Ajka - Ajkai Szó, 2020 (33. évfolyam, 1-45. szám)
2020-01-10 / 1. szám
A város lapja 33. évfolyam, 1. szám, 2020. január 10., péntek Töretlen népszerűséggel zajlott le a 21. Szilveszteri futás Városunkban immáron hagyománnyá vált, hogy az óév búcsúztatását és az új év köszöntését egy kellemes könnyed futással ünnepeljék az év utolsó napján. A futást először 1999-ben rendezték meg, Káldi János ötletgazda fő motivációja a sportolás, valamint a futás népszerűsítése. A fő attrakció ugyan 15 órakor a futók voltak, de már a délelőtti órákban a kerékpározók foglalták el az Agórát. Félszáznál is többen pattantak kétkerekűre, és tekertek fel a Kab-hegyre. 14 órakor vette kezdetét a regisztráció, már ekkor több százan sétálgattak a város központjában. Volt, aki jelmezt viselt, de volt, aki csak egyszerű sportruházatban várta a startot. A jelmezesek között akadt műtős, boszorkány, bohóc, katica, ezüst kardos katona, és méhecske is. Szép számmal akadtak olyan indulók is, akik futótársnak négylábú házi kedvenceiket hozták. A 2020 méteres távra 840 ember regisztrált (ami rekord részvétel), de akadtak olyanok is, akik regisztráció nélkül kellemesen végigkocogták a távot. Sokáig hezitált az induláson Czingler Sándor, aki végül úgy döntött hogy az idei futáson már nem vesz részt. Neve az eseménnyel már egybe forrt, hiszen az 1940-es születésű futó szinte az összes eddigi szilveszteri futáson aktívan részt vett. Az indítást ezúttal is dr. Horváth József alpolgármester végezte, stílszerűen pezsgődurrantással. A két kilométeres távot teljesítők közül díjazták a verseny legfiatalabb fiú és lány indulóját, a verseny legidősebb női és férfi résztvevőjét, a legjobb jelmezben futót, de kisorsolták Schwartz Béla polgármester különdíját is. A szilveszteri futásra rekordszámú nevezés érkezett (Fotó: Kovács Ivett) A bringások a Kab-hegyet ostromolták meg (Fotó: Györkös) Ajka a sakk erős bástyája ■ Tizenharmadik alakalommal rendezte meg az ajkai önkormányzat és a Bányász Sportkör a MAL Ajkai Újévi Sakkversenyt a Veszprém megyében „rezidens" sakkozók számára. A négy korcsoportba szervezett egyéni versenyben indulóknak svájci rendszerben kellett megküzdeniük egymással, 25-25 perc játékidőt felhasználva. A legkisebbek felső korhatára nyolc év volt. Az értékelésnél, azaz a végső helyezések eldöntésénél (mivel viszonylag kevés mérkőzésen mérhették össze tudásukat a versenyzők a két nap alatt) előtérbe kerültek a FIDE által meghatározott szabályok, illetve a nemzetközi sakkéletben kialakult döntési protokollok. A verseny kapcsán az ajkai sakkéletről is beszélgettünk a szervezőkkel. A verseny támogatói - meg nevüket, hiszen igazán nem is érdemlik, hogy ide másoljuk a sportágról van szó - a MAL Zrt., Ajka Város Önkormányzata, Dr. Bakonyi Zoltán, az Ajka Sportváros Nonprofit Kft., a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ, a Mónika Fagylaltozó, a Nardai Cukrászat, a Bogdán Birtok Pincészet a BT Reklám Bt., illetve Gaál Sándor voltak. A verseny fővédnöke dr. Bakonyi Zoltán volt, aki sajnos nem tudott eljönni a megnyitóra. A két nap alatt alaposan megizzadtak a versenyzők, hogy eldöntsék a helyezéseket, és ez nem tévedés a tudósító részéről, hiszen a mérkőzések nem csak elmélyülést és koncentrációt igényelnek, de bizonyos fizikai állóképességet is feltételeznek. Dr. Perkovits Gézával, Veszprém Megyei Sakk Szövetség elnökével, aki szintén jelen volt az eseményen, kicsit elmerengtünk a „régi szép időkön”, amikor még Posrtischra, Szaxra és Adorjánra figyelt az ország és nem csak a sakkozók. (folytatás a 7. oldalon) Találjuk ki Ajkát! Boldogult Hankiss Elemér indította útjára a kilencvenes években a Találjuk ki Magyarországot! mozgalmat, ami igen vegyes fogadtatásra talált, de azzal gondolom sokan egyetértenek, hogy felvetésként megállja a helyét az a gondolat, hogy Találjuk ki Ajkát! Hiszen nincs benne semmi