Helyiipar és Városgazdaság, 1973 (22. évfolyam, 2-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
Cselekvő felelősséggel Az esztendőváltás a mozgalmi életben is a számvetés és tervezés időszaka. Jellemző ez a budapesti bizottságra is, amelyhez 62 ezer szervezett dolgozó tartozik, ahol a tagság érdekeinek védelmét és képviseletét 8441 választott tisztségviselő látja el. A gazdasági vezetők partnereként — a budapesti bizottságon kívül — 45 szakszervezeti tanács, 51 szakszervezeti bizottság, 235 műhely- és osztálybizottság, 3889 bizalmi tevékenykedik és közel 3000 munkabizottsági tag segíti a határozatok végrehajtását. A számokból is érzékelhető a budapesti szervezet ereje, mely cselekvő felelősséggel segítette a múlt évi feladatok ellátását. Nyilvánvaló, hogy az erről készült számvetés sokrétűbb, tartalmilag gazdagabb, mintsem hogy itt összefoglalhatnánk. Csupán arra van lehetőségünk, hogy ízelítőt adjunk — a tájékoztatás és tapasztalatcsere szempontjából fontosnak minősíthető — munkánkról, gondjainkról. Ilyen megfontolás alapján e bevezetőben két kérdést kívánok érinteni. Az egyik a dolgozók termelési aktivitását hasznosító szocialista versenymozgalom fejlődése, melynek tartalmi gazdagodásához sajátos lehetőséget biztosított a főváros egyesítésének 100. évfordulója. A kollektívák segítőkészsége jelentős hozzájárulást biztosított a metróprogrammal és a levegőtisztasággal kapcsolatos részfeladatok ellátásához. A szocialista brigádok élen jártak az „Egy üzem — egy iskola” akcióban, a „Szép, tiszta virágos Budapestért” mozgalomban. De kivették részüket a gyermekintézmények fejlesztését szolgáló pénztámogatásból és a sok ezer órás társadalmi munkából is. Ezen keresztül a tanácsi vállalatok kollektívái is hozzájárultak 704 budapesti iskola felújításához, 38 millió forint értékű társadalmi munkához. A gazdasági támogatás mellett gyümölcsöző együttműködés alakult ki az üzemek és iskolák vezetői, társadalmi szervezetei, valamint a pedagógusok és üzemi kollektívák között. A másik említésre méltó kérdésnek a kulturális nevelőmunkát tekintem, melynek keretében az olvasómozgalom eredményei érdemelnek figyelmet. A ..Kell a jó könyv” pályázaton való sikeres részvétel mellett örvendetes az olvasottság 35-ről 45 százalékra történő emelkedése. Az állami oktatásban a fő figyelmet az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezőkre fordítottuk. Végleges adataink még nincsenek, de előzetes tájékoztatás alapján — 1971-hez viszonyítva —, 100 százalékos emelkedés várható. Politikai tömegoktatásban, az előző évi magas eredmények szintentartása mellett, minőségi változásnak tekinthető, hogy az alapszervek, élve a differenciálási lehetőséggel, mindhárom tagozaton indítottak tanfolyamot. Újszerű kezdeményezésnek tekintjük a „Politizálok klubjának” januári beindítását, melynek célja: szélesebb körű információt adni a politika iránt mélyebben érdeklődők számára. A tudományos ismeretterjesztésben szintén tartalmi fejlődés várható, mely az oldottabb formák növekedésében, a kis csoportokra épült szakmai, műveltségben rétegsajátosságokat jobban érvényesítő gyakorlatban jelentkezik. Az eddig említettek, továbbá a budapesti szervek tevékenységét bemutató cikkek érzékeltetik a fejlődést és a gondokat, az útkereső kezdeményezéseinket. Eredményeink fő forrását a közösség összefogása, szervezeti ereje, céltudatos tevékenysége jelenti. Erre kívánunk alapozni a továbbiak során is, ezt kívánjuk szolgálni a budapesti tapasztalatok közrebocsátásával. FONTOS SZEREPÜK VAN az érintett emberek segítésében a szociális foglalkoztatóknak. Életkedvet adnak olyanoknak, akik nem egyszer feleslegesnek érezték magukat a világban, és segély helyett önérzetet növelő kereseti lehetőségeket biztosít azoknak, akik csak könnyebb munkák elvégzésére képesek. Akik nem tapasztalták, nem is tudhatják, milyen felemelő érzés munka utáni bért adni alamizsna helyett embereknek — mondotta Kápolnási Róbert szb-titkár, akivel a III. kerületi szociális foglalkoztató novemberben átadott új, korszerű üzemrészében beszélgettünk. — A téma a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javításával kapcsolatban a közelmúltban megjelent kormányhatározat volt. — Nagyon vártuk már a kormányhatározat kiadását, ami — bár minden gondunkat nem oldotta meg — sokat segít foglalkoztatottjainkon. A múltban például a mi bedolgozóink nem kaphattak fizetett szabadságot, most viszont, ha valaki évi 3000 forint értékű munkát végez, jogosult 3, 6 nap szabadságidőre. A rezsiköltségek 6,3 százalékának megfelelő összeget szociális, kulturális alap létesítésére fordíthatunk,, ami szintén nagy jelentőségű számunkra. 