Ajka - Ajkai Szó, 2005 (18. évfolyam, 1-44. szám)
2005-09-30 / 33. szám
I * «1««# W&ll ■ Drabacsek Erika Nem mindennapi amatőr produkciót és nem mindennapi emberi összefogást láthattunk szeptember 18-án a padragkúti művelődési ház színpadán. Méltán lettünk kíváncsiak, mi történt a kulisszák mögött. Az egyik szervező, és aki a táncokat betanította, Kovács Norbert, az Apte Táncegylet vezetője, azaz Cimbi. - Az ötlet Edittől (Oravecz Edit, a padragkúti művelődési ház vezetője) eredt - meséli Cimbi. - Már korábban, egymástól függetlenül is eszünkbe jutott az István, a királyt színpadra vinni. Edit azonban múlt év végén már határozottan lépett a megvalósítás felé és ebben az én segítségemet is kérte. Először a Greg együttessel képzeltük el a produkciót, az élőzenekar ötletét azonban el kellett vetnünk, rájöttünk, hogy rövid az idő arra, hogy megfelelő színvonalon kerüljön előadásra. Sok embert mozgattunk meg, csak a táncosok is legalább ötvenen voltak. Érdekessége, hogy a régi, úgymond öreg táncosok is eljöttek - még a Téli esték programsorozatra visszatértek közül - vállalták a próbákat, és egyre lelkesebben csinálták, főleg amikor már látszott, hogy ebből tényleg lesz valami. Egészen az utolsó időszakig külön próbált a két tánccsoport, de reméljük, ez a színpadon nem volt érezhető. A kórusokhoz nekem csak annyi volt a kérésem, hogy valami sötét és fehér ruhába öltözzenek, de ők még arra is ügyeltek, hogy óra se maradjon a kezükön, nehogy megcsillanjon a reflektorok fényében. Az időjárás is nehezítette a dolgunkat, hiszen a szabadtéri próbáinkon mindig esett az eső. Emiatt azonban senkinek sem jutott eszébe abbahagyni, csináltuk és gyakoroltunk tovább. Később, a próbák során vált világossá számunkra az is, hogy egy színházi rendező nagyon elkelt volna, de addigra már eléggé előrehaladtunk, úgy pedig már nem sok értelme lett volna. Segítséget azonban mégis kaptunk, Lázár Péter művészeti szaktanácsadótól. - Az elgondolásunk az volt, hogy megszólaltatjuk a leglényegesebb dalokat, a történéseket pedig elsősorban nem a színészi játék, hanem a táncos koreográfia jeleníti meg, ezzel hangulatokat, érzéseket sugallva. Úgy érzem, a munkánknak beérett a gyümölcse. Számomra az volt a legszebb, amikor vége lett az előadásnak, és elhangzott az utolsó zenei akkord, a néma csendben valaki bekiabálta: Köszönjük! ...és kitört a tapsvihar. Az érzelmi töltődés fontos az énekben Kovács Norbert - István király megszemélyesítője és zenei rendező- mesélt arról, hogyan is került a korona éppen az ő fejére. - Cimbi keresett meg még az év elején azzal, hogy tervbe vették ennek a rockoperának a színpadra vitelét ott, Padragkúton. Láttam benne fantáziát és esélyt is arra - hiszen nem szabad a produkciót egy budapesti nagy színház előadásához hasonlítani -, hogy ha a környék amatőr énekesei, táncosai összejönnek, és jó hangulatot teremtenek, akkor már nem volt hiába belevágnunk. A művészi értékek véleményem szerint ilyenkor másodlagosak. Először élőzenés megoldáson gondolkodtunk, a Greg együttessel, nekem lett volna feladatom ezt összerázni. Ez azonban nem jött össze, így az eredetiből vágtam össze a zenei anyagot. Erre már nehezebb volt szólóénekeseket találni, hiszen adott volt a hangnem, ahhoz kellett mindenkinek alkalmazkodnia. Úgy érzem nagy szerencse volt, hogy akik jöttek énekelni, nagyon jók voltak. A próbák is inkább külön zajlottak, mindössze egyszer (az előadás előtti napon, szombaton) tudott összejönni az egész társaság. Ez azért elég nagy hátulütője egy produkciónak, bár úgy érzem, azzal együtt