Helyiipar és Városgazdaság, 1982 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 Bodor István korát meghazudtoló fürgeséggel sürög-forog a Vas me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat szombathelyi gépházában a műszerek és gépek ellenőrzése közben. Nagy szakmai felkészültséggel magyarázza a gépek működését, a munkamozza­natokat. — Pista bácsi, mióta dolgozik itt? — Csak harmincöt éve — mondja huncut mosollyal —, nem hiszi? Pe­dig éppen annyi, harmincöt év ... — Maga elé néz, elgondolkodik. — Mint gépkezelő kezdtem, majd meg­szereztem a géplakatosi szakmát, és üzemvezetői vizsgát tettem. Jelenleg a „Vasvári Pál” sokszoros aranyko­szorús szocialista brigád vezetője va­gyok. — És a szakszervezetben? — Több funkciót is betöltöttem: 1948-tól több évig voltam bizalmi, majd vb-titkár, s 64-től vagyok bri­gádvezető. — Hogyan alakult a sorsa a har­mincöt év alatt? — Nem panaszkodhatom, többször voltam kiváló dolgozó, egy alkalom­mal az OVH Kiváló Dolgozója, a szombathelyi Tanács V.B. a társadal­mi munkámért bronz fokozatú ki­tüntetést adományozott. Elégedett va­gyok. Amit e rövid 35 év alatt meg lehetett tenni, azt megtettem. Most is a Derkovits városrészben végzek tár­sadalmi munkát a napi feladatok mellett. Most még a kisebbik lányomon kell majd segíteni, aki jelenleg tanul — a nagyobbik már révbe jutott. S hogy az életem így alakult — 35 év egy munkahelyen —, nem bántam meg. Szeretem a szakmám, szeretek dolgozni. A munkatársak is ragasz­kodnak hozzám, elismerik szakmai felkészültségemet. Egésznek érzem az életem. Ehhez már nincs mit hozzátenni. Ahogy Pista bácsi mondta: egésznek érzi az életét. Kívánjuk, hogy a hát­ralevő években is találja meg a szá­mítását, amihez jó egészséget kívá­nunk. Kanizsa József Életünk kötődése... öt évvel ezelőtt a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat műsz­aki fejlesztési osztályán hat fiatal elha­tározta, hogy brigádot alakít. Név­adóul olyan személyiséget kívántak választani, aki munkásságával, pél­dájával korának elismert embere volt. így esett a választásuk Beszédes József vízépítő mérnökre, aki a Sió és Sájrvíz ármentesítésében elévülhe­tetlen érdemeket szerzett, s halála is jelkép lehet. 1852-ben a dunai jeges ár elleni védekezésnél együtt dolgo­zott munkatársaival az épülő gáton. A jeges vízbe zuhant, kimentették, de a tüdőgyulladás a halálát okozta. A kezdet nem volt zökkenőmentes. Ma azonban már büszkén tekinthe­tünk vissza a megtett útra. Van kö­zöttünk technikus, szennyvíz minta­vevő, műszaki rajzoló és mérnök, fo­tós, kétkezi munkás és magasan kép­zett műszaki értelmiségi. Az össze­tétel olykor gondot okozott, de szá­munkra mégis a közös örömök, a jól végzett munka tudata jelenti a ma­radandót. Brigádvezetőnk Osipowicz Stanislaw lengyel mérnök, aki most ismerkedik nyelvünk „finomságai­val”, de kötődése a mi életünkhöz nem a szó elröppenő képe csupán. Munkánkat a brigádélet „törvé­nyei” s a kollektív bölcsesség moz­gató rugói alapján végezzük. Minden hónapban megbeszéljük a közös dol­gainkat, értékeljük az eredményeket, számot vetve a gondokkal, mindezt úgy, hogy arra a következő hónap kö­vetelményei épülhessenek. Évek óta szabad időnk egy részét a Balassa János megyei kórház gyer­mekosztályának apróságai között töltjük. Vállalatunk biztosítja a film­­vetítőgépet, mi pedig rajz- és gyer­mekfilmeket kölcsönzünk, nagy örö­met szerezve a családból elszakadni kényszerült gyerekeknek. A véletlen játéka hozta számuk­ra a tudományos munkához fűződő kapcsolatukat. A Béri Balogh Ádám megyei múzeum kutatóinak gyakorta van szükségük helyszínrajzokra, tér­képekre. Rajzolói, műszaki szakem­berei nincsenek, a brigád vállalta, hogy segíti munkájukat. Dr. Rosner Gyula tudományos főmunkatárs gyakran meglátogat bennünket mun­kahelyünkön. Ezek