Helyiipar és Városgazdaság, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

A HELYI IPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1977. JANUÁR 80 FILLÉR XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÉVZÁRÓ KV-ÜLÉS Hatékonyabb, fegyelmezett munkával — közös céljaink megvalósításáért December 17-én évzáró ülését tartotta a központi vezetőség. Napirendre került: a szakszervezet 1977. évi programjáról szóló javaslat, a KV és az elnök­ség éves, illetve I. félévi ülésrendje. — Jelentés a vállalati ötéves tervek elkészítéséről, s az öt évre szóló kollektív szerződések megkötésének tapaszta­latairól; a szakszervezet 1977. évi költségvetés­tervezete; jelentés a KV legutóbbi ülése óta vég­zett munkáról. A központi vezetőség ülésén meghívottként részt vettek a partner ágazati minisztériumok, valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatala képviselői. Sep­­rényi Sándor elnök javaslatára az ülésszak részt­vevői egyperces felállással emlékeztek meg a tra­gikus körülmények között elhunyt Gábor Márton alelnökről. A szakszervezet 1977. évi prog­ramtervezetéhez Fabók Zoltán főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést Értékelte az 1976. évi programot. Elmondta, hogy a továbbiakban is a szolgáltatás jelenti a szak­szervezet számára a legfontosabb társadalmi kérdést, ezt kell min­den eszközzel segíteni. Úgy kell dolgozniuk szerveinknek, egész tagságunknak, hogy a népgazda­sági terv célkitűzéseit segítve, minden vállalat, üzem eleget te­gyen a maga által kitűzött célok­nak, szüntelenül munkálkodjon a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyei javításáért. Minden ember­nek tudnia kell, hogy a maga posz­tján mi a feladata. Negyed milliós tagságunk 1977- ben is hatékonyabb, fegyelmezet­tebb munkával tud csak eleget ten­ni a szüntelenül növekvő tár­sadalmi igényeknek. Fokozottabb szerepet kap a kulturális nevelő­munnka az 1977. évi program tel­jesítésében. Meg­ha­tározó­­­ lesz, hogy minden helyi i­pari dolgozó átérezze munkájának, fontosságát, hogy cselekvő részese legyen a szakszervezet programjának, s ennek szellemében vegye ki ré­szét a közösségi életből. Búcsú Gábor Mártontól Nagy részvét mellett kí­sértük utolsó útjára szak­­szervezetünk alapítótagjá­nak. Gábor Márton volt alelnökünknek hamvait, aki feleségével együtt, tra­gikus körülmények között hunyt el. 57 éves volt. Egész életét a munkásosztály ügyének szolgálatában töl­tötte. A szocializmus ügye iránti elkötelezettségével, emberszeretetével mutatott példát. Közvetlenségéből, melegszívűségéből kiapad­­hatatlanul jutott környeze­tének, munkatársainak, gyermekeinek, barátainak. Gábor elvtárs életútja, a kommunista ember életútja volt. Géplakatosként sza­badult a sarkadi Cukor­gyárban. A háború vérzi­vatara közepette is megma­radt a szocialista eszme szolgálata mellett. Bármer­re hívta is őt a Párt, min­denütt becsülettel helyt­állt. Részt vett a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zésében, dolgozott a zuglói pártbizottságon, a gödöllői járási pártbizottságon, a vasas-, majd a bányász­szakszervezet apparátusá­ban. 1950-ben a Házfel­ügyelők Szakszervezete fő­titkárává választották, majd a HVDSZ megalaku­lásával. 1952-ben­ az új szakszervezet titkára lett. Gábor elvtárssal nem­csak egy nagyszerű kom­munistát, hanem egy min­dig segíteni kész barátot vesztettünk el. 36 évet töl­tött a munkásmozgalom­ban, lelkes agitátorként, propagandistaként végezve munkáját. Dolgozott a Szakszervezetek Országos Tanácsában, majd 1964-től haláláig, a Népszava Lap­kiadó Vállalat igazgatója volt. 1975-ben a VII. kong­resszus szakszervezetünk alelnökévé választotta. Az­óta is járta az országot, gazdag mozgalmi és élet­­tapasztalatával segítette szerveink tevékenységét. Pártunk és kormányunk rangos kitüntetésekkel is­merte el Gábor elvtárs ér­demeit: a Magyar Szabad­ság Érdemrend