jól sikerült, de ezt a közönségnek kell eldöntenie. Talán egyszer volt olyan érzésem a felkészülés alatt, hogy hagyjuk ezt, nem fog menni, de aztán eszembe jutott az a sok ember, a táncosok, az énekkarosok, akik rendszeresen próbáltak, és akkor azt mondtam, már csak miattuk is végig kell csinálnom. Az előadásomban az ének érzelmi töltődését tartottam fontosnak, a színpadi mozgást a táncosokra hagytam. Utólag is elmondhatom, örülök, hogy részt vehettem ebben, nekem jó volt együtt dolgozni ezzel a csapattal, jól éreztem magam velük. A tömeg hangja A kórusvezetők közül Fábiánná Adorján Renáta, az Ajka-Padragkút Bányász Férfikórus karnagya mondta el, hogyan is kerültek a cseppet sem mindennapi produkcióba. - Tavasszal szólt Oravecz Edit, hogy az ezeréves Padrag ünnepsége keretében szeretnék előadni az István, a király rockoperát, és szeretné, ha kórusunk is részt venne benne. Ez érdekes feladatnak ígérkezett számunkra, egy kicsit másnak, mint például amikor Bartók halálának évfordulójára készülünk. Igazából sok szabadidőnk nem volt, mivel az idén az egész nyarat végigdolgoztuk, nagyon sok meghívásunk volt. Mégis, amikor megkaptuk CD-n a zenei anyagot és a kottákat is, elkezdtünk próbálni. Elég nehéz feladat lemezről szóló zenére énekelni. Ilyenkor, ha elcsúszik az énekkar, és nincs élő zenekar, amely ezt alkalmazkodással korrigálni tudná, a legkisebb hiba is végzetes lehet. Lelkesedésben azonban nem volt hiány, még a 85 éves Pista bácsi is hevesen rázta az öklét Koppány felé. A többi szereplővel az utolsó másfél hétben találkoztunk csak, akkor láttuk, hogy végül is mi fog ebből kikerekedni. Az időjárás próbára tett mindannyiunkat (nemegyszer próbáltunk esőben), de az utolsó pillanatban - talán mert látta elszántságunkat - megkegyelmezett nekünk. Az előadás napján végre minden úgy történt, ahogyan szerettük volna, és amikor felcsendültek az első hangok, már nemcsak ruháink díszelegtek, hanem a szívünkben is ünnep volt. Magasra tettük a mércét És akinek a fejéből kipattant az isteni szikra, nem más, mint Oravecz Edit, a padragkúti művelődési ház vezetője. - A táncosok az Apte Táncegyletből és a régi táncosok közül kerültek ki. A zenei alapot nem volt könnyű megszerezni (először rossz minőséget, rossz változatot küldtek), és bizony ennek komoly anyagi vonzata is volt. A Bányász Férfikórus és a Pedagógus Női Kar tagjai vállalták a kórus szerepét a műben. A szólóénekesekkel egy kicsit bajban voltunk. Volt, akinek tökéletes volt a hangja, megjelenése, de egy betegség miatt nem vállalhatta, volt, aki az adott hangfekvéssel nem tudta előadni a dalt, mások hosszú gondolkodási időt kértek, vagy temperamentumuk volt lassúbb a kelleténél. Az első biztos énekesünk Kovács Norbert (István király) volt, aki teljes egészében megfelelt az elvárásoknak, sőt segített a többi szereplőt is kiválogatni. Asztrik főpapot dr. Lukáts András énekelte, aki szinte tökéletes volt, így elég magasra tettük a mércét a többiekkel szemben. A próbák közben folytak, de hol az egyik, hol a másik szereplő hiányzott és volt egy pont, amikor bizony elkeseredtünk, de aztán összeszedtük magunkat és folytattuk tovább. A színpadot Cimbivel - egymástól függetlenül - szinte ugyanúgy képzeltük el. A tervezést tett követte, számolás és anyagrendelés (fa, nád). A kivitelezést helyi segítséggel oldották meg, három napon át ácsolták a színpadot. Ezután a ruhák és a kellékek következtek. A jó kapcsolatoknak köszönhetően - több helyen is próbálkoztunk - végül a pápai táncosoktól kaptuk kölcsön a megfelelő táncosruhákat. A főszereplők