Helyiipar és Városgazdaság, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A'ftEIVKP^R) IS -VÁLISSiE^B^Sj O-CLSPZOK SZAKSZEVZÍTÉSiEK IaPja' XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 80 FILLER 1976. JANUÁR A XXIII. KONGRESSZUS A szakszervezeti mozgalom nagy eszmecseréje Tíz képviselőnk a SZOT vezető testületeiben December 1—13. között négymillió szervezett dolgozó képviseletében 700 küldött és a meghívott vendégek, valamint 54 külföldi szakszervezet delegátusa részvételével tanácskozott a magyar szakszervezeti mozgalom legmagasabb fórumaért kongresszus. A hat nap alkotó vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek elmúlt években végzett munkájáról, a tagság élet- és munkakörülményei fejlődéséről, a szükséges tennivalókról. Közöttük hárman a szakszervezetünk területéről. A kongresszus elnökségében foglalt helyet Fabók Zoltán, szakszervezetünk főtitkára, aki soros elnökként a második munkanap délutánján vezette a kongresszus vitáját. Az első emeleti folyosón láthatták a vendégek a különböző szervezetek kongresszusnak küldött ajándékát. Közöttük egy színes hímzett zászlót a felirattal: A HVDSZ IPARI TANULÓI AJÁNDÉKA A SZAKSZERVEZETEK XXII1. KONGRESSZUSÁNAK. Mellette egy mestermunka, konténeres szemétgyűjtő gépkocsi kicsinyített mása. A kongresszusról szóló beszámolónkban részleteket közlünk a Szakszervezetek Országos tanácsa beszámolójából, amelynek előadója, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára volt. A vita felszólalói közül Szabó Sándor, Szalay Istvánné és Pálosfalvi Brunóné, szakszervezetünk küldötteinek hozzászólását közöljük — rövidített formában. Ismertetjük a SZOT vezető testületeibe megválasztott küldötteink névsorát. A kongresszus befejező napján szakszervezetünk székházában elnökségünk fogadta a kongresszuson részt vett lengyel testvérszakszervezetünk főtitkárát, akivel a további kapcsolatok kialakításáról, és az egymást kölcsönösen érdeklő kérdésekről cserélték kinézeteiket elnökségünk tagjai. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA BESZÁMOLÓJA GÁSPÁR SÁNDOR ELŐADÓI BESZÉDE Munkánk sajátossága és egyben szépsége is, hogy a szakszervezeti mozgalom napról napra nyilvánosan vizsgázik saját tagsága és az egész társadalom előtt. A szakszervezeti választások folyamatában — a csoportértekezlet attól az iparági-ágazati kongresszusokig —, a szervezett dolgozók százezrei mérlegelték, értékelték eddigi tevékenységünket és további feladatainkat. Véleményükért a szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett fejlődés elismerése és tevékenységünk további javítására irányuló bátorítás jellemezte. Ezzel új erőt, további buzdítást adtak munkánkhoz, amely aligha lesz kevesebb és könnyebb, mint az eddigi. az iparági Ágazati SZAKSZERVEZETEK kongreszszusain hangsúlyozták, hogy az elmúlt években számtalan olyan bér-, szociális és más érdekvédelmi feladatot oldottak meg, amelyeket már huzamosabb idő óta jogos igényként tartottak számon. A több mint négymilliós szakszervezeti tagság és a több mint százezer szakszervezeti tisztségviselő tenni akarása biztosíték arra, hogy a szakszervezetek éljenek is lehetőségeikkel, és a jövőben még többet tegyenek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért. A szakszervezetek feladatainak meghatározásakor kedvező helyzetben vagyunk. A XI. pártkongresszus elvégezte a társadalmi fejlődés elemzését, kijelölte a közeli és távlati feladatokat, népünk boldogulásának, a fejlett szocialista társadalom építésének tennivalóit. A pártkongresszus által elfogadott irányvonallal, amelyet a kongresszus határozata és programnyilatkozata tartalmaz, a szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek és megvalósításának cselekvő részesei kívánnak lenni. Gáspár elvtárs a továbbiakban részletesen szólt népgazdaságunk helyzetéről és a szakszervezeteknek a gazdaságpolitika megvalósulását, a termelést segítő tevékenységéről. Népgazdaságunkban az elmúlt 30 esztendőben páratlan arányú fejlődés következett be. Ez a dinamikus fejlődés jellemezte az elmúlt éveket, és ma is ez jellemzi népgazdaságunkat. A nemzeti jövedelem növekedési üteme meghaladta az előirányzatot. Az ipari termelés növekedésének túlnyomó része a termelékenységből származott. A reálbér, a reáljövedelem, a lakásépítés terén ugyancsak elértük céljainkat. Természetes, hogy a fejlődés során ellentmondások jelentkeznek, s váratlan események is bekövetkezhetnek. Így történt ez az utóbbi években is A kapitalista világban gazdasági válság, infláció és nagymértékű nyersanyag-áremelkedés következett be. Széles körű gazdasági kapcsolataink következtében ez nem maradhatott hatás nélkül a magyar népgazdaságra sem. Miközben e külső hatás sok gondot okozott és okoz nekünk, még jobban láthatóvá tette a saját munkánkból adódó belső hiányosságokat is. Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése. Ennek útjait és módjait a népgazdaság új ötéves terve tartalmazza. Kimunkálásában a szakszervezetek is részt vettek. REÁLISNAK TARTJUK az V. ötévestervet, mert a gazdasági fejlődéssel összhangban kijelöli az életszínvonal, az életkörülmények további fejlődésének céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus minden hívének, minden tisztességes és becsületes állampolgárnak még fegyelmez tebben, még nagyobb odaadással kell és érdemes dolgozni, mint eddig. A tervszerű és arányos fejlődés érdekében a szakszervezetek a jövőben is a tervgazdálkodás, a központi irányítás erősítését, a fő folyamatok kézbentartását és ezzel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmazzák. Senki sem akarja ismét előírni minden vállalatnak, hogy mit, mikor, hogyan cselekedjék. Ha (Folytatása a 2. oldalon) Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára előadói beszédét tartja Köszöntjük kitüntetettjeinket As óév utolsó napjaiban két tisztségviselőnk kapott kiemelkedő mozgalmi munkája elismeréseképpen kormánykitüntetést. Fejes Sándor, a Pápai Vasipari és Szolgáltató Vállalat függetlenített szb-titkára, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Bakóczy Imréné, a Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalat társadalmi szb-titkára, a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta meg Hegedűs Sándor társadalmi szb-titkár, a Miskolci VIMELUX Vállalat dolgozója. A KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelével tüntették ki Göcző Józsefet, a Békéscsabai IKV szakmunkását, aki az egyik csehszlovákiai hőerőmű építkezésén végzett kimagasló munkája alapján érdemelte ki az elismerést. Gratulálunk a kitüntetetteknek és további sikereket kívánunk munkájukhoz! Január 30: A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÜLÉSE A VII. KONGRESSZUSON történt megválasztása óta első alkalommal ülésezik január 30-án a kilencvenöt tagú központi vezetőség. Napirenden szerepelt a szakszervezet sültéti munkaprogramja, a KV éves, az elnökség I. félévi munkaterve. Az ágazatok és alágazatok 1*7«. évi terve s az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatok. — A KV réteg- és ágazati bizottságainak megválasztása. — Az 1*7«. évi költségvetés elfogadása. — Az elnökség jelentése a megválasztása óta végzett munkáról. Felelősségtudat és tettrekészség E két szó akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a VII. kongresszus vitájában a munkásküldöttek hozzászólásait hallgattam. Felelősségtudat és tettrekészség — ezt érezhettük mindannyian a teremben, akik a dolgos hétköznapok embereinek tetteiben láttuk megvalósulni a vállalások iránt érzett felelősséget és azt a tettrekészséget, amelyet a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben olyan sok szép, emberi példa bizonyított. Aztán nem sokkal később a szakszervezetek XXII1. kongresszusán ismét magával ragadott a vita résztvevőinek megfontolt felelősségvállaláson alapuló tettrekészsége. S aztán karácsony előtt hallottam a Fővárosi Vízművek száz munkásának szívet szorítóan megkapó történetét, akik alig két hónapig igaz, éjt nappallá tevő munkával átadták az új javítóműhelyt ötvenöt szerelőtársuknak, hogy ne a régi sufni szabad ege alatt kelljen dolgozniuk a télen. A nyolcgyermekes, hajdú-bihari munkás hat hete nem volt a családnál. „Ide jöttek a vezetők és jó szóval kértek — segítsünk” — mondta. Az öt éve vízműves segédmunkás asszony anyja hetek óta kórházban feküdt s ő nem tudott hazautazni hozzá vidékre. „Amire a pénz nem viszi rá az embert, arra rásegíti a szép szó. Van annyi pénz, amiért ezt megtenné az ember?” — kérdezte. Sok szó esik mostanában a megnövekedett feladatokról, népgazdaságunk helyzetéről, a gondokról, nehézségekről. A párt XI. kongresszusa, majd szakszervezetünk VII. és a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa, az óév végén pedig az országgyűlés által elfogadott ötödik ötéves terv mind-mind iránytű a kezünkben, merre tartsunk, hogyan kell dolgoznunk az elkövetkezőkben, hogy az ismert körülmények mellett népünk életszínvonala — ha szolidabban is — tovább emelkedjen. A mi kongresszusunkon is elmondtuk, mások