Helyiipar és Városgazdaság, 1989 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-27 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Önök segítségét is kérjük, mert minden top számára fontos, sőt nélkülözhetetlen,­­hogy olvasóival élő­­kapcsolatot alakítson ki. Keressenek fel bennünket vé­leményükkel, ötleteikkel, észre­vételeikkel, kritikai megjegyzé­seikkel, hogy mi tetszik s mi nem lapunkban, hogy azon vál­toztatni vagy a jót folytatni tud­juk. Megújul szerkesztőbizottságunk összetétele is, hogy kifejezésre jusson benne a­­tagszervezetek, a rétegtagozatok közvetlen érdek­­képviselete, melyeket az önálló rovatok, mellékletek juttatnak kifejezésre. Milyen lapot akarunk? Olyant, amelyet a tagságunkkal, az olva­sókkal együtt szerkesztünk szám­ról számra, hónapról hónapra. A mindennapok történéseire érzé­kenyen, gyorsan reagáló újságot, amely számít az információs adás-vétel seik formájára, a tele­­fon jelzés­ekre, személyes tallállko­­zásokra, s amelyben megtalálják olvasóink mindazt, ami az el­múlt három hétben történt szak­­szervezetün­k életében. Rovatot nyitunk Olvasószolgálat címen, ahol igyekszünk a felvetett kéré­seknek,­­panaszoknak utána járni, segíteni. A tagság szolgálatában informálni, közvetíteni, hírt adni mindarról, ami a ma emberét érdekelheti, nemcsak mozgalmi vonatkozásban, hanem az élet más területéről is. Ehhez­­kéri a szerkesztőbizott­ság segítő, alkotó közreműködé­süket az új esztendőben, hogy a HV mindinkább az Önök újság­jává válhassék! PEMÜ-tervek autókooperációja AZ ÚJ ÉV ELSŐ NAPJAIBAN nagy sajtóvisszhangot kapott az MTI napi híre, amely több napi­lapban, a rádióban, a tv-híradó­­ban is megjelen­t, miszerint a Pest Megyei Műanyagipari Vál­lalat — amely évek óta sikere­sen vesz részt nyugati autóik, fő­ként Volkswagenek tartozékai előállításában , gyártási­ tapasz­talatait japán, illetve dél-koreai cégekkel kötendő kooperációban is kamatoztatná. Eddig évente 90 millió forint értékben szállított műanyag tető­léc­eket. A japán Suzuki, illetve a Daewo cég kép­viselői már tárgyaltak a PEMÜ vezetőivel s kinyilvánították: az itteni technológiai színvonal alap­ján készek lennének az együtt­működésre. A PIEIMÜ műanyag autókárpitot, lökhárítót, szerel­vényfal gyártását végezné s kül­földi tőke bevonásával évi 300— 500 ezer személyautó műanyag alkatrészeit készíthetné el. Ezért cserébe évente 20—30 ezer kis fo­gyasztású autóhoz juthatna a ha­zai kereskedelem. A kv a szakszervezet közel há­romszázezres tagsága nevében szükségesnek tartja álláspontját kifejezni a következő kérdések­ben : " Az 1989-re tervezett, a dol­gozók életszínvonalát érintő kormányzati intézkedésekkel az egész társadalom, benne a szak­szervezeteik is nehéz, mondhatni kritikus helyzetbe kerültek. A bejelentett áremelések most is, mint eddig bármikor a munka­­bér­ből és a nyugdíjból élőket sújtják a legjobban. A társadal­mi közvélemény, benne a szak­­szervezeti tagság is, mindezért a kormányzat mellett a szakszer­vezeteket is elmarasztalja. A szakszervezeteknek — közte a HV­DSZ-nek is — megvolt, most is megvan e témakörben az önálló képviseleti álláspontja. De hiába tiltakoztunk megannyi allkal­ommal és fórumon a terve­zett intézkedések és főleg azok mértéke ellen, álláspontunknak csak részben tudtunk érvényt szerezni. Szükségesnek tartjuk­­kijelente­ni, hogy a reálbérek ilyen mér­tékű és ismételt csökkentésével nem értünk egyet. Az árak jel­zett arányú emelkedésével csak úgy lehet megbékélni, ha ez mind nagyobb arányban ellenté­telezésre kerül. A szakszervezetünk is­­tisztá­ban van azzal, hogy a dolgozó emberek életkörülményeit alap­vetően a reálbérek határozzák meg. Tisztában vagyunk a nép­gazdaság mai helyzetével is. Ép­pen ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy az árak és a bérek számszerű alakulásáról a szak­­szervezetek, rajtuk keresztül a dolgozók is kapjanak pontos és világos, hiteles és ellenőrizhető elszámolást. Megerősítjük a szak­­szervezetek korábbi állásfoglalá­sán amely szerint az 1989. évi reálbér alakulása 0—3 a'n-nál n­em lehet kedvezőtlenebb. Ezúton is kifejezzük követelé­sünket, hogy a­­kormány minden erejét és eszközét latba vetve akadályozza meg, hogy a bérből és a nyugdíjból élők terhei to­vább növekedjenek.