Helyiipar és Városgazdaság, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A'ftEIVK­P^R) IS -VÁLISSiE^B^Sj O-CLSPZOK SZAKSZEV­ZÍTÉSiEK IaPja' XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 80 FILLER 1976. JANUÁR A XXIII. KONGRESSZUS A szakszervezeti mozgalom nagy eszmecseréje Tíz képviselőnk a SZOT vezető testületeiben December 1—13. között négymillió szervezett dolgozó képviseletében 700 küldött és a meghívott vendégek, valamint 54 külföldi szakszervezet dele­gátusa részvételével tanácskozott a magyar szak­­szervezeti mozgalom legmagasabb fóruma­é­rt kongresszus. A hat nap alkotó vitájában 84-en mondtak véleményt a szakszervezetek elmúlt évek­ben végzett munkájáról, a tagság élet- és munkakö­rülményei fejlődéséről, a szükséges tennivalókról. Közöttük hárman a szakszervezetünk területéről. A kongresszus elnökségében foglalt helyet Fabók Zoltán, szakszervezetünk főtitkára, aki soros elnök­ként a második munkanap délutánján vezette a kongresszus vitáját. Az első emeleti folyosón láthatták a vendégek a különböző szervezetek kongresszusnak küldött ajándékát. Közöttük egy színes hímzett zászlót a felirattal: A HVDSZ IPARI TANULÓI AJÁNDÉKA A SZAKSZERVEZETEK XXII1. KONGRESSZU­SÁNAK. Mellette egy mestermunka, konténeres szemétgyűjtő gépkocsi kicsinyített mása. A kongresszusról szóló beszámolónkban részlete­ket közlünk a Szakszervezetek Országos tanácsa be­számolójából, amelynek előadója, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára volt. A vita felszólalói közül Szabó Sándor, Szalay Istvánné és Pálosfalvi Brunóné, szakszervezetünk küldötteinek hozzászólását közöl­jük — rövidített formában. Ismertetjük a SZOT vezető testületeibe megvá­lasztott küldötteink névsorát. A kongresszus befejező napján szakszervezetünk székházában elnökségünk fogadta a kongresszuson részt vett lengyel testvérszakszervezetünk főtitká­rát, akivel a további kapcsolatok kialakításáról, és az egymást kölcsönösen érdeklő kérdésekről cserél­ték kinézeteiket elnökségünk tagjai. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA BESZÁMOLÓJA GÁSPÁR SÁNDOR ELŐADÓI BESZÉDE Munkánk sajátossága és egyben szépsége is, hogy a szakszerveze­ti mozgalom napról napra nyil­vánosan vizsgázik saját tagsága és az egész társadalom előtt. A szakszervezeti választások fo­lyamatában — a csoportértekez­­let attól az iparági-ágazati kong­resszusokig —, a szervezett dol­gozók százezrei mérlegelték, ér­tékelték eddigi tevékenységünket és további feladatainkat. Véle­ményükért a szakszervezeti moz­galomban bekövetkezett fejlődés elismerése és tevékenységünk to­vábbi javítására irányuló bátorí­tás jellemezte. Ezzel új erőt, to­vábbi buzdítást adtak munkánk­hoz, amely aligha lesz kevesebb és könnyebb, mint az eddigi. az iparági Ágazati SZAKSZERVEZETEK kongresz­­szusain hangsúlyozták, hogy az elmúlt években számtalan olyan bér-, szociális és más érdekvédel­mi feladatot oldottak meg, ame­lyeket már huzamosabb idő óta jogos igényként tartottak számon. A több mint négymilliós szak­­szervezeti tagság és a több mint százezer szakszervezeti tisztség­­viselő tenni akarása biztosíték arra, hogy a szakszervezetek él­jenek is lehetőségeikkel, és a jö­vőben még többet tegyenek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért. A szakszervezetek feladatainak meghatározásakor kedvező hely­zetben vagyunk. A XI. pártkong­resszus elvégezte a társadalmi fejlődés elemzését, kijelölte