Albertirsa - Életjel, 2009 (1. évfolyam, 1. szám)
2009 / 1. szám
Karácsonyi üdvözlet Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával és leborulva imádták őt. Kincseiket kizárva ajándékokat adtak neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. Mt 2,11-12 "17 karácsony közeledtével gyakrabban jV jutnak eszünkbe azok, akikkel családi kapcsolatok, baráti szálak, kötnek össze. Elküldjük üzeneteinket, a mai technika adta lehetőségeink szerint már számtalan formában. De a tartalom mégis ugyanaz a szeretet apró jelzése, üzenet arról gondolunk egymásra. Istennek is van számunkra személyre szabott karácsonyi szeretetüzenete. Ezt bontogatjuk minden igében, ha szánunk rá időt. Jézus Krisztus születésének egyik legszebb és legszínesebb leírását olvashatjuk Máté evangéliumának karácsonyi történetében. Isten Fiát, a számunkra kedves és jól ismert bibliai történet szerint, a betlehemi istállóban először szegény pásztorok látogatták meg, azután jöttek a keleti bölcsek, az eredeti görög szöveg szerint „csillagnézők”, az akkori legmagasabb értelmiség. Bementek a házba, amelyben a gyermek volt, talán még csodálkozva egymásra is nézetek: valóban, ez lenne az a ház? Ne feledjük, ők királyt kerestek! Itt lakna hát ez a különleges király? Talán még egyszer felnéztek a biztonság kedvéért a csillagra, aztán beléptek. Miért fontos számunkra ez a hétköznapi mozzanat? Mert mind a mai napig van egy „ház”, ahol megtapasztalhatjuk Jézus jelenlétét. Igaz ugyan, hogy nincs sem helyhez sem időhöz kötve az ő jelenvalósága közöttünk, mégis van egy meghatározott épület, amit felépített és épít ebben a világban, egy különleges hely, ahol találkozhatunk Vele. Az ő egyháza. Látható módon jelenti ez valóban a templomot, gyülekezeti házat - az igehallgatás lehetőségének helyszíneit. De jelenti azt a szemmel ugyan nem látható de mégis szilárd, emberi életeket összekötő, belőlük építkező közösséget, amely szintén az egyház. S a kettő olykor mégis találkozik, amikor gyülekezetként, Isten népeként vagyunk együtt az ige körül, hogy „istentiszteletet ünnepeljünk”. Mert minden istentisztelet ünnepi, ahol átéljük együtt Isten jelenlétét, ahol találkozunk az élő Jézussal. Az Istent kereső embernek nem azt mondja Isten, mélyülj el saját szívednek titkaiba, a karácsonyi hangulat gyertyafényes csendjébe, a tudományok, művészetek emberi értékeibe, hanem arra bíztat: Jézust keresd! Talán mostanában mi is, mint a napkeleti bölcsek, értetlenül nézünk a házra, az egyházra. Ez lenne az Úr Jézus lakhelye ebben a világban? Mit tanítanak nekünk erről a napkeleti bölcsek? Akik fölfelé figyelnek, azoknak Isten lefelé mutat. Egy kis Gyermekre, aki később így nevezi magát: az „Embernek Fia”. A „csillagnézők” keresik Jézust, elindulnak, megtalálják és leborulnak. Jellé lesz számukra, „Életjellé”. Az teszi számunkra is a Karácsonyt igazán Karácsonnyá, ha úgy találjuk meg azt a Gyermeket, ahogyan ők megtalálták, és megértették, hogy ez a megtalálás mit jelent. A látható mindenség mögött egy szerető Atya szíve dobog. Ezt a világot, és ezt a Földet, az ezen a Földön élő embert szerette úgy a Mindenható Isten, hogy „ az ő egyszülött Fiát adta, hogy, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn 3,16) Jézus ma is megtalálható, mindazok számára, akik őt keresik. Közösséget vállal a megterhelt, nyugtalan, boldogságkereső emberrel, és utat mutat neki. A folytatásban a bölcsek tisztességet tesznek a maguk módján, ajándékot adnak, jelenlétüket, lényüket és ráadásul aranyat, tömjént és mirhát. Befejezésül még annyit tanuljunk meg tőlük, „mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba” Más úton. Hadd értelmezzem most jelképesen ezt úgy, hogy akinek igazi karácsonya volt, az más úton tér vissza, másképp folytatja életét tovább. Miért csak ezen a pár napon igyekszünk valami jót tenni egymással, megértőbbek, emberibbek lenni, Krisztust keresni? Hiszen arra a „boldogságra”, „békére”, amit ilyenkor kívánni szoktunk, épp a hétköznapok világában van a leginkább szükség. Istentől megáldott boldog, békés Karácsonyt! Túri Krisztina evangélikus lelkész