Helyiipar és Városgazdaság, 1982 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
2 Bodor István korát meghazudtoló fürgeséggel sürög-forog a Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat szombathelyi gépházában a műszerek és gépek ellenőrzése közben. Nagy szakmai felkészültséggel magyarázza a gépek működését, a munkamozzanatokat. — Pista bácsi, mióta dolgozik itt? — Csak harmincöt éve — mondja huncut mosollyal —, nem hiszi? Pedig éppen annyi, harmincöt év ... — Maga elé néz, elgondolkodik. — Mint gépkezelő kezdtem, majd megszereztem a géplakatosi szakmát, és üzemvezetői vizsgát tettem. Jelenleg a „Vasvári Pál” sokszoros aranykoszorús szocialista brigád vezetője vagyok. — És a szakszervezetben? — Több funkciót is betöltöttem: 1948-tól több évig voltam bizalmi, majd vb-titkár, s 64-től vagyok brigádvezető. — Hogyan alakult a sorsa a harmincöt év alatt? — Nem panaszkodhatom, többször voltam kiváló dolgozó, egy alkalommal az OVH Kiváló Dolgozója, a szombathelyi Tanács V.B. a társadalmi munkámért bronz fokozatú kitüntetést adományozott. Elégedett vagyok. Amit e rövid 35 év alatt meg lehetett tenni, azt megtettem. Most is a Derkovits városrészben végzek társadalmi munkát a napi feladatok mellett. Most még a kisebbik lányomon kell majd segíteni, aki jelenleg tanul — a nagyobbik már révbe jutott. S hogy az életem így alakult — 35 év egy munkahelyen —, nem bántam meg. Szeretem a szakmám, szeretek dolgozni. A munkatársak is ragaszkodnak hozzám, elismerik szakmai felkészültségemet. Egésznek érzem az életem. Ehhez már nincs mit hozzátenni. Ahogy Pista bácsi mondta: egésznek érzi az életét. Kívánjuk, hogy a hátralevő években is találja meg a számítását, amihez jó egészséget kívánunk. Kanizsa József Életünk kötődése... öt évvel ezelőtt a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műszaki fejlesztési osztályán hat fiatal elhatározta, hogy brigádot alakít. Névadóul olyan személyiséget kívántak választani, aki munkásságával, példájával korának elismert embere volt. így esett a választásuk Beszédes József vízépítő mérnökre, aki a Sió és Sájrvíz ármentesítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, s halála is jelkép lehet. 1852-ben a dunai jeges ár elleni védekezésnél együtt dolgozott munkatársaival az épülő gáton. A jeges vízbe zuhant, kimentették, de a tüdőgyulladás a halálát okozta. A kezdet nem volt zökkenőmentes. Ma azonban már büszkén tekinthetünk vissza a megtett útra. Van közöttünk technikus, szennyvíz mintavevő, műszaki rajzoló és mérnök, fotós, kétkezi munkás és magasan képzett műszaki értelmiségi. Az összetétel olykor gondot okozott, de számunkra mégis a közös örömök, a jól végzett munka tudata jelenti a maradandót. Brigádvezetőnk Osipowicz Stanislaw lengyel mérnök, aki most ismerkedik nyelvünk „finomságaival”, de kötődése a mi életünkhöz nem a szó elröppenő képe csupán. Munkánkat a brigádélet „törvényei” s a kollektív bölcsesség mozgató rugói alapján végezzük. Minden hónapban megbeszéljük a közös dolgainkat, értékeljük az eredményeket, számot vetve a gondokkal, mindezt úgy, hogy arra a következő hónap követelményei épülhessenek. Évek óta szabad időnk egy részét a Balassa János megyei kórház gyermekosztályának apróságai között töltjük. Vállalatunk biztosítja a filmvetítőgépet, mi pedig rajz- és gyermekfilmeket kölcsönzünk, nagy örömet szerezve a családból elszakadni kényszerült gyerekeknek. A véletlen játéka hozta számukra a tudományos munkához fűződő kapcsolatukat. A Béri Balogh Ádám megyei múzeum kutatóinak gyakorta van szükségük helyszínrajzokra, térképekre. Rajzolói, műszaki szakemberei nincsenek, a brigád vállalta, hogy segíti munkájukat. Dr. Rosner Gyula tudományos főmunkatárs gyakran meglátogat bennünket