Helyiipar és Városgazdaság, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Szakszervezetünk Titkársága a párt XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfor­dulója tiszteletére kibontakozott munka­ver­seny eredményességét, társadalmi céljainak megvalósulását segítve — munkaprogramot fogadott el, amely konkrét tennivalókat szab meg a központi, a közép és alapszervezeti szakszervezeti szervek számára. Ennek ré­szeként kerekasztal-beszélgetések során bri­­gádvezetők, gazdasági vezetők, bizalmiak mondanak véleményt a kongresszusi mun­­ka­versenyről, a tett vállalások teljesítésének feltételeiről, az üzemi demokrácia fórumai­nak érvényesüléséről, hatásáról, a vállalati tervek kidolgozásában való dolgozói részvé­telről. Első alkalommal szocialista brigádveze­tőkkel beszéltek szakszervezetünk munka­társai a kongresszusi versenyről, vállalásaik­ról, a teljesítésük eredményeiről, gondjaik­ról, az 1980. évi vállalati tervek előkészíté­sében való részvételük lehetőségéről. Erről szól az alábbi összeállításunk. A VESZPRÉM­ HÍV kerekasztal-beszélgetésén a vállalat 19 szo­cialista brigádja közül 13 brigádvezető vett részt és mondott véleményt Macskai József­nek, a KV ágazati bizottságai vezetőjének kérdéseire. Egyöntetű megállapításuk volt, hogy a kongresszusi versenyfelajánlásokhoz a gaz­dasági és mozgalmi vezetés részéről hasz­nos ajánlásokat kaptak. A kollektívák bri­gádfórumon vitatták és fogadták el vállalá­saikat, amelyeket — ahol erre a lehetőség adott volt —, egyénekre szabottan „lebon­tottak". Az értelmiségi dolgozók, a KISZ-tagok fi­zikai brigádok patronálását vállalták, az építési üzem dolgozói a felújításra kerülő lé­tesítmények fölött vállaltak védnökséget. A pótvállalásokban a „Munkád mellé add a neved", a garanciajegy mozgalom megho­nosítását, a minőségi munkát, az anyag- és energiatakarékosságot állították a közép­pontba. Kísérleti bevezetésre megpróbálkoz­nak a pakutrával való fűtéssel, ami ha bevá­lik, jelentős megtakarítást eredményezhet. Az első értékelések eredményeit minden­ki megtekinthette a vállalati hirdetőtáblán, ahol a konkrét vállalások és a részidős tel­jesítésük együtt olvashatók. Különösen a lakóházfelújítások átadási határidejének le­rövidítése, a fűtőberendezések gyors- és pa­naszmentes karbantartása dicsérhető az el­ső versenyértékelés alapján. A megyei sajtó elismerően írt a kommu­nista műszakban végzett közhasznú munká­jukról, valamint a gyermekintézmények ré­szére nyújtott patronáló, felújító-karban­tartó társadalmi munkájukról. Természetesen az őszinte hangú, közvet­len eszmecsere során a verseny lendületét fékező gondokról, anyaghiányról, az olykor még előforduló szervezetlenségről is szó esett. Voltak anyagellátási zavarok, néha egy-egy felelőtlen, hanyag brigádtag miatt a kollektíva sem tudta a vállalását telje­síteni. A brigádvezetők rendszeresebb törődést várnak vezetőiktől, nemcsak a munkát, a dolgozótársak nevelését illetően is. A szak­mai képzés, a több szakmásít­ás égetően fon­tos náluk, hiszen az ingatlankezelési, fel­újítási munkákban az új anyagok, techno­lógiák ismerete nélkül nem tudnak megfe­lelően helytállni a brigádtagok. Előfordult, hogy maguk a középvezetők szolgáltak ne­gatív példával, az oktatásról való távolma­radásukkal. Elmarasztalták a beszélgetés résztvevői a vállalat újítási feladattervét, mert nem tartalmaz eléggé konkrét célfel­adatokat. .A fizikai dolgozók újítási kedvét jobban segítené, ha a műszakiak a beadott javaslatok szakszerű leírásában nagyobb tá­mogatást adnának" Meglepetéssel