Ajka - Ajkai Szó, 1988 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1988 / 1. szám
A VÁROSI TANÁCS LAPJA • INTERJÚ a 25. sz. választókerület tanácstagjával A tanácstagi klubban beszéltünk meg találkozót Dr. Csóti Jenőné dr. Kauker Ibolyával, akit felkérek hogy mutatkozzon be az olvasóknak. Ajkán születtem 1946-ban. Általános iskoláimat itt végeztem, majd Budapesten gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően felvételiztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karára, ahol 1970-ben szereztem jogi diplomát. Pályakezdőként a Timföldgyár- és Alumíniumkohó Vállalatnál helyezkedtem el, a jogügyi osztályon, előadóként dolgoztam. 1974-ben a Városgazdálkodási Vállalathoz kerültem. 1980-ban tettem jogtanácsosi szakvizsgát. Jelenleg, mint igazgatási osztályvezető látom el a vállalati jogtanácsosi feladatokat is. A nyilvántartó lapon az áll, hogy folyamatos tanácstagságának kezdő éve: 1980. Ismereteim szerint a tanácsi testületek tevékenységébe már sokkal korábban bekapcsolódott. Ez igaz, hiszen tanácstaggá történt megválasztásom előtt már két cikluson át dolgoztam a városi tanács különböző bizottságaiban, melynek tagjává a tanács, mint jogászt választott meg. A képviseleti szervekben való tevékenység kapcsán is, de az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalat jogtanácsosaként is, elég közeli kapcsolatba került az államigazgatással. Nem vonzotta ez a jogterület? őszintén szólva soha nem gondoltam arra, hogy tanácsi dolgozó legyek. Mindig vállalati jogász akartam lenni és ez a vágyam teljesült is. A munkámat szeretem, nagyon sokoldalú, érdekes, intéznem kell egy 700 főt foglalkoztató vállalatnak a peres és nem peres jogi ügyeit. Általában milyen peres ügyek fordulnak elő a leggyakrabban? A legtöbb gondot a „kintlévőségek" (lakbérhátralékok, fűtési díj-, kéményseprési-, szemétszállítási díj hátralékok) behajtása okozza. Havonta általában 50—60 bérlő ellen kell végrehajtási kérelmet benyújtani. Drasztikus esetek — pl. kilakoltatás — is előfordulnak? Olyan előfordul, hogy a nagy összegű hátralékosoknak felmondjuk a lakásbérleti jogviszonyát, de ezeket a bérlőket — bírósági ítélet alapján — a városi tanács szükséglakásba helyezi el. Erre azonban ritkán kerül sor. Miután építőipari kivitelezéssel is foglalkozunk, sajnos szavatossági perek is előfordulnak. A szállítókkal szemben pedig a kötbérigények érvényesítése sem ritka eset. Úgy tudom, hogy mellékfoglalkozásban még egy fontos jogterületen tevékenykedik, mondana erről is néhány szót? Igen, 1981-től vezetője vagyok a Hőerőmű Vállalat szakszervezeti bizottsága jogsegélyszolgálatának is. Ezt a munkát is szívesen végzem, évente mintegy 40—50 személy keres fel. Felvilágosítást, tanácsot kérnek, segítek nekik különböző beadványokat elkészíteni. Több eset volt, amikor családjogi ügyekben elláttam a dolgozók jogi képviseletét. Azért is vállaltam el e feladatot, mert kiegészíti a vállalatnál végzett tevékenységemet. A jogsegélyszolgálat az egyén problémáját hivatott megoldani és másokon segíteni — ez fontos számomra. Munkájáról ilyen elhivatottsággal valóban csak az tud szólni, aki szívvel-lélekkel csinálja azt, amit elvállalt. így van ez a közéleti megbízatások teljesítésével is. A közel két évtizede végzett társadalmi munkáját is nagy odaadás jellemzi. A városi tanács elmúlt év decemberi ülésén új bizottságot — a jogi és igazgatási bizottságot — alakított, melynek elnökévé megválasztották. A bizottság feladatkörébe tartozik az állampolgárok széles körét érintő tanácsrendeletek hatályosulásának az ellenőrzése, szükség szerint a rendeletmódosítás kezdeményezése, a hatósági ügyintézés ellenőrzése. E fontos jogosítványok gyakorlása nem kis felelősséget jelent. Megítélése szerint teljesíthetők a követelmények? Én azt hiszem igen. A bizottság személyi összetétele a biztosíték arra, hogy az elvárásoknak megfeleljünk. Különböző nem tanácsi szervek képviselői segítik a bizottság tagjaként a tanácsi testületek döntéselőkészítését és a végrehajtás ellenőrzését. Sok csatornán át megismert