Helyiipar és Városgazdaság, 1981 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
DUKÁN LÁSZLÓ, AZ AJKAI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT SZB-TITKRA: Tisztában vagyok azzal, hogy feladataink megvalósításában ránk is vonatkozik a VI. ötéves terv céljai közül az, hogy a gazdasági feladatok hatékonyabb megvalósításával kell az elért életszínvonalat megtartani és majd a későbbiek folyamán — a lehetőségekhez mérten — azt fejleszteni. A tervszerű növekedés ellenére is jelentősek még területünkön a bér- és keresetkülönbségek az árutermelő és a szolgáltató ágazatok között, melyeket különböző mértékű, vállalatonként differenciált központi segítséggel sem sikerült teljes mértékben feloldani. Komoly előrelépést jelentett a társadalmi tekintélyt nélkülöző munkakörökben nyújtott jelentős összegű bértámogatás, valamint a nemrégiben bevezetett, több műszakban foglalkoztatott dolgozók műszakpótléka, melyek viszonylagos munkaerő-stabilitást eredményeztek. Még mindig vannak azonban megoldandó feladatok az azonos vagy hasonló beosztásban dolgozó nők és férfiak, valamint a fizikai dolgozók és a műszakiak között, a meglevő bérfeszülségek megszüntetésében. Ezt egyrészt a szabályozásmódosítással, másrészt tudatosabb vállalati bérpolitikával egyhíteni lehet. A HVDSZ VIII. KONGRESSZUSA CÉLUL TŰZTE KI, hogy a társadalmi presztízs nélküli munkaterületeken a népgazdasági átlagot meghaladóan növekedjen a dolgozók bér- és jövedelemszintje. A vállalatok vezetői pedig az átlagosnál nagyobb mértékben honorálják a társadalmilag hasznos, jobb minőségű és gazdaságosabb munkát, illetve tevékenységet. A XXIV. kongresszus beszámolója és határozattervezete is következetesen és alkotó módon foglalkozik ezekkel a témakörökkel. A határozattervezet rögzíti, hogy a fogyasztói árrendezésekről szóló döntések mindig összefüggésben kell, hogy legyenek a bérpolitikai célkitűzésekkel. Javasoljuk a kongresszusnak az állami és társadalmi árellenőrzések fokozását, az életszínvonalat jelentős mértékben érintő ármozgások és a jogtalan haszonszerzések vonatkozásában. Ismert tény, hogy a társadalmi juttatások növekedése meghaladta a nemzeti jövedelem emelkedésének ütemét. A jóléti és kulturális alapok szabályozása csökkentette a vállalatok közötti nagy különbségeket, igazságtalanságokat. Közreműködésünk révén is sikerült elérni, hogy a költségvetési üzemek most már nemcsak jóléti és kulturális alapot képezhetnek, hanem lehetőséget kaptak lakásépítési támogatás képzésére is. A szociális tervekben, a különböző, rendelkezésre álló alapok elosztásának újraszabályozásával igazságosabban kell meghatározni és biztosítani a juttatásokat. A nagycsaládosok, a növekvő számú nyugdíjasok kiegyensúlyozottabb életfeltételeinek biztosítása nem lehet vállalati, alapszervezeti felelősség. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalati kollektíváknak rendszeresebb segítséget kell nyújtaniuk azoknak, akik tegnap még aktív dolgozóként járultak hozzá az új érték megteremtéséhez. Gondosan ki kell munkálni a velük való fokozottabb és korszerűbb törődést állami és szakszervezeti szinten egyaránt. NAGY GONDJA SZERVEZETEINKNEK A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGŰ dolgozók létbiztonsága, élet- és munkakörülményeinek javítása. A velük való érdemi törődés sokkal nagyobb anyagi ráfordítást igényel, mint az egészséges dolgozók foglalkoztatása. Számtalan ténnyel tudjuk bizonyítani, hogy a vállalatok a meglevő kedvezmények mellett, saját erőből nem tudják megoldani e társadalmi gondot. Felülvizsgálatra szorul a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató vállalatok egész gazdálkodási rendszere. Úgy kell ezt a problémát megoldani, hogy maximálisan érvényesüljön