ruháit már nehezebb volt megszerezni, azokat végül a veszprémi Petőfi Színháztól kaptuk, igaz ennek az árát Cimbiék fogják letáncolni náluk. Egy kis alakítás, szépítés a ruhákon, végül mindenkinek elkészült a kosztümje, még Koppányé is, pedig az ő nadrágját mi varrtuk meg. A koronázási jelképeket is mi magunk készítettük. A korona díszítéséhez úgy adtuk össze bizsukat, amelyekből kiszedtük a köveket, és Pestről hoztak aranyfestéket. A műszaki háttérrel is volt egy kis gondunk, az erősítővel, a mikroportokkal, de megoldottuk. A tűzijáték engedélyeztetése is elakadt a hivatalos szervnél, szerencsére polgármesterünk közbenjárásával egy nap alatt megkaptunk mindent (ami máskor egy hétbe tellett volna). És aztán eljött a várva várt nap. A többi program közben délelőtt még sikerült egy összpróbát tennünk, majd este fél nyolckor kigyulladtak a fények és megszólalt a nyitány. Mintegy száztizenöt amatőr szereplő, énekesek és táncosok (és legalább ennyi segítő kéz az egész megyéből) összefogásából Padragkúton, az ezeréves Padrag tiszteletére előadtuk az István, a királyt. István padragi népe Az illúziót keltő koronaékszereket a szereplők maguk készítették el Vételre kínálják a belvárosi üzleteket Szeretnénk önöket többletteljesítményre ösztönözni, és versenyképességük javítása érdekében lehetőséget adunk arra, hogy bérleményeiket megvásárolják mondta Schwartz Béla azon a megbeszélésen, amelyet az önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségek értékesítése ügyében rendeztek, s amelyre ezen üzlethelyiségek jelenlegi bérlőit hívták meg. A polgármester elmondta, hogy számos írásbeli és személyes megkeresés után döntött így a városvezetés. Ez egy olyan ügy, amelyben a város polgárainak, az érintett vállalkozóknak és az önkormányzatnak az érdekei találkoznak. Elhangzott, hogy a vállalkozók szeretnék a belvárosi kereskedelmi és vendéglátóegységeiket összesen ezer négyzetméterrel megnövelni. Ez mintegy kétszázmillió forintba kerülne. Mivel a belvárosi önkormányzati tulajdonú bérleményekben az elmúlt tizenöt évben sem karbantartás, sem fejlesztés a bérlők részéről nem történt, ez újabb kétszázmilló forintjába kerülne a városnak, ami megfelel kétévnyi bérleti díj összegének. Schwartz Béla határozottan kijelentette: az önkormányzatnak nincs négyszázmilliója az említett célokra, de a bérlőknek, amennyiben megvásárolják az üzletet, két év bérleti díjat elengednek az árból. Ez persze még csak egy előzetes terv, a folyamat akkor indulhat el, ha a képviselő-testület elé tárták, és az kijelölte az érintett ingatlanokat értékesítésre. A megbeszélésen részt vevő vállalkozók egyhangúlag üdvözölték az ötletet, bár kissé elkésettnek találták. Kérdéseket tettek fel, néhányan aggodalmaikat is megfogalmazták, valamint javaslatot tettek az értékesítési eljárás lefolytatására vonatkozóan. Véleményük szerint minél előbb pontot kellene tenni az ügy végére, hogy ne kelljen tovább fizetni a magas bérleti díjakat. A városvezetés figyelmébe ajánlottak néhány olyan tényezőt, amelyet az ár meghatározásakor figyelembe kellene venni. Ilyen például az, hogy sokan közülük kényszervállalkozók, hiszen különben nem találnának a városban munkahelyet. Többen csak hitelből tudják megvenni az üzletüket, ugyanis a magas bérleti díj miatt nem tudtak félretenni. Biztosítékot vártak Schwartz Bélától és dr. Jáger László jegyzőtől arra, hogy a város megvédi lokálpatrióta vállalkozóit, és nem adja el fejük fölül az üzletet. A polgármester és a jegyző válaszában kifejtette, hogy az értékesítés meghirdetésekor nem tehetnek