Helyiipar és Városgazdaság, 1975 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Sokszemközt a Szerkesztő bizottságunk időnként egy-egy üzemben tartja kihelyezett ülését. Ilyenre került sor legutóbb a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat solymári gyáregységében, gazdasági és mozgalmi vezetők, szocialista brigádtagok, bizalmiak társaságában. Megismerkedhettünk a vállalat gondjaival, terveivel, bepillanthattunk dolgozóik mindennapi életébe. Ezt adjuk közre most. A PEVDI HAT GYÁREGYSÉGÉVEL, csaknem háromezer dolgozójával — s az 1980-ra tervezett egymilliárdos termelési értékével — nagy vállalat, nagy gondokkal. Édes István igazgató, Haraszin Zoltán műszaki igazgató, Túrai János szb-titkár, Balázsovits Gusztávné személyzeti osztályvezető és a többi vezető a megmondhatója, mennyit tettek az utóbbi három évben a dolgozók munka- és szociális körülményeinek javításáért s mennyi még a tennivaló a rossz közlekedési út, a zsúfolt öltöző, a környezetszennyezés megszüntetéséig. Mindehhez sok millió forint, kivitelezői kapacitás kellene, s mint mindenütt, ebből van náluk is a legnagyobb hiány. Pedig nagy erőfeszítéseket tettek a korszerűbb gépek beszerzésére, a jobb munkakörülmények megteremtésére. Számokat említettek: a IV. ötéves terv három éve alatt 42,5 millió forintot fordítottak beruházásra, ebből 13,2 milliót a szociális ellátottság javítására. Monoron az új üzemépülettel együtt öltözőt-fürdőt építettek, bevezették a központi fűtést. Kistarcsán, Pilisszentivánon, Érden ugyancsak korszerű szociális körülményeket teremtettek. Sorolhatnánk tovább, hogy az emberek érdekében elköltött milliókból három gyáregységben korszerű anyagmozgatási rendszert alakítottak ki, hogy a munkásvédelmet fotócellás berendezés, automata anyagtovábbító szolgálja, hidraulikus szabászgép, korszerű technológia bevezetése teszi könnyebbé, termelékenyebbé a munkát. Beszéltek a solymári fejlesztés terveiről, ahol a legtöbb anyagi ráfordítás kellene a víz- és levegőszennyezés ártalmainak megszüntetésére, a belső közlekedési utak kijavítására, a villanyhálózat, a faipari gépek korszerűsítésére. Úgy vannak a fejlesztéssel is, mint bármelyik más vállalatnál: sohasem tudják utolérni az igényeket. Ami a tervezésnél előrelátásnak bizonyult, az igénybevételkor már idejét múlta. 1975-ben további milliókat költenek a gyáregységek szennyvízének tisztítására; 20 millió forint preferált hitelből jelentős exportbővítési lehetőséget teremtenek a vegyi- és kószergyáregységükben; bővítik az üzemi és kiszolgáló területeket. Konvejorokat, csomagoló automatagépeket állítanak munkába; korszerűsítik a technológiát. Takarékosabban, termelékenyebben kivánnak dolgozni 1975- ben s ebben a belső tartalékok feltárásával, a szocialista brigádok kongresszusi versenyének eredményességével is számolnak. 1974-ben a tervezettnél 20 millió forinttal nagyobb árbevételt értek el — a versenyvállalások sikeres túlteljesítésével. Ezt szeretnék tovább folytatni. A LÉPÉSTARTÁS AZ IGÉNYEKKEL, a korszerűbb gépek kezelése képzett munkásokat kíván. Sokoldalúan és differenciáltan gondolnak erre is. Mégis megoldatlan és legáltalánosabb gond: az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők arányának csökkentése. Évente 30-an iratkoznak be s el is végzik a 8 általánost, a munkaerővándorlás azonban „újratermeli” a számukat, öt évre és 80 