társadalmunk humanizmusa a gondoskodásra szoruló emberekkel szemben. KONDOR SÁNDOR, A FŐVÁROSI XIII. KER. IKV SZB-TITKÁRA: Tapasztalatom szerint a szervezeti élet tartalmasabb, minőségében új vonásokkal gazdagodott. Itt elsősorban a bizalmiak megnövekedett hatás- és jogkörére, a bizalmi testületek szerepére gondolok. Ma már érezteti kedvező hatását, hogy közelebb került a döntés és a végrehajtás, a döntést hozó testület és a tagság kapcsolata. A bizalmi testület tagjainak többsége meg tud felelni a tagság elvárásainak és képes a felsőbb szervek határozatainak végrehajtására. Ezért nagyon fontosnak tartjuk képzésüket, felkészítésüket, hogy megfeleljenek ennek a megbízatásnak. A szervezet korszerűsítésénél mindkét oldal felelősségét megfigyelhetjük, de az is biztos, hogy a szakszervezeti munka a partner felkészültségétől is függ, mert a viták, a meggyőzések és jogkörértelmezések helyett érdemben tudnának együttműködni. Mi nem ellenezzük a vitát, de hogy az mire irányul, a hatalom gyakorlása hogyan valósul meg, azt fontosnak tartjuk. Ezért nagyon sok alapszervezetünknél a bizalmiak felkészítése a művezetőkkel együtt történt. A HVDSZ-hez tartozó alapszervezetek mintegy kétharmad részénél a csoporttaggyűlés a legmagasabb fórum. Az ágazatunkra jellemző területi szétszórtság, a dolgozók összetételében levő lényeges különbözőségek, érdekeltségek nehezítik és akadályozzák a munkát, ezért meg kell találnunk azt az optimális módszert, hogy színvonalasabb, tartalmasabb szervezeti életet éljünk. Az írásos jelentés is megállapítja, hogy a szakszervezeti csoporttaggyűlés tartalmilag még több helyen kifogásolható. Ezt a tapasztalatok alapján csak megerősíthetjük. Ha csak arra használjuk fel a csoporttaggyűlést, hogy tájékoztatást adunk, vagy a döntéseket ismertetjük, akkor az a jövőben is kifogásolható marad. Ha a szakszervezeti bizottságok, netán a titkárok átveszik a testület, ezen keresztül a dolgozók beleszólási jogát, nem lehet eredményt elérni. Szakszervezeti bizottságaink a több évtizedes gyakorlatról nehezen állnak át az új módszerre és előfordul, hogy több kérdésben állást foglalnak, döntenek. Az a tapasztalatunk, hogy a testületi munka hatékonyságát jelentős mértékben az előkészítés határozza meg. Ha a tárgyalásra nem készítjük fel bizalmijainkat, ha nem biztosítunk írásos anyagot és időt a dolgozókkal való véleménycserére, akkor csak a bizalmiak egyéni véleményét ismerjük meg, munkánk nem éri el a kívánt eredményt, így a végrehajtásban tagságunk nem azonosul, nem vesz részt cselekvően az érvényesítésben. Szükségesnek tartjuk — mivel nem egyedi, hanem általános jelenségről van szó — azt a szemléletbeli és gyakorlati probléát felvetni, ami a gazdasági vezetők éves tevékenységének megítélését illeti. Itt elsősorban a gazdasági vezetők aggályoskodásáról, értetlenségéről van szó. Nem szívesen fogadják, sőt, több helyen meggkérdőjelezik ennek realiását. Ebben persze a szakszervezeti testületeink is óvatosak. A gazdasági vezetők részéről addig nincs baj, amíg elismerő hangon szólunk, de amikor bírálunk, romlanak a kapcsolatok, együttműködések. Ennek ellenére álláspontom az, hogy a szakszervezetek ilyen irányú tevékenységét tovább kell erősíteni, fejleszteni és szélesíteni — mint ahogy azt Gáspár elvtárs szóbeli beszámolójában is mondta. A területünkön kialakult gyakorlat, hogy a vezetők éves tevékenységéről készült véleményezést a felsőbb szervek részére is megküldjük. Elvárás a testületeink részéről, hogy az abban foglaltakat vegyék komolyan és olyan felelősséggel, mint ahogy azt a testület készítette. Az sem volna hátrány és csak erősítené szakszervezetünket, ha az irányító szervek értékelnék és esetleg közölnék saját véleményüket is velünk. Ebben