a kö­zeli és távlati feladatokat, népünk boldogulásának, a fejlett szocia­lista társadalom építésének tenni­valóit. A pártk­ongresszus által elfoga­dott irányvonallal, amelyet a kongresszus határozata és prog­ramnyilatkozata tartalmaz, a szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek és megvalósításának cselekvő részesei kívánnak lenni. Gáspár elvtárs a továbbiakban részletesen szólt népgazdaságunk helyzetéről és a szakszervezetek­nek a gazdaságpolitika megvaló­sulását, a termelést segítő tevé­kenységéről. Népgazdaságunkban az elmúlt 30 esztendőben páratlan arányú fejlődés következett be. Ez a di­namikus fejlődés jellemezte az el­múlt éveket, és ma is ez jellemzi népgazdaságunkat. A nemzeti jö­vedelem növekedési üteme meg­haladta az előirányzatot. Az ipari termelés növekedésének túlnyomó része a termelékenységből szár­mazott. A reálbér, a reáljövede­lem, a lakásépítés terén ugyan­csak elértük céljainkat. Termé­szetes, hogy a fejlődés során el­lentmondások jelentkeznek, s vá­ratlan események is bekövetkez­hetnek. Így történt ez az utóbbi években is A kapitalista világ­ban gazdasági válság, infláció és nagymértékű nyersanyag-áremel­kedés következett be. Széles körű gazdasági kapcsolataink követ­keztében ez nem maradhatott ha­tás nélkül a magyar népgazda­ságra sem. Miközben e külső ha­tás sok gondot okozott és okoz nekünk, még jobban láthatóvá tette a saját munkánkból adódó belső hiányosságokat is. Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése. Ennek útjait és módjait a nép­gazdaság új ötéves terve tartal­mazza. Kimunkálásában a szak­­szervezetek is részt vettek. REÁLISNAK TARTJUK az V. ötéves­­tervet, mert a gazdasági fejlődéssel összhangban kijelöli az életszínvonal, az életkörülmé­nyek további fejlődésének céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelye­kért a szocializmus minden hívé­nek, minden tisztességes és becsü­letes állampolgárnak még fe­gyelmez tebben, még nagyobb odaadással kell és érdemes dol­gozni, mint eddig. A tervszerű és arányos fejlődés érdekében a szakszervezetek a jövőben is a tervgazdálkodás, a központi irányítás erősítését, a fő folyamatok kézbentartását és ez­zel egyidejűleg a helyi önállóság kibontakoztatását szorgalmazzák. Senki sem akarja ismét előírni minden vállalatnak, hogy mit, mikor, hogyan cselekedjék. Ha (Folytatása a 2. oldalon) Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára előadói beszédét tartja Köszöntjük kitüntetettjeinket As óév utolsó napjaiban két tisztségviselőnk kapott kiemelkedő mozgalmi munkája elismeréseképpen kormánykitüntetést. Fejes Sán­dor, a Pápai Vasipari és Szolgáltató Vállalat függetlenített szb-titká­­ra, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Bakóczy Imréné, a Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalat társadalmi szb-titkára, a Munka Ér­demrend bronz fokozata kitüntetést kapta. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta meg Hegedűs Sándor társadalmi szb-titkár, a Miskolci VIMELUX Vállalat dolgozója. A KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevelével tüntették ki Göcző Józsefet, a Békéscsabai IKV szakmunkását, aki az egyik csehszlová­kiai hőerőmű építkezésén végzett kimagasló munkája alapján érde­melte ki az elismerést. Gratulálunk a kitüntetetteknek és további sikereket kívánunk mun­kájukhoz! Január 30: A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÜLÉSE A VII. KONGRESSZUSON történt megválasztása óta első alkalommal ülésezik január 30-án a kilencvenöt tagú központi vezetőség. Napirenden szerepelt a szakszervezet sült­­éti munkaprogramja, a KV éves, az el­­nökség I. félévi munkaterve.