százalékban személyekre szóló oktatási, iskolázási tervet készítettek. Az idei iskolai évben például a 447 továbbtanuló felnőttből 303 a munkás. A legnagyobb érdeklődés a középiskolák iránt van, de négy helyen folyik a felnőtt szakmunkásképzés is. A bejárás a fővárosba és az oktatók utaztatása a vidéki munkahelyekre, nagy nehézségekkel jár, ezért ezt más módon oldják meg a jövő tanévben. Megszervezik a középvezetők rendszeres képzését, a szakmunkás továbbképzést. Nem sajnálják azt a negyedmillió forintot, amelybe évente a különböző oktatási formák, a tankönyvek, tanfolyami díjak stb. kerülnek. Elgondolkoztató, amit Balázsovits Gusztávné, az oktatási felelős mondott: sokan érdektelennek tartják a továbbtanulást, mert a pénzük anélkül is megvan, sok vállalat pedig még „lovat ad” az ilyen nézeteket vallók alá, amikor jutalmat tűz ki egy-egy általános iskolai osztály elvégzéséért. A szülőket kellene kötelezni, hogy a gyerekük végezze el a 8 általánost, mert ez a kor követelménye ma már. TANULSÁGOS ÓRÁKAT TÖLTÖTTÜNK a PEVDI vendégeként Solymáron. Nádas László műszaki vezető és Urbán László üzemi bizottsági titkár készségesen kalauzolta végig, szerkesztő bizottságunk tagjait az üzemen. Megismerhettük a becsülettel és szorgalommal dolgozó 16 tagú Dankó Pista cigánybrigádot, akik a maguk brigád törvénye szerint tudnak rendet és fegyelmet tartani, s tiszteletet vívtak ki munkatársaik előtt. Lukácsi István gyáregységvezető, Víg József művezető és a mozgalmi szervek tisztségviselői a megmondhatói, hogy a nem kevés gond, a napi problémák mellett a solymáriak áldozatkészségére mindig lehet számítani. A KISZ-esek 500 társadalmi munkaórát dolgoztak a nyáron. Kossuth Lajos egy évig a szomszédos Tinnyén lakott; a szocialista brigádok kívülről tudják a község egész múltját, s patronálják óvodájukat a solymári és a pilisvörösvárival egyetemben. Többen második szakmát tanulnak. Egyszóval: törekvő, szorgos munkásemberek. Köszönjük, hogy megismerkedhettünk velük, életükkel, terveikkel. Kívánjuk, hogy legyenek egyre gondtalanabbak mindennapjaik. _____________ (gregor) Döntőben a brigád Felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére a Somogy megyei SZMT és a kaposvári „Latinca Sándor” Művelődési ház üzemi szocialista brigádok részére vetélkedőt szervezett ,,Szabadság tégy gazdaggá minket” címmel. A Dunántúli Regionális Vízmű Vállalatot a „Beszédes József” ezüstkoszorús brigád képviselte. A vetélkedő résztvevői társadalmi, belpolitikai, gazdasági, szociál- és népesedéspolitikai kérdésekben, valamint történelmi, irodalmi és művészeti témakörökben mérték össze tudásukat. A Kaposváron rendezett elődöntőből a Beszédes brigád másodikként, majd az október 24-én Nagyatádon rendezett középdöntőből elsőként jutott a döntőbe, amelyet 1975 januárjában rendeznek. Nagyszerű teljesítmény ez, hiszen a brigád tagjai a mindennapi munka mellett készültek a versenyekre, és adtak tanúbizonyosságot felkészültségükről. Horváth Károly a szocialista brigád vezetőj*: elmondta, hogy bizakodással tekintenek a döntő elé. Jánossy Gábor AZ „OLVASÓ MUNKÁSÉRT" Az MSZMP KB. 1974. márciusi ülésén meghatározta a közművelődés fejlesztésének feladatait, a munkásművelődés jelentőségét. „Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével, a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni.” A közművelődési határozatban megfogalmazott feladatok jelentős része a könyvtárakra hárul, amelyeknek alapfeladata a tanulás, a permanens önművelés segítése, a világnézeti és szakmai tájékozódás biztosítása, az esztétikai nevelés. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium közös kezdeményezésére az Olvasó Népért, mozgalom keretében került meghirdetésre 1974 májusában az „Olvasó munkásért” pályázat. A cél a munkások széles rétegeinek bevonása a könyvtárhasználók táborába, különös tekintettel a szocialista brigádokra, a szakmunkástanulókra, az ifjúmunkásokra, a bejárókra és szálláslakókra. Vegyük számba: mi is történt az elmúlt hónapokban, mik az eddigi tapasztalatok? A szakszervezet központi könyvtára a pályázat meghirdetésekor felmérte a budapesti könyvtárhálózat helyzetét és ennek megfelelően küldte ki a könyvtáraknak a felhívást. 58 könyvtárunk közül 28-an küldték el nevezésüket a pályázatra majd azinálló és a letéti könyvtárak elkészítették vállalásukat. A beküldött vállalások között sok volt a közös vonás, de minden vállalásnak akadt egyéni „arculata”. Természetesen nem hiányzott egy vállalásból sem a szocialista brigádok kulturális-művelődési vállalásainak a segítése. A legtöbb könyvtár azóta írásos megállapodást, „szocialista szerződést” kötött a brigádokkal, amelyekhez a szerződési lapokat — választási lehetőségekkel, ajánlásokkal — a központi könyvtár készítette el. Minden könyvtár szervezett rendezvényeket, elsősorban irodalmi előadásokat, ankétokat, író-olvasó találkozókat a fizikai szocialista brigádok részére. Több helyen bevonták a szervezésbe a KISZ-szervezetet is (pl. Kertészeti V., Patyolat V.). A Távfűtő Művek könyvtárosa ajánlójegyzéket készített a szocialista brigádoknak s az ebből választott egy-egy művet vitatták meg az ankétokon. Ugyancsak ajánlójegyzékek összeállításával segítette a szocialista brigádok könyvválasztását a Csatornázási Művek, a Vízművek, a Kertészeti V. könyvtárosa. A kisebb csoportok részére szervezett ankétokon kívül sok helyen szerveztek 3—4 előadásból álló sorozatokat. Ezeknek témája elsősorban 30 év magyar irodalmának a bemutatása. A VIII. ker. IKV-nál pl. nemcsak a szocialista brigádokat, hanem a telephelyi könyvtárosokat is meghívták az előadásokra. Nagy sikere volt a Távfűtő Műveknél dr. Mérő József vetítettképes előadásának, aki a felszabadulás útvonalán kísérte végig hallgatóit, s a HVDSZ Bihari János táncegyüttese is bekapcsolódott e műsorba. A Mérő-előadássorozatot más könyvtárainkban is megtartották és szavalatokkal is színesítették az előadást. A továbbtanuló munkások segítése ugyancsak a legtöbb vállalásban megtalálható. Jó példának említjük a Patyolat V. könyvtárát, ahol a könyvtáros tájékozódott: ki mit tanul a vállalat dolgozói közül s ehhez kapcsolódott az irodalomajánlással. A Vegyesipari Javító Vállalat könyvtárosa vállalta, hogy a szakmai továbbképzésen résztvevőknek biztosítja a szükséges könyveket. Mint jó módszert szeretnénk közreadni, amit a Patyolat V. könyvtárában tapasztaltunk. A könyvtáros rendszeresen közöl könyvismertetéseket az üzemi híradóban, s a Műanyagipari Vállalat könyvtárosához hasonlóan az ,,Olvasó munkásért” pályázati felhívást is megjelentette az üzemi újságban. Ösztönző hatású, hogy a vállalat az értékelésnél figyelembe veszi a szocialista brigádok és a könyvtár közötti „szocialista szerződés” vállalásainak a teljesítését. Ebből