különbséget ajkai és nem ajkai vállalkozók között, de biztosították a jelenlévőket, hogy az elővásárlási jog törvény szerint megilleti őket, így csak akkor kerül sor az ingatlanok árverésre bocsátására, ha az árban nem tudnak megegyezni, vagy a bérlő nem szándékozik a helyiséget megvásárolni. Kérdésre válaszolva a polgármester elmondta: a környékbeli városokban hasonló helyzetben az önkormányzatok az eladási árat kilenc év bérleti díjnak megfelelően állapították meg. Arra azonban, hogy nálunk a már említett két évet leszámítva hétévnyi bérleti díjjal kalkulálhatnak-e a vevők, nem kívánt és nem is tudott addig felelni, amíg nem ismerik a felkért ingatlanbecslő cég munkájának eredményét. Abban mindenki egyetértett, hogy a képviselő-testület minél előbb foglalkozzon a témával. AZ AJKAI SZÓ KÉRDÉSE Mi a véleménye az amatőr produkciókról? Vörös János zenetanár Jó dolognak tartom az amatőr művészeti csoportokat. Manapság nagyon nehéz kimozdítani az embereket, így legalább azok, akik ebben részt vesznek, jó irányban haladnak. Természetesen ilyenkor a szűk környezetük is velük tart, s ez a réteg már kap egy olyan pluszt, amivel csak nyerhetnek. Herbertné Cserményi Virág eladó Szerintem, ha valaki már gyermekkorban kezdi, az a legjobb. Ezeken a csoportokon belül hamar összekovácsolódnak az emberek, barátságok szövődnek. A másik pozitív oldala, hogy sok helyre eljutnak, akár külföldre is, olyan helyekre, amelyeket e nélkül talán soha nem láthattak volna. Mihályi Gyuláné nyugdíjas Igazából az amatőrökre kíváncsi az ember. A profik azt adják elő, amit hivatalból is tanulnak. Igazi kihívás az amatőröket éri. A mi klubunk, a Timföldgyári Nyugdíjas Klub is megy szerepelni falunapra, otthonokba. Szőrön is voltunk, a saját évfordulónkon is csak mi, amatőrök szerepeltünk. Rosta Albert lakásszövetkezeti elnök Én magam is játszom egy amatőr együttesben és azt gondolom, hogy a városi programokat is színesítik az amatőr művészek. Ugyanakkor nem olyan költségesek, mintha nagy együttest hívnának meg. Ezenkívül az emberi kapcsolatok egyik formája az, amikor összeülnek együtt próbálni, zenélni. . . ■ ■ ..... Padragi alkotók üzenete Az ezeréves Padrag jubileumi ünnepségeinek sorában padragi alkotók műveiből nyílt kiállítás a városi szabadidőközpont kiállítótermében. A gazdag, sokszínű tárlatot Kovács Béla, a településrészönkormányzatának elnöke nyitotta meg, kiemelve az évforduló tiszteletére szervezett rendezvények fontosságát a városrész életében, valamint szólt az alkotó közösségek értékőrző, emberformáló erejéről. A Nyugdíjas Baráti Kör tagjai jókedvű, felszabadult énekléssel és szépen kimunkált tunyogmatolcsi leánytánccal példaként szolgáltak az elmondottakra. Pölczmann Imrét gyakran hallhattuk már verset mondani, ez alkalommal Petőfi Sándor Szeptember végén c. költeményét tolmácsolta. A gyönyörű üvegfestmények, csuhébabák, kézimunkák, folttechnikával készült remekek (hogy csak néhányat említsek a változatos műfaji kínálatból) Márai Sándor gondolatait juttatták eszembe: „Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétömlő álomvárakat.” Gratulálunk az alkotóknak: Babos Anita, Bakos Lászlóné, Bedi Lajos, Bencsai Barbara, Bírer Lajos, Horváth Ferencné, Járomi Kovács Éva, Kiss Melinda, Koczka István, Koródi Márta, László Józsefné, Malomvári Miklósné, Mohos Imréné, Németh Lajosné, Osváth Imre, Roznai Lívia, Leberényi Krisztina, Szabó Aladárné, Szabó Dezsőné, Szellem Lipótné, Városi Lászlóné mutatta be alkotásait a közönségnek. B. V. Gazdag, sokszínű tárlaton mutatkoztak be Ajkának a padragkútiak