Ajka - Ajkai Szó, 1988 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1988 / 1. szám

A VÁROSI TANÁCS LAPJA • INTERJÚ a 25. sz. választókerület tanácstagjával A tanácstagi klubban beszéltünk meg találkozót Dr. Csóti Jenőné dr. Kauker Ibolyával, akit felkérek hogy mutatkoz­zon be az olvasóknak. Ajkán születtem 1946-ban. Általános iskoláimat itt végeztem, majd Budapes­ten gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően felvételiztem az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem Állam- és Jog­­tudományi karára, ahol 1970-ben sze­reztem jogi diplomát. Pályakezdőként a Timföldgyár- és Alumíniumkohó Válla­latnál helyezkedtem el, a jogügyi osz­tályon, előadóként dolgoztam. 1974-ben a Városgazdálkodási Válla­lathoz kerültem. 1980-ban tettem jogta­nácsosi szakvizsgát. Jelenleg, mint igazgatási osztályvezető látom el a vál­lalati jogtanácsosi feladatokat is. A nyilvántartó lapon az áll, hogy folya­matos tanácstagságának kezdő éve: 1980. Ismereteim szerint a tanácsi tes­tületek tevékenységébe már sokkal ko­rábban bekapcsolódott. Ez igaz, hiszen tanácstaggá történt megválasztásom előtt már két cikluson át dolgoztam a városi tanács különböző bizottságaiban, melynek tagjává a ta­nács, mint jogászt választott meg. A képviseleti szervekben való tevé­kenység kapcsán is, de az államigaz­gatási felügyelet alatt álló vállalat jogtanácsosaként is, elég közeli kap­csolatba került az államigazgatással. Nem vonzotta ez a jogterület? őszintén szólva soha nem gondoltam arra, hogy tanácsi dolgozó legyek. Min­dig vállalati jogász akartam lenni és ez a vágyam teljesült is. A munkámat szere­tem, nagyon sokoldalú, érdekes, intéz­nem kell egy 700 főt foglalkoztató válla­latnak a peres és nem peres jogi ügyeit. Általában milyen peres ügyek for­dulnak elő a leggyakrabban? A legtöbb gondot a „kintlévőségek" (lakbérhátralékok, fűtési díj-, kémény­­seprési-, szemétszállítási díj hátralé­kok) behajtása okozza. Havonta általá­ban 50—60 bérlő ellen kell végrehajtási kérelmet benyújtani. Drasztikus esetek — pl. kilakolta­tás — is előfordulnak? Olyan előfordul, hogy a nagy összegű hátralékosoknak felmondjuk a lakásbér­leti jogviszonyát, de ezeket a bérlőket — bírósági ítélet alapján — a városi tanács szükséglakásba helyezi el. Erre azonban ritkán kerül sor. Miután építőipari kivitelezéssel is fog­lalkozunk, sajnos szavatossági perek is előfordulnak. A szállítókkal szemben pedig a kötbér­igények érvényesítése sem ritka eset. Úgy tudom, hogy mellékfoglalko­zásban még egy fontos jogterületen tevékenykedik, mondana erről is né­hány szót? Igen, 1981-től vezetője vagyok a Hő­erőmű Vállalat szakszervezeti bizott­sága jogsegélyszolgálatának is. Ezt a munkát is szívesen végzem, évente mintegy 40—50 személy keres fel. Fel­világosítást, tanácsot kérnek, segítek nekik különböző beadványokat elkészí­teni. Több eset volt, amikor családjogi ügyekben elláttam a dolgozók jogi kép­viseletét. Azért is vállaltam el e felada­tot, mert kiegészíti a vállalatnál végzett tevékenységemet. A jogsegélyszolgálat az egyén problémáját hivatott megol­dani és másokon segíteni — ez fontos számomra. Munkájáról ilyen elhivatottsággal va­lóban csak az tud szólni, aki szívvel-lé­­lekkel csinálja azt, amit elvállalt. így van ez a közéleti megbízatások