hallottuk — néhány más megyebeli IKV példájával ellenkezően —, hogy az MSZMP KB 1978. október 12-i,­ az építő- és építőanyagipari és a lakásgazdál­kodás feladataira vonatkozó határozata alap­ján még semmi ér­demit nem tudnak mon­dani, ami a vállalat konkrét feladataira vo­natkoztatható. Ez már egyébként az 1980. évi konkrét tennivalók megismeréséhez tartozna, hiszen erre is kiváncsiak lettünk volna. Készült egy „belső” terv, ezt megküldték a felügye­leti tanácshoz, amit előzőleg a brigádveze­tők körében megvitattak. A végleges terv január-februárra várható. Ez az új évi bri­gádvállalásokat is befolyásolja. Egyelőre azt tervezik, hogy az általuk készített ,,belső” tervre alapozva teszik meg a szocialista bri­gádok 1980. évi felajánlásaikat. Ahogy a brigád­vezetők elmondták: a vállalt kommunista műszakban az egész dolgozói kollektíva a Il. számú telep új műhelycsarnokának építésén tevékenyke­dett. De önként jelentkeztek, amikor nyáron városszerte sürgősen nyírni kellett a füvet, vagy a kábai cukorgyár átadása előtt, idő­ben el kellett készülniük a parkosítással. Vállalkozó szakember brigádjaik a MÉH- telepen vételezik szemre a még használha­tó alkatrészeket, a kiszuperált roncsautók­ból, s bent a műhelyben komoly értékeket mentenek meg. Kongresszusi vállalásaik nagyobb részét a társadalmi munka jelenti. Több százezer fo­rint értékű az a részben már teljesített fel­ajánlás, amely a vállalat sokrétű tevékeny­ségéhez igazodóan a parkok, a játszóterek, a munkahelyek és környéke, az óvodák, isko­lák felújítási, javítási munkáit jelenti. Üzemre, brigádra, személyre szóló vállalá­sok ezek, amelyek konkrétan értékelhetők és bizonyítják azt a megváltozott szemlé­letet, hogy a dolgozók felelősséget éreznek adott szavuk hiteléért. S amit elmondtak: joggal várják ezt a megváltozott hozzáállást a vezetőktől is! Néha előfordul, hogy elkezdenek egy munkát, s hetekig nem megy ki senki el­lenőrizni, aztán kiderül, hogy amit csinál­­nak nem jó, újra kezdhetik. Bosszantja őket az is, amikor a város­ más vállalatai hibájá­ból, szervezetlenségből, a frissen elkészült parkot feltúrják a kézművesek, a csőfekte­tők, kábelezők, ami bizony többször előfor­dult az elmúlt időszakban. Legyen rendszeres a szakmai továbbkép­zés, a második és több szakma elsajátításá­nak lehetősége — vetették fel a résztvevők. Szó esett az anyagellátás nehézségeiről. Őket különösen a szivattyúk és a kazánok beszerzési gondjai érintették. Egyetértően szóltak a belső érdekeltségi rendszer 1980. évi új k­ialakításáról, s ezzel összefüggésben mondtak véleményt a válla­lati tervezésben való részvételükről. A mű­vezetők elmondták a brigádvezetőknek az 1980. évi várható feladatokat, s ehhez ők ki­egészítő, egyetértő véleményt, új javaslato­kat adtak. Az így összeálló tervjavaslatot a vállalat vezetése a szocialista brigádveze­­tőkkel megvitatja, s ennek alapján — a fel­ügyeleti szervvel való egyeztetés után —, véglegesíti. Ismerik a saját munkaterületük 1980. évi főbb feladatait, s ezeket reálisnak, megoldhatónak tartják. Az új évi tervfeladatokat e sorok olvasá­sakor már valamennyi dolgozójuk ismeri. Az akkor még vaskos dossziéba fűzött tervjavas­lat olvasásakor feltűnt a fegyelmezett, taka­rékos munkát, a munkaidő kihasználását ma­ximálisan megkövetelő intézkedések sora. 1979-ben több mint 92 ezer óra kiesett mun­kaidőt regisztráltak, ezt az új évben mintegy 4 ezer órával csökkenteni kívánják, ami 78 ezer forint bérmegtakarítást jelent. A mun­kafegyelem megsértőinek szigorú felelősség­re vonását, a