Helyiipar és Városgazdaság, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Szakszervezetünk Titkársága a párt XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny eredményességét, társadalmi céljainak megvalósulását segítve — munkaprogramot fogadott el, amely konkrét tennivalókat szab meg a központi, a közép és alapszervezeti szakszervezeti szervek számára. Ennek részeként kerekasztal-beszélgetések során brigádvezetők, gazdasági vezetők, bizalmiak mondanak véleményt a kongresszusi munkaversenyről, a tett vállalások teljesítésének feltételeiről, az üzemi demokrácia fórumainak érvényesüléséről, hatásáról, a vállalati tervek kidolgozásában való dolgozói részvételről. Első alkalommal szocialista brigádvezetőkkel beszéltek szakszervezetünk munkatársai a kongresszusi versenyről, vállalásaikról, a teljesítésük eredményeiről, gondjaikról, az 1980. évi vállalati tervek előkészítésében való részvételük lehetőségéről. Erről szól az alábbi összeállításunk. A VESZPRÉM HÍV kerekasztal-beszélgetésén a vállalat 19 szocialista brigádja közül 13 brigádvezető vett részt és mondott véleményt Macskai Józsefnek, a KV ágazati bizottságai vezetőjének kérdéseire. Egyöntetű megállapításuk volt, hogy a kongresszusi versenyfelajánlásokhoz a gazdasági és mozgalmi vezetés részéről hasznos ajánlásokat kaptak. A kollektívák brigádfórumon vitatták és fogadták el vállalásaikat, amelyeket — ahol erre a lehetőség adott volt —, egyénekre szabottan „lebontottak". Az értelmiségi dolgozók, a KISZ-tagok fizikai brigádok patronálását vállalták, az építési üzem dolgozói a felújításra kerülő létesítmények fölött vállaltak védnökséget. A pótvállalásokban a „Munkád mellé add a neved", a garanciajegy mozgalom meghonosítását, a minőségi munkát, az anyag- és energiatakarékosságot állították a középpontba. Kísérleti bevezetésre megpróbálkoznak a pakutrával való fűtéssel, ami ha beválik, jelentős megtakarítást eredményezhet. Az első értékelések eredményeit mindenki megtekinthette a vállalati hirdetőtáblán, ahol a konkrét vállalások és a részidős teljesítésük együtt olvashatók. Különösen a lakóházfelújítások átadási határidejének lerövidítése, a fűtőberendezések gyors- és panaszmentes karbantartása dicsérhető az első versenyértékelés alapján. A megyei sajtó elismerően írt a kommunista műszakban végzett közhasznú munkájukról, valamint a gyermekintézmények részére nyújtott patronáló, felújító-karbantartó társadalmi munkájukról. Természetesen az őszinte hangú, közvetlen eszmecsere során a verseny lendületét fékező gondokról, anyaghiányról, az olykor még előforduló szervezetlenségről is szó esett. Voltak anyagellátási zavarok, néha egy-egy felelőtlen, hanyag brigádtag miatt a kollektíva sem tudta a vállalását teljesíteni. A brigádvezetők rendszeresebb törődést várnak vezetőiktől, nemcsak a munkát, a dolgozótársak nevelését illetően is. A szakmai képzés, a több szakmásítás égetően fontos náluk, hiszen az ingatlankezelési, felújítási munkákban az új anyagok, technológiák ismerete nélkül nem tudnak megfelelően helytállni a brigádtagok. Előfordult, hogy maguk a középvezetők szolgáltak negatív példával, az oktatásról való távolmaradásukkal. Elmarasztalták a beszélgetés résztvevői a vállalat újítási feladattervét, mert nem tartalmaz eléggé konkrét célfeladatokat. .A fizikai dolgozók újítási kedvét jobban segítené, ha a műszakiak a beadott javaslatok szakszerű leírásában nagyobb támogatást adnának" Meglepetéssel hallottuk — néhány más megyebeli