teljesítésé­vel is. A közel két évtizede végzett társadalmi munkáját is nagy odaadás jellemzi. A városi tanács elmúlt év de­cemberi ülésén új bizottságot — a jogi és igazgatási bizottságot — alakított, melynek elnökévé megválasztották. A bizottság feladatkörébe tartozik az állampolgárok széles körét érintő ta­nácsrendeletek hatályosulásának az el­lenőrzése, szükség szerint a rendelet­­módosítás kezdeményezése, a ható­sági ügyintézés ellenőrzése. E fontos jogosítványok gyakorlása nem kis fele­lősséget jelent. Megítélése szerint teljesíthetők a követelmények? Én azt hiszem igen. A bizottság sze­mélyi összetétele a biztosíték arra, hogy az elvárásoknak megfeleljünk. Külön­böző nem tanácsi szervek képviselői segítik a bizottság tagjaként a tanácsi testületek döntéselőkészítését és a végrehajtás ellenőrzését. Sok csator­nán át megismert lakossági véleményt, visszajelzést tolmácsolhatunk a dön­tésre jogosult testületeknek. A véleményalkotásnál nem okoz konfliktust e sokfajta érdek képvise­lete­t, nevezetesen, hogy a város legfontosabb kommunális üzemének a jogi képviselője, bizottsági elnök, tanácstag? Az igaz, hogy néha a társadalmi és vállalati érdekek ütköznek, de ez konf­liktust nem okoz. A bizottság javaslata minden esetben a többség véleményét tartalmazza. Mint tanácstag a körzetében elért eredményekkel elégedett? E tekintetben szerencsésnek mond­hatom magam, jól ellátott terület. Kisebb problémák — pl. a játszótérkarbantartás — miatt kellett az illetékeseket felkeres­nem. Legutóbb nagyon foglalkoztatta a vá­ros lakosságát a területen épülő ven­déglátóegység, ugyanis a köztudatban elterjedt, hogy „kocsma" lesz. Informá­lódtam az illetékeseknél és miután a szakigazgatási szerv megnyugtató vá­laszt adott, hogy szeszmentes fagyizó épül, a közvélemény is megnyugodott. Az elmúlt évben egy tanácsülési felszólalásában annak a véleményé­nek adott hangot, hogy nem megfe­lelő a városban élő értelmiség köz­élet iránti érdeklődése. Változott-e ezzel kapcsolatban a véleménye? Sajnos nem, ma is azt mondom, hogy a város értelmiségének a közéletbe való bekapcsolódása nem megfelelő. Sokkal aktívabban részt kellene venni a város kulturális életében. Példaként a „ 100-as klub” első rendezvényének a látogatott­ságát említhetném. A klub létrehozása rendkívül jó kezdeményezés volt és a VMK munkatársai mindent megtettek azért, hogy az ajkai értelmiségnek egy kapcsolatteremtő fórumot hozzanak lét­re. Ennek ellenére az érdeklődés vára­kozáson aluli volt. Remélem azért, hogy ezek a jó kez­deményezések tovább folytatódnak. Azt hiszem lokálpatriotizmusával magyarázható az a tény is, hogy en­­­nyi társadalmi tisztség mellett eleget tesz még egy fontos megbízatásnak is, hogy ellátja a Városszépítő Egye­sület Elnökségének jegyzői feladata­it. Valóban így van, szeretem ezt a vá­rost, csak a tanulmányaim időszakában voltam távol, szívesen végzem a rám bí­zott feladatokat. Eddig csak a munkáról esett szó, mondana néhány szót a magánéleté­ről? Férjem a Timföldgyár és Alumínium­kohó Vállalat igazgatási és szociálpoliti­kai osztályvezetője, 1964 óta dolgozik a vállalatnál. Szintén elvégezte a jogi egyetemet — levelező tagozaton — 1985-ben szerzett diplomát. Ő is szereti ezt a szakterületet és a jogi végzettség megszerzése nagymértékben segíti a