­­ Az ágazatok és alágazatok 1*7«. évi terve s az ezzel kapcsolatos szak­szervezeti feladatok. — A KV réteg- és ágazati bizottsá­gainak megválasztása. — Az 1*7«. évi költségvetés elfoga­dása. — Az elnökség jelentése a megvá­lasztása óta végzett munkáról. Felelősségtudat­­ és tettrekészség E két szó akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a VII. kongresszus vitájában a munkásküldöttek hozzászólásait hallgattam. Felelősségtudat és tettrekészség — ezt érezhettük mindannyian a teremben, akik a dolgos hétköznapok emberei­nek tetteiben láttuk megvalósulni a vállalások iránt érzett fele­lősséget és azt a tettrekészséget, amelyet a kongresszusi és fel­­szabadulási munkaversenyben olyan sok szép, emberi példa bi­zonyított. Aztán nem sokkal később a szakszervezetek XXII1. kongresszusán ismét magával ragadott a vita résztvevőinek meg­fontolt felelősségvállaláson alapuló tettrekészsége. S aztán ka­rácsony előtt hallottam a Fővárosi Vízművek száz munkásának szívet szorítóan megkapó történetét, akik alig két hónapi­g igaz, éjt nappallá tevő munkával­­ átadták az új javítóműhelyt ötven­öt szerelőtársuknak, hogy ne a régi sufni szabad ege alatt kelljen dolgozniuk a télen. A nyolcgyermekes, hajdú-bihari munkás hat hete nem volt a családnál. „Ide jöttek a vezetők és jó szóval kér­tek — segítsünk” — mondta. Az öt éve vízműves segédmunkás asszony anyja hetek óta kórházban feküdt s ő nem tudott haza­utazni hozzá vidékre. „Amire a pénz nem viszi rá az embert, arra rásegíti a szép szó. Van annyi pénz, amiért ezt megtenné az ember?” — kérdezte. Sok szó esik mostanában a megnövekedett feladatokról, nép­gazdaságunk helyzetéről, a gondokról, nehézségekről. A párt XI. kongresszusa, majd szakszervezetünk VII. és a magyar szakszer­vezetek XXIII. kongresszusa, az óév végén pedig az országgyű­lés által elfogadott ötödik ötéves terv mind-mind iránytű a kezünkben, merre tartsunk, hogyan kell dolgoznunk az elkövet­kezőkben, hogy az ismert körülmények mellett népünk életszín­vonala — ha szolidabban is — tovább emelkedjen. A mi kong­resszusunkon is elmondtuk, mások és másutt is megfogalmaz­ták: csa­k fegyelmezettebb, következetesebb munkával, a mun­kaidő teljesebb kihasználásával érhetjük el céljainkat. Amikor a címben idézett szavakat megelevenítem — ezekre gondolok. S mögéjük képzelem a Fővárosi Patyolat Vállalat Fáklya­brigádját és követőit szerte az országban, akik kilépve a széles nyilvánosság elé, felelősséget vállalnak munkájukért. A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat önkormányzati brigádjait, akik teljes felelősséget vállaltak a béralap felosztásáért, a fegye­lemért, a munkavégzésért, tagjaik sokoldalú politikai és szakmai képzettségének fokozásáért. Azokat a szolgáltató ágazatban dol­gozó szocialista brigádokat, akik a több szakma elsajátítását vál­lalták a fokozódó lakossági igények gyorsabb, jobb ellátása érde­kében. Bennük és egyre nagyobb számú követőikben látom azt a felelősségtudatot és tettrekészséget, amely alkalmassá teszi tag­ságunkat, hogy megfelelhessünk azoknak a társadalmi elvárá­soknak, amelyeknek csakis ilyen áldozatkészséggel, odaadással, cselekvő akarással tudunk eleget tenni. A választások