer­vezése az átlagosnál fokozottabb érdeklődést vált ki. Olyan nagy visszhangot keltett például a Dé­ryné Színházzal kötött szerződé­sünk, hogy 1972-ben 9000 jegyet vittek el a Kulich Gyula téri elő­adásokhoz. , — Tisztázódott az is — bár ez már nem része a kormányhatáro­zatnak —, hogy a bedolgozók szakszervezeti tagok lehetnek és jogosultak a vasúti ked­vezményre, a szakszervezeti üdül­tetésre és segélyre. A határozat alapján még nagyobb önállóságot kaptunk a szociális foglalkozta­tók­ gazdálkodásában és fejlesz­tésében is, ami kisebb mértékben ugyan, de lehetőséget biztosít a munkakörülmények javítására. Lényeges ez, hiszen egyes helye­ken, például a II., VII., X., XI és a XXII. kerületekben a belső dol­gozók egy részének még mindig csak egészségtelen pincehelyisé­gekben tudunk munkahelyet biz­tosítani. Nagyon szeretnénk eze­ket minél előbb megszüntetni, bár igaz, hogy ehhez nagyobb mértékű állami, esetleg tanácsi hozzájárulásra lenne szükség.­­ A kormány határozata álta­lában foglalkozik a csökkent mun­kaképességűekkel, tehát jóval szélesebb réteg helyzetéről szól, mint akik szociálpolitikai­­ okok­ból nálunk dolgozhatnak. Úgy ér­zem, hogy éppen ezért szükség lenne egy másik, a határozatot kiegészítő rendelkezésre is, amely külön szabályozná a szociális fog­lalkoztatók sajátos kérdéseit. Mi például nem vállalati keretben gazdálkodunk, hanem — egyéb­ként teljesen érthetően — költ­ségvetési szervezetben műkö­dünk. Ezért a további fejlesztés­hez, és különösen a munkakörül­mények javításához szükséges lenne pontosabban tisztázni a pénzügyi alapot. Úgy érzem, ép­pen a szociálpolitikai szerepünk indokolná, hogy állami erőből is részesüljünk beruházási támoga­tásban. Ebben a kiegészítő ren­delkezésben helye lenne a szociá­lis foglalkoztatók munkával való ellátásának is. Többször előfor­dul, hogy képtelenek vagyunk a folyamatos munkát biztosítani, mert nem kapunk megrendelése­ket állami vállalatoktól vagy szö­vetkezetektől. Gyakran éppen azoknak nehéz munkát adunk, akiknek havonta csak az SZTK juttatásokhoz előírt minimális 251 forintos bért szeretnénk biz­tosítani. Még az is enyhítene hely­zetünkön, ha a tsz-ek papírfel­­dolgozó melléküzemágainak tevé­kenységét szabályoznák, esetleg korlátoznák. Jelenleg igen sok, régebben nálunk végzett munkát ők visznek el előlünk, tőlük ren­delik meg a vállalatok nem egy­szer drágábban, mint amennyiért mi elvégeznénk. Túl sok a kon­­kurrencia, akikkel a szociális fog­lalkoztatók, a dolgozók helyzete és állapota miatt, nehezen tudják felvenni a versenyt. A kormányhatározat általános érvényű, nyilvánvaló, hogy nem segítheteti a szociális foglalkozta­tók minden gondját. Sok sajátos kérdés megoldása még a jövő fel­adata lesz. Kovács András Király Mihály Változások és gondok a szociális foglalkoztatókban A budapesti szociális foglalkoztatókban eléggé változóan, átlagosan 7-8000 csökkent munkaké­pességű ember dolgozik. A főváros 14 kerületében működnek önálló szociális foglalkoztatók, ame­lyekben egyrészt bedolgozói, másrészt belső, — helyenként már csaknem üzemszerű — munkát végeznek olyan, igen alacsony keresetű nyugdíja­sok, súlyos betegség után rehabilitáltak és sok­­gyermekes anyák, akiket a tanácsok szociálpoliti­kai osztályai küldenek ide, s akiknek kötelesek is munkát adni, keresetet biztosítani. 1. A Fővárosi Kozmeipari Vállalat üveg­technikai ü­ze­­me. 2. A Fővárosi Kertészeti Vállalat városligeti szociá­lis épülete. 3—4. A Fővárosi Patyolat Vállalat szalonja és 7-es számú kelenföldi üzeme. 5. A Fővárosi Ruhaipari Vállalat részlege. 6. A Fővárosi III. kerületi Tanács VB szociális foglalkoztató üzemrésze. A Fővárosi Számí­tástechnikai és Díjbeszedő Vállalat számítógépterme. 