Helyiipar és Városgazdaság, 1975 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Sokszemközt a Szerkesztő bizottságunk időnként egy-egy üzemben tartja kihelye­zett ülését. Ilyenre került sor legutóbb a Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat solymári gyáregységében, gazdasági és mozgal­mi vezetők, szocialista brigádtagok, bizalmiak társaságában. Megis­merkedhettünk a vállalat gondjaival, terveivel, bepillanthattunk dolgozóik mindennapi életébe. Ezt adjuk közre most. A PEVDI HAT GYÁREGYSÉ­GÉVEL, csaknem háromezer dol­gozójával — s az 1980-ra terve­zett egymilliárdos termelési érté­kével — nagy vállalat, nagy gon­dokkal. Édes István igazgató, Ha­­raszin Zoltán műszaki igazgató, Túrai János szb-titkár, Balázso­­vits Gusztávné személyzeti osz­tályvezető és a többi vezető a megmondhatója, mennyit tettek az utóbbi három évben a dolgo­zók munka- és szociális körülmé­nyeinek javításáért s mennyi még a tennivaló a rossz közle­kedési út, a zsúfolt öltöző, a kör­nyezetszennyezés megszünteté­séig. Mindehhez sok millió fo­rint, kivitelezői kapacitás kelle­ne, s mint mindenütt, ebből van náluk is a legnagyobb hiány. Pedig nagy erőfeszítéseket tet­tek a korszerűbb gépek beszerzé­sére, a jobb munkakörülmények megteremtésére. Számokat emlí­tettek: a IV. ötéves terv három éve alatt 42,5 millió forintot for­dítottak beruházásra, ebből 13,2 milliót a szociális ellátottság ja­vítására. Monoron az új üzem­épülettel együtt öltözőt-fürdőt építettek, bevezették a központi fűtést. Kistarcsán, Pilisszentivá­­non, Érden ugyancsak korszerű szociális körülményeket teremtet­tek. Sorolhatnánk tovább, hogy az emberek érdekében elköltött milliókból három gyáregységben korszerű anyagmozgatási rend­szert alakítottak ki, hogy a mun­kásvédelmet fotócellás berende­zés, automata anyagtovábbító szolgálja, hidraulikus szabászgép, korszerű technológia bevezetése teszi könnyebbé, termelékenyebbé a munkát. Beszéltek a solymári fejlesztés terveiről, ahol a leg­több anyagi ráfordítás kellene a víz- és levegőszennyezés ártal­mainak megszüntetésére, a belső közlekedési utak kijavítására, a villanyhálózat, a faipari gépek korszerűsítésére. Úgy vannak a fejlesztéssel is, mint bármelyik más vállalatnál: sohasem tudják utolérni az igé­nyeket. Ami a tervezésnél előre­látásnak bizonyult, az igénybevé­telkor már idejét múlta. 1975-ben további milliókat költenek a gyár­egységek szennyvízének tisztítá­sára; 20 millió forint preferált hitelből jelentős exportbővítési lehetőséget teremtenek a vegyi- és k­ószergyáregységükben; bőví­tik az üzemi és kiszolgáló terüle­teket. Konvejorokat, csomagoló autom­atagépeket állítanak mun­kába; korszerűsítik a technoló­giát. Takarékosabban, termeléke­nyebben kivánnak dolgozni 1975- ben s ebben a belső tartalékok feltárásával, a szocialista brigá­dok kongresszusi versenyének eredményességével is számolnak. 1974-ben a tervezettnél 20 millió forinttal nagyobb árbevételt ér­tek el — a versenyvállalások si­keres túlteljesítésével. Ezt szeret­nék tovább folytatni. A LÉPÉSTARTÁS AZ IGÉ­NYEKKEL, a korszerűbb gépek kezelése képzett munkásokat kí­ván. Sokoldalúan és differenciál­tan gondolnak erre is. Mégis meg­oldatlan és legáltalánosabb gond: az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők arányának csökkentése. Évente 30-an irat­koznak be s el is végzik a 8 álta­lánost, a munkaerővándorlás azonban „újratermeli” a számu­kat, öt évre és 80 százalékban sze­mélyekre szóló oktatási, iskolá­zási