Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Ülésezik a KV gazdasági vezetőkkel, PÁRT- ÉS SZAKSZERVEZETI TIT­KÁROKKAL telt meg december 5-én Budapesten a Villányi úti oktatási igazgatóság nagyelőadó terme. Szak­­szervezetünk az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztériummal kö­zösen itt rendezte meg országo­s ága­zati konferenciáját, amelynek elő­adója Somogyi László miniszter, és dr. Sáli Ferenc főtitkár volt. Jantner Antal miniszterhelyettes elnöki bevezetőjében a lakosság nö­vekvő igényességéről szólt a lakóhe­lyet körülvevő társadalmi környezet iránt. Az ennek való megfelelés más­féle hozzáállást,­­magatartást kíván a vállalatoktól, de a lakosságtól is. Az egységes cselekvés alapja az egy­séges szemlélet lehet­­, ezt hiva­tott elősegíteni a szakszervezet és minisztérium közös rendezvénye. Fokozódó lakossági igények Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a kommunális, közszolgál­tató vállalatok és üzemek több mint száztízezer dolgozójának közhangu­latot formáló munkájáról szólt. Somogyi László ennek hatását említve hangsúlyozta a lakásva­gyon értékének, a lakóházak állagá­nak megóvását. A párt Központi Bi­zottsága 1978-as ismert határozatára utalt, amely a lakóházak fenntartá­sát, felújítását, az új otthonok épí­tésével azonos fontosságú feladatnak tekinti. Azóta jelentős anyagiakat fordított államunk a lakások korsze­rűsítésére, a lakóházak felújítására, de sajnos, több évtized elmaradását ilyen rövid idő alatt nem lehetett pó­tolni. Ez a terület azért is kap most hangsúlyozott szerepet, mert az új épületvagyon bővülése lelassult, a végre nem hajtott karbantartások, az elmaradt felújítások gondja pedig egyre súlyosbodó feladatot jelent. Az 1984. évre tervezett, mintegy 17 ezer lakás felújítása, korszerűsítése megtörtént, a tetőtér-beépítési, va­lamint emeletráépítési program azonban nem úgy valósult meg, ahogy elhatározták. Ami a jövőt il­leti : továbbra is a nagyvárosok tömbrekonstrukciós lakóház-felújítá­sa látszik a legcélszerűbbnek, gazda­ságosabbnak. A szakágazat gondját súlyosbítja,­­hogy nemcsak a régi, de a műemlék­­jellegű, — tehát drágábban felújít­ható — épületek száma is növekszik, s mihamarabb számolni kell több tízezer paneles magasház felújításá­val, amelyben még szakmai gyakor­lat sincs. A növekvő karbantartási, korszerűsítési munkákba bevonják az állami és szövetkezeti építőipart is. Nem kevésbé közhangulatot befo­lyásoló tényező a köz- és település­­tisztasági szolgáltatások ellátása. Sok függ az itt dolgozók jó vagy rossz munkájától is. Több szervezet vizsgálta, ellenőrizte a szakágazat te­vékenységét és arra a megállapítás­ra jutottak, hogy nem elsősorban az itt dolgozók munkája, hozzáállása, hanem a lakosság egy részének fe­gyelmezetlen magatartása jelenti a fő gondot. A miniszter tájékoztatást adott ar­ról, hogy újabb szemétmegsemmisítő telepek kialakításának előkészüle­teit kezdik meg, elsőként a Balaton környékén. Tervezik további nagy befogadóképességű szemétlerakó he­lyek építését. A Hazafias Népfront­tal közös feladatként szólt Somogyi László a lakossági magatartás meg­változásának fontosságáról, mert amíg felelőtlenül szemetelünk, amíg társadalmi méretekben nem becsül­jük mások munkáját, addig a tisz­taságért tevők és azért felelős vál­lalatok legfőbb igyekezete is kevés a közterületek, települések rendben tartásához. Hasonlóan az emberek hangula­tát befolyásoló tényezőként szólt a miniszter a temetkezési szakágazat soros feladatairól. Ez a terület is alkalmat adott munkájának kritikus megítélésére, mindamellett, hogy a temetkezési kultúra fejlődése jelen­tős volt az utóbbi időben. Székes­fehérvárott korszerű köztemető épült, Pécsett is nagy erőfeszítések történnek a körülmények javítására. A fővárosban új temetési formák válnak egyre szélesebb körűvé. A