Helyiipar és Városgazdaság, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Újévkor - az új évről Függetlenített és társadalmi tiszt­ségviselőket, központi vezetőségi és elnökségi tagokat, fizikai dolgozókat, műszakiakat, gazdasági vezetőket kérdeztünk meg az új év fordulóján, hogy mit várnak munkahelyi és csa­ládi életükben az eddiginél nehe­zebbnek ígérkező új évtől, mit jelent számukra 1988 . . . A kapott válaszokat adjuk most közre, amelyek olyan sokszínűek, mint maga az élet, amelynek külön­böző posztján tevékenykednek, szak­mai képzettségüknek megfelelően, vagy ahogy a szükség megkíván­ja... KOVÁCS ISTVÁN, SZAKSZER­VEZETÜNK BUDAPESTI TITKÁ­RA: Több mint egy évtizede a hivata­los szervek ismétlődően bejelentik, hogy forduló évhez érkeztünk, s min­den külső és belső lehetőséget moz­gósítani kell a hatékonyabb gazdál­kodás érdekében. Ilyenkor felsorol­ják a terv fő célkitűzéseit, követel­ményeit. Ezt mi, szakszervezeti vezetők, mindenkor továbbadjuk, azzal a meg­győződéssel, hogy bizisten, most si­kerülni fog. Az év végi elszámolásnál aztán kiderül, hogy hellyel-közzel csak fél­sikert értünk el, elképzeléseink nem egészen teljesültek. A dolgozók több­sége, szívet-lelket beleadva a mun­kába, úgy érzi: ők mindent meg­tettek, s a következő évben remény­kedve újból nekilendülnek a mun­kának. Én úgy látom, hogy a dolgozók többsége megérti az ország gondjait, mert az az ő gondja is. Egyéni éle­te ugyancsak az ország felvirágoz­tatásától függ. Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a kormány stabilizációs és kibontakozási programja hitet ön­tött a cselekvésre kész emberekbe. Úgy látják, hogy most először az utóbbi évtizedben, nem jelszószerű feladatmegjelölések hangoztak el, hanem a kitűzött cél érdekében ha­tározott lépések történnek, úgy a po­litikai, társadalmi, mint a gazdasági életben. Az Országgyűlés, a kormány eddigi munkája bizonyítja, hogy amit kidolgoztak, elfogadtak és közread­­hat, azt komolyan gondolják. A vég­rehajtás érdekében határozottan cse­lekednek és vállalnak felelősséget. Ez a felelősségtudat jellemző a vál­lalatokra is. Többségük kimunkálta azokat a feladatokat, amelyeket a kibontakozás érdekében tenniük kell. Ennek kézzelfogható, kezdeti ered­ményei már tapasztalhatók a Fővá­rosi Távfűtő Műveknél, a Vízművek­nél, a Településtisztasági Vállalatnál, de pozitív tapasztalatok érzékelhetők az ipar, az IKV-k, a kommunális és személyi szolgáltatások vonatkozásá­ban is. Nehéz esztendő elé nézünk. Tud­juk, hogy ehhez kell igazítanunk ér­dekképviseleti, érdekvédelmi mun­kánkat. Az eddiginél nagyobb figyel­met fordítunk a szociálpolitikai kér­désekre, üzemi szervezeteink pedig jobban támaszkodjanak a jogse­gélyszolgálatban lévő lehetőségekre. Javítanunk szükséges az alapszer­vezetek irányába végzett segítő te­vékenységünket úgy, hogy az az alapszervezetek önállóságának ki­bontakoztatását, munkájának haté­konyságát, felelősségének növelését segítse. CSONGRÁDI SÁNDORNÉ, BOR­SOD MEGYEI VÍZMŰVEK: Tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a dolgozó társaimban meglévő idegesség, feszültség azért nagyobb a vártnál, mert több fontos kérdés­re nincs megfelelő, alapos tájékoz­tatás. Ez rontja a mindennapi agitá­­ció hatását, lehetővé teszi a plety­kák, a „jólértesültek” híreinek tér­nyerését. Elsőként ennek megváltoz­tatását várom az új évben. Az év elején az igazgatónk nyug­(Folytatás a 3. oldalon) Tapolcán a Városgazdálkodási Üzemnél jártam nemrégiben, ahol egy nehéz gazdasági