60 százalékából külön segélyeket fizethetünk, 40 százalékát pedig kulturális rendezvényekre használhatjuk fel. Nagy szerepe van ennek nálunk, hiszen például a nyugdíjasok összejövetelei, a szakszervezet által rendezett közös kirándulások, vagy például a színházlátogatások szervezése az átlagosnál fokozottabb érdeklődést vált ki. Olyan nagy visszhangot keltett például a Déryné Színházzal kötött szerződésünk, hogy 1972-ben 9000 jegyet vittek el a Kulich Gyula téri előadásokhoz. , — Tisztázódott az is — bár ez már nem része a kormányhatározatnak —, hogy a bedolgozók szakszervezeti tagok lehetnek és jogosultak a vasúti kedvezményre, a szakszervezeti üdültetésre és segélyre. A határozat alapján még nagyobb önállóságot kaptunk a szociális foglalkoztatók gazdálkodásában és fejlesztésében is, ami kisebb mértékben ugyan, de lehetőséget biztosít a munkakörülmények javítására. Lényeges ez, hiszen egyes helyeken, például a II., VII., X., XI és a XXII. kerületekben a belső dolgozók egy részének még mindig csak egészségtelen pincehelyiségekben tudunk munkahelyet biztosítani. Nagyon szeretnénk ezeket minél előbb megszüntetni, bár igaz, hogy ehhez nagyobb mértékű állami, esetleg tanácsi hozzájárulásra lenne szükség. A kormány határozata általában foglalkozik a csökkent munkaképességűekkel, tehát jóval szélesebb réteg helyzetéről szól, mint akik szociálpolitikai okokból nálunk dolgozhatnak. Úgy érzem, hogy éppen ezért szükség lenne egy másik, a határozatot kiegészítő rendelkezésre is, amely külön szabályozná a szociális foglalkoztatók sajátos kérdéseit. Mi például nem vállalati keretben gazdálkodunk, hanem — egyébként teljesen érthetően — költségvetési szervezetben működünk. Ezért a további fejlesztéshez, és különösen a munkakörülmények javításához szükséges lenne pontosabban tisztázni a pénzügyi alapot. Úgy érzem, éppen a szociálpolitikai szerepünk indokolná, hogy állami erőből is részesüljünk beruházási támogatásban. Ebben a kiegészítő rendelkezésben helye lenne a szociális foglalkoztatók munkával való ellátásának is. Többször előfordul, hogy képtelenek vagyunk a folyamatos munkát biztosítani, mert nem kapunk megrendeléseket állami vállalatoktól vagy szövetkezetektől. Gyakran éppen azoknak nehéz munkát adunk, akiknek havonta csak az SZTK juttatásokhoz előírt minimális 251 forintos bért szeretnénk biztosítani. Még az is enyhítene helyzetünkön, ha a tsz-ek papírfeldolgozó melléküzemágainak tevékenységét szabályoznák, esetleg korlátoznák. Jelenleg igen sok, régebben nálunk végzett munkát ők visznek el előlünk, tőlük rendelik meg a vállalatok nem egyszer drágábban, mint amennyiért mi elvégeznénk. Túl sok a konkurrencia, akikkel a szociális foglalkoztatók, a dolgozók helyzete és állapota miatt, nehezen tudják felvenni a versenyt. A kormányhatározat általános érvényű, nyilvánvaló, hogy nem segítheteti a szociális foglalkoztatók minden gondját. Sok sajátos kérdés megoldása még a jövő feladata lesz. Kovács András Király Mihály Változások és gondok a szociális foglalkoztatókban A budapesti szociális foglalkoztatókban eléggé változóan, átlagosan 7-8000 csökkent munkaképességű ember dolgozik. A főváros 14 kerületében működnek önálló szociális foglalkoztatók, amelyekben egyrészt bedolgozói, másrészt belső, — helyenként már csaknem üzemszerű — munkát végeznek olyan, igen alacsony keresetű nyugdíjasok, súlyos betegség után rehabilitáltak és sokgyermekes anyák, akiket a tanácsok szociálpolitikai osztályai küldenek ide, s akiknek kötelesek is munkát adni, keresetet biztosítani. 