IKV példájával ellenkezően —, hogy az MSZMP KB 1978. október 12-i, az építő- és építőanyagipari és a lakásgazdálkodás feladataira vonatkozó határozata alapján még semmi érdemit nem tudnak mondani, ami a vállalat konkrét feladataira vonatkoztatható. Ez már egyébként az 1980. évi konkrét tennivalók megismeréséhez tartozna, hiszen erre is kiváncsiak lettünk volna. Készült egy „belső” terv, ezt megküldték a felügyeleti tanácshoz, amit előzőleg a brigádvezetők körében megvitattak. A végleges terv január-februárra várható. Ez az új évi brigádvállalásokat is befolyásolja. Egyelőre azt tervezik, hogy az általuk készített ,,belső” tervre alapozva teszik meg a szocialista brigádok 1980. évi felajánlásaikat. Ahogy a brigádvezetők elmondták: a vállalt kommunista műszakban az egész dolgozói kollektíva a Il. számú telep új műhelycsarnokának építésén tevékenykedett. De önként jelentkeztek, amikor nyáron városszerte sürgősen nyírni kellett a füvet, vagy a kábai cukorgyár átadása előtt, időben el kellett készülniük a parkosítással. Vállalkozó szakember brigádjaik a MÉH- telepen vételezik szemre a még használható alkatrészeket, a kiszuperált roncsautókból, s bent a műhelyben komoly értékeket mentenek meg. Kongresszusi vállalásaik nagyobb részét a társadalmi munka jelenti. Több százezer forint értékű az a részben már teljesített felajánlás, amely a vállalat sokrétű tevékenységéhez igazodóan a parkok, a játszóterek, a munkahelyek és környéke, az óvodák, iskolák felújítási, javítási munkáit jelenti. Üzemre, brigádra, személyre szóló vállalások ezek, amelyek konkrétan értékelhetők és bizonyítják azt a megváltozott szemléletet, hogy a dolgozók felelősséget éreznek adott szavuk hiteléért. S amit elmondtak: joggal várják ezt a megváltozott hozzáállást a vezetőktől is! Néha előfordul, hogy elkezdenek egy munkát, s hetekig nem megy ki senki ellenőrizni, aztán kiderül, hogy amit csinálnak nem jó, újra kezdhetik. Bosszantja őket az is, amikor a város más vállalatai hibájából, szervezetlenségből, a frissen elkészült parkot feltúrják a kézművesek, a csőfektetők, kábelezők, ami bizony többször előfordult az elmúlt időszakban. Legyen rendszeres a szakmai továbbképzés, a második és több szakma elsajátításának lehetősége — vetették fel a résztvevők. Szó esett az anyagellátás nehézségeiről. Őket különösen a szivattyúk és a kazánok beszerzési gondjai érintették. Egyetértően szóltak a belső érdekeltségi rendszer 1980. évi új kialakításáról, s ezzel összefüggésben mondtak véleményt a vállalati tervezésben való részvételükről. A művezetők elmondták a brigádvezetőknek az 1980. évi várható feladatokat, s ehhez ők kiegészítő, egyetértő véleményt, új javaslatokat adtak. Az így összeálló tervjavaslatot a vállalat vezetése a szocialista brigádvezetőkkel megvitatja, s ennek alapján — a felügyeleti szervvel való egyeztetés után —, véglegesíti. Ismerik a saját munkaterületük 1980. évi főbb feladatait, s ezeket reálisnak, megoldhatónak tartják. Az új évi tervfeladatokat e sorok olvasásakor már valamennyi dolgozójuk ismeri. Az akkor még vaskos dossziéba fűzött tervjavaslat olvasásakor feltűnt a fegyelmezett, takarékos munkát, a munkaidő kihasználását maximálisan megkövetelő intézkedések sora. 1979-ben több mint 92 ezer óra kiesett munkaidőt regisztráltak, ezt az új évben mintegy 4 ezer órával csökkenteni kívánják, ami 78 ezer forint bérmegtakarítást jelent. A munkafegyelem megsértőinek szigorú felelősségre vonását, a táppénzes napok csökkentése