Helyiipar és Városgazdaság, 1978 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

dálkodásban gondot okoz a szű­kös anyagi forrás. A vízügyi ágazat 34 tanácsi víz-, csatornamű- és fürd­őválla­lata, valamint 3 regionális vízmű mintegy 30 ezer dolgozója az el­múlt évhez viszonyítva 14 száza­lékkal nagyobb termelési értéket produkált 1977-ben. Ezen belül nagyobb a növekedés az ivóvíz­termelés és a szennyvízelvezetés, -tisztítás területén. A foglalkozta­tottak létszáma mintegy 2 száza­lékkal nőtt, örvendetes a terme­lékenység 11 százalékos növeke­dése. Az évközi műszakpótlék rende­zése 97 vállalat több mint 18 ezer dolgozóját, érintette, amelynek a bérkihatása meghaladta a 30 mil­lió forintot területünkön. A ruhá­zati ipari bérrendezés 21 vállalat 17 ezer dolgozóját és több mint 3 ezer bedolgozóját érintette. Ennek a II. félévi bérkihatása 17 millió forint. Az 1970-as év fő gazdaságpo­litikai céljait is összegezte a KV elé került tájékoztató. A gazda­ságpolitika fő irányának megfe­lelően, a könnyűiparban is alap­vető az egyensúlyi helyzet javítá­sa, a hatékonyság növelése, a ha­zai kereslet korszerű, divatos és gazdaságosan gyártott termékek­kel való kielégítése, az anyagta­karékosság fokozása. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani az üzem- és munkaszervezésre, amelynek fő tennivalóit a vállalati éves terv külön fejezetében kell meg­határozni. Ugyanez vonatkoztat­ható a kohó- és gépipari ágazat vállalatainak munkájára: növelni kell az anyaggazdálkodás és a készletezés tervszerűségét, gyorsí­tani a termelés és gyártmányszer­kezet átalakításának megkezdett folyamatát.­­ A nehézipari ága­zatban különös figyelmet kell fordítani a szociálpolitikai felada­tokra, az üzemi demokrácia tar­talmi színvonalának további nö­velésére, a szocialista munkaver­seny és a DH-munkarendszer to­vábbfejlesztésére. Az ÉVM ágazatban a lakóház­javítási tevékenység során fokoz­ni kell a régi lakások korszerűsí­tésének ütemét,­ közművesítését Több mint 10 százalékkal nő a kommunális szolgáltatások fej­lesztésére biztosított költség és jelentős mértékű lesz a környe­zetvédelmi szempontokat figye­lembe vevő szolgáltatások bővülé­se.­­ A vízügyi ágazat tervei között szerepel, hogy a közműves vízellátásban részesülő lakosság arányát 70 százalékra, a közcsa­torna-hálózatba bekapcsolt laká­sok arányát 39 százalékra kell nö­velni. 1,5 százalékkal növekszik a létszám, így a tervezett 13,6 szá­zalékos termelő-szolgáltatói növe­kedést 88 százalékban a termelé­kenységből kell biztosítani. Szakszervezeti szemeink felada­tai között az egyik legfontosabb a termelés minőségi követelmé­nyeinek megvalósítása, amit az erre irányuló munkamozgalmak kibontakoztatásával is segíteni kell. Szorgalmazva a teljesítmé­nyen alapuló bérrendszerek kiter­jesztését, a teljesítménykövetel­mények folyamatos karbantartá­sát, a munka- és üzemszervezési intézkedések kidolgozásának fo­lyamatosságát. Fontos feladat a munkafegyelem javítása, az iga­zolt, igazolatlan és tertnapi hiányzások csökkentése, az állás­idők, a termelési ütemtelenségek megszüntetése. A TOVÁBBI NAPIRENDEKRŐL Az 1978. évi költségvetéshez Sallai Tamás a pénzügyi és gaz­dasági osztály vezetője adott szó­beli kiegészítőt, hangsúlyozva szerveink nagyobb felelősségét a társadalmi ellenőrzés megszerve­zésében. A központi vezetőség ezt köve­tően elfogadta a két ülés között végzett munkáról szóló jelentést és a központi vezetőség 1978. évi, valamint az elnökség első félévi ülésrendjét, továbbá az éves költ­ségvetést. Dr. Szabó József KV-titkár elő­terjesztésében a vezető testület felmentett és megválasztott KV- tagokat. Jegyzőkönyvi elismerés­ben emlékezett meg az időközben más területre kerülő Baranyi Ti­bor, Győr-Sopron