Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Ülésezik a KV gazdasági vezetőkkel, PÁRT- ÉS SZAKSZERVEZETI TITKÁROKKAL telt meg december 5-én Budapesten a Villányi úti oktatási igazgatóság nagyelőadó terme. Szakszervezetünk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal közösen itt rendezte meg országos ágazati konferenciáját, amelynek előadója Somogyi László miniszter, és dr. Sáli Ferenc főtitkár volt. Jantner Antal miniszterhelyettes elnöki bevezetőjében a lakosság növekvő igényességéről szólt a lakóhelyet körülvevő társadalmi környezet iránt. Az ennek való megfelelés másféle hozzáállást,magatartást kíván a vállalatoktól, de a lakosságtól is. Az egységes cselekvés alapja az egységes szemlélet lehet, ezt hivatott elősegíteni a szakszervezet és minisztérium közös rendezvénye. Fokozódó lakossági igények Az építésügyi és városfejlesztési miniszter a kommunális, közszolgáltató vállalatok és üzemek több mint száztízezer dolgozójának közhangulatot formáló munkájáról szólt. Somogyi László ennek hatását említve hangsúlyozta a lakásvagyon értékének, a lakóházak állagának megóvását. A párt Központi Bizottsága 1978-as ismert határozatára utalt, amely a lakóházak fenntartását, felújítását, az új otthonok építésével azonos fontosságú feladatnak tekinti. Azóta jelentős anyagiakat fordított államunk a lakások korszerűsítésére, a lakóházak felújítására, de sajnos, több évtized elmaradását ilyen rövid idő alatt nem lehetett pótolni. Ez a terület azért is kap most hangsúlyozott szerepet, mert az új épületvagyon bővülése lelassult, a végre nem hajtott karbantartások, az elmaradt felújítások gondja pedig egyre súlyosbodó feladatot jelent. Az 1984. évre tervezett, mintegy 17 ezer lakás felújítása, korszerűsítése megtörtént, a tetőtér-beépítési, valamint emeletráépítési program azonban nem úgy valósult meg, ahogy elhatározták. Ami a jövőt illeti : továbbra is a nagyvárosok tömbrekonstrukciós lakóház-felújítása látszik a legcélszerűbbnek, gazdaságosabbnak. A szakágazat gondját súlyosbítja,hogy nemcsak a régi, de a műemlékjellegű, — tehát drágábban felújítható — épületek száma is növekszik, s mihamarabb számolni kell több tízezer paneles magasház felújításával, amelyben még szakmai gyakorlat sincs. A növekvő karbantartási, korszerűsítési munkákba bevonják az állami és szövetkezeti építőipart is. Nem kevésbé közhangulatot befolyásoló tényező a köz- és településtisztasági szolgáltatások ellátása. Sok függ az itt dolgozók jó vagy rossz munkájától is. Több szervezet vizsgálta, ellenőrizte a szakágazat tevékenységét és arra a megállapításra jutottak, hogy nem elsősorban az itt dolgozók munkája, hozzáállása, hanem a lakosság egy részének fegyelmezetlen magatartása jelenti a fő gondot. A miniszter tájékoztatást adott arról, hogy újabb szemétmegsemmisítő telepek kialakításának előkészületeit kezdik meg, elsőként a Balaton környékén. Tervezik további nagy befogadóképességű szemétlerakó helyek építését. A Hazafias Népfronttal közös feladatként szólt Somogyi László a lakossági magatartás megváltozásának fontosságáról, mert amíg felelőtlenül szemetelünk, amíg társadalmi méretekben nem becsüljük mások munkáját, addig a tisztaságért tevők és azért felelős vállalatok legfőbb igyekezete is kevés a közterületek, települések rendben tartásához. Hasonlóan az emberek hangulatát befolyásoló tényezőként szólt a miniszter a temetkezési szakágazat soros feladatairól. Ez a terület is alkalmat adott munkájának kritikus megítélésére, mindamellett, hogy a temetkezési kultúra fejlődése jelentős volt az utóbbi időben. Székesfehérvárott korszerű köztemető épült, Pécsett is nagy erőfeszítések történnek a körülmények javítására. A fővárosban új temetési formák válnak egyre szélesebb körűvé. A vidéki kistelepüléseken