Ajka - Ajkai Szó, 2020 (33. évfolyam, 1-45. szám)

2020-01-10 / 1. szám

A város lapja 33. évfolyam, 1. szám, 2020. január 10., péntek Töretlen népszerűséggel zajlott le a 21. Szilveszteri futás Városunkban immáron hagyománnyá vált, hogy az óév búcsúztatását és az új év köszöntését egy kellemes könnyed futással ünnepeljék az év utolsó napján. A futást először 1999-ben rendezték meg, Káldi János ötletgazda fő motivációja a sportolás, valamint a futás népszerűsí­tése. A fő attrakció ugyan 15 órakor a futók voltak, de már a délelőtti órákban a kerékpá­rozók foglalták el az Agórát. Félszáznál is többen pattan­tak kétkerekűre, és tekertek fel a Kab-hegyre. 14 órakor vette kezdetét a regisztráció, már ekkor több százan sétál­gattak a város központjában. Volt, aki jelmezt viselt, de volt, aki csak egyszerű sport­­ruházatban várta a startot. A jelmezesek között akadt műtős, boszorkány, bohóc, katica, ezüst kardos katona, és méhecske is. Szép szám­mal akadtak olyan indulók is, akik futótársnak négylábú házi kedvenceiket hozták. A 2020 méteres távra 840 ember regisztrált (ami rekord rész­vétel), de akadtak olyanok is, akik regisztráció nélkül kelle­mesen végigkocogták a távot. Sokáig hezitált az induláson Czingler Sándor, aki végül úgy döntött hogy az idei futá­son már nem vesz részt. Neve az eseménnyel már egybe forrt, hiszen az 1940-es szü­letésű futó szinte az összes eddigi szilveszteri futáson aktívan részt vett. Az indítást ezúttal is dr. Horváth József alpolgár­mester végezte, stílszerűen pezsgődurrantással. A két kilométeres távot teljesítők közül díjazták a verseny leg­fiatalabb fiú és lány indu­lóját, a verseny legidősebb női és férfi résztvevőjét, a legjobb jelmezben futót, de kisorsolták Schwartz Béla polgármester különdíját is. A szilveszteri futásra rekordszámú nevezés érkezett (Fotó: Kovács Ivett) A bringások a Kab-hegyet ostromolták meg (Fotó: Györkös) Ajka a sakk erős bástyája ■ Tizenharmadik alakalommal rendezte meg az ajkai önkormányzat és a Bányász Sportkör a MAL Ajkai Újévi Sakkversenyt a Veszprém megyében „rezidens" sakkozók számára. A négy korcsoportba szervezett egyéni verseny­ben indulóknak svájci rendszerben kellett megküzdeniük egymással, 25-25 perc játékidőt felhasználva. A legkiseb­bek felső korhatára nyolc év volt. Az értékelésnél, azaz a végső helyezések eldöntésénél (mivel viszonylag kevés mérkőzésen mérhették össze tudásukat a versenyzők a két nap alatt) előtérbe kerültek a FIDE által meghatározott szabályok, illetve a nemzetközi sakkéletben kialakult dön­tési protokollok. A verseny kapcsán az ajkai sakkéletről is beszélgettünk a szervezőkkel. A verseny támogatói - meg­ nevüket, hiszen igazán nem is érdemlik, hogy ide másoljuk a sportágról van szó - a MAL Zrt., Ajka Város Önkormány­zata, Dr. Bakonyi Zoltán, az Ajka Sportváros Nonprofit Kft., a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Köz­pont, a Mónika Fagylaltozó, a Nardai Cukrászat, a Bogdán Birtok Pincészet a BT Reklám Bt., illetve Gaál Sándor voltak. A verseny fővédnöke dr. Bako­nyi Zoltán volt, aki sajnos nem tudott eljönni a megnyitóra. A két nap alatt alaposan megizzadtak a versenyzők, hogy eldöntsék a helyezéseket, és ez nem tévedés a tudósító részéről, hiszen a mérkőzések nem csak elmélyülést és kon­centrációt igényelnek, de bi­zonyos fizikai állóképességet is feltételeznek. Dr. Perkovits Gézával, Veszprém Megyei Sakk Szövet­­­ség elnökével, aki szintén jelen volt az eseményen, kicsit elme­rengtünk a „régi szép időkön”, amikor még Posrtischra, Szaxra és Adorjánra figyelt az ország­­ és nem csak a sakkozók. (folytatás a 7. oldalon) Találjuk ki Ajkát! Boldogult Hankiss Elemér indította útjára a kilencvenes években a Találjuk ki Magyar­­országot! mozgalmat, ami igen vegyes fogadtatásra talált, de azzal gondolom sokan egyetér­tenek, hogy felvetésként megáll­ja a helyét az a gondolat, hogy Találjuk ki Ajkát! Hiszen nincs benne semmi kirekesztő, vagy