munkahelyünkön. Ezek a látogatások számunkra hasznosak. Gyula bácsi sírrajzokat, térképeket hoz magával egy feltárt temetőről, és ilyenkor mi magunk is részeseivé válunk népünk őstörténeti kutatása egy-egy szakaszának. Tusrajzokat készítünk, s Gyula bácsi értő szavai nyomán fellebbent a fátyol a kutatómunka műhelytitkairól. Nemrégiben meghívást kaptunk a gyönki avar temető feltárásához. Éppen a tévé pécsi stúdiójának munkatársai forgattak filmet. A mi brigádtagjaink meglepetten álltak a kamerák előtt, aztán egyre jobban lelkesülve vallottak a tudománnyal való kapcsolatukról. Kezdeti botladozásainkon túljutottunk. Munkánk eredménye, hogy 1981-ben megkaptuk a szocialista brigád ezüst koszorús elismerést. Úgy érezzük, a brigád megtalálta a hármas jelszó gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Még céltudatosabb munkát akarunk végezni. Ismerjük hiányosságainkat, és érzünk magunkban annyi erőt, hogy egymást segítve, együtt — egymásért, elérjük azt, amit követelményként magunk elé állítottunk. A brigád nevében: Szabó Sándorné és Novák Lajos AZ ELNÖKI TANÁCS NOVEMBER 7-E ALKALMÁBÓL A PEVDI SZENTENDREI ÍRÓSZERGYÁRA FIZIKAI MEDSÁNAK A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA KITÜNTETÉST ADOMÁNYOZTA. Az írószergyárba 22 évvel ezelőtt került, mint betanított munkás. A munka, a család gondjai mellett rendszeresen képezte magát, úgy szakmailag, mint politikailag. A vállalat segítségével 1963-ban sikeres vegyi matató szakmunkásvizsgát tett. Olyan ember munkáját ismerte el a kitüntetés, akit munkásélete során a másokért érzett felelősség ösztönzött új tettekre, aki önzetlen munkájával tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának, úgy vezetői, mint munkatársai körében. Mindenkor szenvedélyesen és meggyőződéssel áll ki a dolgozótársai érdekében, hallatja szavát a fórumokon, hogy bátrabban bízzák meg a nődolgozókat vezetői munkával, és még inkább vonják be őket a közéletbe. A gyáregység dolgozóinak mintegy háromnegyed része nődolgozó. Ismerve gondjaikat, problémáikat, elsősorban nekik igyekszik segíteni, ösztönözni őket a továbbtanulásra, a magasabb műveltségi szint elérésére, a szakmai végzettség megszerzésére. Funkciójából adódóan sokat tett és tesz úgy a gyár, mint megyei szinten az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elv mind teljesebb megvalósulása érdekében. Megfontolt, gondolkodó típusú ember, aki közmegelégedésre végzi közéleti tevékenységét. A szakszervezeti mozgalomban választott tisztségviselőként 1968-ban kezdett dolgozni mint gyáregységi szb-elnök, majd 3 évvel később szb-titkárnak választották, s ezt a funkciót töltötte be 1975-ig. Azóta pedig az oszb bérfelelőse, a gyáregységi bizalmi testület tagja. Tagja a megyebizottság nőbizottságának, s hosszú évekig végzett hasznos munkát a szentendrei városi szakmaközi bizottságban. Szakszervezeti munkáján túlmenően a gyáregység Vöröskereszt vezetőségének elnöke. Mint közéleti ember és választott tisztségviselő munkatársainak megbecsülését, tiszteletét vívta ki. Mindezt az egyszerűségével és segítőkészségével érte el, mert mindenkori célja az volt, hogy a szakszervezeti tagság elvárásainak, érdekeinek eleget tegyen. Széles körű társadalmi tevékenysége és gazdasági munkája mellett, szabad idejében legkedvesebb időtöltése, ha családjában, két kisunokájával foglalkozhat, segíthet szüleiknek a másokért is szívesen fáradozó emberré nevelni őket. Kormánykitüntetéséhez mi is sok szeretettel gratulálunk. Állaga Gyula Egy Békés megyei faluból került a fővárosba. Ezerkilencszázötvenkilenc óta dolgozik a Fővárosi Csatornázási Művek ár- és belvízvédelmi osztályán. Munkája mellett fejezte be az általános iskolai tanulmányait, sikeresen végezte el a könnyűgépkezelői