kirekesztő, vagy hátsó szándék, csak annyi, hogy kommunikáljanak azok, akiknek van jövőképe városunkról. Mostanra, a húszas évek legelejére talán össze is gyűlt annyi muníció, amit okosan felhasználva városunknak csak hasznára lehet. Van mit megbeszélnünk, hiszen súlyos gondok nyomasztják városunk vezetőit, nagy horderejű kérdések állnak előttük, amelyekre most kell válaszolni, hogy a jövőnk szebb legyen. Csokorba gyűjtöttem néhányat - ahogy mondani szokták - a „teljesség igénye nélkül”, és vállalva azt, hogy másoknak egészen más dolgok lehetnek a legfontosabbak és azt is, hogy véleményemmel néha majd egyedül maradok és támadni is fognak majd ezért. De hiszek a gondolat teremtő és megtermékenyítő erejében. Még akkor is, ha egy kimondott szónak éppen az ellenkezője igaz, mert ez sem derülne ki, ha nem mondjuk ki azt a bizonyos szót. Mielőtt végleg összezavarnám a T. Olvasót, belevágok, hiszen magamra húztam azt a páncélt, ami megvéd majd a támadások ellen... Mikor ebbe a csodaszép városba vetett a sorsom - úgy három esztendővel ezelőtt bevallom, sok mindenre rácsodálkoztam. Ráncoltam a szemöldökömet, vagy éppen elégedetten csettintettem. Tetszett a város széttagoltsága, a sok levegős tér, a zöld felületek, az emberek mentalitása, de nem tetszett az itt-ott előbukkanó kicsinyesség, intrika és szűklátókörűség. De nem ítélkezem, hiszen ez nem is lehet a feladatom. Az első meglepetés (?) újságíróként akkor ért, mikor le akartam írni - szinonimaként -, hogy „az egykori bányászváros”. Rangidős kollégám gyorsan figyelmeztetett, hogy ezt gyorsan felejtsem el, a várost már nem szokás így emlegetni, pláne ha egy dolgozat tárgya más és nem a múlt. Azóta testközelből látva a város vezetőinek törekvéseit - megértettem, hogy bár a múlt kötelez, a jövő másról szól Ajkán. A hagyományokat tisztelik, sőt, építenek is rájuk, de a jövő alapvetően másról szól majd. Másról kell, hogy szóljon. De maradjunk még a bányászmúltnál, ami ugye 2004. szeptember 3-án hivatalosan lezárult, de ma is visszaköszön a megemlékezéseken, a nyugdíjas összejöveteleken, a régi épületek elbontásánál, vagy újrahasznosítási terveiben és a tervezett múzeumi negyed kialakításában. Még látható a vmk-ban az a kiállítás, ami Ajka városi múltját taglalja, s amiben igencsak hangsúlyos szerepet kap a bányászkodás, illetve annak emlékei. Hogy is lehetne elfelejteni...? De Ajka már nem bányászváros akar lenni. Ajka előtt új jövő áll, amit lakosai együtt formálhatnak meg. Az elmúlt néhány hónap eseményei sok mindenre rámutattak. Többek között arra, hogy van még teendő a bányász örökség újragondolásával. Ez részben eltüntetést, részben újrahasznosítást jelent. Nem kevés pénzért, de eltűnnek a régi, mára használhatatlanná vált épületek. Helyüket közpark, kert, új épületek veszik át. A kor szelleme megköveteli, hogy a fiatal nemzedék is új lehetőségekhez jusson. Sportlétesítmények, szórakozóhelyek, „okos terek” készülnek nekik. Az időseket a piaci viszonyokhoz közelítő épületek várják, de az sem marad magára, aki nem tudja megfizetni a magas színvonalú ellátást. A civil közösségeknek csak kérniük kell és ha jó programmal állnak elő - amiben sokan szeretnének részt venni - megkapják a szükséges támogatást. Az instrumentális zene és a kóruséneklés hívei is megfelelő fellépési lehetőségekhez jutnak, hogy megmutathassák magukat és tehetségüket. Ajkának van egy - nem is akármilyen - kórháza is. A legerősebb a régióban, ami megérdemli a figyelmet és a támogatást. Sajnálatos, hogy a politika törekvései és a civil akarat olykor nem esnek egybe, ami lassítja a kibontakozást. De ha hinni lehet Stephen Hawkingnak, az emberi intelligencia is fejlődik - még ha csigalassúsággal is - és néhány száz év múlva túlsúlyba kerülhetnek az előre mutató, mindenki érdekeit szolgáló döntések. Ez azonban hosszú idő, mi nem várhatjuk ki. (folytatás a 3. oldalon)