táppénzes napok csökkentése érdekében a rendszeres ellenőrzést tervezik. Minden munkaterületre olyan belső érde­keltségi rendszert dolgoznak ki, amely a szer­vezett, minőségi, takarékos és határidőre el­végzett munka alapján biztosítja a nagyobb anyagi ösztönzést. A jobb munka- és üzem­­szervezési intézkedések révén az elérhető munkanapok száma 485 nap lesz, amely mint termelékenységi növekedés, 268 ezer forint árbevétel többletet jelent a számukra. Egy szó mint száz: Hajdúszoboszlón nem­csak ismerik, de úgy is alakítják ki a terv­célokat, hogy azok a dolgozó kollektíva leg­teljesebb egyetértését bírják, mert ez a zá­loga az elhatározott tennivalók megvalósí­tásának. De azért hadd tegyük hozzá: élve és nem visszaélve a szocialista brigádok tiszteletre méltó, önzetlen áldozatkészségével. Mivel itt és a most következő helyszínen is találkoz­tunk hasonló jelenséggel, erre az összefog­laló végén még visszatérünk. A patyolatüzem brigádvezetői elmondták, hogy a mosási „csúcsidők” idején — a bri­gádtagok szabad idejétől függően — egye­sek a saját műszakjuk befejezése után to­vább dolgoznak még 3—4 órát, a délutános műszakvezető által megadott munkán. Az így teljesített órákat brigádtagonként veze­tik, s aki ilyenformán eléri a 15 órát, az „letudta” a 3 kommunista műszak ráeső ré­szét. A vállalások értékelésekor az üzem­egység „négyszöge” dönt arról, hogy az ilyenformán ledolgozott órák alapján a bri­gád teljesítette-e a 3 kommunista műszak felajánlását. (Nincs szó külön anyagi ellen­szolgáltatásért végzett termelő munkáról, amelynek az összesített munkateljesítmény alapján járó bérösszegét külön bérjegyzé­ken kellene elszámolni.­ Itt ki mikor ér rá, akár részleteiben is teljesítheti a­­ kom­munista műszak ráeső részét. Ez legalábbis bonyolult, és áttekinthetet­lennek tűnő, elaprózása a közösség egyön­tetű felajánlásának, nem szólva arról, hogy alkalmasint a vállalat más területén is vé­geznek ugyanilyen termelő munkát „társa­dalmi munkafelajánlás" címén. A brigádok áldozatvállalása, az a magá­tól értetődő természetesség, ahogyan a plusz társadalmi munkavállalásokról beszéltek a brigádok vezetői — csak elismerést érde­mel. Intézményeket, óvodát, iskolát, öregek szociális otthonát patronálnak, parkok, játé­kok felújítását végzik. A Münnich Ferenc fodrász brigád — ahogy a vezetőjük el­mondta —, a saját üzletük felújítását vál­lalta el társadalmi munkában". Régen ese­dékes volt már, ráfért a boltra a renoválás, csak éppen kivitelezőt nem találtak, így hát egy hétre bezárt a fodrászü­zlet, s a brigád tagjai reggeltől estig kőműves-, festő-, csempéző-, tapétázó-, vízszerelő-, stb. mun­kát végeztek. A 8 órai munkaidőre átlag­bért kaptak, a műszakon túli órák pedig a társadalmi munkájuk óraszámát gyarapítot­ták. A patyolatüzem „Béke" brigádjának veze­tője mondta el, hogy a nyári „csúcs” ide­jén az is megtörténik, hogy a 15 órás kom­munista, műszak átlagot már teljesített bri­gádtagok további plusz órákat teljesítenek, ami már a társadalmi munkavállalásaik óraszámát növeli. (Természetesen ezért bért nem kapnak, bár itt is a termelői munka továbbfolytatásáról van szó.) Szóltak a résztvevők arról is, hogy a gya­kori gépállás — az egyes alkatrészek tar­tós hiányán túl —, a tmk-részleg dolgozói­nak nem megfelelő felkészültségén is mú­lik. A beérkező új gépek műszaki adatait nem ismerik, és nincs megfelelő kapacitás sem a géphibák gyors orvoslására. Az 1980. évi vállalati terv főbb adatai az­óta itt is ismertté váltak, a beszélgetés idő­pontjában azonban erről érdemben