lakossági véleményt, visszajelzést tolmácsolhatunk a döntésre jogosult testületeknek. A véleményalkotásnál nem okoz konfliktust e sokfajta érdek képviseletet, nevezetesen, hogy a város legfontosabb kommunális üzemének a jogi képviselője, bizottsági elnök, tanácstag? Az igaz, hogy néha a társadalmi és vállalati érdekek ütköznek, de ez konfliktust nem okoz. A bizottság javaslata minden esetben a többség véleményét tartalmazza. Mint tanácstag a körzetében elért eredményekkel elégedett? E tekintetben szerencsésnek mondhatom magam, jól ellátott terület. Kisebb problémák — pl. a játszótérkarbantartás — miatt kellett az illetékeseket felkeresnem. Legutóbb nagyon foglalkoztatta a város lakosságát a területen épülő vendéglátóegység, ugyanis a köztudatban elterjedt, hogy „kocsma" lesz. Informálódtam az illetékeseknél és miután a szakigazgatási szerv megnyugtató választ adott, hogy szeszmentes fagyizó épül, a közvélemény is megnyugodott. Az elmúlt évben egy tanácsülési felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy nem megfelelő a városban élő értelmiség közélet iránti érdeklődése. Változott-e ezzel kapcsolatban a véleménye? Sajnos nem, ma is azt mondom, hogy a város értelmiségének a közéletbe való bekapcsolódása nem megfelelő. Sokkal aktívabban részt kellene venni a város kulturális életében. Példaként a „ 100-as klub” első rendezvényének a látogatottságát említhetném. A klub létrehozása rendkívül jó kezdeményezés volt és a VMK munkatársai mindent megtettek azért, hogy az ajkai értelmiségnek egy kapcsolatteremtő fórumot hozzanak létre. Ennek ellenére az érdeklődés várakozáson aluli volt. Remélem azért, hogy ezek a jó kezdeményezések tovább folytatódnak. Azt hiszem lokálpatriotizmusával magyarázható az a tény is, hogy ennyi társadalmi tisztség mellett eleget tesz még egy fontos megbízatásnak is, hogy ellátja a Városszépítő Egyesület Elnökségének jegyzői feladatait. Valóban így van, szeretem ezt a várost, csak a tanulmányaim időszakában voltam távol, szívesen végzem a rám bízott feladatokat. Eddig csak a munkáról esett szó, mondana néhány szót a magánéletéről? Férjem a Timföldgyár és Alumíniumkohó Vállalat igazgatási és szociálpolitikai osztályvezetője, 1964 óta dolgozik a vállalatnál. Szintén elvégezte a jogi egyetemet — levelező tagozaton — 1985-ben szerzett diplomát. Ő is szereti ezt a szakterületet és a jogi végzettség megszerzése nagymértékben segíti a munkáját. Részt vállal a társadalmi feladatokból is, a bizottság létrehozása óta tagja a végrehajtó bizottság mellett működő lakásügyi társadalmi bizottságnak. Két gyermekünk van, a 14 éves Olga és a 12 éves Ibolya. Olga ősztől Budapesten kezdi gimnáziumi tanulmányait. Mivel két iskolás gyermekünk van, így az Eötvös Loránd Általános Iskola szülői munkaközösségében is dolgozom, melynek elnöke vagyok. Ennyi feladat vállalása mellett mire jut még ideje? Kedvenc időtöltésem az olvasás és a kötés. Hétvégén a nagyobb háztartási munkákban részt vesz az egész család. Reméljük, hogy közéleti munkájára még hosszú ideig számíthat a közösség. Köszönöm a beszélgetést. RAJMON LÁSZLÓNÉ főmunkatárs Dr. Csóti Jenőné dr. Kauker Ibolya tanácstag Bármilyen zordnak tűnt is az idő március 15-én, az idén is minden a tavaszt idézte, a kibomló rügyek, a zászlók és a kokárdák. Történelmi véletlen, hogy pontosan 1848. március 15-én kezdődött a magyar történelem az emberekre 140 év elmúltával is hatást gyakorló események a polgári forradalom. De az már nem véletlen, hogy elkezdődött. A történelem, a társadalom fejlődésének törvényei csakúgy, mint a természeté, a maguk kérlelhetetlen rendje szerint hatnak. Ezek a törvények teljesedtek ki a 1848 márciusának dicsőséges napjaiban azoknak a nagyszerű embereknek a tetteiben, akik felismerték, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Kossuth, Petőfi, Vasvári és kiváló társaik nagysága abban rejlik, hogy bátrak voltak a felismerésben, volt bátorságuk és elszántságuk egy nemzet élére állni. Tetteik ezért hatnak napjainkban is a példa erejével. Úgy gondolom és hiszem, hogy ez az