a rövid összefoglalásból is látható, hogy könyvtárosaink sokféle úton-módon kívánnak eljutni a célhoz: a sokoldalúan művelt, az irodalmat szerető és értő munkáshoz. Nem kampányfeladatról van szó. A könyvtárosok munkájának 1975. április 4-i értékelése csak egy rövid szakasz lezárását jelenti. A munkásművelődésért dolgozni szüntelen tetteket és hivatástudatot követel minden könyvtárostól. Szabó Béláné A KONGRESSZUS! OKLEVÉL ELNYERÉSÉÉRT.. Legfőbb jellemzőjük: szerény munkásemberek. Csatornabúvárok. Évek hosszú sora óta — nap mint nap — a város alatt húzódó szennyvízcsatornában, sok viszontagság és nem kis veszély közepette végzik felelősségteljes munkájukat. Az évek során eljutottak oda, hogy elnyerték a „Vállalat kiváló brigádja” címet, a főváros egyesítésének 100. évfordulójára alapított „Centenáriumi Oklevél” birtokosai. A brigád minden tagja többszörösen kitüntetett. Megbecsült, elismert emberek a Fővárosi Csatornázási Műveknél. Van miről szólniuk, volna mit elmondani életükről, munkásságukról. Mégis nehéz őket szóra bírni. Azt mondják: amit csinálnak, az természetes. Minek erről írni, nem kell ezzel dicsekedni. Ők csupán részesei a hálózatfenntartásnak, s a többiek ugyanúgy tevékenykednek, mint ők. Végül a brigád vezetőjét Németh Józsefet kértük meg, írjon brigádjuk munkájáról. Brigádunk feladata a főváros csatornahálózatának folyamatos vizsgálata, karbantartása, a kisebb hibák gyors kijavítása, az esetleges beomlások megelőzése. A kongresszusi és jubileumi munkaversenyben úgy éreztük, többet, jobbat kellene nyújtanunk a korábbi éveknél. De miben, hogyan? Egyik fontos munkánk az észak-déli metróprogrammal van szoros kapcsolatban. Folyamatosan felülvizsgáljuk, karbantartjuk a metróvonal építésének körzetében a csatornahálózatot. Szakvéleményt adunk állapotáról, az esetleges átépítések szükségességéről. Másik jelentős feladatunk a belvárosi csatorna-rekonstrukcióhoz szükséges vizsgálatok határidős elvégzése. Ennek a kötelezettségünknek is részarányosan eleget tettünk. Éves vállalásaink zömét megfelelő színvonalon teljesítettük, de volt lemaradásunk is. Legutóbbi brigádértékelésünk alkalmával megállapítottuk, hogy a fenntartási (karbantartási) vállalásunknak eddig részben tudtunk csak eleget tenni. Az előirányzottat ugyan 100 %-ra teljesítettük, de elmaradt a vállalt másfél százalékos túlteljesítés. Mi a csatornák mélyén dolgozunk, de senki ne gondolja, hogy nem törődünk az önműveléssel. A brigád egy tagjának hiányzott a nyolc általános iskolai végzettsége, megszerezte. Szerződést kötöttünk a szakszervezet könyvtárával a rendszeres olvasásra. Rendszeresen olvassuk a politikai lapokat, a fontosabb eseményeket egymás között megbeszéljük. A brigádtagok többsége politikai tanfolyamon vesz részt. Hat színházbérletet vásároltunk, s néha egy-egy brigádtag a feleségével együtt nézi meg a darabot. A műhelybizottság kezdeményezésére nemrégiben két kiállítás rendezésének részesei voltunk. Az egyiken a hálózatfenntartásban dolgozó szocialista brigádok életét és munkásságát mutattuk be. Októberben pedig a munkavédelmi kiállítás szervezőben segítettünk. Fontosnak tartjuk ezt, mert a mi munkánk nagy figyelmet és magasfokú fegyelmet igényel. A legkisebb vigyázatlanság súlyos, esetleg végzetes balesetet okozhat. Ezért is mutattuk be, hogyan védekezzünk, miként előzzük meg a baleseteket. Mind a