vi­déki kistelepüléseken azonban mind nagyobb gondot jelent a temetők fenntartása. A kertészeti és parképítő munka lehetőségei rosszabbodtak. Kevesebb pénz jut a zöldterület fejlesztésére és itt is évente sokmillió forintra tehető a garázdálkodás „ára”, a ját­szóterekben, parkokban okozott kár. A szakágazatnak jól működő gazda­sági egyesülése van. Sokat tesznek a tagvállalatok dolgozói szakmai to­vábbképzéséért, a műszaki újdonsá­gok elterjesztéséért, a korszerű kis­gépek beszerzéséért és hasznosításá­ért. Sok jó kezdeményezés született a zöldterületek védelme érdekében; nyugdíjas társadalmi őrök vigyázzák a házak közötti közterületi parkokat, gyakran a szülők is rászólnak a köz­vagyon rongálóira, de a lakosság tu­lajdonosi érzéséből fakadó óvó ma­gatartása lenne a leghathatósabb eszköz, a százmilliókért épített zöld­övezetek védelmében. A kéményseprő- és tüzeléstechni­kai szolgáltatások jelentősége a ha­gyományos tüzelési formák újbóli el­terjedésével egyre nagyobb lesz. Az ország több mint hatmillió-kétszáz­ezer kéményének jó műszaki álla­potban tartása nem kis gondot jelent a szakvállalatoknak Emellett a di­namikusan fejlődő tüzeléstechnikai szolgáltatások körének bővítéséhez egyre nagyobb anyagi eszközök kel­lenének, amire csak módjával van lehetősége a Vállalatoknak. Somogyi László az 1985. évi fel­adatokról szólva hangsúlyozta, hogy azok az 1984. évihez hasonló nagy­ságrendűek lesznek. S bár a tanácsi kommunális vállalatok továbbra is az államigazgatási irányítású körbe tartoznak, a jövőben itt sem lehet olyan magatartással, módszerekkel tevékenykedni, mint eddig. Lehető­ség kínálkozik a vállalkozóibb gaz­dálkodásra, de ez természetesen nem mehet az alaptevékenység rovására. A miniszter a vidéki ingatlankeze­lő vállalatok 1984-re tervezett bér­preferenciájának elmaradásáról szól­va kiemelte: jegyzőkönyvi „nyoma” van, hogy az indokolt igény 1985 első felében ismét napirendre kerül és most már remélhetően sikerrel. A szabályozó rendszer 1985. évi változásai kedvezőbb feltételeket te­remtenek a kommunális ágazat szá­mára. Nagyobb lesz a biztosított bér­­fejlesztés lehetősége is, mint 1984- ben, különösen a társadalmilag ke­vésbé megbecsült munkakörökben dolgozóknál. A növekvő társadalmi követelményekkel együtt erősödik a kommunális, közszolgáltató vállala­tok társadalmi elismerése, erkölcsi, anyagi megbecsülése­­ink álláspontját, hogy szakszerveze­tünk a mozgalom eszközeivel a to­vábbiakban is segíti az ágazati cé­lok megvalósulását. A változásokról szólva hangsúlyoz­ta: a reform előkészítésének mi is részesei voltunk, céljaival egyetér­tünk. Az új vállalatirányítási for­mák, a vállalkozói magatartás erősö­dése nagyobb önállóságot biztosíta­nak majd, de növekvő felelősséget is jelentenek. Mindez feltételezi a cse­lekvési szabadság kibontakoztatását, a munkahelyi politikai testületek meggyőző, érvelő, felvilágosító mun­kájának jobbítását, hatékonyabbá tételét. Szakszervezetünknek az a véle­ménye, hogy a közszolgáltatás terü­letén is fejleszteni szükséges szolgál­tatási kultúránkat. Ki kell alakítani a kínálati lehetőségeket. Szövetsége­sek vagyunk abban, hogy ha bárhol új elemet, jó kezdeményezést tapasz­talunk, segítsük beépülését, alkalma­zását, elterjesztését. Munkahelyi szervezeteinket is erre biztatjuk és kérjük, hogy legyen minden kérdés­ben önálló véleményük. Gondolják végig a lehetőségeket, merjenek ké­telkedni és ötletekkel, javaslatokkal befolyásolni a döntéshozatalt, elébe menni a dolgoknak. Előtérbe kerül a munkavállalói ér­dekképviselet, a vezetői érdekeltség helyes értelmezése. Látnunk kell, hogy az irányítási forma változat­lansága ellenére még itt sem ragasz­kodhatunk minden áron a hagyo­mányos módszerekhez. A változat­lanság nem jelenthet mozdulatlan­ságot! Törekedni kell többek között a teljesítménnyel