év után is bát­ran mernek vállalkozni. — Üzemünk Tapolca kommunális szolgáltatását, városgazdálkodását és ingatlankezelését hivatott alaptevé­kenységként ellátni — mondja Vi­­dosa János üzemvezető. — De hoz­zánk tartozik a közterület, valamint a parkfenntartás is. — Az elmúlt időszakban — mint tapasztaltam — több új vállalko­zásba is fogtak, amelyek szintén széles körű lakossági igényt elégí­tenek ki. — Az egyre szűkülő tanácsi pénz­források bennünket is elgondolkod­tattak. Arra az elhatározásra jutot­tunk, hogy szolgáltatásainkat, an­nak színvonalát, valamint eredmé­nyességét tovább kell javítanunk. Mivel nehéz gazdasági év áll mö­göttünk, ez nem volt egyszerű fel­adat. De nem csüggedtünk el, ha­nem új, gazdálkodást kiegészítő, se­gítő vállalkozásba kezdtünk. Ilyen például a virágboltok üzemeltetése, ügyféltájékoztatási iroda működte­tése. Bevezettünk egy eredményes­nek bizonyuló tevékenységet: az in­gatlanbecslést és -értékesítést, vala­mint építőipari gépek kölcsönzését is lehetővé tettük a lakosság szá­mára. — Az üzem építőipari tevékenysé­ge is jelentősnek ítélhető. — Építési, karbantartási tevékeny­ségünket fontosnak tartjuk, mivel tanácsi megrendelésként mi végez­zük az állami bérlakások, iskolák, egyéb intézmények karbantartását, felújítását. De ma már kisebb épí­tőipari tevékenységre is vállalkozha­tunk. Ilyen volt például a közelmúlt­ban, a városi filmszínház építése, valamint az 1987-ben megkezdett ze­neiskola kialakítása, a 8 tantermes gimnázium kivitelezése és még so­rolhatnám. Ezt a tevékenységünket kedvezően befolyásolta, hogy az építőipari részlegnél minden szak­ipari ágazat megtalálható. Így al­vállalkozókat csak ritka esetben kell igény­be vennünk, s egyre hatéko­nyabb vállalkozásba kezdhetünk.­­ Hogy ez így alakulhatott, nagy­ban befolyásolta egy közelmúltban végbement veszprémi esemény is ... — Igen. A VÁEV felszámolása Ta­polca térségében nemcsak a felsza­badult munkaerő elhelyezésében je­lentett gondot, hanem jelentős be­ruházási kapacitáshiány is jelentke­zett. Ezt a jelenséget mi időben fel­ismertük és üzemünk felvállalta Ta­polcán a középnagyságú beruházások kivitelezését. Ennek sikeres végre­hajtása érdekében létszámunkat fel­­töltöttük, így kedvező vállalkozáso­kat bonyolíthatunk le. A fent emlí­tett beruházások mellett jelentősek a rekonstrukciós munkáink is, ame­lyeket a tervezéstől a kivitelezés tel­jes befejezéséig biztosítani tudunk. — Az építési feladatokon kívül je­lentős közművesítési programban is részt vállalnak ... — Elsősorban a tapolcai tanács közművesítési programjában veszünk részt. Gázhálózat, víz villany, szennyvíz, valamint az ehhez szoro­san kapcsolódó úthálózat kiépítését végezzük, amely komplex beruházás. De Tapolcán kívül Ajkán, Veszp­rémben és Zala megyében, Hévízen is végzünk gázvezeték építési mun­kálatokat.­­ Az utóbbi években Tapolca tér­ségében jelentős gondot okozott a­­ szilárd hulladék, szemét elhelye­zése. Van változás e területen? — Ma már kedvező eredményről számolhatunk be. A régi környezet­­szennyező szeméttelepünket felszá­moltuk, s az új, a kor és jövő köve­telményeinek megfelelő környezet­kímélő telep első ütemét megépítet­tük, amely 15 millió forintos költség­gel létesült. Már csak a második ütem egyes munkafázisai, többek között a vízelvezetés megoldása van hátra. A beruházás teljes költsége eléri a 24 millió forintot. A szeméttelep meg­építése azért is sürgős volt, mivel Tapolca város, valamint 11 környe­ző településéről szállítjuk a szeme­tet. A megyei tanács terve alapján még a Balaton térségéből is fogunk szállítani a közeljövőben. — Mindezek után hogyan alakul az üzem árbevétele? — Ma már 180—190 millió forint az éves árbevételünk. 