munkáját. Részt vállal a társadalmi fel­adatokból is, a bizottság létrehozása óta tagja a végrehajtó bizottság mellett működő lakásügyi társadalmi bizottság­nak. Két gyermekünk van, a 14 éves Olga és a 12 éves Ibolya. Olga ősztől Buda­pesten kezdi gimnáziumi tanulmányait. Mivel két iskolás gyermekünk van, így az Eötvös Loránd Általános Iskola szü­lői munkaközösségében is dolgozom, melynek elnöke vagyok. Ennyi feladat vállalása mellett mire jut még ideje? Kedvenc időtöltésem az olvasás és a kötés. Hétvégén a nagyobb háztartási munkákban részt vesz az egész család. Reméljük, hogy közéleti munkájára még hosszú ideig számíthat a közös­ség. Köszönöm a beszélgetést. RAJMON LÁSZLÓNÉ főmunkatárs Dr. Csóti Jenőné dr. Kauker Ibolya ta­nácstag Bármilyen zordnak tűnt is az idő március 15-én, az idén is minden a tavaszt idézte, a kibomló rügyek, a zászlók és a kokárdák. Történelmi véletlen, hogy pontosan 1848. március 15-én kezdő­dött­­ a magyar történelem az embe­rekre 140 év elmúltával is hatást gya­korló eseménye­k a polgári forradalom. De az már nem véletlen, hogy elkezdő­dött. A történelem, a társadalom fejlődé­sének törvényei csakúgy, mint a termé­szeté, a maguk kérlelhetetlen rendje szerint hatnak. Ezek a törvények teljesedtek ki a 1848 márciusának dicsőséges napjai­ban azoknak a nagyszerű embereknek a tetteiben, akik felismerték, hogy el­érkezett a cselekvés ideje. Kossuth, Petőfi, Vasvári és kiváló társaik nagy­sága abban rejlik, hogy bátrak voltak a felismerésben, volt bátorságuk és el­szántságuk egy nemzet élére állni. Tetteik ezért hatnak napjainkban is a példa erejével. Úgy gondolom és hi­szem, hogy ez az egyik hozzánk szóló tanulsága 1848-nak. Akarni és tenni. Változtatni a jó ügyért és magunk mö­gött hagyni mindent, ami korszerűtlen, amit túlhaladott az idő. 1848. március 15-ének ez az üzenete jutott el azokhoz is, akik Ajkán koszorút, vagy egy szál virágot vittek Kossuth Lajos szobrához és fejet hajtottak a Kossuth által szimbolizált önfeláldozó emberi tisztaság és hazaszeretet előtt. Jó volt látni, hogy többen voltak az ünnepségen, mint az elmúlt években. Jó lenne hinni, hogy jövőre még többen lesznek. Nem az ünnepért, nem Kos­­suthért, hiszen március 15-ét, Kos­suthot és társait a történelem elévülhe­­tetlenül igazolta. Magunkért. Nekünk van szükségünk rájuk, az ünnepre. Nekünk kell a hit, a meggyőződés, hogy mindig van remény a megújulásra, a változásra. A fiatalok­ban kell újra és újra megerősíteni azt a hitet, hogy érdemes tenni, érdemes küz­deni és érdemes kockáztatni is, ha van értelmes és nagyszerű cél. 1848 esz­méit azonban csak akkor érthetjük meg igazán, ha mindennapi tetteinket, csele­kedeteinket az okos bátorság, a nehéz­ségeket nem megkerülni akarás, ha­nem azok vállalása és megoldásának igénye hatja át. Március 15-én megálltak egy percre, de az év minden napján erőt kell meríte­nünk a példából. Kossuth szobra emlé­keztesse városunk lakóit, fiatalokat és felnőtteket a hétköznapokban is 1848 eszméire, hogy évről évre tiszta lelkiis­merettel ünnepelhessünk és tehessük le koszorúinkat március 15-én. Dr. Kovács Géza A népi ellenőrzés megalakulásának 30. évfordulóját ünnepeltük 1988. február 12-én, kibővített NEB-ülésen. Szerve­zetünk az 1956-os ellenforradalom le­verése után a szocializmus védelme