Helyiipar és Városgazdaság, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Az új évtized fordulóján magától értetődő a kérdés: mit hoznak a nyolcvanas évek a XX. század embere, s közelebbről — mit a mi szűkebb környezetünk, szakszervezetünk több mint negyedmilliós nagy családja számára ? Az iránytűt, az eligazodást, az előre mutató utat a párt Központi Bizottságának nemrégiben nyilvánosságra hozott kongreszszusi irányelvei jelentik, amelyek a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban — megerősítve a párt eddigi fő politikai irányvonalát, s figyelembe véve az elmúlt időszak tapasztalatait —, irányt mutatnak a fejlett szocialista társadalom építésének további feladataira. A szakszervezetünk érdekköréhez tartozó ágazatok, vállalatok társadalmi súlyát, jelentőségét, a lakosság mindennapi közérzetét befolyásoló tevékenységük fontosságát jelzi, hogy az irányelvek is megfogalmazzák: „A gazdaságfejlesztéssel összehangoltan, nagyobb figyelmet kell fordítani a környezet és a természet védelmére. Széles körű összefogással váljék társadalmi üggyé a tiszta és szép környezet kialakítása és megóvása.” Másutt azt hangsúlyozzák az irányelvek, hogy „erőfeszítéseket kell tenni a víz tisztaságának, minőségének megőrzéséért, a lakosság egészséges ivóvízellátásáért". Továbbá, hogy a lakás- és kommunális építkezések mellett kiemelt feladat kell hogy legyen az ország épületvagyonának megóvása, felújítása és korszerűsítése. Mindezek a jövő feladatainak körvonalazása mellett, a hozzánk tartozó vállalatok tennivalóit is behatárolják. Azt, hogy mindebből mit lenne célszerű előtérbe helyezni, konkrétan 1980-ban, a néhány nap múlva tanácskozó központi vezetőség is napirendjére tűzi, mint ahogy legutóbbi ülésén elfogadta a szerveink feladatait tartalmazó határozatot, az építő- és építőanyag-ipar, valamint a lakásépítés és -gazdálkodás fejlesztésére hozott párthatározatok végrehajtásának segítésére. 1980 a választások, a kongresszusok időszakának, a gazdasági szabályozók módosulásának, a termelői árak változásának is az éve. Mit jelent ez a számunkra? Még az óév utolsó napjaiban is kaptunk jó érzéssel olvasott híradásokat a párt XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny-vállalások teljesítéséről. S bár még csak néhány hónap telt el az 1980. december 31-ig tartó munkaversenyből, máris bebizonyosodott: tagságunk fegyelmezett, hatékony, a szolgáltatások minőségét javító munkáival társadalmi munkavánlásai teljesítésével, a kommunista műszakok bérének közcélú felajánlásával tesz hitet a párt politikája melletti elkötelezettségének. Az értelmiségiek alkotókészségét, céljainkkal való azonosulását bizonyítja a Dunamenti Regionális Vízmű mérnökének kezdeményezése, „Az egy mérnök — egy hatékonyságot növelő javaslat” mozgalom, amelyhez rövid idő alatt, csak a vállalatnál, több mint félszáz mérnök, üzemmérnök csatlakozott és adott be hatékonyságot növelő javaslatot. Még szélesebb körben terjedt el a „Munkád mellé add a neved” és a garancia- , jegy mozgalom, melyek a végzett munkáért vállalt felelősséget állítják egyre inkább a vállalati kollektívák, a szocialista bri- padok munkájának mércéjéül. Mindezek bizonyítják, hogy a helyi ipar és városgazdaság, a kommunális, közüzemi szolgáltatás területén dolgozó százezrek vállalásaik teljesítésével méltó módon köszöntik a tavasszal összeülő XII. pártkongresszust. Ami a gazdasági szabályozók és a termelői árak változását illeti: társadalmi léptékkel mérve is egyre inkább a hatékony- ság, a korszerű termék, a s minőségi munka válik a nemzetközi értékítéletben mértékadóvá. A szabályozók új elemei jobban ösztönzik, kényszerítik a vállalatokat a munkaerő és az eszközök jobb felhasználására, a gazdaságosan eladható termékek gyártására, az energia- és anyagtakarékosságra. ■Az év kezdetén szokás visszapillantani az elmúlt év végzett munkájára, s a tapasztalatok elemzésével meghatározni az új év