65 millió fo­rint távfűtési szolgáltatásból ered, a további összeget a kivitelezési munkálatokkal foglalkozó ágazatok, valamint az egyéb szolgáltatási te­vékenységünk eredményezi. Ebből ingatlankezelésre 36 millió forintot fordítunk, amelyből a karbantartás 8 és félmillió forintot tesz ki, míg az üzemeltetési költségek elérik a 9 millió 200 ezer forintot. A többit a lakóházfelújítási feladat jelenti. — A fejlesztésük hogyan alakul? — Először is arról szeretnék szól­ni, hogy tevékenységünket 490 dol­gozóval látjuk el, ebből 93 a nem fizikai állományú. Ez a létszám ele­gendő feladataink ellátásához, így e területen­­fejlesztést nem tervezünk. Korszerű központi telephellyel ren­delkezünk, ami jól szolgálja tevé­kenységünket. Energiafelhasználási programunk kialakítását 1987-ben kezdtük meg, ami az 5 éves terv vé­gére fejeződik be, a II. sz. fűtőmű fejlesztésével. Nagy gondot fordítunk gépparkunk megfelelő pótlására. A megyei tanács támogatásával sike­rült útépítő gépparkunk fejlesztését megoldani. A közeljövőben terve­zünk két új KAMAZ szemétgyűjtő vásárlását, valamint tárgyalásban vagyunk egy mosóberendezés meg­vételével kapcsolatban. Fejlesztésünk összege eléri a 13—15 millió forin­tot. A városi tanáccsal közös beru­házásként 3,1 millió forintos költ­séggel a 11-es fűtőmű fejlesztésére is sor kerül. — Kérem, összegezze néhány mon­datban a jövő városgazdálkodását, ingatlankezelését. — Bizakodom abban, hogy a sza­bályozók változásai a költségvetési üzemeket kevésbé sújtják, így na­gyobb lehetőségünk nyílik a vállal­kozási szellem továbbfejlesztésére, a szolgáltatási feltételek javítására. Vallom, hogy a gyors, rugalmas vállalkozásoké a jövő. Ezen az úton kell haladnunk, mert csak így szorít­hatjuk a minimálisra, a veszteséges szolgáltatásainkból eredő költségein­ket. Tudjuk, hogy az 1988-as gazda­sági év nagyon nehéz lesz, de a ne­hézségeket úgy érzem, ki lehet vé­deni, ha mi megyünk a munka után és nem várjuk, hogy az jöjjön he­lyünkre. Erre ki kell alakítani a bel­ső ösztönzés rendszerünket úgy, hogy az teljes mértékben a gazdálkodás eredményességét szolgálja. Mindeh­hez viszont szükséges, hogy a köz­ponti intézkedések rugalmasak le­gyenek, alkalmazkodjanak a jelen és közeljövő követelményeihez, mert csak így érhető el a talpon mara­dás és a népgazdaság helyzete is így válhat stabillá. Veres Vince Mini bátran mernek vállalkozni Vállalatok, üzemek kulcskérdése közé tartozik: hogyan tudják tovább fokozni eredményességüket. Ez a szemlélet jellemző a városgazdálko­dást, ingatlankezelést végzőkre is. Mind több olyan szolgáltató tevé­kenységet folytató egységgel találkozunk, amelyek kockázatvállalással is igyekeznek előtérbe helyezni a vállalkozási szellemet. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IAROSGAZDASÁG A HELYIIPARI ÉS VÁROSGAZDASÁGI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A jó munkának híre megy... TÖBB MINT HARMINCÉVES MÚLTRA TEKINTHET VISSZA Nyíregyházán a Divat Ruházati Vál­lalat, röviden a DIRUVALL. Kezdés­kor, 1955-ben, mindössze tizenhá­rom alkalmazottja és tíz gépe volt a vállalat jogelődjének. A fejlődés azóta óriási! A központ háromszáz­húsz dolgozóján kívül nyolcvanan a leányvállalatnál végzik szorgalmas munkájukat, amiről Holp János igaz­gató a következőket mondta mun­katársunknak: — Kabát-, kosztüm-, blézervarrás­sal foglalkozunk. Leányvállalatunk pedig elsősorban szolgáltatással, női­férfi mérték utáni szabóságukban. Létrehoztunk két kooperációs üze­met is. Egyiket a helyi Mezőgazda­­sági Főiskola tangazdaságában, má­sikat pedig a máriapócsi termelő­­szövetkezetben. Termelési kapacitá­sunk kilencven százaléka export bér­munkával lekötött. 