Ajka - Ajkai Szó, 2015 (28. évfolyam, 1-46. szám)

2015-01-09 / 1. szám

Az összefogás éve volt Az óév leghidegebb napjának estéjén immár hetedik alkalommal várta közönségét Ajka hagyományaihoz híven szabadtéri szilveszterezésre a Madarak Házibuli Zenekar. Nem hiába. Az este 9-kor kezdődő utcabálra szép számmal gyűltek össze vidám han­gulatú ajkaiak az Agórán, és ahogy közeledett az éj­fél, úgy lett egyre sűrűbb a tömeg. A hangulat is emel­kedett, köszönhetően több faházból kínált forralt a boroknak és a zsebekből, táskákból előkerülő egyéb „védőitaloknak”, no meg nem utolsósorban a Mada­rak hangulatos talpalávaló­­inak. Éjfél előtt öt perccel aztán leálltak és elbúcsúztak a ze­nészek, majd a hangszórók­ból felcsendülő Himnusz jelezte, hogy elérkezett a nagy pillanat, megkezdő­dött az új év, 2015. Utána dr. Horváth József alpolgármester lépett mikrofonhoz, aki elmond­a­ta, hogy immár hetedik alkalommal tartanak sza­badtéri szilveszterezést az Agórán a Madarakkal, akik bebizonyították, hogy nemcsak jól zenélnek, de fagyállóak is. Az elmúlt évre visszatekintve megál­lapította, hogy Ajkán 2014 az összefogás éve volt. A nyolcszáz éves és 55 éve város Ajka településrésze­inek lakói eddig soha nem látott összefogással ünne­­plték meg a jubileumokat, s nemcsak a lakosok fog­tak össze, hanem az ajkai vállalkozások is, amelyek sok százmillió forintot for­dítottak a város oktatási, kulturális és sportéletére. Ennek eredményeképp kaphat jövőre új uszodát a város sportja és lakossága, új kézilabdacsarnok épül, megújul a sportcsarnok, jégpálya létesül, és a volt szénosztályozó átépítésével elkészülhet a Pók, az aj­kai fiatalok új szórakozó-, sport- és kulturális cent­ruma. Nagy lehetőségünk van arra, hogy azok a fi­atalok, akik tovább akar­nak tanulni, duális felső­­oktatási képzés keretében ezt megtehessék Ajkán is. Mindezt a munkát az Eu­rópai Unió azzal ismerte el, hogy városunk megkapta a Becsület Plakettet - sorol­ta az eredményeket az al­­pogármester, aki beszédét azzal a kéréssel fejezte be: dolgozzunk együtt azért, hogy Ajkán jó legyen élnie a gyerekeknek, a fiatalok­nak, a felnőtteknek és a nyugdíjasoknak egyaránt. Az ünnepi köszöntő után húsz perces, látványos tűzi­játék köszöntötte az új évet, majd az egyik televíziós te­hetségkutató műsor 2013- as győztese, Danks Dóra műsorára mulathatott to­vább az Agórán összegyűlt tömeg. Így: Látványos tűzijátékkal köszöntötte Ajka az új esztendőt (Fotó: Györkös) Éjfél után dr. Horváth József alpolgármester mondott újévi kö­szöntőt (Fotó: Györkös) Ajkán született meg Veszprém megye első újszülöttje 2015- ben. Rémesi Teodor január 1-jén 2 óra 55 perckor született, 56 cm-rel és 3200 gramm súllyal. Ő az első gyermek a csa­ládban, a kisfiú és édesanyja is egészséges, a szülés rendben ment. POSTALÁDÁNKBÓL Búcsú a kis fenyőtől Évekkel ezelőtt nagy örömmel vettünk birtokunkba egy hihetetlenül elhanyagolt házat a hozzá tartozó tekintélyes méretű kerttel. Az átépí­tés és a renoválás közismert nehézségei után a kert rendezése volt soron. Füvesítés, virágok, bokrok, fák ültetése következett. Termé­szetesen fenyőket is telepítettünk. A legkisebb csemete közvetlenül a bejáratnál kapott helyet. Ez lett számunkra a Kisfenyő. Hosszú kemény tél után sajnos száradni, satnyulni kezdett, így az­tán ősszel átültettük az udvar végében már szépen növekvő, nyurga fenyő mellé. Gondoltuk, együtt hátha jobban fejlődnek. A mi Kisfe­­nyőnk, meghálálva a gondoskodást, újra életre kelt. Klasszikus for­májú, gyönyörű fává serdült. Az ezüstfenyő talán bizonyítani akar­ván, hogy a másik csak betolakodó az ő területén, lassan ránőtt, elnyomta a hívatlan szomszédot, annak éledező lombjait. Választhattunk. Vagy a sudár ezüstöt, vagy a terebélyesedő kis ked­vencet, de ki kell vágni Már csak a bőséges feketerigók fészkének megmentése miatt is az ezüst maradt. Karácsonyfa lett a Kisfenyő­­ből Díszítésekor minden eddiginél nagyobb figyelmet kapott. Ő meg büszkén viselte a világítást, az arany és lila díszeket. Az ágai alatt sorakozó ajándékok közt is a legkedvesebbet, leendő első unokánk ultrahanggal készült fotóját fedeztük fel Gyorsan érkezett Vízkereszt, a karácsonyfák bontásának ideje. A mi Kisfenyőnk nem hullatta le a leveleit, nem száradt össze. Sorsát még egy hétig hősiesen viselte. De aztán vége. Kidobjuk? Nem. Ő nem mehet a kuka mellől a szeméttelepre Tűlevelei a kert humuszát gyarapították, ágai és törzse a kandalló parazsára kerültek. Apró lángnyelveivel pattogva köszönt el tőlünk, utoljára még meleget és világosságot hozva a szoba sötétjébe. Aztán a kéményből gomolygó füst, mintha mosolyogva intett volna isten­­hozzádot az alant lustálkodó hatalmas testű malamutnak. Pedig az sokszor „megtisztelte” alsó ágait. Az ezüstfenyő meg irigykedve bá­multa az elvékonyodó, egyre soványodó füstcsíkot, ahogy a Kisfenyő magasan fölötte a felhők közt tűnt el szemei elől Elment tehát a Kisfenyő, s ha majd unokánkkal együtt ünnepeljük le­endő karácsonyainkon a Kisjézus születését, és titokban újabb uno­kák érkezésének örömhírét várjuk, ígérjük, mindig gondolunk rád. Isten veled, Kisfenyő! Varga György Jótékonysági ételosztás volt Tósokberénden A Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és egy Magyarpolá­­nyban működő vendéglő második alkalommal szer­vezett ételosztást Tósokbe­rénden. Az iskola és a vendéglő jó kapcsolatának köszönhető­en már előző évben is szer­veztek ételosztást. Az idén, felhasználva az elmúlt év tapasztalatait, sokkal töb­ben részesülhettek abban az örömben, hogy karácso­nyi ajándékként egy adag halászlét, kalácsot vihettek haza az ünnepi asztalra. Először minden rászorult kapott az előre elkészített csomagokból. Később azok is kaptak, akiknek csak ked­veskedni szerettek volna a felajánlók. Még házhoz is szállítottak azoknak, akik­ről tudták, hogy a megrom­lott egészségük és koruk miatt nem tudtak elmenni a Szent Imre Ifjúsági házhoz. Az ételosztást a felaján­ló és az iskola pedagógusai bonyolították le zökkenő­­mentesen. Még forró teával és boros teával is megven­dégelték az ifjúsági ház előtt elsétálókat. Mindenkihez volt néhány kedves szavuk, jókívánságuk.

Next