az irányító szervek részéről várunk több segfteget. Úgyértékeljük, hogy a kongresszus határozattervezete az alanszervi munkát erősíti. Azt célozza, hogy az új szervezeti rendszer jobban szolgálja mind a tagság, mind a társadalom érdekeit. Kitűnik belőle, hogy a bizalmiak a szakszervezeti munka középpontjában állnak. Szerepük a tagság aktivizálásában, ügyeinek intézésében és képviseletében jelentős. Tehát minden feltételt biztosítani kell munkájukhoz. Ezt a munkát az alap- és középszerveknek, de a központi szerveknek is jobban kell segíteni. A felsőbb szervek munkájának értékmérője, hatásfoka, hogy hogyan és milyen módon nyújtanak segítséget az alapszervek munkáiéhoz. Az ágazati, de a központi szakszervezeti sajó is rendszeresebben és gyakorlatiasabban foglalkozzon a bizalmiak tevékenységével. Úgy gondolom, hogy a gyakoribb alapszervi találkozások, aktívaértekezletek jó módszerei a segítségnyújtásnak. képvis@l@ink sa SZOT sier¥e kefetűen A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA TAGJA LETT: Dukán László, az Ajkai Városgazdálkodási Vállalat műszaki osztályának vezetője, a munkaügyi döntőbizottság elnöke, Fabók Zoltán, szakszervezetünk elnöke, Fresz Ferencné, a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat bőrdíszmű gyáregysége szakmunkása, szb titkár. Gólyán Pálné, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár kárpitosa, bizalmi. Juhász Ottó, szakszervezetünk főtitkára, Juhász V. Zoltánná, a Dunaújvárosi városi tanács Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzemének részlegvezetője, Kautzky László, a Fővárosi Vízművek építési osztályának lakatosa, bizalmi, Ősz Antalné, a Fővárosi Patyolat Vállalat ügyinézője, Szabó Imre, a Debreceni IKV szb titkára. A SZAKSZERVEZETEK SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGA TAGJA LETT: dr. Szendei Imre, szakszervezetünk Tolna megyei bizottságának titkára, A SZOT ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA: Juhász Ottó főtitkár A SZOT NŐBIZOTTSÁGÁNAK TAGJA: Somoskői Gáborné KV titkár A SZOT KÖZGAZDASÁGI ÉS ÉLETSZÍNVONAL-POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA: Juhász Ottó Főtitkár A SZOT AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA. Bárd Anna, a Fővárosi Vízművek művelődési előadója Medves Otvesénk! A papír árának és a nyomdai költségek emelkedése miatt szakszervezetünk lapja is abba a helyzetbe került, hogy 1981. januárjától 20 fillérrel fel kell emelni példányszámonkénti árát, 2 forinttal pedig az éves előfizetési díjat. A példányonként vásárlók januári számunkat már a címoldalon feltüntetett 1,40 forintért vásárolhatják meg, előfizetőink azonban — s ők vannak döntő többségben — csak az április 1-el kezdődő új előfizetési ciklustól fizetik a felemelt, 16 forintos évi előfizetési díjat. Szakszervezetünk elnöksége — a kényszerű körülményekre való tekintettel — a három hónap díjkülönbözetét átvállalja. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani áldozatkész lapszervezőinknek, a sajtófelelősöknek, a bizalmiaknak, akiknek szorgalmas, rendszeres munkájuk eredményeként kapják meg hónapról hónapra olvasóink a Helyiipar és Városgazdaságot. Az ő tevékenységük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a lap több mint 40 ezer példányban eljusson azokhoz, akiknek érdekében együtt írjuk, szerkesztjük a lapot. Kedves Olvasó! Tudjuk, hogy az élet gondjai közepette, lapunk kényszerű árváltozása nem tartozik a népszerű információ közvetítések közé. Kérjük szíves megértését, és azon leszünk, hogy lapunkat tartalmában, mondanivalójában olyanná tegyük, hogy abban olvasóink legkülönbözőbb rétegei megtalálják az őket érdeklő információkat, cikkeket. Köszönjük megértését. Szakmai lapünk előfizetési