Adony - Adonyi Újság, 2022 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2022-04-01 / 3. szám
PORTRÉ Takács Lajos a Planning and Trading Kft. ügyvezetője Adonyban született, nevelkedett. Bár már nem városunkban él, nem felejtette el gyökereit. Időről időre jelentős adományokkal támogatja közintézményeinket, legyen szó a helyi általános iskoláról, ahol a jóvoltából interaktív tábla, laptop, projektor került 3 tanterembe, megvalósult a tornacsarnok és a főépület közötti rész kialakítása és térkövezése 300 m2-en, illetve legutóbb a tetőtéri rendezvénytér kialakítása, hűtő-fűtő berendezéssel való ellátása. A Hóvirág óvoda is gazdagodott már korábban 5db hűtő-fűtő klímaberendezéssel, és legutóbb az udvaron egy kismotor pálya került kialakításra a jóvoltából. Ennek apropóján ültem le vele beszélgetni. Sokan ismernek városunkban, de aki esetleg nem, mondanál néhány szót adonyi kötődésedről? Adonyi születésű vagyok. 14 éves koromig, az általános iskola befejezéséig itt is éltem, majd Székesfehérváron tanultam tovább. Ott lakom azóta is, ott dolgozom, ott alapítottam családot, de amíg szüleim éltek, minden hétvégén hazalátogattam, és a gyerekeim, illetve a feleségem is gyakran töltötte Adonyban a szabadidejét. Szerencsésnek tartom magam, mert itt mindkét lányom és a fiam is megízlelhette azt a szabadságot, amit az adonyi közösségben én is megélhettem gyermekkoromban. A természethez is itt voltunk mindig a legközelebb, a szőlőművelés pedig meghatározó számomra, hiszen édesapám halála után megörökölt szőlőt és a házhoz tartozó telket én műveltem. Sokat jelez nekünk ez a hely, a legszebb élményeink kötnek ide. Szüleim is adonyi születésűek voltak: édesanyámat, Ilus nénit, aki több, mint 60 évig fodrászként dolgozott, szinte mindenki ismerte. Két testvérem van: Ilona és Béla. Milyen emlékek kötnek Adonyhoz, milyen volt itt gyereknek lenni? Amikor gyermekkoromra gondolok, akkor egy különlegesen boldog érzés tölt el. Végtelen és felhőtlen szabadság! Minket nem neveltek, hanem a családi, rokoni és a tágabb közösség példájából alakult ki a viselkedésünk, majd az egyéniségünk. A szabadság azonban nem jelentette azt, hogy nincsen kötelességünk: kiskoromtól megvolt a napi feladat, amit el kellett végezni. Vizet hozni az ártézi kútról, tejért elmenni esténként vagy éppen télen begyújtani a szeneskályhába. Mikor kerültél el Adonyból? 14 éves koromban kerültem Fehérvárra, de az igazi búcsút az adonyi élettől édesanyám halála jelentette 2014-ben. Azután már nem volt, aki várjon és akinek segíthessek. Ez nagyon szoros köteléket jelentett számomra. Tudom, hogy a világ rengeteg pontján jártál már, azért szoktál-e hazalátogatni? A fagyos időszak kivételével 2-3 hetente viszek virágot szüleim sírjára. Ilyenkor sohasem az autópályán megyek, hanem a falun keresztül, hogy azért körbe tudjak nézni. Melyek azok a helyszínek, ahol szívesen megfordulsz, ha erre jársz? Természetesen időnként nosztalgiázom egy kicsit. Lefordulok a Perkátai útról és elautózom az egykori szőlőnk felé, a Zsidó sorig vagy a Tanyai útig. Lemegyek a révbe vagy a gátra. Nem olyan régen Kriszti lányommal, unokáimmal és feleségemmel sétáltunk a parkban. Jó volt látni, ahogy a lányom a fiainak mesél gyermekkori élményeiről, arról mi mindent játszottak itt, közben én is felelevenítettem néhány kedves emléket a helyről. Értéknek tartom, hogy mindhárom gyermekem meghatározó élményei Adonyhoz fűződnek. Van-e valaki, ebből az időből, akivel tartod a kapcsolatot? Eléggé behatárolt az a kör akivel tartom a kapcsolatot. A pandémia sem segítette elő a kapcsolatok megőrzését. Korábban közel 10 évig jártunk Fradi meccsre, a nem olyan régen elhunyt Eichardt Jancsival, és Andris fiammal közösen. Unokatestvéremmel, Rózsafi Jánossal korábban rendszeresen találkoztunk Adonyban. Most 3-4 hetente e-mail-t és messenger üzeneteket váltva értesülök a helyi eseményekről. Tavaly részt vettem egy kerek általános iskolai évforduló alkalmával megrendezett találkozón, ami élmény volt. Jelenleg egy nagy kft. ügyvezetője vagy, milyen út vezetett idáig? A középiskolát Székesfehérváron végeztem, az akkor nagyon népszerű szakmát adó híradásipari szakközépiskolában. Majd munka mellett diplomát szereztem a Kandó Kámán Villamosipari Főiskolán. A Videoton volt az első munkahelyemen, ahol 17 évig dolgoztam. A televízió fejlesztésen műszerészként kezdtem és a Televízió gyár igazgatójaként fejeztem be az ottani pályafutásomat. 1992 nagy váltást jelentett az életemben, hiszen ekkor kezdtem el vállalkozóként dolgozni. Jelenlegi cégünket, a Planning & Trading Kft.-t, ahol közel 100 fő dolgozik, 25 éve alapítottuk. Dolgozóink között van perkátai, pusztaszabolcsi, dunaújvárosi lakos és adonyi születésű dolgozó is. Néhány válsággal tarkított év mellett elmondhatjuk, hogy folyamatosan fejlődünk. Jelenleg biztos alapokon álló középvállalat vagyunk. Mivel foglalkozik a cég? A vállalatunk fő profilja a klímaberendezések importja és nagykereskedelme. Több, mint 800 viszonteladó és szerelő céget, vállalkozást szolgálunk ki Midea és LG klímaberendezéssel. Komoly mérnöki háttérrel rendelkezünk. Saját kivitelezésben klimatizáltunk jó néhány nagy projektet, mint például a dunaújvárosi Hankook-ot, több hotelt Budapesten és vidéken, a Károli Gáspár egyetemet Debrecenben és még sorolhatnám. 12