1. A Fővárosi Kozmeipari Vállalat üvegtechnikai üzeme. 2. A Fővárosi Kertészeti Vállalat városligeti szociális épülete. 3—4. A Fővárosi Patyolat Vállalat szalonja és 7-es számú kelenföldi üzeme. 5. A Fővárosi Ruhaipari Vállalat részlege. 6. A Fővárosi III. kerületi Tanács VB szociális foglalkoztató üzemrésze. A Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat számítógépterme. 8. A Fővárosi Vízművek új csepeli csőgyára. 9. A Fővárosi Állami Fodrászat tavaly átadott balatonkenesei üdülője. (Sántha Géza összeállítása) AZ ÜZEMI MUNKAKÖRÜLMÉNYEKRŐL Budapesten a helyiipari, ipari szolgáltató és kommunális vállalatok, üzemek több mint 70 ezer dolgozója, 2600 munkahelyen, és naponta mintegy 3300 helyszíni munkán végez szerteágazó és könnyűnek egyáltalán nem mondható tevékenységet. A körülmények és lehetőségek figyelembevételével, a meglévő feladatokkal egyidőben, a vállalatok törekedtek a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Igaz, hogy a fejlődés nem volt ugrásszerű, de a munkakörülmények (a Magyar Országos Tervezői Irányelvek — MOTI — normáihoz viszonyítva) a közepes szintet elérték. A felmérések és anyagi lehetőségek alapján végleges megoldás csak hosszabb távon biztosítható. A legutóbbi III. budapesti küldöttértekezlet határozata ennek figyelembevételével arra irányult, hogy továbbra is tervszerűen kell törekedni a munka- és szociális körülmények, általában a munka kultúrájánál- javítására, elsősorban a korszerűtlen és egészségre ártalmas munkahelyek megszüntetésére. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy 1975-ig a munka- és szociális körülményeket — a MOTI normák alapján megállapított közepes szinthez viszonyítva — legalább 8—10°0-kal kell javítani. Jelenleg a dolgozók 35%-a jó, 35—40%-a — a helyi adottságokat figyelembevéve — közepes, míg 28—30°0-a nem kielégítő munkakörülmények között dolgozik. A fejlődést igazolja, hogy az elmúlt két évben 2400 dolgozó munkahelyi kulturáltsága lényegesen, további 3700 helyzete a közepes szinthez viszonyítva javult. Átadták a Föv. Patyolat újpesti 500-os korszerű mosodáját; a Föv. Kézműipari V. üvegtechnikai üzemét, korszerű üzemorvosi rendelőjét; a Föv. Vízművek csepeli csőgyárát; a III. ker.-i szociális foglalkoztató új üzemházát; a Föv. Kertészet városligeti szociális épületét; a Föv. Temetkezési Intézetnél két temetőben (Óbuda, Farkasrét) új szociális épület létesült; aFőv. Számítástechnikai és Díjbeszedő V.-nál számítástechnikai gépterem üzemel. Miért nehéz mégis az előrelépés? A dolgozók véleménye szerint: — a meglévő létesítmények korszerűsítése csak részmegoldás; — a napi munkavégzés tárgya és helyszíne állandóan változik, ezért itt a körülmények javulása is viszonylagos. Budapest lakossága a vállalatok munkáját évről évre magasabb szinten igényli. Pl.: a lakásépítéshez szükséges közműhálózat bővítését — ami a IV. 5 éves terv időszakában 417 kilométerrel nő. A vállalati erőforrásokon kívül — a középtávú tervekben a munka- és szociális körülmények 6—3 százalékos javítását tervezték — szükség van a Fővárosi Tanács rendszeres segítségére. Többek között: az egészségre ártalmas és korszerűtlen munkahelyek megszüntetésére, az egyre céltudatosabb, következetesebb, de hibáktól még nem mentes vállalati vezetők munkavédelmi továbbképzésére. Elsősorban azonban a szemléleten kell változtatni, mert ez a tisztánlátáshoz elengedhetetlen. Az együttes erőfeszítések lehetősége tapasztalatunk szerint közelről sincs kimerítve. Pl.: az elővigyázatlanságból, technológiai mulasztásból adódó balesetek megelőzése a tennivalók sokaságát igényli. Az eddigi munka bármilyen nagyságrendű is volt, a súlyos és életveszélyes baleseteknél nem hozta meg a kívánt eredményt. Sok még a közös tennivaló a szakigazgatási szerveidrel együtt. Az eredményesebb végrehajtást elősegítheti a közel 2800 társadalmi munkavédelmi aktíva továbbra is lelkes, odaadó, szorgalmas munkája. A munkások is úgy vélik: kimeríthetetlen ez a téma, mivel a dolgozó ember védelméről van szó, és ennek hogyanjáról mindig időszerű és hasznos beszélni. Tállai József