hátsó szándék, csak annyi, hogy kommunikáljanak azok, akik­nek van jövőképe városunk­ról. Mostanra, a húszas évek legelejére talán össze is gyűlt annyi muníció, amit okosan felhasználva városunknak csak hasznára lehet. Van mit megbe­szélnünk, hiszen súlyos gondok nyomasztják városunk vezetőit, nagy horderejű kérdések állnak előttük, amelyekre most kell vá­laszolni, hogy a jövőnk szebb le­gyen. Csokorba gyűjtöttem né­hányat - ahogy mondani szok­ták - a „teljesség igénye nélkül”, és vállalva azt, hogy másoknak egészen más dolgok lehetnek a legfontosabbak és azt is, hogy véleményemmel néha majd egyedül maradok és támadni is fognak majd ezért. De hiszek a gondolat teremtő és megtermé­kenyítő erejében. Még akkor is, ha egy kimondott szónak éppen az ellenkezője igaz, mert ez sem derülne ki, ha nem mondjuk ki azt a bizonyos szót. Mielőtt végleg összezavar­nám a T. Olvasót, belevágok, hiszen magamra húztam azt a páncélt, ami megvéd majd a tá­madások ellen... Mikor ebbe a csodaszép vá­rosba vetett a sorsom - úgy három esztendővel ezelőtt­­ be­vallom, sok mindenre rácsodál­koztam. Ráncoltam a szemöl­dökömet, vagy éppen elégedet­ten csettintettem. Tetszett a vá­ros széttagoltsága, a sok levegős tér, a zöld felületek, az emberek mentalitása, de nem tetszett az itt-ott előbukkanó kicsinyesség, intrika és szűklátókörűség. De nem ítélkezem, hiszen ez nem is lehet a feladatom. Az első meglepetés (?) új­ságíróként akkor ért, mikor le akartam írni - szinonimaként -, hogy „az egykori bányászvá­ros”. Rangidős kollégám gyor­san figyelmeztetett, hogy ezt gyorsan felejtsem el, a várost már nem szokás így emlegetni, pláne ha egy dolgozat tárgya más és nem a múlt. Azóta­­ test­közelből látva a város vezetői­nek törekvéseit - megértettem, hogy bár a múlt kötelez, a jövő másról szól Ajkán. A hagyomá­nyokat tisztelik, sőt, építenek is rájuk, de a jövő alapvetően más­ról szól majd. Másról kell, hogy szóljon. De maradjunk még a bá­nyászmúltnál, ami ugye 2004. szeptember 3-án hivatalosan le­zárult, de ma is visszaköszön a megemlékezéseken, a nyugdíjas összejöveteleken, a régi épüle­tek elbontásánál, vagy újrahasz­nosítási terveiben és a tervezett múzeumi negyed kialakításá­ban. Még látható a vmk-ban az a kiállítás, ami Ajka városi múltját taglalja, s amiben igen­csak hangsúlyos szerepet kap a bányászkodás, illetve annak emlékei. Hogy is lehetne elfelej­teni...? De Ajka már nem bányászvá­ros akar lenni. Ajka előtt új jövő áll, amit lakosai együtt formál­hatnak meg. Az elmúlt néhány hónap ese­ményei sok mindenre rámutat­tak. Többek között arra, hogy van még teendő a bányász örökség újragondolásával. Ez részben eltüntetést, részben újrahasznosítást jelent. Nem kevés pénzért, de eltűnnek a régi, mára használhatatlanná vált épületek. Helyüket köz­park, kert, új épületek veszik át. A kor szelleme megköveteli, hogy a fiatal nemzedék is új le­hetőségekhez jusson. Sportlé­tesítmények, szórakozóhelyek, „okos terek” készülnek nekik. Az időseket­­ a piaci viszo­nyokhoz közelítő­­ épületek várják, de az sem marad ma­gára, aki nem tudja megfizetni a magas színvonalú ellátást. A civil közösségeknek csak kér­niük kell és ha jó programmal állnak elő - amiben sokan sze­retnének részt venni - meg­kapják a szükséges támogatást. Az instrumentális zene és a kóruséneklés hívei is megfe­lelő fellépési lehetőségekhez jutnak, hogy megmutathassák magukat és tehetségüket. Ajkának van egy - nem is akármilyen - kórháza is. A leg­erősebb a régióban, ami meg­érdemli a figyelmet és a támo­gatást. Sajnálatos, hogy a poli­tika törekvései és a civil akarat olykor nem esnek egybe, ami lassítja a kibontakozást. De ha hinni lehet Stephen Hawking­­nak, az emberi intelligencia is fejlődik - még ha csigalassúság­gal is - és néhány száz év múlva túlsúlyba kerülhetnek az elő­re mutató, mindenki érdekeit szolgáló döntések. Ez azonban hosszú idő, mi nem várhatjuk ki. (folytatás a 3. oldalon)

Next