a látogatások szá­munkra hasznosak. Gyula bácsi sír­rajzokat, térképeket hoz magával egy feltárt temetőről, és ilyenkor mi ma­gunk is részeseivé válunk népünk ős­történeti kutatása egy-egy szakaszá­nak. Tusrajzokat készítünk, s Gyula bácsi értő szavai nyomán fellebbent a fátyol a kutatómunka műhelytitkai­ról. Nemrégiben meghívást kaptunk a gyönki avar temető feltárásához. Ép­pen a tévé pécsi stúdiójának munka­társai forgattak filmet. A mi brigád­tagjaink meglepetten álltak a kame­rák előtt, aztán egyre jobban lelke­sülve vallottak a tudománnyal való kapcsolatukról. Kezdeti botladozásainkon túljutot­tunk. Munkánk eredménye, hogy 1981-ben megkaptuk a szocialista bri­gád ezüst koszorús elismerést. Úgy érezzük, a brigád megtalálta a hár­mas jelszó gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Még céltudatosabb mun­kát akarunk végezni. Ismerjük hiá­nyosságainkat, és érzünk magunkban annyi erőt, hogy egymást segítve, együtt — egymásért, elérjük azt, amit követelményként magunk elé állítot­tunk. A brigád nevében: Szabó Sándorné és Novák Lajos AZ ELNÖKI TANÁCS NOVEM­BER 7-E ALKALMÁBÓL A PEVDI SZENTENDREI ÍRÓSZERGYÁRA FIZIKAI MEDSÁNAK A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA KITÜNTETÉST ADOMÁNYOZTA. Az írószergyárba 22 évvel ezelőtt került, mint betanított munkás. A munka, a család gondjai mellett rendszeresen képezte magát, úgy szakmailag, mint politikailag. A vál­lalat segítségével 1963-ban sikeres vegyi matató szakmunkásvizsgát tett. Olyan ember munkáját ismerte el a kitüntetés, akit munkásélete során a másokért érzett felelősség ösztön­zött új tettekre, aki önzetlen mun­kájával tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának, úgy vezetői, mint munkatársai körében. Mindenkor szenvedélyesen és meg­győződéssel áll ki a dolgozótársai ér­dekében, hallatja szavát a fórumo­kon, hogy bátrabban bízzák meg a nődolgozókat vezetői munkával, és még inkább vonják be őket a köz­életbe. A gyáregység dolgozóinak mintegy háromnegyed része nődolgozó. Is­merve gondjaikat, problémáikat, el­sősorban nekik igyekszik segíteni, ösztönözni őket a továbbtanulásra, a magasabb műveltségi szint elérésére, a szakmai végzettség megszerzésére. Funkciójából adódóan sokat tett és tesz úgy a gyár, mint megyei szinten az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elv mind teljesebb megvalósulása ér­dekében. Megfontolt, gondolkodó típusú em­ber, aki közmegelégedésre végzi köz­életi tevékenységét. A szakszervezeti mozgalomban választott tisztségvise­lőként 1968-ban kezdett dolgozni mint gyáregységi szb-elnök, majd 3 évvel később szb-titkárnak válasz­tották, s ezt a funkciót töltötte be 1975-ig. Azóta pedig az oszb bérfele­lőse, a gyáregységi bizalmi testület tagja. Tagja a megyebizottság nőbi­zottságának, s hosszú évekig végzett hasznos munkát a szentendrei városi szakmaközi bizottságban. Szakszer­vezeti munkáján túlmenően a gyár­egység Vöröskereszt vezetőségének elnöke. Mint közéleti ember és vá­lasztott tisztségviselő munkatársai­nak megbecsülését, tiszteletét vívta ki. Mindezt az egyszerűségével és segítőkészségével érte el, mert min­denkori célja az volt, hogy a szak­­szervezeti tagság elvárásainak, érde­keinek eleget tegyen. Széles körű társadalmi tevékeny­sége és gazdasági munkája mellett, szabad idejében legkedvesebb idő­töltése, ha családjában, két kisuno­­kájával foglalkozhat, segíthet szü­leiknek a másokért is szívesen fá­radozó emberré nevelni őket. Kormánykitüntetéséhez mi is sok szeretettel gratulálunk. Állaga Gyula Egy Békés megyei faluból került a fővárosba. Ezerkilencszázötvenki­­lenc óta dolgozik a Fővárosi Csator­názási Művek ár- és belvízvédelmi osztályán. Munkája mellett fejezte be az általános iskolai tanulmányait, si­keresen végezte el a könnyűgépkeze­lői és a