megyei titká­runk, és Kontha István KV-ta­­gunk sokévi áldozatos, szakszer­vezetünk számára hasznos mun­kájáról. Felmentette Zách Károlyt és Lieszkovszky Lászlónál KV- tagsága alól. A központi vezetőség új tagjai: Stauder Ferencné, a Győr-Sopron megyei bizottság titkára, Tarr Ká­roly, a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vál­lalat igazgatója, Bodzák Lászlóné, a Fővárosi Csatornázási Művek munkása. A központi vezetőség nevében Somoskői Gáborné KV-titkár kö­szöntötte a 75 éves születésnapját ünneplő Seprényi Sándort, szak­­szervezetünk elnökét és Fabók Zoltán főtitkárt, 60. születésnapja alkalmából. A vezető testület ülése az el­nöklő Seprényi elvtárs hagyomá­nyos újévi jókívánságaival ért véget, amelyet az elnökség nevé­ben továbbított a központi veze­tőség tagjain keresztül, egész tag­ságunknak. Köszönjük a minkáséletút fáradalmait... A központi vezetőségi ülésen a vezető testület nevében So­­moskői Gáborné KV-titkár köszöntötte a 73 éves születésnapja alkalmából „Szocialista Magyarországért Érdemrend”-del ki­tüntetett Seprényi Sándor elvtársat, szakszervezetünk elnökét és a 60 éves születésnapját ünneplő Fabók Zoltán főtitkár elv­társat. — Mindketten küzdelmes évtizedeket tudnak maguk mögött, a mozgalmi munka élvonalában. Töretlen hittel, az ügy iránti lelkesedéssel, tudásuk legjavát adva tevékenykedtek ott, ahová a mozgalom érdeke állította őket. Ha eltérő körülmények, vál­tozó feltételek között is, ugyanazokat a nemes eszméket, ugyan­azt a célt szolgálták és szolgálják ma is: a munkásosztály ügyét, a dolgozó ember felemelkedését, szebb és boldogabb életét. Fabók elvtárs a munkás­­mozgalommal, a munkás­­osztály ügyének szolgálatá­val a felszabadulás első pil­lanatában eljegyezte magát. Tehetségével, szorgalmával segítette — bárhol dolgozott is — a közös ügyet. Több év­tizedes mozgalmi munkájá­nak legfőbb vonása: a harc­nak mindenkori vállalása. Akik vele dolgoznak, körü­lötte vannak, tudják: olyan vezető, aki hitet, önbizalmat ad a munkához. Nyílt szívű, őszintén segíteni akaró em­ber. Ösztönzi, segíti munka­társai alkotói kibontakozá­sát. Akik ismerik, tudják: mindig számíthatnak rá. Az emberi kiteljesedést törődő gondoskodása segíti a min­dennapi munkában. Szakszervezetünk, ered­ményes munkájával, olyan tekintélyt vívott ki az elmúlt évtizedben, amely méltó a társadalmi elvárásokhoz. Nemcsak hazai életünk­ben, a nemzetközi fórumo­kon is megbecsülést szerzett munkájával, elért eredmé­nyeivel. Különösen sokat tett Fabók elvtárs a szocia­lista és tőkés országok kom­munális szakszervezetek kap­csolatteremtéséért, a mun­kás szakmai küldöttségek kölcsönös látogatásainak megszervezéséért. Elismerést szerzett a környezetvédelem érdekében kifejtett, új uta­kat kereső tevékenységével. Emberi közvetlensége, igényessége önmagával szemben, elvhűsége, elköte­lezettsége a minkásosztály szolgálatában­­ követendő példája a ma vezetői típusá­nak. „Születésnapjuk alkalmából további töretlen munkakedvet kívánunk mindkettőjüknek. Jó egészséget, hogy még hosszú ideig közöttünk munkálkodhassanak és velük együtt hajtsa végre tagságunk szakszervezetünk VII. kongresszusának hatá­rozatát” — mondotta köszöntője befejezéséül Somoskői Gá­borné. Köszönjük mindkettőjüknek a munkás életút fáradalmait... Köszöntjük a 75 éves szü­letésnapját ünneplő Sepré­nyi Sándor elvtársat, aki — elnökségünk javaslata alap­ján — egész élete munkás­ságának elismeréséül meg­kapta a Szocialista Magyar­­országért Érdemrend kitün­tetést. Seprényi elvtárs munkás­ságát, érdemeit méltóan fémjelzi e rangos kormány­elismerés. Több mint fél év­századot töltött a munkás­­mozgalomban és tevékeny­sége ma is folyamatos. Bár 1963 óta nyugdíjas elnöke szakszervezetünknek, nap mint nap