és másutt is megfogalmazták: csak fegyelmezettebb, következetesebb munkával, a munkaidő teljesebb kihasználásával érhetjük el céljainkat. Amikor a címben idézett szavakat megelevenítem — ezekre gondolok. S mögéjük képzelem a Fővárosi Patyolat Vállalat Fáklyabrigádját és követőit szerte az országban, akik kilépve a széles nyilvánosság elé, felelősséget vállalnak munkájukért. A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat önkormányzati brigádjait, akik teljes felelősséget vállaltak a béralap felosztásáért, a fegyelemért, a munkavégzésért, tagjaik sokoldalú politikai és szakmai képzettségének fokozásáért. Azokat a szolgáltató ágazatban dolgozó szocialista brigádokat, akik a több szakma elsajátítását vállalták a fokozódó lakossági igények gyorsabb, jobb ellátása érdekében. Bennük és egyre nagyobb számú követőikben látom azt a felelősségtudatot és tettrekészséget, amely alkalmassá teszi tagságunkat, hogy megfelelhessünk azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyeknek csakis ilyen áldozatkészséggel, odaadással, cselekvő akarással tudunk eleget tenni. A választások során és a kongresszuson is bebizonyosodott: szerveink munkáját mindinkább elismerik, segítik, fokozott figyelemmel kísérik. Soha annyi segítő észrevételt, javaslatot, ajánlást nem kaptunk kongresszusi dokumentumainkhoz, mint a mostani kongresszusi előkészületek során. Tagságunk, tisztségviselőink, a partner szervek észrevételeit hasznosítottuk a kongresszusi anyagokban, más részüket a felsőbb szakszervezeti szervünkhöz továbbítottuk, illetve a vezető szerveink munkaprogramjában érvényesítjük. A felelősségérzet meghatványozza szakszervezetünk tennivalóit, hiszen a közös cselekvés a munka társadalmasítása révén alakul ki. Megnövekedik rétegpolitikai tevékenységünk, a hozzánk tartozó ágazatok dolgozói élet- és munkakörülményei javításáért érzett felelősségünk. Ugyanakkor hűséges szövetségesekre találtunk a helyi ipar és városgazdaság nagy családján belül. A feladatok az új esztendőre, de hosszabb távra szólóan is — adottak. Gáspár elvtárs, a SZOT főtitkára fogalmazta meg a XXII. kongresszuson vitazáró beszédében: „Most az az időszak következik, amikor már nem elemezni és tervezni, hanem cselekedni kell. A végrehajtás időszaka következik. Együtt kell vigyáznunk, hogy elhatározásainkat tettek kövessék, mert valamennyien felelősséggel tartozunk azért, hogy a kongresszusi számvetést dolgos hétköznapok kövessék. A tennivalók mindenütt konkrétan jelentkeznek és ez konkrét cselekvést igényel.” Tagságunk előtt ismert, hogy népgazdaságunk helyzetéből adódóan bizonyos belső átrendeződés szükséges. Ez a mi szakszervezetünkhöz tartozó ágazatokat is érinti. Néhány vállalat elkerül érdekeltségi körünkből, és növekszik a szolgáltató ágazatok szerepe egész népgazdaságunkban. Ehhez kell igazítanunk szerveink munkáját, termelést segítő, érdekvédelmi, képviseleti tevékenységünket. De mindez nem képzelhető el harmincháromezres, jól felkészült, áldozatokra is kész aktivista hálózatunk mindennapos közreműködése, segítése nélkül. Amikor elnökségünk nevében tisztelettel köszönjük meg eddigi fáradságos munkájukat, kérjük, legyenek hűséges munkatársaink, szövetségeseink a jelen és jövő nem könnyű, nagy felelősséggel járó, de megtisztelő feladatai végrehajtásában felelősséggel és tettrekészséggel folytassák úgy a munkát, ahogyan két éven át a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben a munkásmilliókkal együtt tették, s amit 1975-ben 74 kiváló vállalati cím és a párt KB által hat szocialista brigádnak adományozott kongresszusi oklevél tett emlékezetessé. Szerveink, tisztségviselőink, egész tagságunk tevékenyen működjön közre a munkahelyi ötéves tervek felelős kialakításában, az új kollektív szerződések, a szociális tervek előkészítésében, mert akkor érzi tagságunk igazán magáénak azokat, ha a formálásában, születésében is aktívan részt vállalt. A végrehajtásban pedig hassa át valamennyiüket az a közös felelősségtudat és tettrekészség, amely eddig s a továbbiakban is oly sok, maradandó siker kovácsa. Ehhez az alkotó tevékenységhez kívánok az elnökség és a magam nevében töretlen alkotókedvet, optimizmust és jó egészséget az új évben. FABÓK ZOLTÁN : __ ~ ZT” 11976 | TAGSÁGUNKNAK. ’TISZtsÉGVISELŐNKNEK ------------EREDMÉNYEKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ EVET HÍVÁtJ ZIkSÁVALCMZPD, F£í.EO$SSÉqr£U/£S MUNKÁJUKHOZ ELNÖKSCO ’** r’ 1 » ........................... —— - 1 ...................................