szakmunkásképző tanfolya­mokat. Húsz év óta vezetője a „Kvassay" brigádnak, mely irányítá­sa alatt tizenhétszer nyerte el a szo­cialista címet, három ízben részesült aranyfokozatú kitüntetésben. A brigád feladatát jelentő vízren­dezési és vízkár­elhárítási tevékeny­ség közismerten nehéz és veszélyes munka, mely fegyelmezett, köteles­ségtudó embereket követel. Brigád­juk ilyen emberekből áll, akikre a vállalat vezetése mindig számít, a legnehezebb feladatok ellátásánál. Az élet gyakran állítja őket nehéz pró­batétel elé, melynek emlékezetes pél­dája az 1965. évi nagy dunai árvíz, amikor a terület legveszélyesebb sza­kaszát védték — sikerrel. Ha a szükség úgy hozza és hétfőn éjjel ébresztik őt — megérti, zokszó nélkül teljesíti kötelességét. Munká­ja, magatartása alapján a vezetők, munkások egyaránt becsülik, tiszte­lik. Kifejezésre jutott ez többek kö­zött akkor is, amikor az árvíz követ­keztében tönkrement házát a kollek­tíva segítségével építette újjá. Munkáját élethivatásnak tekinti, erre tanítja munkatársait. Ezt a pá­lyát tervezi 13 éves fiú unokája szá­mára is. A brigádok hármas jelszava megvalósulását bizonyítja a közösség érdekében végzett munkája. Közel tíz évig tevékenykedett szakszerve­zeti bizalmiként, nyolc évig volt tag­ja a műhelybizottságnak és a vszt­­nek. Jelenleg szb-tagként tevékeny­kedik. Emellett szállásbizottsági el­nökként is eredményesen dolgozik a vállalat kétszáz személyes munkás­­szállásán, ahol személyesen irányítja a kultúrtevékenységet. 1978-ban elismerő oklevelet kapott a „Munkásszállások a közművelődé­sért" folyó versenyben. Kiveszi részét a fiatalok nevelé­séből, a szálláson lakók közösségi szellemének alakításából. Rendszere­sen vállal pártfogói felügyeletet és foglalkozik a javító-nevelő munkára ítéltekkel. Közülük néhánnyal sike­rült elfogadtatni a munkásélet nor­máit és visszatéríteni a helyes útra. Tud bánni az emberekkel, mindenki­vel igyekszik megtalálni a közös han­got. Véleménye szerint a jó szóért, a megértésért és segítségért hálásak az emberek. A közösségi magatartást, a nagyfo­kú humanizmust és segítőkészséget a szűkebb pátriából hozta magával. A Viharsarok mozgalmi tradíciói, a szü­lői ház légköre és nehéz körülményei formálták, s itt a vállalati kollektí­vában támogatásra, további igények­re talált. A közösségi tevékenységé­hez jó alapot jelent a családi háttér, melynek tennivalóit és gondjait el­sősorban a felesége végzi, illetve vi­seli. Ez nem túlzás, mert a hét végi hazautazásai ezekhez csak a szerény részvállalás lehetőségét jelentik. Kocsó János tevékenységét az ille­tékes szervek ismerik és elismerik. Erről tanúskodik a kilenc „kiváló dolgozó" kitüntetés, a „Szakszerveze­ti munkáért” kitüntető jelvény ezüst fokozata és a november 7-én — a Parlamentben — átnyújtott „Munka Érdemrend” ezüst fokozatú kitünte­tés. Gratulálunk és további munkájához, terveinek megvalósulásához sok si­kert, jó egészséget kívánunk. Király Mihály Koffler Józsefné Kocsó János HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG 1982 JANUÁR II kulcsszó: gondolkozni — Bz szb termelési felelősének találmánya Jól sikerült újítási kiállítás és ankét zajlott le Békéscsabán a közelmúltban a megyei bi­zottság és a megyei tanács ipari osztálya szer­vezésében. A kiállított tárgyak nagy változa­tosságot mutattak, értéknagyság szerint is, hi­­ szen a 100 forintos eszmei díjazottól az egész komoly összeget kitevőig terjedt a skála, ösz­­szességében jól kifejezték a vállalatok újítási tevékenységét s mindazt a sok ötletet, tudást, akaratot, amely a dolgozókban rejlik. Az egyik nagykiállító a Békés me­gyei Vegyesipari Vállalat volt. Ké­pekkel és eredetiben 13 újítással sze­repeltek, jól tükrözve a dolgozók újítási eredményeit. A számok is ezt mutatják: 1978-ban 26 beadott újí­tásból 