érdekében a rendszeres ellenőrzést tervezik. Minden munkaterületre olyan belső érdekeltségi rendszert dolgoznak ki, amely a szervezett, minőségi, takarékos és határidőre elvégzett munka alapján biztosítja a nagyobb anyagi ösztönzést. A jobb munka- és üzemszervezési intézkedések révén az elérhető munkanapok száma 485 nap lesz, amely mint termelékenységi növekedés, 268 ezer forint árbevétel többletet jelent a számukra. Egy szó mint száz: Hajdúszoboszlón nemcsak ismerik, de úgy is alakítják ki a tervcélokat, hogy azok a dolgozó kollektíva legteljesebb egyetértését bírják, mert ez a záloga az elhatározott tennivalók megvalósításának. De azért hadd tegyük hozzá: élve és nem visszaélve a szocialista brigádok tiszteletre méltó, önzetlen áldozatkészségével. Mivel itt és a most következő helyszínen is találkoztunk hasonló jelenséggel, erre az összefoglaló végén még visszatérünk. A patyolatüzem brigádvezetői elmondták, hogy a mosási „csúcsidők” idején — a brigádtagok szabad idejétől függően — egyesek a saját műszakjuk befejezése után tovább dolgoznak még 3—4 órát, a délutános műszakvezető által megadott munkán. Az így teljesített órákat brigádtagonként vezetik, s aki ilyenformán eléri a 15 órát, az „letudta” a 3 kommunista műszak ráeső részét. A vállalások értékelésekor az üzemegység „négyszöge” dönt arról, hogy az ilyenformán ledolgozott órák alapján a brigád teljesítette-e a 3 kommunista műszak felajánlását. (Nincs szó külön anyagi ellenszolgáltatásért végzett termelő munkáról, amelynek az összesített munkateljesítmény alapján járó bérösszegét külön bérjegyzéken kellene elszámolni. Itt ki mikor ér rá, akár részleteiben is teljesítheti a kommunista műszak ráeső részét. Ez legalábbis bonyolult, és áttekinthetetlennek tűnő, elaprózása a közösség egyöntetű felajánlásának, nem szólva arról, hogy alkalmasint a vállalat más területén is végeznek ugyanilyen termelő munkát „társadalmi munkafelajánlás" címén. A brigádok áldozatvállalása, az a magától értetődő természetesség, ahogyan a plusz társadalmi munkavállalásokról beszéltek a brigádok vezetői — csak elismerést érdemel. Intézményeket, óvodát, iskolát, öregek szociális otthonát patronálnak, parkok, játékok felújítását végzik. A Münnich Ferenc fodrász brigád — ahogy a vezetőjük elmondta —, a saját üzletük felújítását vállalta el társadalmi munkában". Régen esedékes volt már, ráfért a boltra a renoválás, csak éppen kivitelezőt nem találtak, így hát egy hétre bezárt a fodrászüzlet, s a brigád tagjai reggeltől estig kőműves-, festő-, csempéző-, tapétázó-, vízszerelő-, stb. munkát végeztek. A 8 órai munkaidőre átlagbért kaptak, a műszakon túli órák pedig a társadalmi munkájuk óraszámát gyarapították. A patyolatüzem „Béke" brigádjának vezetője mondta el, hogy a nyári „csúcs” idején az is megtörténik, hogy a 15 órás kommunista, műszak átlagot már teljesített brigádtagok további plusz órákat teljesítenek, ami már a társadalmi munkavállalásaik óraszámát növeli. (Természetesen ezért bért nem kapnak, bár itt is a termelői munka továbbfolytatásáról van szó.) Szóltak a résztvevők arról is, hogy a gyakori gépállás — az egyes alkatrészek tartós hiányán túl —, a tmk-részleg dolgozóinak nem megfelelő felkészültségén is múlik. A beérkező új gépek műszaki adatait nem ismerik, és nincs megfelelő kapacitás sem a géphibák gyors orvoslására. Az 1980. évi vállalati terv főbb adatai azóta itt is ismertté váltak, a beszélgetés időpontjában azonban erről érdemben még nem eshetett