és a megújulás jegyében jött létre. Felső­szintű politikai állásfoglalások már 1957. év derekán kialakultak. Az MSZMP or­szágos értekezlete 1957. júniusában a Politikai Bizottság pedig júliusban hatá­rozott a népi ellenőrzés szervezetének létrehozásáról. E politikai állásfoglalások alapján al­kotta meg az Országgyűlés a népi ellen­őrzésről szóló 1957. évi VII. törvényt és 1958. február hó 3-án alakult meg a Központi Népi Ellenőrzési bizottság, majd ezt követően a fővárosi, megyei, kerületi, járási és városi bizottságok. A népi ellenőrzés előtt működő Állami Ellenőrzési Központ, illetve az ezt fel­váltó Állami Ellenőrzési Minisztérium centralizált, kizárólag állami szervek voltak, amelyek társadalmi erőket szer­vezetten nem vontak be az ellenőrzés­be. A népi elenőrzési bizottságok létre­hozásával, a népi ellenőrök mind széle­sebb körű bevonásával az ellenőrzés tömegméretűvé vált. Ugyanakkor szo­ros kapcsolatba került a helyi pártszer­vekkel, tanácsokkal, ezek végrehajtó bizottságaival, tehát szervezete és mű­ködése is demokratikusabbá vált. Éppen ezek azok az alapvető különbsé­gek, amelyek a népi ellenőrzés intézmé­nyét a korábbi állami ellenőrző szervek­től megkülönböztetik. A népi ellenőrzés nemcsak abban új, hogy a vizsgálatokat maguknak a dolgo­zóknak a bevonásával végzi el, új abban is, hogy a dolgozók tízezreinek a bevo­násával szervezi őket a társadalmi tulaj­don védelmére, az államigazgatási fel­adatok egyre szélesebb körének társa­dalmi erők bevonásával történő megol­dására. Az úton, amelyen elindultunk, még nem jártak előttünk, kellő tapaszta­latok, hagyományok hiányában különö­sen nehéz volt a kezdet. A pártszervezetek, tanácsok javasla­tára azonban minden szinten kipróbált, tapasztalt, köztiszteletben álló dolgozók kerültek a népi ellenőrzésbe. Az ajkai népi ellenőrzés illetékessége az akkori devecseri járásra terjedt ki. A bizottság 7 fős megalapító tagjai Farkas János elnökletével Rideg János, Fiers István, Forintos Lajos, Hardy Jó­zsef, Kovács Gy. Ernő és Almási István elvtársak voltak. Az ő irányításukkal, a pártszervek, tanácsok, tömegszerveze­tek és gazdálkodóegységek közremű­ködésével kezdődött meg a népi ellenőri hálózat kiépítése olyan politikai és szak­mai ismeretekkel rendelkező munká­sokból, parasztokból, értelmiségiekből, akik nagy felelősséggel, politikai kiállá­sukkal kezdték meg az ellenőrzési mun­kát. Alapító NER-tagok már nem funkcio­nálnak testületünkben, de vannak még olyan népi ellenőreink, mint Hardy Jó­zsef, Somogyi Lajos, Osváth Imre, Hor­váth János a szénbánya üzem, Buday Zoltán és Torma Lajos a Timföldgyár- és Alumíniumkohó Vállalat, Réfi Fe­renc, a városlődi ÁG., és Liszai Ferenc­né, a városi tanács nyugdíjasai, akik még ma is aktív közreműködői ellenőr­zési munkánknak. Köszönet és elismerés illeti az alapító NEB-tagokat, a népi ellenőröket végzett munkájukért. A kezdeti eredményeket, tapasztala­tokat követően az 1960-as évek köze­pétől az ellenőrzéseink súlypontja átte­vődött a több ágazatot, a lakosság jobb ellátását érintő vizsgálatokra és utó­­ellenőrzésekre. E követelményekhez igazodva, a NEB-tagság és a népi ellen­őrök között is megújulásra jelentkezett igény. A népi ellenőri hálózatunk bázis üzemekre, szövetkezetekre és intézmé­nyekre épül, és megközelíti a 300 