tervet készítettek. Az idei is­kolai évben például a 447 tovább­tanuló felnőttből 303 a munkás. A legnagyobb érdeklődés a kö­zépiskolák iránt van, de négy he­lyen folyik a felnőtt szakmunkás­­képzés is. A bejárás a fővárosba és az oktatók utaztatása a vidéki munkahelyekre, nagy nehézsé­gekkel jár, ezért ezt más módon oldják meg a jövő tanévben. Megszervezik a középvezetők rendszeres képzését, a szakmun­kás továbbképzést. Nem sajnál­ják azt a negyedmillió forintot, amelybe évente a különböző ok­tatási formák, a tankönyvek, tan­folyami díjak stb. kerülnek. El­gondolkoztató, amit Balázsovits Gusztávné, az oktatási felelős mondott: sokan érdektelennek tartják a továbbtanulást, mert a pénzük anélkül is megvan, sok vállalat pedig még „lovat ad” az ilyen nézeteket vallók alá, ami­kor jutalmat tűz ki egy-egy álta­lános iskolai osztály elvégzéséért. A szülőket kellene kötelezni, hogy a gyerekük végezze el a 8 általá­nost, mert ez a kor követelménye ma már. TANULSÁGOS ÓRÁKAT TÖLTÖTTÜNK a PEVDI vendé­geként Solymáron. Nádas László műszaki vezető és Urbán László üzemi bizottsági titkár készsége­sen kalauzolta végig, szerkesztő bizottságunk tagjait az üzemen. Megismerhettük a becsülettel és szorgalommal dolgozó 16 tagú Dankó Pista cigánybrigádot, akik a maguk brigád törvénye szerint tudnak rendet és fegyelmet tar­tani, s tiszteletet vívtak ki mun­katársaik előtt. Lukácsi István gyáregységvezető, Víg József művezető és a mozgalmi szervek tisztségviselői a megmondhatói, hogy a nem kevés gond, a napi problémák mellett a solymáriak áldozatkészségére mindig lehet számítani. A KISZ-esek 500 tár­sadalmi munkaórát dolgoztak a nyáron. Kossuth Lajos egy évig a szomszédos Tinnyén lakott; a szo­cialista brigádok kívülről tudják a község egész múltját, s patro­nálják óvodájukat a solymári és a pilisvörösvárival egyetemben. Többen második szakmát tanul­nak. Egyszóval: törekvő, szorgos munkásemberek. Köszönjük, hogy megismerkedhettünk velük, életükkel, terveikkel. Kívánjuk, hogy legyenek egyre gondtala­nabbak mindennapjaik. _____________ (gregor) Döntőben a brigád Felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére a Somogy megyei SZMT és a kaposvári „Latinca Sándor” Mű­velődési ház üzemi szocialista brigá­dok részére vetélkedőt szervezett ,,Szabadság tégy gazdaggá minket” címmel. A Dunántúli Regionális Víz­mű Vállalatot a „Beszédes József” ezüstkoszorús brigád képviselte. A ve­télkedő résztvevői társadalmi, belpo­litikai, gazdasági, szociál- és népese­déspolitikai kérdésekben, valamint történelmi, irodalmi és művészeti té­makörökben mérték össze tudásukat. A Kaposváron rendezett elődöntőből a Beszédes brigád másodikként, majd az október 24-én Nagyatádon rendezett középdöntőből elsőként jutott a döntő­be, amelyet 1975 januárjában rendez­nek. Nagyszerű teljesítmény ez, hi­szen a brigád tagjai a mindennapi munka mellett készültek a versenyek­re, és adtak tanúbizonyosságot felké­szültségükről. Horváth Károly a szocialista brigád vezető­j*­: elmondta, hogy bizakodással tekintenek a döntő elé. Jánossy Gábor AZ „OLVASÓ MUNKÁSÉRT" Az MSZMP KB. 1974. márciusi ülésén megha­tározta a közművelődés fejlesztésének feladatait, a munkásművelődés jelentőségét. „Politikai-ide­ológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sür­getik a munkásművelődés következetes fejleszté­sét. A társadalom kulturális felemelkedése szoro­san összefügg a munkásosztály műveltségi helyze­tével, a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni.” A közművelődési határozatban megfogalmazott feladatok jelentős része a könyvtárakra hárul, amelyeknek alapfeladata a tanulás, a permanens önművelés segítése­, a világnézeti és szakmai tájé­kozódás biztosítása, az esztétikai nevelés. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak­szervezetek Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium közös kezdeményezésére az Olvasó Népért, mozgalom keretében került meghirdetésre 1974 májusában az „Olvasó munkásért” pályázat. A cél a munkások széles rétegeinek bevonása a könyvtárhasználók táborába, különös tekintettel a szocialista brigádokra, a szakmunkástanulókra­, az ifjúmunkásokra, a bejárókra és szálláslakókra. Vegyük számba: mi is történt az elmúlt hóna­pokban, mik az eddigi tapasztalatok? A szakszervezet központi könyvtára a pályázat meghirdetésekor felmérte a budapesti könyvtár­­hálózat helyzetét és ennek megfelelően küldte ki a könyvtáraknak a felhívást. 58 könyvtárunk kö­zül 28-an küldték el nevezésüket a pályázatra majd az­­inálló és a letéti könyvtárak elkészítették vállalásukat. A beküldött vállalások között sok volt a közös vonás, de minden vállalásnak akadt egyéni „arcu­lata”. Természetesen nem hiányzott egy vállalás­ból sem a szocialista brigádok kulturális-műve­lődési vállalásainak a segítése. A legtöbb könyv­tár azóta írásos megállapodást, „szocialista szer­ződést” kötött a brigádokkal, amelyekhez a szer­ződési lapokat — választási lehetőségekkel, aján­lásokkal — a központi könyvtár készítette el. Minden könyvtár szervezett rendezvényeket, el­sősorban irodalmi előadásokat, ankétokat, író-ol­vasó találkozókat a fizikai szocialista brigádok részére. Több helyen bevonták a szervezésbe a KISZ-szervezetet is (pl. Kertészeti V., Patyolat V.). A Távfűtő Művek könyvtárosa ajánlójegyzé­ket készített a szocialista brigádoknak s az ebből választott egy-egy művet vitatták meg az anké­tokon. Ugyancsak ajánlójegyzékek összeállításá­val segítette a szocialista brigádok könyvválasz­tását a Csatornázási Művek, a Vízművek, a Ker­tészeti V. könyvtárosa. A kisebb csoportok részére szervezett ankéto­kon kívül sok helyen szerveztek 3—4 előadásból álló sorozatokat. Ezeknek témája elsősorban 30 év magyar irodalmának a bemutatása. A VIII. ker. IKV-nál pl. nemcsak a szocialista brigádo­kat, hanem a telephelyi könyvtárosokat is meg­hívták az előadásokra. Nagy sikere volt a Távfűtő Műveknél dr. Mérő József vetítettképes előadásának, aki a felszaba­dulás útvonalán kísérte végig hallgatóit, s a HV­­DSZ Bihari János táncegyüttese is bekapcsoló­dott e műsorba. A Mérő-előadássorozatot más könyvtárainkban is megtartották és szavalatokkal is színesítették az előadást. A továbbtanuló munkások segítése ugyancsak a legtöbb vállalásban megtalálható. Jó példának említjük a Patyolat V. könyvtárát, ahol a könyv­táros tájékozódott: ki mit tanul a vállalat dolgo­zói közül s ehhez kapcsolódott az irodalomaján­lással. A Vegyesipari Javító Vállalat könyvtáro­sa vállalta, hogy a szakmai továbbképzésen részt­vevőknek biztosítja a szükséges könyveket. Mint jó módszert szeretnénk közreadni, amit a Patyolat V. könyvtárában tapasztaltunk. A könyvtáros rendszeresen közöl könyvismertetése­ket az üzemi híradóban, s a Műanyagipari Válla­lat könyvtárosához hasonlóan az ,,Olvasó munkás­ért” pályázati felhívást is megjelentette az üzemi újságban. Ösztönző hatású, hogy a vállalat az érté­kelésnél figyelembe veszi a szocialista brigádok és a könyvtár