versenyfelhívása Titkárságunk állásfoglalása alapján 1981-ben ismét meghirdetjük szakmai lapunk éves előfizetés-gyűjtési akcióját. A versenyt két kategóriában hirdetjük meg. Egyéni szervezők és középszervezetek között. A legjobb egyéni előfizetés-gyűjtők között — akiket a középszervezetek javasolnak, eredményeik alapján 1 db 2 hetes SZOT-üdülési beutalót, 10 db 200 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki. (A SZOT üdülési beutaló nyertesének lehetősé tesszük, hogy — a térítési költség megfizetése mellett — hozzátartozóját magával vihesse). A nagy, közép- és kis kategóriába sorolható középszervezetek legjobbjai között — a kategória győztesei részére — 2000—2000 Ft értékű vásárlási utalványt adunk ki jutalomként. A verseny konkrét eredméményének, a középszervezetek előfizetés-gyűjtésének nyilvántartását ezúttal is a Népszava Lapkiadó Vállalat végzi. Tőlük kérjük meg az előző és a mostani előfizetési ciklus példányszámát, ami végül is a rangsorolást adja a versenyben. A verseny végeredményét és a jutalmazottak névsorát lapunk júniusi számában közöljük. Itt említjük meg, hogy a korábbi évek előfizetés-szervezési jutaléka változatlanul 1 forint előfizetőnként, tehát a szervező 15 forintot fizet be személyenként a Lapkiadó Vállalat által küldendő csekklapon. Sok sikert, sok új előfizetőt kívánunk versenyünk minden résztvevőjének! és. Az öregségi nyugdíj jogosultsághoz szükséges minimális szolgálati idő 1981. január 1-től 20 év. A foglalkoztatottság teljeseb- bé válása ma már lehetővé teszi, hogy a munkaképes korú lakosság, elsősorban a fiatalabb korosztályok, a jelenleg 10 éves szolgálati időnél lényegesen többet töltsenek nyugdíjjogszerzéssel járó munkában. A minimális szolgálati idő felemelésével egy időben átmeneti intézkedéseket hozott a Minisztertanács, mely szerint mindazok, akik 1990. december 31-ig töltik be az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, továbbra is változatlan feltételekkel szerezhetnek jogosultságot az öregségi nyugdíjra. Ezt a méltányos rendelkezést indokolja az a tény is, hogy egyes dolgozó rétegek később kerültek bevonásra a nyugdíjbiztosításba. (Pl.: a mezőgazdasági szövetkezeti tagok 190-től, a kisiparosok 1961- től, a kiskereskedők 1970-től.) A fiatalabb korosztályok részére ugyanakkor ez az intézkedés reális követelmény. (1j) A továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék munkaerőgazdálkodási célok miatt került bevezetésre 1972-ben. Célja elsősorban a munkaerőforrás bővítése, a nyugdíjas korú lakosság munkában tartása volt. A fizikai munkakörökben továbbra is szükség van a nyugdíjas korú lakosság foglalkoztatására, de ez az ösztönzés a nem fizikai munkakörökben nem indokolt, így 1981. január 1-től a Minisztertanács rendelkezése a nem fizikai munkakörökre megszünteti az ösztönző nyugdíjpótlék rendszert. A már eddig szerzett jogok azonban nem vesznek el, az 1980. december 31-ig ösztönző nyugdíjpótlékban ledolgozott, idők beszámíthatók. (Abban az esetben is, ha az egy évnél rövidebb időszakban került ledolgozásra.) és Egyes munkáltatók, a nyugdíjazást megelőző időszakban a végzett munkával nem arányos, kiugróan magas jutalmakat fizettek ki esetenként nyugdíjba készülő dolgozóik részére. Ezek a jutalmak nagymértékben növelték — sok esetben indokolatlanul — a nyugdíjösszegeket. 1981. január 1-től a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetnek legfeljebb 10 százalékát lehet a nyugdíjalap kiszámításánál jutalomként figyelembe venni. Természetesen nem tekinthető jutalomnak, tehát teljes összegben figyelembe■ lehet venni a bányászati hűségjutalmat, a szocialista munkaversenyben elért eredmény elismeré- seként kapott, valamint az egyéni kitüntetés és a vezetői érdekeltségi rendszer keretében, központi szabályozás alapján kifizetett jutalmakat. Ez a jutalomszámítási rendszer az 1981. január 1-ét követően kifizetett összegekre vonatkozik. OO Eddig az 500 forintnál nagyobb értékű tárgyjutalom beszámított a nyugdíjalapba. 