főt. Közöttük található 9 olyan társadalmi munkatárs, akik 25 éve segítik munkán­kat: Koller László — hőerőmű, Honyák Géza, Futó Miklós — VIDEOTON, Tát­rai Rezső — szénbánya üzem, Ács Tibor — Kórház, Dr. Somosi István — timföldgyár és dr. Valaczkai Pál — ren­delőintézet. Ez úton is köszönjük mun­kájukat, helytállásukat. A társadalmi és gazdasági fejlődés követelményeinek megfelelően a gazdasági reformhoz is illeszkedve — a párt kezdeményezésére — az Országgyűlés új törvényt alkotott a népi ellenőrzésről, a kor követelmé­nyeihez igazodó 1968. évi V. törvényt. Az új követelményeknek megfelelően igyekeztünk éves ellenőrzési tervünk­ben a vizsgálati témák megválasztásá­ra, amely központi, megyei és saját elhatározás alapján történik. Az 1968. évben indult gazdasági reform követ­keztében vállalataink, szövetkezeteink, intézményeink összevonásának kor­szakát éltük. Volt olyan időszak a 70-es évek elején, hogy évi 25—30 témavizs­gálatot végeztünk. Felismertük, hogy ilyen volumenű vizsgálatok végrehajtá­sára képtelenek vagyunk, megfelelő színvonalat nem biztosíthatunk. Az 1980-as években már 14—15 vizsgálat végrehajtását terveztük. A témavizsgá­latok mellett a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről szóló 1977. évi I. tv. jelentős feladatot határoz meg számunkra. Évente 30— 40 ügy van, amelyben vizsgálódunk, intézkedünk és a bizottságot személye­sen felkereső állampolgárok részére 20—30 esetben nyújtunk rövid úton se­gítséget, gondjaik megoldásához. Az utóbbi években a népi ellenőrzés központi és helyi szervei arra igyekez­nek választ keresni, hogy milyen ténye­zők segítik, fékezik, vagy gátolják gaz­dasági és társadalmi céljaink elérését, a szükséges megújulást. Az 1980-as évek közepétől rendszeresebben sike­rült feltárni értékelhető tapasztalatokat és kezdeményezni a kormányzati, helyi vezetési munkában a gazdálkodók kö­rében hasznosítható javaslatokat. A népi ellenőrzés fő céljának elérése: segítő szándékú javaslatok hasznosítá­sa, a munka ésszerűsítésére, és javítá­sára irányuló kezdeményezések. Valljuk, hogy az ellenőrzések hatás­fokával még nem lehetünk elégedettek. Különböző szervek vizsgálatai, tapasz­talatai nem épülnek egymásra, gyakori a párhuzamosság, még ma sem kielé­gítő a koordinálás. Az elmúlt 30 év alatt a népi ellenőrzés szervezete munkájával bebizonyította: a társadalom fontos intézménye, az el­lenőrzési rendszer jelentős tényezője. Szervezetünk élni tudott az általános ellenőrzési hatáskörével. Az ünnepi megemlékezés keretében a KNEB el­nöke által adományozott ELISMERŐ OKLEVELET kaptak a 30 éves, EM­LÉKLAPOT, a 25 éves tevékenységü­kért már előzőekben ismertetett népi ellenőrök. 16 fő kapott ELISMERŐ OK­LEVELET kiemelkedő társadalmi mun­kájáért. Az ajkai népi ellenőrzés irányí­tásában szerzett két évtizedes tapasz­talatom alapján kijelenthetem, hogy tár­sadalmi bázisunk közreműködésével meg tudtunk felelni a párt és állami vezetés által velünk szemben támasz­tott igényeknek. A jövőben is arra törek­szünk, hogy színvonalas vizsgálatok végrehajtásával hozzájáruljunk gazda­sági és társadalmi helyzetünk stabilizá­lásához és kibontakozásához. DR. TÓTH SÁNDOR az ajkai NEB elnöke A népi ellenőrzés három évtizede Dr. Tóth Sándor kitüntetést ad át dr. Valaczkai Pál népi ellenőrnek

Next