bejár, itt dolgozik a körünkben. Az alapszerve­zetek rendezvényein ma is találkozhatnak vele tisztség­viselőink, aktivistáink. Szí­vesen vesz részt a fiatalok rendezvényein, ahol felidézi a harcos mozgalmi múlt em­lékeit, lelkesíti az ifjúságot, hogy mind többen legyenek folytatói az elődök munkájá­nak. Mozgalmi munkásságát több kormány- és szakszer­vezeti kitüntetés ismerte es 70 éves születésnapja alkal­mából kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést, s a mostani elis­merés a háromnegyed száza­dos életút, az 55 év mozgalmi munkájának méltó jutalma. Őszinte szeretettel kö­szöntjük Seprényi elvtársat és jó egészséget, személyes életében sok boldogságot kí­vánunk. Asszonyok­szakmunkás-bizonyítvánnyal A Békéscsabai Szőrme- és Kéz­műipari Vállalat nagyszénási te­lepéről tizenegyen jöttek a me­gyeszékhelyre szakmunkásvizsgát tenni. A tizenkettedik éppen a Szovjetunióban volt a jubileumi ünnepségeken. Eddig mindnyájan betanított munkások voltak, akár­csak a többi száz dolgozó az üzem­ben. Most ők — az úttörők — a falu első szűcs szakmunká­sai. A volt háziasszonyok, mező­­gazdasági dolgozók. Esemény dús év — Tizenketten kezdtük el a tanulást. Általános iskolai vég­zettség és hároméves szakmai gyakorlat volt a feltétel. Az első negyedévi vizsga pedig a rosta. Akkor öten kiestek, mi, a többiek viszont végig kitartottunk — kez­di a beszélgetést Váczi Ferencné. — Nemcsak megmaradtak, ha­nem olyan sikeresen vizsgáztak, hogy a szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese külön megdi­csérte őket, s ez a vizsgajegyző­­könyvbe is bekerült — teszi hozzá nem kis büszkeséggel a szép ered­ményt Hegyesi Árpádné üzem­mérnök, a tanfolyam egyik házi előadója. — A szakmai rész sem volt könnyű — folytatja Jónás Ferenc­né: szakrajz, technológia, anyag- és áruforgalom, g­éptan. Ehhez jött még a fizika, matematika, meg a történelem és a társadalmi ismeretek. S mindez tizenkét hó­nap alatt. Talán nem is volt nap, amikor nem volt könyv a kezünk­ben ... — Hát persze, hiszen közben még versenyeztünk is — vág bele Hudák Györgyné. — Előbb a köz­­művelődési vetélkedőn vettünk részt. A mi brigádunk — az Áp­rilis 4. — ugyan nem ment to­vább, de a Molnárnéék —a Tye­­reskova brigád — eljutottak a kö­zépdöntőbe. Aztán nemrég volt a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő is. Itt a telepen 5 bri­gád versenyzett és a mienk győ­zött, mi képviseltük a szakmát a kultúrházban. És ott is mi lettünk az elsők! Molnárné és a többiek Molnárné épp most nincsen bent, beteg, így nyugodtan di­csérhetik. Ezt a háta mögött is lehet. Boldogan idézik az izgal­mas vizsgákat. Különösen a szó­belit, amikor idegen helyen, ide­gen tanárok előtt kellett produ­kálni. És Molnárné hogy tudott... Mondta és mondta, alig lehetett leállítani. Jó feje van, szorgal­mas és ad rá, hogy ha belefog valamibe, elöl járjon. Vácziné mondja ez utóbbit, egészen addig, míg Mórocz Tiborné művezető át nem veszi a szót. — Te is éppen olyan vagy. Ti ketten voltatok a legjobbak, akik kitüntetéssel végeztetek. Igazán, nem is értem. Rozika, miért nem tanulsz tovább, középiskolában? Huszonöt év az nem idő, és jele­sen végezted e­z általánost. Egy kis csönd szakítja meg az élénk beszélgetést, aztán halkan, szinte magának mondja Vácziné: — Mindig szerettem tanulni... de a szüleim nem engedtek to­vább. Minek az — mondták —, nekik is elég volt, amit az elemi­ben megismertek. Aztán korán férjhez mentem és jött a gyerek, meg a házépítés. — Elhallgat, majd így szól: — Gondoljátok, hogy nem vagyok még öreg? Fölcsattan a kacagás és a biz­tatás is. — Meg kell próbálni, si­kerülni fog. Aztán a legfrissebb kulturális dolgokat újságolják. Látták az Edith Piaf darabot és volt egy remek Ady-est. Mindkettő a kul­túrházban. Szeretnek színházba járni, sok bérletük van, a leg­utóbbi vetélkedőn nyert pénzt is erre fordították. — Először a Piáf-filmet láttam a moziban, az is nagyon tetszett, de most ez a színházi előadás ... ! Alig bírtunk fölállni a végén. Most értettem meg sok mindent, hogy a dalok szövegét magyarul hallottam. S Gyurkovics Zsuzsa.