1987-ben hetven­­három millió forintos tervünket túl­teljesítettük. Negyven millió forintos tőkés exportból és ötvenkét millió forintos belföldi értékesítésből szár­mazó árbevételt sikerült elérnünk. Nyereségünk négy-öt millió forinttal haladta meg a tervezettet. Megrendelőink között nyugatné­met, francia, jordániai, svájci ter­meltető és kereskedelmi cégek ta­lálhatók. Termékeink nemcsak a kör­nyező megyék, hanem Budapest és a Dunántúl lakosságának igényeit is igyekeznek kielégíteni... Hogy mi által jutottak jelenlegi szintjükre a DIRUVÁLLInál? Ez (Folytatás a 4. oldalon) Amit a kv-ülésről még el kell mondani A két kv-ülés között végzett munkáról szóló tájékoztatóhoz kapcsolódóan a vezető testület egy­hangúlag elfogadta, hogy az 1988 ta­vaszán, Szófiában sorra kerülő kom­munális szakszervezetek nemzetkö­zi kongresszusán dr. Sáli Ferenc fő­titkár és Somoskői Gáborné alelnök képviselje szakszervezetünket. A A testület egyetértett azzal a TM bejelentéssel, hogy a Kisiparo­sok Országos Szervezete januári or­szágos vezetőségi értekezletén — amely a többi között napirendjére tű­zi a KIOSZ vezetősége és szakszer­vezetünk közötti együttműködés to­vábbfejlesztéséről készített megálla­podás-tervezetet —, Sáli Ferenc elv­társ vegyen részt. • A személyi kérdések között a vezető testület — saját kérésé­re, családi okok miatt — felmen­tette kv-tagsága alól Freyné Vén Zsuzsát, s helyére, egyhangú szava­zással Nagy Gábornét, a mozgalom­politikai osztály vezetőjét kooptál­ta. A kv-ülésről szóló tudósításban,­­ értelemzavaróan jelent meg a Modori Istvánné dr. felmentésével kapcsolatos mondat, ami helyesen: A központi vezetőség 1987. december 31-ei­­ érdemeit elismerve, munká­ját megköszönve — felmentette al­elnöki tisztsége alól Modori István­­nét, bv- és elnökségi tagsága, vala­mint a nyugdíjasok képviseleti taná­csa elnöki funkciójának meghagyá­sával. Itt adta át számára Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. fi központi vezetőség új titkára Bakányi Pál 1944-ben, Újpesten szüle­tett. Szülei fizikai munkások voltak. Ál­talános és középiskolai tanulmányait Új­pesten végezte. A géplakatos szakmában szerzett szakmunkás-bizonyítványt, a Fő­városi Vízműveknél, ahol 1959-től 1968-ig dolgozott a szakmájában, majd néhány hónapig a Fővárosi Kézműipari Vállalat­nál tevékenykedett, s innen került még abban az évben szakszervezetünkhöz. 1976-ban szerzett diplomát a Testneve­lési Főiskola sportszervező szakán, majd elvégezte a hároméves felsőfokú munka­ügyi tanfolyamot. 1981-ben fejezte be ta­nulmányait az MSZMP Politikai Főisko­láján. A szakszervezetünknél töltött csaknem húsz év során dolgozott a rátaüzemben, a budapesti bizottságon, a közgazdasági osztályon. 1985 áprilisában lett megbízott osztályvezető, majd 1986. február 1-től a szervezési és káderosztály vezetője. A központi vezetőség 1987. december 11-i ülésén választották meg — 1988. ja­nuár 1-jei hatállyal — a központi vezető­ség titkárának. Tagságunknak, tisztségviselőinknek, a nehezebb körülmények között is, eredményes közösségi munkát, egyéni boldogulást kíván Szakszervezetünk Titkársága

Next