1981. január 1-től a tárgyjutalom nem vehető figyelembe, így természetesen nyugdíjjárulékot sem kell utána fizetni. (" 1931. január 1-től a munkaviszonyban (bedolgozói, szövetkezeti tagsági jogviszony) a nem fizikai munkakörben, valamint ezen kívül a megbízásos és egyéb jogviszony keretében munkát végző nyugdíjasokra a 30 ezer forintos foglalkoztatási keretöszszeg vonatkozik. A BALESETI TÁPPÉNZRE VONATKOZÓ VÁLTOZÁSOK 1981. január 1-től a baleseti sérültekre és a foglalkozási betegségben szenvedőkre nézve kedvező rendelkezés lép hatályba. E szerint a baleseti táppénz mértéke (üzemi balesetnél) a napi átlagkereset 65, illetve 75 százaléka helyett 100 százalékra emelkedik. Ezt az üzemi balesetet szenvedett, illetve foglalkozási ártalomban megbetegedett dolgozónak minden kérés nélkül biztosítja a munkáltató. Ez a rendelkezés, miután 1981. január 1-e utátt lép életbe, csere azokra a baleseti táppénzre jogosultakra vonatkozik, akiknek balesete 1980. december 31-e után történt. A háztartási alkalmazottak, az alkalmi fizikai munkát végző személyek baleseti táppénzének napi összege 1981. január 1-től 65,5 forint. FÖFAI LÁSZLÓNÉ Huszonéves, 1980. október 19. óta a KV elnöksége tagja. Első pillantásra érezni — nagy nekifutásra készül. A törékeny külső láttán azt hinné az ember nem fogja bírni, de elszántsága, akaratereje és tettvágya már az első mondatokból kiderül. Tavaly még nem gondolt arra, hogyan alakul a sorsa. A mozgalomban minden lehetséges: a tagság úgy akarta , lett bizalmi helyettes, aztán budapesti, majd országos küldött és december 12-én ott ült a szakszervezetek XXIV. kongresszusán. Első pillanatra furcsa álomnak tűnik a feltűnő sebesség, de hamarosan meggyőződöm róla, hogy a gyorsító erőt még a KISZ-ben szerezte, mint ifivezető, Ifjú Gárda tag, KISZ titkár. Aktív résztvevője az ifjúsági parlamenteknek. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatnál dolgozik, mint vegyipari szakmunkás. A férje szintén a vállalat dolgozója, KISZ- titkár. Utólag összerakva beszélgetésünk fonalát, úgy tűnik, szinte nem is tud hirtelen mit kezdeni önmagával, csak azt érzi, hogy nagy felelősség nehezedik rá. Sokat várnak tőle, és ő mindenáron meg akar felelni a várakozásnak. Elsősorban azzal, hogy sikeresen befejezi az öthónapos iskolát, másodsorban azzal, hogy lesz érzéke megragadni a problémák lényegét, és azok megoldásának módját. A KV ifjúsági bizottsága tagjaként elsősorban a fiatalok ügyét kívánja szolgálni. Az egyéni terveiről alig tudok meg valamit. A régi házat, amelyben laknak, fel kellene újítani. Sok-sok pénzbe kerülne. Az öreg autójukat jó volna kicserélni egy kevésbé öregre. Azt, hogy ebben az évben kiváló dolgozó kitüntetést kapott — mástól tudom meg. Zsíros Sándor A Gyulai Kötőipari Vállalat KISZ- szervezete pályaválasztási vetélkedőt rendezett decemberben a 3. számú városi általános iskola 7. osztályos tanulói részére. A cél: felkelteni az érdeklődést a textilszakma, a vállalat munkája iránt. A vetélkedőt a pályaválasztási szakkör segítségével, nagy sikerrel bonyolították le. A feladatok között volt figyelemfelkeltő reklám készítése, riport egy kötőnővel, modelltervezés, kelmeválogatás, fonalgombolyítás, hulladékfeldolgozás, fonalbaba készítés, termék kiszabás. A tanulók nagy lelkesedéssel és odaadóan vettek részt a vetélkedőben. A legjobbakat a vállalat termékeivel jutalmazták. Jó hírverés volt a szakmunkás-utánpótlás biztosítására, — írja levelében Rozsnyai Ferencné szbtitkár.