­ Igazi Piáf volt — lelkesedik Hu­­dákné. Még egy darabig folytatják az értékelést. Közben megtudom, hogy ezek az asszonyok nemcsak munkások, anyák, feleségek és há­ziasszonyok, hanem közéleti em­berek is: párt- és szakszervezeti vezetők, aktivisták a telepen. Úgy érzem, jogosan büszkék rájuk az üzemiek. Vass Márta A 1. HÍREI • 1978-ban szakszervezetünk Jókai Művelődési Központjának művészeti együttesei — a Főváro­si Köztisztasági Hivatallal történt megegyezés alapján — a Hivatal három munkásszállójában lakók részére rendszeres műsoros iro­dalmi estet tartanak. Az elsőre ja­nuár 19-én kerül sor, amikor a Bih­ari Népitáncegyüttes szerepel a Felhő úti szállóban.­­ Az V. ötéves terv időszaká­ban több mint egymilliárd fo­rint értékű előkészítő-szervező munkát végeznek az észak-pesti szennyvíztisztító mű kivitelezésé­nek tervezői. . Nemrégiben Moszkvában jártak a szakembe­rek és a megállapodás szerint 1 millió rubel értékben technológiai és gépészeti berendezéseket szál­lít a szovjet partner. 1978. szep­temberéig a kiemelt nagyberuhá­zás teljes kiviteli tervét is elké­szítik.­­ A „Lakók és lakások”, a Fő­városi Tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazgatóságának leg­utóbb megjelent tájékoztatója, egész oldalas cikkben számol be arról, hogy mit tesz szakszerve­zetünk és mit egy alapszervezet a nyugdíjas házfelügyelőkért. Kü­lönösen tanulságos a megrajzolt helyzetkép, miszerint a nyugdíjas házfelügyelők továbbfoglalkozta­tása nem megoldott, pedig a munkájukra nagy szükség lenne. Szeptemberre általában kimerítik a ledolgozható órák számát, így a rendelkezések nem csak őket fosztják meg a további keresettől, hanem az IKV-kat is a házfel­ügyelők nehezen nélkülözhető munkájától" . Szabó János nyugalmazott helyiipari minisztert, szakszerve­zetünk Nyugdíjas szakosztályának tagját, 80 éves születésnapja al­kalmából az MSZMP Központi Bizottsága levélben köszöntötte. A KB üdvözletét és ajándékát Németh Károly, a Politikai Bi­zottság­­tagja, a KB titkára adta át. Sok szeretettel köszöntjük és további jó egészséget kívánunk Szabó elvtársnak! • A helyiipari vállalatok is te­vékenyen kiveszik részüket a Szombathelyen önerőből, széles körű társadalom összefogással épülő Derkovits képtár felépíté­séből. Nemcsak jelentős anyagi­akkal, hanem a szocialista bri­gádok tetemes társadalmi mun­kával is hozzájárulnak a képtár mielőbbi elkészüléséhez. Az e cél­ra kibocsátott téglajegyeket a vállalatok, brigádkollektívák és egyének is megvehetik. Nemré­giben fizettek ki 200 ezer forintot azoknak a tervezői kollektívák­nak, akik az új képtár tervpályá­zatán a legjobb munkákat készí­tették. Ünneprontás nélkül, egyet­len megjegyzés csupán: dicséretes a buzgalom az új kulturális léte­sítmény mielőbbi létrehozásáért, de az önkéntes hozzájárulást va­lóban bízzák a városukat szerető, a kultúráért eddig is sokat áldo­zó szombathelyi dolgozókra!­­ Győrött, a Radnóti-lakótele­pen 1200 család vállalt kötelezett­séget az IKV által kezelt lakó­házak szocialista megőrzésére, s ezt szerződésben is rögzítették. A kisebb hibákat maguk javítják ki a lakásokban, megszervezik a la­kókörnyezetük tisztaságát, ezzel számottevően könnyűlnek az IKV és a Városgazdálkodási Vál­lalat munkáján. A Népfront vá­rosi bizottsága pedig barkácstan­­folyamon ismerteti meg a lakók­kal az alapvető szerelési, mázolá­si, tapétázási tudnivalókat. 3

Next