még nem eshetett szó. Az itteni beszélgetés tapasztalatai alapján úgy érezzük, hogy a vállalati kollektíva magáénak érzi munkahelye gondját-baját, készséggel, lelkiismereti kérdésnek tekintve dolgozik az adott szó teljesítésén. S itt kell néhány gondolattal összekapcsolni a hajdú­­szoboszlói és a dunaújvárosi példát. Korábban már hivatalos fórumok is rea­gáltak a társadalmi munkaként elkönyvelt, vagy éppen a kommunista műszakokkal pó­tolt vállalati elmaradások ilyetén való hely­telen szervezéséről. Másutt is hallottunk ha­sonló megoldásokról, melyeket a szükség, a kivitelezői kapacitás hiánya, vagy éppen az üzemfejlesztés érdeke kívánt meg. De talán lehetne találni más módot is a megoldásra. Érdemes lenne gondolkozni rajta. Hasonló kerekasztal-beszélgetésekre ke­rült és kerül sor több más megyében és vállalatnál, amelyeknek értékelő tapaszta­lataira a későbbiekben visszatérünk. (gregor) Vidám és szép parkokat... Mind kevesebb szemetelőt... Nem hörgő vízcsapokat... Kevesebb beázást... A HAJDÚSZOBOSZLÓ­ VÁROSGAZDÁLKODÁS I­V. központjában Jónás László, a közgazdasági osztály munkatársa vett részt a brigádve­­zetők kerekasztal-beszélgetésén. Szavaik alapján tiszteletre méltó az a te­temes társadalmi munkavállalás, amelynek eredményeként határidő előtt elkészült az új növényházuk, s egy hónappal előbb az ÉDOSZ-üdülő parkjának felújítása. A DUNAÚJVÁROSI VEGYESIPARI V. szocialista brigádjainak vezetőivel Váradi Vilmos, a kulturális, agitációs, propaganda és sportosztály főmunkatársa beszélgetett. A vállalat 17 szocialista brigádja közül 9-nek a vezetője vett részt az eszmecserén. A kongresszusi és felszabadulási munka­verseny vállalásainak többsége itt is a tár­sadalmi munkavégzésre összpontosul. A más irányú felajánlások igazodnak a válla­lati tervcélok és a meglevő gondok megol­dására. A sajátos szakmai összetételből adó­dóan nagyon eltérőek a vállalások a konk­rétságukat illetően. A patyolatüzem brigád­­vezetői személyre szólóan meg tudták mon­dani, ki mit ajánlott fel, a fodrászatnál vi­szont csak általánosságban jelölték meg, pl. az anyag- és energiamegtakarítást. A tök­­brigádok elsősorban a beruházási munkák határidős elvégzését és úgymond, a „minő­ségi” gépjavítást vállalták. A vállalat kollektívája összességében 3 kommunista műszak ledolgozását vállalta, ami brigádtagonként átlagosan 15 óra­­tár­sadalmi munkavégzést jelent. A valóságban ez meglehetősen „sajátságos" módon reali­zálódik. Becsüljük meg mások munkáját is! Az egyik szemem sír a másik meg nevet. Sír, amikor látom, hogy a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat karbantartó üzeme a parkokban levő és tönkretett padokat, ját­szó szereket kénytelen idő előtt javítani. Nevet, amikor látom, hogy új és új gödröket ásnak az elültetendő fáknak, a frissen elké­szült lakótelepen. 1979-ben 80 ezer díszcser­jét és mintegy 8 ezer facsemetét ültettek el a város utcáin, parkjaiban, játszóterein. Szép környezetünk rongálói ellen már so­kan és sok helyütt felemelték tiltakozó sza­vukat. Rendeletek is módot adnak a mások munkáját nem becsülő, a közterek berende­zési tárgyait rongálók megbüntetésére. De, a jó érzést nem lehet megváltani büntetés­pénzzel. Mindannyiunknak kötelessége hat­ni a természeti környezet vandál rongálóira, hogy mások munkáját is becsüljék meg! Bizonyos, hogy a saját otthonukban jobban vigyáznak a tisztaságra, a­mit oly gyakran el­felejtenek, ha becsukódik mögöttük az ott­honuk ajtaja. Kiss József Pécs Takarékosabb energiagazdálkodást... (Haraszti Alfréd grafikái)

Next