szó. Az itteni beszélgetés tapasztalatai alapján úgy érezzük, hogy a vállalati kollektíva magáénak érzi munkahelye gondját-baját, készséggel, lelkiismereti kérdésnek tekintve dolgozik az adott szó teljesítésén. S itt kell néhány gondolattal összekapcsolni a hajdúszoboszlói és a dunaújvárosi példát. Korábban már hivatalos fórumok is reagáltak a társadalmi munkaként elkönyvelt, vagy éppen a kommunista műszakokkal pótolt vállalati elmaradások ilyetén való helytelen szervezéséről. Másutt is hallottunk hasonló megoldásokról, melyeket a szükség, a kivitelezői kapacitás hiánya, vagy éppen az üzemfejlesztés érdeke kívánt meg. De talán lehetne találni más módot is a megoldásra. Érdemes lenne gondolkozni rajta. Hasonló kerekasztal-beszélgetésekre került és kerül sor több más megyében és vállalatnál, amelyeknek értékelő tapasztalataira a későbbiekben visszatérünk. (gregor) Vidám és szép parkokat... Mind kevesebb szemetelőt... Nem hörgő vízcsapokat... Kevesebb beázást... A HAJDÚSZOBOSZLÓ VÁROSGAZDÁLKODÁS IV. központjában Jónás László, a közgazdasági osztály munkatársa vett részt a brigádvezetők kerekasztal-beszélgetésén. Szavaik alapján tiszteletre méltó az a tetemes társadalmi munkavállalás, amelynek eredményeként határidő előtt elkészült az új növényházuk, s egy hónappal előbb az ÉDOSZ-üdülő parkjának felújítása. A DUNAÚJVÁROSI VEGYESIPARI V. szocialista brigádjainak vezetőivel Váradi Vilmos, a kulturális, agitációs, propaganda és sportosztály főmunkatársa beszélgetett. A vállalat 17 szocialista brigádja közül 9-nek a vezetője vett részt az eszmecserén. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny vállalásainak többsége itt is a társadalmi munkavégzésre összpontosul. A más irányú felajánlások igazodnak a vállalati tervcélok és a meglevő gondok megoldására. A sajátos szakmai összetételből adódóan nagyon eltérőek a vállalások a konkrétságukat illetően. A patyolatüzem brigádvezetői személyre szólóan meg tudták mondani, ki mit ajánlott fel, a fodrászatnál viszont csak általánosságban jelölték meg, pl. az anyag- és energiamegtakarítást. A tökbrigádok elsősorban a beruházási munkák határidős elvégzését és úgymond, a „minőségi” gépjavítást vállalták. A vállalat kollektívája összességében 3 kommunista műszak ledolgozását vállalta, ami brigádtagonként átlagosan 15 óratársadalmi munkavégzést jelent. A valóságban ez meglehetősen „sajátságos" módon realizálódik. Becsüljük meg mások munkáját is! Az egyik szemem sír a másik meg nevet. Sír, amikor látom, hogy a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat karbantartó üzeme a parkokban levő és tönkretett padokat, játszó szereket kénytelen idő előtt javítani. Nevet, amikor látom, hogy új és új gödröket ásnak az elültetendő fáknak, a frissen elkészült lakótelepen. 1979-ben 80 ezer díszcserjét és mintegy 8 ezer facsemetét ültettek el a város utcáin, parkjaiban, játszóterein. Szép környezetünk rongálói ellen már sokan és sok helyütt felemelték tiltakozó szavukat. Rendeletek is módot adnak a mások munkáját nem becsülő, a közterek berendezési tárgyait rongálók megbüntetésére. De, a jó érzést nem lehet megváltani büntetéspénzzel. Mindannyiunknak kötelessége hatni a természeti környezet vandál rongálóira, hogy mások munkáját is becsüljék meg! Bizonyos, hogy a saját otthonukban jobban vigyáznak a tisztaságra, amit oly gyakran elfelejtenek, ha becsukódik mögöttük az otthonuk ajtaja. Kiss József Pécs Takarékosabb energiagazdálkodást... (Haraszti Alfréd grafikái)