tennivalóit. Mindezt most közösen végezzük el: tisztségviselők és a szakszervezeti tagság, a választások folyamatában, amikor öt év eredményeit, gondjait összegezzük, majd az el- , következő évek legfontosabb tennivalóit, közös eszmecseréink eredményeként, szakszervezetünk VIII. kongresszusán alakítjuk ki. Rendhagyó év lesz 1980 a mozgalmi munka szervezeti kereteinek, stílusának, módszereinek változásait illetően is. Erről sokat beszélünk még az év folyamán, hiszen a bizalmi testületek, a taggyűlések megváltozó szerepe beszédtéma lesz alapszervezeteinkben. Ami a meghatározó: a gazdasági élet változó követelményeihez kell igazítanunk a hatékonyabb, korszerűbb szakszervezeti munkát. Ha elérjük hogy ezt tartalmában, hatásában tagságunk a magáénak érezze, akkor az ez év őszén sorra kerülő Vil. kongresszuson olyan munkaprogramot alakíthatunk ki, amely jól szolgálja majd tagságunk élet- és munkakörülményeinek további javulását, politikai, szakmai és általános műveltségének növelését. Az idei év nem kis erőfeszítést kívánó feladatai végrehajtásához úgy az elnökség, mint a magam nevében sok sikert kívánok tagságunknak, s kedves mindannyiuknak megelégedett, boldog új esztendőt. Az év első vezető testületi ülésére január 17-én, csütörtökön kerül sor, amikor a központi vezetőség tanácskozik. Első napirendként megtárgyalja a KV az 1980. évi gazdaságpolitikai feladatokat a tanácsi ipar, valamint a kommunális és közüzemi szolgáltatás területén. Megvitatja a munkaprogramot, a központi vezetőség munkatervét, az elnökség ülésrendjét szakszervezetünk Vil. kongresszusáig. Jóváhagyja a vállalati, üzemi, intézményi szakszervezeti szervek felépítésének módosítására tett javaslatot, valamint a szakszervezeti vezető szervek 1980. évi újjáválasztásával összefüggő feladatokat. Elfogadja szakszervezetünk 1980. évi költségvetését. Január 18-án a középszervi titkárokkal való megbeszélésre kerül sor, ahol az időszerű tennivalókról lesz szó. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki záróokmányának szellemében és annak végrehajtásaként a Szovjetunió már négy évvel ezelőtt összeurópai kongresszusok összehívását kezdeményezte: a környezetvédelem, a közlekedés-szállítás, az energia témáiban, melyek a kelet-nyugati hosszú távú tudományos-műszaki és gazdasági együttműködésben magas szintű döntést igényelnek. Így a novemberben Genfben megtartott környezetvédelmi magas szintű tanácskozás a szocialista országok kezdeményezésének eredménye, mely hozzájárul a bizalom és az enyhülés légkörének javításához is. Az ott elfogadott dokumentumokban foglaltak a hazai környezetvédelmi tevékenységnek is további ösztönzést adnak. A kötelezettségek teljesítése pedig — mivel Magyarországon a környezet védelme, a környezeti károk megelőzése a népgazdaság fejlesztésének szerves része — társadalmi ügy és felelősség. A környezetvédelmi gondok állami feladatának megoldásához aktív segítséget kell nyújtania, valamennyi társadalmi szervezetnek is. . AZ ENSZ EURÓPAI GAZDASÁGI BIZOTTSÁGA 34. ülésszakának határozatai alapján 1979. november 13—16. között Genfben tanácskozást tartottak az európai régió országai (beleértve az USA-t és Kanadát) kormányainak környezetvédelemért felelős miniszteri szintű képviselői. A tanácskozáson aláírtak egy nemzetközi egyezményt a „nagy távolságra jutó, határokon átterjedő levegőszennyezés” korlátozására. Elfogadásra került egy nyilatkozat a „hulladékszegény technológiák alkalmazása, a hulladékok újrahasznosítása” területén való együttműködésről is. Véleménycserét folytattak a régió egészét érintő különböző egyéb környezetvédelmi kérdések, mint a vízminőség védelme (beleértve a határokon átterjedő vízszennyeződést is), az állat- és növényvilág védelme és a mérgező anyagok kérdéseiben, megvitatva, hogy milyen módon lehetne a továbbiakban együttműködni ezek megoldásában. A tanácskozás megrendezése — és az ott aláírásra, illetve elfogadásra került