két kiállítás jó visszhangot váltott ki, sikeres volt, s mi ennek nagyon örültünk. Talán nem hat dicsekvésnek: a brigádunk 10 éve balesetmentesen tevékenykedik. Szintén a műhelybizottság felhívására részt vállaltunk az üzemi sporttelep építésében. Közben arra is kedvet kaptunk, hogy a háromtusa verseny résztvevői legyünk. Igaz nem értünk el helyezést, kimagasló eredményeket, de mozogtunk, sportoltunk, jól szórakoztunk. Patronálunk egy óvodát. Rendszeres karbantartási, parkgondozási munkát végzünk. Brigádunk tagjait szeretettel várják az óvodások és mi szívesen megyünk hozzájuk társadalmi munkát végezni. Úgy érezzük, munkáskötelesség, ha nemcsak a magunk környezetében, hanem a világba kitekintve is keressük, hol segíthetünk Nem magas a jövedelmünk, jól jön nekünk is minden forint, de a chilei nép megsegítésére egy napi keresetünket szívesen adtuk. .A napokban meglátogattuk brigádunk egyik nemrégiben elhunyt tagjának családját. Kapcsolatot tartunk velük. Úgy érezzük kötelességünk, hogy ne érezze magát egyedül a család. Így tevékenykedünk, élünk, dolgozunk. Mi ezt tartjuk természetesnek, munkásemberhez méltónak! Németh József, a Május 1. brigád vezetője Művezetők és bizalmiak A bizalmi és művezető közötti viszony alapvető vonása az együttműködés. Ennek tapasztalatairól, a jobb munkafeltételek lehetőségeiről beszélgettem több főművezetővel, művezetővel, részleg- és telepvezetővel. Mindenki részérül egységes álláspont alakult ki abban, hogy jobbak a feltételek a megfelelő együttműködés kialakítására, mint korábban. Zsirai Miklós a Fővárosi Mérték utáni Szabóság 61. sz. telepének vezetője, illetve Wiesner Károly főművezető, a műhelybizottság titkára elmondotta: mind a művezetőt, mind a bizalmit annak a törekvésnek kell áthatnia, hogy egymásban a segítőtársat lássák, s egymást segítve szervezzék közös munkájukat. A beszélgetésen résztvevő Bakos Ferenc és Ternóczki Miklós művezetők elmondották, hogy nem elég, ha csak a bizalmi törekszik erre, hanem — mint ahogy a telepen már gyakorlattá vált —, úgy dolgozzanak, olyan légkör legyen, amelyben a művezető is igényli a bizalmi segítségét, számít a véleményére, javaslatára. A művezető egy-egy döntés meghozatalánál vegye figyelembe a bizalmiak hasznos észrevételeit. Azt is elmondták az együttműködés értékelése során, hogy ők sem mentesek a vitáktól, a nézeteltérésektől, de akad tennivaló a bizalmiak magatartását illetően is. A politikai nevelőmunka, a tudatformáló tevékenység is jelentős segítséget ad az együttműködés kialakításában, a nézeteltérések tisztázásában. Mátyás Tibor a telep műszaki vezetője, aki a vállalati szb-vezető propagandistája, elmondotta, hogy a művezetők rendszeresen részt vesznek a szervezett oktatásban és az ott tanultakat is hasznosítják a jobb együttműködés érdekében. Az V. kerületi IKV központi műhelyében Sári Józsefné főépítésvezetővel és Varga József művezetővel beszélgettem, akik elmondták, hogy az a célszerű, ha a művezető rendszeresen egyezteti véleményét a bizalmival, egyenrangú félként ismeri el és nem törekszik arra, hogy az ő akarata érvényesüljön. Kun Ferenc llllllimlllllllllllllllllllllllllllllllllt 10 KISLÁNY ÉS 10 FIÚ kapott nevet a Nagkanizsai Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalat névadó ünnepségén, amelyet a városi tanács nagytermében rendeztek a vállalat mozgalmi és gazdasági vezető szervei.