közötti „szocialista szerződés” vállalá­sainak a teljesítését. Ebből a rövid összefoglalásból is látható, hogy könyvtárosaink sokféle úton-módon kívánnak el­jutni a célhoz: a sokoldalúan művelt, az irodal­mat szerető és értő munkáshoz. Nem kampány­­feladatról van szó. A könyvtárosok munkájának 1975. április 4-i értékelése csak egy rövid szakasz lezárását jelenti. A munkásműv­elődé­sért dolgoz­ni szüntelen tetteket és hivatástudatot követel minden könyvtárostól. Szabó Béláné A KONGRESSZUS! OKLEVÉL ELNYERÉSÉÉRT.. Legfőbb jellemzőjük: szerény munkásemberek. Csatornabúvárok. Évek hosszú sora óta — nap mint nap — a város alatt húzódó szennyvízcsatornában, sok viszontagság és nem kis veszély közepet­te végzik felelősségteljes munkájukat. Az évek során eljutottak oda, hogy elnyerték a „Vállalat kiváló bri­gádja” címet, a főváros egyesítésének 100. évfordulójára alapított „Centenáriumi Oklevél” birtokosai. A brigád minden tagja többszö­rösen kitüntetett. Megbecsült, elismert emberek a Fővárosi Csator­názási Műveknél. Van miről szólniuk, volna mit elmondani életük­ről, munkásságukról. Mégis nehéz őket szóra bírni. Azt mondják: amit csinálnak, az természetes. Minek erről írni, nem kell ezzel di­csekedni. Ők csupán részesei a hálózatfenntartásnak, s a többiek ugyanúgy tevékenykednek, mint ők. Végül a brigád vezetőjét Né­meth­­ Józsefet kértük meg, írjon brigádjuk munkájáról. Brigádunk fel­adata a főváros csatornahálózatá­nak folyamatos vizsgálata, kar­bantartása, a ki­sebb hibák gyors kijavítása, az esetleges beomlások megelőzése. A kongresszusi és jubileumi munkaversenyben úgy éreztük, többet, jobbat kellene nyújta­nunk a korábbi éveknél. De miben, hogyan? Egyik fon­tos munkánk az észak-déli met­­róprogrammal van szoros kapcso­latban. Folyamatosan felülvizs­gáljuk, karbantartjuk a metró­vonal építésének körzetében a csatornahálózatot. Szakvéleményt adunk állapotáról, az esetleges átépítések szükségességéről. Má­sik jelentős feladatunk a belvá­rosi csatorna-rekonstrukcióhoz szükséges vizsgálatok határidős elvégzése. Ennek a kötelezettsé­günknek is részarányosan eleget tettünk. Éves vállalásaink zömét meg­felelő színvonalon teljesítettük, de volt lemaradásunk is. Leg­utóbbi brigádértékelésünk alkal­mával megállapítottuk, hogy a fenntartási (karbantartási) vál­lalásunknak eddig részben tud­tunk csak eleget tenni. Az elő­irányzottat ugyan 100 %­-ra tel­jesítettük, de elmaradt a vállalt másfél százalékos túlteljesítés. Mi a csatornák mélyén dolgo­zunk, de senki ne gondolja, hogy nem törődünk az önműveléssel. A brigád egy tagjának hiányzott a nyolc általános iskolai végzett­sége, megszerezte. Szerződést kö­töttünk a szakszervezet könyvtá­rával a rendszeres olvasásra. Rendszeresen olvassuk a politikai lapokat, a fontosabb eseményeket egymás között megbeszéljük. A brigádtagok többsége politikai tanfolyamon vesz részt. Hat szín­házbérletet vásároltunk, s néha egy-egy brigádtag a feleségével együtt nézi meg a darabot. A műhelybizottság kezdemé­nyezésére nemrégiben két kiállí­tás rendezésének részesei vol­tunk. Az egyiken a hálózatfenn­tartásban dolgozó szocialista bri­gádok életét és munkásságát mu­tattuk be. Októberben pedig a munkavédelmi kiállítás szervező­ben segítettünk. Fontosnak tart­juk ezt, mert a mi munkánk nagy figyelmet és magasfokú fe­gyelmet igényel. A legkisebb vi­gyázatlanság súlyos, esetleg vég­zetes balesetet okozhat. Ezért is mutattuk be, hogyan védekez­zünk, miként előzzük meg a