azonban mind nagyobb gondot jelent a temetők fenntartása. A kertészeti és parképítő munka lehetőségei rosszabbodtak. Kevesebb pénz jut a zöldterület fejlesztésére és itt is évente sokmillió forintra tehető a garázdálkodás „ára”, a játszóterekben, parkokban okozott kár. A szakágazatnak jól működő gazdasági egyesülése van. Sokat tesznek a tagvállalatok dolgozói szakmai továbbképzéséért, a műszaki újdonságok elterjesztéséért, a korszerű kisgépek beszerzéséért és hasznosításáért. Sok jó kezdeményezés született a zöldterületek védelme érdekében; nyugdíjas társadalmi őrök vigyázzák a házak közötti közterületi parkokat, gyakran a szülők is rászólnak a közvagyon rongálóira, de a lakosság tulajdonosi érzéséből fakadó óvó magatartása lenne a leghathatósabb eszköz, a százmilliókért épített zöldövezetek védelmében. A kéményseprő- és tüzeléstechnikai szolgáltatások jelentősége a hagyományos tüzelési formák újbóli elterjedésével egyre nagyobb lesz. Az ország több mint hatmillió-kétszázezer kéményének jó műszaki állapotban tartása nem kis gondot jelent a szakvállalatoknak Emellett a dinamikusan fejlődő tüzeléstechnikai szolgáltatások körének bővítéséhez egyre nagyobb anyagi eszközök kellenének, amire csak módjával van lehetősége a Vállalatoknak. Somogyi László az 1985. évi feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy azok az 1984. évihez hasonló nagyságrendűek lesznek. S bár a tanácsi kommunális vállalatok továbbra is az államigazgatási irányítású körbe tartoznak, a jövőben itt sem lehet olyan magatartással, módszerekkel tevékenykedni, mint eddig. Lehetőség kínálkozik a vállalkozóibb gazdálkodásra, de ez természetesen nem mehet az alaptevékenység rovására. A miniszter a vidéki ingatlankezelő vállalatok 1984-re tervezett bérpreferenciájának elmaradásáról szólva kiemelte: jegyzőkönyvi „nyoma” van, hogy az indokolt igény 1985 első felében ismét napirendre kerül és most már remélhetően sikerrel. A szabályozó rendszer 1985. évi változásai kedvezőbb feltételeket teremtenek a kommunális ágazat számára. Nagyobb lesz a biztosított bérfejlesztés lehetősége is, mint 1984- ben, különösen a társadalmilag kevésbé megbecsült munkakörökben dolgozóknál. A növekvő társadalmi követelményekkel együtt erősödik a kommunális, közszolgáltató vállalatok társadalmi elismerése, erkölcsi, anyagi megbecsüléseink álláspontját, hogy szakszervezetünk a mozgalom eszközeivel a továbbiakban is segíti az ágazati célok megvalósulását. A változásokról szólva hangsúlyozta: a reform előkészítésének mi is részesei voltunk, céljaival egyetértünk. Az új vállalatirányítási formák, a vállalkozói magatartás erősödése nagyobb önállóságot biztosítanak majd, de növekvő felelősséget is jelentenek. Mindez feltételezi a cselekvési szabadság kibontakoztatását, a munkahelyi politikai testületek meggyőző, érvelő, felvilágosító munkájának jobbítását, hatékonyabbá tételét. Szakszervezetünknek az a véleménye, hogy a közszolgáltatás területén is fejleszteni szükséges szolgáltatási kultúránkat. Ki kell alakítani a kínálati lehetőségeket. Szövetségesek vagyunk abban, hogy ha bárhol új elemet, jó kezdeményezést tapasztalunk, segítsük beépülését, alkalmazását, elterjesztését. Munkahelyi szervezeteinket is erre biztatjuk és kérjük, hogy legyen minden kérdésben önálló véleményük. Gondolják végig a lehetőségeket, merjenek kételkedni és ötletekkel, javaslatokkal befolyásolni a döntéshozatalt, elébe menni a dolgoknak. Előtérbe kerül a munkavállalói érdekképviselet, a vezetői érdekeltség helyes értelmezése. Látnunk kell, hogy az irányítási forma változatlansága ellenére még itt sem ragaszkodhatunk minden áron a hagyományos módszerekhez. A változatlanság nem jelenthet mozdulatlanságot! Törekedni kell többek között a teljesítménnyel