Albertirsa - Életjel, 2010 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám

Győzelem a kereszt jelkben Sokan viselnek manapság is keresz­tet a fülbevalójukon, karkötőjükön, vagy medálként nyakláncukon. Pe­dig a keresztre feszítés az emberiség történetének egyik legkegyetlenebb kivégzési módja volt. Olyannnyira, hogy a rómaiak Kr. u. 315-ben el is törölték, mert addigra már ők is túl embertelennek tartották. A kereszt mégis a kereszténység jelképe maradt. Az Evangéliumok részletesen leírják Jézus Krisztus szenvedésének, a Passiónak a történetét, és az Újszövetség többi könyvé­nek középpontjában is az áll, mi is történt valójában a Golgota keresztjén. Pál apostol azt írta, amikor Korintusba ment: „elhatároztam, ugyanis, hogy nem akarok másról tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”(1 Korintus 2,2) Sok olyan vezető, tudós, vagy politikus életrajzát ismerjük, akik meghatározó hatással voltak egy nemzetre vagy akár a világtörténe­lem egyes eseményeinek alakulására. Jézus esetében azonban - aki mindenki másnál jobban befolyásolta a világtörténelmet - a földi életének eseményei mellett halálának története is hangsúlyossá vált. Miért olyan fontos nekünk Jézus szen­vedése, a halálához vezető események so­rozata? Mennyiben más az ő halála, mint akár Szókratészé, a vértanúké vagy a háborús hősöké? Mit jelen az Újszövetség megfogalmazásá­ban, hogy a „bűneinkért” halt meg Jézus? Augusztinusz, a középkor legnagyobb hatású teológusa egyszerűen így válaszolja meg ezeket a kérdéseket: „gyakorlatilag az egész Biblia csak Isten szeretetéről beszél... ” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy, aki hisz Őben­ne el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. (]n 3,16) Ahhoz, hogy megértsük miért halt meg Jézus, szembe kell néznünk azzal a legna­gyobb nehézséggel, amivel minden ember előbb vagy utóbb szembesül. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, el kell ismernünk, hogy mindannyian köve­tünk el olyan dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten di­csőségét” (Róm 3,13) Ha egymáshoz hasonlítjuk magunkat, akkor talán nem értünk egyet ezzel a meg­állapítással - hiszen mindig talál az ember valakit, akihez képest jónak” tarthatja a saját magát - de ha Jézus személye a mérce, még a legkeményebb erőfeszítések mellett sem tudjuk azt megközelíteni. Jézus meghalt a kereszten­­ mély fájdal­mak, testi lelki szenvedések között. Szen­vedésében mégsem a testi sérülés vagy kín, nem a keresztrefeszítés, sőt nem is annak az érzelmi fájdalma volt a legrosszabb, hogy a világ elutasította, a barátai pedig elhagyták, hanem annak a lelki gyötrelme, hogy az Atyától is elszakadt miattunk - hiszen a mi bűneinket hordozta. A kereszt jelképpé vált, a mindenkori keresztények jelképévé. Jézus Krisztus meghalt a kereszten - de nem maradt ott örökre. Nem csak azért, mert a közeledő Páska ünnep (a zsidók Húsvétja) miatt le kellett venni a testet. Az üres kereszt Jézus Krisztus győzelmének a jele. Teljes győzel­met aratott: nem egyetlen emberért halt meg, hanem mindannyiunkért, így szól: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (Jn 11,25) Feltámadása és élete a mi feltámadásunk és életünk alapja és forrása. Ő nemcsak saját sírjáról hengerítette el a követ, hanem minden sírról. Magát a Halált győzte le, így lett a „halottak közül az elsőszülött" (Jelenések 1,5). A Bibliában az elsőszülött az, aki az anya­méhet megnyitja. Jézus azért az elsőszülött a halottak közül, mert az ő élete megnyi­totta a halál bezárt kapuját. Ő az első, aki átment ezen a kapun, utat tört a halálon át, az örök életbe. A halálból való feltámadás tehát az ő fel­támadásával, több, mint kétezer éve nem fejeződött be, hanem éppen csak elkezdődött. Ami akkor Húsvét hajnalán történt, az még csak a kezdet, folytatása van. A feltámadás olyan cselekedete Jézusnak, ami most is folyamatban van, még nem tel­jesen kész, még hiányzik belőle valami: az övéinek feltámadása és élete. Jézus most azon munkálkodik, hogy az Ő feltámadásába minket is belevonjon, feltámadásának ereje minket is magával ragadjon, s az Ő feltámadása és élete, a mi feltámadásunk és életünk is legyen! Túri Krisztina evangélikus lelkész Tisztelettel tájékoztatjuk Gyülekezetünk minden tagját, hogy a 2010. 02. 08-i presbiteri ülésen a Pres­bitérium egyhangúlag Túri Krisztina lelkésznőt jelölte a Gyülekezet paróchus lelkészének. A választás időpontjáról következő újságunkban tájékoztatjuk a Gyülekezet tagjait.

Next