bal­eseteket. Mind a két kiállítás jó visszhangot váltott ki, sikeres volt, s mi ennek nagyon örül­tünk. Talán nem hat dicsekvés­nek: a brigádunk 10 éve baleset­­mentesen tevékenykedik. Szintén a műhelybizottság fel­hívására részt vállaltunk az üze­mi sporttelep építésében. Közben arra is kedvet kaptunk, hogy a háromtusa verseny résztvevői le­gyünk. Igaz nem értünk el helye­zést, kimagasló eredményeket, de mozogtunk, sportoltunk, jól szó­rakoztunk. Patronálunk egy óvodát. Rend­szeres karbantartási, parkgondo­zási munkát végzünk. Brigádunk tagjait szeretettel várják az óvo­dások és mi szívesen megyünk hozzájuk társadalmi munkát vé­gezni. Úgy érezzük, munkásköte­lesség, ha nemcsak a magunk környezetében, hanem a világba kitekintve is keressük, hol segít­hetünk Nem magas a jövedel­münk, jól jön nekünk is minden forint, de a chilei nép megsegí­tésére egy napi keresetünket szí­vesen adtuk. .A napokban meglátogattuk bri­gádunk egyik nemrégiben el­hunyt tagjának családját. Kap­csolatot tartunk velük. Úgy érez­zük kötelességünk, hogy ne érez­ze magát egyedül a család. Így tevékenykedünk, élünk, dolgozunk. Mi ezt tartjuk termé­szetesnek, munkásemberhez mél­tónak! Németh­­ József, a Május 1. brigád vezetője Művezetők és bizalmiak A bizalmi és művezető közötti viszony alapvető vonása az együttműködés. Ennek tapaszta­latairól, a jobb munkafeltételek lehetőségeiről beszélgettem több főművezetővel, művezetővel, rész­leg- és telepvezetővel. Mindenki részérül egységes álláspont alakult ki abban, hogy jobbak a feltételek a megfelelő együttműködés kiala­kítására, mint korábban. Zsirai Miklós a Fővárosi Mér­ték utáni Szabóság 61. sz. telepé­nek vezetője, illetve Wiesner Ká­roly főművezető, a műhelybizott­­ság titkára elmondotta: mind a művezetőt, mind a bizalmit an­nak a törekvésnek kell áthatnia, hogy egymásban a segítőtársat lássák, s egymást segítve szervez­zék közös munkájukat. A beszélgetésen résztvevő Ba­kos Ferenc és Ternóczki Miklós művezetők elmondották, hogy nem elég, ha csak a bizalmi tö­rekszik erre, hanem — mint ahogy a telepen már gyakorlattá vált —, úgy dolgozzanak, olyan légkör legyen, amelyben a mű­vezető is igényli a bizalmi segít­ségét, számít a véleményére, ja­vaslatára. A művezető egy-egy döntés meghozatalánál vegye fi­gyelembe a bizalmiak hasznos észrevételeit. Azt is elmondták az együttműködés értékelése során, hogy ők sem mentesek a viták­tól, a nézeteltérésektől, de akad tennivaló a bizalmiak magatar­tását illetően is. A politikai nevelőmunka, a tu­datformáló tevékenység is jelen­tős segítséget ad az együttműkö­dés kialakításában, a nézetelté­rések tisztázásában. Mátyás Tibor a telep műszaki vezetője, aki a vállalati szb-vezető propagandistája, elmondotta, hogy a művezetők rendszeresen részt vesznek a szervezett okta­tásban és az ott tanultakat is hasznosítják a jobb együttműkö­dés érdekében. Az V. kerületi IKV központi műhelyében Sári Józsefné főépí­tésvezetővel és Varga József mű­vezetővel beszélgettem, akik el­mondták, hogy az a célszerű, ha a művezető rendszeresen egyez­teti véleményét a bizalmival, egyenrangú félként ismeri el és nem törekszik arra, hogy az ő akarata érvényesüljön. Kun Ferenc llllllimlllllllllllllllllllllllllllllllllt 1­0 KISLÁNY ÉS 10 FIÚ ka­pott nevet a Nagkanizsai Vá­rosgaz­dá­l­kodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat névadó ün­nepségén, amelyet a városi ta­nács nagytermében rendeztek a vállalat mozgalmi és gazda­sági vezető szervei.

Next