­­ Követeljük, hogy a kormány ígéretéhez híven azonnal te­gyen intézkedést a 40 órás mun­karend önerőből való bevezetése engedélyezésére. Indokolatlannak tartjuk e döntés elnapolását és megmagyarázhatatlannak a köz­szolgáltatásokat is érintő „disz­krimináció” további életben tar­tását. „ Tiltakozunk, hogy a köz­szolgáltatásokat érintő bér­politikai kérdésekben és 1989. évre az adómentes bérfejlesztés­ben — annyi erőfeszítésünk és többszöri kezdeményezésünk el­lenére — ismét nem született döntés. Ez az állapot az érintet­tek körében tovább élezi az egyébként is súlyos feszültsége­ket és veszélyeztetheti a telepü­lések, az ott élő lakosság köz­üzemi és kommunális ellátását? A központi vezetőség nyilatko­zatát eljuttattuk a Miniszterta­nács elnökéhez és a SZOT el­nökségéhez. Gazdaságpolitika és a szakszervezet A­­gazdasági életben végbeme­nő változások jelentős módosítá­sokat igényelnek a szakszervezeti munka vitelében, tartalmában, a­­képviseletben és az érdekvéde­lemben egyaránt — mondotta tá­jékoztatójában dr. Kócsó Illésné. — Szakszervezeti szerveinknek a jövőben még egyértelműbben kell megfogalmazni a dolgozók, a tagság válás érdekeit, megke­resve hozzá a megvalósítás leg­célravezetőbb eszközeit. Újra kell értékelni gazdálkodást segítő te­vékenységünk tartalmát, irányát, ugyanis a gazdálkodás hatékony és zökkenőmentes menete egy­aránt érdeke munkavállalónak és munkáltatónak. A gazdálko­dás alakulásában tehát nem le­szünk, nem lehetünk közömbö­sek. De csak ak­kor­­lépünk fel támogatólag, ha az a munka­vál­lal­ók számára kedvezőbb helyze­tet jelent. Mind az ágazati, mind a vál­lalati gazdasági célok és eszköz­rendszerek tekintetében önálló elképzelésekkel kell rendelkez­nünk, amelyeket külön keret­megállapodásokban szükséges rögzíteni. Ilyeneknek tekinthetők például a vállalati tervek, az ágazati vagy vállalati kollektív szerződések. E megállapodásokra azért van szükség, hogy biztosí­tani tudjuk az érdekkörünkbe tartozó gazdálkodó szervezetek munkavállalóinak, a stabil és biztonságos munkahelyhez; a megfelelő munka- és életkörül­ményekhez; a normális bérekhez és keresetekhez fűződő érdekeit. A vállalati és munkáltatói ér­dekvédelmi kérdésekben szüksé­ges a megfelelő partner „érdek­védelmi struktúrák” kialakításá­nak szorgalmazása, amelyek le­hetővé teszik, hogy: — szakszervezetünk „kijáró” sze­repvállalása jelentősen csök­kenjen; — a munkavállalókat is érintő kérdésekben minden szinten lehetőség legyen egy valós ér­dekegyeztetési rendszerre,­­ szükség esetén pedig a közös érdekérvényesítő partnerség kia­lakítására. A igaz­daságirányítás­­korszerű­­sítéséhez­­kapcsolódva egy átfo­gó, a meglevő gondolk feloldását célzó bérreform­­került meghir­detésre. 1989-ben azonban csak egy li­beralizáltabb bérmechanizmusról beszélhetünk, ami azonban így is minőségi változást jelent a ko­rábbiakhoz képest, mivel a gaz­dálkodó szervezetek számára na­gyobb mozgásteret biztosít, az ez évi változások nyomán. Szakszervezeti szerveinknek fel kell készülni arra, hogy megszű­nik a bérek elkülönült szabályo­zása. A­­béremelések nem függ­nek sem teljesítménymutatótól, sem közvetlenül a gazdálkodó szervezet adóviselő képességétől. A kormány sem a minimális bérfejlesztés mértékében, sem a felső korlát meghatározásában nem ír elő határokat. Az ezek­ben történő megállapodást a szakszervezetekre és a vállalati érdekképviseleti szervekre bízza. Ilyen­­természetűnek tekinthető az Országos Érdekegyeztető Ta­nács december 22-i ajánlásában foglalt 3, illetve 10%-os mérték. Ez integrálódik a nyereségadóz­tatás rendszerébe. Szakszerveze­tünk továbbra is követeli, hogy a közszolgáltató vállalatoknál a bérnövekmény 3%-os mértékig mentesüljön az adó alól, mert e vállalatok esetében a hozzáadott értékmutató növekedése általá­ban nem biztosít kedvezményt. A 20 millió Ft bérköltség alatti (Folytatás a 8. oldalon) Vezető testületi tanácskozás A központi vezetőség nyilatkozata az évkezdettel összefüggő hatásokról 2 H­V

Next