arányos bérgazdál­kodás kialakítására, amelyhez jó ala­pot teremt az 1985-re érvényes 5,5 százalékos biztosított bérfejlesztés, amely a helyi erőforrásokkal kiegé­szítve jobb lehetőséget nyújt a dif­ferenciálásra. Szakszervezetünknek az a vélemé­nye, hogy a közszolgáltató vállala­tok, üzemek az alapbérfejlesztést, va­lamint az érintett dolgozóknak a bér­tarifa alsó határára való ráállását az év elején végezzék el. A mozgóbér növekvő arányát pedig a kisebb kö­zösségek, szocialista brigádok több­letteljesítményének jobb elismerésé­re, a vállalkozói magatartás erősíté­sére használják fel. Dr. Sáli Ferenc, a következő idő­szak legfőbb feladatai között első­ként szólt a tagságunkkal való esz­mecseréről, hogy világosan lássák, értsék, mit jelent a maguk munkájá­ban a vállalatirányítási rendszer to­vábbfejlesztése. Nő az emberi tényezők szerepe és a tisztánlátás alapvető feltétel ahhoz, hogy magunk mögé sorakoztathassuk tagságunkat, és velük együtt gondol­kodva a hogyan továbbról, megte­remthessük az egységes cselekvés alapját. Tartanak a VII. ötéves terv előké­születi munkálatai. Ebben is meg­van szakszervezetünknek a maga társa­dalmi felelősségvállalása, ami nem nélkülözheti az érdekkörünkbe tar­tozó vállalatok, üzemek megalapo­zott, fegyelmezett munkáját. 1985-ben szakszervezeti választások is lesznek, ennek előkészületi mun­kálatai ugyancsak megkezdődtek, és előreláthatóan 1986 elején kerül sor szakszervezetünk IX. kongresszusára. Szeretnénk, ha kongresszusi monda­nivalónk kialakításához tagságunk is tevékenyen hozzájárulna. A válasz­tási időszak „nagy beszélgetése” jó alkalom lehet ehhez. Országos ÉVM-ágazati konferencia Mn­t társadalmi követelmények Miniszteri és főtitkári tájékoztató • Élénk vita A kommunális ágazati konferencia résztvevői a Villányi úti oktatási igazgatóság nagytermében Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter előadói beszédét tartja. Mellette Jantner Antal miniszterhelyettes és dr. Sáli Ferenc, szakszervezetünk főtitkára VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szolgáltatási kultúránk fejlesztése Szakszervezetünk főtitkára köszö­­netet mondott a szakágazatok dol­gozóinak az 1984-ben végzett mun­káért, és kifejezte vezető testülete- 1985. január A vita résztvevői A miniszteri és főtitkári tájékoz­tató élénk vitára késztette az orszá­gos konferencia résztvevőit. Sokuk­nak nem jutott szó, akik szerették volna véleményüket közvetlenül el­mondani az ágazati és szakszer­vezeti vezetők előtt, de megnyugvás­sal hallották, hogy mondandójukat írásban eljuttathatják és érdemi vá­laszt kapnak rá. Szó került a vitában a zöldterü­let-ellátás fokozódó gondjairól. Az emberek nemcsak lakni, élni is sze­retnének, és környezetükben ennek egyik feltétele, hogy legyen zöldte­rület, park, játszótér, erre azonban egyre kevesebb pénz jut. Hasonló gondjaik vannak a lakóház-felújítás­sal, -korszerűsítéssel foglalkozó szakvállalatoknak. Egyre nagyobbak a költségigények és kevesebb a ren­delkezésükre álló pénz. A munkaerő megtartása is feszültségeket okoz. Egyes területeken nő az elszívó erő. A vállalatok többsége saját erőből nem képes fejlesztésre, gépi korsze­rűsítésre, de a munkakörülmények javítására sem. Továbbra is a köz­ponti támogatást igénylik. A vál­lalatok rangsorolni kényszerülnek, s ez óhatatlanul egyes rétegek hát­térbe szorulását eredményezheti majd. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a helyi tanácsok önállóságának nö­vekedésével, igyekeznek olyan köl­csönös érdekeltségen alapuló kap­csolatot kialakítani, ami a leghaszno­sabb a terület- és településfejlesztés differenciált, a lehetőségekkel arány­ban álló fejlesztésére. Következő lapszámunkban beszá­molunk a tanácsi ipari, fogyasztói javító-szolgáltató, valamint a vízi közművállalatok országos ágazati konferenciájáról.

Next