és a szakmunkásképző tanfolyamokat. Húsz év óta vezetője a „Kvassay" brigádnak, mely irányítása alatt tizenhétszer nyerte el a szocialista címet, három ízben részesült aranyfokozatú kitüntetésben. A brigád feladatát jelentő vízrendezési és vízkárelhárítási tevékenység közismerten nehéz és veszélyes munka, mely fegyelmezett, kötelességtudó embereket követel. Brigádjuk ilyen emberekből áll, akikre a vállalat vezetése mindig számít, a legnehezebb feladatok ellátásánál. Az élet gyakran állítja őket nehéz próbatétel elé, melynek emlékezetes példája az 1965. évi nagy dunai árvíz, amikor a terület legveszélyesebb szakaszát védték — sikerrel. Ha a szükség úgy hozza és hétfőn éjjel ébresztik őt — megérti, zokszó nélkül teljesíti kötelességét. Munkája, magatartása alapján a vezetők, munkások egyaránt becsülik, tisztelik. Kifejezésre jutott ez többek között akkor is, amikor az árvíz következtében tönkrement házát a kollektíva segítségével építette újjá. Munkáját élethivatásnak tekinti, erre tanítja munkatársait. Ezt a pályát tervezi 13 éves fiú unokája számára is. A brigádok hármas jelszava megvalósulását bizonyítja a közösség érdekében végzett munkája. Közel tíz évig tevékenykedett szakszervezeti bizalmiként, nyolc évig volt tagja a műhelybizottságnak és a vsztnek. Jelenleg szb-tagként tevékenykedik. Emellett szállásbizottsági elnökként is eredményesen dolgozik a vállalat kétszáz személyes munkásszállásán, ahol személyesen irányítja a kultúrtevékenységet. 1978-ban elismerő oklevelet kapott a „Munkásszállások a közművelődésért" folyó versenyben. Kiveszi részét a fiatalok neveléséből, a szálláson lakók közösségi szellemének alakításából. Rendszeresen vállal pártfogói felügyeletet és foglalkozik a javító-nevelő munkára ítéltekkel. Közülük néhánnyal sikerült elfogadtatni a munkásélet normáit és visszatéríteni a helyes útra. Tud bánni az emberekkel, mindenkivel igyekszik megtalálni a közös hangot. Véleménye szerint a jó szóért, a megértésért és segítségért hálásak az emberek. A közösségi magatartást, a nagyfokú humanizmust és segítőkészséget a szűkebb pátriából hozta magával. A Viharsarok mozgalmi tradíciói, a szülői ház légköre és nehéz körülményei formálták, s itt a vállalati kollektívában támogatásra, további igényekre talált. A közösségi tevékenységéhez jó alapot jelent a családi háttér, melynek tennivalóit és gondjait elsősorban a felesége végzi, illetve viseli. Ez nem túlzás, mert a hét végi hazautazásai ezekhez csak a szerény részvállalás lehetőségét jelentik. Kocsó János tevékenységét az illetékes szervek ismerik és elismerik. Erről tanúskodik a kilenc „kiváló dolgozó" kitüntetés, a „Szakszervezeti munkáért” kitüntető jelvény ezüst fokozata és a november 7-én — a Parlamentben — átnyújtott „Munka Érdemrend” ezüst fokozatú kitüntetés. Gratulálunk és további munkájához, terveinek megvalósulásához sok sikert, jó egészséget kívánunk. Király Mihály Koffler Józsefné Kocsó János HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG 1982 JANUÁR II kulcsszó: gondolkozni — Bz szb termelési felelősének találmánya Jól sikerült újítási kiállítás és ankét zajlott le Békéscsabán a közelmúltban a megyei bizottság és a megyei tanács ipari osztálya szervezésében. A kiállított tárgyak nagy változatosságot mutattak, értéknagyság szerint is, hi szen a 100 forintos eszmei díjazottól az egész komoly összeget kitevőig terjedt a skála, öszszességében jól kifejezték a vállalatok újítási tevékenységét s mindazt a sok ötletet, tudást, akaratot, amely a dolgozókban rejlik. Az egyik nagykiállító a Békés megyei Vegyesipari Vállalat volt. Képekkel és eredetiben 13 újítással szerepeltek, jól tükrözve a dolgozók újítási eredményeit. A számok is ezt mutatják: 1978-ban 26 beadott