egyik hozzánk szóló tanulsága 1848-nak. Akarni és tenni. Változtatni a jó ügyért és magunk mögött hagyni mindent, ami korszerűtlen, amit túlhaladott az idő. 1848. március 15-ének ez az üzenete jutott el azokhoz is, akik Ajkán koszorút, vagy egy szál virágot vittek Kossuth Lajos szobrához és fejet hajtottak a Kossuth által szimbolizált önfeláldozó emberi tisztaság és hazaszeretet előtt. Jó volt látni, hogy többen voltak az ünnepségen, mint az elmúlt években. Jó lenne hinni, hogy jövőre még többen lesznek. Nem az ünnepért, nem Kossuthért, hiszen március 15-ét, Kossuthot és társait a történelem elévülhetetlenül igazolta. Magunkért. Nekünk van szükségünk rájuk, az ünnepre. Nekünk kell a hit, a meggyőződés, hogy mindig van remény a megújulásra, a változásra. A fiatalokban kell újra és újra megerősíteni azt a hitet, hogy érdemes tenni, érdemes küzdeni és érdemes kockáztatni is, ha van értelmes és nagyszerű cél. 1848 eszméit azonban csak akkor érthetjük meg igazán, ha mindennapi tetteinket, cselekedeteinket az okos bátorság, a nehézségeket nem megkerülni akarás, hanem azok vállalása és megoldásának igénye hatja át. Március 15-én megálltak egy percre, de az év minden napján erőt kell merítenünk a példából. Kossuth szobra emlékeztesse városunk lakóit, fiatalokat és felnőtteket a hétköznapokban is 1848 eszméire, hogy évről évre tiszta lelkiismerettel ünnepelhessünk és tehessük le koszorúinkat március 15-én. Dr. Kovács Géza A népi ellenőrzés megalakulásának 30. évfordulóját ünnepeltük 1988. február 12-én, kibővített NEB-ülésen. Szervezetünk az 1956-os ellenforradalom leverése után a szocializmus védelme és a megújulás jegyében jött létre. Felsőszintű politikai állásfoglalások már 1957. év derekán kialakultak. Az MSZMP országos értekezlete 1957. júniusában a Politikai Bizottság pedig júliusban határozott a népi ellenőrzés szervezetének létrehozásáról. E politikai állásfoglalások alapján alkotta meg az Országgyűlés a népi ellenőrzésről szóló 1957. évi VII. törvényt és 1958. február hó 3-án alakult meg a Központi Népi Ellenőrzési bizottság, majd ezt követően a fővárosi, megyei, kerületi, járási és városi bizottságok. A népi ellenőrzés előtt működő Állami Ellenőrzési Központ, illetve az ezt felváltó Állami Ellenőrzési Minisztérium centralizált, kizárólag állami szervek voltak, amelyek társadalmi erőket szervezetten nem vontak be az ellenőrzésbe. A népi elenőrzési bizottságok létrehozásával, a népi ellenőrök mind szélesebb körű bevonásával az ellenőrzés tömegméretűvé vált. Ugyanakkor szoros kapcsolatba került a helyi pártszervekkel, tanácsokkal, ezek végrehajtó bizottságaival, tehát szervezete és működése is demokratikusabbá vált. Éppen ezek azok az alapvető különbségek, amelyek a népi ellenőrzés intézményét a korábbi állami ellenőrző szervektől megkülönböztetik. A népi ellenőrzés nemcsak abban új, hogy a vizsgálatokat maguknak a dolgozóknak a bevonásával végzi el, új abban is, hogy a dolgozók tízezreinek a bevonásával szervezi őket a társadalmi tulajdon védelmére, az államigazgatási feladatok egyre szélesebb körének társadalmi erők bevonásával történő megoldására. Az úton, amelyen elindultunk, még nem jártak előttünk, kellő tapasztalatok, hagyományok hiányában különösen nehéz volt a kezdet. A pártszervezetek, tanácsok javaslatára azonban minden szinten kipróbált, tapasztalt, köztiszteletben álló dolgozók kerültek a népi ellenőrzésbe. Az ajkai népi ellenőrzés illetékessége az akkori devecseri járásra terjedt ki. A bizottság 7 fős megalapító tagjai Farkas János elnökletével Rideg János, Fiers István, Forintos Lajos, Hardy József, Kovács Gy. Ernő és Almási István elvtársak voltak. Az ő irányításukkal, a pártszervek, tanácsok, tömegszervezetek és gazdálkodóegységek közreműködésével kezdődött meg a népi ellenőri hálózat kiépítése olyan politikai és szakmai ismeretekkel rendelkező munkásokból, parasztokból, értelmiségiekből, akik nagy felelősséggel, politikai kiállásukkal kezdték meg az ellenőrzési munkát. Alapító NER-tagok már nem funkcionálnak testületünkben, de vannak még