Helyiipar és Városgazdaság, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA BESZÁMOLÓJA Folytatás az 1. oldalról) akarnnk sem tudnánk ezt megtenni. De azt alapvetőnek tartjük, hogy világosak legyenek a népgazdaság előtt álló feladatok, és a vállalatok tennivalóit is hosszabb időre ki lehessen alakítani. A gazdasági egységek vezetői pedig a mainál nagyobb mértékben legyenek felelősek a feladatok teljesítéséért. Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű, okos felhasználása. Tudjuk, hogy gazdaságunkban gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság. Nincs számottevő munkerő-tartalék. Ez a múlthoz képest nagy eredménynek számít. Ugyanakkor sok gondot, zavart is okoz. Az országos munkaerőhiány ugyanis nem jelent mindenütt valóban hiányt A kép változó. Nagyon sok vállalatnál, üzemben, hivatalban a szükségesnél több a munkaerő. Másutt viszont a hiány szinte megbénítja a termelést. A megváltozott munkaerőhelyzetből tehát le kell vonni a kellő következtetéseket. Határozott intézkedésekre van szükség. Meg kell teremteni a hatékony központi és helyi munkaerő-gazdálkodás feltételeit. Az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozók létszáma túl nagy. Arányuk állandóan növekszik. Indokolatlanul szaporodnak a munkaterületek és bonyolódik a vállalati szervezet. Ezért szükséges a munkaerő-takarékosság átfogó, ösztönző rendszerének kialakítása. Számba kell vennünk, hogy hol, milyen munkahelyeket lehet megszüntetni. Valószínűleg ez is sokat segít majd a munkaerőhiány csökkentésében. Elismeréssel számolt be a dolgozók egyre szélesebb körű közéleti és termelési aktivitásáról, tolmácsolta a szakszervezeti mozgalom köszönetét a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben részt veetpipben dolgozónak, munkahelyi kollektívának, szocialista brigádnak. Ugyanakkorannak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szocialista brigádmozgalomban és minden munka- mozgalomban még számottevő tartalékok rejlenek. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell hát teremteni. Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. Ha a jövőben a megnövekedett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége. A végzett munkának értékmérőnek kell lennie. Politikánk alapkérdéseiben kristálytisztán jelenik meg a munka és a munkás. A társadalom fejlődésének és életünk javításának kulcsa, központi alakja a munkáját tisztességesen végző dolgozó. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA fejlesztésében az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezerszínűen a dolgozók aktivitását, mindennapos részvételüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szocialista tulajdonit. A munkahelyi demokrácia megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles körű alkalmazásával. Ez a vezetőt is segíti. Erejét megsokszorozza. Csökkenti a tévedések és hibák lehetőségét munkájában. Sőt, védelmet is nyújt neki, ha helyesen képviseli a társadalom érdekeit, és álláspontját képes elfogadtatni az üzem dolgozóival. Teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a demokrácia fejlesztése nem öncél. Minden kis és nagy kérdést közüggyé kell tenni. Támogatni kell az új formai kezdeményezéseket is. De meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. Csakis azoknak az új fórumoknak a meghonosítását támogatjuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgálják a munkahelyek ügyeinek intézésébe. Ilyen kezdeményezések az utóbbi időben a munkásgyűlések, a munkásküldöttek, illetve a szakszervezeti bizalmiak gyári, vállalati tanácskozásai. Ezekről még nincs elegendő tapasztalatunk. De azt így is állíthatjuk, hogy e fórumok jól előkészítve, érdemi ügyekre koncentrálva betölthetik hivatásukat. A munkásküldöttek és bizalmi testületek működését segíteni, tevékenységüket értékelni kell. Mégpedig nemcsak évek múlva, hanem hamarosan. És ha ez a forma előreviszi az ügyet, akkor általánossá kell tenni. A demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javul. Tudjuk jól — hiszen már Lenin felhívta a figyelmet erre —, hogy a szocialista munkafegyelem megteremtése és erősítése a legnehezebb feladatok egyike. Mégis meg kell ezt oldanunk, mert nemcsak mai problémáink megszüntetésének, hanem jövendő céljaink elérésének is kulcskérdése. Fegyelem nélkül, a kötelességek teljesítése nélkül a demokrácia csak üres