újításból 18 lett bevezetve, 1979-ben 15- ből 11, tavaly 20-ból 13, 1981-ben októberig a 14-ből 10, s az év végéig még több. Elektromos próbapad, villamos csatlakozó, habszivacsdaraboló, tömörítő állvány, hogy csak egy párat említsünk a kiállítottakból. És a gyakorlatban már nagy sikert aratott a széntüzelésű Simplex kazán, amely több mint újítás, találmány. Zsíros János lakatos csoportvezető, az szb termelési felelősének találmánya. Rengeteg újítása volt már — Hogy mennyi, darabszámra öszsze se tudom számolni — mondja, míg a raktárban sorakozó, szállításra váró takaros és szép kazánokat nézegetjük. — Csak azt tudom, hogy mindig újítottam valamit. Volt, amiért 500 forintot kaptam, de olyan is, amelyikért 18 ezret. Meg arra emlékszem, hogy már gyerekkoromban is a gépek vonzottak, érdekeltek. De ugyancsak meg kellett küzdenie az élettel, hogy csak a közelükbe is kerülhessen. Tanyán laktak, sok kis testvér és szegénység. Inasnak sem tudták adni. Cseléd, földmunkás. Huszonkét éves 1947-ben, amikor az újságban meglátja, hogy mezőgazdasági gépszerelői tanfolyam indul Békésen. Jelentkezik, s három hónap után úgy érzi, révbe került. Gépállomás, gépjavító, Bánya ES, majdez a vállalat. S mindenütt megbecsült, elismert ember. — Talán azért is, mert nekem sose volt rossz a gépem. Igaz, vigyáztam is rá, úgy, mintha ember lenne. Szeretettel. És ezt a gép is meghálálja. Ez volt a kezdet, aztán úgy 25 évvel ezelőtt újítani kezdtem. Ez már a Bánya ES-nél volt, ahol az elektromos kanalas kotrógépet, a bégért, robbanómotorosra alakítottam át. S azóta mindig törtem a fejemet valamin, rendezést hazai, alacsony kalóriájú szénre terveztem, mégpedig felső begyújtásúra, továbbá olyanra, hogy egyszerűen és gyorsan lehessen tisztítani. Ez a három szempont mind az energiatakarékosságra utal, azt segíti elő. Hogy a gyengébb minőségű fűtőanyagból is kevesebbet, jobb hatásfokot lehessen elérni. Az első kazán a kitűzött célnak nem felelt meg, de arra jó volt, hogy az újabb töprengést elindítsa, s elkészülhessen a mostani, tökéletes változat, amelyiket megint ő maga otthon próbált ki, majd aztán mások is. Ezután már elindulhatott az elfogadáshoz vezető úton. Megegyeztek a vállalattal, hogy szolgálati szabadalom lesz, ez mindkét félnek előnyös. Tavaly már a nullszériából 15 darabot vittek a szegedi ipari vásárra, s két nap alatt elkapkodták. 1981-ben 500 darabot gyártottak belőle, 1982-re még többet. Háromféle nagyságban, háromféle nagyságú lakáshoz. A Simplex kazán Mit tud a Simplex? A vegyesipari vállalat már jó ideje foglalkozik központi fűtésű kazánokkal, s a tüzelőanyag a szén— olaj—gáz utat járta meg, hogy az energiatakarékosságra időben felfigyelve, újra a szénhez térjen vissza. — Még a gázkazánokat gyártottuk, úgy tíz évvel ezelőtt, amikor a széntüzelésen kezdtem gondolkodni. Abból indultam ki, hogy nincs mindenütt gáz, falun, vagy tanyán például. A korszerű központi fűtés viszont ott is kellene. De más elgondolásaim is voltak, amelyek haszna most mutatkozik meg igazán. A be Mi az, ami nem mindegy? Ezeken a kazánokon — amelyek nemcsak családi házak, de kisebb üzemcsarnokok, műhelyek stb. fűtésére is alkalmasak —, az egyszerűség dominál. Kívül, belül. S akkorák csak, mint egy régi fajta kályha. — Az egyszerűség azt hiszem, mindenben nagyon fontos, minden megoldásban erre kell törekedni. A célhoz ugyan sokféleképpen el lehet jutni, de mégsem mindegy, hogyan. Mennyi anyagi és emberi erővel. Példaként említhetem a daruszéket, amit jó ideje gyártunk, s azóta több újításom volt rajta. Az eredmény: nemcsak jobban megfelel a kívánalmaknak, de harmadrész idő alatt készítjük el. Most megint egy újabb megoldáson gondolkozom. Mert szokás szerint valami nem hagy nyugodni. Vass Márta