18 lett bevezetve, 1979-ben 15- ből 11, tavaly 20-ból 13, 1981-ben októberig a 14-ből 10, s az év vé­géig még több. Elektromos próba­­pad, villamos csatlakozó, habszivacs­daraboló, tömörítő állvány, hogy csak egy párat említsünk a kiállí­­tottakból. És a gyakorlatban már nagy sikert aratott a széntüzelésű Simplex kazán, amely több mint újítás, találmány. Zsíros János la­katos csoportvezető, az szb termelé­si felelősének találmánya. Rengeteg újítása volt már — Hogy mennyi, darabszámra ösz­­sze se tudom számolni — mondja, míg a raktárban sorakozó, szállításra váró takaros és szép kazánokat né­zegetjük. — Csak azt tudom, hogy mindig újítottam valamit. Volt, amiért 500 forintot kaptam, de olyan is, amelyikért 18 ezret. Meg arra em­lékszem, hogy már gyerekkoromban is a gépek vonzottak, érdekeltek. De ugyancsak meg kellett küzde­nie az élettel, hogy csak a közelük­be is kerülhessen. Tanyán laktak, sok kis testvér és szegénység. Inas­nak sem tudták adni. Cseléd, föld­munkás. Huszonkét éves 1947-ben, amikor az újságban meglátja, hogy mezőgazdasági gépszerelői tanfolyam indul Békésen. Jelentkezik, s három hónap után úgy érzi, révbe került. Gépállomás, gépjavító, Bánya ES, majd­­ez a vállalat. S mindenütt megbecsült, elismert ember. — Talán azért is, mert nekem so­se volt rossz a gépem. Igaz, vigyáz­tam is rá, úgy, mintha ember lenne. Szeretettel. És ezt a gép is meghá­lálja. Ez volt a kezdet, aztán úgy 25 évvel ezelőtt újítani kezdtem. Ez már a Bánya ES-nél volt, ahol az elektromos kanalas kotrógépet, a bé­gért, robbanómotorosra alakítottam át. S azóta mindig törtem a fejemet valamin, rendezést hazai, alacsony kalóriájú szénre terveztem, mégpedig felső be­­gyújtásúra, továbbá olyanra, hogy egyszerűen és gyorsan lehessen tisz­títani. Ez a három szempont mind az energiatakarékosságra utal, azt segíti elő. Hogy a gyengébb minősé­gű fűtőanyagból is kevesebbet, jobb hatásfokot lehessen elérni. Az első kazán a kitűzött célnak nem felelt meg, de arra jó volt, hogy az újabb töprengést elindítsa, s elkészülhessen a mostani, tökéletes változat, amelyiket megint ő maga otthon próbált ki, majd aztán má­sok is. Ezután már elindulhatott az elfogadáshoz vezető úton. Megegyez­tek a vállalattal, hogy szolgálati sza­badalom lesz, ez mindkét félnek előnyös. Tavaly már a nullszériából 15 darabot vittek a szegedi ipari vá­sárra, s két nap alatt elkapkodták. 1981-ben 500 darabot gyártottak be­lőle, 1982-re még többet. Háromféle nagyságban, háromféle nagyságú la­káshoz. A Simplex kazán Mit tud a Simplex? A vegyesipari vállalat már jó ide­je foglalkozik központi fűtésű kazá­nokkal, s a tüzelőanyag a szén— olaj—gáz utat járta meg, hogy az energiatakarékosságra időben felfi­gyelve, újra a szénhez térjen vissza. — Még a gázkazánokat gyártot­tuk, úgy tíz évvel ezelőtt, amikor a széntüzelésen kezdtem gondolkodni. Abból indultam ki, hogy nincs min­denütt gáz, falun, vagy tanyán pél­dául. A korszerű központi fűtés vi­szont ott is kellene. De más elgondo­lásaim is voltak, amelyek haszna most mutatkozik meg igazán. A be­ Mi az, ami nem mindegy? Ezeken a kazánokon — amelyek nemcsak családi házak, de kisebb üzemcsarnokok, műhelyek stb. fűté­sére is alkalmasak —, az egyszerűség dominál. Kívül, belül. S akkorák csak, mint egy régi fajta kályha. — Az egyszerűség azt hiszem, min­denben nagyon fontos, minden meg­oldásban erre kell törekedni. A cél­hoz ugyan sokféleképpen el lehet jutni, de mégsem mindegy, hogyan. Mennyi anyagi és emberi erővel. Példaként említhetem a daruszéket, amit jó ideje gyártunk, s azóta több újításom volt rajta. Az eredmény: nemcsak jobban megfelel a kívánal­maknak, de harmadrész idő alatt készítjük el. Most megint egy újabb megoldáson gondolkozom. Mert szo­kás szerint valami nem hagy nyu­godni. Vass Márta

Next