szó marad. A következő kérdés, amellyel a szakszervezetek főtitkára foglalkozott: az életszínvonal-politika Hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politikáját, egyetértenek azzal. A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb munkaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, s a termelői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkedik az életszínvonal-politikába hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs is nem is lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, de rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal további emelkedését. Tökéletesítenünk kell a jövedelemelosztás módszereit Minél jobban meg kell valósítanunk a szocialista elosztás elvét. Tömegméretekben az alapigényeket kielégítettük. De még jórészt előttünk áll az, hogy megfelelően differenciáljuk a jövedelmedet. Az kapjon többet a társadalomtól, aki valóban többet is ad a társadalomnak. Ehhez a feltételeik ma már megérettek. Az egyes dolgozók béremelésére vonatkozó döntést 1968 óta kizárólag a gazdasági vezetőkre bíztuk. A szakszervezeti bizalmiak jogait e területen csökkentettük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasági vezetők nem eléggé támaszkodnak a kollektíva véleményére és a szakszervezetek tapasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szakszervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. De vállalati és iparági, ágazati méretekben is több, nagyobb figyelmet kell fordítani az elosztás részleteire. Ebben is eleve jobb és folyamatos együttműködésre van szükség a szakszervezetek és a gazdasági, állami szervek között. Több alkalommal szóvá tettük a szocialista elosztással ellentétes jövedelmek képződését. Intézkedések is születtek ezek korlátozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása minden foglalkozási csoportban a munkahelyről származó bér legyen. Lényegesen csökkentenilehet a mellékjövedelmeket, azokat a másodállásokat, amelyek a népgazdaság számára nem vagy alig járnak haszonnal. Ennek részben az az útja, hogy korlátozzuk a vállalatok, intézmények erre szolgáló anyagi alapjait. Másfelől rendezni kell a megszerezhető személyi jövedelmek módját és mértékét. Ez eddig is indokolt volt, mai követelményeink azonban még sürgetőbbé teszik. AZ ÉLETSZÍNVONAL ALAKULÁSÁNAK fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számba vett mértékét, mert ez felborítaná reálbérnövekedési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. A törvények megsértői ellen sógorúan lépjenek fel — ez össztársadalmi érdek is. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában már hosszú idő óta fontos helyen áll a lakás. A lakásgondok megoldása vagy jelentős enyhítése elsősorban nem szándék dolga, hanem az erőforrásoké. Idő kell ahhoz, hogy kielégítő lakásviszonyokat teremtsünk. Az viszont már tőlünk, a szakszervezetektől is függ, hogy a lakások azoknak jussanak, akik munkájuk, családi helyzetük alapján erre a leginkább jogosultak. Beszélt Gáspár elvtárs a szakszervezetek feladatairól az emberek gondolkodásának, magatartásának, egymáshoz való viszonyának formálása terén. Amikor a szocialista emberre jellemző magatartásról és életmódról beszélünk, akkor nem valami elvont eszményről szólunk. Olyan hétköznapi magatartásról van szó — és ez tulajdonképpen eredményeink nagyságát jelzi —, amely napjainkban már tömegesen fordul elő. Ezért néha már észre sem vesszük, annyira természetesnek, megszokottnak tartjuk. Gondoljunk azoknak a százezreknek a mindennapos termelési és közösségi aktivitására, akik — őszintébben, mint bármikor — nemcsak a saját egyéni érdeküket tartják szem előtt, hanem a közösségét is. Akik a termelésben, a munka minőségében, a lakóhely szépítésében, iskolák rendbehozásában, gyermekotthonokkal és nyugdíjasokkal való törődésben — és ki tudná felsorolni még hányféle módon — kötelességükön túl is cselekszenek. Akik napról napra példát mutatnak emberségből, közösségi gondolkodásból, tenni akarásból. Társadalmunkban megnőtt a tudás, a műveltség, a tanulás igénye. Még sokan nem végezték el az általános iskola 8 osztályát, de nagy a változás. Ezt mutatja az is, hogy a dolgozók nagy tömeget tanulnak munka után. Elvégzik az általános iskola 7—8 osztályát, a középiskolát, vagy a felsőoktatásban vesznek részt. Mi ösztönzi ezeket a dolgozókat, hogy a tanulásnak még a mi rendszerünkben sem könnyű útját járják? Csak az egészséges előbbre jutás, a magasabb pozícióba emelkedés vágya? Akinek ilyen törekvése van, az is érthető. De itt többről van szó. A szocialista elvek érvényesüléséről, politikánk megértéséről, az emberek sokaságának arról az igényéről, hogy nagyobb műveltségre, nagyobb szakmai tudásra tegyenek szert. A politikailag érett és művelt emberek szebb, harmonikusabb életét akarják élni. Természetes, hogy mi a tömegeknek ezt az igényét is támogatjuk. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy milyen ember a szocialista ember? Vajon más-e, több-e, mint a korábbi embereszmények voltak? Igen. Más is, több is! A szocialista ember nincs el érhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szocialista társadalom tudatos építője, tudatosan törekszik önmaga fejlesztésére is. Azt akarjuk, hogy mindenki tovább lásson saját szűk egyéni érdekeinél. Lássa céljainkat és aktívan cselekedjen értük a termelésben és a közéletben egyaránt. Érezze a felelősséget saját munkájáért és a szűkebb és tágabb közösségért. Szüntelenül növekedjék részvétele a munkahely életében, a demokráciában a jogok és kötelességek gyakorlásában. Pártunk programnyilatkozata megfogalmazta a kommunista társadalmi önkormányzat gondolatát. Meggyőződésünk, hogy nagy és időszerű feladat ez, amelynek feltételei már ma érlelődnek. Megértek a feltételek ahhoz, hogy kerressük a jövőbe vezető utat MIT JELENT A KOMMUNISTA társadalmi önkormányzat? Azt hogy a mainál magasabb szinten válik közüggyé minden kis és nagy kérdés. Az üzemekben, a lakóhelyeken a dolgozók maguk döntenek egyre több kérdésben. Mindez azt jelenti, hogy az országos kérdések eldöntése előtt egyre mélyebben kapcsolódnak be tömegméretekben a dolgozók a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött. De további tennivalóinkat részletesen ki kell dolgozni, mert a kommunista társadalmi önkormányzat kialakítása fejlődésünket jelentősen befolyásoló, nagy horderejű kérdés. Megvalósításából a lakóhelyeken a tanácsokra, a munkahelyeken pedig a szakszervezetekre hárul nagyon sok feladat. A szakszervezetek ezzel előbbre lépnek annak a lenini tanításnak a megvalósításában, hogy a szakszervezetek az igazgatás iskolái is. A szocialista demokráciának az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben lehetőleg senkit ne érjen jogsérelem és mindenütt az kapjon igazságot, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a társadalmi ranglétrán magasabban van. Amikor a jövő tennivalóit mérlegeljük, azt is tudjuk, hogy még többet kell tennünk a női egyenjogúság gyakorlati megvalósításáért. A fejlett szocialista társadalom építése során a mindennapi életben lényegében meg kell valósítani a nők egyenjogúságát. Szocialista rendszerünk egyenlő jogokat adott a nőknek és fokozatosan meg is teremti ehhez a feltételeket. A nőkérdés megoldása bonyolult, sokoldalú feladatot jelent számunkra. Napirendre tűztük, hogy a nők egyenjogúsága társadalmi méretekben mindjobban kiteljesedjék. De a régi gyakorlat sok helyütt megkövesedett. Nem nyíltan jelentkezik, ezért sok gondot okoz, hogy az előrehaladás következetes legyen. Emelkedjék gyorsabban a nők általános és szakmai műveltsége. Csökkenjenek és szűnjenek meg hátrányaik a bérezésben. Mindenütt fordítunk nagy figyelmet a nők családon belüli helyzetének változtatására. Adjunk még több segítséget a gyermekneveléshez. Mindent meg kell tenni, hogy megszűnjenek a lealázó és maradi nézetek. Ne elégedjünk meg sehol formális megoldásokkal vagy a statisztika kedvéért tett intézkedésekkel. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kívánunk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ennek megfelelően lényegesen meg akarjuk javítani a szakszervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amely néhány évvel ezelőtt megszűnt. Az együttműködést is rendszeressé kell tenni vállalati, megyei, ágazati és kormányszinten egyaránt. Esetleg állandó együttműködési bizottságok létrehozása lenne célszerű valamennyi szinten. Befejezésül hangsúlyozta, hogy céljaink, törekvéseink reálisak és képesek leszünk azokat valóra váltani. Erre a legfőbb biztosítékunk munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a dolgozók tömegméretű aktivitása és alkotóereje, hite és bizalma a szocialista építés ügye iránt. Tanácskozik a szakszervezetek XXIII. Kongresszusa