Albertirsa - Életjel, 2010 (2. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám
Győzelem a kereszt jelkben Sokan viselnek manapság is keresztet a fülbevalójukon, karkötőjükön, vagy medálként nyakláncukon. Pedig a keresztre feszítés az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb kivégzési módja volt. Olyannnyira, hogy a rómaiak Kr. u. 315-ben el is törölték, mert addigra már ők is túl embertelennek tartották. A kereszt mégis a kereszténység jelképe maradt. Az Evangéliumok részletesen leírják Jézus Krisztus szenvedésének, a Passiónak a történetét, és az Újszövetség többi könyvének középpontjában is az áll, mi is történt valójában a Golgota keresztjén. Pál apostol azt írta, amikor Korintusba ment: „elhatároztam, ugyanis, hogy nem akarok másról tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”(1 Korintus 2,2) Sok olyan vezető, tudós, vagy politikus életrajzát ismerjük, akik meghatározó hatással voltak egy nemzetre vagy akár a világtörténelem egyes eseményeinek alakulására. Jézus esetében azonban - aki mindenki másnál jobban befolyásolta a világtörténelmet - a földi életének eseményei mellett halálának története is hangsúlyossá vált. Miért olyan fontos nekünk Jézus szenvedése, a halálához vezető események sorozata? Mennyiben más az ő halála, mint akár Szókratészé, a vértanúké vagy a háborús hősöké? Mit jelen az Újszövetség megfogalmazásában, hogy a „bűneinkért” halt meg Jézus? Augusztinusz, a középkor legnagyobb hatású teológusa egyszerűen így válaszolja meg ezeket a kérdéseket: „gyakorlatilag az egész Biblia csak Isten szeretetéről beszél... ” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (]n 3,16) Ahhoz, hogy megértsük miért halt meg Jézus, szembe kell néznünk azzal a legnagyobb nehézséggel, amivel minden ember előbb vagy utóbb szembesül. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, el kell ismernünk, hogy mindannyian követünk el olyan dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét” (Róm 3,13) Ha egymáshoz hasonlítjuk magunkat, akkor talán nem értünk egyet ezzel a megállapítással - hiszen mindig talál az ember valakit, akihez képest jónak” tarthatja a saját magát - de ha Jézus személye a mérce, még a legkeményebb erőfeszítések mellett sem tudjuk azt megközelíteni. Jézus meghalt a kereszten mély fájdalmak, testi lelki szenvedések között. Szenvedésében mégsem a testi sérülés vagy kín, nem a keresztrefeszítés, sőt nem is annak az érzelmi fájdalma volt a legrosszabb, hogy a világ elutasította, a barátai pedig elhagyták, hanem annak a lelki gyötrelme, hogy az Atyától is elszakadt miattunk - hiszen a mi bűneinket hordozta. A kereszt jelképpé vált, a mindenkori keresztények jelképévé. Jézus Krisztus meghalt a kereszten - de nem maradt ott örökre. Nem csak azért, mert a közeledő Páska ünnep (a zsidók Húsvétja) miatt le kellett venni a testet. Az üres kereszt Jézus Krisztus győzelmének a jele. Teljes győzelmet aratott: nem egyetlen emberért halt meg, hanem mindannyiunkért, így szól: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (Jn 11,25) Feltámadása és élete a mi feltámadásunk és életünk alapja és forrása. Ő nemcsak saját sírjáról hengerítette el a követ, hanem minden sírról. Magát a Halált győzte le, így lett a „halottak közül az elsőszülött" (Jelenések 1,5). A Bibliában az elsőszülött az, aki az anyaméhet megnyitja. Jézus azért az elsőszülött a halottak közül, mert az ő élete megnyitotta a halál bezárt kapuját. Ő az első, aki átment ezen a kapun, utat tört a halálon át, az örök életbe. A halálból való feltámadás tehát az ő feltámadásával, több, mint kétezer éve nem fejeződött be, hanem éppen csak elkezdődött. Ami akkor Húsvét hajnalán történt, az még csak a kezdet, folytatása van. A feltámadás olyan cselekedete Jézusnak, ami most is folyamatban van, még nem teljesen kész, még hiányzik belőle valami: az övéinek feltámadása és élete. Jézus most azon munkálkodik, hogy az Ő feltámadásába minket is belevonjon, feltámadásának ereje minket is magával ragadjon, s az Ő feltámadása és élete, a mi feltámadásunk és életünk is legyen! Túri Krisztina evangélikus lelkész Tisztelettel tájékoztatjuk Gyülekezetünk minden tagját, hogy a 2010. 02. 08-i presbiteri ülésen a Presbitérium egyhangúlag Túri Krisztina lelkésznőt jelölte a Gyülekezet paróchus lelkészének. A választás időpontjáról következő újságunkban tájékoztatjuk a Gyülekezet tagjait.