Adony - Adonyi Újság, 2023 (8. évfolyam, 2-7. szám)
2023-07-01 / 7. szám
GONDOLATÉBRESZTŐ Amikor az Úr a lovat akarta megteremteni, így szólt a déli szélhez: Belőled akarok teremteni egy élőlényt sűrűsödj össze! És a szél összesűrűsödött. Gábriel arkangyal...kézbe vett egy maroknyit az anyagból, és átnyújtotta az Úrnak, aki pejt és sárgát alkotott belőle, miközben ezt mondta: Lónak nevezlek el.... te leszel a többi állat ura. Elek-Murányi Viktória vagyok, születésem óta adonyi lakos. Steiner Katával munkahelyem révén ismerkedtem meg, illetve segítettem neki néhány gyakorlati dolgot elintézni az utcánk végén lévő tanyával kapcsolatosan. Két gyermekem van: Lotti és Levente, kilenc évesek. Lotti kisgyerek kora óta lóimádó. Eleinte mindenből padisót kellett venni: plüss állatot, bögrét, ruházatot....stb. Három-négy évesen rövidszárú lovaglócsizmát kapott a baráti társaságomtól. Ez idő tájt tudomásomra jutott, hogy Perkátán lehetőség van gyerekek lovagoltatására, sikerült is átvinni néhány alkalommal őket. Az ő koruknak a póni mérete volt a megfelelő, vele ismerkedtek, barátkoztak, a gondozását tanulták, mielőtt felülhettek volna rá. Nyáron még néhány napos tábort is szervezett az oktató a többi gyerek részvételével . Lotti nagyon élvezte az ott töltött időt, a lovagláson túl az állat tisztogatását, környezetének rendbetételét ugyanúgy, mint a szalmabálában való ugrálást. Tüzes / a póni/, nevével ellentétben kezelhető jószág volt, ennek ellenére Levente nem érzett nagy késztetést a "lótudományhoz”, neki a kecske sétáltatása kötélen jobban bejött. Katával - aki nagyon nyitott, barátságos ember - , elsőre megtaláltuk a közös hangot, és a közös témát: a lovat. Elsőként itt is Lotti miatt csaptam le a lehetőségre , aztán addig jártunk a tanyára, míg én is felmerészkedtem a lóhátra. Kata eredetileg csak a fiának tervezte a lovaglást, a lótartást, elsődleges céljuk a vizibivaly tenyésztés volt. A mi kedvünkért azonban kivételt tett, és hetente egyszer néhány hónapon át megosztották velünk a ló adta lehetőségeket. Phoenixen a futószáras lovaglást gyakoroltuk "csak" egy százhalombattai oktató segítségével. Nagyon élveztük, óriási élmény volt, alig vártuk a vasárnap délelőttöt. A szabad levegő, a tágas tér, az állattal való testközeliség minden viszonylatban jó hatással volt ránk. Úgy gondolom, mindenki számára köztudott, hogy az állattal való közvetlen kapcsolat pozitív erővel bír az ember testére-lelkére, javítja a stessztűrő képességet, segíti a koncentrációt, türelemre és alázatra nevel. Néhány ismeretet szeretnék megosztani az olvasóval, amelyek által kicsit közelebbről is megismerkedhetnek a lovak érzelmi világával, és elgondolkoztató tények is egyben. A ló szellemi képessége messze elmarad az emberétől, ezért nem a lónak kell megtanulnia beszélni, hanem az embernek kell megértenie az állat gondolkodásmódját. A ló nem képes aktívan tanulni, számára a gyakorláson, ismétlésen keresztül történik meg a bevésődés. Ez vonatkozik a ló és a nem kívánatos cselekvés sorokra egyaránt. Legfontosabb veleszületett viselkedési ösztöne a menekülési reflex. Ez az ősi ösztön olyan mélyen gyökeredzik, hogy ezt a ló a háziasítás során sem nőtte el. A balesetek elkerülése végett figyelembe kell venni, hogy a ló félénk, a legkisebb "veszélyre" is hirtelen mozdulatokkal reagál. Az embertől eltérő a látása, emiatt olyan dolgoktól is képes megijedni, amiről mi emberek nem gondolnánk, hogy ijesztő lehet. Viszont mielőtt megijed ,/vonatkozik más reakcióra is/, jelez: az egyik fülét az ijedelem tárgya felé fordítja, így az ember, ha kellően figyelmes el tudja kerülni az esetleges kiugrásokat. A ló szereti a közösséget /ménest/ , ahol rangsor uralkodik. A rangsorban legfelül álló, magának tiszteletet kiváltó lóra nem haragsznak társai; épp ellenkezőleg, megbíznak benne és ragaszkodnak hozzá. Az ember helye éppen ezért az ember-jó kapcsolatban a sor első helyén kell, hogy legyen. Mindig úgy kell viselkednünk, hogy az állat a vezető szerepet ránk "ossza ki". Azt kell elérnünk, hogy a ló az ember hű társa legyen, szíves-lélekkel dolgozzon velünk. Az embernek pedig vigyáznia kell arra, hogy vezető pozíciójával soha ne éljen vissza, és maradjon mindig korrekt. Tanuljunk a lovaktól /állatoktól/, hiszen kaput nyitnak a természetre, gyógyítják a testet, lelket; társas kapcsolataik pedig követendők lehetnek az ember-állat, illetve az ember és ember közti viszonyra is. A következő gondolatébresztő megírására szeretném felkérni unokahúgomat, Schmidt Rékát. 8