során és a kongresszuson is bebizonyosodott: szerveink munkáját mindinkább elismerik, segítik, foko­zott figyelemmel kísérik. Soha annyi segítő észrevételt, javasla­tot, ajánlást nem kaptunk kongresszusi dokumentumainkhoz, mint a mostani kongresszusi előkészületek során. Tagságunk, tisztségviselőink, a partner szervek észrevételeit hasznosítottuk a kongresszusi anyagokban, más részüket a felsőbb szakszer­vezeti szervünkhöz továbbítottuk, illetve a vezető szerveink munkaprogramjában érvényesítjük. A felelősségérzet meghat­ványozza szakszervezetünk tennivalóit, hiszen a közös cselekvés a munka társadalmasítása révén alakul ki. Megnövekedik réteg­politikai tevékenységünk, a hozzánk tartozó ágazatok dolgozói élet- és munkakörülményei javításáért érzett felelősségünk. Ugyanakkor hűséges szövetségesekre találtunk a helyi ipar és vá­rosgazdaság nagy családján belül. A feladatok az új esztendőre, de hosszabb távra szólóan is — adottak. Gáspár elvtárs, a SZOT főtitkára fogalmazta meg a XXII. kongresszuson vitazáró beszédében: „Most az az időszak következik, amikor már nem elemezni és tervezni, hanem csele­kedni kell. A végrehajtás időszaka következik. Együtt kell vi­gyáznunk, hogy elhatározásainkat tettek kövessék, mert vala­mennyien felelősséggel tartozunk azért, hogy a kongresszusi számvetést dolgos hétköznapok kövessék. A tennivalók minde­nütt konkrétan jelentkeznek és ez konkrét cselekvést igényel.” Tagságunk előtt ismert, hogy népgazdaságunk helyzetéből adódóan bizonyos belső átrendeződés szükséges. Ez a mi szak­­szervezetünkhöz tartozó ágazatokat is érinti. Néhány vállalat el­kerül érdekeltségi körünkből, és növekszik a szolgáltató ágaza­tok szerepe egész népgazdaságunkban. Ehhez kell igazítanunk szerveink munkáját, termelést segítő, érdekvédelmi, képviseleti tevékenységünket. De mindez nem képzelhető el harminchárom­ezres, jól felkészült, áldozatokra is kész aktivista hálózatunk mindennapos közreműködése, segítése nélkül. Amikor elnöksé­günk nevében tisztelettel köszönjük meg eddigi fáradságos munkájukat, kérjük, legyenek hűséges munkatársaink, szövet­ségeseink a jelen és jövő nem könnyű, nagy felelősséggel járó, de megtisztelő feladatai végrehajtásában f­elelősséggel és tettrekészséggel folytassák úgy a munkát, ahogyan két éven át a kongresszusi és felszabadulási mun­kaversenyben a munkásmilliókkal együtt tették, s amit 1975-ben 74 kiváló vállalati cím és a párt KB által hat szocialista brigád­nak adományozott kongresszusi oklevél tett emlékezetessé. Szerveink, tisztségviselőink, egész tagságunk tevékenyen mű­ködjön közre a munkahelyi ötéves tervek felelős kialakításában, az új kollektív szerződések, a szociális tervek előkészítésében, mert akkor érzi tagságunk igazán magáénak azokat, ha a formá­lásában, születésében is aktívan részt vállalt. A végrehajtásban pedig hassa át valamennyiüket az a közös felelősségtudat és tett­rekészség, amely eddig s a továbbiakban is­ oly sok, maradandó siker kovácsa. Ehhez az alkotó tevékenységhez kívánok az elnök­ség és a magam nevében töretlen alkotókedvet, optimizmust és jó egészséget az új évben. FABÓK ZOLTÁN : __ ~ ZT” 11976 | TAGSÁGUNKNAK. ’TISZtsÉGVISELŐNKNEK ------------­E­REDMÉNYEKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ EVET HÍVÁtJ ZIkSÁVALCMZP­D, F£í.EO$SSÉqr£U/£S MUNKÁJUKHOZ E­LNÖKSCO ’** r’ 1 » ............­............... —— - 1 ...................................

Next