8. A Fővárosi Vízművek új csepeli csőgyára. 9. A Fővárosi Állami Fodrászat tavaly átadott balatonkenesei üdülője. (Sántha Géza összeállítása) AZ ÜZEMI MUNKAKÖRÜLMÉNYEKRŐL Budapesten a helyiipari, ipari szolgáltató és kommunális válla­latok, üzemek több mint 70 ezer dolgozója, 2600 munkahelyen, és naponta mintegy 3300 helyszíni munkán végez szerteágazó és könnyűnek egyáltalán nem mond­ható tevékenységet. A körülmények és lehetőségek figyelembevételével, a meglévő feladatokkal egyidőben, a válla­latok törekedtek a dolgozók mun­kakörülményeinek javítására. Igaz, hogy a fejlődés nem volt ugrásszerű, de a munkakörülmé­nyek (a Magyar Országos Terve­zői Irányelvek — MOTI — nor­máihoz viszonyítva) a közepes szintet elérték. A felmérések és anyagi lehetőségek alapján vég­leges megoldás csak hosszabb tá­von biztosítható. A legutóbbi III. budapesti kül­döttértekezlet határozata ennek figyelembevételével arra irányult, hogy továbbra is tervszerűen kell törekedni a munka- és szociális körülmények, általában a munka kultúrájánál- javítására, elsősor­ban a korszerűtlen és egészségre ártalmas munkahelyek megszün­tetésére. Ez számszerűsítve azt je­lenti, hogy 1975-ig a munka- és szociális körülményeket — a MOTI normák alapján megálla­pított közepes szinthez viszonyít­va — legalább 8—10°­0-kal kell javítani. Jelenleg a dolgozók 35%-a jó, 35—40%-a — a helyi adottságokat figyelembevéve — közepes, míg 28—30°­0-a nem kielégítő munka­­körülmények között dolgozik. A fejlődést igazolja, hogy az elmúlt két évben 2400 dolgozó munkahe­lyi kulturáltsága lényegesen, to­vábbi 3700 helyzete a közepes szinthez viszonyítva javult. Átad­ták a Föv. Patyolat újpesti 50­0-os korszerű mosodáját; a Föv. Kéz­műipari V. üvegtechnikai üzemét, korszerű üzemorvosi rendelőjét; a Föv. Vízművek csepeli csőgyárát; a III. ker.-i szociális foglalkoztató új üzemházát; a Föv. Kertészet városligeti szociális épületét; a Föv. Temetkezési Intézetnél két temetőben (Óbuda, Farkasrét) új szociális épület létesült; a­­Főv. Számítástechnikai és Díjbeszedő V.-nál számítástechnikai gépte­rem üzemel. Miért nehéz mégis az előrelé­pés? A dolgozók véleménye sze­rint: — a meglévő létesítmények kor­szerűsítése csak részmegoldás; — a napi munkavégzés tárgya és helyszíne állandóan változik, ezért itt a körülmények javu­lása is viszonylagos. Budapest lakossága a vállalatok munkáját évről évre magasabb szinten igényli. Pl.: a lakásépítés­hez szükséges közműhálózat bő­vítését — ami a IV. 5 éves terv időszakában 417 kilométerrel nő. A vállalati erőforrásokon kívül — a középtávú tervekben a mun­ka- és szociális körülmények 6—3 százalékos javítását tervezték — szükség van a Fővárosi Tanács rendszeres segítségére. Többek között: az egészségre ártalmas és korszerűtlen munkahelyek meg­szüntetésére, az egyre céltudato­sabb, következetesebb, de hibák­tól még nem mentes vállalati ve­zetők munkavédelmi továbbkép­zésére. Elsősorban azonban a szemléleten kell változtatni, mert ez a tisztánlátáshoz elengedhetet­len. Az együttes erőfeszítések lehe­tősége tapasztalatunk szerint kö­zelről sincs kimerítve. Pl.: az elő­vigyázatlanságból, technológiai mulasztásból adódó balesetek megelőzése a tennivalók soka­ságát igényli. Az eddigi munka bármilyen nagyságrendű is volt, a súlyos és életveszélyes balesetek­nél nem hozta meg a kívánt ered­ményt. Sok még a közös tenni­való a szakigazgatási szerveidrel együtt. Az eredményesebb végre­hajtást elősegítheti a közel 2800 társadalmi munkavédelmi aktíva továbbra is lelkes, odaadó, szor­galmas munkája. A munkások is úgy vélik: ki­meríthetetlen ez a téma, mivel a dolgozó ember védelméről van szó, és ennek hogyanjáról mindig időszerű és hasznos beszélni. Tállai József

Next