arányos bérgazdálkodás kialakítására, amelyhez jó alapot teremt az 1985-re érvényes 5,5 százalékos biztosított bérfejlesztés, amely a helyi erőforrásokkal kiegészítve jobb lehetőséget nyújt a differenciálásra. Szakszervezetünknek az a véleménye, hogy a közszolgáltató vállalatok, üzemek az alapbérfejlesztést, valamint az érintett dolgozóknak a bértarifa alsó határára való ráállását az év elején végezzék el. A mozgóbér növekvő arányát pedig a kisebb közösségek, szocialista brigádok többletteljesítményének jobb elismerésére, a vállalkozói magatartás erősítésére használják fel. Dr. Sáli Ferenc, a következő időszak legfőbb feladatai között elsőként szólt a tagságunkkal való eszmecseréről, hogy világosan lássák, értsék, mit jelent a maguk munkájában a vállalatirányítási rendszer továbbfejlesztése. Nő az emberi tényezők szerepe és a tisztánlátás alapvető feltétel ahhoz, hogy magunk mögé sorakoztathassuk tagságunkat, és velük együtt gondolkodva a hogyan továbbról, megteremthessük az egységes cselekvés alapját. Tartanak a VII. ötéves terv előkészületi munkálatai. Ebben is megvan szakszervezetünknek a maga társadalmi felelősségvállalása, ami nem nélkülözheti az érdekkörünkbe tartozó vállalatok, üzemek megalapozott, fegyelmezett munkáját. 1985-ben szakszervezeti választások is lesznek, ennek előkészületi munkálatai ugyancsak megkezdődtek, és előreláthatóan 1986 elején kerül sor szakszervezetünk IX. kongresszusára. Szeretnénk, ha kongresszusi mondanivalónk kialakításához tagságunk is tevékenyen hozzájárulna. A választási időszak „nagy beszélgetése” jó alkalom lehet ehhez. Országos ÉVM-ágazati konferencia Mnt társadalmi követelmények Miniszteri és főtitkári tájékoztató • Élénk vita A kommunális ágazati konferencia résztvevői a Villányi úti oktatási igazgatóság nagytermében Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter előadói beszédét tartja. Mellette Jantner Antal miniszterhelyettes és dr. Sáli Ferenc, szakszervezetünk főtitkára VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Szolgáltatási kultúránk fejlesztése Szakszervezetünk főtitkára köszönetet mondott a szakágazatok dolgozóinak az 1984-ben végzett munkáért, és kifejezte vezető testülete- 1985. január A vita résztvevői A miniszteri és főtitkári tájékoztató élénk vitára késztette az országos konferencia résztvevőit. Sokuknak nem jutott szó, akik szerették volna véleményüket közvetlenül elmondani az ágazati és szakszervezeti vezetők előtt, de megnyugvással hallották, hogy mondandójukat írásban eljuttathatják és érdemi választ kapnak rá. Szó került a vitában a zöldterület-ellátás fokozódó gondjairól. Az emberek nemcsak lakni, élni is szeretnének, és környezetükben ennek egyik feltétele, hogy legyen zöldterület, park, játszótér, erre azonban egyre kevesebb pénz jut. Hasonló gondjaik vannak a lakóház-felújítással, -korszerűsítéssel foglalkozó szakvállalatoknak. Egyre nagyobbak a költségigények és kevesebb a rendelkezésükre álló pénz. A munkaerő megtartása is feszültségeket okoz. Egyes területeken nő az elszívó erő. A vállalatok többsége saját erőből nem képes fejlesztésre, gépi korszerűsítésre, de a munkakörülmények javítására sem. Továbbra is a központi támogatást igénylik. A vállalatok rangsorolni kényszerülnek, s ez óhatatlanul egyes rétegek háttérbe szorulását eredményezheti majd. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a helyi tanácsok önállóságának növekedésével, igyekeznek olyan kölcsönös érdekeltségen alapuló kapcsolatot kialakítani, ami a leghasznosabb a terület- és településfejlesztés differenciált, a lehetőségekkel arányban álló fejlesztésére. Következő lapszámunkban beszámolunk a tanácsi ipari, fogyasztói javító-szolgáltató, valamint a vízi közművállalatok országos ágazati konferenciájáról.