olyan népi ellenőreink, mint Hardy József, Somogyi Lajos, Osváth Imre, Horváth János a szénbánya üzem, Buday Zoltán és Torma Lajos a Timföldgyár- és Alumíniumkohó Vállalat, Réfi Ferenc, a városlődi ÁG., és Liszai Ferencné, a városi tanács nyugdíjasai, akik még ma is aktív közreműködői ellenőrzési munkánknak. Köszönet és elismerés illeti az alapító NEB-tagokat, a népi ellenőröket végzett munkájukért. A kezdeti eredményeket, tapasztalatokat követően az 1960-as évek közepétől az ellenőrzéseink súlypontja áttevődött a több ágazatot, a lakosság jobb ellátását érintő vizsgálatokra és utóellenőrzésekre. E követelményekhez igazodva, a NEB-tagság és a népi ellenőrök között is megújulásra jelentkezett igény. A népi ellenőri hálózatunk bázis üzemekre, szövetkezetekre és intézményekre épül, és megközelíti a 300 főt. Közöttük található 9 olyan társadalmi munkatárs, akik 25 éve segítik munkánkat: Koller László — hőerőmű, Honyák Géza, Futó Miklós — VIDEOTON, Tátrai Rezső — szénbánya üzem, Ács Tibor — Kórház, Dr. Somosi István — timföldgyár és dr. Valaczkai Pál — rendelőintézet. Ez úton is köszönjük munkájukat, helytállásukat. A társadalmi és gazdasági fejlődés követelményeinek megfelelően a gazdasági reformhoz is illeszkedve — a párt kezdeményezésére — az Országgyűlés új törvényt alkotott a népi ellenőrzésről, a kor követelményeihez igazodó 1968. évi V. törvényt. Az új követelményeknek megfelelően igyekeztünk éves ellenőrzési tervünkben a vizsgálati témák megválasztására, amely központi, megyei és saját elhatározás alapján történik. Az 1968. évben indult gazdasági reform következtében vállalataink, szövetkezeteink, intézményeink összevonásának korszakát éltük. Volt olyan időszak a 70-es évek elején, hogy évi 25—30 témavizsgálatot végeztünk. Felismertük, hogy ilyen volumenű vizsgálatok végrehajtására képtelenek vagyunk, megfelelő színvonalat nem biztosíthatunk. Az 1980-as években már 14—15 vizsgálat végrehajtását terveztük. A témavizsgálatok mellett a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről szóló 1977. évi I. tv. jelentős feladatot határoz meg számunkra. Évente 30— 40 ügy van, amelyben vizsgálódunk, intézkedünk és a bizottságot személyesen felkereső állampolgárok részére 20—30 esetben nyújtunk rövid úton segítséget, gondjaik megoldásához. Az utóbbi években a népi ellenőrzés központi és helyi szervei arra igyekeznek választ keresni, hogy milyen tényezők segítik, fékezik, vagy gátolják gazdasági és társadalmi céljaink elérését, a szükséges megújulást. Az 1980-as évek közepétől rendszeresebben sikerült feltárni értékelhető tapasztalatokat és kezdeményezni a kormányzati, helyi vezetési munkában a gazdálkodók körében hasznosítható javaslatokat. A népi ellenőrzés fő céljának elérése: segítő szándékú javaslatok hasznosítása, a munka ésszerűsítésére, és javítására irányuló kezdeményezések. Valljuk, hogy az ellenőrzések hatásfokával még nem lehetünk elégedettek. Különböző szervek vizsgálatai, tapasztalatai nem épülnek egymásra, gyakori a párhuzamosság, még ma sem kielégítő a koordinálás. Az elmúlt 30 év alatt a népi ellenőrzés szervezete munkájával bebizonyította: a társadalom fontos intézménye, az ellenőrzési rendszer jelentős tényezője. Szervezetünk élni tudott az általános ellenőrzési hatáskörével. Az ünnepi megemlékezés keretében a KNEB elnöke által adományozott ELISMERŐ OKLEVELET kaptak a 30 éves, EMLÉKLAPOT, a 25 éves tevékenységükért már előzőekben ismertetett népi ellenőrök. 16 fő kapott ELISMERŐ OKLEVELET kiemelkedő társadalmi munkájáért. Az ajkai népi ellenőrzés irányításában szerzett két évtizedes tapasztalatom alapján kijelenthetem, hogy társadalmi bázisunk közreműködésével meg tudtunk felelni a párt és állami vezetés által velünk szemben támasztott igényeknek. A jövőben is arra törekszünk, hogy színvonalas vizsgálatok végrehajtásával hozzájáruljunk gazdasági és társadalmi helyzetünk stabilizálásához és kibontakozásához. DR. TÓTH SÁNDOR az ajkai NEB elnöke A népi ellenőrzés három évtizede Dr. Tóth Sándor kitüntetést ad át dr. Valaczkai Pál népi ellenőrnek