Adony - Adonyi Újság, 2022 (7. évfolyam, 1-12. szám)

2022-04-01 / 3. szám

PORTRÉ Takács Lajos a Plan­ning and Trading Kft. ügyvezetője Adonyban született, nevelkedett. Bár már nem városunk­ban él, nem felejtette el gyökereit. Időről időre jelentős adományokkal támogatja közintézmé­nyeinket, legyen szó a helyi általános iskolá­ról, ahol a jóvoltából interaktív tábla, laptop, projektor került 3 tan­terembe, megvalósult a tornacsarnok és a főépület közötti rész kialakítása és térkövezése 300 m2-en, illetve legutóbb a tetőtéri rendezvénytér kialakítása, hűtő-fűtő berendezéssel való ellátása. A Hóvirág óvoda is gazdagodott már korábban 5db hűtő-fűtő klímaberendezéssel, és leg­utóbb az udvaron egy kismotor pálya került kiala­kításra a jóvoltából. Ennek apropóján ültem le vele beszélgetni. Sokan ismernek városunkban, de aki esetleg nem, mondanál néhány szót adonyi kötődésed­ről? Adonyi születésű vagyok. 14 éves koromig, az álta­lános iskola befejezéséig itt is éltem, majd Székes­­fehérváron tanultam tovább. Ott lakom azóta is, ott dolgozom, ott alapítottam családot, de amíg szüleim éltek, minden hétvégén hazalátogattam, és a gyere­keim, illetve a feleségem is gyakran töltötte Adony­ban a szabadidejét. Szerencsésnek tartom magam, mert itt mindkét lányom és a fiam is megízlelhette azt a szabadságot, amit az adonyi közösségben én is megélhettem gyermekkoromban. A természethez is itt voltunk mindig a legközelebb, a szőlőművelés pe­dig meghatározó számomra, hiszen édesapám halá­la után megörökölt szőlőt és a házhoz tartozó telket én műveltem. Sokat jelez nekünk ez a hely, a legszebb élményeink kötnek ide. Szüleim is adonyi születésű­ek voltak: édesanyámat, Ilus nénit, aki több, mint 60 évig fodrászként dolgozott, szinte mindenki ismerte. Két testvérem van: Ilona és Béla. Milyen emlékek kötnek Adonyhoz, milyen volt itt gyereknek lenni? Amikor gyermekkoromra gondolok, akkor egy kü­lönlegesen boldog érzés tölt el. Végtelen és felhőtlen szabadság! Minket nem neveltek, hanem a családi, rokoni és a tágabb közösség példájából alakult ki a viselkedésünk, majd az egyéniségünk. A szabadság azonban nem jelentette azt, hogy nin­csen kötelességünk: kiskoromtól megvolt a napi feladat, amit el kellett végezni. Vizet­­ hozni az árté­­zi kútról, tejért elmenni esténként vagy éppen télen begyújtani a szeneskályhába. Mikor kerültél el Adonyból? 14 éves koromban kerültem Fehérvárra, de az igazi búcsút az adonyi élettől édesanyám halála jelentette 2014-ben. Azután már nem volt, aki várjon és aki­nek segíthessek. Ez nagyon szoros köteléket jelen­tett számomra. Tudom, hogy a világ rengeteg pontján jártál már, azért szoktál-e hazalátogatni? A fagyos időszak kivételével 2-3 hetente viszek virá­got szüleim sírjára. Ilyenkor sohasem az autópályán megyek, hanem a falun keresztül, hogy azért körbe tudjak nézni. Melyek azok a helyszínek, ahol szívesen megfor­dulsz, ha erre jársz? Természetesen időnként nosztalgiázom egy kicsit. Lefordulok a Perkátai útról és elautózom az egykori szőlőnk felé, a Zsidó sorig vagy a Tanyai útig. Leme­gyek a révbe vagy a gátra. Nem olyan régen Kriszti lányommal, unokáimmal és feleségemmel sétáltunk a parkban. Jó volt látni, ahogy a lányom a fiainak mesél gyermekkori élményeiről, arról mi mindent játszottak itt, közben én is felelevenítettem néhány kedves emléket a helyről. Értéknek tartom, hogy mindhárom gyermekem meghatározó élményei Adonyhoz fűződnek. Van-e valaki, ebből az időből, akivel tartod a kap­csolatot? Eléggé behatárolt az a kör akivel tartom a kapcso­latot. A pandémia sem segítette elő a kapcsolatok megőrzését. Korábban közel 10 évig jártunk Fradi meccsre, a nem olyan régen elhunyt Eichardt Jan­csival, és Andris fiammal közösen. Unokatestvérem­mel, Rózsafi Jánossal korábban rendszeresen ta­lálkoztunk Adonyban. Most 3-4 hetente e-mail-t és messenger üzeneteket váltva értesülök a helyi ese­ményekről. Tavaly részt vettem egy kerek általános iskolai évforduló alkalmával megrendezett találko­zón, ami élmény volt. Jelenleg egy nagy kft. ügyvezetője vagy, milyen út vezetett idáig? A középiskolát Székesfehérváron végeztem, az ak­kor nagyon népszerű szakmát adó híradásipari szakközépiskolában. Majd munka mellett diplomát szereztem a Kandó Kámán Villamosipari Főiskolán. A Videoton volt az első munkahelyemen, ahol 17 évig dolgoztam. A televízió fejlesztésen műszerész­ként kezdtem és a Televízió gyár igazgatójaként fe­jeztem be az ottani pályafutásomat. 1992 nagy vál­tást jelentett az életemben, hiszen ekkor kezdtem el vállalkozóként dolgozni. Jelenlegi cégünket, a Planning & Trading Kft.-t, ahol közel 100 fő dolgozik, 25 éve alapítottuk­. Dolgozó­ink között van perkátai, pusztaszabolcsi, dunaújvá­rosi lakos és adonyi születésű dolgozó is. Néhány válsággal tarkított év mellett elmondhatjuk, hogy fo­lyamatosan fejlődünk. Jelenleg biztos alapokon álló közép­vállalat vagyunk. Mivel foglalkozik a cég? A vállalatunk fő profilja a klímaberendezések im­portja és nagykereskedelme. Több, mint 800 vi­szonteladó és szerelő céget, vállalkozást szolgálunk ki Midea és LG klímaberendezéssel. Komoly mérnö­ki háttérrel rendelkezünk. Saját kivitelezésben kli­­matizáltunk jó néhány nagy projektet, mint például a dunaújvárosi Hankook-ot, több hotelt Budapesten és vidéken, a Károli Gáspár egyetemet Debrecenben és még sorolhatnám. 12

Next