dokumentumok — annak a felismerésnek az eredménye, hogy a környezet védelmével kapcsolatos feladatok ma már egyetlen országban sem oldhatók meg nemzeti, sőt még az egyes regionális gazdasági integrációk keretében sem, csak a nemzeti és nemzetközi megközelítések szoros összhangjával, nemzetközi együttműködéssel. A régió országainak geográfiai, gazdasági és egyéb adottságai folytán a környezetvédelemben igen sok a közös problémájuk annak ellenére, hogy számottevő különbségek mutatkoznak az egyes országokon belül is az ember és környezete viszonyában. Ezért az, hogy a régió országai mily módon és mértékben működnek együtt a környezet védelmében, a politikai elhatározás mellett gazdasági, társadalmi kényszerűség is. A HUSZADIK SZÁZADBAN az előrehaladó iparosodás és közlekedés miatt az égéstermékek (kéndioxid, nitrogén-oxid) mennyisége az atmoszférában veszélyesen megnőtt. Bár a kén, amiből a kén-dioxid származik, csak kis mennyiségű szenynyezésként fordul elő a szerekben és a kőolajban, mégis a legnagyobb veszélyt jelenti (becslések szerint évente több mint százmillió tonna kéndioxid kerül a levegőbe az európai régió országaiban). A levegőbe jutó kéndioxid ugyan felhígul, de az eső magával viszi és ez a savanyú eső csökkenti a vizekben levő állati és növényi szervezetek számát, rontja a talajokat és károsítja a növényeket. Ugyanakkor a gazdasági fejlődéssel járó ipari központok sűrűsödésével az egyes levegőszennyezést kibocsátó helyek környezetre veszélyes anyagai koncentrálódnak (vagyis ilyenkor nem érvényesül a nagy távolságra való eljutással járó felhígulás, a káros hatás csökkenése). Így a határokon átterjedő légszennyezés csökkentésének kérdése összeurópai szinten összehangolt levegőtisztaság-védelmi politika kialakításai és országonkénti légszennyezés-csökkentési stratégiák kidolgozását teszi szükségessé. Az egyezményt aláíró országok azon elhatározásukat támasztják alá, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy korlátozzák és amennyire lehetséges fokozatosan csökkentsék a nagy távolságra jutó légszennyezést, első lépésként a kén-dioxid és a kéntartalmú légszennyező anyagok kibocsátását. Erősítik a nemzetközi együttműködést elsősorban a mérő-megfigyelő, ellenőrző és előrejelző állomások kiépítésével, az információcsere fokozásában, a légszennyezők kibocsátását csökkentő technológiák kifejlesztésére vonatkozó kutatásokban. Így az egyezményben foglaltakból, az érdekelt országokra az a kötelezettség hárul, hogy kidolgozzák a levegő minőségével kapcsolatos komplex politikájukat és stratégiájukat, finomítsák a levegőszennyezések mérését, közöljék egymással az adatokat és szennyezőanyagok kibocsátását mérséklő új technológiákat vezessenek be, illetve azok kutatását egyeztessék. Az egyezmény megvalósításából várható gyakorlati előnyöket részleteiben még nem lehet megítélni pontosan, de annyi kétségtelen,, hogy egyrész a legszennyezettebb területeken, valamint az új beruházásoknál, rekonstrukcióknál a szenynyezőanyagok kibocsátásának, másrészt az országokba érkező légköri kéndioxid-szennyeződés mértékének csökkenése várható. Hazánk a nemzetközi összehasonlítások tükrében nem tartozik az erősen szennyező országok közé, mivel a tudományos számítások szerint csak 20a/s-kal több ként juttat az atmoszférába, mint amennyit kap azon keresztül. Körülbelül évi másfél millió tonna kéndioxiddal járul hozzá a levegő kén-dioxid szenynyezéséhez, de ez a mennyiség csak mintegy egyhatodával növteli a mi levegőnk kén-dioxid-tartalmát, a többi a határokon túlról jut hozzánk (elsősorban Északnyugat-Európa szennyezett levegőjével, az uralkodói széljárás miatt).A KÖTELEZETTSÉGEK HAZAI VÉGREHAJTÁSÁVAL kapcsolatos legfőbb teendők: — az OKTH koordinálásával jelenleg kidolgozás alatt levő környezetvédelmi koncepció és követelményrendszer kialakítása, s levegőtisztaság-védelmi fejezetében a lokális károsodás elhárítása (Folytatás a 4. oldalon)