ezüst foko­zata, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Szocia­lista Munkáért Érdemérem, a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokoza­ta, a Felszabadulási Jubi­leumi Emlékérem és két ízben a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésekkel. Búcsúzunk a kommunis­ta vezetőtől, elvtársunktól, harcostársunktól, aki egész életével a kommunista em­ber elhivatottságát példáz­ta. Búcsúzunk Gábor elv­társtól, de emlékét nem fe­ledjük. AZ ELSŐ NAPIRENDHEZ A KÖVETKEZŐK SZÓLTAK HOZZÁ: Szatmári István, a fővárosi XIX. kerületi ALKÜ szb-titkára, Palsovits József, Bács-Kiskun megyei MB-tit­­kár, Nagy Zoltán Csongrád megyei MB-titkár, Kiss György Fejér megyei MB-tit­kár, Szepesi Emil Szabolcs- Szatmár megyei MB-titkár, Jurcsik János nyugdíjas KV- tag, Toldi Tibor Nógrád me­gyei KV-tag. A felszólalók valamennyien egyetértettek a programtervezet­tel, hangsúlyozva, hogy az abban foglaltak jó együttműködéssel, összehangolt munkával teljesíthe­tők. A bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköre hasznosan se­gítheti a mozgalmi munka haté­konyságát és az 1977-es jubileu­mi esz­­endő, a szakszervezet meg­alakulásának 25. évfordulója, új munkamozgalmak, sikeres kezde­ményezések kibontakozásának időszaka lehet. Fabók elvtárs összefoglalójában elmondta: meggyőződése, hogy a közép- és alapszervek a tagság vé­leményét kikérve, hasznosítva, olyan helyi munkaprogramokat készítenek, amelyek teljesítése a szakszervezet éves programjához kapcsolódik s összhangban van a társadalmi és helyi célkitűzések­kel is. A központi vezetőség egyhan­gúlag határozattá emelte a prog­ramtervezetet, amelyet lapunk harmadik oldalán teljes egészé­ben közlünk. A MÁSODIK NAPIREND A vállalati ötéves tervek készí­tésének és az öt évre szóló kol­lektív szerződések megkötésének tapasztalatairól szóló jelentéshez Péter István KV-titkár mondott rövid vitaindítót. Hangsúlyozta, hogy az üzemi ötéves tervek ada­tai bizonyítják a vállalatok hatá­rozott törekvését, a lakossági (Folytatás a 2. oldalon) szanui Bin Li Biu Afon n£w A múló és az új év találkozásakor, az ünnep hangulatában, él de már a dolgos, teremtő munka ritmusában élve, az első ami felidéződik bennem, egy nemrégiben tartott tanácsko­zás emléke: a SZOT decemberi ülésén vettem részt, ahol meg­ragadott egy mondat, amit Huszár István, a minisztertanács el­nökhelyettese mondott felszólalásában, az 1977. évi munkáról szólva: „A népgazdasági terv sikeres végrehajtásában a társada­lom kollektív gondolkodása méretik meg.” Közös gondolkodás. Lehet-e szebb, tartalmasabb kapcsolat a párt és a dolgozó nép, vagy a mi esetünkben, szakszervezetünk és a tagság között, mint az, ha a közösen kialakított célokért együtt, megsokszorozódott erővel, felelősségtudattal dolgozha­tunk. Az új évben, ami a társadalom s benne negyedmilliós tag­ságunk számára is, a még nagyobb feladatok megoldását jelen­ti, jubileumhoz érkezik szakszervezetünk. 25 évvel ezelőtt 13 szakmai szervezetből egyetlen, de máshoz nem hasonlítható szakszervezet jött létre: a HVDSZ. Nem piros betűs ünnep a naptárban, de hisszük, hogy a helyi ipari nagy család minden tagja számára a szervezethez tartozást, a szakmai öntudat ki­­teljesedését, az újabb munkamozgalmak kibontakozásának idő­szakát jelenti. Elnökségünk a szakmai lapon keresztül felhívással fordult a tagsághoz, kérve, hogy a megalakulás 25 éves évfordulójának megünneplésére készülve, a XI. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny, nagyszerű tettekben megnyilvá­nuló lelkesedésével, legyenek újabb kezdeményezések elindítói. A napokban érkezett hozzánk a Hajdúböszörményi Textilfel­dolgozó Vállalat asszonyainak, lányainak jubileumi versenyfel­hívása, amely ennek az együttgondolkodásnak követendő, szép példája. S az óév utolsó napjaiban egyre-másra kaptuk a jelzé­seket a szocialista brigádvezetők tanácskozásainak alkotó, kri­tikus, sok útravalóval szolgáló munkahelyi fórumairól. Hisszük, hogy a fokozódó társadalmi megbecsülés, a hatéko­nyabb, fegyelmezettebb munka emlékezetessé teszi valameny­­nyiünk számára 1977-et. Bizton számíthatunk ebben, arra a több mint 11 ezer szocialista brigádkollektívára, amelyben 120 ezer dolgozó tevékenykedik s közöttük 25 már a „Szakma Ki­váló Brigádja” címmel büszkélkedhet. E­mlékszem, amikor a 20 éves szakszervezeti jubileumra ké­szülődtünk, akkor került sor a munkásosztály élenjárói­nak, a szocialista brigádvezetőknek IV. országos tanácskozásá­ra. Most, az V.-re készülődik a brigádkollektívák milliós sere­ge, amelytől a mozgalom további tartalmi megújhodását vár­juk. Elnökségünk mély meggyőződéssel van az iránt, hogy a ne­gyedszázados jubileum időszakában a tagság újabb munkasike­rekkel tesz hitet a fejlett szocialista társadalom építése mellett, s a KV decemberi ülésén elfogadott 1977. évi program szellemé­ben, olyan kezdeményezések születnek, amelyek újra a helyi­ipari és városgazdasági dolgozók példájával mutatnak követés­re méltó utat. Társadalmunk, meghatározó szerepükhöz méltó becsülésben részesíti a hatáskörünkbe tartozó ágazatokat. Elég ha csak az in­gatlankezelő szervezetekre gondolunk, amelyek a nemzeti va­gyon 10 százalékát kitevő lakásállományt — több mint 220 mil­liárd forint értéket — kezelnek. Vagy a víz-csatornamű vállala­tokra, amelyek többségünkben 2—3 milliárd forint értékű álló­eszközzel gazdálkodnak. A vállalatok kellő támogatásban része­sülnek a tanácsi szervek részéről is éppen azért, mert köztudot­tan mostohább körülmények között tevékenykednek, mint a nép­gazdaság más iparágai. Sok küzdelmes év van mögöttük, s dol­gozóikat dicséri, hogy a népes törzsgárda hűségesen kitart a vál­lalata mellett, amelyek többségükben egyidősek szakszerveze­tünkkel. Az új év kezdetén — visszapillantva 1976 lepergett naptár­lapjaira —, reális mértéktartással állapíthatjuk meg: lehetősé­geinket kihasználva, ismét több dolgozói réteg élet- és munka­­körülményeit vizsgáltuk meg, tettünk javaslatokat gondjaik or­voslására. Növekvő segítséget kaptunk ehhez a bővülő hatás­körrel rendelkező bizalmiaktól, áldozatkész aktivistáinktól, a társadalmi munkások ezreitől. Nélkülük eddig és ezután sem tudnánk megvalósítani elhatá­rozásainkat. Az élet pedig egyre bonyolultabb, összetettebb fel­adatok megoldását követeli meg tőlünk. S bár néhány vállalat a közelmúltban elkerült tőlünk, s az ipari szerkezet változásá­val még újabbak elkerülésével számolhatunk, a növekvő kom­munális és ipari-javító szolgáltatásoknak csakis a tagsággal együtt, szerveink, tisztségviselőink együttgondolkodásával és cselekvésével tudunk eleget tenni. 4­7 / /-ben további dolgozói rétegek munkakörülményeit, 17// helyzetét vizsgáljuk meg, napirendre tűzzük a szak­szervezeti és üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatait, a nők körében és érdekében végzett munkát, szakszervezetünk tennivalóit a munkahelyi és a természeti környezet védelmében. Ünnepi központi vezetőségi ülésen emlékezünk meg szakszerve­zetünk megalakulásának 25 éves jubileumáról, és széles körű rendezvénysorozattal szeretnénk egész tagságunkat az ünnepi események részesévé, résztvevőivé tenni. Készüljünk a napi munka, a vállalati tennivalók maradékta­lan elvégzésével, a társadalmi, lakossági igények még teljesebb kielégítésével e számunkra benső, emlékezetes évforduló jubi­leumi hagyományainkhoz méltó megünneplésére. Ehhez kérjük tagságunk, szerveink, tisztségviselőink, társadalmi aktivistáink segítő hozzájárulását és kívánunk kedves mindannyiuknak eredményes, sikerekben gazdag, boldog új évet, közösségi és családi életükben pedig terveik, vágyaik megvalósulását. M s§ ff TAGSÁGUNKNAK, I § § ff Jf Tisztségviselőinknek ff iy§ ff § vetíts en crJFgoxQ, |_| I § 'SatocfQ t/ZEi'Er Ktfán I AZ ELNÖKSÉG

Next